Okos LED-kosztüm, robotlabda és drón - a Bandart különleges látványvilággal alkotja meg előadásait. Az élőben készített grafika és a tánc dialógusán keresztül pedig szórakoztatóan mesél aktuális problémákról gyerekeknek és felnőtteknek. Nem klasszikus értelemben vett gyerekelőadásokat láthatunk a társulattól, hanem olyan generációkat megszólító produkciókat, amelyek több fronton hatnak az ingerekre, és így nyújtanak lebilincselő élményt a nézőknek. Legközelebb december 2-án, a Kultúr Kültéren, a Müpa Sátorban láthatjuk a Bandart Ann-droid – Egy robotlány karácsonya című előadását. Ennek kapcsán beszélgettünk Lengyel Katalin koreográfus, táncművésszel és Tóth-Zs. Szabolcs újmédia művésszel.
Meséljetek kicsit arról a formanyelvről, amiben alkottok: milyen nehézségeket rejt magában egy élőben készülő animációval tarkított előadás?
Tóth-Zs. Szabolcs: Annak ellenére, hogy a mi stílusvilágunk, amiben magabiztosan mozgunk, az élőben készített grafika és a tánc dialógusa, nagyon sok kihívást találunk benne mindketten. Ami engem illet, minden alkalommal hoznom kell azt a vizuális színvonalat, amit elvárok magamtól alkotóként és nézőként egyaránt. A célom, hogy az animációk mindig ugyanolyan szépen kimunkáltak legyenek. Ezt persze rengeteg tényező befolyásolja: nem mindegy, hogy kültéri előadásról van szó (amelynek során egy-egy épület falára kell vetíteni), vagy beltériről. Az előbbit illetően a környezet nagy hatással van a darab hangulatára, és azt sem szabad elfelejteni, hogy kültéri előadás során nagyon könnyű elterelni a közönség figyelmét, hiszen Kata köztük táncol, én pedig köztük rajzolok. Így az egész egy közös játékká válik.
Lengyel Katalin: Beltéren a közönség is teljesen másképp hat ránk – ami furcsa volt eleinte, tekintve, hogy a Bandart négy és fél évvel ezelőtt kültéri fellépésekkel kezdte: Glasgow-ban mutattuk be az első darabunkat, a Dancing Graffitit. Egyébként az előadásainkon általában nagyon aktív a közönség: belebeszélnek, kommentálnak, reagálnak arra, amit látnak, velünk izgulnak – főleg a gyerekek. Ettől válik igazán élővé az egész, és ezt az érzést mi nagyon szeretjük.
Egy adott témát mi alapján választotok ki és dolgoztok fel?
Tóth-Zs. Szabolcs: Ahogy mindenben, ebben is nagy szerencsénk van, rengeteg ötletet kapunk ugyanis szinte tálcán kínálva. Érkeznek felkéréseink gálaműsorokra, konferenciákra, ahol az adott témát meghatározzák ugyan, de annak művészi feldolgozásában és kivitelezésében szabad kezet kapunk. Ilyenkor nagyon érdekes témákba van lehetőségünk beleásni magunkat, és ezekből rövid, show jellegű előadásokat készíteni. Ilyen volt például, amikor két alkalommal Strasbourgban, az Európa Tanács székházában léphettünk fel. Egy alkalommal az adattitkosítás témájában, a másik esetben pedig a demokráciával kapcsolatban készítettünk rövid előadást.
Lengyel Katalin: Emellett vannak kültérre, illetve beltérre tervezett színházi darabjaink is. Bármilyen formátumban is készítsük az új produkciónkat, nagyon fontos, hogy a különleges, animált látványvilág mellett a gondolatiságára is hangsúlyt fektessünk, és számunkra fontos üzeneteket szőjünk bele.
