Fura és bizarr hangszerek a nagyvilágból

Fura és bizarr hangszerek a nagyvilágból

Fura és bizarr hangszerek a nagyvilágból

Tűzorgona, sajtdob és borz-theremin

Az nem kérdés, hogy a hegedűt hogyan kell megszólaltatni, de tudja-e, hogy a ngonival mit kell kezdeni? Na és a korával? Hogy orgona nem kizárólag fából vagy fémből, de tengerből, cseppkőből, sőt még tűzből is lehet? És hogy mi a különbség a theremin és az onde Martentot közt? És hogy kerül ide egy borz?

Kimondhatatlan nevek

Az afrikai hangszerekről – többek közt eredetüknél fogva – első hallásra azt sem tudjuk, eszik-e vagy isszák, jobban mondva fújják-e vagy éppenséggel pengetik. A sokszor kimondhatatlan nevű instrumentumok ugyanis nem túl gyakori szereplői a nyugati fülnek megszokott zenekaroknak. Szerencsére, ahogy a világzene, úgy ezek az egyedi kinézetű hangszerek is egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a hangversenytermekben. A Müpa közönsége tavaly a ngonit – Afrika legrégebbi húros hangszerét – ismerhette meg a Bassekou Kouyate & Ngoni Ba tolmácsolásában, nemsokára pedig újabb afrikai hangszerrel bővíthetik a tudástárat. A kora egy nyugat-afrikai 21 húros hangszer, aminek alapja egy félbevágott és tehénbőrrel bevont lopótök. Hangjában leginkább a hárfára hasonlít, bár amikor hagyományos módon szólaltatják meg erősen hajaz a flamenco és a blues gitárra is. A világ talán legjobb – de mindenképp legismertebb – korajátékosa Toumani Diabaté, akinek nem meglepő módon fia, Sidiki is ezt a hangszert választotta sajátjául, nemsokára pedig testközelből láthatjuk – és hallhatjuk – őket a Müpában.

your_lenquette_2014_007_096_zps8fcf2736.jpgToumani és Sidiki Diabaté © Your Lenquette

Elemi erők

Ha már Müpa, nem lehet szó nélkül hagyni a Hangversenyterem orgonáját, ami a maga 6712 sípjával a kontinens legnagyobb mechanikus működési elvű koncerttermi orgonája. A sípok ón és ólom speciális ötvözetéből készültek, amelyek összetétele a sípok mérete szerint változik. Vannak viszont olyan orgonák is, amik egészen más természeti erőket használnak. George Fréderic Eugène Kastner 1874-es találmánya, a tűzorgona – vagy más néven pyrophone – sípjai a propán és a benzin robbanása közben felszabaduló légnyomás következtében szólalnak meg.

Kevésbé tűnik veszélyesnek a horvát tengerparton, Zadarnál található víziorgona. A 70 méteres orgona 35 sípját az Adriai-tengerbe vezető márványlépcsőkből alakította ki Nikola Bašić horvát építész 2005-ben. Minden lépcsőfokban 5 síp található, amik a tenger hullámzásának következtében folyamatosan „zenélnek”. hasonló építmény található San Franciscoban is, bár az ottani csöveket PVC-ből és betonból készítette Peter Richards. 

Egy másik természeti elemet, a köveket használta fel Leland W. Sprinkle, aki a virginiai Luray cseppkőbarlangban építette meg egyedülálló orgonáját. A három és fél hektáros barlang összesen 37 cseppkő szolgáltatja a különleges hangzást, melyeket egy központi billentyűzet segítségével lehet megszólaltatni. Állítólag Sprinkle-nek az adta az ötletet, amikor a barlangban kirándulva a fia beütötte a fejét az egyik cseppkőbe, az pedig mély, vibráló hangot adott ki.

luray-caverns-stalacpipe-organ-horizontal-w-people.jpgA Leland W. Sprinkle tervezte cseppkőorgona a Virginia állambeli Luray cseppkőbarlangban

Tudományos fantasztikumok

A theremin az a hangszer, amit már valószínűleg mindenki hallott – ha máshol nem, hát sci-fi filmekben vagy a brit punk-musical-kabaré együttes, a Tiger Lillies koncertjén –, de valószínűleg megnevezni kevesen tudják. Ezt a különös, hátborzongató hangjáról híres szerkezetet az orosz fizikus, Léon Theremin találta fel a 20. század elején. Titokzatosságát tovább fokozza, hogy anélkül lehet megszólaltatni, hogy a zenész megérintené, pusztán a két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rész között – az oszcillátor és az antenna – mozgatja a kezeit, ezzel szabályozva a hang frekvenciáját és amplitudóját. Jimmy Page meg is mutatja, hogyan:

Hasonló elven működik az ondes Martenot, ám ott a billentyűk segítségével lehet előcsalni a kísérteties hangzást. Utóbbi a Radiohead gitárosának, Jonny Greenwoodnak is nagy kedvence, több Radiohead lemezen is – a Kid A-től kezdve a májusban megjelent A Moon Shaped Poolig - felfedezhető, illetve aki tavaly ott volt Greenwood és a Londoni Szimfonikusok szólistáinak koncertjén, élőben is halhatta megszólalni.


Greenwood ondes Martenot-on játszik a Radiohead How To Dissapear Completely című számában 2001-ben a Jools Holland Show felvételén


Alig egy hónapja a CAFe Fesztiválon találkozhatott a magyar közönség az „őrült” göteborgi hangszerkészítő, Martin Molin zenekarával, a Wintergatannal és persze Molin legújabb alkotásával, ami egy több mint kétezer üveggolyó pörgetésére és mozgatására alkalmas, hatalmas zenedoboz. A Marble Machine, azaz a Golyógép névre keresztelt masinéria építését több millióan követték a Youtube-on, és Molin alig egy év alatt el is jutott odáig, hogy már tovább tud rajta zenélni, mint amennyi időt a golyók összeszedésével tölt.

Eszement ötletek – határ a csillagos ég

Vannak, akik a hangszerkészítést egy teljesen más szintre emelve olyan tárgyakból és „dolgokból” alkottak hangszereket, amik aztán tényleg nem erre a célra lettek kitalálva. Walter Williams például sajtokból – igen, jól olvasták, sajtgurigákból – épített dobot a holland jazzdobos Hans Bennik számára, kihasználva a tejtermékek azon tulajdonságát, hogy gyakorlatilag nem romlanak meg, csak átalakulnak. A bécsi Vegetable Orchestra még ennél is tovább ment: az egész zenekar zöldségekből készült hangszereken játszik. A 1998-ban alapított együttes nemcsak a zöldségpiacokon, de a hangversenytermekben is komoly népszerűségnek örvend, rendszeresen turnéznak a világban.

Az összes hangszer közül azonban talán a badgermin, vagyis a borz-theremin a legbizarrabb, ami az, aminek első olvasatra tűnik: egy borzzal ötvözött theremin. A borzok - és az állatvédők - érdekében reméljük, nem sok gyerek kap majd hozzá kedvet.

2016/11/16 : mupa Szólj hozzá!
Minden nagy zseni mögött egy apuka áll?

Minden nagy zseni mögött egy apuka áll?

Minden nagy zseni mögött egy apuka áll?

