4 lebilincselő olvasmányélmény, ami felejthetetlenné teszi az idei nyarat

4 lebilincselő olvasmányélmény, ami felejthetetlenné teszi az idei nyarat

4 lebilincselő olvasmányélmény, ami felejthetetlenné teszi az idei nyarat

Nincs is jobb dolog, amivel el lehet tölteni a hosszú, ráérős nyári napokat, mint belefeledkezni egy-egy könyvbe, és teljesen elveszni a betűkből teremtett univerzumban. Vannak ugyanis kötetek, amelyeknek meg kell adni az időt és a figyelmet, amelyeket nem lehet, sőt nem szabad kapkodva olvasni. Mutatjuk, milyen lebilincselő műveket érdemes kézbe venned idén nyáron, hogy egyúttal az ősz izgalmas irodalmi programjaira is felkészülhess. A következő könyvek szereplői ősszel ugyanis életre kelnek a Müpában!

2021-adult-summer-reading-list-f.jpgForrás: Getty Images stock

Halász Rita: Mély levegő

 „Ott a kérdés, hogyan engedhettem ezt meg. Hogy nem vettem észre? Ez a legrosszabb. Az érzés, ha arra az emberre gondolok, aki lettem mellette. Egy szomorú, fakó arcú nő. Akinek nincs önbizalma, azt sem tudja, mit akar az élettől” – az idézet Halász Rita első könyvéből, a Mély levegőből származik, amely megjelenésétől kezdve óriási siker. Nem is csoda, hiszen amellett, hogy kivételes és sokat ígérő írói bemutatkozás, hiánypótlóan rántja le a leplet a bántalmazó kapcsolatok dinamikájáról, egy házasság végéről: a „menni vagy maradni”, a „megmenteni vagy menekülni” dilemmájáról. Arról, miként lehet egy bántalmazó kapcsolatból gyerekekkel menekülni – szabadulni. És nem utolsósorban arról, hogy a valós, lelki szabadulásig milyen keserves út vezet… A Margó-díjas Halász Rita regénye magával ragadó, tabudöntő alkotás, amelyben a szerző nem kendőz el semmit, ellenben igazságot sem szolgáltat senkinek, csak azt mutatja be, mi történik, ha egy házasságban teljesen elbillennek a hatalmi viszonyok. És azt, mi következhet ezután. A szerző kötete október 12-én elevenedik meg a Liszt Ünnepen: az est során Pálos Hanna előadásában hangzanak majd el részletek a műből, Beck Zoltán játékával kísérve.

halasz-rita-mely-levego-konyv-libri-magazin-cikk-1024x640.jpgHalász Rita: Mély levegő, Forrás: magazin.libri.hu 

 

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

Szinte nincs olyan kultúrakedvelő, aki ne találkozott volna már a holland festő, Jan Vermeer van Delft legismertebb művével, amelyet sejtelmessége miatt az „Észak Mona Lisájaként” is emlegetnek. Az 1665-ben készült kép körül sok a talány: nem tudni, megrendelésre készült-e, és ha igen, kinek a részére. Ahogy azt sem, ki lehetett a festő modellje. Vannak, akik úgy gondolják, Vermeer lánya látható a képen, mások szerint a szeretője, de olyan is akad – mint a hágai Mauritshuis igazgatója, ahol a kép található –, aki szerint a gyöngy fülbevalós lány nem hús-vér személy, inkább egy időtlen női figura. Erre a kérdésre próbált választ találni Tracy Chevalier, aki különleges regényében tárta az olvasók elé a maga elképzeléseit. Történetében – amely az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható ábrázolása – a lány egyfajta asszisztens a festő mellett, és végül modellt is áll neki a festő feleségének fülbevalójában. A regény két film alapjául is szolgált, ezek közül a Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével, Peter Webber rendezésében készült nagy sikerű alkotást tekintheti meg a közönség szeptember 18-án a Müpában. A vetítés előtt és után Réz András filmesztéta beszél Webber filmjéről, amely maga is olyan, akár egy képzőművészeti alkotás.

lany_gyongy_fulbevaloval_port.jpgScarlett Johansson és Colin Firth a Lány gyöngy fülbevalóval című film jelenetésben, Forrás: port.hu

 

Bartis Attila: A vége

Bartis Attila túlzás nélkül a hazai irodalmi szcéna egyik legsokoldalúbb alkotója, akinek A nyugalom és A vége című kötetei remekművek, melyeket mindenkinek el kellene olvasnia. Utóbbi egy olyan monumentális alkotás, egy olyan nagyregény, amelynek meg kell adni az időt. Ráérősen jó olvasni, minden mondatot megérlelve magunkban, ugyanis nemcsak a története, hanem maga a nyelvezete is gyönyörű, egyebek mellett ilyen mondatokkal: „Az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban.” A vége lebilincselő, sodró erejű történet apa és fia kapcsolatáról, szerelmekről, egy férfi éréséről és (cseppet sem könnyű) sorsáról. Bartis egy korábbi interjúban elárulta, hogy a nagy elődök közül Dosztojevszkij gyakorolt rá jelentős hatást, és onnan tudja, hogy egy szöveg – amelyet ír – jó, hogy mindenestül a sajátja. Október 3-án a Marosvásárhelyről Budapestre áttelepült író, fotográfus, színházi szerző munkásságát állítja középpontba a Müpa Literárium-estje, amelyet Fekete Ernő és Darvas Kristóf közreműködésével láthat a közönség.

 bartis_kp_1.jpgBartis Attila, Forrás: irodalmiszemle.sk

 

Darvasi László: A veinhageni rózsabokrok

Meghalt az apám. Reggelre könnyű és engedelmes lett a teste, csak pillantásában éreztem némi csodálkozást, mert nyitva maradt a szeme, én meg nem zártam le, gondoltam, nem véletlenül maradt így. Néztem egy ideig, egészen közel hajoltam sápadt arcához, aztán átkaroltam és kihoztam az udvarra, a ház előtti torzsákra fektettem, ahol a kecske is legelni szokott, arcát lapulevéllel befedtem, ő akarta így. Tegnapelőtt este, amikor még élt, s beszélni is tudott, azt suttogta, ha majd nem lélegzik többé, ne temessem el rögtön, mert bár lesz, ami gyorsan elszáll, a test, majd meglátom, szánni való körülményességgel búcsúzik ettől a képtelen helyezettől, tudod, suttogta, az élet túlbecsülhetetlen.” Micsoda mondatok! Darvasi László a novellaforma egyik legjelentősebb mestere – ezt pedig A veinhageni rózsabokrok című, 1993-as novelláskötete óta tudjuk, ebből származik a megkapó idézet is. Olvasva a könyvet azt is megtapasztalhatjuk, hogy Darvasit lényegében a kezdetek óta ugyanaz érdekli: a halál, a pusztulás, a szerelem, a megbocsátás, a bűn, a morál. Ezek köszönnek vissza későbbi alkotásaiban is, legyen szó nagyregényeiről, novelláiról, tárcáiról és színdarabjairól vagy mesekönyveiről. Amikor egy interjúban arról kérdezték, mit szeret az írásban, azt felelte: „Olyan, mintha jobban élnék, erősebben, amikor írok” – és mi épp ezt érezhetjük elementáris erővel ható novelláit olvasva. Hatvanadik születésnapja alkalmából november 21-én az írót olyan neves pályatársak köszöntik a Müpában, mint Závada Pál, Parti Nagy Lajos vagy Szilasi László, akik erre az alkalomra írt szövegekkel, paródiákkal érkeznek. Az alkotások két remek színész, Bíró Kriszta és Harsányi Attila előadásában hangzanak el, de zenekarával fellép Darvasi Áron, az író fia is. Kár lenne kihagyni!

darvasi.jpgDarvasi László, Fotó: Szüts Miklós

„Hallgass a belső hangra; a tehetséged az, ami ki akar törni” – Joep Beving, akiből egy éjszaka alatt lett világsztár

„Hallgass a belső hangra; a tehetséged az, ami ki akar törni” – Joep Beving, akiből egy éjszaka alatt lett világsztár

„Hallgass a belső hangra; a tehetséged az, ami ki akar törni” – Joep Beving, akiből egy éjszaka alatt lett világsztár

A holland zeneszerző-zongoristát – aki szeptember 25-én érkezik új albumával a Müpába – ma a legnagyobbak között tartják számon, több millióan hallgatják szerzeményeit világszerte, és a legrangosabb koncerttermekben látják vendégül. Pedig a siker nem jött könnyen és nem jött hamar: közel a negyvenhez szedte össze bátorságát, hogy a saját lakásában komponált zenét feltöltse a Spotifyra. Az eredmény? Egy éjszaka alatt többmilliós letöltés. Így indult Joep Beving szárnyalása, aki kvázi „konyhai zeneszerzőből” lett világsztár, és végre feladhatta állását, hogy azzal foglalkozzon, amivel mindig is szeretett volna: zenével.

joep-beving.jpgFotó: Rahi Rezvani

„Hallgass a belső hangra; a tehetséged az, ami ki akar törni…”

A Bevingtől származó idézet így folytatódik: „és ami célt fog adni neked. Valami olyasmit, amit pénzzel nem lehet megvenni.” És hogy miért tartotta fontosnak ezt hangsúlyozni? Mert ő maga sokáig nem hallgatott arra a bizonyos belső hangra. A kishitűsége ugyanis erősebb volt.  

Pedig Bevingnek gyerekkorától a zene volt a mindene, szinte zongorázva nőtt fel. „Azt hiszem, a szerelem akkor kezdődött, amikor már elég idős voltam ahhoz, hogy felmásszam a zongora mögé, ami a szüleimnél volt otthon. De ki tudja, talán így születtem” – hangsúlyozta egy interjúban. Elmondása szerint leginkább improvizálni szeretett, jazz-zongoristává akart válni. Ennek ellenére kishitűsége – ami korábbi hátfájdalmaiból is táplálkozhatott, amelyek miatt kénytelen volt megszakítania a konzervatóriumi tanulmányait – sokáig eltántorította attól, hogy beteljesítse álmát. A zene helyett így közigazgatást kezdett tanulni, de tanulmányai felénél átnyergelt a reklámiparba, ahol zenéért felelős munkatársként valamennyire teret engedhetett zenei kreativitásának, végig remélve, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor megélhet a zenélésből. Viszonylag sokat kellett várnia arra, hogy ez a vágya elkezdjen megvalósulni: 38 éves volt, amikor már nem tudta tovább figyelmen kívül hagyni a zenélés iránti vágyát. „A szakadék aközött, amit csináltam, és amit legbelül éreztem, hogy tennem kellene, oda vezetett, hogy vigaszt kerestem a nagymamámtól örökölt zongora mögött (…) Ez lett a terápiám és az erődöm. Segített újra összekapcsolódni a valódi énemmel” – mesélte.

Amatőr zenészből világsztár egy éjszaka alatt

Beving hát végre visszaült a zongorához, és elkezdett zenét szerezni, leginkább a saját maga és a környezete örömére. Első, Solipsism című albumát a családja szórakozására rögzítette, majd gondolt egyet, és feltöltötte a Spotifyra. Az otthon rögzített zenedarabjait pedig egy éjszaka alatt több millióan hallgatták meg, szinte egyik napról a másikra vált ismertté, akiért a legnagyobb lemezkiadók kezdtek el foggal-körömmel harcolni. Azt hozzá kell tenni, hogy korábban maga is próbálkozott egy-kettőnél, ám miután senki sem akarta kiadni a Solipsism című lemezt, végül 2015-ben saját költségen nyomtatta ki vinylre, 1500 példányban. Aztán jött az internetes siker, és az amatőr holland zongorista „kénytelen” volt otthagyni a munkahelyét, ugyanis világsztár lett belőle.

Azóta pedig meghódította a világ legnagyobb színpadait: játszott jazzfesztiválokon, ahogy olyan legendás operaházakban és hangversenytermekben, mint a Sydney Opera House vagy az amszterdami Concertgebouw. „Ha teljesen őszinte akarok lenni, amikor először játszottam a Concertgebouw-ban, szentségtörésnek éreztem a dolgot (…) Igyekszem nem sokat gondolni azokra a világhírű zenekarokra vagy szólistákra, akik előttem léptek fel ott” – tette hozzá nevetve. 

Az egyik legismertebb művész, aki nem tartja ugyan magát klasszikus zenésznek, mégis a világ legrangosabb hangversenytermeiben lép fel és a Deutsche Grammophon képviseli

Bevinget szinte azonnal szerződtette a világ legjelentősebb komolyzenei kiadója, a Deutsche Grammophon, miután Christian Badzura, a kiadó egyik ügyvezetője meghallotta egy füstös berlini bárban a zenéjét – nem volt kérdés számára, hogy meg akarja szerezni. Ennek ellenére Beving nem tartja magát klasszikus zenésznek. „Őszintén szólva nem sokat gondolkodtam azon, hogy egy komolyzenei kiadóról van szó. Rögtön világossá tettem, hogy nem tartom magam klasszikus zenésznek, és soha nem is adtam ki magam annak. Mint mondtam, én csak olyan zenét készítek, amit szeretek hallgatni, és nyilvánvalóan áldás, hogy sokan ugyanígy éreznek” – mondta.

72dpi_joep_beving_rahi_rezvani_2022.jpg
Fotó: Rahi Rezvani

De akkor hogyan is határozható meg a stílus, amiben alkot? Nos, épp az a legjobb benne, hogy sokféleképpen: akár komolyzene, akár a pop, de még az avantgárd irányából is értelmezhető. Szerinte pedig a sikerének épp az a titka, hogy a játékának minimalista, illetve elmélkedő stílusához bárki könnyen tud kapcsolódni. Mindeközben pedig a dalai összetett, mély emberi érzéseket jelenítenek meg – nem csoda, hogy őt hallgatni olyan, akár egy elnyújtott meditáció. „A célom az, hogy harmóniát teremtsek az emberek között” – mondta Beving, akinek stílusára elmondása szerint olyan neves zenészek hatottak, mint Arvo Pärt, Chopin, a Radiohead és többek közt Keith Jarrett.

Akinek pedig a zenéje ennyire szabad és intuitív (onnan tudja, hogy zeneszerzés során jó úton jár, ha a teste is jelez a libabőrrel), annak az alkotási folyamatát sem köti gúzsba semmilyen szabály. „Megpróbálok kilépni az egyenletből és elfogadom azt, ami kijön, és ami helyesnek tűnik” – magyarázta.

És hogy megváltozott-e a zenéhez való viszonya, amióta már nem csak hobbi számára?

A tőle megszokott megfontoltsággal (és még mindig némi szűnni nem akaró kishitűséggel) azt válaszolja: igen. „Sosem láttam magam művésznek…belülről éreztem, de nem mertem így látni magam – pláne zeneszerzőként. Ez viszont nagyon megerősítette a zenével való kapcsolatomat, és nagyon hálás vagyok érte. Most komolyan kell vennem magam, ami még mindig nehéz, de izgalmas. És az egyetlen dolog, amit tehetek az az, hogy keményen dolgozom, hogy zenét írjak és remélhetőleg olyan dolgokat alkossak, amelyeket az emberek értékelnek. Ugyanakkor szeretnék teljesen nyitott és őszinte lenni arról, hogy mi van mögötte.”

Legújabb albuma például, a Henosis – amivel a Müpába érkezik az Európai Hidak fesztiválra – a valósággal való kapcsolatunkat és azt kutatja, mi az, ami a valóságban alapvető – a közvetlenül érzékelhetőn túl. „Úgy képzeltem el, mint egy utazást a kozmoszba, ugyanakkor egy utazást a legbelsőbb énünkbe. Mintha több dimenzión keresztül utaznál, és végül visszatérnél annak a felismeréséhez, hogy minden, amit tudnod kell, már valahogy jelen van benned.” Ez pedig, bárhonnan is szemléljük, meglehetősen reményteli gondolat.

joep_beving.jpg

Fotó: Joep Beving, Forrás: podcast.kenamiphoto.com

A legmagyarabb osztrák blueszenész - Ripoff Raskolnikov esete a magyarokkal

A legmagyarabb osztrák blueszenész - Ripoff Raskolnikov esete a magyarokkal

A legmagyarabb osztrák blueszenész - Ripoff Raskolnikov esete a magyarokkal

Bár Ausztriában látta meg a napvilágot, a magyar bluesélet legalább annyira magáénak tekinti, mint osztrák szomszédaink. Sőt, talán még sokkal inkább. Több mint 35 éve annak, hogy barátai meghívására Ripoff Raskolnikov Magyarországra látogatott, ahol a Palermo Boogie Gang tagjaival adta első koncertjét. Ha megkérdezik, büszkén vallja: hiába osztrák állampolgár, hiába énekel angolul, lélekben leginkább magyarnak érzi magát. Ahogy ő fogalmaz, a kedélyesebb magyar lelkület mindig is közelebb állt hozzá, mint a tüchtig osztrák mentalitás. A magyarok pedig örömmel fogadták maguk közé, és tekintik azóta is teljes értékű magyar blueszenésznek. 

2018-2019_tavasz_190312_a_ripoff_raskolnikov_band_es_baratai_c_nagy_attila_kicsi_mupa_na20190313_34.JPG2019-es koncertje után idén ősszel a Rotterdamból származó holland roots rock zenekar, a Dawn Brothers oldalán tér vissza a Müpába 
Fotó: Nagy Attila / Müpa

Linzben született, értelmiségi családba, édesapja fizikus, ő maga mégis inkább a bohém életet választotta, és 18 évesen a szülői fészket elhagyva nekivágott Európának. „Nem láttam sem az én családomban, sem a környezetemben olyan életet, ami nekem tetszett volna” – mesélte pár éve egy interjúban. És bár eleinte azt tervezte, néhány hónapnyi munka után továbbáll India vagy Thaiföld felé, végül utcazenészként csavarogta be az európai nagyvárosokat. A pénzkereset sosem motiválta, neki elég volt annyi, amennyi épp elegendő a szükséges túléléshez. Már ismert zenészként is ugyanabba a grazi garzonba tért haza egy-egy koncert után, amelyet az utcazenész évek után bérelt ki, bár időközben egy kis Vas megyei faluban, Hegyházszentpéteren vett egy parasztházat, ahova szívesen elvonul. „A falu befogadott, aminek roppant örülök. Nem azt mondom, hogy mind a kétszáz lakos kedvel, de rengeteg jó barátra leltem.”

ripoff2_bardosi_katinka.jpgBár Linzben született, egy alig 180 fős Vas megyei községben érzi magát leginkább otthon
Fotó: Bárdosi Katinka

Bár Európa minden csücskében otthon érzi magát, amit Ripoff képvisel, az a vérbeli közép-európai blues: olykor heves érzelmektől fűtött, máskor pedig decens melankóliával teli. Dalai jóleső egyedüllétről és kínzó magányról, szerelemről és bánatról egyaránt mesélnek. Kortársaihoz hasonlóan ő is a woodstocki lázzal együtt kezdett el érdeklődni a gitározás iránt, 15 évesen pedig már szinte megszállottan hallgatta a lemezeket: „A blueshoz a hatvanas évek nagyjain, a Rolling Stoneson, Bob Dylanen, Jimi Hendrixen keresztül jutottam el. Tőlük haladtam aztán az eredet felé, jutottam el Sonny Terryn és Brownie McGheen keresztül a nekem olyannyira kedves figurákhoz, Robert Johnsonhoz, Skip Jameshez, Blind Lemon Jeffersonhoz és John Lee Hookerhez.” És bár a nyugati ikonok, mint Dylan és Waits hatása felfedezhető a muzsikájában, Ripoffnak mégis sikerült olyan módon beépítenie ezt saját zenéjébe, hogy az a közép-európai szívvel is rezonál. Hiába német az anyanyelve, beszél folyékonyan franciául és magyarul is, dalait következetesen angolul írja.

