Nápolyt látni és meghalni – tartja a Johann Wolfgang von Goethének tulajdonított mondás, ami annyit jelent: ha volt szerencséd ellátogatni a városba, már minden szépséggel találkozhattál az életben, amivel érdemes. És ez nem túlzás: Nápoly a maga gazdag történelmével és kultúrájával, csodálatos természeti kincseivel és gasztronómiájával, pezsgő mindennapjaival az egyik legizgalmasabb – és sok szempontból legellentmondásosabb – hely Európában, amit tényleg látni kell ebben az életben.
Nápoly, Forrás: siviaggia.com
Kevés olyan hely van a földön, ahol ennyire élő és kézzel tapintható a történelem
Félúton a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei között, a Nápolyi-öböl északi partján terül el a világ egyik legrégebbi városa, amely kanyargó sikátorokkal, omladozó barokk, reneszánsz és rokokó palotákkal, templomokkal, és még sokkal régebbi, letűnt korok romjaival a mai napig magán viseli korábbi urainak nyomait. Olyan, akár egy élő múzeum, amelyben a régi úgy épült az újra, hogy nem fedte el teljesen – a történelmi városközpontot 1995-ben az UNESCO-világörökség részévé nyilvánították.
Nápoly óvárosa, Forrás: Világjáró Magazin
Nápoly alapításának pontos története homályba vész, ám annyi bizonyos, hogy az ókorban Rodoszról ékező görög telepesek hozták itt létre az első kolóniát Parthenopé néven, a mai Castel dell’Ovo szigetén. Miután ezt a területet „kinőtték”, új várost alapítottak, amit Neapoliszra (Új város) kereszteltek. Izgalmas és viszontagságokkal teli múltja során nemcsak a rómaiak uralták, hanem a bizánciak, a normannok, az Anjouk, az osztrákok és a Bourbonok is alakították történelmét, mire 1860-ban a Garibaldi által egyesített Olaszország része lett. Legvirágzóbb időszaka a római korban volt, amikor lenyűgöző természeti adottságai és kellemes klímája miatt számos császár kedvelt üdülőhelyeként szolgált. Erre a korra tehető azonban történelmének egyik legsötétebb tragédiája is, a Vezúv kitörése Kr. u. 79-ben, amikor Pompeii és Herculaneum a láva martalékává vált.
Trattoria, Forrás: pexels.com
Talán többek közt a régi és az új ilyenfajta szimbiotikus együttélésének is köszönhető, hogy a dicső múlt meghatározza a nápolyiakat
Hozzá tartozik identitástudatukhoz, és sok szempontból megkülönbözteti őket az Olaszország többi részén élőktől. „Napoli non é Italia”, azaz Nápoly nem Olaszország – mondják a nápolyiak. Őszinte, nyüzsgő, vérbeli mediterrán emberek, akiknek élete zárt tradíciókra és kimondatlan törvényekre épül ugyan, de akik sok szempontból fütyülnek a konvenciókra. Gyakran megfogalmazott kritika Nápollyal kapcsolatban, hogy a városban rengeteget szemetelnek, ami sok esetben a benne élő nápolyiak nemtörődömségéből fakad. De a maffia működése, állandó fenyegetése is rányomja bélyegét a mindennapokra. Néhányan túlságosan kaotikusnak, hangosnak tartják a várost, ám Nápolynak épp ez adja az esszenciáját. A mediterrán éghajlat, a tenger, a kalandok; ez a nyüzsgő élet, ami minden pórusából árad, folyamatosan vibrál, újra és újra lenyűgözi az embert.
„Napoli non é Italia”, Forrás: checkin.blog.hu
A pizza szülővárosa
És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Nápoly a gasztronómia fellegvára, ahonnan a világ egyik legkedveltebb étele, a pizza származik – legalábbis abban a formájában, ahogyan ma ismerjük. A pizzához hasonló étel ugyanis már az időszámításunk előtti 4–5. századból megmaradt, ókori görög és egyiptomi ábrázolásokon is megjelenik. A legenda szerint egy megfáradt, szegény fiú bekopogtatott egy ház ajtaján, hogy az ott élők jóindulatában bízva egy kis ételhez juthasson. A ház asszonya éppen kenyérnek való tésztát dagasztott, és hogy váratlan vendégét ne hagyja cserben, a tésztát maradék zöldségekkel pakolta meg, majd az egészet megsütötte.
Pizza di Napoli, Forrás: pexels.com
A hamisítatlan nápolyi pizza azonban Raffaele Esposito pékmester nevéhez fűződik, aki a ma is működő Pizzeria Brandi sütödében dolgozott. A pizza kezdetben a szegények étele volt, amit 1830-ig kizárólag az utcán árusítottak. Raffaele azonban 1889-ben Margherita di Savoia királyné tiszteletére készített egy pizzát az olasz nemzeti zászló színeivel: paradicsomszószt, mozzarellát és bazsalikomot tett rá feltétként, alkotását pedig a királynőről nevezte el. A 19. században az Amerikába vándorló olaszok aztán magukkal vitték a pizzakészítés művészetét új hazájukba, ahonnan a pizza elindult hódító útjára, de az első igazi étterem jellegű pizzéria, az Antica Pizzeria Port’Alba a mai napig várja a látogatókat Nápolyban.
Enzo Avitalibe, Forrás: La Gazetta Italiana
Egy cseppnyi Nápoly – ezúttal Budapesten
Aki kedvet kapott ahhoz, hogy belefeledkezzen a hamisítatlan nápolyi életérzésbe, annak szerencsére most nem feltétlenül kell útra kelnie. A világzene nápolyi fenegyereke, a virtuóz Enzo Avitabile ugyanis október 30-án egyenesen Budapestre, a Müpába hozza szülővárosa mással összehasonlíthatatlan hangulatát. A szaxofonos-énekes tízéves korában, autodidakta módon tanult meg szaxofonozni, mindig is a ritmusok felől közelítette meg a zenét, és míg karrierje első felét a soul és a funk bűvöletében töltötte, 1996-tól a tradicionálisabb hangzások és világok felé fordult: a nápolyi dalok, az ütőzene és a világzene felé. Róla és karizmatikus művészetéről Enzo Avitabile – Élet zenével címmel az Oscar-díjas filmrendező, Jonathan Demme forgatott dokumentumfilmet, amelyben nemcsak gyerekkorának helyszínét, a nápolyi Marinella negyedet ismerhetjük meg, hanem a családját is. Avitabile rendkívül családcentrikus, a zene mellett a gyerekei jelentik számára a mindent. És szülővárosa. Művészete ugyanis szorosan összefonódik nápolyiságával, és ahogy maga a város, úgy az ő zenéje is hol vibrálóan eleven, hol komor érzelmekkel, szenvedéllyel teli. Főleg nápolyi dialektusban énekel, gyökerei pedig kitörölhetetlen nyomot hagytak egyedi zenéjében. Az együttműködéseiről is híres művész zenélt már Tina Turnertől kezdve Femi Kutin és Khaleden át Manu Dibangóig szinte mindenkivel a színtér nagyjai közül, leghangosabb sikereit mégis az I Bottari di Portico ütőegyüttessel aratta, amely boroshordókon, dézsákon megszólaltatott ősritmusaival, egyedi hangzásával nyújt felejthetetlen élményt. A világzenei sztár velük együtt érkezik Budapestre is, ahol most hallhatjuk először koncertteremben: a Müpában idézi meg Nápoly hangulatát, azt a csodálatos káoszt, amibe minden alkalommal élmény belefeledkezni.
