Hamburgi hattyúdal – búcsúm a Karc pályázattól

Hamburgi hattyúdal – búcsúm a Karc pályázattól

Hamburgi hattyúdal – búcsúm a Karc pályázattól

hamburg8.png

Peter Kreeft filozófus szerint Bach zenéje bizonyítja Isten létezését. Mivel az én istenképem mindig különbözött Bach diadalmas, ragyogó istenképétől, a létezését számomra nem Bach bizonyítja. Megvan a saját istenérvem: Megnyertem a tavalyi Karc pályázatot. Határozottan van Isten.

2019/10/03 : mupa Szólj hozzá!
Boggie: A kislányom érkezése óta jobban énekelek

Boggie: A kislányom érkezése óta jobban énekelek

Boggie: A kislányom érkezése óta jobban énekelek

Boggie, azaz Csemer Boglárka izgalmas színfoltja a hazai zenei életnek – és nemcsak a hazainak: Parfüm című videoklipjének és az Eurovíziós Dalfesztiválon való szereplésének köszönhetően világszerte felfigyeltek az énekes-dalszerzőre. Énekeljen akár magyarul, franciául vagy angolul, éteri hangulatú és sokszor fontos társadalmi kérdéseket feszegető dalaival mindenhol elvarázsolja a közönséget. Ezúttal egy igazán különleges koncertre készül, június 24-én ott lép színpadra újra, ahol kezdőként közel 8 éve élete első díját kapta: a Müpa Fesztivál Színházában. Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie legújabb klipje forgatásakor, és miért olyan fontosak számára a volt osztálytársak? 

boggie_trokan_nora.jpgFotó: Trokán Nóra

Nemrég Párizsban töltöttél egy hétvégét a barátnőiddel. Ez a város fontos szerepet tölt be az életedben, hiszen egy évet au pairként dolgoztál ott, és Párizsban mélyítetted el a franciatudásodat, ami a mai napig fontos része az alkotói folyamatodnak. Tud még újat mutatni neked a város?

Minden alkalommal, mert annyira dinamikusan fejlődik, hogy mindig meglepődöm valamelyik szegletén. Meg azért én is változom, és már egészen máshogy látok sok dolgot, mint 18 évesen. (nevet) Most kifejezetten zsúfolt volt, és azt éreztem, hogy nagyon szívesen eltöltenék ott újra egy kis időt, de már nem akarnék ott élni hosszú távon. Vagy ha mégis sor kerülne rá, biztos, hogy a külvárost választanám. Harmincévesen, kisbabával már másra vágyik az ember.

Magyarul, franciául és angolul is énekelsz, és gyakran előfordul, hogy egy számot két nyelven is rögzítesz. Mitől függ, hogy egy dal melyik nyelven szólal meg benned?

Erre nincs egzakt válaszom, mindig az aktuális alkotói kedvemtől függ. A több nyelven való alkotás most már tudatos részemről, hogy nyitva hagyjam a külföldi lehetőségeket, és építsem tovább a Parfümnek és az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetően kiépült francia és angol ajkú rajongói táboromat is. Szerencsére sokan követnek más országokból. Az olyan kulcsfontosságú dalokhoz, amiken érzem, hogy erősek és kellene belőlük egy francia vagy magyar verzió, biztos, hogy íratok vagy fordíttatok szöveget.

Nemrég jött ki a videokliped a Végtelen című dalodhoz, amit szintén magyarul és franciául is felvettetek, ráadásul egy snittben, vágás nélkül. Hányszor futottatok neki?

Nem számoltuk, de egész nap gyakoroltunk és forgattunk. Én egyébként még mindig látom benne a hibákat: lehettem volna helyenként lazább, természetesebb, de ehhez nagyon koncentráltnak lenni. Ha viszont reggeltől estig ezt csinálod, el is fáradsz. De remélhetőleg ebből a nézők nem érzékelnek semmit.

A francia verzióban, amit a nagyközönség még nem láthatott, szerintem kicsit finomabb az arcjátékom, több benne a lágyság. De ez egy ilyen műfaj, minden forgatásból tanul az ember. Igazából ez volt a negyedik klipem, szóval nem vagyok olyan rutinos e téren, hiába van egy olyan emblematikus videóm, mint a Parfümé. (nevet) Az biztos, hogy már sokkal oldottabb vagyok kamera előtt, mint például a Camouflage idején, akkor sokkal jobban izgultam. Ezt a mostani forgatást viszont imádtam.