Azt mondja, erről is csak a blues tehet, hiszen igazán csak az angol nyelv hanglejtése és ritmikája tudja visszaadni a blues esszenciáját. „Mindig szövegcentrikus számokat írtam, bár a dalok többsége úgy születik, hogy a szobámban elkezdem pengetni a gitáromat, majd kitalálok egy akkordmenetet. Amikor pedig már úgy érzem, hogy működik a zene, írok hozzá szöveget. Szerintem a szó és a hang közötti közjáték a legfontosabb, ez az a zenei világ, amely engem igazán érdekel. Számomra akkor érdekes a dolog, ha a szöveg és a zene egyensúlyban van.”

2018-2019_tavasz_190312_a_ripoff_raskolnikov_band_es_baratai_c_nagy_attila_kicsi_mupa_na20190313_05.JPGIkonikus kalapja és csíkos zakójának gomblyukába tűzött piros rózsa mára már szinte védjegyévé vált
Fotó: Nagy Attila / Müpa

Koncertjein általában saját dalokat énekel, mára már szinte védjegyévé vált fekete, csíkos zakójában, kalapjával és a gomblyukába tűzött ikonikus piros rózsával. Művésznevét az orosz irodalom egyik legtragikusabb alakjától kölcsönözte még karrierje elején: Dosztojevszkij főhősének menthetetlen kívülállóságában azonnal magára ismert, hiszen annak ellenére, hogy szinte mindenhol otthonosan mozog, legyen az Graz vagy Budapest, sosem érzett magában vágyat arra, hogy egy helyen horgonyozzon le. Leküzdhetetlen szabadságvágya az évekkel ugyan csillapodott kissé, manapság is egyfajta remeteként, kívülről szemléli a körülötte lévő világot. Az ő igazi otthona a blues.

Ripoff Raskolnikov és a Rotterdamból származó roots-rock zenekar, a Dawn Brothers ismerik egymást – ráadásul utóbbi dobosa, Rafael Schwiddessen félig magyar származású. Valamiért azonban eddig még sosem álltak együtt színpadra – egészen mostanáig. Szeptember 18-án ugyanis nemcsak egy estén, de közös dalokkal is érkeznek majd a Müpába.

„Semmi mástól nem leszek ennyiszer libabőrös” – a kóruséneklés a hosszú élet titka

„Semmi mástól nem leszek ennyiszer libabőrös” – a kóruséneklés a hosszú élet titka

„Semmi mástól nem leszek ennyiszer libabőrös” – a kóruséneklés a hosszú élet titka

Tudtátok, hogy éneklés közben egy kórus tagjainak még a szíve is egyszerre ver? Hogy a világ valaha volt legnagyobb kórusában 121.440 ember énekelt együtt? És hogy az éneklés a fájdalmat is képes enyhíteni? Kórusba járni tökéletes közösségi élmény – egy kórust hallgatni pedig sok-sok libabőrös katarzisbonbon. Teszteljétek nálunk, a IV. Budapesti Nemzetközi Kórusünnepen!

2017-2018_tel_171219_thomas_trotter_cambridgei_st_johns_college_fiukorusa_c_nagy_attila_mupa_mupa_171219_02_thomas_trotter_cambridgei_st_johns_college_fiukorusa_c_nagy_attila_mupa.jpgCambridgei St John Collage fiúkórusa, Fotó: Nagy Attila

„Az éneklés terápia testnek és léleknek. Tökéletes társasági és zenei élmény” – több kórusénekest is megkérdeztünk arról, miért is jó a közös éneklés, az idézett gondolatot pedig már az Oxfordi Egyetem legfrissebb kutatása is alátámasztja.

Az éneklés egyik nagy előnye, hogy fantasztikusan hatékony jégtörő: segít a társas kapcsolatok kialakításában és megerősítésében, és valós alternatívát kínál a közösségi média sokszor elidegenítő, magányos világával szemben. Hogy ez miért fontos? Létezik olyan tudományos elmélet, mely szerint egy kiterjedt, gazdag szociális hálónak több egészségügyi hozadéka lehet, mint mikor valaki leszokik a dohányzásról.

Beszélgetőtársaink mind alátámasztották, milyen komoly közösségépítő ereje van a kóruséneklésnek: „Egyszerre igazi zene és a legemberibb dolog. Tökéletes együttműködést igényel, mégis minden résztvevő egyenként is létfontosságú.” „Olyan, mint egy nagy, közös építkezés. Mindenki belerakja a saját szólamát, és valami csodálatos kerekedik a végén. Felemelő érzés!” „A közös alkotás és a közös érzelmi megélés miatt szeretem.” „Semmi mástól nem leszek annyiszor libabőrös, mint a közös énekléstől. Figyelem, kapcsolódás, öröm, közös repülés. Birds flying high.”

2021-2022_tavasz_220508_enekel_az_orszag_2022_c_palyi_zsofia_mupa_220508_enekelazorszag_palyizsofia_24.jpgÉnekel az ország című kóruskoncert, Fotó: Pályi Zófia 

Énekelj, és tovább élsz!

Azt is kutatások sora bizonyítja, hogy az éneklés boldogabbá tesz és hatékony antidepresszáns. Kifejezetten jó hatással van az agyműködésre, fejleszti a légzést, javítja a tartást, csökkenti az izomfeszültséget és növeli a véroxigénszintet is. A kóristák légzése úgy összehangolódik a közös éneklés során, hogy egy idő után a szívük is egyszerre ver. Szintén nagyon izgalmas, hogy a muzsikálás és a zenehallgatás közben felszabaduló béta-endorfin a fizikai fájdalmat is képes enyhíteni, de azt is megfigyelték már, hogy az immunrendszert is karbantartja. Fokozzuk még? 2008-as közös tanulmányukban a Harvard és a Yale kutatói arra jutottak, hogy a rendszeres éneklés a várható élettartamot is megnövelheti.

A csoportos éneklés több ezer éve jelen van az emberiség életében. Nem véletlen, hogy a történelem során sok kultúrában használták az énekszót gyógyító rituálék részeként, és ma is hatékony terápiás eszköz. Edzésben tartja a memóriát is, így sok más terület mellett a demencia kezelésében is alkalmazzák.

„Kit érdekel, Ella Fitzgerald vagy, vagy sem?”

Sokan gondolhatják most azt, hogy „ez mind nagyon jól hangzik, de én nem tudok énekelni”. Arról megoszlanak a vélemények, tud-e minden ember énekelni, vagy hogy kell-e bármiféle tehetség az énekléshez. Daniel Levitin, a kanadai McGill Egyetem pszichológiaprofesszora és a This is Your Brain on Music című könyv szerzője például azt mondja: „Kit érdekel, Ella Fitzgerald vagy, vagy sem? Leonard Cohent egészen biztosan nem érdekelte, ezért pedig csak hálásak lehetünk neki. Úgy ajándékozta nekünk a dalait, hogy valójában meglehetősen szokatlan hangja volt.”

Másrészt a kórusvilágnak már szinte minden énekléssel kapcsolatos bizonytalanságra van megoldása. Ott vannak például azok a különleges kórusok, ahova olyan emberek járnak, akik nem tudnak tisztán énekelni, vagy nincs önbizalmuk az énekléshez. A Tuneless Choir alapítói abban hisznek, hogy képességektől függetlenül mindenkinek joga van az énekléshez, tagjaik pedig színtiszta örömből és élvezetből, mások ítélkezése nélkül, biztonságos környezetben tehetik ezt. A részvétel és a közös alkotás a fontos, nem az előadás. Jelmondatuk: énekelj úgy, mintha senki sem hallaná. Ha mégis belehallgatnátok az eredménybe, itt megtehetitek.

A finn Mieskuoro Huutajat (Men’s Choir Shouters, Férfi Kiabálókórus) ennél is tovább ment: a kizárólag férfiakból álló kórus visítva, bömbölve és kiabálva ad elő nemzeti himnuszokat és gyerekdalokat. Az eredmény egyszerű, de hangos. És hogy a hangerő egészen biztosan elérje a kívánt minimumot, a kórus alapítója, zeneszerzője és karvezetője – saját bevallása szerint diktátora –, Petri Sirviö dobverővel vezényel. Egy kis ízelítő.

Gigakórusok és egyéb ínyencségek

Másképp meghökkentő az a tízezer énekesből álló (ennél mindig jóval többen jelentkeznek) japán kórus, akik minden decemberben egyszer eléneklik az Örömódát Beethoven IX. szimfóniájából. A darab furcsa módon elválaszthatatlan része Japánban az év végi ünnepi időszaknak, igazi karácsonyi ének, a IX. szimfóniát pedig sehol máshol nem játsszák annyit a világon, mint náluk. Népszerűsége az első világháborúig nyúlik vissza: egy japán hadifogolytáborban bebörtönzött német katonák adták elő először japán közönségnek 1918-ban. Ezen a felvételen 20. alkalommal vezényli a tízezres tömeget a Bernstein-tanítvány Yutaka Sado. Ha csak a méretét nézzük, a Guinness-rekorder kórus nem ez, hanem az a 121.440 énekesből álló alkalmi kórus, amely 2011-ben Indiában énekelt együtt öt percen keresztül.

A klasszikus kórusokon, rekordereken és furcsaságokon túl is léteznek még izgalmas kórusformációk: ott vannak a panaszkórusok, melyek közül az elsőt 2005-ben szervezték meg Birminghamben, de később született budapesti panaszdal is. A hospice-kórusok missziója, hogy a haldoklók számára megszépítsék életük utolsó időszakát. Léteznek virtuális kórusok – ezek egyik legprofibb, legtöbb embert megmozgató mutatványosa (függetlenül a koronavírus-járványtól) az amerikai zeneszerző-karmester, Eric Whitacre. A Soharóza kórus által létrehozott teljesen egyedi műfaj pedig a catwalk-koncert: társadalmi problémákról, jelenségekről énekelnek a témákhoz illeszkedő, látványos és elgondolkodtató jelmezekben, egy színházi elemekkel tarkított extrém divatbemutató keretében.

Kórusok kórusa

Ha pedig a világ legjobb kórusaival is szeretnétek megismerkedni egy kicsit közelebbről, ebben is segítünk. A kérdés meglehetősen szubjektív, de léteznek már objektív listák is. Döntsetek ti, melyik a legszimpatikusabb. A BBC Music Magazin 10-es listáját itt találjátok. Az Interkultur pontszámok alapján listázta a világ 1000 legjobb kórusát, itt is érdemes körülnézni és inspirálódni. Náluk a dél-afrikai Stellenbosch University Choir az abszolút első. A brit Gramophone Magazin listája régebbi, 2010-es, de szintén impozáns: náluk a Sir John Eliot Gardiner által alapított, barokk zenére specializálódott Monteverdi Kórus a favorit.  

Ha viszont élő kórusélményre vágytok, várunk titeket július első hétvégéjén, a IV. Nemzetközi Kórusünnep koncertjein!

Tartalmas beszélgetések, beszélgetős tartalmak – elindult a Húzónév, a Müpa új portrébeszélgetés-sorozata

Tartalmas beszélgetések, beszélgetős tartalmak – elindult a Húzónév, a Müpa új portrébeszélgetés-sorozata

Tartalmas beszélgetések, beszélgetős tartalmak – elindult a Húzónév, a Müpa új portrébeszélgetés-sorozata

A slow life mozgalom képviselői szerint a boldog élet kulcsát a lelassulásban kell keresnünk. Mi hisszük, hogy a kultúrának, a művészetnek és a tartalmas beszélgetéseknek helyük és idejük van, és nyüzsgő életünkben egyre nagyobb szükség van rájuk. Most pedig, a nyár beköszöntével el sem képzelhetnénk jobb alkalmat az örömteli lelassulással való barátkozásra! Ezért is indított a Müpa Húzónév címmel egy sorozatot az évad során rögzített portrébeszélgetésekből, amelyben az intézményhez szorosan kötődő művészek elevenítik fel eddigi pályafutásuk legemlékezetesebb momentumait. Az első pár epizód már elérhető, a lista hetenként bővül majd, úgyhogy kezdődhet is a be- és kikapcsolódás!

mupa2022_huzonev_crop_blogra2.jpg

A mindennapi multitasking-lüktetésben és a ránk zúduló ingerorkánban néha bizony érdemes behúzni a kéziféket, hátradőlni (legalább fejben), és átadni magunkat az ízek, hangulatok és élmények élvezetének. Kikapcsolt mobillal beülni egy jó koncertre, a kanapé helyett a megterített konyhaasztalnál ülve elfogyasztani egy ízletes vacsorát, vagy egymás szemébe nézve, hosszabban és mélyebben beszélgetni a hozzánk közel állókkal. 

A Müpában számos olyan magyar művész van, akik időről időre lenyűgözik a koncertekre és előadásokra érkezőket. Ők a hazai előadó-művészeti színtér kiemelkedő alakjai, akik – dolgozzanak akár a háttérben vagy a reflektorok kereszttüzében – meghatározó részt vállalnak abban, hogy a közönség feltöltődve távozzon a nézőtérről. Ugyanakkor a hétköznapok során ritkán nyílik lehetőség hosszabban és elmélyültebben beszélgetni velük, és kifaggatni őket, mi a sikereik titka, mindig is ezt akarták-e csinálni, esetleg „véletlenül” váltak-e világsztárokká. Nem sűrűn kerül szóba, mik a történetük tanulságai vagy épp milyen hosszú távú terveket szövögetnek. Pedig igazán üdítő néha rászánni az időt az efféle alkalmakra, mert csak ilyenkor derül ki igazán, hogy a művész is valódi hús-vér ember, aki pályafutása alatt számos mulatságos és izgalmas helyzetbe keveredik, és ugyanúgy sorsfordító pillanatok sokaságát éli át, mint bárki más. És akár nemzetközi hírű operaénekes, statikusból lett díszlettervező vagy korunk egyik legelismertebb hangszeres szólistája, kétségek, kudarcélmények és vicces sztorik mindenki életében akadnak. 

Hogy ezekbe a történetekbe, a jóleső mélységekbe, egyszersmind a kulisszák mögé egy kis betekintést nyerhessenek a nézők, a Müpa Stúdió különleges vállalkozásba fogott: a 2021/22-es évad során a hazai előadó-művészeti élet Müpához szorosan kötődő művészeivel rögzített portrébeszélgetéseket, amelyek közül az első néhány epizód már elérhető, a jövőben pedig hetente jelentkezik újabb részekkel a sorozat. És hogy a játékosság és a spontaneitás is teret kaphasson, a sorozat illusztris vendégei egy-egy emblematikus, a beszélgetés során véletlenszerű sorrendben kiválasztott, dobozból kihúzott emlék – ikonikus zenemű, felejthetetlen előadás, nagy pillanat – kapcsán idézik fel pályájuk mérföldköveit, és vallanak az alkotás meghatározó momentumairól a szerkesztő-műsorvezető Blázy Fannynak

A beszélgetések a bevett podcastfelületeken bárki számára hozzáférhetőek, de a Müpa+ hűségprogram tagjai videós formában is élvezhetik őket, érdemes tehát csatlakozni az intézmény egyre gyarapodó táborához. 

Elsőként Velekei László, a Győri Balett igazgatója mesél társulata történetének kulcsfontosságú eseményeiről, és arról, hogy mit jelentenek az életükben a tradíciók, de fény derül arra is, hogyan kapcsolódik az együtteshez II. János Pál pápa, és hová fordul ihletért egy gyakorló koreográfus. 

A második epizód vendége Baráth Emőke operaénekes, a Müpa 2021/22-es évadának művésze, akinek pályáját évek óta kiemelt figyelemmel követi nem csupán a szakma, de a régizenéért és barokk operákért rajongó közönség is, itthon és külföldön egyaránt. Sok más mellett elárulja, milyen volt kamaszként, mindig is erre a karrierre vágyott-e, és mit ad neki a tanítás. 

A következő részben a számos elismeréssel, köztük 31(!) évesen Kossuth-díjjal jutalmazott zongoraművész, Balázs János mesél a Müpa nézőinek arról, miért foglal el kiemelt helyet az életében Cziffra György, vall a díjakhoz és a közönség szeretetéhez fűződő viszonyáról, és az is kiderül, kinek a munkásságáért rajong gyermekkora óta. 

A negyedik epizódból megtudhatjuk, milyen gyerek volt a napjaink egyik legsikeresebb csellóművészeként impresszív karrierívet befutó Várdai István. Elmeséli, mikor kezdte el ténylegesen érdekelni a zenei pálya, hogy mit adhatnak egy muzsikusnak a nemzetközi versenyek, és mi történik, ha a színpadon váratlan „húrbaleset” történik. 

Ha kíváncsiak vagytok, kik vállalták még, hogy beavassanak minket életük fontos eseményeibe, tartsatok velünk az elkövetkezendő hetekben is! Ha feliratkoztok a Müpa Podcastre, biztosan nem maradtok le egyetlen új részről sem. Neveket még nem mondunk, de annyit azért elárulhatunk, hogy a folytatásban érkezik egy hatalmas tudású díszlettervező, egy kiváló humorérzékkel megáldott, Kossuth-díjas hegedűművész, egy lebilincselő életúttal rendelkező karmester, egy nemzetközi hírű komponista, és egy ugyancsak szerte a világban elismert trombitaművész is!

Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

Négy oktávnyi bársonyos bariton - Kurt Elling a legújabb lemezével érkezik a Müpába

A műfaj elegáns klasszikusaival kezdte, majd a beat költőktől kapott inspirációt, most pedig élete legkülönösebb, funk és hiphop elemekkel dúsított jazzalbumát hozta tető alá Charlie Hunter gitárossal közösen. A Zöld Malomtól a Kék Hangjegyen át vezetett az út a SuperBlue-ig: Kurt Elling pályáját festjük fel július 5-i budapesti koncertje előtt.    

kurtelling_c_annawebber.jpg

Kurt Elling karrierje makulátlan, mondhatni lineáris. Előadóművész nem kívánhat magának tisztábbat, célratörőbbet: négyoktávos, meleg baritonja, improvizatív jazzszólókra írt szövegei két és fél évtizedes pályája kezdete óta elsöprő sikert aratnak

A világ legnevesebb hír- és szaklapjai licitálják túl egymás szuperlatívuszait, amikor róla írnak. A The New York Times szerint „korunk kiemelkedő férfi énekese”, a The Guardian szuperképességekkel rendelkező Sinatraként hivatkozik rá, a The Washington Post úgy látja, az 1990-es évek óta egyetlen jazzénekes sem volt ennyire merész és izgalmas, a Toronto Star pedig egyenesen azt állítja, senki sincs nála közelebb ahhoz, hogy a jazz szentjévé avassák. „A legjobb férfiénekes” kategóriában tizenkétszer kapta meg a Jazz Újságírók Díját, és tizenötször jelölték Grammy-re, ebből kettőt váltott győzelemre.

TEMPLOMI KÓRUSBÓL A BLUE NOTE RECORDS-HOZ

Az énekes-dalszerző 1967-ben született Chicagóban. Édesapja kórusvezető volt egy evangélikus templomban, úgyhogy Kurt már egészen korán jó barátságba került a zenével. Ő maga is énekelt a kórusban, de próbálkozott hangszerekkel is: hegedűvel, kürttel, zongorával, dobbal. Végül úgy döntött, az éneklés lesz az ő kenyere. „Ez adta a legtöbb örömöt, más hangszerhez nem fűztek ilyen érzelmek. A hangomat azonnal hadrendbe tudtam állítani, és úgy játszottam vele, ahogy csak akartam” – nyilatkozta nemrég az Australian Musiciannek. Kezdetben Frank Sinatra és Peggy Lee bódító előadásmódjáért rajongott, végül Tony Bennett lett a sarkcsillaga, miután élőben látta őt egy tv-showban. Erről így mesélt nemrég az 1934 óta létező Downbeat magazinnak: „Jött a zenekar, őrült energiákkal játszottak. Majd egyszercsak a műsorvezető így szólt: Hölgyeim és Uraim, Mr. Tony Bennett! Ő pedig kisétált vakító fehér szmokingban, elegánsan, és énekelni kezdett..., én meg azt mondtam magamnak: ez a fickó akarok lenni!” 

A kórusművek után a jazzel a középiskolában találkozott, egyetemi évei alatt pedig már heti egyszer klubokban lépett fel. Ekkor találta meg magának a scattelést, a Louis Armstrong-féle jellegzetes improvizációs énekstílust. Mindeközben Jack Kerouac költészete és Chat Baker minimalista érzelmessége hatott alkotói és előadóművészi fejlődésére. 1995-re magabiztosan érezte, hogy készen áll, megérett az idő egy saját lemez rögzítésére. Megismerte a zongorista Laurence Hobgoodot, aki hétfő esténként a chicagói Green Mill, vagyis Zöld Malom nevű klubban játszott. Kilenc dalt írtak együtt, és óriási szerencséjükre az anyag egy menedzser hathatós közreműködésével a legendás Blue Note Records egyik producerénél landolt. Ellinget ekkor leszerződtették, és első albuma, vagyis a Close Your Eyes című lemez a hírnév és a siker mellé rögtön egy Grammy-jelölést is hozott számára. A többi szinte történelem, az azóta eltelt évek során még további 14 saját albumot adott ki.

KLASSZIKUSOKTÓL A HIP-HOPIG ÉS FUNKIG

Elling rajongóit jelenleg észak-amerikai turnéja tartja lázban, de Iowa City után rögtön Budapesten landol, hogy megkezdje az európai koncertjeinek sorát. Július 5-én régi kedves szerzőtársával, Charlie Hunterrel hoznak valami egészen újat és váratlant a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. A Müpa Jazzlegendák sorozatában azt a SuperBlue című lemezt hallhatjuk, amely megjelenése óta alaposan felforgatta a jazzrajongók Ellingről alkotott képét.

Ezen a ponton elkerülhetetlen, hogy pár méltató szót ejtsünk a gitárzseni Charlie Hunterről is, akivel Elling még az 1990-es években találkozott először a híres-nevezetes Blue Note-ban. „Charlie-val nagyon régóta ismerjük egymást” – mondta főhősünk a denveri KUVO jazz rádiónak. ­„Bárki, aki kicsit is konyít a gitárhoz, azonnal tudja, hogy elképesztő tehetség! Kétlem, hogy akadna más, aki ilyen szinten képes megszólaltatni a hibrid, nyolchúros gitárt, mint ő.” A WBGO fm rádió Jazz United című műsorának kritikusai is hasonló véleményen vannak, mint Elling: „Eszméletlen, amit Charlie Hunter művel a színpadon. 30 évvel ezelőtt legyintettek rá, hogy ez csak egy trükk, most meg ezrek próbálják utánozni őt.”

Albumukat, amelyen 2020-ban, a pandémia kellős közepén két külön stúdióban kezdtek el dolgozni, kötelező grúv elixírként jellemzi a podcast. Hunter bedobta, hogy mi lenne, ha fiatalabb kollégák is csatlakoznának a melóhoz, nevezetesen a Butcher Brown nevű formáció két tagja. Velük Elling korábban sosem találkozott személyesen, ám végül a közös munka igazán jól sült el: Hunter, Corey Fonville dobos és a multi-instrumentalista DJ Harrison izgalmas harmóniákat dobott össze Elling feldolgozásaihoz igazítva. 

Habár Elling generációjának leginkább a funk és a hiphop volt a zenei alapélménye, ő maga mindig is a klasszikusabb vonalat képviselte. Ahogy a Downbeat szerzője fogalmaz, a művésznek és közönségének is meglepő irány ez az új lemez. Elling elegáns artikulációja most új színt kapott, a funk "utcaibb" megoldásait emelte be stílusába, hogy hitelesek maradjanak a friss dalok. „Nagyon hamar képes vagyok elunni magam” – vallja be Elling, „és mivel különböző hangzások közt nőttem fel, azt érzem, hogy tartozom a hangomnak azzal, hogy megnézzem, milyen kanyarokat képes még bevenni.”

A The Arts Fuse kritikusa szerint Elling a jazz hömpölygő ritmusaival tölti fel a funk stabil kereteit, miközben hangjával Al Greent és Otis Reddinget idézi. Steve Provizer a világos és sötét tónusok kontrasztját tartja Elling legnagyobb erényének. „Az Endless Lawns című dal halk befejezése előtt vadítóan érkezik meg mindez.”

A Jazz Times kritikusa lelkesen elemzi a SuperBlue dalait. „Már a feszes nyitószám alatt nyilvánvalóvá válik, hogy ez a Kurt Elling nem az, amelyikhez hozzászoktak a jazzrajongók. Az énekes minden rendelkezésére álló oktávot felhasznál a romantikus képekkel teli dalszövegekhez, amelyeket Bernard Ingher kompozíciójához írt.” A Sassy című dalban egy Bill Bodine számot dolgoznak fel úgy, hogy Elling a spoken word és az ének közt egyensúlyoz, Fonville a hiphop ütemeket, Harrison pedig Herbie Hancock legendás Head Hunters albumát idézi meg. A Manic Panic Epiphanic-ben gospeles hangzásra,  a Can’t Make It With Your Brainben egy kis James Brownt idéző morajlásra bukkanhatunk, míg a The Seed egy the Roots és Cody Chesnutt-feldolgozás, a Dharma Bums pedig tisztelgés Jack Kerouac munkássága előtt.

A július 5-ei budapesti koncerten mindezekről a hatásokról magunk is meggyőződhetünk. A két szövetségest Kenny Banks Jr. kíséri majd billentyűn, és Terence Higgins dobokon: elképesztő este lesz! 

Vidd magaddal idén is a Wagner-élményt!

Vidd magaddal idén is a Wagner-élményt!

Vidd magaddal idén is a Wagner-élményt!

A Budapest Wagner-napok 2022-ben két év kihagyást követően tér vissza. A várva várt eseményre új termékeket terveztünk, ismerkedj meg velük: női és férfi póló a New York Times kritikusának méltató soraival, elegáns Wagner-legyező a forró nyári napokra és menő, lezser Wagner-hátizsák azoknak, akik egész évben Ring-színekben szeretnék járni az utcákat. A korábban megismert kézműves Wagner-söreink sora új ízekkel (Gutrune és Wotan) bővült, továbbá ismét kapható A nibelung gyűrűje technikailag felújított változatának HD minőségű felvétele 2019-ből. A négy DVD-t tartalmazó exkluzív kiadvány a Müpa+ kártya felmutatásával 7% árelőnnyel vásárolható meg, valamint 10% kedvezményt biztosítunk a Müpa+ hűségprogram tagjainak a női és férfi póló, hátizsák és legyező árából.

polo_kozeli_v1.jpg
Női és férfi póló a New York Times kritikájából (George Loomis, 2013) vett idézettel: „Elfogytak a jegyek Bayreuthba? Budapesten is van Wagner-fesztivál!”


noi_polo.jpg
ferfi_polo.jpg
(A farkasálarcok a Ring-produkció jelmeztárából származnak.)

legyezo_fa.jpg
Budapesti Wagner-napok legyező

taska_tukros.jpg
Budapesti Wagner-napok lezser hátizsák

sok_sor_egyenlo_jpg.jpg
Kézműves sörök Ring-karakterek inspirálta ízekben, a mecseknádasdi Karl Mikrosörfőzdétől

Mime: karakteresen keserű, hidegkomlózott IPA napraforgómézzel és zabpehellyel
Wotan (újdonság): kávéízű, energetizáló sör
Gutrune (újdonság): hideg komlós bécsi lager, citrusos felhangokkal és némi IPA-s beütéssel
Sieglinde: napraforgómézzel és mentával készült világos sör


ring_box_social_v2.jpg
A nibelung gyűrűje technikailag felújított változatának 2019-es felvétele, HD minőségben, négy DVD-t tartalmazó kiadványban

Egy gyűrű mind felett: a köztünk élő Richard Wagner nyomában

Egy gyűrű mind felett: a köztünk élő Richard Wagner nyomában

Egy gyűrű mind felett: a köztünk élő Richard Wagner nyomában

Egy gyűrű, amely végtelen hatalommal ajándékozza meg, de romlásba taszítja viselőjét. Egy fiatalember, aki apja kardjával együtt küldetést kap. És hősies nők, akik harci helikopterekhez hasonlóan szántják be az eget. Honnan ismerősek ezek a motívumok? Természetesen Wagner monumentális sorozatából, a Ring tetralógiából. És még egy csomó helyről a popkultúra tágas szegleteiben.

Richard Wagner sosem volt egészen meggyőződve róla, hogy a művei túlélik őt. Abban már biztosabb volt, hogy életével így vagy úgy, de nyomot hagy a világban. „Úgy hiszi, halála után a műveit egészen elfeledik majd, és csak fantomként él majd az emberek emlékezetében” – írta felesége, Cosima Wagner egy 1869. januári naplóbejegyzésben. A zeneszerzőnek tizenhárom teljes operából álló életművével végül mindkettő sikerült: nem csupán a bayreuthi Festspielhausban vagy a Müpában, de világszerte játszott komponista, akinek rejtélyes, szenvedélyes és szélsőséges személyisége máig izgatja a hallgatót. Wagner népszerű zeneszerző és elűzhetetlen fantom: nem csoda, hogy a popkultúrában is mély nyomokat hagyott.

liebigbilder_1913_serie_883_richard_wagner_6_wagner_mit_kaiser_wilhelm_i_in_bayreuth_bei_der_eroffnung_des_festspielhauses_1876.jpg
Richard Wagner kezet fog I. Vilmos német császárral a zeneszerző irányításával felépített Bayreuthi Fesztiválpalota (Bayreuther Festspielhaus) 1876-os megnyitóján (A Liebig cég reklámképeslapja 1913-ból)


Az összművészettől a New Yorkba költözött Karajanig

Talán mindenki emlékszik az Apokalipszis most című film képsoraira: amerikai harci helikopterek manővereznek Vietnám fölött, miközben A walkürök lovaglása szól. Wagner és a mozi közös története korántsem rövid és egyszerű. Amikor a neves és rettegett 19. századi zenekritikus, Eduard Hanslick felkelt a Festspielhaus bordó nézői üléséről, úgy érezte, nem egyszerűen operát látott, hanem „egy élénk képet sötét keretben, egy diorámát”, amely hipnotikusan hat a szemlélőre. Évekkel később a zeneszerző unokája, Wolfgang Wagner – aki neves rendező lett Bayreuthban – magabiztosan kijelentette, hogy nagyapja, ha ma élne, Hollywoodban dolgozna. Egy német médiateoretikus, Friedrich Kittler pedig csipetnyi túlzással azt állította: „a mozi sötétben villódzó spektákuluma a Festspielhausból származik”.

Egyszerűbben megfogalmazva: Wagner nagyszabású, összművészeti víziója nélkül talán a mozi sem lenne olyan, mint amilyennek most ismerjük.

A Wagner által megalkotott összművészet (Gesamtkunstwerk) koncepciója nagy hatással volt a múlt század kreatív filmeseire, Szergej Eisensteinra, Luis Buñuelre, Luchino Viscontira és Abel Gance-re, akik többször felhasználták a zenéjét is egy-egy alkotásukban. A szélesebb közönség azonban máshogy ismerte meg Wagnert. Amikor a harmincas évek közepén a hitleri Németország fegyverkezésbe kezdett, a náci fenyegetés és propaganda heves ellenreakciót váltott ki az Egyesült Államokban, az amerikai filmekben pedig felbukkant a Wagner-imádó náci közhelyes alakja. Ekkoriban tucatnyi film noir, krimi és thriller készült, amiben a szereplők jellemrajzát szemléletesen egészíti ki Wagnerhez való viszonyuk. A nácik főideológusa, Alfred Rosenberg által kreált jelenség – ő tette ugyanis a nemzetiszocialista filozófia részévé Wagnert – a világháborút követően is tartotta magát és olykor teljesen abszurd módon bukkant fel: a Tapsi Hapsi 1957-ben bemutatott What’s Opera, Doc? című epizódjában Izé Mizéke a Walkür-dallamot dúdolja, miközben nyúlra vadászik.

Még az extravagáns ötleteiről ismert Philip K. Dick sem tudott ellenállni a közhelynek, amikor az Ember a fellegvárban című 1962-ben megjelent regényében  – amely egy alternatív történelemben, a nácik által megnyert második világháború után kiépült fasiszta Amerikában játszódik – a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatója (a valóságban az együttes élén álló Leonard Bernstein helyett) Herbert von Karajan, a program pedig bombasztikus Wagner- és Orff-művekből áll.


Wagner-mentő Chaplin és helikopterek

A walkürök lovaglása kétségkívül a legsűrűbben használt Wagner-idézetté emelkedett, és miként Alex Ross komolyzenei szakíró 2020-as kötetében megjegyzi, hiába, hogy a walkürök amazontermészetű hölgyek, ezekben a filmekben a zenerészlet mégis a maszkulin virtuskodást hivatott illusztrálni. Kivételt képez ez alól a Marlene Dietrich főszereplésével forgatott, Nagy Katalinról szóló 1934-es film, A vörös cárnő, amelyben a hatalomért folytatott mámoros küzdelmét Wagner zenéje festi alá.

Charlie Chaplin egyike volt azoknak, akik ellenálltak a klisének. Chaplin állítólag – ezt éppenséggel Buñuel visszaemlékezéséből tudjuk – nevetésben tört ki, miután megnézte Leni Riefenstahl filmjét, Az akarat diadalát, hiszen saját kefebajszos csavargófigurájának torz ellentétét látta a német kancellárban. Amikor 1940-ben elkészítette a Hitler-paródiának szánt A diktátort, két ízben is szerepeltette benne Wagner zenéjét: elsőként abban a híres jelenetben, amikor Hynkel egy felfújt földgömbbel labdázik, másodszor pedig a még híresebb zárójelenetben, amelyben Hynkel hasonmása, a zsidó borbély békéről szónokol az emelvényen. Mindkétszer a Lohengrin másvilági atmoszférát teremtő prelűdje szólal meg, Chaplin intenciója nem is lehetne világosabb: Wagnert igyekszik megmenteni attól, hogy végleg a nácizmussal mossák össze halhatatlan remekműveit.

De térjünk vissza Francis Ford Coppola eposzához, az Apokalipszis mosthoz! Az egyik forgatókönyvíró, John Milius ötlete volt, hogy Wagner zenéjével fesse alá a Bell UH-1 Iroquois helikopterek döngését (a filmben hallott felvételen Solti György vezényli a Bécsi Filharmonikusat). A vietnami háborúban a lélektani hadviselés része volt a zene, amit hatalmas hangszórókból bömböltettek – nem komolyzenét, hanem amerikai rock’n’rollt –, a film pedig, hiába bírálta élesen az USA nagyhatalmi agresszióját, épp ellenkező hatást váltott ki: 1983-ban a karibi Grenada megszállásakor, az 1991-es öbölháborúban, majd Irak megszállásakor a hadsereg végül „igaziból” is eljátszotta a film képsorait, helikopterekből üvöltő Wagnerrel. Coppola filmje Wagner zenéjével vont párhuzamot a Harmadik Birodalom eszméi és Amerika militáns, hódító politikája között, amelynek keserű kritikáját végül a Marlon Brando által megformált Kurtz ezredes mondja ki a film végén.


Ki birtokolja a gyűrűk urát?

Ne higgyük, hogy Wagner zenéje és A Nibelung gyűrűje csak a mozira gyakorolt számottevő hatást! A skandináv mitológiából táplálkozó operák a fantasyregények két úttörő figurája, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien számára is meghatározó élményt jelentettek. A Narnia-könyvek szerzőjének első, kiskamaszként írt verses eposza rajnai sellőkről szólt, kedvenc operái pedig a Ring harmadik és negyedik része, a Siegfried és Az istenek alkonya voltak. Tolkien sosem vallotta be, milyen sokat emelt át Wagner operáiból A gyűrűk ura cselekményébe, és elutasította saját és a német komponista műveinek összehasonlítását. „Nos, a gyűrűk ugyanolyan kerek alakúak, és ebben ki is merült a hasonlóság…” – mondta egy ízben.

