Mi tagadás, a tavalyi év nem kizárólag a legjobbat hozta ki a többségünkből, és valljuk be bátran, a 2021-es sem indult túl pozitívan, így akad, aki a legutóbbi naptárváltás alkalmával nem tett újévi fogadalmat, vagy kellő lelkesedés hiányában idejekorán feladta azt. Mi viszont nem szeretnénk annyiban hagyni a dolgot, ezért kétrészes (az előző rész ITT olvasható) írásunkban olyasmit ajánlunk, ami segít új dolgokat kipróbálni, felejthetetlen élményeket szerezni, és végül, de nem utolsósorban: lelkileg is feltöltődni. Mivel a kulturális életben általában nem években, hanem évadokban gondolkodunk, a Müpa 2021/22-es szezonjának programjaival itt a nagyszerű lehetőség, hogy új időszakot kezdjünk!
Bátraké a jazz (és a rákendroll-életérzés)
Sokakat tart vissza a jazz élvezetétől, hogy saját bevallásuk szerint nem ismerik vagy „nem értik” a műfajt. Őket szeretnénk megnyugtatni, hogy – éppen úgy, ahogyan más művészetek esetében – az alkotásokhoz a legtöbben először (és elsősorban) érzelmi síkon viszonyulunk, és bár a kapcsolódó ismeretek segíthetnek fokozni az örömünket, nem feltételei annak, hogy élvezzük, amit látunk-hallunk. Ráadásul ha tudatosan tervezünk az életünkbe lelkesítő újdonságokat, azzal kíméletesen, de határozottan serkenthetjük a dopamintermelésünket. Úgy bizony, egy bátor próbálkozás a jazz könnyedebb vizein szó szerint boldogabbá tehet mindenkit. Lássuk is, mit ajánlunk e célra!
Az izraeli születésű bőgővirtuóz, Avishai Cohen jó ideje a jazz felkent rocksztárjának számít, és nem csak azért, mert hatalmas hangszerével (is) meglehetősen nagy utakat képes betáncolni a színpadon – de komolyan! –, hanem azért is, mert a tradicionális dallamokat előszeretettel keveri fülbemászó közel-keleti és andalúz motívumokkal, lehengerlő energiáit pedig zenekarvezetőként és énekesként is a produkció javára fordítja. Elképesztően nagy soundja mellett ugyanis éneklő vibrátójáról is ódákat zengenek, akik hallották… és valóban, énekesként is fenomenális. Aktuális triójával decemberben érkezik a Müpába – aki lemarad, kimarad!
S ha már érintettük a rocksztárságot, elkerülhetetlen, hogy Pat Methenyt is megemlítsük, akit elsősorban jazzgitárosként tart számon a világ, de munkássága inkább egyfajta hidat képez a jazz és a rockzene között, amelyen azok is szívesen átsétálnak, akiknek az előbbi kevésbé otthonos terep. Érdekes belegondolni, hogy első hangszere a franciakürt volt… persze, biztosan maradandót alkotott volna fúvósként is, de azért a gitárhősök munkássága általában szélesebb közönséghez jut el. Pláne ha az ember olyanok társaságában muzsikál, mint Pat, aki játszott már Miles Davisszel, Herbie Hancockkal, Jack DeJohnette-tel, Keith Jarrett-tel, Jaco Pastoriusszal, David Bowie-val, Chick Coreával vagy épp Carlos Santanával, jövőre pedig, Side-Eye produkciója keretében fiatal, feltörekvő pályatársaival áll színpadra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
Fotó: Pat Metheny © John Beden
De „itthon-otthon” is akadnak világszám gitárosok, Snétberger Ferenc például Magyarországon született, de Berlinben él, így a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös programsorozata keresve sem találhatott volna hitelesebb művészt, hiszen az Európai Hidak középpontjában idén nem egy ország, hanem éppen a sajátos atmoszférájú város, Berlin áll. Ferenc új formációja (Tzumo Árpád, Josh Ginsburg, Toni Snétberger) Harcsa Veronikával kiegészülve vadonatúj műsorral készül az alkalomra, amelyen nemcsak a jazz, de a klasszikus zene, a roma és latin hagyományok is szerephez jutnak.
Járt utat a járatlanért… de igen!
A pandémia bezárkózós időszakában sokan kerestek új hobbit, kaptak rá az olvasásra, néztek végig sorozatokat egy szuszra, megint mások elkezdtek dolgozni testi-lelki egészségükön, esetleg a főzésbe menekültek a stressz elől. De nem mindenki… jócskán akadnak olyanok is, akik kevésbé voltak aktívak, és akiknek ez a nyomasztó időszak inkább a túlzásba vitt lelazulásról és a bűntudatról is szólt – elsősorban őket szeretnénk most felrázni kicsit, na meg persze mindenkit, aki a helyzet enyhülésének és az ordító napsütésnek hála végre megérezte magában az erőt, hogy új örömök után nézzen. Táguljon az a horizont, mentális kihívásokra fel!
