Frissek, energikusak, szuggesztívek és szenvedélyesek – olyan fiatal művészek, akik üstökösként robbantak be a klasszikus zene horizontjára, de már most látszik, hogy helyüket az állócsillagok között fogják megtalálni. Ők az ECHO Rising Stars ifjú tehetségei, akik Európa-szerte komoly reputációval bírnak, és akiknek nevét már most érdemes megjegyezni – ismerd hát meg őket budapesti koncertjük előtt!
James Newby, a brit bariton briliáns hanggal… és verhetetlen humorral
Még nem töltötte be a harmincat, de már most korosztálya legígéretesebb tehetségei közé tartozik a brit bariton, James Newby, akinek sokoldalúságát – otthonosan mozog az opera világában, énekel oratóriumot és a dalirodalom sem áll távol tőle – számos rangos díjjal ismerték már el.
De nemcsak éneklésben verhetetlen, hanem öniróniában és humorban is. Arra a korábbi újságírói kérdésre, hogy mikor fedezte fel magában, hogy van tehetsége az énekléshez, viccesen csak úgy válaszolt: „azt hiszem, még mindig várok rá, hogy felfedezzem”. Majd komolyra fordítva a szót azért hozzátette, hogy első igazi színpadi élménye az általános iskola idejéből datálódik, amikor egy musicalben kapott szerepet. Ha nem énekes lenne, akkor állítása szerint biztosan valami sporthoz köthető dologgal foglalkozna: esetleg sportpszichológus vagy sportújságíró lenne. Szerencsénkre azonban jelenleg semmi nincs, ami eltántorítani pályájától az énekest, akit november 12-én a hazai közönség is megismerhet.
Az Aris Quartet a kivétel, amely erősíti a szabályt
A frankfurti Aris Quartet igazi „keményvonalas” kamarazenei együttes – már a szó legpozitívabb értelmében. Kifejező, dinamikus, látványos előadásmód az övék, amitől szó szerint transzba esik, aki nézi, hallhatja őket. Több mint egy évtizede mozognak otthonosan a nemzetközi színpadokon: felléptek már a londoni Wigmore Hall, a hamburgi Elbphilharmonie, a párizsi Philharmonie és a bécsi Konzerthaus közönsége előtt. Összetéveszthetetlen hangzása miatt jó ideje a világ legkiemelkedőbb kamarazenei együtteseként tartják számon az annak idején egyetemi csoporttársakból verbuválódott együttest.
Ugye azt mondani sem kell, milyen ritka, amikor ezek az iskolai formációk kitartanak – hiszen az ember ilyen időtávlatban nemcsak művészileg, hanem magánemberként is sok változáson megy át. Az pedig még ritkább, ha meg sem állnak a világsikerig. Az Aris Quartettel azonban ez történik, a közös gyökerek, az egyetem óta együtt bejárt fejlődési ív pedig nem tette fásulttá őket, csak további esszenciát adott a játékuknak: a tagok közötti összeszokottságnak és bizalomnak köszönhetően bátran kísérleteznek is – például a jazz és a kortárs zene területén. November 13-án a klasszikusok – Haydn és Mendelssohn – művei mellett egy különlegességgel is készülnek: a japán Misato Mochizuki új kompozícióját is bemutatják.
Vanessa Porter, aki miatt átértékelődik bennünk mindaz, amit korábban az ütőhangszeres zenéről gondoltunk
Minimalista, impulzív, szenvedélyes és kísérletező – ha csupán néhány egyszerű szóval kellene jellemezni az ütőhangszeres művész zenei világát, akkor talán ezek lennének azok. Ezek közül Vanessa Porter az utóbbi miatt szolgáltatja a legtöbb meglepetést a színpadon, ahol nem riad vissza attól sem, hogy az emberi testet hangszerként alkalmazza, vagy hogy az előadás során a vibrafontól a szintetizátoron keresztül az elektronikus hangzásokig szinte minden rendelkezésére álló eszközzel, stílussal és módszerrel kísérletezzen.
Fellépései során gyakran improvizál, előadásai már-már a performanszművészet határát súrolják. Idén jelent meg első szólóalbuma cycle.sound.color. címmel, őt hallgatva pedig teljesen átértékelődik az, amit korábban az ütőhangszerekről és az ütőhangszeres zenéről gondoltunk. Koncertjeit már most minden alkalommal óriási várakozás előzi meg, ezért sem érdemes kihagyni november 11-i fellépését a Fesztivál Színházban.
Cristina Gómez Godoy játéka felér egy meditációval
A nemzetközi sajtó az egekig magasztalta a spanyol világklasszis oboás, Cristina Gómez Godoy játékát, aki már egészen fiatalon olyan elismerésben részesült, hogy meghívták a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenekarába, emellett pedig ő lett a Staatskapelle Berlin szólóoboása.
Elmondása szerint a legtökéletesebb módja annak, hogy valaki a zenéjét élvezze, ha egy pohár jó borral a kezében elhelyezkedik egy kényelmes székben. És milyen igaza van! Kifejező, hihetetlenül érzékeny játékát hallgatni ugyanis felér egy meditációval. A Müpába november 12-én egészen különleges repertoárral érkezik, amely tele lesz ritkaságokkal, mint Adolphe Deslandres zenéje vagy Doráti Antal – Heinz Holligernek ajánlott – Duo concertantéja oboára és zongorára.
Diana Tishchenko, akinek harminckét évesen már a lábai előtt hever Európa
A krími születésű, Berlinben élő hegedűművészt az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb vonóstehetségeként tartják számon – és ebben semmiféle túlzás nincs. Tizennyolc évesen már a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekarban hegedült, húszéves korára pedig a zenekar koncertmestereként dolgozott. Jelenleg még csak harminckét éves, de már fellépett Európa legnevesebb koncerthelyszínein. A járványidőszakot – mint a művészek többsége – nehezen élte meg, de szerinte a Covid legalább rámutatott arra, milyen fontos a lelkünk számára a kultúra, a zene, amely nélkül szerinte nem is érdemes élni.
Játékát olyan nagy magyar művészek inspirálták, mint Rados Ferenc és Schiff András, a portugál kortárs szerző, Vasco Mendonça pedig kifejezetten neki komponált egy művet, amelyet november 13-i fellépésén először hallhat majd a magyar közönség.