László Attila Liszt Ferenc-díjas jazzgitáros és zeneszerző, érdemes művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. A közösségi muzsikálás híve, célja, hogy életkedvet csináljon a zenéjével, akár egy balladával is. Számára a jazz a legőszintébb zenei műfaj, amelynek lényege az interakció. Popdalok szerzőjeként is maradandót alkotott: harminc éve dolgozik együtt Charlie-val az énekes szólólemezein. Január 11-én a Müpában ünnepli 70. születésnapját, de vigyázat, vele a groove lendületesebb, mint valaha!
László Attila családjában nem volt hivatásos zenész, de édesapja hegedült, és muzsikaszó mellett kérte meg az édesanyja kezét. Nyolcévesen ő is ezzel a hangszerrel kezdett – inkább kötelességből, mint élvezetből, így megkönnyebbülés volt abbahagynia.
.„Egyszer, még egy régi Skodával Olaszországban jártunk a családdal, és Nápoly egyik hangszerboltjának kirakatában megláttunk egy piros elektromos gitárt. A bátyámmal azonnal belezúgtunk, és édesanyám – miután konzultált édesapámmal – azzal a feltétellel vette meg, hogy nyilvános helyen nem játszhatunk rajta.” Így indult a szerelem.
A jazzgitáros jövőre ünnepli 70. születésnapját
Fotók: Fazekas István
Teljesen autodidakta módon kezdett el gitározni, mély illegalitásban foglalkozott a hangszerével, és csak később, a konzervatórium jazz tanszakán tanult hivatalos keretek között. A nagy változás akkor indult el, amikor a 60-as évek végén zenekarok hívták játszani a gimnazista fiút. Matematika-fizika szakon érettségizett, majd építészmérnökként végzett, de a zene végül utat tört magának a számok között.
Építészből muzsikus – túl a számokon
Az igazi fordulatot 1977-ben a Ki mit tud? hozta el a még egyetemista fiú számára, aki időközben meg is nősült. Kaszakő nevű zenekarával a második helyen végeztek, a sikeres szereplés után pedig sorra jöttek a felkérések, akár havi 10-15 is. „Fontos élmény volt, hogy szerettek bennünket, hiszen a siker az ember első mozgatórugója. […] Lényeges, hogy ha alkotómunkát végzel, kapj pozitív visszajelzéseket” – nyilatkozta a jazz.hu-nak. Városról városra utaztak, számokat írt, hangszerelt és játszott, amit nagyon élvezett. „Akkor gondoltam először arra, hogy mi lenne, ha megpróbálnék a zenéből megélni.” Arra jutott, ad magának három évet, hogy kiderüljön, hogyan működik a zenészlét, az építészethez pedig végül sosem tért vissza.
„A között, amit az építész megálmodik, és ami végül lesz belőle, nagy eltérések lehetnek. Az ember és a hangszere között nincs semmi akadály” – fejtette ki egy korábbi interjúban. Azt mondja, nem való neki az irodai munka: „Inkább azt keresem, amikor emberekkel, muzsikustársakkal zenélhetek. […] Abszolút a közösségi zenélés híve vagyok, hiszen erről a területről kaptam és kapom a jó élményeket.”
„A jazz a legőszintébb műfaj”
Az építész szak mellett egy évig bőgőzni tanult, mert még nem volt gitár szak a jazz tanszakon, egy év után pedig felvették a Bartók Béla Konzervatóriumba. A rockzene mint fő csapás viszonylag hamar háttérbe szorult az életében, már kamaszként is jobban érdekelte a jazz izgalma, kreativitása, végtelen ritmikai lehetőségei, őszintesége és a közhelyek kerülése.
A BME Építészmérnöki Karának, majd a Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszakának elvégzése után élvonalbeli hazai jazzegyüttesekben játszott. Első saját jazz-zenekara, a Kaszakő 1975-ös megalapítása után számtalan formációval zenélt: 1985-ben Tony Lakatossal alakította meg a Thingst, 1992-ben a contemporary jazzhez közel álló László Attila Bandet, amelynek 15 évében amerikai turné is volt: New Yorkban több mint negyven ország ENSZ-képviselőinek adtak koncertet. Később élvonalbeli zenészekből megalakult a László Attila Quintet, a László Attila–Oláh Kálmán Quartet pedig a két szólista-zeneszerző harmincéves zenei együttműködésének legújabb állomása, melyben saját kompozícióikon kívül jazzsztenderdeket is játszanak.