Vajon mindannyiunkban megvan a tehetség bármire, vagy a szocializáció, esetleg a gének eleve eldöntik, hogy mi lesz belőlünk? Ez a kérdés bizonyára sokakban felmerül akár saját életükre vonatkoztatva, akár a gyermekeik felcseperedését látva. Ez a kérdés olyannyira az egyik legfontosabb mind közül, ami bennünket foglalkoztat – kivéve „az élet, a világmindenség meg minden” – hogy a hollywoodi filmeknek is rendszeresen visszatérő témája. Ezekben rendszerint arról győzködnek minket, hogy szabadok vagyunk bármire, rajtunk, a saját döntéseinken áll, hogy mit hozunk ki az életünkből. Hogy sosincs eleve vesztett meccs.


Volt azonban olyan is, aki tudományos igénnyel futott neki a kérdésnek. Czeizel Endre szerint „egyik ember sem születésekor válik azzá, akire emlékezünk”. Másfelől viszont megállapította, hogy Bach, vagy Liszt Ferenc családjában közel hetven muzsikus volt. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a december 1-én a Müpában apjával Toumanival fellépő Sidiki Diabaté egy olyan nagy múltú énekmondó famíliához tartozik, amelyben Sidiki már a 72. generációt képviseli. Másfelől viszont – Czeizel kutatásai szerint – a költők felmenői között a költészet és a prózaírás egyáltalán nem volt jellemző. Valamiért tehát a muzsikus gének jobban átjárják a családot – vonta le a következtetést Czeizel doktor nem annyira az okokra és összefüggésekre, mint inkább a számokra támaszkodva. A nagy számok továbbá azt is megmutatták, hogy az elsőszülöttek általában „okosabbak”, mint a később születő gyerekek.

Ki-ki döntse el, hogy ez mennyire áll meg, tény azonban, hogy Mozart családjában többnyire építőmestereket, kőműveseket, szobrászokat, kézműveseket, kertészeket találunk. Igaz, Mozart édesapja, Leopold Mozart hegedűművész volt és igen nagy gondot fordított fia zenei képzésére. Ezt – állítólag – Mozart nem is vette rossz néven. Iskolába sem járt, az írást, olvasást és a számolást is az apjától tanulta. Mozart a legkisebbik, a hetedik gyermek volt a családban.

leopold_mozart.jpgLeopold Mozart


Ha már a zenészek körében ilyen jól tetten érhető a „vérvonal”, gondoltuk, készítünk egy kis válogatást zenészcsaládokról – természetesen, a teljesség igénye nélkül.
Rögtön itt van a „családi műhelyként” működő Anima Sound System, amely november 16-án lép fel a Müpában, méghozzá most először szimfonikus zenekarral. Prieger Zsolt és öccse, Prieger Szabolcs, és Németh Gergő környezetében jöttek-mentek a zenészek, ők viszont maradtak életben tartva az Anima-brandet, amely jócskán változott az évek alatt. Idővel Zsolt lánya, Fanni is csatlakozott a zenekarhoz, ebben a felállásban jönnek a Müpába is.

Ki ne tudná, hogy Michael Jackson is zenész famíliában kezdte? Akkor még fekete volt, göndör és cuki. A Jackson családot az apuka, Joseph Walter Jackson indította el a zenei pályán, aki R&B zenész és darukezelő volt egy személyben. Öt legidősebb fiúgyermekével alakította meg a Jackson 5 zenekart – a 70-es évek egyik legsikeresebb pop formációját – a lányok pedig egyből szólókarrierbe fogtak. A többit már tudjuk: Michael mellett Janet és La Toya tett szert ismertségre. Kevésbé tudott, hogy több Jackson-unoka is a szórakoztatóiparban helyezkedett el, vagyis esetükben is igazolódna Czeizel doktor meglátása.

De még mennyire bejönne a magyar muzsikus cigány dinasztiák esetében! Járóka Sándor 1995-től volt egy éven át a 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője. Ő – hasonlóan Mozarthoz – már hatévesen édesapja, id. Járóka Sándor zenekarában játszott. Még csak 16 éves volt, amikor az apukájával már turnézott Amerikában. A Liszt Ferenc-díjas cigányprímást, Lakatos Sándort nyolcéves kora óta tanította az édesapja, Lakatos Flóris hegedülni, később pedig a nagybátyja, Lakatos Tóni vette a szárnyai alá.

Az igazán nagy és szerteágazó dinasztia azonban a Czutoroké! A híres szegedi Dankó Pista barátja volt a 19-20. század fordulóján alkotó Czutor Béla prímás. Béla cigány – akinek már az édesapja is vezérprímás, anyai nagyapja pedig klarinétos volt – gyermekeinek is továbbadta a zene szeretetét és művészi tolmácsolásának képességét. Ma még Béla dédunokái is elismert zenészek, lemenői között vannak cimbalom- és hegedűművészek, fuvolisták és énekesek. Czutor Zsolt például a Budapesti Fesztiválzenekarban hegedült, a Carnegie Hallban is fellépett. Czutor Róbert cimbalomművész a 100 Tagú Cigányzenekar volt tagja, jelenleg a Magyar Állami Népi Együttesben játszik. A fiatal Czutorok már a könnyűzene felé is nyitottak. Czutor Zoltán a Nyers és a Belmondo zenekarok frontembere. Anett húga a Honeybeastben és a Belmondoban is énekel, míg Ignác a Fool Moon, majd a Cotton Club Singers énekegyüttesben szerzett hírnevet. Íme a muzsikus gének!

Vagy inkább a szigorú és elkötelezett apukák állnak a sikerek hátterében? Leopold Mozart, Prieger Zsolt, id. Járóka Sándor, Lakatos Flóris, Czutor Béla, Joseph Walter Jackson – és lám, a világhírű szitárművészt, Anoushka Shankart is kora egyik legismertebb indiai zenésze, saját édesapja, a szintén szitáros Ravi Shankar kezdte el tanítani. Édesapjával egészen annak 2012-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen együtt léptek fel. Anoushka féltestvére, Norah Jones sem akárki: énekes, színész és dalszerző, akit hat Grammy-díjjal tüntettek ki. A gyönyörű Anoushka Shankar november 19-én mutatja be Land of Gold című lemezét a Müpában.


Mondanunk sem kell: Estrella Morente, az egyik legismertebb mai flamenco énekes, Pablo Almodovar múzsája, már egészen fiatalon szintén énekes és táncos szüleitől tanulta el az andalúz muzsika titkait, de leginkább édesapjától Enrique Morentétől, akivel kiskorától kezdve közösen lépett fel és, aki a lemezfelvételei elkészítésében is tevékenyen részt vett. Ő december 9-én ad vérpezsdítő koncertet a Müpában.


Zárjuk Czeizel Endre gondolataival ezt a bejegyezést. Az igazi tehetséghez elengedhetetlen a kreativitás, ám ez is kevés, ha nem társul hozzá akaraterő és szorgalom, ami a vele született képességek valóra váltásához szükséges. A tehetség kibontakoztatásában pedig a családnak, a neveltetésnek, az iskolának is óriási a szerepe.
Szerény, nem reprezentatív gyűjtésünk szerint az apukáknak van kiemelkedő felelőssége abban, hogy a zsenialitást a kis zsenikből napvilágra hozzák. Hajrá apukák!