Először dolgoztál női rendezővel, Szilágyi Fanni ráadásul a gimnáziumi osztálytársad is volt. Sőt, a müpás koncertedre is egy volt iskolatársadat, Molnár Áron noÁrt kérted fel vendégnek. Ennyire fontos számodra, hogy olyanokkal dolgozz, akikkel összeköt a közös múlt?

Valahol igen. Az az igazság, hogy ennyire sok időt azóta sem töltöttem senkivel, nekem a gimnázium nagyon meghatározó volt, mind a személyiségfejlődésem, mind a jövőm szempontjából. A gimiben ismertem meg a férjemet is, akivel a mai napig együtt vagyok, és a legmasszívabb baráti köröm még mindig a gimnáziumi időkből jön. Különösen jó eresztés volt az a pár évfolyam. A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozata már akkor is egy szabadszellemű, művészi beállítottságú iskola volt: bementünk reggel nyolcra, és este nyolckor értünk haza. Sok időt töltöttünk együtt. Egyébként az új videoklipben felbukkanó férfiak fele is szintén volt gimis osztálytársam. Annyira ismerjük egymást, hogy ez a mai napig működik, és annak ellenére, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban, bármikor számíthatunk egymásra.

A reggel nyolctól este nyolcig tartó elfoglaltság kísértetiesen hasonlít a színművészetire jellemző összezártsághoz. Nem gondoltál rá annak idején, hogy a színészi pályát válaszd?

De, egészen a gimi harmadik osztályáig erősen bennem volt, hogy színésznő legyek, de közben már általános iskola óta jártam zeneiskolába. Később viszont már azt éreztem, hogy tehetségesebb vagyok a zenélésben, és a zene sokkal jobban feltölt. Utólag nem bánom, hogy így alakult, mert ahogy látom, nagyon kemény a színészélet, szerintem sokkal nehezebb, mint az énekesnői lét.

Molnár Áron noÁr két dalodhoz is írt rapbetétet a Hey, June!-os koncertre, ami elég nagy műfaji kontraszt a tőled megszokott finom, éteri hangzáshoz képest. Miért éppen rá esett a választásod – azon túl, hogy a volt iskolatársad –, és hogyan működnek így a számok?

A gimis múlton túl is figyelemmel kísértem Áront, bírom, hogy vagány, bevállalós, és rengeteg közös pont van a művészetünkben. Ő is elgondolkodtat, és érzékeny a társadalmi kérdésekre, ami rám is jellemző. Emellett nagyon igényes a dalszövegeire, a vizuáljaira, amivel én is így vagyok, és piszkosul jó szövegeket írt két dalomhoz, úgy, hogy közben egyáltalán nem veszítenek semmit az éteriségükből, hanem trendibbek lettek. De hogy melyik ez a két dal, az legyen meglepetés! Annyit még elárulhatok a koncertről, hogy egy fix, de variálható, organikus díszlet lesz a színpadon, ami tökéletesen kiegészíti a zenémet. Csodálatos érzés, hogy egy ilyen fantasztikus lehetőségekkel teli térben zenélhetünk.

Közel 7 éve, 2012-ben még a Csemer Boglárka Quartettel léptél fel a Müpában a Jazz Showcase-en, most viszont már egészen más minőségben, az épület Fesztivál Színházában adsz nagyszabású koncertet. Mi változott benned azóta, milyen volt az akkori Boggie, és milyen a mostani?

A legfontosabb talán az, hogy most már nem vagyok kislány. Azóta édesanya lettem, 2017-ben eljöttem a kiadómtól és a menedzsmentemtől, független művész lettem, felnőtt döntéseket hozok. Ez a hét év rengeteg munkát, érzelmi és pszichés érést, rutint hozott. Akkor még a szárnyaimat próbálgattam, halálra izgultam magam, és teljesen ki voltam akadva, ha valamit elrontottam. Nagyon kritikus voltam magammal, visszanézni sem szerettem a felvételeimet, mindig csak a hibákat hallottam: az önismeret és önelfogadás terén még gyerekcipőben jártam. Ezekre viszont óriási szükség van egy előadó életében, fontos, hogy tudd szeretni a hibáidat is. Ha eljutsz arra a szintre, hogy szereted magad, onnantól kezdve már szinte nem is fogsz hibázni.