Talán Tolkiennek, aki birtokában volt az óészaki nyelvnek, túl színpadias volt Wagner. Talán az zavarta, hogy a zeneszerző túl szabadon formálta át az északi mitológia hőseit. A rá hajazó motívumokból mégis hosszú listát lehet írni: a gyűrű megszerzésére irányuló szégyentelen igyekezet mindkét történetben testvérgyilkossághoz vezet (Fafner megöli Fasoltot, Sméagol pedig Déagolt), van egy kard, amely széttört és össze kell kovácsolni (Nothung és Narsil), egy nő, aki elveszíti halhatatlanságát (Brünnhilde és Arwen), és mindkettő végén el kell juttatni a gyűrűt eredendő helyére (a Rajnába, illetve Mordorba), ahol akad még egy mohó, aki hataloméhségéért halállal lakol (Hagen és Gollum). A hasonlóságokra csak részleges magyarázat, hogy Wagner és Tolkien azonos forrásból, a skandináv mitológiából dolgoztak. A regényciklus címe például A Nibelung gyűrűje első darabjából, A Rajna kincséből származik, amelyben Alberich kijelenti: a gyűrű ura rabja is annak.

frodo.jpg

Hogy miért ágált Tolkien a Wagnerrel való összevetés ellen? Talán azért, mert A gyűrűk ura üzenetében mélyen Wagner-ellenes. Szereplői sokkal fekete-fehérebbek, mint a nibelungok, akik hatalmi harcaik mellett szexuális késztetéseikkel, lélektani vakfoltjaikkal is szembe kell nézniük. Wagnernél elmosódik a határvonal hősök és gonosztevők között, Tolkien világában viszont a hobbitok ártalmatlan, de dicső tettekre hivatott aprólények. Az író úgy vélte, meg kell tisztítania az északi mítoszt, visszaadva annak ethoszát.

Militáns nők, űropera és Tarantino fekete Siegfriedje

Ha George Lucas nem is Wagnerre gondolt, amikor a Csillagok háborúja ötlete megfogant a fejében, John Williamsnek biztosan eszébe jutott Siegfried, amikor a zenét komponálta. Hasonlóan Siegmund kardjának örököséhez, Luke Skywalker is elhivatásának jelképeként kapja meg Anakin Skywalker kék fénykardját. Nem véletlen, hogy a fiatal hős és az Erő kürtön megszólaló vezérmotívuma nagyon hasonlít Wagner Siegfried-motívumához.

A Ring hatása észrevétlenül begyűrűzött a geek-kultúra képregényeibe is, amikben állandó eposzi kellékek lettek a varázsitalok, a gyűrűk, a törpék, a sárkányok és a walkürök is. 1989-ben Roy Thomas és Gil Kane képregényt rajzoltak a Ring librettója alapján, 1999-ben pedig P. Craig Russell készítette el a maga festőibb, visszafogottabb adaptációját.

ring_kepregeny.jpg

A 90-es évek népszerű sorozathősét, Xenát természetesen a walkürök ihlettek (egy jelenetben sellőkkel mártózik meg a folyóban). A szuperhősfilmek sem vonták ki magukat Wagner hatása alól. A 2011-es Amerika kapitány-film (Az első bosszúálló) csúcsgonosza, Red Skull Wagnert hallgat hegyi laboratóriumában, a DC-képregényekből ismert Hellboy ősképe pedig egyértelműen Siegfried figurája. A Chris Hemsworth által megformált Thorról talán csak a legprecízebb Marvel-rajongók tudják, hogy a skandináv mitológiai panteon leghatalmasabb tagjának, Odin (német nevén Wotan) fia. George R. R. Martin regényciklusa, a Trónok harca szintén sokat kölcsönzött a nibelungoktól: a vérfertőző testvérpár, a gonosz törpe, az apagyilkosság és féltve őrzött vérvonal mind ismerősek a Ringből is.

xena.jpg

Az elmúlt évek nagymozijai közül vitán felül Quentin Tarantino Django elszabadul című filmje viseli magán a Ring hatását. Nem újdonság, hogy filmrendező a grindhouse moziktól a szamurájfilmeken át a spagettiwesternig bármilyen műfajt szívesen állít a feje tetejére, operához azonban korábban nem nyúlt. (Waltz és Tarantino egyébként a film elkészítése előtt közösen nézték meg a Siegfriedet a Los Angeles-i Operában.) A történetben Django (Jamie Foxx) útra kel, hogy kiszabadítsa a maga Broomhildáját, mestere, a szabadságát és méltóságát visszaadó német fejvadász, Dr. Schultz (Christoph Waltz) pedig nem is mulasztja el, hogy észrevegye a fekete férfi és Siegfried közötti párhuzamot. „Amikor egy német találkozik egy hús-vér Siegfrieddel – mondja a tábortűznél, megismerkedésük után Schultz –, az nagy dolog.” Tarantino szándéka nem is olyan rejtett. Siegfried a nyers és fenséges germán erő szimbolikus alakja, ám ezúttal egy elnyomott, fekete szereplővel kerül párhuzamba, a polgárháborút megelőző időszakban játszódó történetben pedig a Leonardo DiCaprio által alakított Calvin Candie prédikál faji felsőbbrendűségről.

Megosztó, de megkerülhetetlen

Jöhetnek korok és eszmék, Wagner nagyszerű tetralógiája mindig is túl érdekes volt ahhoz, hogy margóra kerüljön – a zeneszerző műveit nagy sikerrel játsszák a világ minden pontján Izraeltől Németországon át Amerikáig. A cikkünkben már említett zenetörténész, Alex Ross 2020-ban megjelent Wagnerism című könyvében az operák új, „zöld” megközelítéséről is beszél, amennyiben a zeneszerző az elsők között figyelmeztetett az iparosodó világ kiüresedésére, a természetrombolás káros hatására. Ross rámutat, hogy a német természeti romantikában már megtalálható az ökotudatos gondolkodás csírája. Az istenek alkonya ilyen szempontból is parabolának tekinthető.

A Nibelung gyűrűje, amely maga is ősi mitológiából táplálkozott, még hosszú ideig ihletforrás lesz. Olyan monumentális saga, amit lehetetlen megkerülni. Érdemes hát minél jobban megismerkedni vele, ráadásul a Budapesti Wagner-napok a pandémia okozta kényszerszünetet most jócskán bepótolja: kétszer is elhangzik a tizenhat órányi zenével kecsegtető ciklus (június 9–12., valamint 16–19. között), de a Ring operái mellett egy világhírű énekes, René Pape dalestje és a Rienzi című opera is belefért a műsorba. Nietzsche állítólag azt mondta, Wagnerről nem szabad „talán”-ok nélkül beszélni, szóval mi csak annyit mondunk: talán tetszeni fog.

Csabai Máté

Felhasznált forrás:
Matthew Bribitzer-Stull: Understanding the Leitmotif: From Wagner to Hollywood Film Music. Cambridge University Press, 2017.
Barry Millington: Richard Wagner: Bayreuth varázslója. Rózsavölgyi és Társa, 2013.
Alex Ross: Wagnerism: Art and Politics in the Shadow of Music. Farrar, Straus and Giroux, 2020.

Wagner „árva operája”, amely valóságos forradalmat csinált

Wagner „árva operája”, amely valóságos forradalmat csinált

Wagner „árva operája”, amely valóságos forradalmat csinált

Pénztelenség, házassági krízis, menekülés a hitelezők elől országhatárokon át, halálközeli élmény egy hajóúton, hiábavaló vágyakozás az elismertség és az ismertség után – a húszas évei közepén járó Richard Wagner ilyen emberpróbáló körülmények között írta meg a Rienzi című ötfelvonásos történelmi nagyoperáját, ami végül meghozta számára az áhított sikert. Miért játsszák mégis ritkán és mitől valódi kuriózum ez az opera? Miért nem akarta Wagner, hogy valaha is előadják Bayreuthban? Elmeséljük.

wagner-in-paris-1861.jpg
Richard Wagner 1861-ben Párizsban

1837-et írunk, Wagner súlyos kölcsönökből él, 24 évesen már a válás szélén áll első feleségével, Minna Planerrel, és épp az asszony visszaszerzésén ügyködik, amikor a kezébe kerül az angol író, Edward Bulwer-Lytton regénye, a Rienzi, az utolsó római tribun. Ennek hatására pattan ki a fejéből egy új nagyopera terve, aminek rögtön fel is vázolja a librettóját. A szövegkönyvben megritkítja a politikai vonatkozásokat, inkább az emberi mozzanatokra és szenvedélyekre épít.

Augusztus végén Wagner a rigai színházban vállal állást, nem sokkal később pedig a felesége is visszatér hozzá – sikerül a nagy kibékülés. Szabadidejében a Rienzin dolgozik, de pontosan tudja, hogy ott helyben sem az énekesgárda, sem a zenekar nem elég erős ahhoz, hogy valaha is előadhassák. Nem talál lelki társakat, teljes szellemi elszigeteltségben él: „Sehol sem találtam egyetlen olyan egyéniségre sem, aki a legcsekélyebb mértékben is ösztönzően hatott volna rám. Teljesen magamra utalva, mindenkinek idegen maradtam.”

Ebből az állapotból az állása elvesztése rázza fel: a hitelezők elől menekülve Minnával együtt átszöknek a határon Kelet-Poroszországba, később egy kocsibaleseten, kegyetlen tengeri viharokon (a házaspár egymásnak kötözve várja a biztos halált kajütjében), majd Londonon keresztülvergődve jutnak el Párizsig, a zenei élet központjáig.

wagner-terem_riga.png
A rigai Wagner-terem épülete, amelyben Liszt Ferenc, Hector Berlioz és Anton Rubinstein is fellépett

Párizsi pokol

Wagner arról ábrándozik, hogy a francia fővárosban mutatják majd be a Rienzit, természetesen sikerrel, így a többi fontos európai színpadon is tárt karokkal fogadják majd. Párizs azonban inkább bizonyul pokoli kitérőnek. A felfedezésre váró tehetség és az ambíció itt nem elég: befolyásos barátok, francia nyelvtudás és pénz nélkül labdába sem rúghat. Az adott körülmények között az opera komponálása is megakad: Wagner inkább dalokkal próbálkozik, hogy pénzhez jusson, de eladni azokat sem sikerül.

1840 szeptemberében aztán elkészül az ötödik felvonás – ez a kétségbeesett franciaországi próbálkozás nagyjából egyetlen pozitív hozadéka. A házaspár anyagi helyzete egyre drámaibb, elfogy körülöttük a levegő, Wagner pedig az adósok börtönébe kerül. Innen kiszabadulva (sok könyörgés és némi méltóságvesztés eredményeképpen), 1840 novemberében készül el a még hiányzó nyitány, amit – a teljes operával szemben – a mai napig gyakran hallhatunk a koncerttermekben.

A Párizsnak szánt romantikus operáját aztán Wagner egy hirtelen huszárvágással Drezdába küldi. Öt év európai bolyongás után szülőföldjében látja az utolsó reményt, és a szász királyhoz fordul segítségért. 1841 nyarán érkezik a hír, hogy a drezdai udvari színház bemutatja a Rienzit. Itt a nagy esély!

Maratoni bemutató, „mámoros öröm”

1842 augusztusában kezdik el a próbafolyamatot, de a drezdai udvari színház intendánsa nem túl megértő és rugalmas a maximalista szerzővel szemben. A karmester, Carl Reissiger vetélytársat lát Wagnerben, ezért közönyösnek mutatkozik, a két főszereplő, Wilhelmine Schröder-Devrient és Josef Tichatschek, az imádott hőstenor viszont kifejezetten lelkesek, szenvedélyük pedig szép lassan átragad az egész együttesre. Októberben Wagner már így fogalmaz: „A nagy színpadi próbák végre mámoros örömmel töltöttek el. Azt hiszem, az egész színpadi személyzet, az utolsó alkalmazottig, valóságos csodaként szeretett…”

A boldog próbafolyamat egy még boldogabb bemutatóban csúcsosodik ki 1842 októberében. Bár az előadás hat óra hosszú (hat órakor kezdődött és éjfél után lett vége), a közönség végig kitart. Beüt a várva várt hangos siker.

Wagner így ír erről: „El kell mondanom nektek azt, amiről mindenki biztosított, hogy tudniillik Drezdában még egyetlen operát sem fogadtak ilyen lelkesedéssel, mint az én Rienzimet. Izgalmat váltott ki, valóságos forradalmat az egész városban; – engem négyszer hívtak ki zajongva… Az előadás elragadóan szép volt – Tichatschek – Devrient – és minden-minden olyan tökéletes volt, amilyet itt még sohase láttak. Diadal! Diadal!”

A Rienzi sikere új kapukat nyit ki a zeneszerző előtt: Drezda megszerzi Berlintől az időközben szintén elkészült A bolygó hollandi bemutatójának jogát, és zeneigazgatói állást ajánlanak neki. A drezdai udvari színház nem sokkal később élethossziglan szász királyi karmesterré nevezi ki.

A siker azonban nem a pénzben jelentkezik, amit Wagner kissé csalódottan és lemondóan így összegez a Rienzi és A bolygó hollandi bemutatója között: „Túlságosan is váratlanul érkezett jelenség vagyok én valamennyi színház számára. Várhatok még jócskán, amíg alkalmat találnak rá, hogy műsorukba iktassanak… Egyáltalán nem látom még azt az időt, amikor anyagi gond nélkül élhetek.”

illustration_of_the_last_scene_of_act3_of_rienzi_by_wagner_at_the_the_tre_lyrique_1869_bauer_1983p31.jpg
A Rienzi harmadik felvonásának utolsó jelenetét ábrázoló korabeli illusztráció az opera 1869-es előadásáról a párizsi Théâtre Lyrique-ben


Miért hallhatjuk ritkán a Rienzit?

Érdekes, hogy bár a Rienziben Wagner még a Spontini- és Meyerbeer-féle francia nagyoperák stílusát utánozza, valójában a mű bemutatójának idejére már bőven meghaladja ezt az utat. A bolygó hollandival – bár az egyértelmű bukás volt tíz héttel a Rienzi sikere után – olyan új irányzatot hoz létre, ami teljes mértékben az övé. Ennek zsenialitása megcsillan már többek között Rienzi imájában is.

A kezdeti hangos siker ellenére ma már ritkán hallhatjuk ezt a jellegzetesen ifjúkori alkotást. A Rienzi mellőzöttségének egyik oka maga Wagner, aki tudatosan dolgozott azon, hogy operája ne maradjon fent az utókornak. Egyáltalán nem szerette ezt a művet, ahogy másik két ifjúkori operáját (A tündérek, A szerelmi tilalom) sem. A Wall Street Journal szerzője, Matthew Gurewitsch épp ezért „Wagner árváinak” nevezi ezt a zsenge triót. A zeneszerző „túlságosan olaszosnak” és „éretlennek” tartotta és megtagadta őket, ahogy azt is, hogy valaha is előadják őket Bayreuthban. Wagner halála után özvegye, Cosima is vasököllel küzdött ennek betartatásáért.

Paul Driscoll, az Opera News főszerkesztője szerint az is eltántorítja a művészeket az opera előadásától, hogy a címszerep elképesztően nehéz – egy „éneklő gép” kell hozzá. Nincs szinte semennyi pihenő vagy megnyugvás, végig sorjáznak a tetőpontok, miközben az egyik legnehezebb mutatványra, a fent már említett Rienzi imájára csak az utolsó, ötödik felvonásban kerül sor. Kérdés, ki az az énekes, akinek még marad energiája és lélekjelenléte egy igen technikás áriára egy rövidítés nélkül hat óra hosszú opera végén? Apróságnak tűnhet, de Driscoll szerint az is levon az opera népszerűségéből, hogy a legátütőbb női áriát egy elhanyagolható mellékszereplő, Adriano bitorolja, akinek a fellépése nélkül is tökéletesen megállná a helyét a történet.

A Müpa mindezekkel együtt fontos missziójának tartja, hogy megőrizze ezt a különleges kincset a Wagner-életműből, így nem először mutatja be koncertszerűen – idén négy órás változatban – a Budapesti Wagner-napokon.

Felhasznált forrás:
Eősze László: Richard Wagner életének krónikája. Zeneműkiadó, 1983.
Till Géza: Opera kézikönyv. Zeneműkiadó, 1964.

Ősi korok öröksége

Ősi korok öröksége

Ősi korok öröksége

A mugham, ez a modális zenei rendszer, amely az azerbajdzsáni folkzene egyik fő műfaja, évszázados hagyományokkal rendelkezik, eredete a tradicionális Korán-szavaláshoz, vagy még korábbra, az ókori Aveszta-himnuszokig vezethető vissza. Ez a rendkívül összetett művészeti forma, amely a klasszikus költészetet és a zenei improvizációt kombinálja, generációról generációra öröklődik a családokban. „Ahogyan a mughamot énekelem, és ahogyan improvizálok, az mind a lelkemet tükrözi abban az adott pillanatban. Ezt jelenti a »hal« : a lelkem állapota. »Hal« nélkül nincs értelme a mughamnak” - foglalta össze a nemsokára nálunk koncertező, egyik legismertebb mugham énekes, Alim Qasimov.  


20220623_mupa2022_rababi_alimqasimov_alirezaghorbani_003.jpgA mugham jelenleg élő egyik legnagyobb zenésze, Alim Qasimov június 23-án a világzene iráni nagyágyújával, Alireza Ghorbanival ad közösen koncertet

Mugham a világban

A mugham valószínűsíthetően a perzsa zenei hagyományból származik, de mint zenei elv és/vagy technika nemcsak a Közel-Kelet különböző területeinek zenéjében jelent meg, felbukkan Észak-Afrikától Közép- és Délkelet-Ázsiáig számtalan más helyen is. A hszincsiangi ujgurok muqamnak, az üzbégek és tádzsikok maqomnak, az arabok maqamnak, a perzsák pedig dastagnak nevezik. Sőt, még Magyarországon is találunk rá példát a Makám együttes zenéjében (a dallammodell magyar elnevezése is makám). 

Az azeri zene gyöngyének is becézett mugham az imádságból és a kisgyermekeknek énekelt altatódalokból ered, így több száz változata maradt fenn. Maga a mugham kifejezés annyit tesz: „Isten által küldött zene”. 

A mugham három kulcsa: a kamancheh, a gaval és a tar

A mugham hangzását három tradicionális hangszer adja: a kamancheh, a gaval és a tar.
A kamancheh vagy kamancha a húrosok családjába tartozó hangszer, neve perzsául annyit tesz, „kicsi íj”, utalva vékony, hosszú nyakára. Elődje nem más, mint a világ legrégebbi vonós hangszere, a rebab. A modern darabokon az eredeti három húr helyett már négy van, amelyek selyem helyett fémből készülnek. Annak ellenére, hogy mérete leginkább a brácsához közelít, a csellóhoz hasonlóan ülve játszanak rajta, a gömbölyű, tökből vagy fából készült testből kiálló tüskét a térden vagy combon megtámasztva.
A gaval vagy daf elnevezés egy nagy méretű csörgődobot takar, amely a klasszikus és populáris perzsa zenében is gyakran használnak, többnyire énekesek és közel-keleti húros hangszerek kíséreteként. Egyedi hangzását a keményfa keretre erősített, egymásba fűzött fémgyűrűk sokasága adja, amellyel komplex és intenzív ritmusokat lehet játszani.

