A Háború és béke, az Anna Karenina és megannyi klasszikus szerzője, Lev Tolsztoj az oroszok első modern kori híressége. Egyik kortársa Oroszország második cárjának nevezte, haldoklása az asztapovói vasútállomáson igazi médiaesemény volt, ahova még a Pathé-filmhíradó is operatőrt küldött. Felségével, Szofja Andrejevnával 48 évig éltek viharos házasságban, tizenhárom gyermekük született, közülük öten fiatalon elhunytak, de rajtuk kívül az írónak még számtalan törvénytelen utóda lehetett. Házasságuk előtt Tolsztoj megmutatta menyasszonyának fiatalkori naplóját, amelyben számos kalandját is leírta. Innentől kezdve a naplóírás az egész Tolsztoj-családban megrögzött szokássá vált, ráadásul a házastársak egymás írásait bármikor elolvashatták.
fotó: V.G. Csertkov
Lev Nyikolajevics Tolsztoj nagy múltú arisztokrata családba született, felmenői között hadvezérek és államférfiak voltak, grófi címüket még I. Péter cártól kapták. Ahogyan társadalmi rétegének legtöbb férfija fiatalemberré serdülve Tolsztoj is szenvedélyes túlzásokkal teli, erősen kicsapongó életet élt, élete egy ideig a bor-kártya-nők „szentháromsága” körül forgott, utóbbi miatt olykor belső harcokat is vívott.
1847-ben például ezt írta naplójában: „Vajon eljön-e az a nap, amikor nem függök többé a külső körülményektől? Azt hiszem, óriási lépés lenne a tökéletesedés felé… Most a következő szabályt állítottam fel magamnak: a nők társaságát tekintsd a társadalmi élettel együtt járó szükséges rossznak, és amennyire csak lehet, kerüld őket. – Valóban, ha nem a nők, hát ki sugallja nekünk az érzékiséget, a közönyt, a léhaságot és még annyi másféle bűnt? Ki az oka, hogy elveszítjük természetes jó tulajdonságainkat, a bátorságot, a szilárdságot, a józan észt, az igazságszeretetet stb., ha nem a nők? A nő fogékonyabb a férfinál, s ezért az erény századaiban a nők jobbak voltak nálunk, a jelenlegi züllött, bűnös korban azonban rosszabbak.”
A Tolsztoj család teázik (1892.) fotó: S. A. Tolstoy
Tolsztoj 1862-ben vette feleségül a nála tizenhat évvel fiatalabb, német származású Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát. De előtte még volt néhány kaland, ami komolyabb hatást gyakorolt az íróra. Az Egy biliárd-felíró naplójában zokogását írta le, amikor 16 évesen a bátyjai elvitték egy bordélyházba 16 évesen. Később az énekes-cigánylányokat is egyszerűen csak megvásárolta. Egyik jobbágya feleségével, Akszinyával három évig tartott a kapcsolata, és a nő egy törvénytelen gyermeket is szült Tolsztojtól. Az 1859-ben megjelent Családi boldogság című kisregényébe Valerija Arszenyjevához fűződő kapcsolatát írta bele. Valerija kis híján a menyasszonya lett, az elbeszélésben azt írja le, milyen lett volna ez a házasság, ha létrejön, és megjelenik benne egy dilemma: a házasság kedvéért vajon mennyit kell föladni személyiségéből, önzéséből.
Tolsztoj az unokáinak mesél (1909.) fotó: V.G. Csertkov
A házasságkötésük előtt kalandjairól őszintén kitárulkozó naplóját megmutatta Szofjának, ahogyan az Anna Kareninában Levin is tette saját szerelmével. Szofja átsírt egy éjszakát, majd igent mondott, és haláláig kitartott az író mellett. Házaséletük során szinte függőként falták egymás feljegyzéseit, majd később gyermekeik és az író tanítványai is naplót vezettek. A jegyzetekből megtudhatjuk, hogy az író a kölcsönösséget a házaséletük során sem nagyon ismerte, nászéjszakájukon is egy robogó kocsiban erőszakolta meg a tapasztalatlan lányt. Házasságuk korai éveiben Tolsztoj számára mégis a család állt a középpontban. Abban egyesült számára a civilizáció és a természet, a kötelesség és a boldogság. Szofja tizenhatszor esett teherbe, tizenháromszor szült, sokszor minden segítség nélkül ápolt, szoptatott, varrt, főzött, esténként pedig férje műveit másolta és korrektúrázta, emellett irányította a jasznaja poljanai birtokot. A nyolcvanas években Tolsztoj világnézetében fordulat tapasztalható, látványosan kilépett korábbi életformájából, az egyszerűséget, az erőszakmentességet hirdette. Erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez és kísérleteihez vezettek.
Tolsztoj is sokszor elszökött, majd visszament családjához. 1910. október 28-án éjszaka legkisebb lányával és orvosával titokban hagyta el otthonát. Néhány napra egy remetelakban száll meg Optyinában, aztán vonatra szállt. Az asztapovói vasútállomáson rosszul lesz, le kell szállnia. A grófnő és a gyerekek utolérik, az egyik fia ugyanis ismeri a menekülési útvonalat. A vasútállomás tele van érdeklődőkkel, rendőrökkel és szenzációra éhes sajtómunkásokkal. Monsieur Pathé, a filmhíradó tulajdonosa ezt a táviratot küldte kameramanjának: "Vegye az állomást, közelit is, állomás nevét. Vegye a családot, ismert embereket, a hálókocsijukat." Tolsztoj az állomásfőnök lakásán halt meg tüdőgyulladásban november 7-én (új időszámítás szerint november 20-án).
A Tolsztoj-család legtöbb tagja az 1917-es forradalom után elhagyta Oroszországot, az írónak világszerte négyszáznál is több törvényes leszármazottja él jelenleg, és már a hatodik generáció is meglátta a napvilágot. Legtöbben Svédországban laknak, de sokan Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában élnek, sőt Uruguay, Brazília és az Amerikai Egyesült Államok is büszkélkedhet Tolsztoj örökösökkel. Művészt alig találunk közöttük, sokan bankárként, igazgatóként, újságíróként és tanárként dolgoznak. A legegyedibb munkával talán Andrej Tolsztoj büszkélkedhet, aki évtizedek óta az egyik leghíresebb rénszarvaspásztor Skandináviában. Egyik törvénytelen ükunokája, Gennagyij apó pedig vélt vagy valós öröklött génjeinek eladásából élt. Az egyik ükunoka, Vlagyimir Tolsztoj a Jasznaja Poljana Állami Múzeum igazgatása mellett Putyin kulturális tanácsadójaként is dolgozik. Érdemes még megemlíteni Fjolka Tolstaját is, aki néhány éve önkénteseket toborzott, hogy segítsenek korrektúrázni Tolsztoj több mint negyvenhatezer oldalnyi írását. Élete végén ugyanis az író kijelentette, az embereknek akarja adni a munkát, de pénzt nem szeretne érte. Ük-ükunokája teljesítette végakaratát. Aki pedig élőben is megnézne egy egyenes ági leszármazottat, május 6-án a Müpában megteheti. A svédek egyik legismertebb jazzénekesnője, Viktoria Tolstoy ugyanis az író ükunokája. Gyökereiről My Russian Soul és My Swedish Heart című lemezein vallott, a Jazztavaszon nemcsak erről a két albumról, hanem eddigi munkássága szélesebb keresztmetszetéből is válogat.
Forrás: Forgách András: Tolsztoj, a bosszantó
Living with Leo: Tolstoy's impressive dynasty