Csodagyerekként indult, zongorajátékával díjat díjra halmozott, Örményország szülötteként nemzetközi hírnévre tett szert. A harmincöt éves Tigran Hamasyan, akivel május 20-án a Müpában is találkozhatunk, ízig-vérig korunk muzsikusa: a jazzt, a heavy metalt, a szakrális zenét és még sok minden mást egyesít akusztikus és elektromos hangszereket egyaránt használó, az emberi hangra is építő, univerzális művészetében.
Tigran Hamasyan, Fotó: TH official
Hét éve mutatkozott be a Müpában. Azóta nagyot fordult a világ, a koronavírusjárványt háború követte. Művészként hogyan éli meg ezeket a kataklizmákat?
Hazám nagyhatalmi érdekek ütközőzónájában fekszik, számtalan háború dúlta, sokat szenvedett. A történelem belém ivódott, két éve mi is ilyen helyzetben voltunk. Rémisztő nézni a világban zajló őrületet, távol akarok lenni a politikai játszmáktól. Féléve Olaszországban tartózkodom. Azzal tehetek a legtöbbet az emberekért, ha végzem a magam dolgát, és lelki támaszt nyújtok azoknak, akik válság sújtotta helyeken élnek.
Három hely, három évszám: Gyumri 1987, Los Angeles 2003, Jereván 2013. Miképpen kapcsolódnak össze az életében?
Gyumri a szülővárosom, 1600 méter magasan, hegyek karéjában: különleges dialektus, kultúra, zene. Első kilenc évem helyszíne; ott lettem az, aki. Apám a szovjet időkben underground közösség tagjaként nagy rockrajongó volt, nagybátyám a jazzt kedvelte. Ezeken nőttem fel, de klasszikus zenei tanulmányokat is folytattam. Úgy éreztem, Örményország kicsi ahhoz, amit a zenében el akarok érni. Szüleimmel Los Angelesbe települtünk át, ahol tanulhattam, bekerültem a zenei életbe, tehetséges pályatársakkal játszottam. Jerevánba azért költöztem vissza, mert elhunyt a nagybátyám, és segíteni akartam nagymamámnak. Ott találkoztam feleségemmel, és kapcsolatba kerültem az örmény egyházi zenével. Öt év múltán visszamentünk Los Angelesbe. Szerencse, hogy az örmény-azerbajdzsáni háború alatt már nem otthon éltem, mert beleőrültem volna.
Tigran Hamasyan, Forrás: npr.org
Kis országból származik. Mennyiben segítették pályáján a nemzetközi versenyeken elért sikerei?
Minden a jereváni jazzfesztiválon kezdődött, tizenegy éves koromban. Egy francia-örmény zongorista, aki fesztiválokat is szervezett, utánam következett, és el volt bűvölve attól, ahogy improvizálok. Két-három évvel később meghívott francia fesztiválokra. Az egyik dologból következett a másik. A versenyek ismertséget és szakmai kapcsolatokat hoztak.
Sokféle elemet ötvöző zenéje ellentérpárokkal jellemezhető. Folytassuk ezekkel a beszélgetést. Az első: jazz – rock.
Mindkettő bennem élő inspiráció, apámnak és nagybátyámnak köszönhetően. Amennyire kedvelem a szvinget és az akusztikus jazz hangzását, ugyanúgy szeretem a kemény gitártémákat és a dübörgő rockritmusokat. Végül is valamilyen értelemben mindegyik a bluesban gyökerezik.
Előadóművészet – zeneszerzés.
A komponálás mindig fontos szerepet töltött be zenei életemben. Nem akartam klasszikuszenész lenni, mert felismertem, hogy nem lehetek jobb, mint a valódi virtuózok. Improvizációs és kompozíciós szempontból sokat tanultam a klasszikus zenéből, de mindig a saját utamat akartam járni.
Kötöttség – szabadság.
Hogy szabadok legyünk, a struktúrákkal kell foglalkoznunk. Az igazi szabadság érdekében vissza kell nyúlni az alapokhoz, a szabadság ellentétéhez, az önkorlátozáshoz. Az ember akkor válik igazán szabaddá, ha ez sokáig tart. Ha mindig a szabadság jár a fejünkben, és nem összpontosítunk egy dologra, nem mélyülünk el abban, akkor nem leszünk szabadok. A szabadság nem más, mint örökös harc, keresés, újítás a zenében, a kultúrában.
Tigran Hamasyan, Forrás: jazzwise.com
Ősi – kortárs.
Azt hiszem, ősi lelkem van. A 12. századi francia egyházi polifóniát modernebbnek érzem, mint Schumann vagy Brahms zenéjét. Ugyanazt testesíti meg nekem, mint a mai zene, több kapcsolatot találok vele. Érdekes, hogy bizonyos korok zenéjét aktuálisnak érezzük, míg más zenékről ezt nem mondhatjuk el.
Együttes – szóló.
Mindkettőt szeretem. A szóló kihívás, az ember csak magára számíthat, kompozícióban kell gondolkozni, mindig tovább lépni, mozgásban lenni, és valami újjal, érdekessel előállni. Ezek a zenekari játékban is hasznosíthatók, ahol a kihagyásoknak, a bal- és a jobbkéz együttműködésének és az interakciónak nagy szerepe van.
Hangszer – emberi hang.
Bármilyen hangszeren játszik az ember, az nekem olyan, mintha énekelne. Ha nem, akkor valami hiányzik belőle.
Dallam – textúra.
Ha rögtönzök, mindig dallamok járnak a fejemben. Azokra improvizálok, a rögtönzéseimnek mindig van dallami vonatkozása, még ha clustereket játszom is.
Energia – érzelem.
Törekszem arra, hogy lemezeimnek különböző karakterük legyen. Igyekszem egyensúlyozni a kifejezésmódok között.
Művészi minőség – népszerűség.
Nem hiszem, hogy áldozatokat kell hozni a népszerűségért. Azon múlik, hogy ki vagy, és mit akarsz. Ha a zenész engedményeket tesz, nem lesz boldog. Mindig az jár a fejemben, hogy átadjam azt, ami bennem van. Néha zavaró, hogy a fogadtatás nem olyan, amilyenre számítunk, de aki állhatatos, elnyeri a jutalmát.
Az interjú „Ősi lelkem van” címmel jelent meg a Müpa Magazin 3. számában.
Szöveg: Turi Gábor