A hírnév nem motiválja, a kérészéletű divatok hidegen hagyják, egyedül a zene vezette az útján immáron hat évtizedes pályafutása során. Előadásmódjában tökéletesen egyesíti az adott pillanatban, ösztönösen megszülető, csak rá jellemző finom gesztusokat az intellektuális alapokon nyugvó mélységekkel. Most végre a Müpa közönsége is találkozhat vele: ő nem más, mint Rudolf Buchbinder, aki a firenzei Maggio Musicale fesztivál zenekarával érkezik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. Következzék öt érdekesség a zongoraművészről, amelyekkel talán még a rutinos zenerajongókat is meglephetjük!
Fotó: Rudolf Buchbinder © Marco Borggreve
Kitől kérne autogramot korunk egyik legelismertebb zongoraművésze?
Aki követi Rudolf Buchbinder pályáját, tudja, hogy bár elképesztően gazdag repertoárja Bachtól a kortárs darabokig terjed, mindig kiemelt figyelmet fordított Beethovenre. Olyannyira, hogy saját bevallása szerint a bécsi klasszika nagy alakjának művei nem csupán a szakmai, de a magánéletének is fontos részét képezik, így – ha tehetné – egyértelműen tőle kérne aláírást. Nos, ha autogramot nem is tudott szerezni, de egy, a zeneszerző temetésére szóló meghívóra lecsapott egy aukción. „Nem autogram, de így is nagyon különleges” – mondta.
Nem csak zongorázik…
Rudolf Buchbinder Daniel Barenboimhoz hasonlóan azon művészek egyike, aki a zongora mögül is kiválóan el tudja dirigálni a zenekart. Ő semmi csodálni valót nem lát ebben a sokak által lenyűgözve bámult bravúrban, egy interjúban egyenesen így fogalmazott: „Nincs ebben semmi különös. Azelőtt mindenki így csinálta. Beethoven is így csinálta. Vezényelek a tekintetemmel, a számmal, és egy kicsit a kezemmel is. Ötszázszor csináltam életemben, ez egy másfajta összpontosítást igénylő feladat.”
Kreativitását és alkotókedvét nemcsak a zenén keresztül éli meg
A klasszikus zenészeket sokszor komolynak és szigorúnak képzeljük, és bár Buchbinder valóban maximalista a hivatásában, a könnyedség és a játékosság is abszolút jellemző rá. Zeneszobájában például nemcsak két csodálatos Steinway-zongorája kapott helyet, de egy Snooker-asztal is. Hiába, néha muszáj beiktatni egy kis kikapcsolódást is! És ha nem a posztó zöldjében elmerülve, akkor más, élénk színek bűvöletében: a mester ugyanis előszeretettel fest akvarelleket a szabadidejében.
Fotó: Rudolf Buchbinder © Marco Borggreve
Szenvedélyes gyűjtő
A fent már említett zeneszobában lapul még jó pár kincs, egész pontosan egy felbecsülhetetlen értékű, kiterjedt gyűjtemény, amelyben kéziratok, első kiadású kották és egyéb dokumentumok, szakkönyvek és kritikák találhatók. És hogy mindez miért fontos Buchbindernek? Ahogy ő fogalmaz: „Mióta elkezdtem gyűjteni ezeket a forrásokat, rájöttem, hogy a tudás tesz engem a legszabadabbá.” Kijelentésének pedig természetesen kedvenc zeneszerzője életéből vett példával ad súlyt: Czernytől tudjuk, hogy még maga Beethoven is más és más tempóban játszotta a 27. (e-moll) szonáta lassú tételét, ez pedig segít egész más fénytörésben látni a magunk művészetét is.
Nagyszerű a humorérzéke
Buchbinder életének fontos része a humor is, aki olvasott vagy látott vele készült interjút, az felfigyelhetett az apró fricskákra és szellemes kiszólásokra. A The Guardian újságírójának egy ízben például azt mesélte egykor szintén zongoristanövendék felesége főzőtudománya kapcsán, hogy Bécsben azt beszélik, ő majdnem olyan jól zongorázik, mint amilyen ízletesen a felesége készíti az ételeket. Egy, a The Cross-Eyed Pianist-on megjelent beszélgetésben pedig így summázta – természetesen nevetve – mestersége lényegét: „A zongorázás titka egyszerű. Csupán a megfelelő billentyűket kell lenyomni a megfelelő időben.”