2012-ben még kis zöldfülű voltam, mostanra pedig, azt hiszem, kimondhatom, profi énekesnő lettem. De ehhez rengeteget kellett koncerteznem – szerintem ott lehet a legtöbbet tanulni. És itt most nem a tévés szereplésekre gondolok, hanem arra, amikor 60-90 percet kell elvinned a hátadon. Hálás vagyok, hogy ilyen régóta a pályán lehetek, és van egy szuper közönségem, akikre számíthatok. Boldog vagyok, hogy újra felléphetek a Müpában. A Jazzy Rádió 2011-es dalversenye is nagyon megmaradt nekem a Müpa kapcsán: éppen ott, a Fesztivál Színház színpadán kaptam életem első díját, egy különdíjat a Japánkert című dalomért – az, hogy most ide térhetek vissza, már-már szimbolikus. Emlékszem, akkor éppen el voltam bizonytalanodva, hogy van-e egyáltalán keresnivalóm a szakmában, de ez megerősített, hogy jó úton járok.

A sok fellépés közepette szoktál azért zenét hallgatni vagy koncertre járni?

Zenét szoktam hallgatni, már csak szakmai ártalom szintjén is érdekel, hogy mi zajlik a világban, milyen stílusok, műfajok lesznek divatosak, és sok énekes-dalszerzőt követek. Nagyon szeretem például a Her nevű énekesnőt, aki szuper dalokat ír, és zseniális élőben. A francia piacot is követem, ahol kiemelten fontos a karakter és a kisugárzás. Koncertekre ritkábban jutok el. Sok zenész szokta mondani, hogy annyit éjszakázik alapból a saját koncertjein, hogy ilyen célra már nehezen szorít be még egy estét. (nevet) Őszintén szólva többet járok színházba, de sokszor mondom magamnak, hogy ezen változtatni kellene. Egy kisgyerekkel azért persze már más, örülök, hogy végre otthon vagyok: szeretem az esti rutinjainkat Lenkével. Lenyugszunk, fürdünk, még egy mese, még egy összebújás…

A kislányod érkezése hogyan változtatta meg a zenédet?

Nagyon. Szerintem azóta sokkal jobban énekelek, és eltűntek belőlem a megfelelési kényszerek. Ahogy sok más édesanya is mondja: egyszerűen nem marad időd a sallangokra. Emlékszem, régebben mennyit tudtam lamentálni bizonyos dolgokon, most meg egyszerűen nincs erre időm. (nevet) Amikor nem dolgozom, akkor minél többet próbálok Lenkével lenni, és vele együtt megélni az életet, száz százalékosan.

Garázsband mini-interjú - 21 Gramm Akusztik

Garázsband mini-interjú - 21 Gramm Akusztik

Garázsband mini-interjú - 21 Gramm Akusztik

"A legjobban azt szeretjük, amikor látjuk, ahogy megérint valakit amit a színpadon alkotunk"

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

20190601_garazsband_fesztival_21_gramm_akusztik.jpg

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
A 21 Gramm Akusztikkal sajátos stílust próbálunk teremteni, egyedi és harmonikus zene - és szövegvilágra törekszünk. Még sok munka és megpróbáltatás áll előttünk, hogy valóban új értéket alkothassunk, de türelemmel haladunk előre a megkezdett úton. A zenekar alapját jelentő dalokat Váradi Imivel kezdtük el összerakni, gitár-ének felállásban, lassan négy évvel ezelőtt a Székelyföldi Varga Sándor Verstábor után, ahol találkoztunk. Körülbelül egy év után csatlakozott Komlódy Márk cajonnal (szintén verstáboros ismeretség), ekkorra tudtuk biztosan, hogy zenekarrá szeretnénk alakítani formációnkat. Ez után egy tehetségkutatóra kértük fel Pétervári Henriket harmonikázni, aki harmonikás-billentyűsként velünk maradt. Utoljára Kun Balázs csatlakozott basszusgitárral, akit eredetileg szintén egy fellépésre kértünk fel. A banda fennálását 2017 októberétől számítjuk.

Honnan jött a zenekar neve?
A zenekar nevén sokat gondolkodtunk, végül úgy döntöttünk, ars-poeticánknak is nevezhető dalunkról, a 21grammról nevezzük el magunkat. Ez egyébként eredetileg az első (és egyelőre egyetlen) albumunk címe lett volna, amit így keserÉdes-re változtattunk. Legendák szerint a lélek súlya 21 gramm, azaz ennyit veszít a test a súlyából a halál pillanatában.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
A székesfehérvári Arany Dobverő díj elnyerése volt az első fontos állomás, innentől számítjuk a zenekar fennállását. Azóta sokminden történt velünk, 2018 nyarára megjelent az első albumunk, a keserÉdes, számos fesztivált és tehetségkutatóját megjártuk, például a FEZEN-t, Veszprémi Utcazene Fesztivált, a Hello Ugart (akkor még Woodstock az Ugaron), vagy a Fülesbagoly tehetségkutatót. Sok pozitív és negatív visszajelzéssel gazdagodtunk, amit mind igyekszünk azóta is az épülésünkre felhasználni.

