A Recirquel cirque danse trilógiájának záróakkordját, a Solus Amort hamar a szívébe zárta a közönség, hiszen a darab a mindannyiunkat megérintő, tértől és időtől független szeretetet hozza el a színpadra, amely ősi imaként öleli körül a nézőket.
A Solus Amorral körbeért a társulat még 2015-ben indult cirque danse trilógiája
Fotó: Hirling Bálint
A tánc és az újcirkusz szerelemgyereke
Amikor 2015 októberében a társulat bemutatta a Non Solus című produkcióját, Vági Bence egy új színpadi műfajt teremtett. A kétszemélyes darab főszereplői, Illés Renátó és Zsíros Gábor személyében a két műfaj, újcirkusz és tánc találkozott a színpadon, és született valami egészen lenyűgöző varázslat, amely többek között New York legendás kulturális központjában, a Brooklyn Academy of Music közönsége előtt is zajos sikert aratott. A cirque danse elnevezés azonban csak 3 évvel később, a My Land edinburgh-i szereplése során bukkant fel velük kapcsolatban. A lelkes kritikusok beszámolói között volt, aki cirkuszbalettnak, cirkuszi táncnak, vagy éppen cirkusz-táncszínháznak nevezte a fesztivál legjobbjának választott produkciót.
A Solus Amor tíz szereplője közül hatan (Veress Zsanett, Bagdi Gergely, Fehér Ádám, Farkas László, Wittmann Csilla, Illés Renátó) artistaként végeztek, négyen (Horváth Zita, Várnagy Kristóf, Zsíros Gábor, Téri Gáspár) táncművészek
Fotó: Hirling Bálint
A szeretet három arca – a cirque danse trilógia
Bár eredetileg nem így tervezte, de Vági számára hamar világossá vált, hogy a társulat cirque danse darabjait nem csak a műfaj köti össze. A Non Solus, a My Land és a Solus Amor, bár önállóan is értelmezhetőek és élvezhetőek, együtt az emberi lét egy újabb dimenzióját és mélységét tárják a nézők elé. Mindháromban felfedezhető a közös vezérfonal, a szeretet. Míg a Non Solusban a test és lélek viszonyát állították színpadra, a My Land az anyaföldhöz és a hazához fűződő szeretetről szól. A trilógia záróakkordja, a Solus Amor pedig egy ennél is nagyobb, a világot mozgató energiáról beszél, amely az univerzum legkisebb atomjában is felfedezhető. „Egyszerre nyújt szellemi és spirituális élményt, valamiféle egyesülést a világgal és önmagunkkal” – írta a bemutató után az Index.
Amit a néző nem lát – a megfeszítette munka a pillanatnyi csoda mögött
Aki ismeri a Recirquel produkcióit, tudja, hogy minden előadás során vannak momentumok, amikor a teremben megáll a levegő és minden szempár a színpadon épp végbemenő, már-már a fizika szabályainak ellentmondó artistákra szegeződik. Amit viszont nem látnak, az a színfalak mögött olajozott gépezetként működő csapat megfeszített munkája, és az odáig vezető elképesztő mennyiségű kemény munka. A Solus Amor háttércsapatát összeszokott szakemberek alkotják: a felkészülést artistamesterek és akrobata-coachok segítették, hogy minden szám tökéletes és biztonságos legyen. Ám van még egy elmaradhatatlan mozgatórugója a Recirquel előadásainak, aki szó szerint az égbe emeli az artistákat: Vladár Tamás reptetéstechnikai tervező 2013 óta fele a társulat előadásainak technikai megvalósításáért, és ügyel a háttérből a fellépések gördülékeny menetére.
