Mi köze a Müpa bábeli Balkán-estjének egy 1965-től 1992-ig megjelenő vajdasági folyóirathoz és a tangóhoz?
Elég egy kicsit megkaparni az előadók munkásságát, hogy szembe tűnjön: az Új Symposion pályafutásuk „legkisebb közös többszörösének” tekinthető. Az egykori Ifjúság című újvidéki hetilap mellékletéből 1965-ben kinövő társadalmi, művészeti és kulturális folyóirat rendkívüli hatással volt a hetvenes-nyolcvanas évek magyar irodalmára: nyelvezete, formai korszerűsége, nyitottsága és szabad szellemisége miatt azóta is a legrangosabb magyar nyelvű folyóiratok között tartják számon. (Más kérdés, hogy miközben menedéket jelentett azon íróink számára, akik Magyarországon nem publikálhattak, egyes számai ellen koncepciós pereket indított a vajdasági hatalom, mely lapszámok betiltásával és szerkesztők felmentésével – sőt elítélésével – járt).
Boris Kovač és zenekara, a New Ritual Group
Az Új Symposion nemcsak abban a tekintetben volt példamutató, ahogy a társadalmi és a művészeti élet jelenségeire reflektált, de abban is, ahogy felülemelkedett a nyomtatott irodalom korlátain. Esetenként nem is folyóirat, hanem képzőművészeti album vagy lemez formájában látott napvilágot.
Ilyen lemez volt többek közt az újvidéki – apai ágon magyar – Boris Kovač első albuma, az 1986-os Ritual Nova, mely mára megszerezhetetlen kinccsé vált.
Rögtön kitűnt egyetemes és helyi értékeivel egyaránt: a kortárs zene és az etnojazz metszéspontján a Balkánra hangolta és átértelmezte a New York-i repetitív iskolát. A felvételen szinte minden hangszeren egyedül játszott: szaxofonon, klarinéton és tárogatón, citerán és vibrafonon, szintetizátoron, ütőhangszereken és magnószalagokon, azzal a szándékkal, hogy a „természettel kommunikáljon”. De a legsúlyosabb reakcióval a kitörő jugoszláviai háború szolgált, ami menekülésre késztette, úgyhogy 1991-től 1995-ig Olaszországban, Szlovéniában és Ausztriában dolgozott.
De amint lehetett, hazatért. A köré szerveződő Ritual Nova Ensemble élén Boris olyan új szertartásnak tekintette a zenét, amely a „túloldalra, az önkívülethez” vezet, ugyanakkor az vezérli, hogy a képzőművészet, a színház, a balett és a film beiktatásával „a művészet teljesebb vízióját” keltse. Boris egy-egy projektje vagy lemeze – a Ritual Nova kollektíván belül – más-más néven futott, lásd Boris Kovač & Ladaaba Orchest és Boris Kovač & La Campanella, hogy csak a legismertebbeket említsük. A The Last Balkan Tango és a World After History című lemezei Európa-szerte kirívó visszhangot kaptak.
Míg a Müpában Boris Kovač és a Ritual Nova Ensemble a maga jellegzetes Balkán-tangójából ad ízelítőt, a Kossuth-díjas Tolnai Ottó a Balkáni babér című verseskötetéből olvas fel. Tolnai Ottó az Új Symposion első nemzedékének legendás főszerkesztője volt, míg egy betiltott folyóiratszám miatt el nem mozdították posztjáról. De hasonló élményekről adhat számot az est moderátora, az író-újságíró Balázs Attila is, aki a harmadik Sympo-szerkesztőségének volt a tagja, míg 1983-ban fel nem oszlatták a Sziveri János vezette szerkesztőséget.
Hát így. Már csak az a kérdés: Sebő Ferencnek volt-e kapcsolata az Új Symposionnal?