A mugham alaphangszerei: a tar, a gaval és a kamancheh

A trió harmadik tagja, a tar a pengetős hangszerek családjába, azon belül is a lantokhoz tartozik. Régi neve, a čāhārtār vagy čārtār „négy húrt” jelent. Modern, mostanában is használt formáját a 18. században nyerte el: jellegzetes, dupla tál alakú teste általában faragott eperfából készül, amelyre vékony báránybőr membránt feszítenek. Az azeri tar némileg eltér perzsa testvérétől, nemcsak formában, de a húrok számában is, hiszen összesen 11 húrt találunk rajta. A tart a mellkashoz szorítva, horizontális pozícióban szólaltatják meg. Úgy tartják, hangja jótékony hatással van az ideg- és izomgörcsökre, így gyógyírt jelenthet a fejfájásra, az álmatlanságra és a melankóliára is.

Az azeri kultúrában elfoglalt kiemelt jelentőségük bizonyítékaként a hangszerek 2006 óta az azeri pénzeken – az 1 qəpik értékű érme és az 1 manatos bankjegy hátoldalán – is megjelennek.

 

A mugham öröksége

A mugham fennmaradásában elévülhetetlen érdemei vannak az azeri énekes-költőnek, Hajibaba Huseynovnak, aki a ’60-as évektől kezdve mintegy 30 éven át oktatta a mugham művészetére a jelen legtehetségesebb mughamelőadóit, köztük Alim Qasimovot is. A klasszikus nyugati zenei vonalat követő azeri zeneszerzők és zenészek is előszeretettel ötvözték a mughamot a hagyományos európai műfajokkal. Gara Garajev és Fikrat Amirov a szimfonikus mughamok első zeneszerzői közt voltak, míg Vasif Adigozal az elsők között komponált mughamoratóriumot. De nemcsak a klasszikus, hanem a könnyedebb műfajok is szívesen inspirálódnak a mughamból. Az azeri zongorista, Vagif Mustafazadeh a jazz, míg Jeff Buckley a rock műfaján keresztül ismertette meg szélesebb közönséggel a mughamot.

A ’80-’90-es évek során a populáris zene egyre nagyobb teret hódított nemcsak a világban, de Azerbajdzsánban is, erőteljesen fenyegetve a tradicionális műfajok, így a mugham fennmaradását is. Szerencsére a veszély mára teljesen elhárult, köszönhetően többek között annak, hogy 2003-ban az UNESCO „az emberiség szóbeli és immateriális öröksége remekműveként” ismerte el a mughamot, 2008-ban pedig hivatalosan is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. 

 

A világűrbe és tovább

2008-ban az UNESCO jószolgálati nagykövete, Azerbajdzsán későbbi első női alelnöke, Mehriban Aliyeva kezdeményezésére megnyitotta kapuit a Nemzetközi Mugham Központ, amelynek alapkövét Aliyeva mellett az azeri elnök, Ilham Aliyev és az UNESCO akkori főigazgatója, Macuura Kóicsiró tette le. A mintegy 7500 négyzetméteren elterülő intézményben a koncertterem mellett stúdió, próbaterem és kiállítótér is helyet kapott. A tar formájára hajazó épület ad otthont a 2009 óta megrendezett Nemzetközi Mugham Világfesztiválnak is, amely során a mughaménekesek mellett mughamoperát, szimfonikus és klasszikus mughamkoncerteket is hallhat a közönség.

A Nemzetközi Mugham Központ 2008-as megnyitása óriási lépés volt a mugham megőrzéséért folytatott munkában

A mugham azonban még ennél is távolabb jutott, miután a NASA 1977-ben egy 12 inch átmérőjű, arannyal futtatott réz hanglemezt küldött az űrbe a Voyager-1 és a Voyager-2 űrszonda fedélzetén, amelyen összesen 115 analóg kódolású fénykép, 35 féle természetes és az ember által keltett mesterséges hang, 27 válogatott zeneműrészlet és egy 55 nyelven rögzített üdvözlő szöveg található. A zenei válogatásban pedig a mugham is helyet kapott.

 A mugham tehát évszázadok óta bizonyítja, hogy nemcsak helye van a modern kor zenéi között, de létjogosultsága is. És köszönhetően az olyan előadóknak, mint Alim Qasimov, aki egyszerre tudja képviselni a mugham tradicionális és modern oldalát is, egy szélesebb kör ismerheti meg ezt a több száz éve létező és lüktető műfajt.   

Egy dal/lista - Szebényi Dániel

Egy dal/lista - Szebényi Dániel

Egy dal/lista - Szebényi Dániel

Szebényi Dániel neve nemcsak a hazai könnyűzenei-, de a jazz színtér avatottabb ismerőinek is ismerősen cseng. Előbbi leginkább a Kowalsky meg a Vega billentyűseként, utóbbiak pedig számos jazzformáció tagjaként találkozhattak vele, hiszen koncertezett már többek közt Barabás Lőrinccel és Binder Károllyal is. A zene iránti rajongása egy Keith Emerson bakelittel kezdődött, és végül a Zeneakadémia jazz tanszakáig repítette, és immáron több mint 10 éve ápolja a jazz-rock és a fusion-jazz hagyományait. Június 23-án jóbarátjával, Gotthard Misivel, vagy ahogy a közönség ismeri, Mike Gottharddal közösen lépnek a Müpa színpadára, hogy évtizedes barátságuk előtt is tisztelegve válogassanak műfajokon átívelő szerzői munkásságukból.  

 Fotó: Hegyi Júlia Lily

Egy dal, ami a gyerekkorodat juttatja eszedbe: Led Zeppelin - Good Times, Bad Times
„Ez az egyik legfontosabb dal az életemben. Első vásárolt lemezem a Metallica Fekete albumba volt. Amikor azt hazavittük, és belehallgattunk, apukám mosolyogva megfogott egy lemezt, és berakta, hogy előbb inkább ezt hallgassam meg. Egy Led Zep best of volt, aminek az első dala  a Good Times, Bad Times volt. Bármikor meghallom az első két leütést, azonnal visszatérek 9 éves önmagamhoz, ahogy a fotelen ülve épp bömböltetjük a rock and rollt.„

Egy dal, amit tinédzser korodban nagyon szerettél, de már rég nem hallottad: Emerson,Lake and Palmer - Trilogy
Az ELP a kedvenc zenekaraim közé avanzsált tinédzseréveim alatt. Mindig is magával ragadott az, hogy tudott 3 ember ilyen vastag megszólalást összehozni a '70-es években."

Egy dal, amit ezerszer meghallgattál már, de sosem fogod megunni:  Led Zeppelin - Black Dog
„Nem tudok mit tenni vele, a Led Zep az egyik legmeghatározóbb zenekar az életemben. Nem fogom soha megunni. Írhatnék más dalt is, de legyen ez az alapvetés."

Egy dal, aminek akkor is tudod a szövegét, ha álmodból keltenek fel: LGT - Ringasd el magad
„Fel is dolgoztuk többször (meg nyilván nem csak mi, hanem rengetegen). Számomra talán az egyik legnagyobb magyar dal, ami született."

Egy dal, amiről senki nem gondolná, hogy szeretsz: Michael Bolton - Time, love and tenderness
„Szintiszta 80as évek. Ömlik róla a cukormáz, de szeretem."

Egy dal, amit csak nemrég fedeztél fel, de azonnal megkedvelted: Foo Fighters - Making a Fire
„Szintén az egész lemezt megy nagyot, de leginkább ez a dal. Valahogy ez a dal is a gyerekkoromba repít vissza, pedig 2021-ben jelent meg."

Egy dal, amin mindig elérzékenyülsz:  Hobo Blues Band - Hajtók dala
„Van rengeteg. Most ez jutott elsőre eszembe." 

Egy dal, amire akkor táncolsz, ha senki sem lát: The Chordettes - Mr Sandman
„Hihi. :)"

 Egy dal, amire legutóbb táncoltál: Tower of Power - Soul with a capital S
„Amikor beindul a verze, ember legyen a talpán, aki nem mozdul meg."

Egy dal, amit először énekeltél / amit először játszottál/ amire először táncoltál közönség előtt: Sonata Arctica - Misplaced
„A zeneiskolai vizsgakoncerteken kívül az első nyilvános megmérettetés az az iskolám menzáján történt 2006-ban." 

Egy dal, amit kihívás volt megtanulnod /amire a koreográfiát kihívás volt megtanulnod:
„Borlai Gergő még meg nem jelent projekjének lemezére jópár dolgot kellett felénekelni. Hatalmas kihívás volt ezeket megvalósítani. Egy kifejezett dalt nem tudnék kiemelni."

Egy dal, amit egy filmben/sorozatban hallottál először: Curtis Stigers & The Forest Rangers - This Life
„A Sons of Anarchy. Megfelelő időben, megfelelő helyen talált be."

Egy dal, amit annyiszor hallottál, hogy már elég volt: Ed Sheeran - Shape of You
„Amennyire imádtam akkor, amikor megjelent, annyiszor hallottam már,és volt ott mindenhol ez a dal, hogy jelenleg eszembe nem jutna meghallgatni."

Egy dal, ami boldog emlékeket idéz föl benned: Tom Petty - Free Fallin
„20-as éveim derekán, egy USA turnéban hallottam először ezt a dalt, miközben épp a semmi közepén autóztunk a sivatagban, és a naplemente miatt végtelen színpompában táncolt az égbolt. Utána himnuszunk lett ez a dal."

Egy dal, ami elsőre nem tetszett, de minél többet hallgattad, annál jobban megszeretted: Pink Floyd - High Hopes
„Egy dal minden évben kaphat új értelmezést, ezért nem egyedi eset, hogy valami régen elkerült, aztán most pedig betalál."

Egy dal, ami sokkal több figyelmet érdemelne, annyira jó: Bones UK - Pretty Waste
„Rengeteg ilyen van, ezt is csak azért emelem ki, mert épp ezt bömböltetem."

Egy dal, amire nagyon büszke vagy:
„Alapvetően szerencsés vagyok, és rengeteg kiváló társsal egy csomó olyan dolgot alkothattunk, amire büszke vagyok, de az aktualitás jegyében kiemelném Tátrai Tiborral, Borlai Gergővel, Gotthárd Misivel és Kéri Samuval alkotott új zenekart, a godfatert."

2022/5/24 : mupa 1 komment
"A kevésbé áramvonalas művek vonzanak"

"A kevésbé áramvonalas művek vonzanak"

"A kevésbé áramvonalas művek vonzanak"

Interjú Bradák Somával, a Ludwig Múzeum muzeológusával és a Galaxisok dobosával

Csak el ne tévessze, melyik ajtón lép be a Müpába: a Fesztivál Színház színpadán és a Ludwig Múzeum tágas tereiben egyaránt otthonosan mozog Bradák Soma. A művészettörténész dobost műfajközi utazásainak eredetéről faggattuk.

bradaksoma_foto_komroczkidia-21.jpgBradák Soma / Fotó: Komróczki Dia ©

Talán még sosem volt ilyen népszerű a különböző művészeti ágak közötti határátlépés. Igaz ez képzőművészet és zene viszonylatában is?

A nyolcvanas évek undergroundjában is jellemző volt, hogy képzőművészek zenéltek, illetve zenészek hoztak létre képzőművészeti alkotásokat. De a kortárs könnyűzenében is akadnak példák, gondoljon csak Kiss Tibire vagy a Mayberian Sanskülotts zenekarra.

Ön amellett, hogy a Ludwig Múzeum muzeológusa, a Galaxisok dobosa is. Van átjárás a két világ között?

Van, igen: ha a múzeumban olyan műtárggyal kell foglalkozni, amelyben a hang mint médium megjelenik, és ennek vannak technikai vagy más jellegzetességei, abban én feltehetően könnyebben eligazodom, mint a kollégáim.

Mindig is mindenevő volt, ami a művészeteket illeti?

A művészeteknek sokféle ága érdekelt és érdekel: a zene, a képzőművészet, az építészet, részben az irodalom is az életem részét képezi. A zene iránti vonzalmam a középiskolás évekből ered. Az első szerelem a Linkin Park volt, mint sokaknak az én korosztályomban. Az indie műfajhoz a kétezres évek vége óta kötődöm.

És innen egyenes út vezetett a doboláshoz?

Olyan hangszer nem jött szóba, amelyen határozott magasságú hangokat kell megszólaltatni, viszont az ütőhangszerek mindig vonzottak. Tetszett, hogy különböző textúrákat, ritmusokat lehet velük alkotni. 2005 táján egy református gyülekezet kis zenekarában próbáltam ki először az ütőhangszeres játékot.

Aztán különböző zenekarok dobosává vált.

Nem vagyok profi zenész, és bár veszek órákat, autodidaktaként tekintek magamra. A Galaxisokba úgy kerültem, hogy Szabó Benedekkel ugyanoda írtunk zenei tárgyú cikkeket, és szóba került, hogy zenélgetek. Amikor az első lemezét készítette, megkért, hogy csatlakozzam. A Platon Karataevbe már azért hívtak, mert a Galaxisokból ismertek.

A művészettörténeti stúdiumok hogyan illenek a képbe?

A gimiben kezdtem fotózni, azt is akartam tanulni, de végül művészettörténetre vettek fel. A fotó megmaradt hobbinak, a művészettörténet pedig olyan szakmának, ami ma is megmozgat. Különösen a kortárs művészet foglalkoztat, de a hatvanas, hetvenes évek neoavantgárdja is nagy szerelmem. A kevésbé áramvonalas, experimentális műfajok és trendek izgatnak, ahogy a zenében is. 

A Galaxisokkal a Csillagközi tér című koncerten lép fel a Müpában. Mire számítsanak a rajongók?

A zenekar tagjai számára legkedvesebb dalok fognak elhangzani. A legutóbbi, hatodik lemezünkön műfajilag összetettebb, sokoldalúbb zenei világot rajzoltunk fel, ahol nem feltétlenül az indie popos számok kerültek előtérbe. Sokszínű, összetett koncertre lehet számítani. 

Jászay Tamás

A Galaxisok az elmúlt évtized egyik leglátványosabb sikertörténete a magyar popzenében, olyan generációs zenekar, amely bár igen jellemzően ragadta meg a huszonévesek élethelyzeteit, az idősebb és fiatalabb korosztályokat is megszólította általános érvényű dalaival. Meg azzal, hogy hangzásvilága sokszínűvé vált az évek során: mindig képes valamilyen váratlan húzásra, így téve kíváncsivá rajongótáborát. 

A Galaxisok június 15-ei koncertjéről ide kattintva olvashattok bővebben.

galaxisok2_komroczki_dia.jpgGalaxisok / Fotó: Komróczki Dia ©

(Az interjú eredeti változata, amely itt olvasható, a Müpa Magazin 2022. május-június-júliusi számában jelent meg.)

Akikről nem lehet kicsiben gondolkodni

Akikről nem lehet kicsiben gondolkodni

Akikről nem lehet kicsiben gondolkodni

Mesébe illő programkínálat a Müpa gyereknapján

Közel egy évszázada, hogy május utolsó vasárnapján Magyarország minden szeglete gyerekzsivajtól hangos, és ez a hagyomány garantáltan idén sem törik meg, ha a Müpán múlik! Hogy ébredés után meglegyen a napot megédesítő kakaó, vagy hogy anya-apa már korán reggel, önszántából felkapja a plüss vízilovat és a félkezű majmot egy rögtönzött szerepjátékra, arról nem gondoskodhatunk, arról viszont igen, hogy a legkisebbeket ünneplő jeles napon reggeltől délutánig felhőtlen szórakozást, változatos és színvonalas programokat biztosítsunk valamennyi korosztály számára. Mutatjuk azt a hét érvet, ami miatt a Müpa gigantikus Cifra Palota XXL programját érdemes választani gyermeknapon!

2016_cifra_palota_xxl_gyereknap_mupa_palyizsofi.jpgCifra Palota XXL, Fotó: Pályi Zsófia

  1. Óriási program a kicsiknek

Nem kérdés, hogy amíg a járvány távol tartott minket egymástól, rengeteg programot hiányolt a közönség, de a leginkább visszavárt események egyike kétségkívül a Cifra Palota. Nem meglepő, hiszen aki akárcsak egyszer is betévedt vasárnap délelőtt a Müpába, az biztosan emlékezetébe véste, ahogy több száz kisgyerek birtokba veszi az épület tereit, rajzol, énekel, táncol, és minden csupa mosoly, játék és kaland. Kimondhatjuk, hogy bármelyik Cifra Palota felért egy gyereknappal, ahol korosztálytól függetlenül mindenki megtalálta a számára szimpatikus elfoglaltságot. Május 29-én a rendezvény nem csak nevében lesz XXL-es. A felsorolhatatlanul sok program ezúttal túlcsordul a Müpa falain, és körhintával, akadálypályával, rögtönzött parasztudvarral, népmesélő ligettel és szabadtéri színpaddal tölti meg az épület előtti teret. A számok terén is mesébe illő az összkép: 3 színpadon 12 előadás, 12 fejlesztő és 30 kreatív foglalkozás, illetve 77 + 3 izgalmas játék várja a családokat. Célunk, hogy annyi vidám gyerek nyüzsögjön a ház körül aznap, mint égen a csillag!  

2017-2018_tavasz_180423_sanke_a_zene_gyokerei_kicsi_mupa_a47a7638.jpg
3 színpadon egymást váltják a gyerekek kedvenc előadói, Fotó: Müpa

  1. Ki-ki a magáét

Vegyünk egy példát: 15 hónapos kontemplatív természetű lányunkkal, örökmozgó 6 éves kisfiunkkal és 8 éves, jó kézügyességgel megáldott nővérükkel érkezünk. Hogy lesz ebből mindnyájuknak szórakozás? A megoldás egyszerű! Az Üvegterem valamennyi programja testreszabott a kicsi lány számára, de a Diafilm-sarok és a Báb-játék kínálata különösen izgalmas lesz számára. Várkatapult, agancsos karikadobáló, erőpróba, akadálypálya, diótörő, kötélhúzás, tandemsí – csak hogy párat említsünk azokból a kültéri, aktivitásra hívó játékokból, amiknél élvezetesebbet elképzelni sem tud egy energikus, örökmozgó kisfiú. Ez idő alatt kisiskolás, alkotó kedvű nővérük a kreatív játékok közül válogathat, hogy délutánra kitanulja a rongybaba-, kávékapszulaékszer- és ásványfakészítés, a papírvirág-hajtogatás és a virágkötészet mesterségét.