 

2016/11/14 : mupa Szólj hozzá!
Több mint király

Több mint király

Több mint király

Utoljára 2009 júliusában hallhattuk Salif Keïtát a Veszprémi Ünnepi Játékokon, ahol jó szokása szerint felcsalta a színpadra híveit, hogy elszabaduljanak a lábak, továbbá elszabaduljon a menny és pokol. De főleg a menny. Ott a székesegyház lábánál ugyanis leírhatatlanul emelkedett pillanatokat élhettek át, akik engedtek a csábításnak. Az ünnepek legünnepibb élményét. Keïta, persze, mindig is nehezen viselte, ha „ünnepélyesen” üldögél a közönsége, miközben énekel…

salif_k_photo_tale_3.jpg

2006 szeptemberében, amikor a nyíregyházi Vidor Fesztiválon járt, akkor is táncra kényszerítette a nagyérdeműt. „Ma van a születésnapom, mondta, és azt szeretném, ha együtt ünnepelnénk meg.” Na, erre több se kellett, egyből pattantak fel… Ezt a születésnapos szöveget amúgy Veszprémben is bevetette. Tehát vagy nem tudja, hogy mikor született, vagy valami másról szól a sztori. Szerintem nagyon is jól tudja, és ha hinni lehet a Wikipédiának, akkor mi is megtudhatjuk: éppenséggel nem júliusban vagy szeptemberben, hanem a köztes augusztusban.
De hát ez most szinte lényegtelen.
Egy jobb fajta tánc végül is felér egy születéssel…
Még egy olyan zavart keltővel is, mint amilyen Keïtáé volt, 1947. augusztus 25-én.

A nemesi származású – sőt egyenesen királyi – Keïta ugyanis albinóként látta meg a napvilágot. „Az apámnak okozott egy kis fejfájást – mondta a Magyar Narancsnak –, nem értette, hogyan történhetett ilyen, aztán megmagyarázták neki, hogy nem ez az első eset.” De azért nem lehetett ilyen kedélyes a sztori. Különben aligha tartaná olyan fontosnak az albínók megsegítését. „Van egy alapítványom, védőkrémet adunk a gyerekeknek, s most kórházat építünk. (…) Ezeknek az embereknek könnyíteni kell a sorsán. A látási gondjaik megnehezítik a tanulmányaikat, és ötvenéves korukra a legtöbben bőrrákot kapnak. A társadalom ugyanakkor kiveti őket magából, még ma is hallani albínókról, akiket feláldoznak.”

Megjegyzem, Keïtát is a látása térítette el a tanári pályától.

Nekem nem volt más választásom, ha nem a zenéből, akkor csak lopásból tarthattam volna el magam. A kasztrendszer törvényei szerint persze nem lehettem volna zenész, de én azért születtem, hogy zavart keltsek. Mindkét szülőm fekete volt, én mégis fehér lettem, nem szabadott zenélni, mégis zenéltem.”

És most itt lesz a Müpában november 3-án.
Előre szólunk: kéretik felállni…!

2016/10/27 : mupa Szólj hozzá!
Történet egy fiúról

Történet egy fiúról

Történet egy fiúról

Hol volt, hol nem volt, a hetvenes évek elején járunk. Két jelentékeny művészeti mozgalom borzolta a kedélyeket akkoriban, az egyik színházhoz, a másik a népzenéhez kötődött főképpen. 

20161029_babel_est_aradas_trio_squelini_rohmann_ditta_c_szoke_daniel_bogdan.jpgA Trio Squelini - Váczi Dániel, Szalai Péter és Szőke Szabolcs - és vendégük, Rohmann Ditta
fotó: Szőke Dániel Bogdan

Az előzőből olyan megkerülhetetlen társulatok nőttek ki, mint amilyen a Stúdió K volt, az utóbbi pedig a táncházmozgalomba torkollt. És mindkettő hátterében ott állt az Orfeo csoport. Sőt, nem is csak „mindkettő”, hiszen az Orfeo bábszínházi és képzőművészeti tevékenységet is folytatott, amíg hagyták, azaz 1974-ig. Újbalos nézetek, szabad szerelem, kommunában élés, sok volt az a korabeli hatalom számára.

De most nem az Orfeo elévülhetetlen érdemeit – és bukását – szeretnénk ecsetelni (arról inkább lásd a Duna Műhely / Mediawave Orfeo csoport című dokumentumfilmjét), csak jelezni, hogy Szőke Szabolcs honnan indult. Annál is inkább, mert rá negyvenöt év múltán is ugyanaz a nyitottság, ugyanaz a tartás, ugyanaz a kompromisszummentesség és ugyanaz a külön utasság jellemző, mint amikor megismerhettük az Orfeo Vurstli című darabjában.

Akkoriban még a hegedű volt Szabi egyes számú hangszere – s mellesleg gyönyörűen festett –, de aztán hetvenhatban a bolgár gadulkára váltott. Annak szikár keserűsége közelebb állt hozzá. „Magányhangszer”, ahogy írta egyszer hűséges társáról. Kolinda, Makám és Kolinda, Makám, Tin-Tin Quartet, Pangea, Ektar, Rubai trió – megannyi mérföldkő. Ezeken át vezetett Szabi pályafutása a (Rohmann Dittával súlyosbított) Trio Squeliniig. Jobbára instrumentális etnikus kamarazenével, balkáni, keleti és afrikai befolyásokkal, és persze mindegyikben az ő kérlelhetetlenül jellegzetes stílusával.

Képzőművészeti alkotásait inkább csak egy-egy lemezborítóról ismerhetjük, az alternatív színházi világban azonban ugyancsak befutott 1997-ben alapított Hólyagcirkusz Társulatával. Költészet és zene, cirkusz és színház, tragikum és fekete humor kirívó egysége jellemzi produkcióikat – ha úgy tetszik, az összművészet maga…

Így hát mi sem adekvátabb, mint hogy Szabi komoly szerepet kapjon egy október 29-én bábeli esten a Müpában. Együtt működve Süveg Márk és Závada Péter költők Akkezdet Phiai nevű hiphop formációjával – és a mögöttük álló Amoeba együttessel –, illetve Rózsavölgyi Zsuzsa táncosaival. Felülemelkedve nemzedékeken és művészi ágakon, s közben nem tágítva a megszokott mélységből.

2016/10/21 : mupa Szólj hozzá!
Így lehetsz világhírű!

Így lehetsz világhírű!

Így lehetsz világhírű!

„A jövőben bárki világhíres lehet 15 percre.” Andy Warhol 1968-as jóslata mára valósággá vált. A közösségi médiafelületek, a YouTube és a tehetségkutatók segítségével – és persze egy kis szerencsével – a világhírnév már senkinek sem elérhetetlennek tűnő álom. Persze a kérdés az, hogy meddig tart. Olyan fiatal énekeseket és zenészeket gyűjtöttünk össze, akik eltérő utakon váltak híressé, és már sokszorosan túllépték a vágyott 15 percet.

andy_warhol_quotes_10.jpg

Kétségtelenül Justin Bieber a legismertebb előadó, akinek sikerében a YouTube-nak nagy szerepe volt. Az akkor még Kanadában élő 13 éves srác tucatnyi videót töltött fel az oldalra.  A tehetségkutató menedzserként ismert Scooter Braun véletlenül bukkan rá az egyikre, és akkora potenciált látott a fiúban, hogy rögtön felvette a kapcsolatot Justin édesanyjával, aki kisebb huzavona után beleegyezett egy demó elkészítésébe. Atlantába érkezése után egy héttel Bieber már Ushernek énekelt, 2009-ben kiadott első kislemeze rögtön világhírűvé tette. A rajongóit legutóbb akkor sokkolta, amikor augusztusban törölte 77 millió ember által követett Instagram profilját.

