Május elején még annak apropóján hallhattunk Keith Jarrettről, minden idők egyik legkreatívabb jazzmuzsikusáról, hogy 75. születésnapjára Answer Me (Live in Budapest) címmel új kislemezt jelentetett meg. Nemrég azonban egy sokkal szomorúbb hírről értesülhettünk: a zongoraművész egészségügyi okokból visszavonul a színpadtól. Egyik szemünk sír, a másik meg nevet, hiszen ezzel együtt október végén napvilágot lát a Müpában adott 2016-os koncertjének felvétele, a Budapest Concert. Miért tartja különlegesnek azt az estét, mit gondol a Müpa akkori közönségéről, és milyen szálak fűzik Bartókhoz?
Keith Jarrett © ECM Records
Megrendítő, amikor egy olyan korszakalkotó művész kényszerül felhagyni a koncertezéssel, aki hosszú évtizedek óta nagyban meghatározta a kortárs jazz alakulását. Keith Jarrett rögtönzött szólózongora-koncertjeivel és lemezfelvételeivel egészen új irányokat jelölt ki a műfajban, nem beszélve arról, hogy aki egyszer élőben hallhatta, biztos, hogy élete végéig emlegeti majd. Ahogy azok is, akik a koncertjeit köhögéssel, zörgéssel, esetleg fotózással zavarták meg, hiszen Jarrett az utóbbi időben arról is híres volt, hogy ilyenkor rászólt a nézőkre. Viszont nem hezitált bevallani (például 2015-ben, a Carnegie Hall közönsége előtt), hogy a hallgatók nélkül nem menne – idézte a Fidelio a művészt.
Charles Lloyd és Miles Davis indította el a világhírnév felé
A csodagyerekként indult, magyar felmenőkkel is rendelkező Jarrett már háromévesen improvizált, amikor a nagynénje arra kérte, hogy fesse meg a közeli patak csobogását a zongorán. Kezdetben Miles Davis, Art Blakey és Charles Lloyd együtteseiben zenélt. Az alábbi videóban a Miles Davisszel közös munkáról mesél, és láthatjuk, milyen elképesztő energiákat mozgósítottak együtt a színpadon:
Ezt követően fokozatosan talált rá máig összetéveszthetetlen stílusára, amit amerikai együttesében Dewey Redman szaxofonossal, Charlie Haden bőgőssel és Paul Motian dobossal, míg európai kvartettjében Jan Garbarekkel, Palle Danielssonnal és Jon Christensennel teljesített ki. Jack DeJohnette dobossal és Gary Peacock bőgőssel alapított triója is hatalmas sikereket aratott, új dimenzióba emelve mindazt, amit a három hangszer együttműködéséről valaha is gondoltunk.
Sokféle forrásból merítő játékának fontos jellemzője, hogy műveiben a klasszikus zene és a jazz kéz a kézben járnak, amihez szuggesztív előadásmód és kiváló dramaturgiai érzék társul. Védjegyévé vált rögtönzött koncertjein már-már saját emberi korlátaival szembeszállva olyan energiákat közvetített, amelyeket csak ott, akkor, abban a pillanatban volt lehetséges. „Kivételes formakultúrája (…) rögtönzött darabjait is tökéletesen megformált kompozíciókká rendezi. Olyan égi ajándék ez, amely minden koncertjét egyszeri és megismételhetetlen élménnyé avatja. Keith Jarrett zongorajátéka hangok varázslatos útja – lélektől lélekig” – írta róla a Fidelio.
Budapesten érezte, hogy „valami történik”
Amikor leült a zongorához, sosem tudta, mit fog játszani, rögtönzéseit legtöbbször a saját hangulata és a hely szelleme határozta meg. Az így megszületett legemlékezetesebb improvizációk lemezformát öltöttek: így történt ez a mérföldkőnek számító 1975-ös The Köln Concert esetében is, amely a jazztörténet legsikeresebb, milliós példányszámban elkelt szólózongora-felvétele lett.
A The Köln Concert borítója © ECM Records
Reményeink szerint ezt a tendenciát folytatja majd az október 30-án az ECM kiadónál napvilágot látó dupla albuma, a Budapest Concert is, ami a legendás jazz-zongorista 2016 júliusában a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adott koncertjét örökíti meg. Manfred Eicher, az ECM kiadó alapítója a Forbesnak adott interjújában így mesélt a közös munkáról: „Együtt találjuk ki, hogy mit kéne megjelentetni abból a nagyon jelentős archív anyagból, amit az élő felvételek alkotnak. Így jutottunk arra, hogy a budapesti és a müncheni koncert, amelyek egy szólózongora-turné állomásai voltak, különösen kimagasló teljesítmények”. A New York Timesnak Keith Jarrett egyenesen úgy fogalmazott: a budapesti volt a turné legjobb koncertje, és „tudta, hogy valami történik”. Döntő tényezőként a szokatlanul fogékony közönséget nevezte meg: szerinte sokan szeretnek többet tapsolni, amikor valami őrültség történik a színpadon, Budapesten viszont nem ez volt a helyzet.
A Budapest Concert lemezborítója (Fotó: ECM)
Szinte hazajött Magyarországra: magyar nagymama és Bartók hatása
Keith Jarrett akkor a Müpában is elmondta: úgy érezte, hazajött Magyarországra (magyar származású anyai nagymamájára utalva), és már kiskorától kezdve nagy hatással volt rá Bartók zenéje. A New York Times cikke rávilágít: a zongoraművész Bartók népzenével átitatott muzsikájának és más magyar zeneszerzők kompozícióinak köszönhetően mozdult el egy sötétebb tónus, „egyfajta egzisztencialista szomorúság, mélység” felé, ami erőteljesen meghatározza a budapesti koncert első felét. A második részében pedig – amit a The Köln Concert rajongói biztosan értékelni fognak – felcsendül néhány a jazzlegenda emlékezetes improvizációi közül, például a Part V és a Part VII. A zongorista 75. születésnapján megjelent kislemez, az Answer Me egyébként már májusban ízelítőt adott az albumból:
Jarrett 2017-ben, a Carnegie Hallban lépett fel utoljára: az új lemez jelentőségét pedig csak még inkább kiemeli, hogy a jazzlegenda két agyvérzést követően visszavonul a színpadtól. A New York Times riportjából kiderül: részlegesen lebénult, jelenleg csak a jobb kezét tudja használni, így nem valószínű, hogy valaha is képes lesz újra zongorázni. Legnagyobb megdöbbenésére a korábban ismert beboptémákat is elfelejtette. A zongoraművész elmesélte, álmodni szokott azzal, hogy játszik, de akkor is csak fél kézzel, megtörten, ahogy a valóságban. Ezek fényében többletjelentést kap a most megjelenő Budapest Concert: egyfajta üzenet ez az örökkévalóságnak, amely egy kivételes művész csúcsteljesítményét visszhangozza.