Akire Prince is felkapta a fejét: Ida Nielsen, a basszus királynője

Akire Prince is felkapta a fejét: Ida Nielsen, a basszus királynője

Akire Prince is felkapta a fejét: Ida Nielsen, a basszus királynője

Vannak olyan karizmatikus előadók, akik tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően nemcsak a közönség, de egy-egy világsztár figyelmét is felkeltik. A dán Ida Nielsen meseszerű karrierje is hasonló módon indult be, miután maga Prince szúrta ki a MySpace-en az egyik felvételét. Mit tanult mesterétől a vagány basszusgitáros-énekes, és miért érdemes a Müpa Home-on követni 2019-es koncertjének közvetítését?

ida_nielsen_prince.jpg

Prince és Ida Nielsen (Fotó: idanielsenbass.com)

 Innen indult a funkdíva

A Bassida és Ida Funkhouser művészneveken is emlegetett Ida Nielsen rendkívül sokoldalú művész, akárcsak Prince, akivel végérvényesen összeforrt a neve. Amellett, hogy zseniális basszusgitáros, zeneszerző és producer, énekesként is megállja a helyét, és persze egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy az említett világsztár mellett vált megkerülhetetlen előadóvá. 2010 és 2016 között volt Prince állandó basszusgitárosa, így többek közt már a zenész-producer 2011-es szigetes koncertjén is találkozhatott vele a magyar közönség.

ida_nielsen.jpg

Fotó: idanielsenbass.com

A ma már énekesnőként is sikert sikerre halmozó Nielsen a dán kisvárosban, Aarhusban nőtt fel, és egy különös véletlennek köszönhetően indult el a zenélés rögös útján: az iskolakórusban néhány társa megkérte, hogy helyettesítse a basszusgitárost a zenekarukban. Bevallása szerint a korai időszakban Marcus Miller, Mark King, Larry Graham, Bootsy Collins és Victor Wooten voltak rá a legnagyobb hatással. A zeneakadémia után számos műfajba belekóstolt az elektronikától a funkig, a belga-afrikai Zap Mamával például körbeturnézta Európát, 2000-ben pedig Marmelade címmel jelentette meg funkalbumát.

 Meseszerű fordulat

Sokáig a tanítás is fontos része volt az életének, majd Koppenhága felé vette az irányt, hogy végleg a zenélésnek szentelje az életét.  „Ez után három hónappal hívott fel Prince” – mesélte, aki állítólag a MySpace-en figyelt fel egy Idáról készült felvételre. Az események ezután igencsak felgyorsultak: Nielsen azon kapta magát, hogy együtt jammelnek, aminek a végén a világsztár csak annyit mondott a basszusgitárosnak: „Oké, jössz velem a turnéra”. Ida így csatlakozott a Prince-t kísérő The New Power Generationhöz, emellett a szintén a minneapolisi zenészhez köthető 3rd Eye Girlben is oszlopos tag volt. „Prince-szel játszani a legvarázslatosabb zenei utazás volt, egy minden képzeletet felmúló tanulási folyamat és tapasztalat. (…) Neki köszönhetem, hogy ma itt tartok. Olyan sokat tanított nekem zenéről és életről – nemcsak a tanárom és a mentorom volt, hanem a barátom is”fogalmaz hivatalos oldalán. Hogy mit tanult tőle? Többek közt azt, hogy csak a szükséges hangokat játssza.

 Basszusgitárt neveztek el róla

Idának megadatott, ami csak keveseknek: a Sandberg márka jóvoltából megalkothatta a saját nevével fémjelzett hangszerét. „Egy olyan basszusgitárt szerettem volna létrehozni, ami passzol a zenéhez, amit Prince-szel játszottam, és a sajátomhoz is. Tehát alapvetően egy finom rock- és funkhangzással bíró hangszer, amely képes sokkal old schoolosabban, illetve extra módokon megszólalni a különböző szólóhangzások megalkotásakor” – tette hozzá.

ida-bass.jpg

Fotó: Sandberg / Ida Nielsen

Április 30-án újra átélhetjük budapesti koncertjét

És hogy milyen zenét játszik, aki egy ilyen zseni mellett tanulta ki igazán a szakmát? Saját bevallása szerint leginkább az old school funk, hiphop, a reggae és a világzene keveréke, a fülbemászó dallamok és a sok basszus jellemző rá. 2018-as Time 2 Stop Worrying (bout the weird stuff) című, az oldschool funkot a nu soullal és a hiphoppal ötvöző lemezéről 2019. májusi müpás koncertjén is hallhattunk dalokat, amit április 30-án újra átélhetünk a Müpa Home közvetítésének köszönhetően. Ida mellett olyan zseniális zenészek erősítik a csapatot, mint Kuku Agami (rap), Phong Le (billentyűs hangszerek, ének), Oliver Engqvist (gitár, ének) és Patrick Dorcean (dob, elektronika).

Azóta 02022020 címmel megjelent ötödik szólóalbuma, amely a korábbiaktól eltérően egy sokkal intimebb univerzumba kalauzolja el a hallgatót.

 

2021/4/27 : mupa 1 komment
Stílusteremtők és formabontók – a magyar költészet legegyedibb lázadói   

Stílusteremtők és formabontók – a magyar költészet legegyedibb lázadói  

Stílusteremtők és formabontók – a magyar költészet legegyedibb lázadói  

Hogyan válhat az irodalom átélhetővé és emberközelivé? A Literárium közel egy évtizede rendszeresen jelentkező irodalmi estjein újszerű megközelítésben, a társművészetek bevonásával ismerhetitek meg egy-egy író, költő életművének kiemelkedő darabjait. A Müpa a közösségi platformjain áprilist az irodalom hónapjaként ünnepli, így ezúttal a Literárium-estek podcastváltozataiból ajánlunk válogatást. Következzenek a kortársak!

literature_c_jankoferli.jpg

Fotó: Janko Forli

 Traumákból egyedi költői nyelv

marnojanos_c_posztosjanos.jpg

Fotó: Marno János © Posztós János

Marno János költészetének kialakulásában hatalmas szerepet játszottak korai éveinek hányattatásai, családja meghurcolása, kitelepítése, és a stigma, amelyből önmaga is rendszeresen igyekezett viccet csinálni: osztályidegensége az osztályokban, ahová járt. Ahogy ő mondja: „abszolút motiválatlan voltam, nem érdekelt semmi”, persze egyetlen dolog, az irodalom, azon belül is főleg a próza kivételével. Gyerekkorától kezdve rengeteget olvasott, tíz-tizenkét évesen már Thomas Mann és Marcel Proust könyveit falta, és a maga koraérett, kamasz módján hamar szembe is került a hatalommal.

Ironikus módon a költészet sem mozgatta meg különösebben, egyedül Arany János Toldija érintette meg, sőt: saját bevallása szerint még undort is érzett a versektől, és esze ágában sem volt ilyesmivel foglalkozni.  „Nem éreztem úgy, hogy bármihez bármi közöm lett volna.” – mondta arra is utalva, hogy már a gimnáziumi évek alatt rebellissé vált, olyanná, aki a lázadás ellen is lázad. Nagy részben ennek az alapélménynek köszönhetjük a magyar lírában példa nélküli költői életművét, a teljesen egyedi nyelvet, amelyen a versei megszólalnak. Digitális irodalmi gyűjteményben elérhető estjén a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház művésze, Béres Márta tolmácsolásában élvezhetitek a verseit, Cserna Ildikó és Sándor Szabolcs előadásában pedig Schubert-dalokat hallhattok. 

 Régi forma újratöltve

markobela_c_rabzoltan.jpg

Fotó: Markó Béla © Rab Zoltán

Markó Béla a határon túli magyarság egyik legismertebb költője, aki a hetvenes-nyolcvanas években robbant be az irodalmi köztudatba. Meredeken fölívelő költői pályáját valamelyest megfékezte, de nem térítette el politikai-közéleti munkája, amelynek középpontjában az erdélyi magyarok közössége állt. Mára negyven köteten is túl van, és a kortárs magyar líra egyik sajátos hangú alkotójaként tartjuk számon, aki ráadásul kortársaitól teljesen különböző utat választott, amikor tökélyre fejlesztette a szonettformát. De vajon miért nyúl valaki a huszadik század végéhez közeledve egy ilyen évszázadok óta létező formához, amikor a korszellem azt diktálja, hogy modern kifejezésmódokat válasszon, új költői alakzatokban beszéljen, szabadverset írjon…?