De az is a sikerhez vezető út lehet a videómegosztó oldalon, ha már ismert és elismert előadók feldolgozásaival kezdi valaki a zenészkarrier építését. A feltöltött videó megfelelő paraméterezés segítségével ugyanis könnyen milliók keresési listájának élén landolhat. Így tett a Müpa melletti CAFe sátorban október 23-án fellépő KNOWER is, akik elsőként pont egy Justin Bieber-feldolgozással jelentek meg a felületen 6 éve. Azóta már túllépték a feldolgozás-zenekar státuszt, negyedik lemezükön dolgoznak, sőt jelenleg az amerikai zenei szcéna egyik legizgalmasabb csapatának számítanak.  Az egyik legismertebb feldolgozás-videót, a jelenleg is még csak 19 éves Greyson Chance töltötte fel a felületre még 2010-ben. A közel 57 millió megtekintéssel büszkélkedő felvételen Lady Gaga Paparazzi című számát énekli és zongorázza. Az énekes azóta is aktív, 2011 húsvétján a Fehér Házban énekelt az amerikai elnöknek és családjának, idén pedig új EP-t adott ki.

A Fülöp-szigetekről származó 24 éves Charice Pempengco a magyar tiniknek leginkább a Glee – Sztárok leszünk! című sorozatból lehet ismert. Édesanyja hétéves kora óta énekversenyről-énekversenyre cipelte. Hazájában a Little Big Star elnevezésű tehetségkutató verseny hozta meg számára az ismertséget. Majd következett az amerikai álom. YouTube-ra feltöltött videóira Ellen DeGeneres figyelt fel, aki meghívta showjába. Az adás után hamar ismertté vált, énekesnőként és színésznőként is dolgozik, duettezett Céline Dionnal és Andrea Bocellivel is. 2010-es Charice című albuma a Billboard listáján az előkelő nyolcadik helyig jutott, így ő lett az első ázsiai származású énekes, aki a 200-as listán az első tízbe került. Ophra Winfrey pedig a világ legtehetségesebb lányának nevezte, aki a mai napig nagy figyelmet fordít közösségi médiafelületeire, többek között videóblogot is vezet.

A hangszeres zenészek közül Lindsey Stirling a legismertebb YouTube-sztár. 2007 óta működteti Lindseystomp elnevezésű csatornáját, ami igazán akkor futott be, amikor az America’s Got Talentben előadott produkciója után David Graham megkereste, hogy közösen készítsenek videót. Mára ő az egyik leginnovatívabb zenész, és nemcsak a feltöltött videói, de koncertjei is moziélményt nyújtanak. Csatornáján mára 8 és fél milliónál több feliratkozó és 1,5 milliárd feletti megtekintése vanm, a Forbes listáján 2016-ban  - legjobb helyezést elérő nőként - a 4. helyet kapta a YouTube-művészek aktuális Forbes listáján.

A jazzisták közül a Müpában október 30-án koncertező Jacob Colliert érdemes megemlíteni. A zenészcsaládban született fiatalember már kisgyerek kora óta dolgozik zenei ötletein. A YouTube-ra 2011 óta tölti fel egyedi, házi készítésű videóit. Stevie Wonder feldolgozása annyira jól sikerült, hogy vírusszerűen elkezdték továbbosztani a felhasználók. Ma már social media platformjain keresztül több ezren követik a világ minden pontjáról, 2014 óta pedig Quincy Jones produceri irányításával dolgozik multimédiás szólóprodukcióján. A The Gurdian „a jazz új Messiásának” nevezte, rajongói között - sok egyéb híresség mellett - megtaláljuk Stevie Wondert, Herbie Hancockot, Pat Methenyt, Jamie Cullumot és David Crosbyt.

Collier az augusztusi BBC Promson Cory Henry vendégeként lépett fel.  A brooklyni születésű billentyűs zenészkarrierje szempontjából klasszikusabb utat járt be. Kétévesen kezdett el zongorán és Hammond-orgonán játszani, négy évvel később pedig már a harlemi Apolló Színházban zenélt, és rendszeresen fellépett New York-i templomokban. Igazi gospel hátterű muzsikus, aki mára univerzális zongoristává és jazzorgonistává vált. Karrierje 19 évesen indult be igazán, amikor a szaxofonos Kenny Garrett világkörüli turnéján muzsikált.  Az új generáció egyik legjobb improvizációs képességű billentyűseként jegyzik, aki Robert Glaspertől Bruce Springsteenig számos előadóval dolgozott már együtt. Október 23-án a Müpa melletti CAFe sátorba futurisztikus hangzásokkal kísérletező formációja, a The Funk Apostles élén érkezik.

Hiromi is azoknak a fiatal zenészeknek a táborát erősíti, akik bár jelen vannak a közösségi oldalakon, sikerüket a kivételes tehetség mellett a tanulásnak, a tudatosan megválasztott fellépési lehetőségeknek és egy találkozásnak köszönhetik. Első koncertjét tizenkét évesen adta, két évvel később a Cseh Filharmonikusokkal játszott, majd 17 évesen Tokióban találkozott Chick Coreával, aki meghallgatta és meghívta másnapi koncertjére – természetesen fellépőnek. Tehetsége és improvizáció iránti fogékonysága tehát korán feltűnt, de igazán akkor bontakozott ki, amikor húszévesen a Berklee-re ment tanulni. Energiákkal teli előadásmódjával mára a legnevesebb koncerthelyszínek és jazz fesztiválok közönségét veszi le a lábáról. Hogy ez így lesz-e Budapesten is? Azt október 21-én Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben bárki tesztelheti.  

2016/10/19 : mupa Szólj hozzá!
Kedvenc franciáink a filmvászonról

Kedvenc franciáink a filmvászonról

Kedvenc franciáink a filmvászonról

Franciaország mindig az európai filmművészet egyik alappillére volt. Olyan filmeket és színészeket adott a világnak, akik évtizedekkel későbbi generációk számára is ikoni státuszban vannak. Felsorolni, ne adj isten, rangsorolni a legjobb francia műveket, egyet jelent a lehetetlennel. Éppen ezért, nem is erre teszünk kísérletet, pusztán egy csokorba szedtük a kedvenceinket. 

facebookeventcover_784x295px_mozi.jpg

Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit); 2014

A Dardenne fivérek 2014-es drámája látszólag egyszerű dokumentarista eszközökkel operáló történet, ahol a főhősnek, Sandrának egy hétvégéje van arra, hogy gyárbeli munkatársait személyesen meggyőzze, hogy mondjanak le prémiumukról, és ezzel ő megtarthatná az állását. A film, annak ellenére, hogy nem került be a legjobb idegennyelvű filmek közé az Oscaron, a főszereplő Marion Cottillardnak meghozta a második jelölést.