2016-2017_170528_cifra_palota_xxl_gyereknap_mupa_palyizsofi.jpg
Fotó: Pályi Zsófia

  1. Égigérő muzsika

Ha a játékos erőpróbák és kézműves-foglalkozások elcsigáznák a családot, akkor feltöltődés gyanánt a Fesztivál Színház félhomályában hátradőlhetünk, és átadhatjuk magunkat a Müpa sikerprodukciójának, az Égigérő muzsika című mesekoncertnek. A hétköznapi szorongásainkból és a szeretet mindent leküzdő erejéből mesét fabrikáló szupercsapat a gyerekek mellett a szülőkre is gondolt: az egymás után színpadra lépő szereplők elsődlegesen a felnőtteket fogják meglepni. Tegye fel a kezét, aki látta már az Ivan and The Parazol frontemberét kutyát alakítani, vagy a Margaret Island Lábas Vikijét babaszerepben? És a sor a végtelenségig folytatható, hiszen a klasszikus mesehősök bőrébe most a kortárs zenei élet legnépszerűbb alakjai bújnak. Elöljáróban még annyit, hogy a Szabó T. Anna által megálmodott történetet a húszas-harmincas éveiben járó, romantikára hajló zenerajongók kedvence, Csorba Lóci és a gyerekek ünnepelt sztárja, Farkas Izsák zenésítette meg. Ez garantáltan megér egy mesét!

211130_egigero_muzsika_c_csibi_szilvia_mupa.jpg
Csorba Lóci, Ember Márk és Lábas Viki az Égigérő muzsikában, Fotó: Csibi Szilvia

  1. Játékosan az empátia útján

Nem lehet elég korán megtanulni, hogy az élet nem mindenki számára játék és mese. Míg mi a legtermészetesebb módon ugrunk le a kisboltba vagy futunk a busz után a zsúfolt belvárosban, vannak, akik számára a hétköznapi környezet is akadálypályát jelent. Ha az átlagemberek életét szeretnék élni, akkor nincs mese, minden akadályt le kell küzdeniük. Valamennyiünk számára az érzékenyítés leghatékonyabb és legegyszerűbb módja, ha érzékszerveink bevonásával közelítjük meg a kérdést. A kültéri kerekesszékes akadálypálya, a látássérültséget szimuláló játékok és az értési nehézségekre érzékenyítő feladatok kipróbálásával máris jobban megérthetjük, milyen hátrányból indulnak azok, akik valamilyen fogyatékossággal vágnak neki a mindennapoknak. Ha éreztük már valaha a bizonytalanságukat és tanácstalanságukat, akkor a hétköznapi találkozások során sokkal könnyebben és bátrabban ajánljuk fel nekik a segítségünket. Minél fiatalabb korban kezdjük el a gyerekek játékos érzékenyítését, annál előbb válik belőlük empatikus és odafordulásra nyitott ember!

kerekesszekes_akadalypalya_forras_nyugat_hu.jpg
Kerekesszékes akadálypálya, Forrás: nyugat.hu

  1. Mörk játszótere

Mindamellett, hogy a nap folyamán a legszínvonalasabb gyerekdalokra specializálódott együttesek adják egymásnak a színpadot, megnézhetjük azt is, hogy a soul-funk-jazz fenegyerekei, vagyis a Mörk csapata hogyan hódítja meg a gyermekközönség szívét. A délelőtt folyamán az együttessel Mörk Playground néven találkozhatunk a Müpa előtti Zenés színpadon, ahol új köntösbe öltöztetve tálcán kínálják legnépszerűbb számaikat a kicsiknek, miközben a szülők számára is felüdítő és feledhetetlen koncertélményt nyújtanak.  

mork-photo_-sinco_hu-1-1-1-scaled.jpgMörk, azaz Mörk Playground, Forrás: infoneked.hu

  1. Bélaműhely

A Bélaműhely az a végtelen kreativitással megáldott csapat, akiknek a képzeletük biztosan nem szab határt, ha hangkeltő eszközökről van szó. Ipari hulladékokból, kimustrált használati tárgyakból, hordókból, csövekből, bicikli- és számítógép-alkatrészekből, teknőből, serpenyőkből és papírdobozokból készítenek eszközöket, amelyekkel hangsúlyozottan nem a tökéletes hangzás elérése a céljuk. Ők a tökéletlenből kovácsolnak erényt. A gyereknapon bárki kipróbálhatja, hogy milyen hangot ad egy locsolócső és egy útjelző bója szerelemgyerekeként megszülető slagszax vagy a biciklikerekek és a lefolyórács szimbiózisának eredményeként megszólaló gigantocyplis. A Bélaműhely standja olyan játszótér, ahol a felnőtteknek sem kell visszafogniuk magukat. A hangszereket 0–99 éves korig mindenkinek ki kell próbálnia!

belamuhely.jpgBélaműhely, Forrás: belamuhely.hu 

  1. Szerintünk a gyereknap a szülőké is!

Bár a gyermeknap tételmondata szerint ezen a napon minden a gyerekekről szól, mi mégis azt szeretnénk üzenni, hogy a gyerekeknek szánt minőségi programok mellett gondoltunk a szülőkre is. Mivel a hatalmas forgataghoz reggel 10.00 és délután 15.00 között bármikor lehet csatlakozni, ezen a napon nem kell rohanni a reggelivel a pontos érkezés érdekében. Az Égigérő muzsikát a nap folyamán kétszer is van lehetőség megnézni, így arról sem marad le senki, aki látni szeretné a hazai zenei élet legkedveltebb sztárjait, amint mesehősként lépnek színpadra. A Mörk koncertje a korai kezdés ellenére megteremti az igazi koncertlátogatás illúzióját, és ne felejtsük, hogy a nap folyamán valamennyi program ingyenesen látogatható.   

 

„A szüleim, a családom és a makacsságom” – beszélgetés Iréne Theorin operaénekessel

„A szüleim, a családom és a makacsságom” – beszélgetés Iréne Theorin operaénekessel

„A szüleim, a családom és a makacsságom” – beszélgetés Iréne Theorin operaénekessel

A Budapesti Wagner-napok évek óta egyik legjobban várt vendége a karizmatikus svéd szoprán, Iréne Theorin, aki június 10-én és 12-én lép fel a Müpa híres Ring-produkciójának Brünnhildéjeként. Interjúnkban az énekesnő a Müpához fűződő különleges kapcsolatáról beszél, ahol élete legemlékezetesebb születésnapi ajándékát kapta, továbbá legfontosabb szerepeinek megformálásáról és a Fischer Ádám karmesterrel közös munkájáról is mesél, valamint arról is, milyen élmény volt várandós Brünnhildeként világra hozni egy fiúgyermeket a színpadon.

irene_theorin_c_chris_gloag.jpg
Iréne Theorin © Chris Gloag

Hogyan szeretett bele Wagner zenéjébe?
Későn indult a karrierem. Harminchárom éves koromban debütáltam, és a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy lírai-drámai szoprán vagyok. Diákkoromban énekeltem Freyát, és a pályafutásom első tíz éve során abban a kiváltságban lehetett részem, hogy vegyes repertoárt szólaltathattam meg. Donna Annaként (Mozart Don Giovannijából – a szerk.) mutatkoztam be, és kezdetben akár évi öt szerepet is megtanultam. A munkáim listája hosszúra nyúlik, de az érdeklődésem azt követően fordult a súlyos Wagner- és Strauss-szerepek felé, miután nem kaptam többé felkérést a Don Carlos Erzsébetjére vagy Toscára. Bevallom egyébként, diákként nem sikerült igazán elmélyülnöm Wagner zenéjében. Azután másodéves koromban vizsgafeladatként megkaptam Az istenek alkonyából a Waltraute–Brünnhilde-jelenetet, és akkor kiderült, hogy kimondottan jól érzem magam ebben a zenei világban. Szerelem volt az első kottafejtől!

2013-2014_tavasz_140615_wagner_az_istenek_alkonya_mupa_pj25117.jpg

2013-2014_tavasz_140615_wagner_az_istenek_alkonya_mupa_pj25112.jpg
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2014. június 15.
© Posztós János, Müpa

Kik segítették karrierje során?
A szüleim, a családom, az életem során szerzett tapasztalataim, és azt hiszem, a makacsságom. Tudjuk, hogy Wagner-énekesnek lenni külön kategóriát jelent.

Ki a kedvence Wagner hősnői közül?
Nehéz feladat egyetlen kedvencet megnevezni, mert mindig ahhoz a szerephez húz a szívem, amelyikkel éppen dolgozom. Ugyanakkor valahányszor kapok egy olyan felkérést, hogy koncerten lépjek fel Az istenek alkonya zárójelenetében, átjár a boldogság.

A Budapesti Wagner-napokon többször is énekelte Brünnhildét. Mitől válik különlegessé ez a szerep az ön számára?
Brünnhilde óriási fejlődésen megy keresztül: az a kiindulópont, hogy okos és bátor tinédzserként meg akarja menteni a világot. Szerepe magába foglalja egy ember lényének valamennyi fontos árnyalatát, ezért nagy ajándéknak tekintem, hogy belevethetem magam az ő világába. Minden egyes produkció arra bátorít, hogy a pillanat ihletése nyomán formáljam meg a szerepet. Ezt olyankor tehetem meg, amikor számtalanszor játszottam már az adott szereplőt, és élvezem, hogy minden előadáson tiszta lappal indulhatok. Így nem fenyeget az a veszély, hogy a szerepformálásom merevvé válik.

2014-2015_tavasz_150614-_wagner_az_istenek_alkonya_foto_kotschy_gabor_mupa_mg_7085.JPG
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2015. június 14.
© Kotschy Gábor, Müpa

Melyik volt a legemlékezetesebb szerepe a Müpában?
Minden előadás egyedi, az azonban valóban különleges alkalmat jelentett, amikor legutóbb a Ringet játszottuk négy nap alatt, és én három napon át valamennyi darabban elénekeltem Brünnhildét. Az utolsó előadás ráadásul a születésnapomra esett. Az volt életem legszebb születésnapja!

Miért szeret a Müpa színpadán fellépni?
A Müpa fesztiválján egyaránt csodálatos a hangversenyterem, a zenekar és a közönség. Szeretek ott dolgozni, és ez nagyon fontos, mert csak ott tudom a legjobb formámat hozni, ahol jól érzem magam.

Fischer Ádám karmestert zenészkollégái „énekesbarát” karmesternek szokták nevezni, aki a vele dolgozó énekesek hangi adottságait maximálisan figyelembe veszi. Ön miért szeret vele dolgozni?
Fischer Ádám világos utasításokat ad, tudja, hogyan teremtse meg a zenéből eredő varázslatot, és szinte észrevétlenül belőlem is előhozza a legjobb formámat. Hogy ezt hogyan csinálja, azt hiszem, az ő titka! A muzsikusi hivatás egyik alapja szerintem az, hogy felkészültek legyünk és bízzunk egymásban. Hálás vagyok, amiért vele dolgozhatom.

2014-2015_tavasz_150614-_wagner_az_istenek_alkonya_foto_kotschy_gabor_mupa_mg_7226.JPG
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2015. június 14.
© Kotschy Gábor, Müpa

Az egyik önről szóló újságcikkben azt lehet olvasni, hogyan szülte meg a kisfiát kis híján a színpadon, nem sokkal azt követően, hogy lement a függöny Az istenek alkonya előadása után. Ön hogyan alakítja ki a munka és a magánélet manapság sokszor emlegetett egyensúlyát?
Jaj, azt a történetet nagyon szeretem! Bár jó a sztori, mindenkit ki kell ábrándítanom: félreértés áll a hátterében és nem igaz. A szóban forgó interjú egy olyan produkcióról szólt, ahol a rendezés szerint Brünnhildeként gyereket várok, és szülök is egy kisfiút. Az előadás végén egy valódi csecsemővel a karomban léptem színpadra, és az eredeti elképzelés az volt, hogy a baba sírjon, én viszont három fiú édesanyjaként ebbe soha nem egyeztem volna bele. A fiaim felnevelése fegyelmezettséget és szervezőkészséget igényelt, de a gyerekeim, akik ma már felnőttek, mind nagylelkűek és nagyvonalúak. Ma már büszke nagymamája vagyok négy unokának, és hamarosan érkezik az ötödik is (az interjú 2021 elején készült, azóta megszületett Iréne Theorin ötödik unokája is – a szerk.).

Mörk Leonóra

(Az interjú eredeti változata, amely itt olvasható, eredetileg a Müpa Magazin 2021. március-áprilisi számában jelent meg.)

„Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim” – így élik meg a Müpa-dolgozók a Budapesti Wagner-napokat

„Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim” – így élik meg a Müpa-dolgozók a Budapesti Wagner-napokat

„Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim” – így élik meg a Müpa-dolgozók a Budapesti Wagner-napokat

A Müpa számtalan produkcióval szerzett már örömöt a közönségnek, mégis, ha bárki feltenné a kérdést, melyik „a legeslegnagyobb”, a válasz egyértelműen a 2006-ban életre hívott Budapesti Wagner-napok lenne, amely idén június 9. és 22. között zajlik. Wagner Ringje az intézmény eddigi leggrandiózusabb vállalkozása, amely nem véletlenül vált az intézmény világhírének zálogává: a tetralógia színre vitele rendkívüli kreativitást és együttműködést követel meg a közreműködőktől. De vajon mit jelent a Müpa munkatársai számára a Wagner-napokon évről évre dolgozni?

2018-2019_tavasz_190613_budapesti_wagner_napok_a_rajna_kincse_engedelyezettek_c_posztos_janos_190613_budapesti_wagner_napok_a_rajna_kincse_c_posztos_janos_pj29553.jpg
Wagner: A Rajna kincse, Budapesti Wagner-napok, 2019. június 13.
© Posztós János, Müpa

Fischer Ádám énekesközpontú vezénylési stílusát, a Wagner-operákban fellépő világhírű énekesek teljesítményét DVD-felvételek őrzik és kritikusok sora elemezte. Ám ezúttal azokról a munkatársakról lesz szó, akik az operák színpadra állításában részt vesznek. Kezdjük is rögtön egy szokatlannak tűnő kérdéssel: hogyan alakult ki bennük Wagner szeretete? Somogyi Dóra Julianna produkciós menedzser így vall erről: „A gyermekkoromban meghatározó olasz operák után A nibelung gyűrűje túl ridegnek és monumentálisnak tűnt. Az első zongorás próba alatt azonban valami megváltozott: megértettem, mit kívánt mondani Wagner. Amikor rájöttem, micsoda humor, milyen utalások tömege rejlik a Ringben, amikor az emlékeztető motívumok értelmet nyertek, az a felismerés erejével ragadott meg. Minden darabban van kedvenc részem. Előadások alatt, ha van rá mód, ilyenkor elbújok a díszlet alá, és onnan hallgatom a muzsikát.”

2018-2019_tavasz_190616_budapesti_wagner_napok_az_istenek_alkonya_c_hirling_balint_nagyfelbontas-eloadas_budapesti_wagner_napok_hirlingbalint_190616_wagner_istenek_alkonya_005.JPG
Wagner: Az istenek alkonya, Budapesti Wagner-napok, 2019. június 16. 
© Hirling Bálint, Müpa

Dr. Korentsy Endrében is „le kellett bontani a falakat”. „Családom zeneszerető, édesanyám énekesnőnek készült, gyerekkoromban otthon Bach, Mozart, Bartók muzsikája szólt, Wagnert azonban édesapám nem szerette, így családunk gondolkodásába beivódott, hogy ez a zene hosszú, unalmas. A Müpában látott-hallott első Ring élménye azonban megnyert magának: örökre a zene varázskörébe kerültem” — emlékezik a kezdetekre a Müpa produkciós igazgatója.

Ezt a varázslatot persze létre kell hozni. Somogyi Dóra Julianna szerint „nemcsak a zeneművészetben Gesamtkunstwerk a wagneri életmű. Ami a színfalak mögött zajlik, szintén teljes mértékben fedi az összművészeti alkotás fogalmát.” Ugyanilyen fontos az együttműködés, a közös teljesítmény kulcsfogalom a Müpában. Somogyi Dóra Julianna úgy véli, „ebben a munkában az a különleges, hogy csak úgy lehet egy emberé, hogy közben egy hatalmas csapaté is a feladat és a végeredmény”. A számok sokatmondók: tizenhat órányi zene, nagyjából tízezer e-mail, több mint háromszáz közreműködő, több mint kétszáz szerződés, megrendelő irat – és kilenc hárfa a Ring 2019-ben bemutatott felújításában.

20190521_143455.jpg
Kulisszafotó Wagner: A nibelung gyűrűje próbájáról, 2019. május 21.
© Somogyi Dóra Julianna

Persze az emlékek is éppoly izgalmasak. Somogyi Dóra Julianna a munkája során sokszor kerül szokatlan helyzetbe: „Vásároltam már kelléket hentesnél, beszereztem jelmezkiegészítőt erotikus üzletből, elkészíthettem az előadások rekvizitumaként szolgáló gyűrűt és pótgyűrűt próba után, éjszaka, ötvösszakkörben. Megtanultam, mire kell figyelni, ha azt szeretnénk, hogy az énekes jelmezben is kapjon levegőt, vagy ha az előadáson vetített filmhez egy élő lovat szeretne valaki alulnézetből, medencében fényképezni. Egy Ring-produkció megszületésekor a leglehetetlenebb kérések is felmerülhetnek.”

Kovács Brigitta komolyzenei főmunkatársi minőségben vállal jelentős feladatot a Ring-ciklusok zenei próbafolyamatainak megszervezésében és egyeztetésében. Emellett arra is volt példa, hogy – a próbát megmentendő – beugrott színpadi zenét vezényelni, hiszen vérbeli muzsikus: pályája korábbi szakaszában a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát igazgatta. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szerepeket mindig frissítsük, vagyis az énekesek ne csak emlékezetből énekeljenek, hanem évadról évadra újból porolja le, tisztítsa ki velük a szerepet a korrepetitor – mondja Kovács Brigitta. – A ritmusok, dallamok kopnak, ugyanígy a szövegejtés — a szólamokat frissen kell tartani. A próbákon Polgár Etelka játékmester abból a speciális zongorakivonatból dolgozik, amelyet rendezői példánynak hívunk, és amelyet ő készített a Ring 2019-es, újragondolt változatáról. Ez minden kottaoldal mellett üres oldalt tartalmaz, amelyre minden színpadi mozgást, akciót lejegyzett. A játékmesternek egyszerre kell muzsikusnak és színházi embernek lennie.”