Markó azt mondja, ő éppen ebben a szabályos és zárt formában lelhette meg a szabadságot, mondhatni „kapóra jött” az adott kor Romániájában, ahol a hatalom nemigen tolerálta a formabontó kísérleteket. A szonettekben azonban testet ölthettek a merészebb gondolatok is, ráadásul művészi szempontból is izgalmas kihívást jelentett egy-egy ilyen költemény megírása, és a szimbolikus rendteremtő szándék is érvényesülhetett általuk. Persze Markó Béla nem kényelmesedett bele ebbe a „találmányába”, 2016-ban ismét meglepte olvasóit a Kerítés című, szabadversek gyűjteményét tartalmazó kötetével. Estjén költői termésének legjavából kaphattok ízelítőt Éder Enikő előadásában, Borsos Pál közreműködésével.  

 A kristálytiszta költészet útja a netes szenzációig

A tavalyelőtt Aegon-díjjal jutalmazott, korábban is számos elismerésben részesült Takács Zsuzsa sokoldalú irodalmi alkotó, aki a próza és vers műfajában is maradandót alkotott. Elsősorban költőként, íróként, fordítóként ismerjük, utóbbi tevékenysége önmagában is szerteágazó, a spanyol és katalán verseken kívül olasz, francia és angol költők munkásságára is kiterjed. A hatvanas években a tudása bámulatos messzeségekig repítette, így dolgozhatott Kubában anyanyelvi lektorként, és ekkortájt már a versei is elkezdtek megjelenni a legnevesebb hazai lapokban, az Élet és Irodalomtól az Alföldig. Pedig nem feltétlenül magától értetődő, hogy egy spanyol filológiából tudományos fokozatot szerző, diplomáciatörténetet és társadalmi ismereteket tanító egyetemi oktató, különösen nőként ilyen páratlan irodalmi karriert is befusson. De Takács Zsuzsának nemcsak a huszadik század második felében sikerült eljutnia az irodalomkedvelő közösségekig, de finomsággal, érzékenységgel átitatott verseivel még a huszonegyedik század médiaricsajában is képes volt sokak szívébe beférkőzni.

Ha van lelkünk ugyan című, megrendítő versét pár hónap leforgása alatt több tízezren olvasták, sokezer lájk és rengeteg megosztás érkezett rá, bizonyítva ezzel a szavak és a művészet erejét, és azt, hogy a költészetnek nemcsak a könyvespolcokon, de mindannyiunk életében helye van. Takács Zsuzsa estjén versek és a prózai szövegek egyaránt helyet kapnak Molnár Piroska és Wunderlich József előadásában, Novák Eszter rendezésében, a Nádor Quartet közreműködésével.

takacszsuzsa_c_posztosjanos.jpg

Fotó: Takács Zsuzsa © Posztós János

 Aki soha sehova nem akart betagozódni

Zalán Tibor egy interjúban azt mondta, kitagadták a népiesek és az avantgárdok, nem fogadták be az újholdasok, és ő maga sem akart soha semmilyen csoportosulás vagy szövetség tagja lenni. A divatok, trendek és kánonok sosem izgatták, nem mások igényeihez vagy a remélt népszerűséghez igazította saját alkotásait. A nyelvhez való viszonyát örökségnek tekinti édesapjától, aki vőfélyként dolgozva a rémes lakodalmi versek strófáit rendszeresen átírta, jobban csengő sorokra cserélte a sutákat, így Zalán Tibor rajta keresztül tapasztalta meg először a szavakkal való szabad és bátor játék élményét.

„Én költő vagyok, akinek nincs témája, azért ír verseket” – felelte egyszer az Élet és Irodalom megkeresésére, amikor is tárcák megírására kérték fel. Végül persze írt prózát is, sőt, ma már elismert drámaíróként és dramaturgként is ismerjük, de elsősorban mégiscsak költőnek vallja magát. Mindig a saját útját járta, első megjelent verseitől számítva kérlelhetetlenül független volt, akár vaskos drámája, akár érzelmes költeményei, akár üdítően újszerű gyerekkönyvei jelentek meg épp. Munkatársnak is rendre hasonlóan hiteles arcokat választott maga mellé, ahogyan a neki és vele rendezett esten is szabad és független vendégek és zenészek társaságában lépett színpadra.

zalantibor_c_posztosjanos.jpg

Fotó: Zalán Tibor © Posztós János

 Szabálytalan pályamódosító

Alig van olyan szeglete az irodalmi életnek, ahol Kukorelly Endre ne járt volna vagy legalábbis ne kukucskált volna be kicsit: írt verset (felnőtteknek és gyerekeknek), prózát, színdarabot, de hosszú ideje tanít, és a szervezőmunkából is kiveszi a részét, ha úgy hozza az élet. Költői munkásságát kötötték már a neoavantgárdhoz és a posztmodernhez is, de mintha minden kategóriából ki-kilógna valamilyen oknál fogva, és úgy tűnik, nem is igyekszik sem magát, sem az alkotásait beszuszakolni valamiféle kánonba. A hétköznapiság és a spontaneitás költője, különös ismertetőjele a beszélt nyelvi elemek virtuóz beleszövése a költői szövegeibe, az irónia és a fanyar humor, no meg a kendőzetlen őszinteség. Szinte hihetetlen, hogy ez az egyedi hangú költő, aki nemcsak a kedélyborzoló lírájával, de a világról és a poézisről alkotott markáns véleményével is messze megelőzte a korát, most töltötte be a hetvenedik életévét! (Ráadásul tíz év után épp most jelentkezett új verseskötettel!) Még sok szép évet és sok jó meccset kívánunk neki a magyar íróválogatottal, nektek pedig jó szórakozást az estjéhez!

 

2021/4/27 : mupa 1 komment
Gyenyisz Macujev ezúttal jazzel varázsol el – Miből gyűjt erőt a világhírű zongoraművész?

Gyenyisz Macujev ezúttal jazzel varázsol el – Miből gyűjt erőt a világhírű zongoraművész?

Gyenyisz Macujev ezúttal jazzel varázsol el – Miből gyűjt erőt a világhírű zongoraművész?

Egy igazi világklasszis, aki már szinte mindent elért, amit ebben a szakmában el lehet. A csodagyerekként indult, szenvedélyes és elképesztően technikás orosz zongoraművész nemcsak a színpadon izgalmas egyéniség: összegyűjtöttük a vele kapcsolatos legérdekesebb tényeket, és izgatottan várjuk barátaival közös online jazzkoncertjét.

macujev_2.jpg

Fotó: Eugene Evtukhov

Gyenyisz Macujev a Müpa 2018/2019-es szezonjában az évad művészeként háromszor is színpadra lépett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben: szólóban, nagyzenekarral és kamarazenészként. Sajnos most egy ideig nem élvezhetjük élőben elementáris erejű játékát, azonban szerencsére az online közvetítések adta lehetőségeknek köszönhetően április 22-én egy kifejezetten a Müpa közönségének megálmodott, a hónap elején rögzített jazzkoncerttel lepi meg a nézőket.

 A sokoldalú zongorazseni

Sokoldalúsága már hamar megmutatkozott, hiszen mindössze 3 éves volt, amikor egy tévében hallott dallamot azonnal visszajátszott. Elmondása szerint a sikere titka a szüleiben keresendő (apja zongorista, anyja zongoratanár), az édesapja lett az első zenetanára. És mielőtt még bárki is egy otthon ülő, visszahúzódó kisfiút képzelne maga elé, érdemes hozzátenni, hogy lelkes jégkorongozó és focista volt – ezeket a sportokat a mai napig űzi –, sőt, kamaszként kétszer is eltörte a kezét, mielőtt világhírű művésszé avanzsált volna. Az apai irányítással tett kezdeti szárnypróbálgatásokat követően a számtalan orosz zenei tehetséget kinevelő moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban folytatta tanulmányait, majd a szintén a nagy zeneszerző nevét viselő Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen aratott győzelme végérvényesen elindította a siker útján.

gyenyisz_macujev_zongoraestje_c_kotschy_gabor.jpg

Fotó: Kotschy Gábor

 Teherbírás és nyitottság

Ha valakiről, Macujevről elmondható, hogy hatalmas teherbírású művész – mind az általa előadott monumentális művek, mind a mindennapi vállalások terén. Kislánya születéséig évente átlagosan 220 hangversenyt adott, ő a Nemzetközi Rachmaninov Társaság művészeti vezetője, szülővárosában, a szibériai Irkutszkban fesztivált alapított, emellett fiatal, hátrányos helyzetű zenei tehetségeket támogató jótékonysági alapítványt irányít.

