Arra talán még a jazz ősatyái sem számítottak, hogy a műfaj éppen a hűvös Nagy-Britanniában kap vérátömlesztést – a londoni afrokaribi közösség új generációja azonban felülírt minden elvárást és szabályt. Itt robbant be elementáris energiákkal pár éve a szaxofonos Nubya Garcia, akinek minden megmozdulása kapcsolódásra hív.
Fotó: Nubya Garcia © Adama Jalloh
A műfaj új kottáját Dél-Londonban írják
„A jazz egy furcsa szó. Korlátoz.” Nem más állítja ezt, mint a műfaj brit keresztapja, Shabaka Hutchings. Korlátoz?! Hogyan korlátozhatna valami, amiről általában az áradó, hömpölygő futamok, a dallamvariációk végtelensége és az improvizáció szabadsága jut az eszünkbe? Hutchings még 2018-ban fogalmazott így a Rolling Stone magazin riporterének, és pont ekkoriban indult meg Dél-Londonban az a föld alatti morajlás, amelyben a jazz hangjai mellett akár már a grime, az afrobeat és a drum’n’bass is helyet kaphatott. A többnyire első- vagy másodgenerációs afrokaribi származású fiatalok egységesen utasították el választott zenei műfajuk, a jazz szűk definícióját, és alkották meg saját verziójukat, amely sokkal inkább a kozmopolita város fekete kisebbségének partyüteme, és amelyben ezernyi szín és íz fér meg egymással. A szcéna új szereplőiként csavartak egyet a megszokásokon, és ezzel váratlanul egy friss közönséget is megszólítottak. A fiatalok pedig azonnal keblükre ölelték az új trendet, mely első kézből a pubokból és klubokból ért el hozzájuk, és onnan egészen a legnagyobb könnyűzenei fesztiválokig jutott.
A jazzdíva, aki a holnap harcosa
Így vált London a jazz új epicentrumává a 2010-es évek közepére. Az új csillagokat ekkor már kisebb koncerteken, underground tehetségkutatókon, online rádiókban és független kiadóknál lehetett fellelni. Kinevelésükben többek között az 1991-ben alapított Tomorrow’s Warriors segédkezett. A fiatalok egyrészt közösségre találtak, másrészt az örömzenélés közben arra is rájöttek, hogy a saját képükre tudják formálni a műfajt. Itt tanult Shabaka Hutchings és Nubya Garcia, vagyis ennek a blogposztnak a főszereplő dívája is, aki mindössze tizenhét éves volt, amikor besétált az első kurzusra.
Garcia 1991-ben született London északi részén, a színes, eklektikus, pezsgő művészeti és élénk éjszakai életéről ismert Camdenben, ahol egy kis ellenkulturális felhangért sem kell soha a szomszédba menni. Édesanyja guyanai, édesapja trinidadi származású. Nubya már ötéves korától zeneiskolába járt, ám ekkor még a hegedű volt a hangszere. Tízéves korában nyúlt először a szaxofonhoz – a Camden Jazz Band tagja volt ekkor –, majd részt vett a Royal Academy of Music junior jazzprogramjában. Rövid kitérőt tett ösztöndíjjal Bostonban, a Berklee College of Musicban, hogy végül 2016-ban kitüntetéssel diplomázzon a Trinity Laban Conservatoire of Music and Dance jazzelőadó szakán. A következő évben máris kijött debütáló EP-jével, melynek a Nubya’s 5ive címet adta. Abban az évben ez lett a legtöbbet emlegetett jazzalbum Londonban. 2018-ban kiadta második EP-jét, a When We Are-t, amelyen már az elektronika és az élő jazz kapcsolatával kísérletezett. Példaképeiként Sonny Rollinst, Dexter Gordont és Miles Davist emlegeti, de nagy hatással volt rá rézfúvós nevelőapja hangszerarzenálja és édesanyjának a reggae-től a latin és a klasszikus zenén át a soulig terjedő lemezgyűjteménye. Még csak pár évre visszatekintő pályája során nem tétlenkedett! Több bandának is volt már tagja, így például a csak női előadókból álló, napfényesen könnyű zenét játszó Nérijának és a spirituálisabb vonalat képviselő Maisha afrojazzszextettnek, de megfordult előadóként az ikonikus Ezra Collective-ben és a Theon Cross Trióban is. Turnézott Latin-Amerikában, Ázsiában, Európa-szerte, Ausztráliában és az Egyesült Államokban, mindeközben pedig rádiós dj-ként is tevékenykedik. Arról nem is beszélve, hogy egy alkalommal a Vogue mind a 27 nemzetközi kiadásában szerepelt mint „napjaink egyik legizgalmasabb kreatív hangja”. „Az én kreatív energiáim úgy töltődnek igazán, ha mozgásban vagyok – mondja. – A jazz ilyen. Egy popkoncertturnét egész évben ugyanúgy kell lenyomnod, de én ettől megőrülnék. Számomra még ugyanabban a bandában játszani is minden este mást és mást jelent.”
Fotó: Nubya Garcia © Campbell Addy/Vogue
„Életben kell tartani a történeteinket!”
Első szólóalbumát 2020 augusztusában adta ki Source címmel, a rákövetkező évben pedig már a Royal Albert Hall színpadán lépett fel zenekarával. A lemez világszerte elvarázsolta kritikusait és a rajongókat, Garcia azonnal London fluid jazz hangzásának ikonjává vált. A Rolling Stone-tól bezsebelte „A hónap albuma” címet, a New York Times pedig így jellemezte a hanganyagot: „egy egész életnyi élmény egyórányi hallgatnivalóba sűrítve”.
A lemezzel kulturális öröksége legmélyére ásott le, az album tulajdonképpen zenei önarckép. „Amikor valaminek a forrását (source) keresed, akkor a belső erejére vagy kíváncsi – mesélte a megjelenés után a Jazzwise magazinnak, miért lett éppen ez a lemez címe. – Ugyanakkor önmagadat tanítod a saját történetedre. Nagyon fontosnak tartom, hogy az idősebb generáció megtanítsa a fiatalokat a múltra. Életben kell tartanunk ezeket a sztorikat ahhoz, hogy megismerjük az igazi történelmünket!” Erről szól a The Message Continues című dal, míg a Before Us in Demerara & Caura Garcia szüleinek trinidadi és guyanai otthonáról mesél. A Source dalainak hangzásvilága igen sokszínű: hiphop, r’n’b, latin ritmusok, dance grúvok is mozgatják a közönséget. „Mindig a lehető legtöbbet adom magamból – elemzi Garcia a közönséghez való viszonyát. – Kapcsolódni akarok a közönséggel, valami őszintét nyújtani nekik.”
Garcia játéka kapcsán többen is kiemelik, hogy a legkisebb gesztusával is óriási hatást ér el. Shabaka Hutchings szerint egyetlen lejátszott hangból lehet tudni, mire készül. „Nem keresi a saját pozícióját a műfajban. Ő maga határozta meg, mi legyen ez a pozíció, és ebben fejezi ki magát.” Hasonlóan fogalmaz a Jazzwise kritikusa is, aki szerint Garcia nem temeti közönségét „hangjegyek lavinája alá, inkább egyre vagy kettőre fókuszál, és azokból préseli ki a legtöbbet, mielőtt továbbáll a következőkre”. Így fokozza a feszültséget már-már az őrületig. Április 19-én a Müpa közönsége is részese lehet ennek az ízig-vérig dél-londoni élménynek, ahol egyszerre idéződik meg a brit főváros keresetlen, hűvös lazasága és Nubya afrikai felmenőinek megkapó, zsigeri erejű történetei.
