A Zöld-foki-szigeteket 1455-ben fedezték fel a portugálok, addig lakatlan volt. Kreol lakossága a Nyugat-Afrikából ide hurcolt rabszolgák, illetve a portugálok, majd angolok, franciák, hollandok leszármazottai. A szárazság, az éhség és a munkanélküliség elől az óceánon túlra menekült a népesség jelentős része, és miután 1975-ben megszűnt a gyarmati uralom, az addig pezsgő kikötői élet is hanyatlani kezdett.
Mayra Andrade © Vanessa Filho
A szigetek zenéje pontosan tükrözi a történelmét: bár tetten érhetők benne az afrikai ritmusok is, az uralkodó zenei stílus, a morna európai ízű. Ez a portugáliai fado rokonságába sorolható, ugyanaz a keserédes elvágyódás, a sodade jellemzi, a szétszakadt családok és szerelmesek fájdalmát tükrözve. És a fadóhoz hasonlóan ugyancsak a nők közül kerültek ki meghatározó énekesei.
A morna – diplomáciai útlevéllel közlekedő – nagyasszonya a 2011-ben elhunyt Cesaria Evora volt. Halála óta sokszor felmerült az a kérdés, hogy ki fog a trónjára lépni. Az „idősebbek”, a klasszikusok közül a Portugáliában élő Titina tölthetné be a helyét, de ő már alig-alig hallat magáról. A fiatalabbaktól pedig talán még idegen az a mélységes fájdalom, és hát azt a csapdát is el kell kerülniük, hogy utánérzéssel, kopírozással vádolhassák őket.
És talán így, kikiáltott „királynő” nélkül járunk a legjobban: új hangokat, új stílusokat, új törekvéseket ismerve meg. Lura, Neuza, Nancy Veira, Elida Almeida és – a Palya Bea vendégeként május 26-án a Müpába érkező – Mayra Andrade a maguk útját járják mind. Úgyhogy hagyjuk a koronát: királynők ők anélkül is.
Palya Bea © Emmer László