Nincs még egy olyan monumentális és összetett, ráadásul szerte a világon kedvelt hangszer, mint az orgona. A hangszerek királynőjének története a messzi múltba nyúlik vissza, hiszen elődeiről, kezdetleges változatairól már ókori szövegekben is találni említést, ugyanakkor elmondható, hogy az orgonamuzsika iránt ma is töretlen a lelkesedés. A Müpa orgonája ugyan még csak 15 éves, de eddigi története alatt a legkiválóbb muzsikusok hangversenyein szerepelt, és máris igen gazdag történelemmel büszkélkedhet, amelyből a jeles évforduló alkalmából ti is ízelítőt kaphattok május 1-jén, egy többórás műsorfolyam keretében!
Fotó: A Müpa orgonája © Posztós János
Ez az orgona az az orgona?
Nem lenne teljesen elrugaszkodott gondolat, ha azt feltételeznénk, hogy az anyák napján átnyújtott virág és a hangszer elnevezésének van némi köze egymáshoz. Ez a kérdés természetesen a nyelvészek egy csoportját is meglehetősen foglalkoztatta, és a szakirodalom többféle összefüggést is jegyez, például a növény vesszőjéből készíthető sípforma és a hangszer sípjai közötti hasonlóságot. Ugyanakkor betonbiztos összefüggést és megdönthetetlen bizonyítékokat nem tártak fel az etimológusok, így csak találgathatunk, de ez semmit nem von le sem a hangszer, sem az illatos csokrok értékéből.
A kezdetek
Az orgonát már antik szövegekben, egyebek mellett a Biblia egyik ószövetségi könyvében is említik, az instrumentum latin eredetű nevét pedig a 15. századi magyar nyelvemlékeink őrzik. Bizony, az első fennmaradt, magyarul íródott könyvben, a Jókai-kódexben is megtalálható ez a szó egy Szent Kláráról szóló történet leírásában, de a Huszita Bibliában, a Bécsi kódexben is szerepel, és a 15. század második felében keletkezett, Kinizsi Pálné imádságoskönyve néven ismert kötetben is felbukkant, méghozzá a 150. zsoltárban: „Dicsérjétek őtet lanthúrokban és orgonában.”
Az ókorban közkedvelt volt a ma ismert hangszer elődje, a víziorgona (más néven hidraulisz), vagyis a legrégebbi hangszer, amelyen billentyűzet segítségével lehetett játszani, a 2. században pedig már az úgynevezett légfújtatós orgona is szélesebb körben elterjedt. És ha már itt tartunk, hazánkban, közelebbről Aquincumban található a világ egyetlen, hellyel-közzel épen megmaradt antik orgonája.
Fotó: Az aquincumi viziorgona darabjai © Óbudai Anziksz
Bár az orgona mint hangszer sokáig szórakoztató célokat szolgált, a 300-as években megkezdődött folyamat eredményeképp lassan, de biztosan a templomokba „szorult”. Ezzel megkezdődhetett a szerkezet robbanásszerű fejlődése is, amelyet a kereszténység gyors terjedése tovább segített. De hogy került a keresztény liturgiába ez az évezredes múlttal rendelkező hangszer?
A választ Szigeti Kilián adja meg: „Az ókori görög-római birodalomban az orgona részben szórakoztató hangszer volt, részben a császári bevonulások kísérő hangszere. Bár világi jellegű hangszer volt, de ha a császár egyházi szertartáson működött közre, vagy vonult be, az orgona akkor is felhangzott. Így része lett a császári szertartásoknak. Mivel pedig a császári udvar rituális szokásai fokozatosan átmentek a liturgiába (tömjénezés, fáklya-gyertya, ruhák, vonulások, trónusok stb.), így az orgona is lassan rituális hangszer lett. Elsősorban reprezentatív, császári vagy püspöki (pápai) tekintély emelésére, tehát insigniaként szerepelt. Rómában ez igen nagy valószínűség szerint Vitalianus pápa (657-672) idején történt meg."
