Bár eredetileg ügyvédnek készült, mostanra a világ egyik legjelentősebb bel canto énekesévé vált, akiért a legnagyobb operaházak állnak sorban. A kivételes orgánumú tenort, Lawrence Brownlee-t az International Opera Awards és a Bachtrack is az év énekesének választotta 2017-ben, a New York Times pedig egyenesen úgy fogalmazott, hogy a magas férfihang új aranykorát hozhatja el. Cikkünkből többek közt kiderül, melyik a kedvenc operája, és hogyan járult hozzá művészetéhez a gospel.
Fotó: © Shervin Laniez
Lawrence Brownlee a mai operajátszás egyik legizgalmasabb és legüdítőbb karaktere. Szinte keresve sem találhatnánk ideálisabb hangszínt az övénél Rossini, Bellini és Donizetti romantikus olasz operáihoz. Kolléganője, a világhírű mezzoszoprán Joyce DiDonato – aki Rosinát énekelte A sevillai borbélyban Brownlee 2007-es Metropolitan Opera-beli bemutatkozásakor – a New York Timesnak így nyilatkozott az énekesről: „Mindig a zenét szolgálja. Természet adta hangszere, a hangja hihetetlenül gyönyörű. Az embernek a »méz« szó jut róla az eszébe. Ehhez technikai bátorság és mozgékonyság is társul”.
Brownlee egy hatgyermekes család negyedik gyermekeként nőtt fel az ohiói Youngstownban. Amellett, hogy basszusgitározni, dobolni és zongorázni is tanult, zenei tapasztalatait nagyban gazdagította, hogy a templomban családjával gospelt énekelt. Spiritual Sketches címmel albuma is jelent meg a műfaj ismert dalaival, egészen új megvilágításba helyezve azokat. Egy interjúban rámutatott: a gospel jó alapot adott neki, hiszen az operához hasonlóan ehhez is hűvös fejre és meleg szívre van szükség. Tele van érzelmekkel, kell hozzá bizonyos bátorság, de önuralom is. „A bel cantóban fontos, hogy virtuóz legyél, úgy, hogy közben spontánnak tűnj – ez mindenképp igényel egyfajta erős kontrollt”.
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy mással is foglalkozhatott volna, de egészen a középiskoláig ügyvédnek készült. Egyik tanára ismerte fel, hogy neki dolga van a klasszikus zenével: és bár először nagyon távol állt tőle a gondolat, végül mégis a muzsika győzött. Tanára vezette be a bel canto világába, és A sevillai borbély egyik áriáján keresztül mutatott rá, hogy ez az útja – bár elsőre nem igazán tudott vele kibékülni, végül Almaviva gróf lett az egyik legfontosabb szerepe.
Az első dal, amit közönség előtt énekelt, Giuseppe Torelli Tu Lo Sai című dala volt, egy fiatal tehetségeknek rendezett eseményen. Elmondása szerint ezért is énekli még ma is gyakran, mert rendkívül nagy jelentőséggel bír az életében. A Classic Talknak adott interjújában elmondta, Rossini, Bellini és Donizetti operáit egyaránt szereti – a Metben például már mindhármat énekelte –, de a legnagyobb elismeréseket Rossini operáival aratta. Kedvencként az Ory grófját említette: „Azt hiszem, ez a zene, dráma és komédia tökéletes kombinációja, amely emlékezetes éneklésre ad lehetőséget”. Elmondása szerint ez az egyik legviccesebb darab, amit valaha hallott, és azért is fontos számára ez a mű, mert az utóbbi időszakban Cecilia Bartolival közösen volt szerencséje előadni.
Brownlee egyik fontos ismérve, hogy a magas hangok szinte meg sem kottyannak neki. A Seattle-i Operaház korábbi főigazgatója, Speight Jenkins ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Vannak más énekesek is, akik jól éneklik a bel canto repertoárt, de nem hiszem, hogy bárki más ilyen gyönyörű hanggal és kerek tónussal rendelkezne”. Jenkins az énekes lenyűgöző magas hangjai mellett sem ment el szó nélkül. A puritánok című produkciójuk kapcsán elmondta: „Ötből négy előadásban kiénekelte a magas F-et. Az ő esetében ez nem sikítás, hanem gyönyörű hang”.
Ahogy arról a Guardian cikke is beszámol, énekesi karrierje mellett a tenor a Philadelphiai Operaház művészeti tanácsadója, ahol kiemelt feladata, hogy segítsen biztosítani a diverzitást, azaz a sokszínűséget az operában. Célja, hogy növelje az etnikai és társadalmi sokféleséget – a színpadon és a nézőtéren egyaránt. Kitart amellett, hogy az operavilágra jellemző régi berögződések és előítéletek, ha lassan is, de változnak, és mindig a legjobb énekesnek kell kapnia a szerepet – még Verdi Otellójának esetében is. Míg a világ vezető operaházaiban lép fel, a sokféleség jegyében arra is jut energiája, hogy koncerténekesként egy különleges dalciklussal járja a világot. A Cycles of My Being zenéjét Tyshawn Sorey, szövegét pedig Terrance Hayes szerezte, és arról szól, hogyan látja életét egy afroamerikai férfi a mai Amerikában.
Ha mindez még nem lenne elég, Brownlee a magánéletben is izgalmas karakter. Négy nyelven beszél, remekül salsázik, emellett lelkes fotós, aki előszeretettel készít portrékat művész kollégáiról. Az Autism Speaks elnevezésű szervezet támogatójaként pedig rendszeresen felhívja a figyelmet az autizmus ügyére.
Február 19-i estjére a bel canto műfajának legjavából, Bellini, Donizetti és Rossini legszebb áriáiból válogatott egy csokorra valót, amelyhez két, a nemzetközi színtéren is zajos sikereket arató művésztársát, az orosz származású szoprán Lidia Fridmant és a dél-koreai bariton Gyungmin Gwont hívta vendégül.
