A zenetörténet legizgalmasabb fejezetei közé tartozik, amikor két művész találkozik. Erre a 19. század egyik legszebb példája Felix Mendelssohn és Robert Schumann barátsága, akik kölcsönösen inspirálták és támogatták egymást. Január 31-én a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar a két német romantikus zeneszerző műveit állítja párhuzamba. Ismerjük meg közelebbről az idei Maraton főszereplőit.
Akárcsak Schumann, Felix Mendelssohn is felvilágosult családi környezetben nőtt fel. Szülei mindhárom gyermeküknek a lehető legjobb oktatást kívánták megadni, berlini otthonuknak állandó látogatói voltak a felvilágosodás nagy alakjai, zenészek, művészek, tudósok, filozófusok. A Mendelssohn-gyerekek a kor szellemi elitjével találkozhattak a saját nappalijukban, Heinétől Humboldton át Goethéig. Így nem meglepő, hogy amikor a gyerekek érdeklődése a zene iránt fordult, a legjobb zenetanárok egyengették őket. Nemcsak Felix, de nővére, Fanny is tehetségesnek bizonyult, édesapjuk sokkal muzikálisabbnak is tartotta lányát, annak ellenére, hogy akkoriban egyáltalán nem volt megszokott, hogy a nők zenei karriert kezdjenek.
Fanny Mendelssohn
Akárcsak Mozartot, Mendelssohnt is csodagyerekként tartották számon. Hatéves korában kezdett zongorázni, első hivatalos koncertjét kilenc évesen adta, tíz évesen már zeneszerzést tanult. 12 és 14 éves kora között tucatnyi szimfóniát írt vonósokra, első publikált zongorakvartettje 13 évesen jelent meg. 1824-re, mire 15 éves lett megírta első szimfonikus zenekarra komponált hangversenyét is. Mire a Szentivánéji álom nyitányát komponálta, már rutinos zeneszerzőnek számított. És még mindig csak 17 éves volt.
Az ember azt hiheti, Mendelssohn mást se csinált egész nap, mint zenélt. Igazi polihisztor volt, művészetet, idegen nyelveket és filozófiát is tanult, a klasszikus irodalom pedig kifejezetten érdekelte, még műfordításokat is csinált. Rendszeresen vívott, lovagolt és úszott, imádott festeni, terjedelmes levelezéseit is szívesen illusztrálta egy-egy rajzocskával vagy karikatúrával.
Bár a külvilág kiegyensúlyozott, boldog és béketűrő emberként ismerte, unokaöccse, Sebastian Hensel emlékirataiból kiderül, hogy sokszor elvesztette a türelmét, gyakori dührohamai miatt sokszor kimerülten esett össze. ezzel érdemelte ki családjában az "elégedetlen lengyel gróf" becenevet. 1837-benvette feleségül Cécile Charlotte Sophie Jeanrenaud-t, egy francia református lelkész lányát. A frigyből később 5 gyermek született, akik közül Carl fia híres történész, a heidelbergi és a freiburgi egyetem híres professzora, míg Paul elismert vegyész, az anilin festék gyártásának egyik úttörője lett. Kortársaihoz képest Mendelssohn igencsak konzervatív életet élt, bár vannak rá utalások, hogy gyengéd érzelmek fűzték a svéd operaénekesnő, Jenny Lindhez. Mendelssohn végeláthatatlan szerelmeslevelekkel bombázta, amelyekben viszonzásért könyörög és öngyilkossággal fenyegeti.
Akárcsak Schumann, Mendelssohn is csodálta a múltat: elévülhetetlen érdemei vannak benne, hogy Bach méltatlanul elfeledett Máté-passiója a mai a régizene-mozgalom egyik előfutáraként él a köztudatban, Tudniillik 1829-ben többek közt az ő közbejárására szervezték meg a berlini Singakademién azt a koncertet, ahol a világ újra felfedezte magának Bachot.
Mendelssohn népszerűsége töretlenül nőtt, karrierje egyenesen ívelt felfele: munkásságát nemcsak elismerték, de meg is fizették - ugyanez a másik csodagyereknek, Mozartnak például életében már nem adatott meg. Európa több országába is eljutott, a brit szigetek, és kiváltképp Skócia különösen közel álltak a szívéhez. A skót felföldek zabolátlan szépségéből merített iheletet két talán legismertebb művéhez, a Skót szimfóniához és Hebridák-nyitányhoz. Utóbbit a skót Staffa szigeteken lévő híres Fingal-barlangba tett kirándulás után írta. A hely annyira nagy hatással volt Mendelssohnra, hogy a kezdő hangokat egy, a nővérének címzett képeslapra skiccelte fel sebtiben.
Angliában amúgy is nagy népszerűségnek örvendett, munkássága nagy hatással bírt a brit zenei életre, még Viktória királynőt és Albert herceget is rajongói közt tudhatta. Utolsó angliai útja nagyon kimerítette az amúgy is betegeskedő zenészt. A túlhajszolt Mendelssohnt még jobban megviselte imádott nővére elvesztése. Alig fél évvel Fanny halála után többszörös agyvérzést kapott, amiből már nem tudott felépülni. 38 évesen halt meg, Lipcsében. "Remélem olyan hely, ahol van zene, de nincs több bánat és elválás", írta egyik levelében a halálról.