Életrevalók (The Intouchables); 2011

Ez az a francia vígjáték, amit talán senkinek sem kell bemutatni. A valós történeten alapuló film mindössze kilenc héttel a 2011-es bemutató után a második legsikeresebb francia filmmé vált a nézőszámok alapján, 2012. márciusára pedig a legjobban jövedelmező nem angol nyelvű film lett, 281 millió USD-vel. Aki nem látta, most azonnal álljon fel a képernyő elől, és addig vissza se térjen, amíg nem pótolta ezt az eget verő hiányosságot. Az Omar Sy és François Cluzet főszereplésével készült filmet 33 díjjal ismerte el a filmszakma. 

A némafilmes (The Artist); 2011

Michel Hazanavicius nem kis kockázatot vállalt, amikor elhatározta, hogy a 21. században fekete-fehér némafilmet forgat. A hazardírozás végül több, mint kifizetődő lett. A 2011-es Cannes-i fesztiválon bemutatott alkotást 6 Golden Globe-ra és 10 Oscarra jelölték. Hazanavicius elvihette a legjobb rendezőnek járó aranyszobrot, a főszereplő Jean Dujardin pedig történelmet írva, első francia színészként győzedelmeskedett a legjobb férfi színész kategóriában. A film minden idők legtöbb díját bezsebelő francia alkotása lett. A Time, a The Guradian és a The Telegraphe is 2011 legjobb filmjévé választotta, míg  13 másik szaklapnál is bekerült a legjobb tízbe.

jean_dujardin_artist_oscar_2012_dvdbash.jpgJean Dujardin és a Legjobb Férfi Főszereplőnek járó aranyszobrocska

Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d'Amélie Poulain); 2001

Ha francia filmek, akkor nincs felsorolás Audrey Tautou nélkül. Az idén 40 éves, de még mindig kislányos bájjal rendelkező színésznő számtalan szerepe közül a legismertebb Amélie, a montmartre-i felszolgáló lány. Amélie, miután egy rejtett zugban rátalál egy titokzatos kis dobozra, elhatározza, hogy visszajuttatja azt eredeti tulajdonosának és innentől csodálatos kalandokba keveredik. A filmet 5 Oscarra jelölték, de begyűjtött több BAFTA, César-díj  és  Golden Globe jelölést is, Tautounak pedig meghozta a világhírnevet, akit azóta is sokan Amélie-vel azonosítanak. Azt mondja, különösképpen nem zavarja a dolog, szerinte ez nem egy olyan szerep, amit mindenképpen el kéne engednie.   

amelie_miramax.jpgAudrey Tautou, mint Amélie Poulain
fotó: Miramax

A nagy kékség (Le Grand Blue); 1988

Luc Besson a francia filmművészet megkerülhetetlen szereplője, aki rögtön első rendezésével, az 1983-as Élethalálharc című filmmel kivívta a szakma és a közönség elismerését. A film húsz nemzetközi díjat vihetett haza, a még mindig csak 24 éves Bessont pedig egyenesen a keresett rendezők közé repítette. Egyik legismertebb és legtöbbet méltatott filmjében két szerelme, a rendezés és a búvárkodás találkozik. Jean Reno és Jean-Marc Barr két szabadtüdős búvárt alakít, akik egymással, az idővel és az elemekkel versengenek, hogy ki tud mélyebbre merül a nagy kékségben. 

A házibuli (La boum), 1980

Sophie Marceau nem szorul különösebb bemutatásra. Ahogy a francia színésznő ikonikus filmje, a Házibuli sem, amin szó szerint generációk nőttek fel, zenéjét pedig még azok is dúdolják, akik magát a filmet nem is látták. Mintha tegnap lett volna, hogy a 13 éve Vic élete első házibulijára készült és álmodozott az első szerelemről, Matthieu-ről. Pedig a filmet több mint 35 éve mutatták be, a főszereplő Sophie Marceau - aki a forgatás altt még 14 éves sem volt  - pedig idén lesz 50 éves.   

A Bélier család (La famille Bélier); 2014

Viszonylag kevesen ismerik a 2014. decemberében mozikba került Bélier család című filmet. Pedig a francia mozikban a szakma és a közönség is egyöntetűen imádta. És volt is miért. A film egyszerre vicces és megindító történet egy siketnéma család egyetlen halló tagjának viszontagságairól a háromszoro César-díj jelölt Éric Lartiagu rendezésében. A forgatókönyvet a Szerelem a felhők felett főszereplőjének kishúga, Victoria Bedos írta. Az énekesi álmokat dédelgető főszereplőt az a Louane Emera alakítja, aki a The Voice zenei tehetségkutató francia verziójában egészen az elődöntőig menetelt, filmbeli alakításáért pediog megkapta a a legígéretesebb fiatal színésznőknek járó César-díjat, ami az Oscar francia változata. 

 

A félelem bére (Le salaire de la peur); 1953

A Georges Arnaud azonos című regényéből készült film főszerepében a zseniális Yves Montand látható, akinek az 1953-as Guatemalaban játszódó fekete-fehér dráma első kirobban mozisikere volt. Henri-Georges Clouzot rendezését Arany Pálmával díjazták Cannes-ban, és Berlinben is elnyerte az Arany Medvét, a Brit Filmakadémia pedig a legjobb filmnek választotta 1955-ben.

Kóristák (Les Choristes); 2004

A Kóristák, az addig főleg természetfilmek producereként jeleskedő Christophe Barratier első nagyjátékfilmje egy nevelőintézetben játszódik, ahol főhősünk, a bukott zeneszerző a zenén keresztül találja meg a kulcsot az addig csíntalan fiúk lelkéhez. A sztori nem tartalmaz nagy katarzisokat, de igazából nincs is rá szükség. Barratier szavaival élve, "arról szól, hogyan járul hozzá valaki ahhoz, hogy a világ élhetőbb legyen". Kicsit, mint a Holt Költők Társasága francia verzióban. Az elhangzó kórusműveket a zeneszerző Bruno Coulais kifejezetten a film számára komponálta, és a 2004-es Oscaron Legjobb eredeti zene kategóriában jelölték, míg a film a Legjobb külföldi film díjáért versengett.

Természetesen a sort még végtelenségig folytathatnánk, kapásból még ugyanennyi kihagyhatatlan francia filmet fel tudnánk sorolni. A Müpamozi Francia krémes sorozata az 1960-as évektől egészen a 21. századig válogat a francia filmek krémjéből. Különleges desszert azoknak, akik szívesen néznek a filmek mögé, akiket érdekelnek az alkotásokat inspiráló korok, eszmék.

2016/10/10 : mupa Szólj hozzá!
Botrányok és titokzatos influenzajárvány sújtotta Bartók kedvenc művét

Botrányok és titokzatos influenzajárvány sújtotta Bartók kedvenc művét

Botrányok és titokzatos influenzajárvány sújtotta Bartók kedvenc művét

Manapság a művészi szabadság – vagyis, hogy a művész szabadon megválaszthatja kifejezni valója tárgyát, módját, a művet nyilvánosságra hozhatja és engedélyt adhat a felhasználásra - magától értetődő dolog. Talán a sors iróniája, hogy az egyik legjelentősebb magyar zeneszerző, Bartók Béla épp egyik legkedvesebb műve volt az, amelyet a bemutató után egyenesen kitiltottak a színházakból, és csak a halála után láthatta a magyar közönség.