 Merülés a jéghideg tóba

És honnan van energiája mindehhez? A már említett sportok mellett egy másik szokásából merít erőt. A Müpának adott videóinterjújában elárulta: fontos energiaforrás számára, amikor egy orosz szauna után beugrik a nyolcfokos Bajkál-tóba. Emellett persze a hallgatókból áradó figyelemből is töltekezik: „A magyar nézőknek egészen különös érzéke van a klasszikus zenéhez, és amint színpadra lépek, rögtön érzem a kötődést ezzel a nagyszerű közönséggel” – fogalmazott a müpás élményeit felelevenítve.

 „A klasszikus zene a feleségem, a jazz pedig a szeretőm”

Nyitottságát jól példázza, hogy korántsem csak a klasszikus zenében mozog otthonosan, gyakran kalandozik el a jazz felé. „A klasszikus zene a feleségem, a jazz pedig a szeretőm, és nagyon nehéz választani. De a színpadi improvizációhoz nagyon hasznos a jazz. A klasszikus zenében is improvizálok, persze csak az előadásmódommal (…). A jazz nem csak zene, a jazzben az életből is improvizálhatsz” – mutatott rá. A műfaj iránti elkötelezettségét hamarosan egy igazán különleges este keretében tapasztalhatjuk meg, hiszen április 22-én olyasmivel ajándékozza meg a magyar nézőket, amivel korábban még soha: jazzhangversenyt ad orosz zenészbarátaival.

A zongorához így nagybőgő (Andrej Ivanov) és dob (Alexander Zinger) csatlakozik, sőt olyan népi hangszerek is szerepelnek majd a jazzsztenderdek mellett Macujev saját számait is felvonultató koncerten, mint a balalajka (Anasztaszija Tyurina) és a közép-ázsiai lantféle, a domra (Jekatyerina Mocsalova). Az alábbi videóban érdemes meghallgatni, hogyan bánik hangszerével a mindössze 10 éves Tyurina:

És ha ez még nem lenne elég, énekesként Jaroszlava Szimonova színesíti majd az összképet. A felvétel a moszkvai Csajkovszkij Koncertteremben készült 2021. április 3-án – nem érdemes kihagyni.

Sophie Brown esete a Blahalouisianával: mindent a zenekarról

Sophie Brown esete a Blahalouisianával: mindent a zenekarról

Sophie Brown esete a Blahalouisianával: mindent a zenekarról

A Blahalouisiana mindössze néhány év alatt lett a hazai könnyűzenei mezőny egyik legnépszerűbb zenekara: olyan új és összetéveszthetetlen ízt hoztak a magyar zenébe, ami mára a védjegyükké vált. Egyszerre vagányak és szofisztikáltak, énekesnőjük, Schoblocher Barbara pedig kicsit olyan, mint egy, a hatvanas-hetvenes évekből kilépett titokzatos díva. Honnan ered a nevük, mitől működik ilyen jól a csapat, és ki az a Sophie Brown?

blaha.jpg

Fotó: Sivák Zsófia

Magyarországon szinte már nincs is fesztivál nélkülük – bár sajnos most egyáltalán nincs alkalmunk ezt élőben is megtapasztalni. Ám amíg újra helyreáll a világ rendje, hamarosan – egész pontosan április 17-én, szombaton este – lehetőségünk nyílik újra átélni az egyik legkülönlegesebb koncertjüket.

„A formáció sikerei mögött nagyon sok befektetett munka és tudatosság van, ami önmagában díjazást érdemelne, de ebben az esetben a siker titka az is, hogy sikerült megtalálniuk a saját zenei hangjukat. (…) Hangzásuk a ’60-as éveket idézi, dalszerzői stílusukban pedig ötvözik a country, a blues és a modern amerikai popdalok stílusjegyeit” – méltatta a Blahalouisianát az Artisjus, amikor 2019-ben őket választották az év junior könnyűzenei alkotójának.

 Honnan a név?

A hazai nagyszínpadok és klubok egyik kedvenc zenekara 2012 nyarán alakult az egykori Jacked tagjaiból: Jancsó Gábor (basszusgitár), Mózner László (gitár), Szajkó András (gitár), Juhász Ádám (dob) és Pénzes Máté (billentyűk) Schoblocher Barbarával kiegészülve hamarosan Székesfehérvár első számú beat-rock / pop-soul csapatává avanzsált. Frappáns és azonnal megjegyezhető nevük az énekesnő elmondása szerint gitárosuk, Mózner László albérletére vezethető vissza: „…itt ismerkedtünk egymással a Kazinczy utcában, ami elég közel van a Blahához. Egy évig lakott itt Laci, szuper hely volt, lehetett bulizni, hangosan zenélni, nem véletlen, hogy itt írtuk az első dalkezdeményeket”. Hozzátette: amikor már kezdtek egy zenekarra hasonlítani, felmerültek „mindenféle fura nevek”, így jött a Kazincbarcelona és a Blahalouisiana. „Ez utóbbi valahogy beégett, és ebben gondolkodtunk tovább” – fogalmazott. Bár a nevük nem Székesfehérvárt idézi – ahol megalakultak, és ahol a Kodolányi János Főiskola jazzszakán, illetve annak kollégiumában rátaláltak az énekesükre –, a Road Movie sorozat keretében saját himnuszt írtak a városhoz.

 Ahol összeér

A zenekar első kislemeze, a The Wanderer már egyértelműen jelezte, hogy érdemes rájuk odafigyelni: három héten keresztül volt dobogós az MR2 top 30-as listáján. Az igazi áttörést azonban az Ahol összeér című daluk és annak bevállalós videóklipje hozta meg 2015 tavaszán, eddig már több mint 1,5 millióan voltak rá kíváncsiak – nem véletlenül. Úgy szexi, hogy közben nagyon okos és humoros módon játszik a meztelenséggel: lám, így is lehet. „A rock&rollnak fontos része a szexepil, és nekem nagyon szimpatikus, amikor a szexualitás ilyen módon jelenik meg. Sokkal szimpatikusabb, mint amikor Rihanna tangában mutogatja magát” mesélte a klip kapcsán az énekesnő a Recordernek.

 A Morcheeba előtt is felléptek

Kevés nagyobb dolog létezik egy kezdő zenekar életében, mint amikor egy világsztár előtt léphetnek fel. A Blahalouisianának ez korán, már 2013-ban megadatott, ugyanis a Morcheeba előzenekaraként 2500 embernek mutathatták meg a Petőfi Csarnokban, hogy mit tudnak. 2014-ben bejutottak a „tehetségmutató” NagySzínPadra, ahol az Ivan & The Parazollal, a Cloud 9+-szal és a Halott Pénzzel versengtek az első helyért, de a Tallin Music Weeken és Hágában is bemutatkoztak. 2016-os első nagylemezük után 2017 októberében új albummal jelentkeztek Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi címmel, amelyen olyan slágereket találunk, mint a Túl távol, elég közel és a Ha élni felejtek.

 De ki az a Sophie Brown?

2018-ban az említett második lemezt (Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi) egy igencsak emlékezetes müpás koncerten mutatták be Sophie Brown & Blahalouisiana Moon Band névenvagy címmel –, amire a csapatot kevésbé ismerők kissé felhúzhatták a szemöldöküket. Mert hát ki lehet az a Sophie Brown, ha a vendégek között és a programleírásban sem találunk róla bővebb információt? Netán egy feltörekvő amerikai énekesnő, aki egy estére csatlakozott hozzájuk?

