Énekesnő, költő, zeneszerző, producer. Versesköteteket és novellákat ír, operát szerez, filmzenét ír, kiállítást szervez. A flamencotól kezdve a jazz, pop, a soul, a hip-hop és az afrikai dallamok világában is otthon érzi magát. Buikát behatárolni ugyanúgy lehetetlen, mint a zenéjét, de egy biztos; aki egyszer hallotta, soha többet nem fogja elfelejteni.
Fotó: Javi Rojo
A énekeső szülei politikai okok miatt menekültek Egyenlítői-Guineából Mallorca szigetére, Buika és 5 testvére már a Baleár-szigetek legnagyobbikán születtek. 9 éves volt, amikor apja elhagyta a családot és egészen addig színét sem látták, amíg 26 év múltán fel nem bukkant a semmiből Buika édesanyjának ajtajában és közölte az igencsak meglepett asszonnyal, hogy éhes. Buika képtelen nevetés nélkül elmesélni a családi anekdotát, miszerint mikor rég nem látott apja a gyerekei felől érdeklődött, Buika nevére nem emlékezett.
"Annyi gyereke van, nem emlékezhetett mindegyikre!" - mesélte a Guardiannak adott interjújában. Hogy pontosan mennyi az annyi, azt ő maga sem tudja. "Nem tudjuk, olyan 15-16, 20 körül. Egy igazi oroszlán volt, ember!"
Buika élete nem volt könnyű. Falujában ők voltak az egyetlen színes bőrű család, ahol a helyiek babonából mindig megérintették a jószerencse érdekében. Tinédzserként a helyiekkel töltötte az idejét, magába szívva a flamenco gyökereit. Eleinte dobosként és basszusgitárosként próbált érvényesülni, és "csak" azért fordult az éneklés felé, mert "Spanyolországban senki nem akart női dobost". A kilencvenes években Madrid bárjaiban énekelt coplát - az 1920-as évekből származó andalúz népdal, ami a 40-es években élte virágkorát - , de volt Tina Turner és Diana Ross imitátor is Las Vegasban. Első saját albuma, a Mestizuo az ezredfordulón jelent meg, azóta pedig már a nyolcadiknál tart. A Vivir Sin Miedo (Félelem nélkül élni) tavaly jelent meg. A korongon szereplő 10 szám közül kilencet ő maga írt, a lemez producere az a Martin Terefe volt, aki Mary J. Blige és a Coldplay albumai mögött is áll.
Két lemez között sem unatkozott, hiszen két verseskötete jelent már meg, jelenleg is dolgozik első novelláján, illetve első filmjén is, aminek alapja egyik saját verse lesz. De gőzerővel dolgozik egy operán is, ami az 1800-as évek első felében élet spanyol táncosnőről, Julia Pastranaról fog szólni, akinek különös ismertetőjegye az volt, hogy az egész testét és arcát sűrű fekete szőr borította. Mindemellett nehéz elképzelni, hogy van ideje és energiája kiállítás szervezni tinédzser fia képeiből és saját fotóiból, vagy éppen zenét szerezni Pedro Almodóvar A bőr, amelyben élek című filmjéhez, amiben még fel is tűnik. A spanyol rendező egyébként nagy Buika rajongó, amikor csak teheti, ott van a koncertjein is.
"Buika hangja egészen szokatlan színezetet üt meg, széles hangtávot ölel fel. Egyszerre egy gyengéd simogatás és egy fülsüketítő sikoly. Csak úgy tud énekelni, ha darabokra szakad a szíve" - írta Almodóvar saját blogján az egyik koncert után.
Buika nem hazudtolja meg önmagát, se egy interjúban, se a színpadon, száz százalékig átadja magát a közönségnek. Február 29-én a Müpában se várhatunk tőle kevesebbet, mint kirobbanó őserőt és az érzelemek teljes skáláját.