A lehetetlen nem létezik
A darab során szinte minden nézőben egy kérdés merül fel: ezt mégis hogyan? Hogyan lehet, hogy valaki csupán a fogaival tartja meg magát a levegőben lógva vagy a hajánál felfüggesztve emelkedik a magasba? A kulcsszó mindkét trükknél a türelem. Az artisták fokozatosan, lépésről lépésre építik fel a trükköket, szoktatva magukat és a testüket is a nem mindennapi terheléshez. „Kis lépésekben tréningezem magam, így tudom folyamatosan kifelé tolni a korlátaimat. Bár úgy tűnhet, türelmesek vagyunk, ez nem mindig igaz, de muszáj annak lennünk a balesetek elkerülése végett” – mesélte Illés Renátó, akit különleges zsánerén, a cangin láthat a közönség. – „Folyamatosan emeltem a súlyok méretét, hogy hozzászokjon az állkapcsom és a nyakam a terheléshez” – A szám során Renátó egy bőrdarabra harapva, pusztán a fogaival tartva magát táncol a levegőben. A bőrből készült cangit használat előtt jól be kell rágni, hiszen csak így lesz kényelmes az artista számára.
Illés Renátó hónapokig a földön próbálgatta a súlyokat, időbe telt, mire a levegőben tudott lógni a cangin
Fotó: Hirling Bálint
Hasonlóan elképesztő Veress Zsanett száma is, akit a copfján keresztül lógatnak a levegőbe. Bár a pontos technika titkos, de a riportban Zsani elárulta, hogy a szinte minden izmot igénybe vevő trükk egyik legfontosabb része, hogy a haja vizes legyen. „A hajhagymák is elég durva terhelést kapnak, de szinte minden izom részt vesz a produkcióban. Amikor először felhúznak, mindenem megfeszül. És akkor van az, hogy el kell engedni magamat, különben nem lesz meg a varázsa. A nézők nem láthatják, hogy fáj” – magyarázta Zsanett, aki már korábban is kacérkodott ezzel a trükkel, de csak a bemutató előtt 3 hónappal kezdték el próbálni.
Veress Zsanett hajlógatós számát minden alkalommal lélegzetvisszafojtva figyeli a közönség
Fotó: Réthely-Prikkel Tamás
A szeretet formája és hangjai
A Recirquel előadások elmaradhatatlan része a zene, amely nem csak aláfestésként szolgál a színpadon látottakhoz, de a komplex élmény szerves részét képezi. Szirtes Edina nem először dolgozik a társulattal, hiszen a trilógia második felvonásához, a My Landhez is ő szerezte a zenét, így nem gondolkodott sokat a felkérésen. A régizenéből merítő, vonósokon alapuló „szeretetmise” hangzásvilágát Terjék Gábor elektronikus, helyenként egészen futurisztikus effektjei egészítik ki.
A hátteret adó különleges függönyt Klimó Péter, Vági Bence és Vladár Péter tervezték.
Fotó: Hirling Bálint
Az előadás vizuális világát megálmodó képzőművész, látványtervező, színházi és filmes díszlettervező Klimó Péter számára saját bevallása szerint mindig kihívás, ha artistákkal kell dolgoznia, hiszen a díszletnek az esztétikum mellett a komoly technikai és biztonsági elvárásoknak is meg kell felelnie. A Solus Amor színpadán a háttérben folyamatosan mozgó függöny egy különleges, éghetetlen, több mint százezezer kis szalagból álló anyagból áll, amely hol a víz alatti világ varázslatát, hol egy amorf, lélegző élőlény mozgását imitálja.
A szimbolikus, többféle jelentést hordozó díszlet egyszerre elvont és konkrét: az egyik jelenetben még egy kövekből épített csarnok, a következőben egy amorf lénnyé alakul.
Fotó: Hirling Bálint
Életre kelt jelkép a színpadon
Az előadás egyik legizgalmasabb karaktere a hatalmas, ősi jegesmedve-báb, amelynek a valódit tökéletesen imitáló mozdulatait a táncosok irányítják. Vági Bencét többek közt egy századforduló környéki szobrocska ihlette meg, ahol egy medve egy tálba tekint, amelyben mintha fekete víz örvénylene. Ez, és Francis Bacon 1952-es, Marching Figures című festménye adta az öltet a figurához, amely csontvázszerű struktúrájával nemcsak a természetet, de a környezetpusztítást is szimbolizálja. A bábot egyébként az a dél-afrikai Janni Younge tervezte, akinek a West End szuperprodukciója, a Warhorse címszereplő lova is köszönheti az „életét”.
A hatalmas medvebábot a táncosok keltik életre a színpadon
Fotó: Réthely-Prikkel Tamás