Az Ann-droid című előadásotok egy nagyon aktuális témát boncolgat: az egymásra való odafigyelés, a másikhoz való alkalmazkodás, a közös hang megtalálásának fontosságára nagyon is modern eszközökkel, az ingerekre több fronton hatva hívja fel a figyelmet. Ebből kifolyólag mennyire tekinthető klasszikus gyerekelőadásnak?
Lengyel Katalin: Nagyon fontos volt számunkra, hogy ne egy gügyögős gyerekdarabot hozzunk létre, hanem egy olyan előadást, amit a szülők is szórakoztatónak tartanak, élveznek, amibe ők is bele tudják élni magukat. A visszajelzések alapján szerencsére ez sikerült.
A darab üzenetével is erre erősítetek rá: nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is komoly mondanivalót fogalmaztok meg.
Tóth-Zs. Szabolcs: Az előadás Ann és az őt megteremtő Alfréd kalandjain keresztül leginkább a gyerek és a szülő kapcsolatát vizsgálja – ilyen módon pedig mindkét fél azonosulni tud vele. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy azok a konfliktusok, amelyek a generációk közötti különbségekből erednek – mint a másik meg nem értése, az egymás mellett való elbeszélés – kiküszöbölhetőek lennének. Ahhoz, hogy szülő és gyerek megtalálja a közös hangot, hogy működjön közöttük a kommunikáció, mindkettőnek változtatnia kell magán, jobban oda kell figyelnie a másikra.
Lengyel Katalin: Fontos volt, hogy mind a gyerekeket, mind a felnőtteket lefoglalja az előadás. Az, hogy miközben szórakoznak, fontos üzeneteket is át tudjunk adni. Cél, hogy magával ragadja a nézőt, de közben megérintse, elgondolkodtassa.
Erre pedig egy nagyon izgalmas és pörgő látványvilággal hívjátok fel a figyelmet. Ez is mintha magára a kor emberére lenne szabva, hiszen folyamatos cselekvéssel tartjátok fenn az emberek figyelmét. Ez tudatos döntés volt a koncepció kialakítása során?
Tóth-Zs. Szabolcs: Ma már a felnőtteknek is szükségük van a folyamatos ingerekre, ami persze nem azt jelenti, hogy néha ne lenne jó visszalassulni picit. Az Ann-droid – Egy robotlány csodálatos kalandjai mindenesetre egy nagyon dinamikus előadás, ami az animációknak köszönhetően folyamatos impulzusokkal látja el a közönséget. Elég csak annyit mondani, hogy a háttérvetítés mellett, ami egy színes, élő animáció, az előadást drón, LED-kosztüm és különböző robotok teszik még különlegesebbé.
A Müpa Sátorba viszont az Ann-droid – Egy robotlány karácsonya című előadással érkeztek. Mennyiben tér el az eredeti produkciótól?
Lengyel Katalin: A fő mondanivalótól természetesen nem térünk el, viszont teljesen ünnepi köntösbe öltöztettünk az előadást. Téliesítettük, karácsonyra aktualizáltuk – a közönségnek reményeink szerint különleges élményben lesz majd része.
Min dolgoztok jelenleg?
Tóth-Zs. Szabolcs: Rengeteg külföldi meghívást kapunk fesztiválokra, konferenciákra, így jelenleg szinte teljesen lefoglal minket az utazgatás, a fellépésekre való készülés. Nemrég jöttünk haza Kínából, ahol hat napot léptünk fel, majd nem sokkal utána Párizs felé vettük az irányt, amit egy kétnapos németországi út követett. A közeljövőben azonban nagyon szeretnénk majd bővíteni a már említett Ann-droid előadásunkat, gazdagítani a látványvilágát.
Lengyel Katalin: Elkészítenénk a darab előzménytörténetét vetítés nélkül, több robottal. De nagy álmunk, hogy egyszer egy látványos, felnőtteknek szóló darabot is színpadra dolgozhassunk több élő szereplővel. Ez azonban még nagyon a jövő zenéje! (nevet)