A mugham, ez a modális zenei rendszer, amely az azerbajdzsáni folkzene egyik fő műfaja, évszázados hagyományokkal rendelkezik, eredete a tradicionális Korán-szavaláshoz, vagy még korábbra, az ókori Aveszta-himnuszokig vezethető vissza. Ez a rendkívül összetett művészeti forma, amely a klasszikus költészetet és a zenei improvizációt kombinálja, generációról generációra öröklődik a családokban. „Ahogyan a mughamot énekelem, és ahogyan improvizálok, az mind a lelkemet tükrözi abban az adott pillanatban. Ezt jelenti a »hal« : a lelkem állapota. »Hal« nélkül nincs értelme a mughamnak” - foglalta össze a nemsokára nálunk koncertező, egyik legismertebb mugham énekes, Alim Qasimov.
A mugham jelenleg élő egyik legnagyobb zenésze, Alim Qasimov június 23-án a világzene iráni nagyágyújával, Alireza Ghorbanival ad közösen koncertet
Mugham a világban
A mugham valószínűsíthetően a perzsa zenei hagyományból származik, de mint zenei elv és/vagy technika nemcsak a Közel-Kelet különböző területeinek zenéjében jelent meg, felbukkan Észak-Afrikától Közép- és Délkelet-Ázsiáig számtalan más helyen is. A hszincsiangi ujgurok muqamnak, az üzbégek és tádzsikok maqomnak, az arabok maqamnak, a perzsák pedig dastagnak nevezik. Sőt, még Magyarországon is találunk rá példát a Makám együttes zenéjében (a dallammodell magyar elnevezése is makám).
Az azeri zene gyöngyének is becézett mugham az imádságból és a kisgyermekeknek énekelt altatódalokból ered, így több száz változata maradt fenn. Maga a mugham kifejezés annyit tesz: „Isten által küldött zene”.
A mugham három kulcsa: a kamancheh, a gaval és a tar
A mugham hangzását három tradicionális hangszer adja: a kamancheh, a gaval és a tar.
A kamancheh vagy kamancha a húrosok családjába tartozó hangszer, neve perzsául annyit tesz, „kicsi íj”, utalva vékony, hosszú nyakára. Elődje nem más, mint a világ legrégebbi vonós hangszere, a rebab. A modern darabokon az eredeti három húr helyett már négy van, amelyek selyem helyett fémből készülnek. Annak ellenére, hogy mérete leginkább a brácsához közelít, a csellóhoz hasonlóan ülve játszanak rajta, a gömbölyű, tökből vagy fából készült testből kiálló tüskét a térden vagy combon megtámasztva.
A gaval vagy daf elnevezés egy nagy méretű csörgődobot takar, amely a klasszikus és populáris perzsa zenében is gyakran használnak, többnyire énekesek és közel-keleti húros hangszerek kíséreteként. Egyedi hangzását a keményfa keretre erősített, egymásba fűzött fémgyűrűk sokasága adja, amellyel komplex és intenzív ritmusokat lehet játszani.
A mugham alaphangszerei: a tar, a gaval és a kamancheh
A trió harmadik tagja, a tar a pengetős hangszerek családjába, azon belül is a lantokhoz tartozik. Régi neve, a čāhārtār vagy čārtār „négy húrt” jelent. Modern, mostanában is használt formáját a 18. században nyerte el: jellegzetes, dupla tál alakú teste általában faragott eperfából készül, amelyre vékony báránybőr membránt feszítenek. Az azeri tar némileg eltér perzsa testvérétől, nemcsak formában, de a húrok számában is, hiszen összesen 11 húrt találunk rajta. A tart a mellkashoz szorítva, horizontális pozícióban szólaltatják meg. Úgy tartják, hangja jótékony hatással van az ideg- és izomgörcsökre, így gyógyírt jelenthet a fejfájásra, az álmatlanságra és a melankóliára is.
Az azeri kultúrában elfoglalt kiemelt jelentőségük bizonyítékaként a hangszerek 2006 óta az azeri pénzeken – az 1 qəpik értékű érme és az 1 manatos bankjegy hátoldalán – is megjelennek.
A mugham öröksége
A mugham fennmaradásában elévülhetetlen érdemei vannak az azeri énekes-költőnek, Hajibaba Huseynovnak, aki a ’60-as évektől kezdve mintegy 30 éven át oktatta a mugham művészetére a jelen legtehetségesebb mughamelőadóit, köztük Alim Qasimovot is. A klasszikus nyugati zenei vonalat követő azeri zeneszerzők és zenészek is előszeretettel ötvözték a mughamot a hagyományos európai műfajokkal. Gara Garajev és Fikrat Amirov a szimfonikus mughamok első zeneszerzői közt voltak, míg Vasif Adigozal az elsők között komponált mughamoratóriumot. De nemcsak a klasszikus, hanem a könnyedebb műfajok is szívesen inspirálódnak a mughamból. Az azeri zongorista, Vagif Mustafazadeh a jazz, míg Jeff Buckley a rock műfaján keresztül ismertette meg szélesebb közönséggel a mughamot.
A ’80-’90-es évek során a populáris zene egyre nagyobb teret hódított nemcsak a világban, de Azerbajdzsánban is, erőteljesen fenyegetve a tradicionális műfajok, így a mugham fennmaradását is. Szerencsére a veszély mára teljesen elhárult, köszönhetően többek között annak, hogy 2003-ban az UNESCO „az emberiség szóbeli és immateriális öröksége remekműveként” ismerte el a mughamot, 2008-ban pedig hivatalosan is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára.
A világűrbe és tovább
2008-ban az UNESCO jószolgálati nagykövete, Azerbajdzsán későbbi első női alelnöke, Mehriban Aliyeva kezdeményezésére megnyitotta kapuit a Nemzetközi Mugham Központ, amelynek alapkövét Aliyeva mellett az azeri elnök, Ilham Aliyev és az UNESCO akkori főigazgatója, Macuura Kóicsiró tette le. A mintegy 7500 négyzetméteren elterülő intézményben a koncertterem mellett stúdió, próbaterem és kiállítótér is helyet kapott. A tar formájára hajazó épület ad otthont a 2009 óta megrendezett Nemzetközi Mugham Világfesztiválnak is, amely során a mughaménekesek mellett mughamoperát, szimfonikus és klasszikus mughamkoncerteket is hallhat a közönség.
A Nemzetközi Mugham Központ 2008-as megnyitása óriási lépés volt a mugham megőrzéséért folytatott munkában
A mugham azonban még ennél is távolabb jutott, miután a NASA 1977-ben egy 12 inch átmérőjű, arannyal futtatott réz hanglemezt küldött az űrbe a Voyager-1 és a Voyager-2 űrszonda fedélzetén, amelyen összesen 115 analóg kódolású fénykép, 35 féle természetes és az ember által keltett mesterséges hang, 27 válogatott zeneműrészlet és egy 55 nyelven rögzített üdvözlő szöveg található. A zenei válogatásban pedig a mugham is helyet kapott.
A mugham tehát évszázadok óta bizonyítja, hogy nemcsak helye van a modern kor zenéi között, de létjogosultsága is. És köszönhetően az olyan előadóknak, mint Alim Qasimov, aki egyszerre tudja képviselni a mugham tradicionális és modern oldalát is, egy szélesebb kör ismerheti meg ezt a több száz éve létező és lüktető műfajt.