2018-2019_tavasz_190614_budapesti_wagner_napok_a_walkur_c_csibi_szilvia_nagy_eloadas_190614_budapesti_wagner_napok_a_walkur_c_csibi_szilvia_csi20190614_48.JPG
Wagner: A walkür, Budapesti Wagner-napok, 2019. június 14.
© Csibi Szilvia, Müpa

A Wagner-fesztivál szervezőmunkája sok kihívást rejt. Önként kínálkozik a kérdés: még mindig szívesen végzi? A válaszhoz nem kell gondolkodási idő: „Igen, számomra a Ring az évad koronája.” 2019-ben megszületett az új Ring. „Új film a háttérben, új jelmezek, új koreográfia a táncosoknak, új énekes mozgások – idézi az emlékeket Somogyi Dóra Julianna. – Az én feladatköröm a mindent és mindenkit koordináló, iratokat és művészekkel kapcsolatos feladatokat kezelő, próbákat összefogó, mindenütt jelen lévő és intézkedő munkatárs feladatköre. Őrmesterek, pszichológusok és óvónénik vagyunk egyszerre, rengeteg apró feladattal. Töltöttünk már éjszakát rendőrségen, ahol tolmácsoltunk énekesnek, aki egy kávézóban ellopott iratai miatt tett feljelentést, de kísértünk művészt kórházba is. Az egyik legkedvesebb Brünnhilde-emlékem Iréne Theorinhoz kötődik (a vele készült interjúnk itt olvastó – a szerk.), aki talpig vörös estélyiben, a hóna alatt bordó mankóval úgy énekelt, hogy azóta sem tudjuk elfelejteni…”

20190530_084523.jpg

Kulisszafotó Wagner: A nibelung gyűrűje próbájáról, 2019. május 30.
© Somogyi Dóra Julianna

Az eredeti Ring-produkció és annak 2019-es, új változata között szcenikai szempontból nincs lényeges különbség, mert a díszlet változatlan maradt. „Az egyik nagy feladatunk 2019-ben az üvegfalra vetített, díszletként funkcionáló film kicserélése volt. A film anyagát a folyamatos vetítés érdekében médiaszerverről futtatjuk, a végeredmény pedig tökéletes lett, minden pontosan illeszkedett – mondja Vankó Dániel szcenikai igazgató, aki négy évvel az első Ring bemutatása után kezdett dolgozni a Müpában, és jelenleg több mint félszáz szcenikai munkatárs együttműködését irányítja a Wagner-napok alatt. – A produkció híres üvegfalával úgy kell bánni, mint a hímes tojással, de sarkalatos pontja a díszletnek a domb speciális megvilágítása is.”

Dr. Korentsy Endre produkciós igazgató szerint a müpás Ring-előadások „felfokozott izgalmi állapota” az előadások szüneteiben is érezhető, ő maga pedig nagyon szereti a fesztivál kísérőjelenségeit. Amikor szabadidejében nézőként beül egy-egy előadásra, a hosszú szünetekben piknikezni szokott barátaival és kollégáival: ebből az alkalomból rendszerint palacsintát süt. Hozzáteszi: „Nem, vagyok sírós, de Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim.”

 Kecskés M. Júlia

 (Az cikk eredeti változata, amely itt olvasható, a Müpa Magazin 2021. március-áprilisi számában jelent meg.)

Egy dal/lista - Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts énekesnője

Egy dal/lista - Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts énekesnője

Egy dal/lista - Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts énekesnője

Csordás Zita, az ország első számú dream pop zenekara, a Mayberian Sanskülotts a frontembere, aki hiába áll hatéves kora óta a színpadon, továbbra sincs megbarátkozva azzal, hogy emberek nézik, miközben énekel. Pedig ezek a színpadok az elmúlt 10 évben egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, június 3-án pedig már a Müpa is felkerül a listára!

csordas_zita_c_wilhelm_laura.jpgFotó: Wilhelm Laura

Ugyanis az együttes indítja majd indén a Müpa könnyűzenei koncertsorozatát, a Hey, June!-t, ami 2 év kényszerű online lét után tér vissza az épület falai közé. A koncert előtt az énekesnőt kedvenc dalairól faggatuk. Ha kíváncsi vagy, melyik kontinens zenéjét hallgatott gyerekként, milyen nótára perdül azonnal táncra, ha meghallja vagy éppen mit rak be, amikor egy kis zenei lelkesítésre van szüksége, olvass tovább! És mellé ne felejts el elindítani a dalokból összeállított listánkat sem, mert még az is lehet, hogy új kedvencekre lelsz közte!  

 

Egy dal, ami a gyerekkorodat juttatja eszedbe:  Inca PachaYamor
„Nem tagadom, hogy kisgyerekként én is a Hupikék Törpikék Kihízott Zokniján, a Dzsungel Könyvén, Papp Ritán, Eszményi Viktórián, Gryllus Vilmoson és az iskolai ének-tananyagon nevelkedtem, de amit különösen imádtam és a mai napig is odáig vagyok érte, az a dél-amerikai indián népzene, amit sokat hallgattunk otthon, miután anyukám több ilyen kazettát is vett az amúgy nem túl nagy kazettagyűjteményükbe."

Egy dal, amit tinédzser korodban nagyon szerettél, de már rég nem hallottad: Dudley PerkinsFalling
Most meghallgattam és még mindig tetszik."

Egy dal, amit ezerszer meghallgattál már, de sosem fogod megunni: Roxy MusicMore Than This
Van egy jó pár ilyen, de mondjuk legyen ez. A legrosszabb pillanatokban is lelkesítőleg hat, ez egy olyan dal, mint ahogy élni szeretnék."

Egy dal, aminek akkor is tudod a szövegét, ha álmodból keltenek fel: Erykah BaduNext Lifetime
Simán csak imádom."

Egy dal, amiről senki nem gondolná, hogy szeretsz: Lord Echo, Lisa TomlinsThinking of You

Egy dal, amit csak nemrég fedeztél fel, de azonnal megkedvelted: SAULTFree
Bár annyira nemrég az a nemrég, mert körülbelül két éve hallottam először a SAULT-ról, amikor a Black is című albumuk megjelent, de egyből a kedvenc zenekaraim közé emelkedett"

Egy dal, amin mindig elérzékenyülsz: Beach HousePPP
„Lehet, hogy ez a dal már majdnem giccses, de akkor is ezt hallgatom, ha nagyon boldog vagyok és amikor sírok, nem a szó klasszikus értelmében érzékenyít el, csak végtelenül sok érzelmet vált ki belőlem."

Egy dal, amire akkor táncolsz, ha senki sem lát: Charlotte GainsbourgDeadly Valentine
„Egyébként nem csak akkor."

Egy dal, amire legutóbb táncoltál: GeorgiaStarted Out

Egy dal, amit először énekeltél közönség előtt: Kodály ZoltánÖt Tantum Ergo, I. Maestoso
Nem ez volt az első, nem is tudom mi volt az, annyira régen volt, első osztályos koromban, gondolom valami népdalfeldolgozás vagy a Zöld fű közt árva.., de ez igazán emlékezetes volt, mert egyszerre gyűlöltem és szerettem."

Egy dal, amit kihívás volt megtanulnod:  OhiaFarewell Transmission
„Nem mondom, hogy kihívás volt, de ennek a szövegével meggyűlt a bajom. Egyébként csodálatos dal, nagyon nagyon szeretem."

Egy dal, amit egy filmben/sorozatban hallottál először: Planino stara planino (Планино стара планина)
„Ezt a dalt én is, mint gondolom jó sokan Werner Herczog Találkozások a világ végén (Encounters at the End of the World) című filmében hallottam először, de azóta se tudom elengedni, annyira gyönyörű."

Egy dal, amit annyiszor hallottál, hogy már elég volt: BRONCHOClass Historian
„Szerintem velem van a baj, de én még a Wonderwallnak is ugyanúgy örülök, ha meghallom, mint először, és ebből a dalból se volt még elég, de néha már el kell léptetnem, ha elindul."   

Egy dal, amit (látszólag) rajtad kívül minden barátod utál: Raisa KhanSeasons in the Sun
Nem nagyon tudok ilyenről, de ezt pl nem biztos, hogy mindannyian szeretik, én viszont annál inkább."  

Egy dal, amit (látszólag) rajtad kívül minden barátod szeret: Fleetwood MacThe Chain
Ilyet se tudok, úgyhogy ez egy olyan dal, amit többen nagyon szeretünk"

Egy dal, ami boldog emlékeket idéz föl benned: Jaakko Eino KaleviNo End
Ez a dal az örök utazós dalom, mióta ismerem, és olyan szentimentális emlékeket juttat eszembe, mint amikor mentem valahova nyáron, kinyitottam a vonat ablakát és csak néztem ki és nagyon boldog voltam, hogy élhetek, utazhatok és még vannak álmaim."

Egy dal, ami szomorú emlékeket idéz fel benned: ClienteleAs Night is Falling
Egyébként nem feltétlenül szomorú az, amit felidéz bennem, de az a dal mindig arra emlékeztet, hogy minden elmúlik."

Egy dal, ami elsőre nem tetszett, de minél többet hallgattad, annál jobban megszeretted: Talking HeadsBorn Under Punches
„Emlékszem, hogy régebben nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel, de mostanra ez az egyik kedvenc dalom."

Egy dal, ami sokkal több figyelmet érdemelne, annyira jó: MeteoOde on a Dutch Backpack
De egyébként az egész Hayline lemez."

Egy dal, amire nagyon büszke vagy: Anne Shirley SupersadNeverendeing Roads
„Egyszer kiraktam a netre egy szólólemezt, amit senki se ismer. Ez volt az első dal, amit megírtam a lemezről, és szerintem egyszerűségénél fogva jó. Amúgy az egész God Tiger lemezre is nagyon büszke vagyok."

Ilyen még sosem volt - itt a Müpa első táncbérlete!

Ilyen még sosem volt - itt a Müpa első táncbérlete!

Ilyen még sosem volt - itt a Müpa első táncbérlete!

Mutatjuk, mi lesz benne

Stílusosan április 29-én, a tánc világnapján jelent meg a Müpa legújabb bérlete, amely az intézmény 17 éves fennállása során az első olyan konstrukció, amely teljes egészében táncprodukciókat foglal magába. Az összeállításban csupa olyan előadás kapott helyet, amely egy vérbeli rajongó „táncrendjéből” sem hiányozhat. De nem kell megrettenni azoknak sem, akik még csak az első bizonytalan lépéseiket teszik meg a műfaj felé. A Müpa Táncbérletének segítségével az autentikus néptánctól a kortárs balettig, a Kárpát-medence folklórjától a 21. század mozdulatművészetéig a táncszínházi előadások legjavából kaphatnak ízelítőt, mégpedig Magyarország vezető együtteseinek tolmácsolásában. Érdemes lecsapni a legjobb helyekre!

mupa_tancberlet_2022_23_gyori_balett_gisl_001_c_nagy_attila_mupa.JPGA Győri Balett GisL előadására szinte napok alatt kapkodják el a nézők a jegyeket
Fotó: Nagy Attila / Müpa

A Duna Művészegyüttes rutinosan kalauzolja a nézőket hazánk különböző tájegységein keresztül, beutazhattuk már velük Kalotaszeg zegzugait, most pedig a Szépséges Mezőség rendkívül színes zenei- és tánchagyományait varázsolják a színpadra.

 

Pécs büszkeségei egy színpadon – talán így lehetne összefoglalni a Vasarely-etűdöket, amely a Pécsi Balett tisztelgése az op-art pápája előtt. Igazi szemkápráztató vizuális élmény Magyarország első modern balettegyüttesének értő tolmácsolásában.

 

Szerelem, a szenvedély, a hűtlenség és a bosszú - ezt dolgozza fel a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Honvéd Férfikar produkciója, A hűtlen feleség. Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa a magyar balladatár egyik legbecsesebb darabját tovább gondolva egy izgalmakban bővelkedő bűnügyi táncdrámát alkotott, amelyben az érzelmek mellett a misztikum is helyet kapott.

  

Giselle, a szűziesen bájos szerelmes lány, aki beleőrül a szerelem elvesztésébe minden balerina szerepálma. A Győri Balett 2021-ben bemutatott sikerprodukciója azonban teljesen újragondolta a 19. századi romantikus balettirodalom stílusteremtő remekművét: így váltotta fel Adolphe Adam zenéjét Lajkó Félix virtuóz hegedűjátéka, és lett Giselle-ből GisL.

„Nem hiszem, hogy áldozatokat kell hozni a népszerűségért”

„Nem hiszem, hogy áldozatokat kell hozni a népszerűségért”

„Nem hiszem, hogy áldozatokat kell hozni a népszerűségért”

Interjú a jereváni sztárzongoristával, Tigran Hamasyannal

Csodagyerekként indult, zongorajátékával díjat díjra halmozott, Örményország szülötteként nemzetközi hírnévre tett szert. A harmincöt éves Tigran Hamasyan, akivel május 20-án a Müpában is találkozhatunk, ízig-vérig korunk muzsikusa: a jazzt, a heavy metalt, a szakrális zenét és még sok minden mást egyesít akusztikus és elektromos hangszereket egyaránt használó, az emberi hangra is építő, univerzális művészetében. 

mod22002_004_vagott.jpgTigran Hamasyan, Fotó: TH official

Hét éve mutatkozott be a Müpában. Azóta nagyot fordult a világ, a koronavírusjárványt háború követte. Művészként hogyan éli meg ezeket a kataklizmákat?

Hazám nagyhatalmi érdekek ütközőzónájában fekszik, számtalan háború dúlta, sokat szenvedett. A történelem belém ivódott, két éve mi is ilyen helyzetben voltunk. Rémisztő nézni a világban zajló őrületet, távol akarok lenni a politikai játszmáktól. Féléve Olaszországban tartózkodom. Azzal tehetek a legtöbbet az emberekért, ha végzem a magam dolgát, és lelki támaszt nyújtok azoknak, akik válság sújtotta helyeken élnek.
 

Három hely, három évszám: Gyumri 1987, Los Angeles 2003, Jereván 2013. Miképpen kapcsolódnak össze az életében?

Gyumri a szülővárosom, 1600 méter magasan, hegyek karéjában: különleges dialektus, kultúra, zene. Első kilenc évem helyszíne; ott lettem az, aki. Apám a szovjet időkben underground közösség tagjaként nagy rockrajongó volt, nagybátyám a jazzt kedvelte. Ezeken nőttem fel, de klasszikus zenei tanulmányokat is folytattam. Úgy éreztem, Örményország kicsi ahhoz, amit a zenében el akarok érni. Szüleimmel Los Angelesbe települtünk át, ahol tanulhattam, bekerültem a zenei életbe, tehetséges pályatársakkal játszottam. Jerevánba azért költöztem vissza, mert elhunyt a nagybátyám, és segíteni akartam nagymamámnak. Ott találkoztam feleségemmel, és kapcsolatba kerültem az örmény egyházi zenével. Öt év múltán visszamentünk Los Angelesbe. Szerencse, hogy az örmény-azerbajdzsáni háború alatt már nem otthon éltem, mert beleőrültem volna.

swl-hamasyan.jpg

Tigran Hamasyan, Forrás: npr.org

 Kis országból származik. Mennyiben segítették pályáján a nemzetközi versenyeken elért sikerei?

Minden a jereváni jazzfesztiválon kezdődött, tizenegy éves koromban. Egy francia-örmény zongorista, aki fesztiválokat is szervezett, utánam következett, és el volt bűvölve attól, ahogy improvizálok. Két-három évvel később meghívott francia fesztiválokra. Az egyik dologból következett a másik. A versenyek ismertséget és szakmai kapcsolatokat hoztak.

Sokféle elemet ötvöző zenéje ellentérpárokkal jellemezhető. Folytassuk ezekkel a beszélgetést. Az első: jazz – rock.

Mindkettő bennem élő inspiráció, apámnak és nagybátyámnak köszönhetően. Amennyire kedvelem a szvinget és az akusztikus jazz hangzását, ugyanúgy szeretem a kemény gitártémákat és a dübörgő rockritmusokat. Végül is valamilyen értelemben mindegyik a bluesban gyökerezik. 

Előadóművészet – zeneszerzés.

A komponálás mindig fontos szerepet töltött be zenei életemben. Nem akartam klasszikuszenész lenni, mert felismertem, hogy nem lehetek jobb, mint a valódi virtuózok. Improvizációs és kompozíciós szempontból sokat tanultam a klasszikus zenéből, de mindig a saját utamat akartam járni.

 Kötöttség – szabadság.

Hogy szabadok legyünk, a struktúrákkal kell foglalkoznunk. Az igazi szabadság érdekében vissza kell nyúlni az alapokhoz, a szabadság ellentétéhez, az önkorlátozáshoz. Az ember akkor válik igazán szabaddá, ha ez sokáig tart. Ha mindig a szabadság jár a fejünkben, és nem összpontosítunk egy dologra, nem mélyülünk el abban, akkor nem leszünk szabadok. A szabadság nem más, mint örökös harc, keresés, újítás a zenében, a kultúrában.

tigran_hamasyan_jazzwise.jpgTigran Hamasyan, Forrás: jazzwise.com 

Ősi – kortárs.

Azt hiszem, ősi lelkem van. A 12. századi francia egyházi polifóniát modernebbnek érzem, mint Schumann vagy Brahms zenéjét. Ugyanazt testesíti meg nekem, mint a mai zene, több kapcsolatot találok vele. Érdekes, hogy bizonyos korok zenéjét aktuálisnak érezzük, míg más zenékről ezt nem mondhatjuk el. 

Együttes – szóló.

Mindkettőt szeretem. A szóló kihívás, az ember csak magára számíthat, kompozícióban kell gondolkozni, mindig tovább lépni, mozgásban lenni, és valami újjal, érdekessel előállni. Ezek a zenekari játékban is hasznosíthatók, ahol a kihagyásoknak, a bal- és a jobbkéz együttműködésének és az interakciónak nagy szerepe van.

 

Hangszer – emberi hang.

Bármilyen hangszeren játszik az ember, az nekem olyan, mintha énekelne. Ha nem, akkor valami hiányzik belőle.

Dallam – textúra.

Ha rögtönzök, mindig dallamok járnak a fejemben. Azokra improvizálok, a rögtönzéseimnek mindig van dallami vonatkozása, még ha clustereket játszom is.

Energia – érzelem.

Törekszem arra, hogy lemezeimnek különböző karakterük legyen. Igyekszem egyensúlyozni a kifejezésmódok között.

 Művészi minőség – népszerűség.

Nem hiszem, hogy áldozatokat kell hozni a népszerűségért. Azon múlik, hogy ki vagy, és mit akarsz. Ha a zenész engedményeket tesz, nem lesz boldog. Mindig az jár a fejemben, hogy átadjam azt, ami bennem van. Néha zavaró, hogy a fogadtatás nem olyan, amilyenre számítunk, de aki állhatatos, elnyeri a jutalmát.

 Az interjú Ősi lelkem van címmel jelent meg a Müpa Magazin 3. számában. 

Szöveg: Turi Gábor

 

 

 

Zseniális zenék anyák napjára

Zseniális zenék anyák napjára

Zseniális zenék anyák napjára

Az anyák napja világszerte ünnepelt nap: Magyarországon hagyományosan május első vasárnapján szól minden az édesanyákról. Az ünnep története az ókori Görögországba nyúlik vissza: akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak az istenek anyjának, Rheának és vele együtt az édesanyáknak is a tiszteletére. Az Egyesült Államokban 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni, édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye, erőfeszítéseit 1914-ben koronázta siker, amikor is Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította.

mothers-day-songs.jpg

Forrás: parade.com

Mi most egy különleges lejátszási listával (is) szeretnénk ünnepelni az összes édesanyát és nagymamát, és ehhez a Müpában már járt, kiváló előadók műveiből-dalaiból válogattunk. Az összeállításban igyekeztünk minden édesanyának a kedvében járni: van lazítós líra megfáradt anyukáknak, energiát garantáló, táncolós bulizene kipihentebbeknek, álmodozós dallamok ötperces kávészünetre, valamint sármos tenorhang, klasszikus olasz dallamokkal.

