„Imádom a balettet, jobban érdekel, mint bármi más” – hangzottak Igor Stravinsky szavai 1911-ben, nem sokkal azután, hogy zajos sikerek közepette bemutatták korai balettjeit. Az orosz zeneszerző amellett, hogy a 20. század egyik legjelentősebb komponistája volt, alapjaiban reformálta meg a balettzenék világát is. Négy évtized alatt tucatnyi balettmuzsika született a zeneszerző tollából, amelyek még egy évszázaddal később is a legjelentősebb társulatok repertoárját ékesítik.
Herkovics Eszter Adria és Engelbrecht Patrik pas de deux-je Lukács András koreográfiájában
Fotó: Nagy Attila/ Müpa
Szinte nincs olyan táncegyüttes, amely legalább egy Stravinsky-darabot ne állított volna színpadra. Markó Iván Béjart-féle Tűzmadarától Juronics Tamás és a Szegedi Kortárs Balett Tavaszi áldozatáig több verzióját is láthattuk itthon a halhatatlan műveknek. Legutóbb a Győri Balett nemrég kinevezett új művészeti vezetője, Lukács András mutatta be a társulattal a Wiener Staatsballett felkérésére készült Movements to Stravinsky című darabját. A Volksoper, a Staatsoper és a milánói Scala közönsége után 2021 októberében a Müpa közönsége láthatta először itthon a többek közt a Pulcinella zenéjére koreografált, egyfelvonásos, cselekmény nélküli balettet. „Azt hiszem, Stravinsky olyan szerző, akit nagyon sokat kell hallgatni ahhoz, hogy a valódi szépségét felfedezzük – nyilatkozta. – A célom az, hogy a koreográfia és a zene együtt formáljon meg, hozzon létre egyetlen képet. Ha úgy tetszik, a mozdulatokat a zene szintjére akarom emelni.”
Az 1920-ban bemutatott Pulcinella, ahogy Stravinsky számos műve az Orosz Balett számára, Gyagilev megrendelésére készült. Az orosz mecénás egy, a commedia dell’arte műfajára épülő balett zenéjének megkomponálására kérte fel a zeneszerzőt, és ehhez rögtön egy köteg 18. századi kottát adott a kezébe inspirációként, köztük Pergolesi munkáival. És bár Stravinsky eleinte kissé ódzkodott a barokk komponista műveitől, végül annyira megszerette, hogy ez adta később a darab gerincét. A táncjáték párizsi bemutatója – amelynek kosztümjeit és díszleteit nem más, mint Pablo Picasso tervezte – hatalmas feltűnést keltett, és Stravinsky hamarosan kamarazenekari szvit formájában is feldolgozta a Pulcinella zenéjét.
A balettművészetet forradalmasító Szergej Gyagilevnek kiemelt szerepe volt abban, hogy a huszonéves Stravinsky a balett világa felé fordult. Gyagilev célja az volt, hogy újraírja a hatalmas tütükkel és pasztellárnyalatokkal romanticizált balett képét, és a gyerekek és idős emberek szórakozási formájából a cselekvő értelmiség modern, életszerű művészeti formájává emelje a műfajt. Ehhez pedig szükség volt egy olyan fiatal zeneszerzőre, aki képes az addig sokak által unalmasnak és jelentéktelennek tartott balettzenét radikálisan átformálni. Míg a 19. század vége felé a zenének legtöbbször vajmi kevés köze volt a színpadon zajló történésekhez, Gyagilevnek a frissen alakult Orosz Baletthez csatlakozó művészek – koreográfusok, díszlet- és jelmeztervezők – avantgárd elképzeléseihez tökéletesen illeszkedő, vibráló muzsikára volt szüksége.
Stravinsky és Gyagilev alapjaiban formálta újra a balett világát
(London, 1926)
1909 februárjában Szentpétervárott mutatták be Stravinsky Tűzijáték és Scherzo fantastique című rövid zenekari darabjait. A közönség soraiban ott ült Szergej Gyagilev is, akit annyira lenyűgöztek a hallottak, hogy szinte azonnal felkérte a fiatal zeneszerzőt egy, a tűzmadár legendáját feldolgozó balett zenéjének megkomponálására. A Tűzmadár 1910-es párizsi bemutatója Mihail Fokin koreográfiájával elsöprő sikert aratott a közönség és a kritikusok körében egyaránt, ami nemcsak a frissen alapított Orosz Balettet, de Stravinskyt is szinte azonnal a világhírig emelte.
A történelmi jelentőséggel bíró balett csak a kezdete volt az orosz impresszárió és a zeneszerző együttműködésének, amelyből olyan sikerdarabok születtek később, mint a Petruska (1911), a Tavaszi áldozat (1913), A katona története (1918) vagy épp a korábban is említett Pulcinella. Stravinsky a zenei avantgárd vezető egyéniségévé lépett elő, míg az Orosz Balett társulata a korszak legnagyobb művészeit maga köré gyűjtve – Picasso, Joan Miró, Salvador Dalí, Georges Braque és Henri Matisse is kipróbálta magát díszlet- és jelmeztervezőként, sőt Coco Chanel is tervezett kosztümöket számukra – az egész európai balettművészetre hatással volt. Fokin és Nyizsinszkij mellett Léonide Massine, Bronyiszlava Nyizsinszka, Serge Lifar és George Balanchine készített koreográfiákat a társulatnak, ahol olyan hírességek táncoltak, mint Anna Pavlova, Tamara Karszavina, valamint Olga Szpesszivceva.
A Győri Balett Movements to Stravinsky című remeke mellett tavasszal egy másik Stravinsky-klasszikust is láthat a hazai közönség, igaz, a megszokottól eltérő formában: a világhírű ausztrál újcirkusztársulat, a C!RCA ugyanis a Tavaszi áldozat zenéjére koreografált lélegzetelállító produkciójával tér vissza Budapestre, ez alkalommal a Müpa színpadára, a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében.
Sacre by Circa (Trailer) from Circa Contemporary Circus on Vimeo.
Nem titok, hogy a legendás Stravinsky-mű a fesztivál névadóját is lenyűgözte: „A külföld ma élő zeneköltői között szerintem mindössze két lángelme van, Stravinsky és Schönberg. Hozzám Stravinsky áll közelebb, gondoljon a Sacre du printemps-ra, amely, úgy gondolom, az utolsó harminc esztendő legkolosszálisabb zenei opusza” – nyilatkozta Bartók 1924-ben, és az alkotás mágikus ereje az elmúlt közel egy évszázadban sem csökkent, sőt! Erre többek közt a C!RCA lenyűgöző előadása lesz az ékes bizonyíték!