Bartók a Nyugat 1917. január 1-i számában figyelt fel Lengyel Menyhért történetére. A krónikák szerint a libretto eredetileg 1912-ben az Orosz Balett (Ballets Russes) számára íródott, ám a társulatot vezető Szergej Gyagilev végül mégsem tartott rá igényt. A miértről már nem szól a fáma.
Bartók még az év augusztusban hozzá is fogott a munkához, amiről így írt feleségének:” Pokoli muzsika lesz, ha sikerül,…”.  1919-re készen is állt a muzsika, a hangszerelés kivételével. Utóbbit csak 1923-ra sikerült befejezni, bár 1924-ben újra átdolgozta és még rövidített rajta. Bár Bartók ígéretet kap a bemutatóra, az egyre csak húzódik. Az akkoriban igencsak szókimondónak számító szövegkönyv, a történet erőszakos cselekménye és a zene keserű és éles tónusa mind hozzájárultak ahhoz, hogy a darabot végül 1926-ban Kölnben mutatták be Budapest helyett. Az ősbemutatót Hans Strohbach rendezte, a zenekart Szenkár Jenő dirigálta. A premier több mint viharosra sikeredett. Bár a zenét méltatták, a közönség és a kritikusok is mélységesen felháborodtak a történet szexuális jellegén. Olyannyira, hogy Köln polgármestere, Konrad Adenauer az orgazmus nyílt színi bemutatása miatt azonnal betiltatta. Bár egy évvel később a Prágai Német Színház is bemutatta a darabot, 1942-ben pedig a milánói Scalaban Milloss Aurél koreográfiájában és Ferencsik János vezényletével állították színpadra, a kölni ősbemutató volt az egyetlen előadás, amit Bartók látott.

prmandarinpr.jpgA Csodálatos mandarin botrányt kiváltott ősbemutatója, valamint a Kékszakállú herceg vára előadása Kölnben, 1926. november 27.; Bartók Hagyaték, © 2005, Vásárhelyi Gábor
forrás: MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívum

A Magyar Királyi Operaház több alkalommal, először 1931-ben, majd tíz évre rá 1941-ben is megkísérelte a bemutatót, de ez mindkét alkalommal kudarcba fulladt, titokzatos influenzajárvány miatt. 1931-ben a jelmezes főpróba megtekintése után az illetékesek arra jutottak, hogy a mű ebben a formában erkölcstelen, színpadra nem kerülhet. Bár megkérték Lengyel Menyhértet, hogy dolgozza át a librettót, ő ezt elutasította. Így nem maradt más, mint, hogy a főszerepet táncoló Szalay Karola hirtelen influenzás legyen, így a bemutatót sajnálatos módon bizonytalan időre muszáj volt elhalasztani.


Tíz év múlva Harangozó Gyula próbálta színpadra állítani, de a premier előtt felsőbb utasításra ismét kitört az influenza. Bár 1945-ben Harangozó a Fővárosi Dalszínházban bemutathatta a művet, de a cenzúra nyomására a történetet erősen el kellett ferdíteni. A csodálatos mandarin eredeti szövegkönyv szerinti első hazai előadására egészen 1946-ig kellett várni, amikor Lőrinc György koreográfiájában a Szegedi Nemzeti Színház vitte színre. Bartók azonban már se ezt, se az azóta legendássá vált 1956-os Harangozó-féle feldolgozást nem élhette meg. 1945 szeptemberében New Yorkban hosszabb betegség után elhunyt, anélkül, hogy a szívének oly kedves művet magyar színpadon láthatta volna.


A csodálatos mandarint azóta számtalan módon feldolgozták. Október 7-én a CAFe nyitóelőadásán a Pécsi Balett Vincze Balázs koreográfiájában és a Nemzeti Filharmonikusok kísértében láthatja a közönség.

2016/10/05 : mupa 8 komment
Így hat a zene a gyerekekre

Így hat a zene a gyerekekre

Így hat a zene a gyerekekre

A zene hat a legközvetlenebbül az emberre. A zenehallgatás élményében az intellektuális és az érzelmi befogadást nem lehet egymástól különválasztani. A zene, ami nem hatol el a szívig, nem érintette meg a hallgatóját, viszont a zenehallgatás odafigyelést is kíván. Ez az összetettsége teszi a zenei élményt személyiségformálóvá, és talán ezért mutatható ki bizonyítható kapcsolat a zenehallgatás és az egyéb képességeink között.

Azért is vagyunk emberek, mert zenét hallgatunk

Az ember és a zene története már magzati korban elkezdődik. Bár a magzat hallószervei csak a 18-20. hétben alakulnak ki, sok kutató szerint a már 12. héten is reagál a hangokra. Az első hang, amivel életünkben találkozunk az édesanyánk szívhangja. Svéd kutatók állítják, hogy a terhesség alatt a legjobb komoly zenét hallgattatni a babával – Vivaldit, Mozartot, Bachot – éppen azért, mert ez a zene áll legközelebb az anyai szívdobogáshoz.
A 24. héttől fogva a magzat már képes elkülöníteni a méhen belüli zajokat a külvilág hangjaitól. Ekkor kedveli meg a szülei hangját.

Vajon csak azért van fülünk, hogy minél több információt gyűjthessünk a környezetünkről, hogy eltájékozódjunk a külvilágban? A tudományos vizsgálatok szerint a fülünk a zenéért is van. Olyannyira, hogy a zenehallgatás sok kutató szerint már a magzati korban hozzájárul az agyfejlődéshez, a későbbiekben pedig fontos készségeink kialakulásához. Zenehallgatáskor több agyi terület kerül egyidejűleg ingerületi állapotba: a rövid távú memória, az érzelmi területek és a motoros területek egyaránt „dolgoznak”. A zene így formálja az értelmet és az érzelmeket, tökéletesíti a mozgást, az észlelést, segíti a szociális érést.
A zene tehát ugyanúgy hozzátartozik emberi mivoltunkhoz, mint a beszéd képessége vagy a nyelv.

zenegyerek.jpg

Akik együtt énekelnek, nem civakodnak

Manapság egyre népszerűbb újra felfedezni a régi emberek bölcsességét, akik a maguk ösztönös módján tudták, mi a jó a felcseperedő embernek. Dalolni napközben és lefekvés előtt, születni és meghalni otthon, családi körben. Talán másoknak is megvan az élmény arról, ahogy a nagymama főzés közben dúdol. Mindez hat a gyermekek személyiségére.
A kismama éneke már magzati korban megnyugtatja a babáját. A baba fejlődése szempontjából teljesen mindegy, hogy a mama hamisan énekel-e, ez nem károsítja a zenei hallását. Van, aki úgy véli, hogyha ez a lágy dallam szólna a szülés közben is, a világrajövetel sem jelentene akkora traumát a gyermeknek, sőt később ezek a dallamok az egész életét végigkísérve idéznének fel benne kellemes érzéseket, az anyához való kötődést. Kisgyerekkorban még a betegségek, nyűgösségek is könnyebben elviselhetőek lehetnek, ha szól a muzsika, amit a kicsi sokat hallott a mama pocakjában. Ha meg nem is gyógyul, de megnyugszik tőle.
A lágy, egyenletes hangerejű zenéket szeretik a kicsik, amelyekben nincsenek váratlan hangok vagy futamok, a túlingerlést a hozzáértők nem ajánlják.

