„Izgalmas és őrült évad vár ránk” – mondta nemrégiben Veleki László a Győri Balett évadnyitó sajtótájékoztatóján. A társulat nem kevesebb, mint tizenhat különböző darabot fog táncolni a 2021/22-es évad során, amelyből hármat – köztük kettő bemutatót – a Müpa nézői láthatnak majd először.
Az elsőre már nem is kell sokat várni, hiszen október 6-án a Fesztivál Színházban rögtön két darabot is láthatnak a nézők: Velekei László legújabb alkotása mellett a társulat művészeti vezetője, Lukács András egyik szeretett koreográfiája is újra színpadra kerül. A két darab nem is lehetne egymástól különbözőbb, hiszen a klasszikus szépséget középpontba állító Movements of Stravinsky ellenpontjaként a Mimi a posztmodern vakmerőségből merített ihletet.
Az először 2017-ben a Bécsi Operaházban bemutatott Movements of Stravinsky nyitotta a milánói Scala 2021/22-es évadát
Fotó: Posztós János, Müpa
Egy tavalyi interjú során Velekei László azt mondta, egyik életfilozófiája az, hogy a nehézségből mindig valami jó születik. Ugyanezt a hozzáállást fedezhetjük fel abban is, ahogy a Győri Balettet kormányozza igazgatóként. Ám ahogy sok minden az elmúlt évben, a Mimi útja sem volt zökkenőmentes.
Bár Velekei eredeti elképzelése a klasszikus Bartók-mű, A csodálatos mandarin újragondolása volt, végül egy egészen más előadás kerül a színpadra. Velekei végül egészen az eredeti forráshoz, Lengyel Menyhért 1912-es pantomime grotesque-jéhez nyúlt vissza, amit a szerző eredetileg a Párizsban működő Orosz Balett vezetőjének, Szergej Gyagilevnek írt. A társulat azonban ismeretlen okokból nem fogadta el az, így a szövegkönyv pár év fiókban töltött év után 1916-ban, kisebb átírást követően jelent meg a Nyugatban, majd találta meg útját a világhírnévhez Bartók feldolgozásában.
Velekei Lengyel Menyhért 1912-es pantomime grotesque-jéhez nyúlt vissza ihletért
Fotó: Posztós János, Müpa
Velekei és a hat színpadra lépő táncos közösen formálta újra az eredeti elképzelést, és született meg a darab, amelynek a középpontjában a mindenki által vágyott nő, Mimi áll. A történet maga is egy teljesen új környezetbe került: az eredetileg egy apacstanyán játszódó sztori ezúttal egy kietlen, piszkos, földalatti metrómegállóba helyeződik át. Itt kelnek életre a vágy- és rémálmok közt vergődő fiatalok szürreális víziói, és itt elevenedik meg a címszereplő Mimi tragikus története.
Mimi története egy teljesen új környezetbe került:a sztori ezúttal egy kietlen, piszkos, földalatti metrómegállóba helyeződik át.
Fotó: Posztós János, Müpa
A néhol brutálisan nyers érzelmeket a színpadra állító Miminek tökéletes ellenpontja lesz Lukács András darabja, a Movements to Stravinsky. A koreográfia még 2017-ben született meg, mikor Lukácsot a Wiener Staatsballett szólistájaként felkérte a társulat akkori igazgatója, Manuel Legris, alkosson egy darabot Stravinsky zenéjére. Ezen kívül más megkötés nem volt, így az alkotásnak tényleg csak Lukács képzelete szabhatott határt. „Rátaláltam a Pulcinella című műre, ami egy nagyon szép, klasszikus zene, ez volt a kiindulópont. Ám az Apollon Musagéte című mű egyik tétele is bekerült az előadásba” – idézte fel az alkotás folyamatát egy nemrégiben készült interjúban. A darab különlegességét tovább fokozza, hogy a bécsi siker után idén a milánói Scala műsorára is felkerült, így pedig 50 évvel Milloss Aurél után Lukács az első magyar koreográfus, akinek művét láthatja a világ egyik leghíresebb operaházának közönsége.
Az egyfelvonásos, cselekmény nélküli balettben a klasszikus spicc-cipőre koreografált pas de deux-k mellett két modern szóló is helyet kapott.
Fotó: Posztós János, Müpa
Az egyfelvonásos, cselekmény nélküli balett tizenkét táncosa tizenkét különböző karaktert formál meg a színpadon. A darabban a klasszikus spicc-cipőre koreografált pas de deux-k mellett két modern szóló is helyet kapott. A letisztult, már-már minimalista tér, a visszafogott világítás és a fodrokkal a Pulcinella reneszánsz hangulatát megidéző jelmezek mind azt szolgálják, hogy a néző szeme és figyelme semmi másra ne összpontosítson, mint a tökéletesen formált mozdulatok érett esztétikájára.
A két darab nem is lehetne ennél jobban a spektrum két végén. Mégis, talán épp emiatt tökéletes társai egymásnak: a Movements to Stravinsky éteri tisztaságú, neoklasszikus szépsége és a Mimi vágytól túlfűtött, bűntől túlcsorduló, magával ragadó világa.