Benjamin Britten Sinfonia da Requiem című műve önmagában is meglehetősen izgalmas, de még inkább, ha ismerjük a hátterét: a darab megírására Britten a British Counciltól kapott felkérést 1939–40 körül, ám a valódi megrendelő Japán volt. A háromtételes, lehető legháborúellenesebb alkotást először elfogadták, majd katolikus rítust követő szerkezete miatt mégis elutasították arra hivatkozva, hogy az sértés a japán hagyományokkal és a császári dinasztiával szemben. Nos, Thomas Adès és a Bécsi Filharmonikusok közös koncertjén ez az ominózus Britten-mű is elhangzik, és a műsor többi része sem lesz kevésbé érdekfeszítő: Janáček rapszódiája, a Gogol nyomán írt Taras Bulba mellett Adès saját, Totentanz című művét is dirigálja majd.
Fotó: a Drezdai Staatskapelle © Markenfotografie
A hagyomány úgy tartja, hogy Mendelssohnban már 1829-ben megszületett a Skót szimfónia gondolata, amikor skóciai utazása során meglátogatta a Stuartok egy ódon, romos kastélyát, amelyben egykor Mária királynő élt. Az alkotás végül csak tizenhárom évvel később készült el, és a zeneszerző Viktória királynőnek ajánlotta. A világklasszis karmester, Christian Thielemann és a több évszázados hagyománnyal rendelkező Drezdai Staatskapelle hangversenyén bárki meghallgathatja ezt a múltba repítő különlegességet, és még ennél is többet! Az esten elhangzik Zemlinsky hazánkban kevéssé ismert Lírikus szimfóniája is, amely a nevével ellentétben valójában nem is szimfónia, hanem Tagore szerelmes versei alapján írt dalciklus. Szóval aki egyszerre vágyik romantikus élvezetekre és mély, elgondolkodtató élményre, az semmiképp se hagyja ki ezt a ritka alkalmat!
Lecke maximalizmusból és nyitottságból
A New York Times kritikusa nemes egyszerűséggel „Izland Glenn Gouldjaként” emlegeti, hihetetlenül sokszínű ízléssel és szerteágazó érdeklődési körrel rendelkezik, és mestere a hangszerének… ki az? Nos, nem más, mint a zongorazseni Víkingur Ólafsson, aki ugyanolyan lelkesen játszik Debussyt, mint Glasst, és akit a Müpa közönségének nem kell már bemutatni, hiszen éppen tavaly adott emlékezetes koncertet Várdai Istvánnal. Talán érdemes tőle ellesnünk egy kis nyitottságot, nem igaz? Víkingur ezúttal Mozart és kortársai alkotásaiból válogatott a koncertjére, amelyen egészen bizonyosan megcsillogtatja majd sokat emlegetett virtuozitását.
Ám nemcsak Izland, de Oroszország is adott olyan, a billentyűkön zsonglőrködő géniuszt a világnak, aki hamarosan ismét a Müpába látogat. A zongora gladiátorának kikiáltott Gyenyisz Macujev és barátai jazzkoncertjén idén egyszer már boldogan tombolt a közönség, ám akkor „csak” a virtuálisan érkező visszajelzésekből tudhattuk, mennyire élvezték a nézők az estét, most viszont személyesen is tapsolhatunk majd a szibériai mester cseppet sem fagyos hangulatú koncertjén. A menü pedig nem is jellemezhetné jobban a maximalista Macujevet, aki ősszel egy Haydn, Schumann, Schubert, Chopin és Liszt műveiből álló, különösen nagy kihívást jelentő műsorral várja a vájt fülű hallgatóságot.
Üdítő vidámság és a kreativitás felsőfoka
Nem mindig vágyunk komolyságra, veretes klasszikusokra vagy éppen súlyos gondolatfolyamokra, pláne az elmúlt egy-másfél év után, igaz? Azok számára is van pár visszautasíthatatlan ajánlatunk, akik most inkább a derűt részesítik előnyben. Az Ensemble Les Arts Florissants koncertszerű Partenope-előadása becsapósnak tűnhet, hiszen formájában az opera seria, vagyis a „komoly opera” jellegzetességeit követi, de mindenkit szeretnénk megnyugtatni afelől, hogy cselekménye és hangulata a klasszikus vígjátékokat idézi. Lesz itt bőséggel félreértés, szerelmi és politikai bonyodalom, pikáns humor, és mire kibomlanak a szálak, és mindenre fény derül, a nézők elégedetten nyugtázhatják, hogy érdemes volt a barokk zenét választani.
Az internet korában már nem különösebben meglepő, hogy egyesek karrierje egyenesen a szobájukból indult, de amit Jacob Collier véghez vitt, az még a szenzációs felfedezések között is kiemelkedőnek számít. Debütáló lemezét teljes egészében a lakásában rögzítette, és rögtön két Grammy-díjra váltotta, a sikert pedig újabbak követték: együttműködés olyan világsztárokkal, mint a Coldplay vagy Ty Dolla, és persze milliós megtekintések a Youtube-on. Jacob legutóbbi projektje egy gigantikus, négylemezes album, a Djesse, amelynek minden lemeze külön zenei világot reprezentál, teljesen eltérő hangzásvilággal és stílusokkal. A Djesse Volume 1 és 2 megint Grammyt ért, csakúgy, mint a harmadik lemez He Won’t Hold You című dala. Ezek után tűkön ülve várjuk a sorozat befejező részét, addig pedig szeretettel ajánljuk a pop behatárolhatatlan stílusú, multiinstrumentalista titánjának koncertjét a Müpában!
