Időszámításunk szerint 30 körül egy fiatal lány cseperedett nővé Pompei környékén. A különleges szépségű, lángoló vörös hajzuhatagáról és győztes határozottságáról hamar közismertté vált Poppaea Sabina korának legellentmondásosabb asszonya volt: míg Josephus Flavius mélyen vallásos nőnek jellemezte, Tacitus szerint ő volt a nagybetűs cselszövő.
Az ármány akaratlanul is az élete része volt már kisgyerekkorától kezdve. Anyja, akit generációjának legszebb asszonyaként tartottak számon, Valeria Messalina császárnő intrikái miatt lett öngyilkos – a féktelen orgiáiról elhíresült Messalina nem tűrte a nála szebb vetélytársakat.
Poppea korán az ujja köré csavarta a férfiakat, házasságait arra használta, hogy politikai befolyását növelje. Először 14 évesen ment férjhez egy jóval idősebb férfihoz, Rufrius Crispinushoz, a pretoriánus gárda fejéhez, aki jó barátságban volt Messalina császárnővel. Az ifjú ara férjén keresztül akart érvényesülni a császári udvarban. Felmérve a politikai viszonyokat azonban rájött, hogy új műsorhoz új férfi kell, hát elvált Rufriustól és hálóját Othora vetette ki, Nero gyerekkori barátjára. Már akkor azt pletykálták, hogy a karikalábú és rémisztően szőrös Othohoz csak azért ment férjhez, mert így akart közel kerülni Nerohoz, az ifjú császárhoz, akitől akkor még mindenki azt remélte, hogy Róma egy újabb aranykorát hozza el. Más spekulációk szerint maga Otho akart eldicsekedni gyönyörű nejével, és mutatta be a császárnak. Mindenesetre a történet szerint első látásra lángoló szerelemre gyulladt Poppea iránt a nála hét évvel fiatalabb császár, és mindent felemésztő viszonyba kezdett az asszonnyal. 58-ban már nyíltan Nero szeretőjeként tartják számon Poppeát.
Otho
A csel és veszélyes tervek szövése Poppea vérében volt. Férjét kényszeríti, hogy elváljon, és ráveszi szeretőjét, hogy küldje a férfit messze Rómától Lusitaniát kormányozni. A sors fintora, hogy elzavart férje, Otho is császár lett később 3 hónap erejéig, Nero halála után ama zavaros 69-es esztendőben, amelyet a négy császár éveként jegyez a történelem.
Néró és Poppea
Hiába hevert Poppea lábai előtt a világ, szeretői státuszát bizonytalannak tartotta. Bár ő uralta Nerot, mégiscsak Octavia volt a császár hivatalos felesége, a korábbi uralkodó, Claudius lánya, aki miatt Nero trónra lépését legitimnek fogadta el Róma. Ráadásul az „anyós” Agrippina is jelentős befolyással bírt Nerora, amit Poppea nem tűrhetett. Mindenáron bizonyságot akart fiatalabb szeretőjétől, hogy ő az elsőszámú nő az életében, nem pedig a kedves mama. A történeti források szerint csáberejét bevetve addig bűvölte Nerot, amíg rávette, hogy császárként tegye meg azt, amit egy császárnak meg kell tennie, gondoljon kizárólag a maga hatalmára. Nero tehát elvált Octaviától és megszakította kapcsolatát anyjával, Agrippinával. Csak találgatások vannak arra nézve, hogy a két nő későbbi meggyilkolását maga Poppea szervezte meg, vagy Nero akarta így megszilárdítani hatalmát, és Poppea csupán a korabeli pletyka könnyű célpontja volt. Akkoriban azt suttogták, hogy Octavia levágott fejét Poppeának kellett bemutatni.
Immár elhárult minden akadály, Poppea álmai teljesültek: hozzáment Nerohoz, és miután szült egy kislányt, megkapta a császári család nőtagjainak járó „Augusta” címet. A római kincstár vagyonát saját szórakozásaira és olyan fényűző kiadásaira pazarolhatta, mint a fürdéshez használt szamártej – utazásaihoz egész szamárcsordát hajtatott kocsija mögött. Férfi, hatalom, pénz – minden az övé lett, amire vágyott. Ám a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” rá nem volt érvényes. Neroval közös kislányuk négyhónaposan meghalt, és férjurán lassan kezdtek megjelenni az őrület jelei. Poppea saját szépsége elvesztésén aggódva maga is paranoiásan rettegett attól, hogy más átveszi a helyét. Őrült féltékenységi jeleneteket rendezett, Nero minden nélküle töltött percét számon kérte. A heves veszekedések egyre durvábbakká váltak ama végzetes napig, amikor Poppea üvöltözése végül véres verekedéssé fajult. Egyes állítások szerint Nero gyomron ütötte az előrehaladott áldott állapotban lévő feleségét, mások szerint addig ugrált a hasán, amíg meghalt.
Poppea halála után Nerot teljes mértékben hatalmába kerítette az őrültség. A „se veled”-ből teljesen átesett a „se nélküled” állapotba: rabszolgát öltöztetett az asszony ruháiba, és azzal álltatta magát, hogy a felesége még mindig életben van.
Poppea tragikus alakját örökítette meg Monteverdi az operairodalom első olyan darabjában, amelynek szereplői az istenek helyett hús-vér emberek voltak. A velencei bemutatón nagy botrányt kavart Poppea megkoronázásában Seneca, a válásra kényszerített Otho, a megcsalt Octavia császárné, Nero és az akkor még szeretői státuszú Poppea története sikamlós és erkölcstelen: a rosszak győzedelmeskednek, a jók pedig bűnhődnek.