Ami a határon innen világzene, az a határon túl World Music. Ma már ritkábban merül fel az a kérdés, hogy mit takar a fogalom, hiszen több mint harminc éve döntötték el a lemezkiadók, hogy egységesen World Musicnak nevezik etnikus zenei kiadványaikat. A tradicionális és a feldolgozott népzenéket, illetve a népzenétől inspirált eredeti darabokat egyaránt. Kik említették először ezt a műfajt, mi fér bele, és milyen izgalmas találkozásokra számíthatunk a Müpa vadonatúj, Dupla W című sorozatában?
A World Music címkét persze jóval korábban is használták már: Kodály Zoltán éppúgy, mint az amerikai népzenekutató Robert E. Brown – 1987-ben csupán az egységes névhasználat piaci követelménye miatt döntöttek mellette a kiadók. Köztük volt Joe Boyd, akinek nemcsak a Muzsikás, de a Pink Floyd is sokat köszönhet; Nick Gold, aki megismertette a világgal a Buena Vista Social Clubot; Ben Mandelson, aki később a Napra és a Söndörgő együttessel is dolgozott; Ian Anderson, a fROOTS főszerkesztője és más guruk…
*
A Müpában kezdettől fogva teret kaptak a világzene legnagyobb hatású előadói, az újabban feltűntek és a régebben befutottak egyaránt. Olykor két zenekar is szerepelt egy este, legutóbb az „északi fény”-ben a finn Värttinä és a norvég Mari Boine ragyogott. De olyan jellegű párosítás, mint a Dupla W sorozaté, még nem volt.
A Dupla W esteken egy hazai és egy külföldi együttes lép fel, de nem pusztán két koncertet kap a közönség. Extra élményt a párosítás alapja garantál: az a rokonság, amely egymás mellé rendeli a két produkciót. Ahány est, annyiféle lehet ez a rokonság: alapulhat a gyökerein, a befolyásain, a hangoltságán, a stílusán, a szellemiségén… De arra mutat rá mindig, hogy a zene semmilyen módon nem tűri a határokat és a kirekesztést. A mi zenénk egyben a világ zenéje, és a világ zenéje a mi zenénk.
*
A november 4-én induló sorozat első párosa a török Gaye Su Akyol és a Meszecsinka. Esetükben a népzene és a pszichedelikus rock kapcsolata képezi a közös „hívószót”, arról nem beszélve, hogy egy-egy démonikus énekesnő áll mindkét együttes élén.
Gaye Su Akyol a nagy török dívák, Selga Bağcan és Müzeyyen Senar hatására kezdett énekelni, de a hatvanas évek török anatóliai rockzenéje és a nyolcvanas évekbeli nyugati alternatív színtér is befolyással volt rá. Zenei pályafutása előtt festészetet és antropológiát tanult, ám az isztambuli Bubituzak együttessel való találkozása megváltoztatta az életét. 2013-ban jelentette meg az első lemezét, a három évvel későbbi Hologram Ĭmparatorluğu albuma pedig már nemzetközi szenzációt keltett, pszichedelikus etno-rockjával magasan szárnyalva a keleti és a nyugati kultúra határa felett.
A Meszecsinka története 2008-ban indult, amikor a Fókatelep nevű pszichedelikus rockegyüttesben éneklő Oláh Annamari és a billentyűs Biljarszki Emil Fókaszalon néven kettesben lépett fel. Hamarosan állandósult a párosuk, majd új tagokat kezdtek toborozni – így született meg a Meszecsinka, hetedhét országból beszippantott befolyásokkal.
2012-ben Meszecsinka címmel debütáltak, két évvel később pedig Kinyílok címmel léptek tovább, immár olyan utazásokat sejtetve, melyeknek inkább a befelé fordulás szab határt. Ez a belső út vezetett kimondottan felkavaró, Álomban ébren című albumukhoz, melynek drámaisága unikális a magyar világzenében; méltán nyerve 2018-ban Fonogram-díjat a magyar nép- és világzene kategóriában.
*
2019-ben két Dupla W-estre is sor kerül. Május 31-én a lengyel Čači Vorba és a Csángálló mutatja meg, hogy Közép-Kelet-Európában mi fán terem a fúziós roma muzsika.
A 2006 óta működő Čači Vorba lelke, az énekes-hegedűs Maria Natanson tizennégy éves korában maga mögött hagyta családját és klasszikus zenei tanulmányait, majd bevette magát a Kárpátokba, hogy a népzenészektől elsajátítsa a (zenekara nevét is adó) „igaz beszéd” nyelvét. Így teremtette meg a maga külön bejáratú stílusát, melyet a romániai és balkáni cigányzene éppúgy inspirált, mint a lengyel falusi muzsika, a dzsessz és a kortárs klasszikus zene. Napjainkig három kirívó sikerű albumot készített (Szczera Mowa, Secret Marriage, Šatrika), olyan tradicionális hangszerekre építve, mint a magyar brácsa, a török kemence, a görög buzuki, a román kobza és a közel-keleti darabuka.
A 2009-ben megalakult Csángállót (kóborol, csavarog, vándorol jelentésű) neve is arra kötelezi, hogy elrugaszkodjon csángó zenei forrásától, és önfeledten kalandozzon a Balkán minden irányába. Ezt teszi elképesztő energiával, instrumentálisan vagy vokálisan, a maga jellegzetes szájízével, és improvizációkban gazdagon. A táncházakban és a koncerttermekben éppúgy, mint a Fel az úton… című albumán.
*
Az október 28-ai párost elsősorban a gondolkodásmódja – a popzene eszköztárával feldolgozott népzene, illetve az akusztikus és elektronikus zene ötvözése – köti össze, de az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 2018-ban mindkét együttes új felállással és új produkcióval jelentkezett.
Az angol Oi-Va-Voi a kelet-európai népzenék, a nyugati pop és a techno szintetizálásával tűnt ki, debütáló albuma, a Laughter Through Tears a második helyen végzett az európai világzenei rádiók 2003-as listáján. Ezen Németh Juci énekelt A csitári hegyek alatt című dal feldolgozásában, az Oi Va Voi és a Travelling The Face Of The Globe című albumokon pedig Szalóki Ági szerepelt.
Mitsoura, azaz Juhász Miczura Mónika az Ando Drom együttes énekesnőjeként vált ismertté a kilencvenes években, majd szóló pályára lépett, és Mitsoura majd Dura Dura Dura címmel jelentette meg lemezeit. A kelet-európai cigányzenei hagyomány indiai és észak-afrikai motívumokkal ötvöződik 2018-ban újjászervezett zenekara előadásában, melyet olyan ismert muzsikusok alkotnak, mint Moldvai Márk, Kaltenecker Zsolt, Födő Sándor és Jeli András.