A legendás indiai zeneszerzővel, Ilaiyaraajavál Maduraiban
forrás: laszloattila.hu
Pályája során olyan világhírű jazz-zenészekkel muzsikált együtt, mint Randy Brecker, Anthony Jackson, James Moody, Tommy Campbell, David Friedman, Gary Willis, Hiram Bullock, Billy Cobham, Miroslav Vitous, Peter Erskine, Bob Mintzer, Ilaiyaraaja, Jimmy Haslip, Russell Ferrante vagy Patti Austin.
Karrierjének izgalmas kicsúcsosodása volt az Ilaiyaraajával való közös munka. India egyik legismertebb zeneszerzője, aki több mint ezer filmhez írt zenét, és több mint 20.000 koncerten működött közre, először szólistaként hívta meg László Attilát Indiába, majd arra kérte, tanítson neki jazzharmonizálást és -hangszerelést. Együttműködésük során játszott 12 ezres stadionban, közös CD-jük pedig egymillió példányban jelent meg.
A tanár: „Szeressék ezeket a zenészeket!”
1987 óta tanít a jazz tanszéken, jelenleg is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, az iskola big bandjének vezetője. Az általa tanított növendékekből kerül ki a két professzionális hazai jazz big band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része, amire nagyon büszke. Tanítványainak azt üzeni: „Vegyék észre, a világ nem mindig olyan, mint amilyennek látszik, és mindig próbáljanak a dolgok mögé látni. A közönségnek pedig azt kívánom, hogy szeressék ezeket a zenészeket, mert ők vadásszák fentről a jeleket, és néha előbb megtalálják, mint a csillagászok.”
A Zeneakadémia jazz tanszékén az utóbbi 33 év big band foglalkozásainak növendékeiből összeállított Senior Big Banddel többször felléptek már, többek között 2014-ben a Grammy-díjas Patti Austin énekesnővel arattak zajos sikert a Müpában. Oktatói tevékenységének fontos része, hogy évekig dolgozott gitártanárként a Snétberger Tehetség Központban.
A katarzis kódja vs. unalom
Zeneszerzőként egyre inkább érdekli a számok dramaturgiája: „Jazzt unalmasan játszani a legnagyobb szörnyűség” – mondta korábban a jazz.hu-nak. Ahogy pedig a Dalszerzőnek fogalmazott: „Egy zeneszerző a műveibe egyes pontokon belekódol bizonyos dolgokat. Ha ezek jól működnek, akkor jönnek az élmények, akkor születik meg a katarzis. Én ezekben nagyon hiszek, és úgy tartom, ha valaki ilyen katarziskódot talál zeneszerzőként, akkor azt jegyezze fel és építse be a műveibe. Valószínű, hogy hallgatóként az ilyen kódokra hasonlóan reagálunk, az ember valahogy megfejti ezeket.”
2020 tavaszán A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben csendült fel először a Müpa 15. születésnapjára komponált Concerto for Jazz Guitar & Chamber Orchestra darabja
Fotó: Nagy Attila / Müpa
Zeneszerzőként, hangszerelőként és zenészként nagyjából 30 éve dolgozik együtt Charlie-val, ő jegyzi többek között a Kávéház vagy az Egy szippantás a jóból című slágereket. Szakmai és baráti kapcsolatuk ma is aktív és erős. A 90-es években a Cserháti Zsuzsa zenei visszatérését jelentő albumokon is meghatározó szerepet vállalt.
László Attila ma is folyamatosan alkot: szerzői est a BMC-ben és a Müpában (ekkor volt a Müpa 15. születésnapjára komponált darabjának ősbemutatója is), szerzői lemezek, egy fantasztikus gitárverseny, majd egy újabb formáció születése László Attila Fusion Circus néven. Az a bizonyos groove most újra a Müpába repíti, amiért nem lehetünk elég hálásak.