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Nincsen közös zenei ikonunk, akire egyaránt felnézünk. Mindegyikőnk különböző  zenei stílust képvisel, így minden egyes tagnak más-más az a személy, akire felnéz.

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Bogira nagy hatással volt a Szabó Balázs Bandája, Imire a Tankcsapda és Norah Jones, Márkra a Queen és a Bagossy Brothers Company. Henriknek a Kaleo, Balázsnak a Hobo Blues Band, a Cream és a Pink Floyd adtak inspirációt. Ezen felül szeretjük a Quimby, az Elefánt, az Esti Kornél, Cseh Tamás, a Kispál és a Borz és a 30y zenéjét is. 

Első koncert, amin részt vettetek:
Az első komolyabb fellépésünk Székesfehérváron a Helló Nyár! rendezvényen volt.

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Szabó Balázs Bandája, Esti kornél, Lóci Játszik, Honeybeast, Quimby, Elefánt, Margaret Island.

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
21 gramm

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Orti, a kis, lila, benzinkutas csúnyaság mindig velünk utazik (plüss), de külön rituálét nem szoktunk tartani.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Számunkra a legfontosabb a közönséggel való kapcsolattartás. A legjobban azt szeretjük, amikor látjuk, ahogy megérint valakit amit a színpadon alkotunk, látjuk, hogy a közönség kap valamit tőlünk. Ilyenkor tudjuk, hogy értéket hozunk létre, és ilyenkor tudjuk azt is biztosan, hogy a színpadon jó helyen vagyunk.

Garázsband mini-interjú - Gidnim'Rém

Garázsband mini-interjú - Gidnim'Rém

Garázsband mini-interjú - Gidnim'Rém

"Nagyjából bárki előtt fellépnénk, akinek a közönsége nem menekül ki tőlünk."

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

20190601_garazsband_fesztival_gidnim_rem.jpg

Mutasdbe a zenekart és a tagokat pár szóban:
Urbán Bence: Maga a Gidnim’Rém egyszemélyes projekt. 2005-ben kezdtem gagyi zenéket írogatni, a nevet 2006-ban vettem fel hozzá. Az évek során megtanultam alapszinten több hangszeren játszani, hangot rögzíteni magamnak tűrhető minőségben, aztán jöttek sorra a felvételek. Most a koncertre gitározni Gonda Szabi csatlakozik be, dobolni pedig Szepesi András, akikkel több zenekarban játszottam együtt korábban (pl Nyilas Reni & Ők, Bódvaszilas sessions). Anno a debreceni Rocksuliban próbáltunk egy másik zenekarommal, és mentünk
koncertezni közösen más helyi bandákkal együtt, akikkel egész hamar jó viszonyba kerültünk. Lényegében kialakult egy kb 15 főnyi zenészt tartalmazó baráti társaság, amiből több szerelemprojektet verbuváltunk. Innen szoktunk összeverődni koncertekre is, mikor épp ki ér rá.

Honnan jött a zenekar neve?

gindim.JPG
Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
- Roppant fontos esemény: Amikor először koncerteztünk zenekarként.
- Még tök jó esemény: amikor a Szimpla kertben vettem fel a miarosseb című albumot.
- Albumok: van pár kislemez (Villany vol 1, Polc, Zefir,), egy majdnem nagylemez (miarosseb), és egy közös kis szivemcsücske Képzeletbeli baráttal (Gallyak).

Ki a zenei ikonod, akire felnézel?
Nehéz egyet kiválasztani, a teljesség igénye nélkül mondok 5-öt: Tom Waits, Les Claypool, Danny Elfman, Louis Cole, Trent Reznor

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak a zeneszerzésben?
Akik valami miatt lekötik a figyelmem. Nagyon hosszú a lista, de néhány példa az előzőek mellé: 12 Stone Toddler, Igorrr, Mr Bungle, Battles, Tomáš Dvořák, Thomas Newman, Radiohead, Hiperkarma, Alain Johannes, régi számítógépes játékok zenéi, 30y, Brad Mehldau, That 1 Guy, St Vincent,
ésatöbbi.

Első koncert, amin részt vettetek:
2012 szeptemberében a debreceni Sikk klubban játszottunk egy rövidet. Hallgatóságként az első belépős koncert amire emlékszem, hogy elvittek, a Djabe volt valamikor a kilencvenes évek végén.