Bár – ha nagyon utánanéz az ember – létezik ilyen nevű előadó, korántsem erről volt szó: Schoblocher Barbara egy korábbi interjúban elárulta, a Sophie Brown and the Blahalouisiana Moon Band a zenekar nevének egyik első variációja volt. „A tervezgetéskor épp volt egy barna Szofi az asztalon, és tetszett, hogy az SB utalt volna a monogramomra, de szerencsére az egyszerűbb Blahalouisiana mellett döntöttünk”. A zeneiségükben és klipjeikben rendszeresen megjelenő hetvenes évekbeli atmoszféra a telt házas koncerten teljesen eluralta a színpadot: a sajátos Blahalouisiana-hangzás klasszikus hangszerekkel és Hammond-orgonával egészült ki Balázs Ádám zeneszerző hangszerelésében. Április 17-én este újra megtörténik a varázslat – érdemes képernyő előtt lenni.

Az elfeledett tollforgatótól az irodalom sztárjaiig

Az elfeledett tollforgatótól az irodalom sztárjaiig

Az elfeledett tollforgatótól az irodalom sztárjaiig

Válogatás a Müpa irodalmi podcastjaiból – 1. rész

A Literárium lassan egy évtizede rendszeresen jelentkező irodalmi estjein a közönség szokatlan megvilágításban, a tankönyvek száraz modorát hátrahagyva, a zene és a színház eszközeivel gazdagítva ismerheti meg egy-egy író, költő életművének fontos (és nem ritkán kevésbé ismert) darabjait, így a Keresztury Tibor szerkesztette programsorozat alkalmain az irodalom átélhetővé, emberközelivé válik. A magyar költészet napjához közeledve a Müpa az áprilist az irodalom hónapjaként ünnepli, így ebből az alkalomból a Literárium-estek podcastváltozataiból ajánlunk válogatást. Következzenek először a klasszikusok!

Desiré, Dide és Dezső… is

Kosztolányi Dezső életműve olyan vaskos és jelentékeny, hogy néha nehéz eldönteni, milyen irányból közelítsünk hozzá. Kezdjük a költészetével, vizsgáljuk a Nyugat-nemzedék kiemelkedő poétájának munkásságát? Vagy regényei, prózája után nyúljunk? Esetleg az esszéit vagy műfordításait vegyük előre? Akárhogy is, a jelentősége, nagysága elvitathatatlan, és az is tény, hogy sokaknak megvan a maga kedvenc Kosztolányija ma is: a költő, az esztéta, a regényszerző, a „műkedvelő és szerény nyelvész”…

karinthy_kosztolanyi_c_kulturahu.jpg

Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső © Kultúra.hu

A legtöbben talán bús hangvételű verseit ismerjük, hiszen főleg ezeket tanítják az iskolában, így joggal támadhatna az a benyomásunk, hogy Kosztolányitól távol állt a vidámság, pedig Desiré bizony a harsány humor embere is volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint életre szóló barátsága Karinthyval, akivel rendszeresen és arcátlanul megtréfálták egymást. Kosztolányi még versben sem átallotta megviccelni barátját: Nyár, nyár, nyár című költeményével üzent neki. S hogy mit? A sorok kezdőbetűit összeolvasva mindenki megtudhatja! Parti Nagy Lajos, a Kosztolányinak szentelt Literárium-est összeállítója sok szálon kötődik a nagy költőhöz, még egy színpadi szöveget is írt, amelyben „valódi és áldokumentumok alapján” Kosztolányi utolsó éveinek történetét dramatizálta. A Müpa digitális irodalmi archívumában meghallgatható Kosztolányi-esten viszont az ismert költemények mellett most kevésbé ismert művek is felbukkannak. A szövegeket Fullajtár Andrea és Rajkai Zoltán előadásában hallhatjuk, zongorán Darvas Ferenc játszik, az est rendezője Székely Kriszta.

Átmenetileg elfelejtve

„A költővélevés ama feltételének, hogy költőnek születni kell, eleget tett” – írta róla humorosan Karinthy Frigyes, és valószínűleg nem tévedett. Szép Ernő a fővárosba kerülésétől kezdve szívesen töltötte idejét kávéházakban – a Japán volt a törzshelye, amelynek épületében ma az Írók boltja található –, eszmét cserélt a kor legnevesebb íróival és költőivel, barátságot ápolt többek között Adyval és Molnár Ferenccel, és kiélvezte a pezsgő irodalmi életet. Írt A Hét, a Budapesti Napló és Az Est című lapokba, publikált a Nyugatban, és megélhetését segítendő a fővárosi Cabaret Bonbonnière állandó szerzője is volt.

szeperno_c_magyarkereskedelmiesvendeglatoiparimuzeum.jpg

Szép Ernő © Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

„Szép emlék lesz, félig álom // Hogy itt jártam a világon” – írta Hinta című költeményében, mintha csak sejtette volna, hogy egyszer, a nem is olyan távoli jövőben hálás és meleg szívvel fognak rá emlékezni a költészetet kedvelők. Pedig voltak idők, amikor jószerivel nem is lehetett róla hallani, a zsidótörvények hatályba lépésével ugyanis kiszorult az irodalmi életből, majd 1945 után szinte teljesen eltűnt a költők-írók köréből. Ebből az időszakból származik az a szomorú anekdota, amely szerint már csupán úgy mutatkozott be: „Szép Ernő voltam.” Szerencsére azonban az utókor újra felfedezte magának, és beemelte a kánonba az egykor ünnepelt író-költőt, akinek művészetét Tandori Dezső a szív tudományaként jellemezte. A Müpa felvételén Darvasi László válogatásában, Mácsai Pál rendezésében, Für Anikó és Gálffi László szereplésével, Darvas Ferenc zongorista közreműködésével egy sokoldalú művész tragikus sorsa és hallatlanul izgalmas pályája rajzolódik ki.

Arany János, a rocksztár

Mindannyian tanultunk róla, olvastunk Petőfihez fűződő barátságáról, memorizáltuk költeményeit, hallottuk Shakespeare Hamletjét az ő hangján megszólalni, és lépten-nyomon szembejön velünk… de tényleg! Megszámlálhatatlanul sok utca, tér, iskola, de még egy budapesti metrómegálló is viseli a nevét, egy nagykörúti sarokházon mozaik őrzi a Szondi két apródja sorait, és ami talán a legmeglepőbb: egy kisbolygót is elneveztek róla! Ha ma élne, a költő minden bizonnyal rocksztár lenne, annál is inkább, mert igen jó kapcsolat fűzte a zenéhez: népdalokat gyűjtött és kottázott le saját kezűleg, zenei memóriája a szöveges emlékezetével vetekedett, és saját dalokat is írt.

aranyjanos_barabasmiklosfestmenye2.jpg

Arany János Barabás Miklós festményén (részlet)

A legvagányabb mégis az, hogy mind az általa gyűjtött dalokat, mind saját szerzeményeit elő is tudta (volna) adni, ugyanis gitáron is nagyszerűen játszott. Egyik legnépszerűbb balladájához, A walesi bárdokhoz pedig az elmúlt évek egyik legkedvesebb gesztusa kapcsolódik, ugyanis a költő születésének 200. évfordulóján Montgomery városa posztumusz díszpolgárává avatta Aranyt. Igen, tényleg azért, mert neki köszönhetően a hősi halált halt walesi bárdok történetét vélhetően többen ismerik Magyarországon, mint Walesben. A kivételes költő kivételes műveiből Kukorelly Endre válogatott az estre, amelyen a költeményeket Horváth Lajos Ottó, Schnell Ádám, Rubold Ödön, illetve Nagy Johanna és Krausz Gergő egyetemi hallgatók tolmácsolásában, Rubold Ödön rendezésében élvezheti a közönség.

Valaki jár a fák hegyén

 „Fölpróbáltam. Nyakamig ért.
Nagy volt, szörnyen nagy és örök.
Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam:
No de sebaj, belenövök.”

