Az olvasottság nem publikus.

Müpa Blog

Facebook Instagram

Keresés

Közösségi oldalaink

Facebook Twitter Youtube

Instagram Spotify

Archívum

  • 2023 január (6)
  • 2022 december (6)
  • 2022 november (6)
  • 2022 október (5)
  • 2022 szeptember (8)
  • 2022 augusztus (6)
  • 2022 július (4)
  • 2022 június (9)
  • 2022 május (8)
  • 2022 április (4)
  • 2022 március (5)
  • 2022 február (6)
  • Tovább...

Címkék

2019 (3) AC/DC (2) advent (4) adventi kalendárium (2) ajándék (2) ajándékötlet (2) alireza ghorbani (2) Amszterdam (2) Anoushka Shankar (3) áriaest (2) autósmozi (3) A nibelung gyűrűje (3) Bábel-est (4) balett (6) barokk (2) Bartók Béla (2) Bécsi Filharmonikusok (3) Beethoven (4) bérletek (3) Berlioz (2) BFZ (4) BFZ maraton (2) big band (3) blues (2) Boldoczki Gábor (2) Budafoki Dohnányi Zenekar (3) Budapesti Fesztiválzenekar (7) Budapesti Wagner-napok (6) Cécile McLorin Salvant (3) Chalaban (2) Chopin (2) Cifra Palota (2) cirque danse (2) Concertgebouw (2) Concerto Budapest (2) családfa (2) Csemer Boglárka (2) dalest (2) dalok (2) David Bowie (2) dob (3) Dupla W (2) ECHO (2) Egyesült Királyság (2) Egy dal (2) élmény (3) énekes (6) Európai Hidak (14) Európai Hidak 2022 (3) évad (2) évad művésze (2) fado (3) fesztivál (9) film (8) filmforgatás (2) Fischer Ádám (4) Fischer Iván (3) foglalkoztató (2) fotók (2) Franciaország (3) Funk (2) Garázsband Fesztivál (13) Grammy-díj (3) Gyenyisz Macujev (2) gyerekek (4) gyereknap (2) Győri Balett (4) Hangjáték (2) hangszerek (2) hangverseny (3) Harcsa Veronika (3) Haydn (3) Hey June (13) holland (2) Hollandia (3) Ida Nielsen (2) ingyenes koncert (2) interjú (5) irodalom (6) Izland (2) Jacob Collier (2) Jamison Ross (2) jazz (31) jazzkoncert (2) jazzlegenda (3) Jazzrajongók (2) Jazztavasz (2) Jazz Showcase (6) John Lennon (2) Jónás Vera (2) karácsony (13) Karácsonyfa-ciklus (3) karantén (2) Karc (3) Keith Jarrett (4) kéknyúl (2) képek (2) kisfilm (3) klasszikus (18) klasszikus zene (16) költészet (2) költők (2) komolyzene (18) koncert (34) könnyűzene (14) konyha (2) könyv (3) könyvajánló (2) kortárs tánc (2) kórus (2) közvetítés (4) kultúra (5) Lawrence Brownlee (2) lemez (2) Liszt Ferenc (5) Literárium (4) literárium (2) live stream (2) Maraton (5) Mariza (2) Mendelssohn (3) Mendelssohn-Schumann Maraton (2) Met (3) Metropolitan (2) Metropolitan Opera (4) Miles Davis (2) Monteverdi (2) Mozart (3) mozi (5) müpa (37) Müpa (142) Mupa (3) Müpa+ (3) Müpa2022 23 (2) Müpamozi (4) Müpa Autósmozi (2) Mupa Budapest (4) Müpa Budapest (57) Müpa Home (15) Müpa Home Live (2) művészet (2) nagyzenekar (2) német (2) nemzetközi (4) népzene (5) New Orleans Swing (3) New Orleans Swingfesztivál (2) New York (3) Norah Jones (2) online közvetítés (3) opera (25) orgona (6) ősz (3) pályázat (2) Parno Graszt (2) Paul McCartney (2) Pécsi Balett (2) Piano Day 2019 Budapest (3) playlist (5) podcast (4) Prince (2) Puccini (2) Radiohead (2) Recirquel (5) régizene (7) Requiem (2) Ring (5) Ripoff Raskolnikov (2) Rising Stars (2) Said Tichiti (2) Schumann (3) Solus Amor (2) sorozat (2) Spanyolország (3) spotify (3) Spotify (5) spotify-lista (2) spotify lista (4) stream (2) swing (2) szoprán (2) születésnap (3) tánc (3) tehetségbörze (2) tehetségkutató (2) tenor (2) The Qualitons (2) turné (2) újcirkusz (3) újév (4) újévi hagyományok (2) újévi hangverseny (2) ünnep (3) ünneplés (7) utazás (2) Várdai István (2) Varga Judit (2) Várjon Dénes (2) Verdi (2) vers (2) Víkingur Ólafsson (3) világsztár (4) világzene (22) Wagner (13) Wagner-napok (2) world music (2) Závada Péter (2) zene (24) zenedoboz (2) zenekar (3) zongora (12) zongoraművész (8) zseni (2) Címkefelhő
Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

›
Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

2022/6/21 : mupa Szólj hozzá!