Melyik zenekar/zenész előtt lépnél fel nagyon szívesen? (engededd el a fantáziádat nyugodtan)
Nagyjából bárki előtt, akinek a közönsége nem menekül ki tőlünk.

Kedvenc saját számod, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Flaszter Galaxis

Van bármi színpadra lépés előtti rituáléd, szerencsét hozó tárgyad, babonád?
Nincs.

Mi szerinted a legjobb a zenélésben?
A helyemen érzem magam.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol Bencével is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!

Garázsband mini-interjú - Peer Pressure

Garázsband mini-interjú - Peer Pressure

Garázsband mini-interjú - Peer Pressure

"Spotify-on van vagy 5 fiók Peer Pressure névvel, de kitartottunk az ötlet mellett."

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

20190601_garazsband_fesztival_peer_pressure.jpg

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
Marci: A banda megalakulása a gimis gólyatáborunkban kezdődött. Amikor megismerkedtünk Bencével (a dobossal) és Bálinttal (basszusgitáros), a zene volt a közös pont , és már akkor kitaláltuk , hogy alapítunk egy zenekart. Aztán elkezdődött a suli, és megismertük Boldit (gitáros). Pár hónappal később kiderült , hogy van egy lány az évfolyamunkon , akinek tök jó hangja van, elhívtuk próbálni, és  csatlakozott a bandához Emese.

Honnan jött a zenekar neve?
A névválasztás egy elég hosszú folyamat volt. Rengeteget gondolkodtunk rajta, és aztán egyszer kipattant a fejemből, hogy Peer Pressure, és rájöttünk, hogy ez tökre passzol a zenekarhoz. Később kiderült, hogy Kanadában is van egy ilyen nevű zenekar, és Spotify-on meg van vagy 5 fiók Peer Pressure névvel, de kitartottunk az ötlet mellett.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
 Benne voltunk a Kikeltetőben, és volt egy EP premierünk a Lángoló Gitárok magazin oldalán. Meg egyszer kértek tőlünk autogramot. 

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Frenk,Bowie,Nick Cave,Kispál András, Tyler the Creator, Lovasi , Connan Mockasin, Archy Marshall és még sokan mások (egyébként a zsűriből is vannak , de nem akarom őket mondani) (na jó, Kollár-Klemencz László ,Beck Zoli) 

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Arctic Monkeys,Nirvana,King Krule,RHCP

Első koncert, amin részt vettetek:
Az első koncertünk a Hunniában volt. 

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Kozmix      

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Correct című dal.

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Nincs. De egyszer lehet, hogy lesz. Főleg, ha olyan helyeken játszunk, ahol van backstage.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Zenélés közben tudunk kibontakozni. Az a legjobb, amikor beleteszünk mindent, és összeáll egy egésszé.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol a srácokkal is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!

"Nem szeretem a kiszámítható lépéseket" - Molnár Tamással, a JETLAG frontemberével beszélgettünk

"Nem szeretem a kiszámítható lépéseket" - Molnár Tamással, a JETLAG frontemberével beszélgettünk

"Nem szeretem a kiszámítható lépéseket" - Molnár Tamással, a JETLAG frontemberével beszélgettünk

A JETLAG lesz a Müpa Garázsband Fesztiváljának házigazdája június 1-jén, ahol a zsűri által megszavazott öt ígéretes fiatal banda lép színpadra. A zenekar frontemberét, a dalszerző-énekes Molnár Tamást éppen New York felé csíptük el egy telefonos interjú erejéig. Az Anti Fitness Club egykori alapítója többek közt elmesélte, ki a legnagyobb példaképe, szerinte mire kell figyelnie egy kezdő zenekarnak, és mit csinálna másképp, ha újrakezdhetné.

jetlag-akva_original_cut.jpgFotó: Cinthya Dictator

Ti lesztek a házigazda-vendégzenekar a Garázsband Fesztiválon, ahol feltörekvő zenekarok mutatkozhatnak be nagyobb közönség előtt. Az Anti Fitness Club indulásakor mennyire voltak hasonló lehetőségeitek?