- írta Kányádi Sándor Arany János kalapja című versében, míg Hiúság című 1983-as költeményében egy neki szentelt padról álmodozott a feljebb már említett, Arany János nevét viselő metróállomáson. 1993-ban egy nyugdíjas házaspár kezdeményezésére e (kevéssé komolyan gondolt) vágya teljesült, zavarba is ejtette a felé áradó szeretet, de nagyon örült neki. Az erdélyi magyar költőt elsősorban a gyermekeknek szánt verseiről ismerjük, amelyeken nemzedékek nőttek fel, és amelyek nyomán valóságos rajongótáborra tett szert.

kanyadisandor_c_mupa.jpg

Kányádi Sándor © Müpa

2018-ban bekövetkezett halálakor Szabó T. Anna a következőket mondta: „Tanító volt a szó legnemesebb értelmében: a világ szinte minden magyar közösségéhez ellátogatott, a legkisebb falvakba és a legtávolabbi városokba is elment, hogy eleven szavával, tréfáival és szelíd példájával mutassa meg, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet.” 2016 februárjában a Fonó zenekarral közös, humorban és szeretetteljes pillanatokban bővelkedő, kiváló, zömében erdélyi muzsikával kísért estjét senki nem felejti el, aki ott volt. Most pedig szívből ajánljuk mindazoknak (is), akik nem láthatták-hallhatták aznap.     

Csukás István 80

Kányádi Sándor mellett egy másik legendás mesélőt is elveszített a hazai irodalmi élet a közelmúltban: Csukás István tavaly hunyt el, de örömünkre egészen különleges életművet hagyott ránk. Történetein generációk nőttek fel, senkiéhez nem hasonlító, egyedi nyelvet és figurákat teremtett, meséiben a gyerekek világába helyezkedve, az ő szemükön keresztül mutatott rá a mindannyiunk számára fontos tanulságokra. Hősei – ahogy ő maga is – még életében klasszikussá váltak, pedig Csukás István eredetileg nem is készült gyerek- és ifjúsági írónak, s hogy mégis így alakult, azt a visszaemlékezések szerint Kormos István biztatásának köszönhetjük.

csukasistvan_c_mupa.JPG

2016-ban a magyar költészet napján, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként megrendezett születésnapi estjére azonban elsősorban a felnőtteket várták, és az előadásban a mester kevésbé ismert, de gyerekirodalmi alkotásaihoz hasonló jelentőségű lírája és ő maga került a középpontba. Bizony, Csukás István eredetileg „felnőtt” költőnek indult, szakmabéli barátai, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Tandori Dezső vagy Zelk Zoltán méltatták és támogatták, és kisebb publicitással ugyan, de sorra jelentek meg verseskötetei is. Aki szívesen ismerkedne az életmű ezen darabjaival, olvashatja az Összegyűjtött verseket, és semmiképp se hagyja ki a Müpa honlapjának Digitális Irodalom menüpontjában elérhető ünnepi előadást, ahol egyébként a régi barát, Szakonyi Károly (is) beszélgetett a költővel!

Láttál már ilyet? – 5 különleges hangszer a régizenéből

Láttál már ilyet? – 5 különleges hangszer a régizenéből

Láttál már ilyet? – 5 különleges hangszer a régizenéből

Az emberiség a kezdetektől rendkívül kreatív volt az újabb és újabb instrumentumok megalkotásában, amelyek mindegyike egyedi ízzel gazdagította az adott kor muzsikáját. Ma már számos zenekar törekszik arra, hogy historikus hangszereken rekonstruálja a középkor, a reneszánsz vagy éppen a barokk zenéjét, így képet kaphatunk róla, hogyan is szólalhatott meg egy-egy mű annak idején. Most 5 különleges hangszert hoztunk el a régizene világából.

a_vak_tekerolantos.jpg

ifj. Pieter Brueghel (műhelye): Vak nyenyerés a falu utcáján © Szépművészeti Múzeum

 Hárfacitera

A hárfa és a citera ma is ismert és közkedvelt hangszerek, a hárfacitera viszont már kevésbé csenghet ismerősen. A citerafélék legjellemzőbb közös tulajdonsága a kezdetektől az volt, hogy a húrozat végig a rezonánstetővel ellátott hangszertest felett húzódott. Ahogy a Papageno cikke is rámutat, Európában – főleg német, francia és skandináv nyelvterületeken – Griffbrettzither, Scheitholt, epinette, hummel vagy langeleik néven már a 16. században is ismerték ezeket. A fogólappal rendelkező verziók – amilyenek a magyar citerák is – jóval közismertebbek voltak, és gyakrabban fordultak elő, mint a fogólap nélküli hárfaciterák. A hüvelykujjra húzott fémpengetővel és ujjbegyekkel megszólaltatott, gyakran kétkórusos húrozattal készített Akkord-Zither-Harfékat (akkord-citerahárfákat) legtöbbször 5-6 akkordcsoportba hangolták, húrcsoportonként 5-7 húrral vagy húrpárral. Az alábbi videóban egy nyolcvanas években készült hangszert hallhatunk:

 Viola da gamba

A viola da gamba (olasz kifejezés, magyarul körülbelül „térdhegedű”-t jelent) egy hathúros vonós hangszer, amelynek eredete egyrészt a gitárszerű körvonalú, lapos hátú vihueláig vezethető vissza – utóbbit a 15-16. századi Spanyolország főúri, királyi udvaraiban használták –, emellett a rebekkel is kapcsolatba hozható. A reneszánsz és a barokk egyik fő hangszerének kialakulásában közrejátszhatott, hogy egyesek pengetés helyett vonót kezdtek használni. Az eredeti ferde pozíciója később a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, ezért is hívják térdhegedűnek. Egyik legkorábbi, 1497-es ábrázolása Lorenzo Costa egyik oltárán látható a bolognai San Giovanni in Monte templomban.

viola_da_gamba.jpg

Lorenzo Costa alkotása

 Rebek

A már említett rebek háta domború, lanthoz hasonló testtel, de rövidebb és szélesebb nyakkal. A tabulatura.hu írása kiemeli: érdekessége, hogy ívben hajlott fogólapja alatt gyakran képeztek ki boltozatos üreget, amely így a hangszertest mellett szintén rezonánsként működött, és így erősebbé, teltebbé tette a hangszer egyébként nazálisabb, élesebb hangját. Általában három húrral szerelték fel. Népi hangszerként léteznek változatai Krétán (lyra), illetve a Balkán-félszigeten (a gadulkát ölben tartva szólaltatják meg).

 Töröksíp

A fúvósok közül ezúttal egy történelmi jelentőséggel is bíró hangszert emelünk ki, amely hozzánk valószínűleg a törökök révén jutott el, és Európa déli és délkeleti részén, illetve ázsiai és arab nemzeteknél mai napig alkalmazzák. A 17-18. századi Magyarországon használt nádnyelves töröksíp – más néven tárogatósíp – a Rákóczi-szabadságharc kurucainak hangszere volt, amely tábori, illetve nagydobbal együtt tánckísérő instrumentumként szolgált. Ennek köszönhetően jelképpé vált: emiatt a hatalom a szabadságharc bukása után elrendelte ezen hangszerek megsemmisítését, így ma már csak korabeli leírások alapján készült másolatai léteznek.

toroksip.jpg

A töröksíp (Fotó: nepihangszerek.hu)

 Spinét

A spinét leginkább a csembalóhoz hasonló hangszer, annak kisebb, hordozható változata, ahol a húrvezetés a billentyűkre merőleges, vagy valamilyen szöget zár be azokkal. A szó a német Spinettből ered, forrása pedig az olasz spinetta, a spina (tüske) kicsinyített formája, a hangszer húrjait ugyanis apró tüskék pendítik meg.

vermeer.jpg

Vermeer: Lány spinéten játszik

 Tekerőlant

Ki gondolná, hogy Mozart és Vivaldi is komponált tekerőlantra? Bár ma már leginkább a paraszti kultúrához kötjük a hangszert, a középkorban még igen gyakran hallhattuk templomokban, a 18. századig pedig a főúri udvarokban is előszeretettel használták. Jól mutatja egykori népszerűségét, hogy XIV. Lajos idején két virtuóz tekerőlantos Jean-Baptiste Lully zenekarában is helyet kaphatott, XV. Lajos harmadik lánya pedig rendkívül ügyesen játszott a hangszeren. Érdemes egy pillantást vetni a mai tekerők egyik ősére: az alábbi képen látható kétszemélyes organistrumot ábrázoló XIII. századi szobor a compostelai székesegyház falát díszíti.