Az éneklés, a hangszeres zene a későbbiekben is hozzájárul a kisgyermek érzelmi intelligenciájának fejlődéséhez, bizonyítottan fejleszti a beszédtanulást, elősegíti a gyerek-szülő közötti érzelmi kapcsolat kialakulását, és érzelmileg kiegyensúlyozottabbá teszi a gyerekeket. Azokban az óvodákban, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a zenei nevelésre, meghittebb a légkör, kevesebb a civódás, több az együttműködés. A zenei óvodákban és iskolákban ezért ritkább a kiközösítés és a magatartásprobléma.
Az éneklés legtöbbször játékkal párosul, ami fokozza a gyermek örömét, erősíti a biztonságérzetét és fejleszti az alkalmazkodóképességét. Közismert, hogy eldalolva a szövegeket is jobban meg tudjuk jegyezni, vagyis a zene az emlékezőtehetséget is fejleszti, mi több logikus gondolkodásra késztet.

A zene fejleszti a kreativitást

Tény, hogy a zseniális matematikusok között feltűnően sok volt a zenekedvelő. A svájci fizikus és matematikus, Leonhard Euler (1707–1783) egy zeneelméleti könyvet is megjelentetett. A német Carl Friedrich Gauss (1777–1855) – akit a matematikusok fejedelmeként tartanak számon – igen nehezen ismerte el mások érdemeit, a néhány kivétel között azonban szerepelt Beethoven és Mozart. Utóbbit „isteni zseninek” tartotta. Bolyai Farkas (1775–1856) ugyancsak tanulmányozta a zeneelméletet, Bolyai János (1802–1860) pedig kiváló hegedűs volt.
A rejtélyes kapcsolatot zene és intelligencia között tudósok is vizsgálták. Barkóczy Ilona és Pléh Csaba pszichológusok a kecskeméti Kodály-iskola tanulóinak képességeit mérték fel és hasonlították össze a „normál” tanrendű iskolákba járókéval. A kutatásaik valóban találtak mérhető különbséget a diákok között, ám nem az intelligencia terén, hanem a kreativitásban.


A zene boldoggá tesz

A matematikusok példája jól szemlélteti, hogy nem kell feltétlenül zenésznek lenni ahhoz, hogy valaki foglalkozzon zenével. A Harvard Egyetem kutatói például azt találták, hogy azoknak a gyerekeknek, akik rendszeresen zenélnek, lényegesen jobb a mozgásszabályozása és egyformán fejlődik mindkét agyféltekéje, hiszen a zenei képességek nagy része a jobb agyféltekéhez kapcsolható. Azok tehát, akik művelik is a zenét – függetlenül attól, hogy később hol találják meg a hivatásukat – feltétlenül előnybe kerülnek azokkal szemben, akik ezt a területet elhanyagolják. Nem mellesleg, kevésbé lesznek hajlamosak a depresszióra, jobban fogják bírni a feszültségeket és a fájdalmat is – boldogabb emberek lesznek.
Mielőtt azonban, a fentieken felbuzdulva, szülőként ráparancsolnánk a gyermekünkre, hogy fogjon azonnal a kezébe hangszert, kezdjen el énekelni, jó emlékeztetni magunkat arra, hogy a zenehallgatás, éneklés, hangszeres zene nem elsősorban feladat, hanem játék, egy örömszerző, könnyed, közösségi élmény. Ha a zene felé szeretnénk terelgetni a kicsit, kezdjünk el inkább mi magunk valamit énekelni, zenélni, hogy ő is bekapcsolódhasson. Érdemes lehet azonban próbát tenni a Müpában az idén Szenvedélyem címmel induló új sorozattal is, ahol nagyszerű művészek, zeneértő előadók mondják el, milyen volt az első találkozásuk a művészettel, milyen szenvedély fűzi őket saját műfajukhoz, a zene általuk művelt területéhez.

2016/9/29 : mupa Szólj hozzá!
Elton John elvégezte, Miles Davis nem bírta ki – 6 híres zeneiskola a nagyvilágból

Elton John elvégezte, Miles Davis nem bírta ki – 6 híres zeneiskola a nagyvilágból

Elton John elvégezte, Miles Davis nem bírta ki – 6 híres zeneiskola a nagyvilágból

Európában az itáliai árvaházaknak köszönhetjük az ingyenes zeneoktatást, viszont sokszor pár tucatnyian nyernek csak felvételt. A tengerentúlon látszólag könnyebb a bejutás, de vagyonokba fájhat, ha nem nyerünk ösztöndíjat. Díszdoktorokat avatni és díjakkal büszkélkedni minden intézmény szeret, ám a leendő popzenészek számára nem mindig pálya, ha nem tudnak mást tanulni, csak komolyzenét. New York, London, Párizs, Bécs, Moszkva, Róma – iskolák, akiknek végzőseire művészeti ügynökök vadásznak.


The Juilliard School

juilliard_school_alice_tully_hall.jpgA Juilliard-épületkomplexum legjellegzetesebb egysége az 1969-ben megnyílt Alice Tully Hall, a múlt század közepén fénykorát élő brutalista építészeti stílus műremeke


Az 1905-ben alapított, New York Manhattan kerületében található Juilliard School nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ egyik legnevesebb zeneoktatási intézménye, sőt, egy nemrég publikált szakmai rangsor alapján a világ legkiemelkedőbb intézménye az előadóművészeti oktatás terén. (A Liszt Akadémia egyedüli intézményként, harmincadik helyezettként képviseli a listán Magyarországot.) 6,7%-os bejutási aránya megtévesztően „magasnak” tűnhet, ha összevetjük a mutatót a többnyire az ingyenes oktatás elvén alapuló európai intézményekével, a Juilliardon tanulni viszont kifejezetten nem olcsó foglalatosság. Jelen tanév az intézmény számítása szerint tandíjjal, szakkönyvekkel, campuson bérelt szobával és étkezéssel együtt mintegy 60 000 ropogós zöldhasúba, azaz több mint 16 millió forintjába fáj a negyven országból érkező mintegy 600 hallgatóknak, de ez az összeg – amelynek kétharmadát a tandíj teszi ki – csökkenthető a megpályázható ösztöndíjakkal. New Yorkban mindenesetre ez az ára annak, hogy az intézmény átlagosan három hallgatónként egy tanárt biztosít. Az eredmény magáért beszél: New York és a Lincoln Center rezidens zenekarainak több mint felét a Juilliardon végzett hallgatók teszik ki, és az USA egykoron „nagy ötöknek” nevezett szimfonikus zenekarai nagyjából ötödrészt a Juilliardon végzettekből állnak. (A „Big Five” idejétmúlt, ám a statisztikákban még mindig előszeretettel használt kifejezés.) Itt mélyítette el tudását a nemrég elhunyt finn zeneszerző, Einojuhani Rautavaara, a Juilliardon voltak osztálytársak Philip Glass és Steve Reich is, sőt, Csűry Lajos is itt folytatott hegedűtanulmányokat, mielőtt Edvin Martonként megismerte a nagyvilág. Egy összesítés szerint a Juilliardra járók eddig összesen 105 Grammy-díjjal, 62 Tony-díjjal, 47 Emmy-díjjal, 26 Bessie-díjjal, 24 Academy-díjjal, 16 Pulitzer-díjjal és 12 állami díjjal (National Medals for the Arts) öregbítették az intézmény hírnevét, bár a számok között arról nem esik szó, hogy a formális felsőoktatást csupán egy évig tűrő Miles Davis nyolc Grammy-díját is beleszámították-e ebbe.