Csekély lehetőségek voltak akkoriban ilyen téren. Nagyon szerencsés zenekar voltunk abból a szempontból, hogy a kezdeti sikertelen 5-7 év után kiadóknál való kopogtatás és tehetségkutatókon való nyomulás nélkül lemezszerződést kaptunk az akkori Magneoton / Warnertől. Zsigerileg azt hoztuk, amit akkoriban minden nagyobb kiadó keresett, és még összerakni se kellett minket. A kezdeti időszakban megfordultunk egy vidéki tehetségkutatón, de mi inkább a színpadokban hittünk: főleg punkzenekarokkal turnéztunk, például a Macskanadrággal és a Prosecturával, ami egész jó rutint adott. De azt gondolom, hogy manapság már sokkal nagyobb lehetőségeket rejtenek a hasonló pályázatok és tehetségkutatók.

tomi_050.jpgFotó: Molnár Tamás anyukája

Volt olyan mentorfigurátok vagy példaképetek, akire felnéztetek, és akitől hasznos tanácsokat kaptatok?

Akkoriban a punkszcénában nem gondolom, hogy létezett olyan, hogy mentorfigura, ez sokkal ösztönösebb műfaj. Egyszerűen nyitott szemmel jártunk, olyan zenét csináltunk, amiben jól éreztük magunkat, és ez látszott is rajtunk. Sokkal ösztönösebben indult a zenekar, mint amilyen profivá később vált. Ha példaképekről beszélünk, talán egy olyan zenész van, aki már hosszú ideje meghatározó számomra, a Muse énekese, Matt Bellamy: dalszerzőként, frontemberként és színpadi jelenségként egyaránt – és ez talán nem szorul magyarázatra.

matt_n_tomi.jpgFotó: Kiss Kriszti

 Van olyan dolog, amit mai fejjel másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

A JETLAG tulajdonképpen egy újrakezdés, az AFC-hez képest mindenképp. Úgy gondoltuk, hogy itt már nem követjük el ugyanazokat a gyerekhibákat, amiket a korábbi zenekarainkban. De alapvetően azt gondolom, hogy ebben a szakmában is holtig tanul az ember. Persze időnként még most is rúgunk kapufákat, de ez vele jár. Szerintem nincsenek kőbe vésett szabályok, ráadásul alkotó emberként teret kell engedni az ösztönös elképzeléseknek. A kezdetekhez képest ma már inkább csak önmagammal szemben támasztott elvárásaim vannak. Ha jobban belegondolok, nem csinálnék semmit másképp: az összes előző zenekaromban rúgott kapufának meg kellett történnie, hogy tanuljak belőlük.

A JETLAG esetében mennyire volt nehéz felépíteni egy új márkát?

Olyan szempontból könnyű volt, hogy csináltam már ilyet. De hogy milyen lesz a fogadtatása – egy teljesen más műfajban nyilvánultunk meg –, azt nem tudhattuk előre. Az én esetemben teljesen reális lett volna az AFC után, ha akusztikpop-karrierbe kezdek szólóelőadóként, de én nem szeretem az ilyen kiszámítható lépéseket, és a JETLAG-ben is ugyanúgy a kihívást kerestem, mint az AFC-ben kölyökként. A brandépítés nagyon sokrétű történet, és minden pillanatában szeretek ott lenni a zenei arculatteremtéstől kezdve a vizuális megjelenésen át a legapróbb kommunikációs részletekig. Nemcsak a zenélést élvezem, hanem mindent, ami ezzel jár. Ha nem szeretném csinálni, biztos nehéznek találnám, de mivel ez éltet, boldogan teszem.

jetlag_presspic_2k19.jpgFotó: Kiss Kriszti

Mit szóltak a váltáshoz az AFC-rajongók?

Számítottam rá, hogy a keményvonalas AFC-sek között lesz olyan, aki nem ért majd egyet a műfaji váltással. De talán rosszul is éreztem volna magam, ha nem lettek volna hangosak ezek a szimpatizánsok, mert talán ebből is éreztem, hogy sokaknak fontos a zeneiségem. Bármennyire is tisztelem őket – egy szűkebb körrel egészen baráti a kapcsolat –, azért életvezetési tanácsokat nem szoktam kérni a közönségtől. Egyértelmű volt, hogy más zenei műfajokban szeretném magam kiélni. Azóta egyébként elég sok olyan embert látok a koncerteken, akik akár már 10 éve is követik a munkáimat, szóval van egy folytonosság, még ha nem is mindenki tartott velem.

Szerinted mi a három legfontosabb dolog, amire figyelnie kell egy kezdő zenekarnak?

Először is az, hogy jókor legyenek jó helyen – bár erre viszonylag nehéz figyelni. (nevet) Amikor pedig jókor vannak jó helyen, már ne mezítláb álljanak arra a színpadra, hanem olyan rutinnal, hogy az meggyőző legyen. Fontos azt is belátni, hogy egy zenekart csinálni nem pusztán a zenélésről szól, annál jóval sokrétűbb dolog, aminek minden részében kreatívan lehet jelen lenni, és érdemes is.

jetlag_china_s.jpgFotó: Almási Bence

Megbízott dalszerzőként is rengeteget dolgozol. Melyik a kedvenc másnak írt dalod, és melyiket bírod legjobban a saját számaid közül?

Nagyjából 200 dalt írtam az elmúlt közel 10 évben, úgyhogy nagyon nehéz lenne egyet kiemelni. Mindegyik másért kedves számomra. Ha magamnak írok, az nyilván egy sokkal személyesebb kitárulkozás. Persze amikor másnak szerzek dalt, az is tud személyes lenni, ilyenkor megkeresem azt a pontot, ami bennem és az adott előadóban közös, és arra építek, de az is izgalmas, amikor csak a fantáziámra hagyatkozom. A saját dalaim közül általában a legutolsó az, amit a legjobban szeretek, most éppen a JumoDaddyvel és Nemazalánnyal közösen készített Hülyeakaroklenni. Azt hiszem, most erre vagyok a legbüszkébb, mert messziről popdalnak tűnik, közelebbről szemlélve viszont egy műfajokon átívelő történet, amibe mindenki beleadta a saját ízvilágát és zeneiségét. Úgy Jetlag-dal, hogy közben mindenkinek megmaradt a sajátos karaktere. Én hiszek a kollaborációkban, hiszen azt gondolom, hogy manapság a legtöbb újszerű dolog fúziókból jön létre.

Van olyan előadó, akivel szívesen dolgoznál, de még nem volt rá alkalmad?

A Chainsmokersszel például nagyon szívesen dolgoznék szerzőként és előadóként is, de ez eléggé szerénytelen. (nevet) Bár nemrég voltam egy stockholmi dalszerzőtáborban, ahol egy olyan lánnyal is dolgoztam, aki nekik is írt dalszöveget. Szóval alapvetően nem lehetetlen a dolog, csak jelen pillanatban viszonylag kicsi esélyt látok rá.

A táborban tudtak neked újat mutatni? Mit hoztál magaddal?

Ezek a dalszerzőtáborok arról szólnak, hogy olyan nyitott szerzőkkel dolgozol együtt, akik teljesen máshonnan jönnek, és más rezgésekből táplálkoznak, mint te. Egyrészt a tanulásról szól, másrészt olyan alkotófolyamatokban vehetsz részt, amilyenekre otthon nem feltétlenül nyílik lehetőséged. Emellett olyan szerzőkkel találkozhatsz, akik e pillanatban a világ popzenéjének az élvonalát írják. Nem beszélve arról, hogy ha pont egy olyan dalt írtok közösen, aminek aztán lesz utóélete, akkor magyar szerzőként érvényesülhetsz a külföldi piacon, ami óriási dolog.

jetlag_iceland_flag.jpgFotó: László Péter

Ha már a külföldi piacról esett szó: a beszélgetésünkkor éppen New Yorkba tartasz. A fő cél a kikapcsolódás, vagy ha már kint vagy, akkor a munkára is szakítasz egy kis időt?

Alapvetően kikapcsolódást terveztem, aztán néhány hete rájöttem, hogy van egy új dal, amihez érdemes lenne forgatni képi anyagot. Aludtam rá egyet, és arra jutottam, lehet, hogy mégsem most van ennek itt az ideje. Nagyon ritkán adok magamnak alkalmat arra, hogy tisztán kikapcsolódjak, és az utazásaim nagy része is videoklip-forgatással telik. Tavaly például Kínában jártunk a JETLAG-gel, előtte Izlandon forgattunk, a Marge-dzsal közös dalunk videója pedig Berlinben készült. Ezúttal csak kikapcsolódni megyek, nagyon várom már, ahogy azt is, hogy hazatérve – kis jetlaggel – a Garázsband Fesztivál színpadára állhassak. (nevet)

Mivel készültök?