17-organistrum-santiago-compostela-919x1024.jpg

A tekerőlant egyik őse, az organistrum (fotó: mara-aranda.com)

A számos más néven – tekerő, nyenyere, szentlélekmuzsika, kolduslant – is ismert hangszer megszólaltatója egy gyantás fakorongot forgatva hozza rezgésbe a korongra feszülő húrokat, miközben másik kezével érintőket („kottákat”) nyomva a húrra a hosszt és a hangmagasságot változtatja. Jellegzetes hangzásához nagyban hozzájárulnak az állandóan megszólaló kísérőhúrok, burdonhúrok, és fontos szerepet kap a tekerőlant sajátos reccsentő ritmushangja.

2021/3/26 : mupa 2 komment
5 könyv + 5 felvétel: így lesz teljes az élmény!

5 könyv + 5 felvétel: így lesz teljes az élmény!

5 könyv + 5 felvétel: így lesz teljes az élmény!

Ahogy megyünk bele a tavaszba, egyre inkább vágyunk a szabadtéri programokra, de a hidegebb napokon azért még szívesen ejtőzünk otthon is. Akár a kanapén, akár a parkban töltjük az időnket, egy biztos: egy tartalmas olvasmány mindenhol jól jön. És ha még valamilyen extra videó vagy éppen podcast is kapcsolódik hozzá, már garantáltan nem fogunk unatkozni. Íme 5 könyv + 5 felvétel, amit jó szívvel ajánlunk!

zavada_peter_kezdofoto.jpg

Závada Péter © bcmagazin.hu

 Ibsen: Peer Gynt

Kezdetnek rögtön egy igazi klasszikust hoztunk, hiszen vannak olyan elévülhetetlen művek, amelyek több évtized vagy akár évszázad távlatából sem veszítettek a varázsukból: Henrik Ibsen Peer Gyntje pont ilyen. Az 1867-ben született drámai költemény egy igazán nemzetközi mű, hiszen a norvég szerző Olaszországban írta meg dánul. A rendkívül fordulatos és sokszínű cselekményhez többek közt Peter Christen Asbjørnsen norvég mesegyűjteménye szolgált inspirációul. Bár Ibsen eredetileg nem színpadra szánta, végül hatalmas színházi siker lett: ehhez nagyban hozzájárult Edvard Grieg magával ragadó zenéje.

A komponista több mint egy évet töltött a mű megzenésítésével, amihez a norvég népzenét vette alapul. Ahogy egy barátjához írt levelében fogalmaz: „Rettenetesen makacs ez a darab, főként néhány részlete, kivétel Solveig dala. (…) Komponáltam a hegyi király barlangjához, és szó szerint képtelen vagyok meghallgatni, annyira ragaszkodik a tehénlepényhez, norvégtudatossághoz és öntömjénezéshez. Azt remélem, hogy észrevehető benne az irónia.” A könyv mellé érdemes megnézni a Müpa médiatárában egy gyors regisztráció után ingyenesen elérhető 2017-es Peer Gynt táncjátékot, ahol a narrátor a színháztörténet egyik legemlékezetesebb Peer Gynt-alakítását nyújtó Huszti Péter, a Coincidance táncegyüttes mellett pedig kiváló énekesek szólaltatják meg Grieg felejthetetlen muzsikáját.

theodor_kittelsen.jpg

Theodor Kittelsen illusztrációja a Peer Gynthöz

 Shakespeare: Szonettek

Aki rövidebb olvasnivalóra, illetve csak párpercnyi feltöltődésre vágyik, a versekben ideális társra találhat. Az örökzöld műveknél maradva Shakespeare szonettjei egyszerre szólnak rólunk és repítenek el egy másik világba: bármikor, bárhol is ütjük fel a kötetet, jólesik elmerülni sokrétű költeményeiben. Az 1592 és 1598 között íródott 154 szonett ajánlásában szereplő „Mr. W.H.” kilétét azóta is homály fedi, annyit lehet tudni, hogy az első 126 szonett a fiatal költőnek, a további 28 pedig egy titokzatos hölgynek szól. Szabó Lőrinc csodálatos fordításai sokak szerint helyenként még az eredetit is túlszárnyalják.

A verseket belengő misztikum és szenvedély Márkos Albert csellista-zeneszerzőt olyannyira megihlette, hogy W. H. néven alapított formációt Shakespeare szonettjeinek és dalainak megzenésítésére. Szerelem, szerelmi háromszög, szókimondó szexualitás és mindaz, ami ezzel jár: ezt és még többet ígér a W. H.  Shakespeare-szonettek és -dalok című 2014-es estje, ahol többek közt Sena Dagadu, Gryllus Samu (basszusgitár), G. Szabó Hunor (dob) és Ónodi Eszter lépett színpadra.

 Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Sokan nem is gondolnák, hogy Szabó T. Anna milyen sok szállal kötődik a már említett Shakespeare-hez: néhány éve például a Madách Színház számára lefordította a Szerelmes Shakespeare című film alapján készült darabot, emellett a szerző szonettjeit és a Téli regét is átültette magyarra. Természetesen nemcsak fordítóként érdemes rá odafigyelni, hiszen kétségtelenül a magyar irodalom egyik legmarkánsabb hangú költője: verseire és prózai műveire egyaránt jellemző a bámulatos sűrítettség és erős drámaiság, az érzelmek, lelkiállapotok árnyalt és pontos megfogalmazása.

Ezúttal legfrissebb novelláskötetét, a Szabadulógyakorlatot ajánljuk, amelyet a Könyves Magazin beválasztott 2020 legjobb könyvei közé. „Nagyon erős és szenvedélyes, mégis finom és bölcs Szabó T. Anna harmadik novelláskötete, amelynek középpontjában a női vágy árnyalatai, a szerelem, a sóvárgás és a rajongás témája áll” – írták róla. A novellákban kiemelten fontos szerepet kap a zene, és nem titok, hogy a szerző életében is központi helyet foglal el: nem véletlen, hogy Náray Erika beszélgetéssorozata, a Jazzrajongók vendégeként is kedvenceiről mesélt. Megéri meghallgatni podcastunkat a Spotifyon!

szabo-t-anna-szabadulogyakorlat.jpg

Fotó: Szabó T. Anna / Facebook

 Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Závada Péter költő, drámaíró az ezredforduló környékén indult új művészgeneráció és az 1996-ban Süveg Márkkal megalapított Akkezdet Phiai tagjaként, slammerként már korán bizonyította, hogy nagyon is érdemes rá odafigyelni. Sokoldalúságát jól mutatja, hogy dramaturgként, dalszöveg- és operalibrettó-szerzőként többek közt a Krétakörrel, a Tünet Együttessel, a Mohácsi fivérekkel és a Katona József Színházzal is dolgozott, legutóbb pedig a Stúdió K mutatta be A széplélek című drámáját.

Harmadik kötete, a Roncs szélárnyékban kapcsán a Revizor Online szerzője így fogalmazott: „Ahová csak odavillan a Roncs szélárnyékban lírai tekintete, enigmatikus, különféle érzeteket keverő, szikár versképek fénylenek fel időről, természeti tájról, erdőről, tengerről, szélről, nyelvről és álomról.” Egy ilyen rendkívüli időszakban, mint amilyen ez a mostani, versei különösen jól rezonálnak a bennünk kavargó gondolatokra. Mellé tökéletes választás a Müpa digitális irodalmi gyűjteményében két részletben (itt és itt) meghallgatható 2017-es Závada Péter-est, ahol Hajduk Károly színművész és a free jazz egyik mestere, Szelevényi Ákos teszi teljessé az élményt.