A 15. század elejére a templomi orgonáknak két alapvető típusa alakult ki, a karzaton álló, úgynevezett Blockwerk, amely grandiózus méretei okán helyhez kötött hangszerként állt, a másik a kisebb méretű pozitívorgona, amelyet mindig oda tudtak állítani, ahol épp szükség volt rá. A következő időszakban a hangszer hatalmas fejlődésen esett át az orgonaépítő szerzeteseknek és mestereknek köszönhetően, munkájuk nyomán pedig megszületett a többmanuálos orgona, amely aztán évszázadokon át meghatározó lett az orgonaépítészetben.
A Müpa királynője
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben áll a világ egyik legnagyobb koncerttermi orgonája, amely a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a Mühleisen Orgelbau Stuttgart együttműködésében készült. A 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos, zenészek által is nagyra becsült hangszer épp nagykamasz korba ért, hiszen 15 éve láthatta-hallhatta először teljes pompájában a nagyközönség. Szerepelt egyházi ünnepkörhöz kapcsolódó hangversenyeken, az orgonairodalom legnagyobbjainak műveit felvonultató koncerteken, és bizony könnyedebb dallamok is többször felcsendültek már rajta, hiszen a klasszikus zenén túl is van élet! A születésnapos tiszteletére emlékezetes koncertekből álló válogatást láthattok május 1-jén a Müpa Home adásában.
A Müpa orgonája © Posztós János
Egy nemzetközi nagyágyú, a legjobb sztorik, mesteri átiratok és Saint-Saëns szimfóniája
Szabó Balázs nemcsak kiváló muzsikus, de bőven a 30. születésnapját megelőzően az orgona avatott szakértője is volt, aki zeneakadémiai tanulmányai után Würzburgban, Trossingenben és Rómában tökéletesítette tudását, és részt vett a Vatikán védnöksége alatt álló nemzetközi orgonaszakértő-képzésen is. Szakértelmére a budapesti Zeneakadémia nagyorgonájának felújítása során is igényt tartottak, és ha ez nem lenne elég, számos nemzetközi versenyt nyert, és egy Junior Prima díjat is bezsebelt. 2013-ban adott emlékezetes estjén a két 19-20. századi művész, Max Reger és Karl Straube műveiből adott ízelítőt, rámutatva Johann Sebastian Bach művészetével való kapcsolódásokra. A ritkaságszámba menő koncertet most újra megnézhetitek a Müpa Home május 1-jei adásában.
Fotó: Fassang László © Posztós János
Aki egy igazán élvezetes operairodalmi gyorstalpalóra vágyik, semmiképp se hagyja ki az Orgona-sztorikat: a Mácsai Pál és Fassang László által összeállított műsor ugyanis négy évszázad és (leginkább) két orgonistanemzet orgonazenéiből merít szórakoztató módon. Lesz itt német barokk rövid, de annál fontosabb holland kitérővel, és terítékre kerülnek a 19. századi francia repertoár legfontosabb művei is.
Fotó: Mácsai Pál © Posztós János
Zenekari művekből orgonaátiratot készíteni nem szokatlan jelenség, évszázadok óta bevett gyakorlat. Ritkán hallhatjuk azonban Bartók és Kodály műveit ilyen formában, úgyhogy mindenképpen érdemes lesz követni a Müpa közvetítését, ahol Bartók Béla A csodálatos mandarin című pantomimjának zenekari szvitje Szabó Balázs, Kodály Zoltán Marosszéki táncai és Liszt Ferenc Les Préludes című szimfonikus költeménye Szathmáry Zsigmond átiratában szólalnak meg. Utóbbi ráadásul négy kézre és négy lábra íródott, így valódi különlegességnek számít!
Saint-Saëns III. szimfóniája mindenképpen szokatlan és érdekes darab, mivel zongora és orgona egyaránt helyet kapott benne, emiatt szokás az Orgonaszimfónia elnevezéssel is illetni. Az emelkedett hangulatú kompozíció megszólalásához pazar akusztikai feltételeket kínál a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, ráadásul adott a nagyszerű lehetőség arra is, hogy a Müpa orgonája teljes pompáját felvillantva megszólalhasson. Ne hagyjátok ki!