Valóban kivágják a magas c-t? Hogyan tesznek szert a hangjukra, mit jelent az, hogy kontratenor, férfiatlannak számít-e férfialtnak lenni, és egyáltalán: mi köze ennek az egésznek az egyházi kórusénekléshez? A kontratenorokkal (és hangjukkal) kapcsolatban a mai napig számos tévhit tartja magát, ezeknek jártunk most a végére. Következzék minden, amit tudni akartál, de sosem mertél megkérdezni erről a különleges hangfajról, bónuszként pedig eláruljuk, mikor és hol találkozhatsz legközelebb világklasszis kontratenorokkal!
Fotó: Anthony Roth Costanzo © Matthew Placek
Mi az, hogy kontratenor?
A mély(ebb) hangú operaénekeseket nagy becsben tartja a közönség, ki ne hallgatná szívesen egy simogatóan bársonyos tenor vagy egy zengő basszus áriáját? Az viszont mindig különleges, és kicsit talán szürreális élmény, mikor egy férfiénekes olyan magasságokig ér el a hangjával, mint női, jellemzően alt kollégái. Akik erre képesek, azoknak a hangfaja igencsak ritka: ők a kontratenorok, akiket férfialt vagy váltótenor néven is ismerhetünk. Vagyis ők nem kisfiúk, nem nők, és nem is átoperált vagy megcsonkított emberek, hanem egyszerűen olyan férfiak, akik magas hangon is tudnak énekelni.
Akkor honnan ered a legenda a kasztráltakról?
Nos, a szóbeszéd nem alap nélkül terjedt el, egykor valóban kegyetlen módszerekkel érték el, hogy felnőtt férfiak csengő magasságú, angyali hangokat tudjanak kiénekelni. Nagyjából a 16. század közepétől, és elsősorban a vatikáni kórusban vált elterjedtté, hogy – megőrizendő a kisfiúk alt és szoprán hangfekvését – az igazán kiemelkedő tehetségű ifjúkat bizony még a mutálás előtt kasztrálták. Ezzel a brutális eljárással egy fényes karrier lehetősége nyílt meg előttük, hiszen tulajdonképpen örökre konzerválták gyermeki hangjukat, és egész életükben virtuóz magasságokat érhettek el. De miért volt erre szükség? A magyarázat hasonló okokra vezethető vissza, mint az, hogy a hajdani színházakban a női szerepeket is férfiak alakították: az egyházi kórusban tiltott volt a nők jelenléte. Szerencsére ez a szokás a 19. század végére kikopott, és a kasztrálást szigorúan be is tiltották, bár az utolsó kasztrált énekes hírneve még jócskán kitartott a 20. században is. A kegyetlen hagyományra ma már csupán néhány, az egyik utolsó kasztrált énekes, Alessandro Moreschi hangját megörökítő felvétel emlékeztet.
De ha a kontratenorok nem kasztráltak, akkor hogy tudnak ilyen magasan énekelni?
Joggal merül fel a kérdés, hogy a mai férfiak hogy tudnak mégis ugyanúgy énekelni, mint az egykori kasztráltak? A válasz pedig meglepő lehet: nem tudnak. Csak megközelíteni tudják elődeik hangját, de – ahogyan az egyik legnagyobb kortárs kontratenor, Philippe Jaroussky is elmondta egy korábbi interjújában – a kasztráltak éneke sokkal átütőbb volt, mint a mai kontratenoroké. A beavatkozás következtében ugyanis arányaiban nagyobb mellkasuk és kisebb hangszalagjaik voltak, így nemcsak magasabb hangokat tudtak könnyedén kiénekelni, de azokat hosszan ki is tudták tartani levegővétel nélkül. Vagyis a mai kontratenorok hangja ugyan valamelyest hasonlít az elődökére, ez azonban – akár a többi hangfaj esetében – adottság, sok-sok gyakorlás és kidolgozott technika eredménye, nem az „orvostudományé”.
Ha már Jarousskynál tartunk…
Ő ma a világ egyik legismertebb énekese, hatalmas közönségkedvenc, aki a legrangosabb fesztiválok és legelismertebb operaszínpadok visszatérő vendége. Szerencsére hazánkba is előszeretettel látogat el, és még nagyobb öröm, hogy a Müpa idei évadának művészéhez, Baráth Emőkéhez már jó ideje szoros munkakapcsolat fűzi. Számos fényes sikerrel a hátuk mögött most ismét egy izgalmas közös projekten dolgoznak. A női lélek kettősségét középpontba állító lemezre, valamint annak bemutatójára szebbnél szebb Händel-zenéket válogattak.
Érkezik egy másik világklasszis is!
S ha már szót ejtettünk a csodálatos Jarousskyról, muszáj megemlítenünk a kontratenorok következő generációjának egyik legragyogóbb tehetségét, a Met közönsége által is ünnepelt, Grammy-jelölt Anthony Roth Costanzót, aki a Bartók Tavasz keretében ad majd koncertet. A regényes fordulatokban gazdag életű Costanzo 11 évesen már a világot jelentő deszkákon próbálgatta szárnyait, azóta pedig a Broadway közönsége és a fekete öves operarajongók is szívükbe zárták az átütő tehetségű énekest, aki nemcsak hangjával és színpadi jelenlétével, de szokatlan koprodukcióival és a régizene rendkívül újszerű megközelítésével is felhívta magára a figyelmet. Ő egyébként gyakorta rámutat, hogy bár első hallásra meghökkentő, már-már egzotikus hatást kelthet, amit tőle hallunk, az valójában nem áll különösebben messze mondjuk Michael Jackson, Justin Timberlake vagy Prince hangképzésétől. Hiszen lényegében egy nagyon magas szinten kontrollált, erőteljes, a hagyományos mezzoszopránokéhoz hasonló magasságú falzetthangot hoz létre. Rendben, ehhez természetesen megfelelő adottság is szükségeltetik, de a különleges orgánum hatalmas részben a kemény munkának köszönhető. A jó hír, hogy ezt a szokatlanul szép hangot élőben is hallhatjátok a Bartók Tavaszon, ahová Vashegyi Györggyel és az általa vezetett együttesekkel érkezik – az estre Händel és Gluck műveiből válogattak.
