Franciaország mindig az európai filmművészet egyik alappillére volt. Olyan filmeket és színészeket adott a világnak, akik évtizedekkel későbbi generációk számára is ikoni státuszban vannak. Felsorolni, ne adj isten, rangsorolni a legjobb francia műveket, egyet jelent a lehetetlennel. Éppen ezért, nem is erre teszünk kísérletet, pusztán egy csokorba szedtük a kedvenceinket.
Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit); 2014
A Dardenne fivérek 2014-es drámája látszólag egyszerű dokumentarista eszközökkel operáló történet, ahol a főhősnek, Sandrának egy hétvégéje van arra, hogy gyárbeli munkatársait személyesen meggyőzze, hogy mondjanak le prémiumukról, és ezzel ő megtarthatná az állását. A film, annak ellenére, hogy nem került be a legjobb idegennyelvű filmek közé az Oscaron, a főszereplő Marion Cottillardnak meghozta a második jelölést.
Életrevalók (The Intouchables); 2011
Ez az a francia vígjáték, amit talán senkinek sem kell bemutatni. A valós történeten alapuló film mindössze kilenc héttel a 2011-es bemutató után a második legsikeresebb francia filmmé vált a nézőszámok alapján, 2012. márciusára pedig a legjobban jövedelmező nem angol nyelvű film lett, 281 millió USD-vel. Aki nem látta, most azonnal álljon fel a képernyő elől, és addig vissza se térjen, amíg nem pótolta ezt az eget verő hiányosságot. Az Omar Sy és François Cluzet főszereplésével készült filmet 33 díjjal ismerte el a filmszakma.
A némafilmes (The Artist); 2011
Michel Hazanavicius nem kis kockázatot vállalt, amikor elhatározta, hogy a 21. században fekete-fehér némafilmet forgat. A hazardírozás végül több, mint kifizetődő lett. A 2011-es Cannes-i fesztiválon bemutatott alkotást 6 Golden Globe-ra és 10 Oscarra jelölték. Hazanavicius elvihette a legjobb rendezőnek járó aranyszobrot, a főszereplő Jean Dujardin pedig történelmet írva, első francia színészként győzedelmeskedett a legjobb férfi színész kategóriában. A film minden idők legtöbb díját bezsebelő francia alkotása lett. A Time, a The Guradian és a The Telegraphe is 2011 legjobb filmjévé választotta, míg 13 másik szaklapnál is bekerült a legjobb tízbe.
Jean Dujardin és a Legjobb Férfi Főszereplőnek járó aranyszobrocska
Amélie csodálatos élete (Le fabuleux destin d'Amélie Poulain); 2001
Ha francia filmek, akkor nincs felsorolás Audrey Tautou nélkül. Az idén 40 éves, de még mindig kislányos bájjal rendelkező színésznő számtalan szerepe közül a legismertebb Amélie, a montmartre-i felszolgáló lány. Amélie, miután egy rejtett zugban rátalál egy titokzatos kis dobozra, elhatározza, hogy visszajuttatja azt eredeti tulajdonosának és innentől csodálatos kalandokba keveredik. A filmet 5 Oscarra jelölték, de begyűjtött több BAFTA, César-díj és Golden Globe jelölést is, Tautounak pedig meghozta a világhírnevet, akit azóta is sokan Amélie-vel azonosítanak. Azt mondja, különösképpen nem zavarja a dolog, szerinte ez nem egy olyan szerep, amit mindenképpen el kéne engednie.
Audrey Tautou, mint Amélie Poulain
fotó: Miramax
A nagy kékség (Le Grand Blue); 1988
Luc Besson a francia filmművészet megkerülhetetlen szereplője, aki rögtön első rendezésével, az 1983-as Élethalálharc című filmmel kivívta a szakma és a közönség elismerését. A film húsz nemzetközi díjat vihetett haza, a még mindig csak 24 éves Bessont pedig egyenesen a keresett rendezők közé repítette. Egyik legismertebb és legtöbbet méltatott filmjében két szerelme, a rendezés és a búvárkodás találkozik. Jean Reno és Jean-Marc Barr két szabadtüdős búvárt alakít, akik egymással, az idővel és az elemekkel versengenek, hogy ki tud mélyebbre merül a nagy kékségben.
A házibuli (La boum), 1980
Sophie Marceau nem szorul különösebb bemutatásra. Ahogy a francia színésznő ikonikus filmje, a Házibuli sem, amin szó szerint generációk nőttek fel, zenéjét pedig még azok is dúdolják, akik magát a filmet nem is látták. Mintha tegnap lett volna, hogy a 13 éve Vic élete első házibulijára készült és álmodozott az első szerelemről, Matthieu-ről. Pedig a filmet több mint 35 éve mutatták be, a főszereplő Sophie Marceau - aki a forgatás altt még 14 éves sem volt - pedig idén lesz 50 éves.
A Bélier család (La famille Bélier); 2014
Viszonylag kevesen ismerik a 2014. decemberében mozikba került Bélier család című filmet. Pedig a francia mozikban a szakma és a közönség is egyöntetűen imádta. És volt is miért. A film egyszerre vicces és megindító történet egy siketnéma család egyetlen halló tagjának viszontagságairól a háromszoro César-díj jelölt Éric Lartiagu rendezésében. A forgatókönyvet a Szerelem a felhők felett főszereplőjének kishúga, Victoria Bedos írta. Az énekesi álmokat dédelgető főszereplőt az a Louane Emera alakítja, aki a The Voice zenei tehetségkutató francia verziójában egészen az elődöntőig menetelt, filmbeli alakításáért pediog megkapta a a legígéretesebb fiatal színésznőknek járó César-díjat, ami az Oscar francia változata.
A félelem bére (Le salaire de la peur); 1953
A Georges Arnaud azonos című regényéből készült film főszerepében a zseniális Yves Montand látható, akinek az 1953-as Guatemalaban játszódó fekete-fehér dráma első kirobban mozisikere volt. Henri-Georges Clouzot rendezését Arany Pálmával díjazták Cannes-ban, és Berlinben is elnyerte az Arany Medvét, a Brit Filmakadémia pedig a legjobb filmnek választotta 1955-ben.
Kóristák (Les Choristes); 2004
A Kóristák, az addig főleg természetfilmek producereként jeleskedő Christophe Barratier első nagyjátékfilmje egy nevelőintézetben játszódik, ahol főhősünk, a bukott zeneszerző a zenén keresztül találja meg a kulcsot az addig csíntalan fiúk lelkéhez. A sztori nem tartalmaz nagy katarzisokat, de igazából nincs is rá szükség. Barratier szavaival élve, "arról szól, hogyan járul hozzá valaki ahhoz, hogy a világ élhetőbb legyen". Kicsit, mint a Holt Költők Társasága francia verzióban. Az elhangzó kórusműveket a zeneszerző Bruno Coulais kifejezetten a film számára komponálta, és a 2004-es Oscaron Legjobb eredeti zene kategóriában jelölték, míg a film a Legjobb külföldi film díjáért versengett.
Természetesen a sort még végtelenségig folytathatnánk, kapásból még ugyanennyi kihagyhatatlan francia filmet fel tudnánk sorolni. A Müpamozi Francia krémes sorozata az 1960-as évektől egészen a 21. századig válogat a francia filmek krémjéből. Különleges desszert azoknak, akik szívesen néznek a filmek mögé, akiket érdekelnek az alkotásokat inspiráló korok, eszmék.