Adott egy fotó. És adott két tehetséges fiatalember, akiknek a keze alatt életre kelnek a zenészek, énekesek és táncosok. Egy éve debütált a Gondoljuk újra a zenét!, ahol Ritter Ottó és Hajdu Imre hétről-hétre egy-egy müpás koncert legjobb pillanatát megörökítő fotót álmodik újjá.
A MOMÉn animációs rendező szakon végzett Ritter Ottót – aki családjában már a harmadik ezen a néven – 2015-ben kereste meg a Müpa azzal a kéréssel, hogy egy-egy aktuális fellépőjét alakítsa át egy animációként is használható rajzfilmfigurává. Nagy vonalakban így született meg a Gondoljuk újra a zenét! sorozat.
Ritter Ottó
Imi már az óvodában is inkább rajzolgatott a kisautók tologatása helyett, így nem csoda, hogy a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola következett, majd felsőfokú multimédiaképzés. Mielőtt a Müpa kreatív csapatának oszlopos tagja lett, egy kreatív ügynökségnél szerkesztette a kiadványokat, többek közt a müpásokat is. Tavasz óta pedig Ottó mellett már ő is rendszeresen alakítja át a képeket, igaz, teljesen más stílusban.
Hajdu Imre © Nagy Attila
Ugyan a két fiú stílusa meglehetősen különböző, mindketten hasonlóan kezdenek neki az alkotás folyamatának: kutatással. Ahhoz, hogy a szereplő és a róla készült animáció összhangban legyenek, elengedhetetlen, hogy egy kicsit jobban megismerjék a zenéjét, munkásságát. „Így hozom hangulatba magam és a bal kezemet” – mondja Ottó. Imi sem pusztán passzióból hallgat munka közben zenét. „Segít ráhangolódni az aktuális előadó stílusára, és ihletet ad, hogy milyen színvilágot képzeljek el. Plusz a rajzolás mellett a zene a másik nagy szenvedélyem.” Méghozzá nem is akármilyen szenvedély. Imivel ugyanis a Müpa falain kívül akár a színpadon is találkozhatunk, mint a DSP rappere, Dipa.
A fiúk koncert után pár nappal kapják meg a kiválasztott fotót, ami alapján úgy rajzolják meg a karaktert, hogy a színvilág és a kidolgozás az adott művész stílusát és koncertjének hangulatát tükrözze. Ottó a rajz elkészítésének fázisait a timelapse videókhoz hasonlatos technikával rögzíti, majd az adott művész hanganyagával összefűzve készül el a végső, kb. 15 másodperces animáció. Persze ez leírva sokkal egyszerűbbnek hangzik, mint a valóságban. Az egész folyamat kb. 6-8 órát vesz igénybe, elejétől a végéig. „A nehézség, amit inkább jópofa kihívásnak neveznék, többnyire abban van, hogy mennyire tudom jól arányokban megoldani az adott kép átírását, stilizálását. Mik azok a stílusjegyek, amiket megtartok, mik azok, amiket elhagyok; itt egy anyajegy, ott egy kedvenc kabbala karkötő. Ezek azok a nüansznyi részletek, amik sokat vetnek a latba, hiszen ezzel tudom személyessé tenni az adott karaktert.”
Míg Ottónál inkább rajzfilmfigurákká alakulnak a fellépők, Imi képei inkább a pop-art és a graffiti felé hajlanak. Egy digitális táblán felrajzolja a körvonalakat, majd egy általában 5 színből álló palettával kitölti azt. Ezek utána jön az animáció, ami a ritmusra pulzáló köröktől a festékszóróval fújt feliraton át bármi lehet, ami az adott kép és előadó stílusához passzol. „A kedvencem a Dj Bootsie-ról készült újragondolás, mert zeneileg a hiphop műfaj áll hozzám legközelebb. Ennél a verziónál már nem csak a rajz felépülése animálódott, olyan elemeket használtam, amit előtte még egyik rajznál sem, például a lüktető köröket.”
Az így elkészült animációk nemcsak a Müpa közönsége, de a fellépők körében is egyre népszerűbbek. Sőt, többen meg is osztották már a róluk készült alkotásokat, a fiúk legnagyobb örömére persze. Bár mindketten számtalan előadót megrajzoltak már, azért még maradtak a listájukon olyan előadó, akiért bármikor szívesen „ceruzát” ragadnának. Iminek a The Roots, míg Ottónak egy Oscar- és Grammy-díjas skót énekesnő szerepel többek közt a kívánságlistáján. „Ha Annie Lennox egyszer eljönne a Müpába, arra szó nélkül elmennék és kikunyerálnám, hogy szerepeljen az Instagramos projektünkben.”
És ha már rajzokról van szó, adta magát a kérdés, hogy megkérdezzük őket, mi volt gyerekkorukban a kedvenc rajzfilmjük. Imi a klasszikus Disney rajzfilmek és a ’80-as évek magyar rajzfilmjei mellett teszi le a voksát. „Az erdő kapitánya, Macskafogó, Vili a veréb, amiket nagyon szerettem.” Ottónál, talán a szakmai ártalomnak köszönhetően is egy kicsit hosszabb a lista, a klasszikus magyar rajzfilmektől kezdve egészen a csehszlovák ifjúsági sorozatokig. „A Jamie és a csodalámpa ugrik be elsőre, ahol a kisfiú megvilágítja az elemlámpájával lefekvés után a gyerekszoba padlóját, majd egy másik világba kerülnek ezen a lyukon keresztül. Ha jól emlékszem, volt egy kutyája is, aki vele tartott, és nagyon ütődött szereplőkkel találkoztak abban a másik világban.”
Apropó kutya. Nem hagyhatjuk szó nélkül Ottó állandó segítőtársát, aki az összes rajz elkészítését végigasszisztálta. Klári kutya – aki amellett, hogy irdatlanul cuki, gazdája elmondása alapján már kölyökként is nénis jellem volt – immáron három éve szerves része Ottó napjainak.
Így nem csoda, hogy munka közben is folyton láb alatt van. Szó szerint, leginkább az asztal alatt, a következő pozitúrában:
A sorozat további darabjaiért érdemes követni a Müpa Instagram és Facebook csatornáit!