A Budapesti Wagner-napok évek óta egyik legjobban várt vendége a karizmatikus svéd szoprán, Iréne Theorin, aki június 10-én és 12-én lép fel a Müpa híres Ring-produkciójának Brünnhildéjeként. Interjúnkban az énekesnő a Müpához fűződő különleges kapcsolatáról beszél, ahol élete legemlékezetesebb születésnapi ajándékát kapta, továbbá legfontosabb szerepeinek megformálásáról és a Fischer Ádám karmesterrel közös munkájáról is mesél, valamint arról is, milyen élmény volt várandós Brünnhildeként világra hozni egy fiúgyermeket a színpadon.
Iréne Theorin © Chris Gloag
Hogyan szeretett bele Wagner zenéjébe?
Későn indult a karrierem. Harminchárom éves koromban debütáltam, és a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy lírai-drámai szoprán vagyok. Diákkoromban énekeltem Freyát, és a pályafutásom első tíz éve során abban a kiváltságban lehetett részem, hogy vegyes repertoárt szólaltathattam meg. Donna Annaként (Mozart Don Giovannijából – a szerk.) mutatkoztam be, és kezdetben akár évi öt szerepet is megtanultam. A munkáim listája hosszúra nyúlik, de az érdeklődésem azt követően fordult a súlyos Wagner- és Strauss-szerepek felé, miután nem kaptam többé felkérést a Don Carlos Erzsébetjére vagy Toscára. Bevallom egyébként, diákként nem sikerült igazán elmélyülnöm Wagner zenéjében. Azután másodéves koromban vizsgafeladatként megkaptam Az istenek alkonyából a Waltraute–Brünnhilde-jelenetet, és akkor kiderült, hogy kimondottan jól érzem magam ebben a zenei világban. Szerelem volt az első kottafejtől!
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2014. június 15.
© Posztós János, Müpa
Kik segítették karrierje során?
A szüleim, a családom, az életem során szerzett tapasztalataim, és azt hiszem, a makacsságom. Tudjuk, hogy Wagner-énekesnek lenni külön kategóriát jelent.
Ki a kedvence Wagner hősnői közül?
Nehéz feladat egyetlen kedvencet megnevezni, mert mindig ahhoz a szerephez húz a szívem, amelyikkel éppen dolgozom. Ugyanakkor valahányszor kapok egy olyan felkérést, hogy koncerten lépjek fel Az istenek alkonya zárójelenetében, átjár a boldogság.
A Budapesti Wagner-napokon többször is énekelte Brünnhildét. Mitől válik különlegessé ez a szerep az ön számára?
Brünnhilde óriási fejlődésen megy keresztül: az a kiindulópont, hogy okos és bátor tinédzserként meg akarja menteni a világot. Szerepe magába foglalja egy ember lényének valamennyi fontos árnyalatát, ezért nagy ajándéknak tekintem, hogy belevethetem magam az ő világába. Minden egyes produkció arra bátorít, hogy a pillanat ihletése nyomán formáljam meg a szerepet. Ezt olyankor tehetem meg, amikor számtalanszor játszottam már az adott szereplőt, és élvezem, hogy minden előadáson tiszta lappal indulhatok. Így nem fenyeget az a veszély, hogy a szerepformálásom merevvé válik.
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2015. június 14.
© Kotschy Gábor, Müpa
Melyik volt a legemlékezetesebb szerepe a Müpában?
Minden előadás egyedi, az azonban valóban különleges alkalmat jelentett, amikor legutóbb a Ringet játszottuk négy nap alatt, és én három napon át valamennyi darabban elénekeltem Brünnhildét. Az utolsó előadás ráadásul a születésnapomra esett. Az volt életem legszebb születésnapja!
Miért szeret a Müpa színpadán fellépni?
A Müpa fesztiválján egyaránt csodálatos a hangversenyterem, a zenekar és a közönség. Szeretek ott dolgozni, és ez nagyon fontos, mert csak ott tudom a legjobb formámat hozni, ahol jól érzem magam.
Fischer Ádám karmestert zenészkollégái „énekesbarát” karmesternek szokták nevezni, aki a vele dolgozó énekesek hangi adottságait maximálisan figyelembe veszi. Ön miért szeret vele dolgozni?
Fischer Ádám világos utasításokat ad, tudja, hogyan teremtse meg a zenéből eredő varázslatot, és szinte észrevétlenül belőlem is előhozza a legjobb formámat. Hogy ezt hogyan csinálja, azt hiszem, az ő titka! A muzsikusi hivatás egyik alapja szerintem az, hogy felkészültek legyünk és bízzunk egymásban. Hálás vagyok, amiért vele dolgozhatom.
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2015. június 14.
© Kotschy Gábor, Müpa
Az egyik önről szóló újságcikkben azt lehet olvasni, hogyan szülte meg a kisfiát kis híján a színpadon, nem sokkal azt követően, hogy lement a függöny Az istenek alkonya előadása után. Ön hogyan alakítja ki a munka és a magánélet manapság sokszor emlegetett egyensúlyát?
Jaj, azt a történetet nagyon szeretem! Bár jó a sztori, mindenkit ki kell ábrándítanom: félreértés áll a hátterében és nem igaz. A szóban forgó interjú egy olyan produkcióról szólt, ahol a rendezés szerint Brünnhildeként gyereket várok, és szülök is egy kisfiút. Az előadás végén egy valódi csecsemővel a karomban léptem színpadra, és az eredeti elképzelés az volt, hogy a baba sírjon, én viszont három fiú édesanyjaként ebbe soha nem egyeztem volna bele. A fiaim felnevelése fegyelmezettséget és szervezőkészséget igényelt, de a gyerekeim, akik ma már felnőttek, mind nagylelkűek és nagyvonalúak. Ma már büszke nagymamája vagyok négy unokának, és hamarosan érkezik az ötödik is (az interjú 2021 elején készült, azóta megszületett Iréne Theorin ötödik unokája is – a szerk.).
Mörk Leonóra
(Az interjú eredeti változata, amely itt olvasható, eredetileg a Müpa Magazin 2021. március-áprilisi számában jelent meg.)