A műfaj elegáns klasszikusaival kezdte, majd a beat költőktől kapott inspirációt, most pedig élete legkülönösebb, funk és hiphop elemekkel dúsított jazzalbumát hozta tető alá Charlie Hunter gitárossal közösen. A Zöld Malomtól a Kék Hangjegyen át vezetett az út a SuperBlue-ig: Kurt Elling pályáját festjük fel július 5-i budapesti koncertje előtt.    

kurtelling_c_annawebber.jpg

Kurt Elling karrierje makulátlan, mondhatni lineáris. Előadóművész nem kívánhat magának tisztábbat, célratörőbbet: négyoktávos, meleg baritonja, improvizatív jazzszólókra írt szövegei két és fél évtizedes pályája kezdete óta elsöprő sikert aratnak. 

A világ legnevesebb hír- és szaklapjai licitálják túl egymás szuperlatívuszait, amikor róla írnak. A The New York Times szerint „korunk kiemelkedő férfi énekese”, a The Guardian szuperképességekkel rendelkező Sinatraként hivatkozik rá, a The Washington Post úgy látja, az 1990-es évek óta egyetlen jazzénekes sem volt ennyire merész és izgalmas, a Toronto Star pedig egyenesen azt állítja, senki sincs nála közelebb ahhoz, hogy a jazz szentjévé avassák. „A legjobb férfiénekes” kategóriában tizenkétszer kapta meg a Jazz Újságírók Díját, és tizenötször jelölték Grammy-re, ebből kettőt váltott győzelemre.

TEMPLOMI KÓRUSBÓL A BLUE NOTE RECORDS-HOZ

Az énekes-dalszerző 1967-ben született Chicagóban. Édesapja kórusvezető volt egy evangélikus templomban, úgyhogy Kurt már egészen korán jó barátságba került a zenével. Ő maga is énekelt a kórusban, de próbálkozott hangszerekkel is: hegedűvel, kürttel, zongorával, dobbal. Végül úgy döntött, az éneklés lesz az ő kenyere. „Ez adta a legtöbb örömöt, más hangszerhez nem fűztek ilyen érzelmek. A hangomat azonnal hadrendbe tudtam állítani, és úgy játszottam vele, ahogy csak akartam” – nyilatkozta nemrég az Australian Musiciannek. Kezdetben Frank Sinatra és Peggy Lee bódító előadásmódjáért rajongott, végül Tony Bennett lett a sarkcsillaga, miután élőben látta őt egy tv-showban. Erről így mesélt nemrég az 1934 óta létező Downbeat magazinnak: „Jött a zenekar, őrült energiákkal játszottak. Majd egyszercsak a műsorvezető így szólt: Hölgyeim és Uraim, Mr. Tony Bennett! Ő pedig kisétált vakító fehér szmokingban, elegánsan, és énekelni kezdett..., én meg azt mondtam magamnak: ez a fickó akarok lenni!” 

A kórusművek után a jazzel a középiskolában találkozott, egyetemi évei alatt pedig már heti egyszer klubokban lépett fel. Ekkor találta meg magának a scattelést, a Louis Armstrong-féle jellegzetes improvizációs énekstílust. Mindeközben Jack Kerouac költészete és Chat Baker minimalista érzelmessége hatott alkotói és előadóművészi fejlődésére. 1995-re magabiztosan érezte, hogy készen áll, megérett az idő egy saját lemez rögzítésére. Megismerte a zongorista Laurence Hobgoodot, aki hétfő esténként a chicagói Green Mill, vagyis Zöld Malom nevű klubban játszott. Kilenc dalt írtak együtt, és óriási szerencséjükre az anyag egy menedzser hathatós közreműködésével a legendás Blue Note Records egyik producerénél landolt. Ellinget ekkor leszerződtették, és első albuma, vagyis a Close Your Eyes című lemez a hírnév és a siker mellé rögtön egy Grammy-jelölést is hozott számára. A többi szinte történelem, az azóta eltelt évek során még további 14 saját albumot adott ki.

KLASSZIKUSOKTÓL A HIP-HOPIG ÉS FUNKIG

Elling rajongóit jelenleg észak-amerikai turnéja tartja lázban, de Iowa City után rögtön Budapesten landol, hogy megkezdje az európai koncertjeinek sorát. Július 5-én régi kedves szerzőtársával, Charlie Hunterrel hoznak valami egészen újat és váratlant a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. A Müpa Jazzlegendák sorozatában azt a SuperBlue című lemezt hallhatjuk, amely megjelenése óta alaposan felforgatta a jazzrajongók Ellingről alkotott képét.

Ezen a ponton elkerülhetetlen, hogy pár méltató szót ejtsünk a gitárzseni Charlie Hunterről is, akivel Elling még az 1990-es években találkozott először a híres-nevezetes Blue Note-ban. „Charlie-val nagyon régóta ismerjük egymást” – mondta főhősünk a denveri KUVO jazz rádiónak. ­„Bárki, aki kicsit is konyít a gitárhoz, azonnal tudja, hogy elképesztő tehetség! Kétlem, hogy akadna más, aki ilyen szinten képes megszólaltatni a hibrid, nyolchúros gitárt, mint ő.” A WBGO fm rádió Jazz United című műsorának kritikusai is hasonló véleményen vannak, mint Elling: „Eszméletlen, amit Charlie Hunter művel a színpadon. 30 évvel ezelőtt legyintettek rá, hogy ez csak egy trükk, most meg ezrek próbálják utánozni őt.”

Albumukat, amelyen 2020-ban, a pandémia kellős közepén két külön stúdióban kezdtek el dolgozni, kötelező grúv elixírként jellemzi a podcast. Hunter bedobta, hogy mi lenne, ha fiatalabb kollégák is csatlakoznának a melóhoz, nevezetesen a Butcher Brown nevű formáció két tagja. Velük Elling korábban sosem találkozott személyesen, ám végül a közös munka igazán jól sült el: Hunter, Corey Fonville dobos és a multi-instrumentalista DJ Harrison izgalmas harmóniákat dobott össze Elling feldolgozásaihoz igazítva. 

Habár Elling generációjának leginkább a funk és a hiphop volt a zenei alapélménye, ő maga mindig is a klasszikusabb vonalat képviselte. Ahogy a Downbeat szerzője fogalmaz, a művésznek és közönségének is meglepő irány ez az új lemez. Elling elegáns artikulációja most új színt kapott, a funk "utcaibb" megoldásait emelte be stílusába, hogy hitelesek maradjanak a friss dalok. „Nagyon hamar képes vagyok elunni magam” – vallja be Elling, „és mivel különböző hangzások közt nőttem fel, azt érzem, hogy tartozom a hangomnak azzal, hogy megnézzem, milyen kanyarokat képes még bevenni.”

A The Arts Fuse kritikusa szerint Elling a jazz hömpölygő ritmusaival tölti fel a funk stabil kereteit, miközben hangjával Al Greent és Otis Reddinget idézi. Steve Provizer a világos és sötét tónusok kontrasztját tartja Elling legnagyobb erényének. „Az Endless Lawns című dal halk befejezése előtt vadítóan érkezik meg mindez.”

A Jazz Times kritikusa lelkesen elemzi a SuperBlue dalait. „Már a feszes nyitószám alatt nyilvánvalóvá válik, hogy ez a Kurt Elling nem az, amelyikhez hozzászoktak a jazzrajongók. Az énekes minden rendelkezésére álló oktávot felhasznál a romantikus képekkel teli dalszövegekhez, amelyeket Bernard Ingher kompozíciójához írt.” A Sassy című dalban egy Bill Bodine számot dolgoznak fel úgy, hogy Elling a spoken word és az ének közt egyensúlyoz, Fonville a hiphop ütemeket, Harrison pedig Herbie Hancock legendás Head Hunters albumát idézi meg. A Manic Panic Epiphanic-ben gospeles hangzásra,  a Can’t Make It With Your Brainben egy kis James Brownt idéző morajlásra bukkanhatunk, míg a The Seed egy the Roots és Cody Chesnutt-feldolgozás, a Dharma Bums pedig tisztelgés Jack Kerouac munkássága előtt.

A július 5-ei budapesti koncerten mindezekről a hatásokról magunk is meggyőződhetünk. A két szövetségest Kenny Banks Jr. kíséri majd billentyűn, és Terence Higgins dobokon: elképesztő este lesz! 

Facebook Tumblr Tweet Tetszik
0
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

  • Vissza a jövőbe! A folytatás, avagy még több inspiráció még több hangulatra Vissza a jövőbe! A folytatás, avagy még több inspiráció még több hangulatra
  • Karizmatikus nők a Müpa-őszben Karizmatikus nők a Müpa-őszben
  • Kannabisz, ostya és sajt „Észak Velencéjében”? – Hollandok a fapapucson és a tulipánon túl Kannabisz, ostya és sajt „Észak Velencéjében”? – Hollandok a fapapucson és a tulipánon túl
  • Mosolyogva vágjuk a centit - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények Mosolyogva vágjuk a centit - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények
  • Inspiráló női előadókat hallgatni nemcsak nőnapon érdemes Inspiráló női előadókat hallgatni nemcsak nőnapon érdemes

A bejegyzés trackback címe:

https://mupa.blog.hu/api/trackback/id/tr9017863433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Dashboard