Megtisztelő, hogy mi indíthatjuk el az eseményt: odatesszük azt a zúzós JETLAG-szettet, amit kifejezetten erre a nyárra állítottunk össze. De fontos, hogy ez az este nem rólunk szól: a reflektorfény az öt fesztiválnyertes zenekaré, akik megérdemelten kaptak lehetőséget. Bízom benne, hogy kellően be tudjuk izzítani a hangulatot ahhoz, hogy mind ők, mind a közönség jól érezze magát. Rajtunk nem fog múlni! (nevet)

nsz-4_nap-04036.jpgFotó: Hegyi Júlia Lily

Garázsband mini-interjú - Rien du Sol

Garázsband mini-interjú - Rien du Sol

Garázsband mini-interjú - Rien du Sol

Nem volt előttünk konkrét zenekar, amire azt mondtuk volna, hogy “na, mi ilyet szeretnénk csinálni”

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

20190601_garazsband_fesztival_rien_du_sol.jpg

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
Manuel: Martinnal az első találkozásunk egy közös ismerősünk hatására történt meg. Ennek a vége egy meg nem született zenekar lett. Egyszer véletlenül összefutottunk a városban és egy hosszabb baráti borozgatás után tartottuk a kapcsolatot. Később megbeszéltük, hogy elkezdünk írni egy számot együtt és lesz, ami lesz. Máriót akkor kerestem meg, amikor éreztük, hogy komolyabb babérokra törnénk ezzel a projekttel. Megkértük, hogy nézze át a dobokat az első számunkhoz és fel sem merült bennünk, hogy bevállalna még egy zenekart a másik mellé. Viszont egyből megtaláltuk a közös hangot és el is kezdtük a munkát. Ez 2017 év végén volt és utána pár hónapig, amíg egyetemi vizsgák miatt nem tudtunk próbálni úgy volt lesz negyedik tag is, de valahol 2018 márciusában mi hárman úgy éreztük nagyon jól működik valami köztünk és nem is akarunk mást a zenekarba. Innentől tekinthető igazán a Rien du Sol születése.

Casasola Manuel: ének/gitár
Divényi Mario: dob/ütős hangszerek
Kovács Martin: gitár/vokál/elektronika

Honnan jött a zenekar neve?
Rengeteg gondolkodás után jutottunk erre a francia eredetű névre. Mindenképpen valami egzotikus hangzású zenekar nevet szerettünk volna. Először a Saola (ami később az első számunk címe lett) volt az esélyes de aztán elindultunk ezen a francia vonalon és összeraktunk valamit, ami nekünk nagyon tetszett hangzásában, elvontságában és többértelműségében.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?

  • Megismerni egymást :)
  • Az első számunk megjelenése (Saola, 2018 május)
  • Bemutatkozó számunk a ’Saola’ hallható volt az M4 által közvetített Forma Kanadai Nagydíj összefoglalója alatt is
  • Első kislemez: We’ll See, Father címmel, január elején jelent meg
  • Első klipp: a kislemez előfutára egy héttel korábban lett elérhető
  • Idén január 26-án volt az első koncertünk a Dürer Kertben és legnagyobb meglepetésünkre teltházas lett a koncertünk.
  • Lehetőséget kaptunk az idei Kolorádó fesztiválon fellépni. Hatalmas lehetőség számunkra!

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Manuel: George Craig - One Night Only énekese
Martin: Jacoby Shaddix - Papa Roach frontembere
Márió: Thom Yorke

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Nem volt előttünk konkrét zenekar, amire azt mondtuk volna, hogy “na, mi ilyet szeretnénk csinálni”. Természetesen mindegyikünknek megvan a maga forrása, amiből inspirálódik. A spektrum tart egészen a hip-hoptól a funky-n át a heavy metalig.

Első koncert, amin részt vettetek:
Manuel: Green Day, Milánóban
Martin: Robbie Williams
Mario: Slayer, 2 évesen

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Foals, The Neighbourhood, Bring Me The Horizon

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Saola

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Még nagyon fiatal zenekar vagyunk ahhoz, hogy erre választ tudjunk adni. Egy koncertünk volt eddig, így semmilyen rituálénk nem alakult ki egyelőre.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Erre rengeteg dolgot lehetne írni. Talán mindig más aspektusában jó a zene az embernek de, ha egy dolgot kéne megragadni az az összetartó, kapcsoló ereje lenne. Ez alatt lehet gondolni arra, hogy sétálsz az utcán és hallgatsz valamit ami megérint, rezonál veled és úgy érzed “fúú nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel a világon” aztán elmehetsz egy koncertre ahol megtapasztalhatod ezt az összetartó élményt hatványozottan. Nemtől, rassztól és bármilyen hovatartozástól mentes környezet ez általában ahol, ha még össze is verekednek az emberek utána kedvesen nyújtják kezüket és felsegítenek. Mintha, amikor ott lennétek együtt a fesztiválon, addig mindenki egy zászló alá egyesülne, annak a zenekar, vagy a zene, vagy a szeretet zászlója alá.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol a srácokkal is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!