A Müpa-élmény mindenki számára mást jelent, így a mostani időszakban is másképp igyekszik otthon megteremteni a Müpa Home közvetítések alkalmával. Az intézmény állandó fotográfusai olyan arcait is ismerik a háznak, amiket kevesen: megélik és megörökítik a színpadra lépés előtti pillanatokat, a koncentrált csendet és a koncertet követő önfeledt eufóriát is. A közönségünk mellett őket is megkértük, mutassák meg fotókon keresztül, a járványhelyzet alatt hogyan teremtik meg otthon ezt a miliőt. És, hogy ne csupán a képek beszéljenek helyettük, egy kétrészes interjúsorozat keretein belül többek közt arról is kérdeztük őket, hogyan élik meg a mostani helyzetet, és mi hiányzik nekik leginkább a Müpából. Akik a kérdésekre ezúttal válaszoltak: Hirling Bálint és Kotschy Gábor.
Hirling Bálint
Hogyan éled meg a mostani helyzetet?
Munka szempontjából picit örülök a "kényszerpihenőnek", mert sokszor nagyon összeértek a megrendelések, és ilyenkor az éjszakázás volt a megoldás. Így legalább van egy kis időm rendbe tenni az archívumot, feldolgozni a régi anyagokat. Persze számomra sem könnyű ez az időszak, de aztán eszembe jut nagyapám, aki három évig dolgozott szénbányában, valahol Baku környékén. Végül visszajött úgy, hogy megtanult oroszul, később tolmácsolt is. Ez erőt ad.
Fotósként lehet bármennyire is inspiráló a karantén?
A fotográfia sokféle ágazatában vállalok munkát. Nagyon sok inspiráló, változatos, izgalmas munkám volt a járvány berobbanása előtt és kilátásban voltak még érdekes kihívások. Most otthon kell megtalálni ezeket a pillanatokat. Megmondom őszintén, az első két hétben nem is volt kedvem fotózni, de most már egyre inkább hiányzik az alkotás.
Ha egyetlen általad készített fotóval kellene ábrázolnod a jelenlegi lelkiállapotodat, melyik lenne az?
Zsófi, a feleségem (Pályi Zsófia fotográfus – a szerk.) Johannának olvas a könyvből. Hárman maradtunk otthon a kislányunkkal együtt. Szerencsére elég meleg az idő, így a balatoni nyaralónkba is el tudunk szökni néha. Az ilyen kicsi gyereknek fontos, hogy levegőn legyen, és így meg tudjuk neki mutatni azokat az állatokat, növényeket is, amiket a mesekönyvekben már megismert. Megelevenednek a "zenélő tücskök", hangyák, csigák. Igyekszünk neki sokat mutatni a világból még így karantén idején is, sokat olvasunk, játszunk, zenét hallgatunk, a rokoni kapcsolatok viszont sajnos csak egy-egy videóhívásra korlátozódnak. Remélem, nem felejti el a nagyszüleit, unokatestvéreit.
Mi hiányzik leginkább a Müpából?
A hangulat, mi más? :) Ahogy gyűlnek az emberek az előtérben, mindenki jólöltözött és kíváncsi az előadásra, az énekesre, a kórusra. Aztán csippan a belépőkártyám, nyílik az ajtó és már bent is vagyok a backstage-ben. Teljesen más világ, érezni a levegőben a koncentrációt, a fellépők az előadás előtti utolsó perecekben vannak, de még el lehet kapni egy-egy backstage-pillanatot. A sokadik előadás után is érdekes ezt megélni, aztán természetesen végighallgatni a koncertet, és persze fotózni.
Budapesti Wagner-napok a Müpában © Hirling Bálint
Melyik volt a legemlékezetesebb backstage-élményed a karantén előtti időkből?
A Müpa-backstage egy picit olyan, mint egy labirintus. Az első néhány alkalommal azt se tudtam, hol vagyok: csak ajtók, emeletek és folyosók vannak mindenfelé. Így már az is élmény volt, hogy megtaláltam a művészeket.
Melyik volt az utolsó koncert, amit a Müpában fotóztál, és hogyan emlékszel vissza rá?
A Régizene Fesztivál keretein belül fotóztam az Ensemble Cantilene együttest az Üvegteremben. Az Üvegterem picit mindig nehezebb terep, mert a közönség közvetlen közelében kell fényképezni. Ilyenkor igyekszik az ember jó képet készíteni, emellett arra is figyelni, hogy ne zavarja a nézőket a jelenlétével. Szép koncert volt, akkor nem gondoltam volna, hogy a következő munka, Alekszej Vologyin egy héttel későbbi zongoraestje már elmarad.
Ensemble Cantilene a Régizene Fesztiválon © Hirling Bálint
Mit jelent számodra a Müpa-élmény, és mennyire volt nehéz ezt megjeleníteni az otthon készült fotókon keresztül? Hogyan teremted meg otthon?
A nyaralónkban van egy kandalló, minden este begyújtjuk – ropog a tűz, nagyon hangulatos. Ilyenkor szoktuk bekapcsolni a Müpa Home közvetítést. Ez a mi otthoni BBNH-nk.
Müpa Home © Hirling Bálint
Kotschy Gábor
Hogyan éled meg a mostani helyzetet?
Elég rosszul, hiszen nem csinálhatom azt, amit szeretek: a munkámat.
Fotósként lehet bármennyire is inspiráló a karantén?
Egyáltalán nem inspiráló, hiszen a kinti életet szeretem fotózni, most viszont jobb híján itthon fotózgatom magamat kínomban.
Ha egyetlen általad készített fotóval kellene ábrázolnod a jelenlegi lelkiállapotodat, melyik lenne az?
Ilyen helyzet teremtette lelkiállapotban még nem voltam, ezért először nem is jutott eszembe olyan fotóm, amely ezt a legjobban bemutatná. Aztán eszembe jutott, hogy talán mégis van: most egy kissé homályosnak, elmosódottnak érzem magam.
Mi hiányzik leginkább a Müpából?
Az az izgatott, a mai napig gyermekien lelkes és kíváncsi érzés, ami minden egyes alkalommal előtör belőlem, amikor belépek a Müpába. Na, és persze az ott dolgozó emberek, barátok.
Melyik volt a legemlékezetesebb backstage-élményed a karantén előtti időkből?
Hú, nagyon sok van! Jazzmeia Horn, Tia Fuller, Wayne Shorter, Hindi Zahra, Laurie Anderson hatalmas tehetségek, hatalmas szívvel.
Jazzmeia Horn a Müpában - próba © Kotschy Gábor
Melyik volt az utolsó koncert, amit a Müpában fotóztál, és hogyan emlékszel vissza rá?
A slide gitár indiai guruja, Debashish Bhattacharya koncertje roppant felemelő, meditatív élmény volt.
JOY!Guru Debashish Bhattacharya © Kotschy Gábor
Mit jelent számodra a Müpa-élmény, és mennyire volt nehéz ezt megjeleníteni az otthon készült fotókon keresztül? Hogyan teremted meg otthon?
Ha tehetem nézem az előadásokat itthon is, kellemes érzés újra átélni őket.