The Royal Academy of Music

royal_academy_of_music_london_w1.jpg

Nagy-Britannia legrégebbi konzervatóriuma Londonban található. Az 1822-ben alapított intézmény, amely jelenleg a Londoni Egyetem része, előnyösebb mutatókkal büszkélkedhet, mint New York-i testvére: egy tanár jut nagyjából két hallgatóra. Ahogy a Juilliard, a Royal Academy of Music padjai közül sem csupán komolyzenészek kerülnek ki: Sir Elton John és Annie Lennox (Eurythmics) is itt végeztek, bár az igazsághoz hozzá tartozik, mindketten klasszikus tanulmányokat folytattak, mielőtt a popzene irányába tettek szerencsés fordulatot. Ráadásul Lennox még csak boldog sem volt akadémiai évei alatt, saját bevallása szerint három évig azon gondolkozott, hogyan tudna váltani. A Royal Academy of Music múzeumában – az értékes dolgok gyűjtögetését magas szinten űző egykori gyarmatbirodalomtól nem meglepő módon – vagyonokat érő Stradivari- és Amati-hangszerek mellett Purcell, Händel és Vaughan Williams kéziratai is megtalálhatók.


Conservatoire de Paris

conservatoire_de_paris.jpg
A Párizsi Konzervatórium, mint megannyi modern francia intézmény, az 1795-ös forradalom vívmánya. Bár annak idején az lehetett a nemes elgondolás, hogy a zeneoktatást a közrendűek számára kell elérhetővé tenni, jelenleg évente csupán 30 felvételiző (a jelentkezők mindössze 3%-a) nyer bejutást az intézménybe, amely rendkívül csekély. Bár a felvételi verseny tehetségalapú, számos kutatás szerint a magas vagyoni helyzet és a minőségi oktatási lehetőségekhez való hozzáférés között korreláció van, így az alacsony bejutási küszöb bizonyos szempontból a forradalom előtti idők eszméjét tükrözi. A képet árnyalja, hogy bár kevesek jutnak be évente, igen sok, körülbelül 1300 hallgatója van az intézménynek, akiket 410 tanár okít nem kisebb elődök, mint Berlioz, Saint-Saëns, Debussy, Fauré, Ravel, Messiaen és Boulez gazdag öröksége nyomán.


Bécsi Zenei és Előadóművészeti Egyetem

universit_t_fur_musik_und_darstellende_kunst.jpg

A bécsi intézmény szintén a világ legrégebb óta működő zeneoktatási intézeteinek sorát gazdagítja, a császárváros alma matere a ranglistán a Juilliard mögött másodikként végzett. Alapításának dátuma (1817) csupán két esztendővel előzi meg azt az időszakot, amikor Beethoven vélhetően teljesen elvesztette a hallását, fennállása a bécsi klasszicizmus végső dekádjával kezdődött. Igen tekintélyes, 3000 fős hallgatói létszáma ellenére egy tanárra csupán 4,7 hallgató jut, nem is akárkik: mások mellett Brahms és Mahler is a bécsi iskola padjait koptatták.


Moszkvai Konzervatórium

moscow_conservatory.jpg

A lista 27. helyezettje, az 1866-ban Anton Rubinstein komponista és Trubeckoj herceg által Moszkvai Császári Konzervatórium néven alapított, idén 150 éves konzervatórium meglepő állandóságot képvisel az orosz állami intézményrendszerben, ahol a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatórium mellett a zenei felsőoktatás másik alappillére. Első zeneelmélet- és összhangzattan-professzora Csajkovszkij volt, hallgatói között tudhatta Rachmaninovot, Szvjatoszlav Richtert, Kabalevszkijt és Vladimir Ashkenazyt – ez már önmagában is meglehetősen impozáns. De hogy ne csak a zongoristákat méltassuk, a moszkvai intézmény nevéhez fűződik a négyévente megrendezett Nemzetközi Csajkovszkij Verseny is, ahol a pianisták mellett énekesek, hegedűsök és csellisták is megmérkőzhetnek.


Római Santa Cecilia Akadémia

orchestra_dell_accademia_nazionale_di_santa_cecilia.jpgA római Santa Cecilia Akadémia Zenekara

A konzervatórium olasz eredetű kifejezés, amelyet kezdetben a világi fenntartású árvaházakra használták. Ezekben gyakorta zajlott zeneoktatás is, a conservati („megmentett”) szóból származó intézménynév pedig lassacskán zeneiskolát kezdett jelenteni, olyannyira, hogy ki is sajátította az értelmezését. A 18. századra az itáliai konzervatóriumok – amelyekbe bejutni felvételi vizsgán keresztül lehetett, az oktatás pedig alapelvként ingyenes volt – már döntő szerepet játszottak a zeneoktatásban. A nápolyi konzervatóriumok tehetségalapú működési modellje – aminek hatékonyságára Scarlatti és a nápolyi opera sikere volt a legnyilvánvalóbb bizonyíték – szolgáltatta a mintát a már említett párizsi, bécsi és londoni konzervatóriumok megalapításához is.

A korabeli konzervatóriumokkal szemben a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia, a világ egyik legrégebb óta fennálló zenei intézménye egyházi alapítású iskola. Az akadémiát V. Szixtusz pápa hozta létre 1585-ben kelt bullájával, amely Nagy Szent Gergelyt, a gregorián énekstílus egykori patrónusát és névadóját, valamint Szent Cecíliát, a zenészek védelmezőjét említi, akiről az intézmény a nevét is kapta. Az akadémia az alapítása idején szintén nem a mai értelemben vett oktatási intézményként, hanem kongregációként, azaz a helyi muzsikusokat és zeneszerzőket tömörítő egyfajta „egyházi céhként” működött. Ebből fejlődött ki az évszázadok során egy nemzetközileg is elismert kutatási (testületét száz elismert zenetudós alkotja) és zeneoktatási intézmény. Sőt, 1908 óta jelentős koncerttevékenységről is beszélhetünk, hiszen akkor hozták létre az akadémia zenekarát, amely néhány évtized alatt Olaszország első számú szimfonikus együttesévé vált olyan világhírű maestrók munkája nyomán, mint Leonard Bernstein és Jurij Tyemirkanov tiszteletbeli karmesterek, Giuseppe Sinopoli, Igor Markevitch és Myung-whun Chung zeneigazgatók. 2005 óta ezt a posztot Sir Antonio Pappano tölti be, akit zenekara élén élőben is meg lehet hallgatni szeptember 27-én a Müpában.

2016/9/23 : mupa Szólj hozzá!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu