Szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné Emir Kusturica kultfilmjét, a Macska-jajt és annak vérpezsdítő zenéjét. Ez utóbbit a The No Smoking Orchestra szerezte, amelynek megszakításokkal ugyan, de Kusturica több évtizede maga is tagja. Vajon mit keres a világ egyik legismertebb európai rendezője egy korábban betiltott zenekar élén? Mit gondol munkáról, életről, zenéről? És mitől olyan elementáris és megismételhetetlen, amit a színpadon közösen művelnek?
Emir Kusturica, Fotó: Dragan Teodorovic Zeko
Mit lehet kezdeni negyvenhat pár kromoszómával?
Emir Kusturica filmrendező, forgatókönyvíró, producer, színész, zenész, író, műsorvezető és alkalmi tűzoltó (utóbbiba idén nyáron volt kénytelen belekóstolni, amikor óriási tűz ütött ki a Mokra Gora hegységen, ahol az általa létrehozott etnofalu, Drvengrad is található). És hogy mi hajtja mindenben? A kíváncsiság. „A tudósok szerint az ember huszonhárom kromoszómát kap az anyjától és huszonhármat az apjától. A kérdés az, ő maga mit ad hozzá ehhez a mixhez. Min múlik, hogy valakiből focista, tudós vagy modell lesz? Ez az, ami varázslatos az életben – az egy csoda” – mondta egy korábbi interjúban, amelyben mesélt arról is, hogy az önkifejezés mennyire fontos számára, ehhez pedig különböző csatornákat keres. Ilyen a zene is, ami több évtizede része az életének.
Drvengrad, Forrás: mylittleadventure.com
Tilos a dohányzás
A nyolcvanas évek Jugoszláviájának pezsgő zenei életében szinte gombamód nőttek ki az újabb és újabb zenekarok. A Zabranjeno Pušenje (azaz: Tilos a dohányzás) nevű garázsbandát 1980-ban hozta létre néhány szarajevói gimnazista, akik mind egy utcában éltek. A zenekar kezdetben az akkoriban szárba szökkenő szarajevói klubélet egyik állandó szereplője volt, majd egyre nagyobb és nagyobb magasságokba emelkedett. A New primitives szubkulturális mozgalom tagjaiként első lemezüket 1984-ben jelentette meg a Jugoton – az egyetlen olyan lemezkiadó, amelynek elég bátorsága volt ahhoz, hogy ezt a provokatív, az ex-Jugoszlávia fiatal generációjának energiáit és vágyait magába sűrítő zenei anyagot kihozza. De hogy jön a képbe a világhírű filmrendező, Emir Kusturica?
Zabranjeno Pušenje, Forrás: klix.ba
Így „használta fel” Emir Kusturicát a The No Smoking Orchestra
Az ő lázadó személyisége tökéletesen illeszkedett a jugoszláv underground, a balkáni punk világába. Kusturica harmincegy éves volt, amikor 1986-ban basszusgitározni kezdett a Zabranjeno Pušenje garázspunk-rockzenekarban. Ekkorra már elismert, Arany Pálma-díjas filmrendező volt, aki a zenében sokkal kevesebb kreatív szorongással alkotott, mint a filmkészítés során. „Sokat szenvedek, amikor dolgozom, mert mindig rájövök, hogy kevésbé vagyok tehetséges, mint amilyennek gondolom magam (…) A zene számomra jó terápia” – fogalmazott korábban. A bandához azt követően csatlakozott, hogy az alapító-frontember, Nele Karajlić Tito-ellenes és rendszerkritikus kijelentései óriási politikai és médiabotrányt okoztak. A zenekart bojkottálták a jugoszláv rádiók, televíziók és újságok is, aminek hatására a Zabranjeno Pušenje három tagja távozott a hatból. Nemcsak új zenészekre volt tehát szükségük, hanem egy méltán híres bandatagra is, aki visszaállíthatja az együttes renoméját. Többek közt ezért is jött a képbe Kusturica, akivel egyébként jó barátságot ápoltak.
Emir Kusturica, Forrás: molisenews24.it
A sors, ami elől elszökni nem lehet
Kusturica – vagy ahogy az együttesben hívják: „Monsieur Cinéma” – basszusgitárosként közreműködött a harmadik stúdióalbum elkészítésében, és videóklipet rendezett a Manijak című dalhoz. 1988-ban azonban – a Cigányok ideje forgatásai miatt – elhagyta a zenekart, és csak hosszú időt követően, 1998-ban tért vissza, miután megjelent a Macska-jaj című kultfilm, amelyhez a zenét az akkorra már The No Smoking Orchestraként újjáalakult együttes szerezte. (A Zabranjeno Pušenje 1990-ben Nele Karajlić és Sejo Saxon megromlott kapcsolata miatt felbomlott) A megújult zenekarnak Kusturica lépett az élére.
„Kényszeresküvőről meg lehet szökni, de a saját sorsod elől soha” – hangzik a film egyik híres mondata, ami részben igaz a zenekarra is. Az Emir Kusturica & The No Smoking Orchestra sem tudott ugyanis elszökni saját sorsa, a nemzetközi siker elől. „A Macska-jaj sikerének köszönhetően mindenhol szívesen láttak minket a világban (…) A film szerzett közönséget ennek a zenének” – fogalmazott Kusturica. 1999-ben világ körüli turnéra indultak, egy évre rá pedig új albumot jelentettek meg: az Unza Unza Time című lemezt a Universal adta ki. A zenekar számos filmzenét szerzett még Kusturica alkotásaihoz, ő pedig cserébe egy dokumentumfilmet rendezett róluk, vagyis magukról – ez lett a Super 8 Stories (magyarul: Umca, umca macska-zaj). Legutóbbi stúdiólemezük, a Corps Diplomatique 2018-ban jelent meg, de 2007-ben például punkoperával is jelentkeztek (Time Of The Gypsies).
Zenéjük a garázs-folkpunk, a kóló, a balkáni rumba és a zsigerekig hatoló romazene egyvelege. Van benne valami elementáris, ami olyan ellentmondásokra épül, mint maga a Balkán: egyszerre vad életerő és kíméletlen fájdalom, mély lélek és fülledt szenvedély hatja át. Mindenkire hat, aki hallgatja. Ahogy Kusturica fogalmazott: „az emberek hihetetlen életörömtől telve hagyják el a koncertjeinket” – és épp ettől annyira megismételhetetlen, amit csinálnak.
Emir Kusturica és a The No Smoking Orchestra december 27-én lesz látható a Müpa színpadán.