 Bereményi Géza: Magyar Copperfield

Bereményi Gézát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: az 1946-ban született, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező a magyar kultúra megkerülhetetlen alkotója. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint az Eldorádó, emellett többek közt a Veri az ördög a feleségét és a Megáll az idő forgatókönyvét jegyzi. És ha ez még nem lenne elég, Cseh Tamás legendás dalainak is ő a szövegírója. Ezúttal 2020-as önéletrajzi regényét, a Magyar Copperfieldet ajánljuk, amelyben elsősorban gyermek- és ifjúkorát idézi meg, ám a könyv egyúttal a magyar történelem izgalmas krónikája is. Kiegészítésképpen Literárum sorozatunk emlékezetes, Kövesdi László színész, Tóth Evelin zenész, és Mózes Tamara (ének, zongora) közreműködésével megvalósult 2014-es estjét javasoljuk meghallgatni.

beremenyi.jpg

Fotó: Hauber Károly weboldala

7 izgalmas tény a régizene történetéből

7 izgalmas tény a régizene történetéből

7 izgalmas tény a régizene történetéből

Mi is pontosan a régizene, melyik zeneszerző volt a régizene-mozgalom úttörője, kinek tulajdonítják az első operát, és ki volt az az ismert személy, akit gyerekként a szép hangja miatt számos alkalommal elraboltak? Ez is kiderül cikkünkből, amely érdekességeket villant fel a régizene történetéből.

regizene_kezdokep.jpg

Gerard van Honthorst: A koncert (1623)

„Régen minden jobb volt” – állítják sokan, többek közt akkor, amikor zenéről van szó. Bár ez természetesen nem jelenthető ki ilyen kategorikusan, megvan az oka, hogy időnként úgy érezzük, ma már nem születnek olyan jó zenék, mint néhány évtizede. Ahogy arra a Lángoló cikke is rámutat, a 10-30 éves korunk közötti időszakra aránytalanul sokat gondolunk vissza, feltehetően azért, mert ekkor ért minket a legtöbb új, személyiségünket meghatározó élmény. Ez is egy aspektusa a réginek, de a szó szoros értelmében vett régizene sokkal régebbre repít vissza, ennek ellenére – vagy éppen ezért – rengetegen rajonganak érte.

 Mi is a régizene?

Néhány éve már körbejártuk a témát, ahol rámutattunk: a hagyományos meghatározás szerint a régizenéhez tartoznak azok a nyugat-európai klasszikus zeneművek, amelyek a középkortól a barokkig tartó időszakban születtek (500-1750), de egészen a 19. századig feledésbe merültek. Az 1800-as évekig ugyanis általános volt az a tendencia, hogy a műveket a megszületésük után legfeljebb néhány évig játszották – persze akadtak kivételek, például az egyházi zenék között.

reunionmusicien-3.jpg

François Puget (1651-1707) festménye

Ennek a folyamatnak végül a kései 18. század, közvetve Mozart, Haydn és Beethoven vetett véget, akiknek darabjait haláluk után is rendszeresen és sikerrel játszották és játsszák ma is. Így a terminológiát tekintve a barokk kor végét, vagyis 1750-et, Johann Sebastian Bach halálát tekinthetjük a régizenei korszak végének. Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus alapítója és karmestere viszont sokkal megengedőbb ezzel kapcsolatban: egy interjúban úgy fogalmazott, számára az a régizene, amikor a zeneszerző már nem él. A Müpa vele készült alábbi friss videójában elmondta: az olyan időben közelebbi alkotók esetében, mint például Bartók, Kodály vagy Dohnányi, jóval könnyebb a zenekutató dolga, hiszen meghallgathat korabeli felvételeket, amelyeken sokszor maga a szerző játssza vagy vezényli saját művét.

 

 Melyik zeneszerző volt a régizene-mozgalom úttörője?

A régizene-mozgalom úttörőjeként Mendelssohnt szokás emlegetni, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a világ újra felfedezte magának Bachot. Az ő közbenjárására valósult meg 1829-ben Berlinben az a koncert, amelyen Bach Máté-passióját – némi változtatással – a zeneszerző halála óta először játszották el közönség előtt.

 Az első nyomtatott kották

Kezdetben csupán a szájhagyomány és a kéziratok segítettek egy-egy dallam továbbörökítésében. A zene terjedésében később döntő szerepet játszottak az első zenei nyomdák, amelyek lehetővé tették, hogy a korábban csak kéziratos példányokból ismert darabok közkinccsé válhassanak. Eleinte különböző eljárásokkal kísérleteztek, ilyen volt például a fatáblás nyomás, amit a XV. század végén alkalmaztak először: így készült például az első magyar hangjegynyomtató, a kolozsvári Hoffgreff György nyomdájában Tinódi Lantos Sebestyén Cronicája. Az első, mozgatható típusról készült nyomtatott kotta kiadása a velencei Ottaviano Petruccihoz fűződik (1501), aki fémből készült betűket és menzurális hangjegytípusokat használt (ekkor még nem volt ütemvonal, a hangjegyek formái azonban már a hangok időtartamára is utaltak).

francesco_spinacino.png

Francesco Spinacino művének kottája Ottaviano Petrucci kiadásában (1507)

 Mégsem Monteverdi írta az első operát?

Bár az első igazán jelentős operaként Monteverdi Orfeóját szokás emlegetni, az első opera Jacopo Peri Dafné című műve volt, amely feltehetően 1597-98 körül, a firenzei karnevál időszakában hangzott el először. A Fidelio cikke rámutat: a zeneszerzőt hamarosan megbízták egy következő művel, ez volt az Euridiké, amelyet már sokkal monumentálisabb keretek között, Medici Mária és IV. Henrik esküvői ünnepségén mutattak be 1600-ban.

 Bordalok, ivónóták

A régizene korántsem csak az emelkedett dallamok tárháza, hiszen az élet és a jó italok élvezete már azokban a századokban is része volt a mindennapoknak. A bordalok, ivónóták gyökerei egészen az ókori költészetig nyúlnak vissza, és a középkorban is előszeretettel magasztalták a bort és a borivást. Elég csak a Carmina Burana gyűjteményében fennmaradt vágánsdalokra gondolnunk, amelyeket Carl Orff zenésített meg a harmincas években. A barokk korszak szintén remek táptalaja volt a műfajnak, Jean-Philippe Rameau, a 18. század egyik legjelentősebb zeneszerzője például 1719-ben Avec du vin, endormons-nous („Aludjunk el borral”) címmel írt dalt.

 A zeneszerző, akit gyerekként elraboltak

A reneszánsz korban voltak, akik vérre menően komolyan vették a zenét. A nagy franko-flamand zeneszerzőt, Orlande de Lassust például a legenda szerint szép hangja miatt többször is elrabolták a Szent Miklós-templom gyermekkórusából más kórusok számára.

lassus.jpg

Fotó: BBC

 Régizene a filmekben

A filmművészet is korán rátalált a régizenében rejlő potenciálra, és hol korhű módon, kosztümös filmek aláfestéseként, hol pedig a drámai hatás fokozására alkalmazza. Nem véletlen, hogy az operaházak, a színházak, illetve a koncertek helyszínéül szolgáló szalonok számos filmben fontos szerepet kapnak, hiszen a kulturális események a feltöltődés mellett már évszázadokkal ezelőtt is remek alkalmat szolgáltattak a találkozásra és a legfrissebb pletykák begyűjtésére. Jól érzékelteti ezt a Choderlos de Laclos 18. századi levélregényéből John Malkovich, Glenn Close és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült 1988-as film, a Veszedelmes viszonyok. Az alábbi jelenetben Händel Xerxész (Serse) című operájának híres áriáját, az Ombra mai fùt hallhatjuk. Vivaldi muzsikáját is előszeretettel használják a filmes alkotások, sorozatok: C-dúr concertója például a Kramer kontra Kramerben (1976), a Moll Flandersben (1996) és a Casanovában (2005) is felcsendül. A sort természetesen még folytathatnánk.

Hiányzik a koncertélmény? – Mutatunk néhány kihagyhatatlan, ingyenes lehetőséget

Hiányzik a koncertélmény? – Mutatunk néhány kihagyhatatlan, ingyenes lehetőséget

Hiányzik a koncertélmény? – Mutatunk néhány kihagyhatatlan, ingyenes lehetőséget

A tavasz és a jó idő már csak karnyújtásnyira van, ám addig is érdemes a napjainkat, estéinket olyan koncertekkel és előadásokkal feldobnunk, amelyek segítenek maximálisan kikapcsolni. A Müpa Home ingyenes élő online közvetítései, amelyeket a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján követhetünk, hétről hétre üdítő meglepetésekkel szolgálnak minden műfajban. Mutatjuk, mi az, amit ezekben a napokban feltétlenül látni és hallani kell!

mupahome_c_posztos_janos.jpg

 Fotó: Posztós János

  Baráti, Várjon és a Concerto Budapest

„Hogy a harminchét esztendős művész jelenleg milyen párját ritkító biztonsággal hegedül, mutatja, hogy merte a 125 percnyi zenét élő hangversenyen rögzíteni. (…) Sehol semmi hangszeres gyarlóság, esetlegesség, sehol egy hamis vagy salakos hang. (…) A műértelmezések végsőkig letisztultak, nincs felesleg, az előadó mélyen meghajol az alkotó előtt” – írta a Magyar Narancs 2016-ban Baráti Kristóf Mozart összes hegedűversenyét és három zenekari kíséretes szólóművét felvonultató lemeze kapcsán. A virtuóz azóta csak még inkább belopta magát a zenerajongók szívébe, akik február 23-án Várjon Dénes zongoraművésszel, illetve a Concerto Budapesttel közös élő online koncertjén ismét meggyőződhetnek róla, hogy a kisujjában van Mozart.

Ezúttal a G-dúr hegedűversenyt élvezhetjük az előadásában, amely a zeneszerző 1775-ben Salzburgban komponált hegedűversenyei közül a harmadik. Ahogy arra Pándi Marianne rámutatott: ez Mozart első olyan érett alkotása, amelyben az idegen hatások mellett szuverén módon mutatkozik meg az egyéni lelemény. Várjon Dénes egy nem kevésbé magával ragadó művel készül: a c-moll zongoraverseny egyrészt hangneme miatt is különleges helyet foglal el Mozart kompozícióinak sorában (27 zongorakoncertje közül csak kettő van mollban), másrészt az operákon kívül nincs még egy olyan műve, amely a trombiták, kürtök és üstdobok mellett a teljes fafúvós kart is foglalkoztatja. Végül, de nem utolsósorban Baráti, Várjon és a zenekar Mendelssohn d-moll versenyművével zárja az estét, ami kétségtelenül felteszi a koronát a felemelő koncertre. A hangverseny egyik érdekessége egyébként, hogy karmestere ezúttal nincs a produkciónak.

concerto_budapest_valuska_gabor.jpg

A Concerto Budapest a Müpában (Fotó: Valuska Gábor)

 Kiváló orosz muzsika, egy ifjú orosz csellóvirtuóz és egy fiatal magyar karmester

Az orosz klasszikusok kedvelői semmiképp se hagyják ki a Nemzeti Filharmonikusok február 25-i koncertjét, hiszen Klasszikus szimfónia címmel két Csajkovszkij- és egy Prokofjev-mű csendül fel – méghozzá a zseniális fiatal orosz csellista, Alexander Ramm és a nemzetközi sikereket arató magyar karmester, Hontvári Gábor közreműködésével. Mindketten számos versenyen bizonyítottak már: a Vlagyivosztokban született Ramm a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult, majd 2015-ben ezüstérmet nyert a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen.

 „…lélegzetelállító játék… Ramm értelmezése egyértelműen igazolja a Rostropovich legendás Decca-felvételeivel való összehasonlítást. Egy fiatal csellista több mint sikeres debütálása… Színes és lírai játéka az első osztályba repíti” – fogalmazott vele kapcsolatban a Pizzicato.lu. Ilyen méltatások mellett nem csoda, hogy olyan karmesterekkel lép fel, mint Vladimir Jurowski és Valerij Gergijev, és olyan partnerekkel muzsikál, mint Julian Rachlin és Gyenyisz Macujev.

Hontvári Gábor a Zeneakadémián és a weimari Franz Liszt Hochschule für Musikon végzett, jelenleg a würzburgi Mainfranken Theater első karmestere és helyettes zeneigazgatója. Kvalitásait jól érzékelteti, hogy szakmája egyik legrangosabb megmérettetésén, a frankfurti Solti György Nemzetközi Karmesterversenyen megosztott második díjjal ismerték el.

  Mondák és mesék bűvöletében

Mondák, mesék és varázslatos tájak közt kalandozhat, aki február 27-én a Müpa Home-mal és a Budafoki Dohnányi Zenekarral tölti a szombat estét. Az elsősorban a romantikát fókuszba helyező hangverseny ugyanis Muszorgszkij népi mondavilágban gyökerező, Szent Iván éjszakáját megidéző Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményével indul, majd Stravinsky A tűzmadár című szvitje és Dvořák IX. (e-moll) szimfóniája teszi fel az i-re a pontot. A karmesteri pulpituson ezúttal a zenekar első vendégkarmestere, az olasz-osztrák származású Guido Mancusi áll, aki a Wiener Volksoper zenekarának vezetője, a Wiener Symphoniker vendégkarmestere és a Schönbrunn Orchester Wien vezető karmestere, emellett zeneszerzéssel is foglalkozik.

guido_mancusi_matthias_leonhard_kicsi_2.jpg

Guido Mancusi (Fotó: Matthias Leonhard)

Szeretek itt dolgozni, mert ezekkel az őrülten jó zenészekkel bármit meg tudunk csinálni. Bátrak, és vállalják a kockázatot. Éppen ez az, amire a művészetnek szüksége van ahhoz, hogy igaz legyen” – vallotta a Budafoki Dohnányi Zenekarral való együttműködésről. Bár a zenekar ezúttal a klasszikus repertoárból válogat, a kortárstól kezdve a jazzen át a popig és a filmzenéig terjedő széles repertoárjuknak és nyitottságuknak köszönhetően az ország egyik legsokoldalúbb zenekaraként tartják őket számon. Büszkék saját big band formációjukra, emellett olyan sztárokat kísértek már, mint Sting, José Carreras, Andrea Bocelli vagy Quincy Jones.

Csemege a néptáncrajongóknak

A Müpa Home a néptánc szerelmeseinek is tartogat online meglepetést a jövő hétre. Február 24-én az idén 70 éves Magyar Állami Népi Együttes Körtánc című előadásának lehetnek élőben szem- és fültanúi: az antológiaszerű válogatás a Kárpát-medence magyarsága és a vele sorsközösségben élő nemzetiségek folklórjából merítve táncolja körbe a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket és „Kis-Magyarországot”. A komoly múltra visszatekintő együttesben hagyomány és innováció egyesül, hiszen a népi kultúra megőrzésére való törekvés mellett a korszerűség, az aktualitás is fontos szempont számukra.

magyar_allami_nepi_egyuttes_kortanc.jpg

Fotó: Váradi Levente

Markáns, előremutató művészetfilozófiájuk nemzetközi szinten is a korszerű néptáncszínház egyik legfontosabb bázisává tette a Magyar Állami Népi Együttest. „Büszke vagyok arra, hogy már legalább háromszor el akart vinni képletesen a „folklórrendőrség”: a szakma konzervatív részénél bizonyos (…) előadásaink megütközést váltottak ki, pedig az új utakra való lépések sohasem voltak öncélúak. Évezredes hagyományainkban – elképesztő csoda folytán – százezrek tehetsége és hozzáadott szellemi java csodálatos egységgé állt össze” – fogalmazott az együttes vezetője, Mihályi Gábor Harangozó Gyula-díjas, érdemes és kiváló művész visszaemlékezésében.

Videóajánló: Esperanza Spalding

Aki valami könnyedebbre vágyna, bátran keresse fel a Müpa videótárát, ahol számtalan műfaj közül választhatja ki kedvenceit. Bár most nem utazhatunk, HD-minőségű felvételeinknek köszönhetően akár a legtávolabbi országok sztárjait is egy szempillantás alatt az otthonunkba varázsolhatjuk. Például az amerikai Esperanza Spaldingot, aki még 2009-ben nyűgözte le a Müpa közönségét, azóta pedig már a legnagyobb jazzcsillagok között tartják számon. Így egyúttal az időben is ugorhatunk egy nagyot, elfeledve egy koncert erejéig, miért is aggódunk 2021-ben. A jazz megkerülhetetlen és többszörös Grammy-díjas multiinstrumentalistája – énekel, basszusgitározik és nagybőgőzik – igazi felüdülést ígér ezekben a téli napokban. A videótár vágatlan felvételeinek eléréséhez mindössze egy ingyenes Müpa+ hűségprogramos regisztrációra van szükség.

süti beállítások módosítása