Kedves édesanyák, köszönjük, hogy vagytok, hallgassátok szeretettel!

Burkina Faso lelkét hozza Budapestre Kady Diarra

Burkina Faso lelkét hozza Budapestre Kady Diarra

Burkina Faso lelkét hozza Budapestre Kady Diarra

Először hallhatja a magyarországi közönség az énekesnő különleges, modern trance-hangzást tradicionális afrikai ritmusokkal vegyítő szerzeményeit. Legutóbbi lemeze, a Burkina Hakili mindegyik dalából az élet szeretete árad, miközben egyetemes emberi igazságokat és markáns üzeneteket fogalmaz meg. Aki pedig hallgatja őket, annak táncra perdül a lénye.  

kady_diarra.jpg

Kady Diarra, Fotó: Niko Rodamel

Ha olyan családba születsz, mint Kady Diarra, és egyenes ágon öröklött zenei tradícióid egészen a 13. századig nyúlnak vissza, akkor elkerülhetetlen, hogy előadóművészként képzeld el az életed. Az énekes-zeneszerző Elefántcsontparton jött világra és Burkina Fasóban nevelkedett, felmenői közt pedig a nagyrabecsült griot közösség tagjaival büszkélkedhet.

Diarra nagyanyja és édesanyja – mindketten a griot hagyományok képviselőjeként – Burkina Fasó-i esküvőkön és keresztelőkön énekeltek, ahova a kislányt is mindig magukkal cipelték. „Énekeltem én is velük, 12 éves koromban azonban elvarázsolt a tánc, úgyhogy átköltöztem szülőhazámba, és csatlakoztam egy elefántcsontparti balett-társulathoz – meséli egyik interjújában. – 1984-ben tértem vissza Burkina Fasóba, ahol kora gyerekkorom óta nevelkedtem. A Sidwaya nevű együttes táncosa és kóristája lettem. Nagyszerű idők voltak! Akkor döntöttem el, minden erőmmel azon leszek, hogy művészi karriert építsek.” Végül egészen későn, csak 1998-ban kezdett el saját szövegeken és zenén dolgozni, ugyanakkor nem elégedett meg ezzel, rögtön meg is alapította önálló zenekarát. Abban, hogy dalaiban manapság szívesen közvetíti a női egyenjogúság üzeneteit, minden valószínűség szerint ennek a lépésnek a tapasztalatai is benne vannak. „Táncosként könnyű volt megtalálni a helyem egy együttesben, hiszen a tánc kétségtelenül női műfajnak számít Afrikában. Zenészként, férfiakkal egy bandában, már nehezebb volt mindez. Be kellett bizonyítanom, hogy igenis van művészi értéke annak, amit csinálok, és megértetni velük, hogy márpedig én vagyok a főnök és a producer.”

 

„Egyetlen dallam a balafonon visszarepít a gyermekkoromba”

A griotok a 13. századtól kezdve a nyugat-afrikai országok, elsősorban Mali mesemondói, zenészei, vallási énekesei, akik szájról szájra örökítik át a történelmet, tartják életben a közösség tradícióit. Mivel régen általában egy bizonyos társadalmi kaszthoz tartoztak, művészeti és mesélő szerepük pedig családon belül öröklődött, akárkiből nem válhatott egykönnyen griot. Az ő privilégiumuk volt falujukban a születések, házasságok és halálozások ceremóniáinak levezetése is. Történeteiket a zene segítségével közvetítették, méghozzá három fő hangszert használva. A kora egy 21 húros lant, amelyet a hárfához hasonlatosan szólaltatnak meg, a balafon a xilofonra emlékeztet, a n’goni pedig Mali tradicionális, hosszú nyakú lantja fából és állati bőrből. Ez utóbbi két hangszert Kady Diarra is rendszeresen használja zenéjében. „A kreativitásom a belső békémtől függ, ilyenkor az őseimre és a spiritualitásra koncentrálok. Néha egyetlen dallam a balafonon azonnal visszarepít a gyermekkoromba, és eszembe jut a nagymamám egyik régi, kedves éneke.  

A griot családokban már nyolcévesen megkezdődött a gyerekek felkészítése későbbi fontos szerepükre. Neveltetésük azzal kezdődött, hogy a hangszerek megalkotásában segítettek, az azt követő tíz év alatt pedig egyetlen fontos feladatuk volt: megtanulni a több száz dalt és történetet, hogy örökségüket tovább tudják adni, és közösségük történetei sose merüljenek feledésbe.


 Most Budapesten is megtanulhatjuk, hogyan kell ünnepelni az életet

Kady Diarra zenéjének különleges hangulatát az adja, hogy a fenti, tradicionális hangszerekét a gitár és a basszusgitár karakteresen eltérő hangjaival vegyíti. Koncertjein családjával együtt zenél, lánya, testvérei és unokaöccsei kísérik. Dalaikkal markáns üzeneteket közvetítenek, humanista, egyenlőségpárti témákat dolgoznak fel. A 2004-es, Dianako című albumon a női nem egyenlőségének fontosságát állítják a középpontba. 2010-ben jelent meg Noumou című, afrosoul- és afropophatásokat ötvöző lemezük. Több mint 600 koncertet adtak már Európában, Afrikában és az észak-amerikai kontinensen. Magyarországon elsőként a Müpa közönsége láthatja színpadon az énekes-zeneszerzőt: május 26-án a Fesztivál Színházban mutatja be, milyen az, amikor a modern trance hangzásvilágával vegyítik az ősi afrikai ritmusokat.

kd_affiche_fond_web.jpg

Kady Diarra, Fotó: Kady Diarra official

A koncertre 2021-ben megjelent, harmadik albumának dalait hozza. A Burkina Hakili (magyarul: Burkina lelke) című lemezt a berlini székhelyű Worldwide Music Expo, vagyis a WOMEX ezekkel a szavakkal ünnepelte: „Kady Diarra vérpezsdítő koncertjein egy ezerarcú nő páratlan előadásában csodálhatjuk meg, hogyan kell ünnepelni az életet. Zenéjének érzékenysége és az afrikai dobok energiái kirobbanó fúzióban közvetítenek ősi tradíciókat.” A World Listening Post blog szerzője ugyanezt a lemezt „az öröm és bölcsesség bőségszarujának” nevezi, amely hűen mesél az énekesnő életéről, szülőföldjéről és griot örökségéről. „Különleges hangja és magnetikus egyénisége egyszerre szórakoztat és ápolja a lelket.” A svájci Globalsounds kritikusának az afrikai népek folyóparti nyugalmát és a metropoliszok popenergiáját juttatják eszébe a dalok.

 „Én gyógyítónak szegődtem”

 A Burkina Hakili lemezen Diarra összesen öt nyelven énekel, és mindegyiknek külön története van az énekesnő életében. Anyanyelve, a bwa mellett mali születésű édesanyja első nyelvét, a bambarát is megszólaltatja, ugyanúgy, mint Burkina Faso legtöbbek által beszélt idiómáját, a mossit, az ország nyugati részében használt dioulát, a hivatalos franciát és a terület kevert nyelvét is. A tizenegy dal multikulturális szövete univerzális értékeket, minőséget és kihívásokat mutat fel. A türelem és a kapzsiság, a szerencse és a szegénység, az őszinteség és a képmutatás történetei jelennek meg a dalokban. Diarra célja, hogy a többnyelvű, hagyományos és modern alapokra egyaránt épülő zene segítségével megértsük a körülöttünk lévő kaotikus világot. A Sou című dal azt meséli el, hogyan hozza el a szabadság érzését az éjszaka sötétje, felébresztve vágyainkat és örömeinket. A Mousso, vagyis Nők című szerzemény a nők társadalomban betöltött szerepét hangsúlyozza, bemutatva erejüket, intelligenciájukat és tehetségüket. A Nata a kapzsiság romboló hatásáról szól, a Mougnoun megbocsátásra és türelemre tanít. Az album rögzítésének története sem mindennapi: a karanténidőszak kellős közepén vették fel családjával, az énekesnő dél-lyoni házának kertjében. A francia Musique magazinnak adott interjújában így emlékszik vissza erre az időszakra: „Érdekes volt megtapasztalni, hogy a világ napközben is szendereghet. Általában traktorok zaja veri fel a csendet a házam körül, de ekkor minden annyira nyugodt volt! Mintha egy hangszigetelt stúdióban lettünk volna. Az albumot a kertben fejeztük be, pusztán azért, hogy felébresszük a lelkünket. A zene: terápia – és én gyógyítónak szegődtem.”

kady-diarra-shares-the-spirit-of-burkina-faso-rfi.jpg

 Kady Diarra, Fotó: Ikandapeye

 

Mahler és a bolygó – gondolatok a Föld napjára

Mahler és a bolygó – gondolatok a Föld napjára

Mahler és a bolygó – gondolatok a Föld napjára

Ma már a békétől a csókig, a palacsintától az űrhajózásig mindenféle jelenségnek, kedvtelésnek, fogalomnak vagy épp történelmi emléknek van tematikus napja. Tartunk a különböző hagyományokra és tradicionális ünnepekre visszavezethető jeles napokat, kiposztoljuk az aznapi koffeindózisunkról készült legjobb képeket a kávé világnapján, a Douglas Adams rajongók pedig akár törülközőnapot is tarthatnak. Persze utóbbi még nem kapott helyet az ENSZ hivatalos világnapjainak és nemzetközi akciónapjainak listáján…nem úgy az április 22-ei Föld napja, amellyel legkésőbb általános iskolában mindannyian megismerked(t)ünk. De vajon a természeti környezet védelmén túl még mi juthat eszünk be erről a dátumról? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz a bolygónk védelme és a művészet? És mi köze van az egésznek Mahlerhez?

mupa2022_dalafoldrol_c_valentinantonucci_pexels.jpg

Fotó: Valentin Antonucci/Pexels

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”

A Naptól számított harmadik bolygónak – amely jelenlegi tudásunk szerint az egyetlen, amelyen az általunk ismert élet jelen van – szentelt világnap ötlete 1969-ben született meg egy UNESCO-konferencián, a következő évtől kezdve pedig már komoly természetvédelmi mozgalom is kapcsolódott hozzá Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezése nyomán. Az 1970-ben megtartott első Föld napja tulajdonképpen egy forradalmi erejű, tömeges tiltakozás volt az élőhelyünk elpusztítása ellen, amely emberek millióit mozgatta meg, és amelyről a korabeli sajtó is lelkesen tudósított. Nagyjából két évtizeddel később Hayes és barátai megalapították a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot is, amely havonta küldött hírleveleivel, tömeges akcióival, ismeretterjesztő előadásaival hívta és hívja fel a figyelmet ma is a környezetkárosítás veszélyeire. A magyarországi környezetvédők az elsők között csatlakoztak a Hírközponthoz, és segítették a hazai ismeretterjesztést – természetesen az iskolákkal, pedagógusokkal együttműködve, hogy a felnövekvő generációk minél nagyobb harmóniában élhessenek a természettel, és ökológiai szempontból jobb és felelősebb döntéseket hozhassanak a mindennapok során. Napjainkban is számos, a bolygó iránt elkötelezett aktivista dolgozik azon, hogy a mozgalom jelmondatához híven megváltoztassa a világot.

A Föld és a művészet ereje

Régóta tudjuk, és a tudomány sokszorosan alátámasztotta, hogy a művészetnek gyógyító ereje van. A zene-, a vizuális- vagy épp táncterápia jótékony hatásait ma már senki nem kérdőjelezi meg, és az emberek többsége azt sem vitatja, hogy művészeti alkotásokat nem pusztán a gyönyörködés vagy az élvezet igényével nézünk és hallgatunk. Általában azok a művek gyakorolják ránk a legnagyobb hatást, amelyek a puszta örömszerzés mellett valami többel is megajándékoznak; egy később tovább gondolható mondattal, egy napok múltán is vissza-visszatérő dallamfoszlánnyal, egy-egy végtelen sűrűségű pillanattal. A művészet voltaképpen az egyik legjobb eszköz arra, hogy számunkra fontos gondolatokat fejezzünk ki vagy fogadjunk be. Gondoljunk csak bele: a világ legismertebb festményei évente milliókat vonzanak a múzeumokba még a digitális korban is, egy táncelőadást nézve teljesen belefeledkezünk a mozgás hipnotikus látványába, egy kivételesre sikerült zenemű pedig ideológiáktól és kordivatoktól függetlenül összekapcsolja a hallgatóság tagjait – közben pedig akár fontos témákról mesélhet, és akár létfilozófiai kérdéseket is felvethet, mint például Mahler Dal a Földről című, örökérvényű műve.

mupa2022_erincaves.jpg

Fotó: Erin Caves tenor

Az élete egyik legnehezebb időszakát átélő Mahlert 1907-ben egy barátja egy verseskönyvvel, Hans Bethge német filozófus A kínai fuvola című kötetével ajándékozta meg. A kínai versekből készített német átköltések gyűjteménye nagy hatással volt a komponistára, aki a versekben a földi élet boldogságának és szenvedésének esszenciáját fedezte fel. Ekkor elhatározta, hogy valamiképpen megkísérli ugyanezt a komplexitást a zene eszközeivel megmutatni az embereknek. Kiválasztott hát hat verset megzenésítésre, és munkához látott, a végeredmény pedig a grandiózus, hattételes – egyesek szerint dalciklusként, mások szerint szimfóniaként jegyzendő – mű lett, amelynek minden egyes tétele a földi élet egy-egy fontos aspektusát járja körül. Ennek megfelelően találunk köztük bordalt vagy az őszi magányról szólót, a fiatalságot, a szépséget és a tavaszt éltető darabot is. A legtöbb hasonlóan nagyívű zeneművet átjárja valamiféle vallásos áhítat, és megjelenik bennük a túlvilág, Mahlernél azonban inkább olyan, mintha a Földtől kissé eltávolodva vizsgálnánk csodálkozhatnánk rá a világ szépségeire, és tudatosulna bennünk a létezés csodáinak felbecsülhetetlen értéke. Az alapvető életbölcsességeket megfogalmazó, két szólistára és zenekarra írt alkotás ma is hihetetlen népszerűségnek örvend: gyakran csendül fel a legnívósabb hangversenytermekben, a kivételesen szép énekszólamok miatt sok operaénekes veszi fel a repertoárjára.

schock_atala_c_pappeva.jpg

Fotó: Schöck Atala © Papp Éva

A Dal a Földről Haydn 99. szimfóniájával egyetemben április 22-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is felcsendül a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese, Schöck Atala és a számos európai operaházban szép sikereket arató amerikai tenor, Erin Caves tolmácsolásában. Nem is kívánhatnánk kézenfekvőbb alkalmat egy, az életről ilyen megindítóan mesélő mű meghallgatására és ha úgy tetszik, a közös gondolkodásra, mint a Föld napját!  

Mosolyogva vágjuk a centit - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

Mosolyogva vágjuk a centit - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

Mosolyogva vágjuk a centit - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

2 rész

Kétségtelen, hogy várakozni nem mindig móka és kacagás, gondoljunk csak az idegőrlő sorban állásra a boltban vagy a vánszorgó percekre a dugóban, ám vannak helyzetek, amikor kifejezetten izgalmas és örömteli élmény figyelni az idő múlását, és ikszelgetni a napokat a naptárban. A Super Bowlt vagy az Oscar-díj átadását milliók várják minden évben, a karácsonyra hetekig készülünk, a nyaralás gondolata hónapokig tartja bennünk a lelket, ha pedig kedvenc zenekarunk érkezik a városba, mosolyogva vágjuk a centit. Így van ez a Müpa bérletei esetében is: bár még messze a következő évad, jó érzés tudni, hogy van néhány biztos pont a naptárban, ami felüdülést és boldogságot hoz majd. Mutatjuk, mi az, ami már most bevéshető a következő szezonból

mupa_epulet_c_rethey-prikkeltamas.jpg

Fotó: a Fesztivál Színház széksorai © Réthey-Prikkel Tamás

Elvágyódó lelkeknek – Meghívó időutazásra

Az elvágyódás mindig aktuális! A történelmi témájú regények, kosztümös filmek és sorozatok talán soha nem voltak olyan népszerűek, mint napjainkban: a streamingplatformok szinte roskadoznak a letűnt korokat idéző, romantikus fordulatokban gazdag meséktől, a pazar ruhaköltemények, a pompás épületek és belső terek látványa pedig egy csapásra kiszakít minket az olykor lesújtóan szögletes hétköznapokból. A régizene pontosan ugyanerre képes, csak éppen több száz éves dallamok segítségével. A jól ismert szimfonikus zenekari hangszerekétől eltérő hangzás és a historizáló előadásmód segítségével pillanatok alatt másik korokba utazhatunk; azokba az időkbe, amikor a súlyos selymekben bálterembe lépő hölgyek szépségét még nem energiatakarékos izzók, hanem gyertyák fénye emelte ki. A velencei trombita hangjaival, Rameau és Bach muzsikájával kicsit elszökhetünk a mindennapok elől, megmozgathatjuk a fantáziánkat, és feltöltődve térhetünk vissza a koptatott farmerhez és a közösségi médiából ránk ömlő hírcunamihoz.

mupa2022_23_evad_wroc_awbaroqueorchestra_c_lukaszrajchert.jpg

Fotó: Wrocław Baroque Orchestra © Lukasz Rajchert

Újhullámon lovaglóknak – Zenei expedíciók az ismeretlenbe

Persze akadnak kifejezetten vállalkozó szellemű, mindig a frisset és újat kutató zeneőrültek is, akik szívesen indulnak felfedezőutakra – a hangversenyterembe is. Ők azok, akiket borzongató boldogsággal tölt el, hogy már első szárnypróbálgatásai alkalmával felfigyeltek egy kiemelkedő tehetségre, vagy már akkor jegyet váltottak egy ígéretes jövő előtt álló zenész estjére, amikor az még nem több száz vagy ezer fős termeket töltött meg, „csupán” egy vizsgakoncertjén szórakoztatta a nagyérdeműt. Nekik nem is tudnánk tökéletesebbet kitalálni a Rising Stars bérletetnél, amelyben csupa-csupa felfedezendő, a világhír küszöbén álló talentum kapott helyet a stuttgarti ütőhangszerestől a frankfurti vonósnégyesen át a brit baritonig, a spanyol oboástól az ukrán hegedűsig. De azok számára is van egy visszautasíthatatlan ajánlatunk, akik a berobbanó új tehetségek mellett új vagy számukra újdonságként ható művekkel is ismerkednének! Az árulkodó nevű Felfedezések sorozatunk koncertjein kevésbé közismert, olykor a szélesebb közönség számára teljesen ismeretlen művek kerülnek terítékre Schumanntól, Prokofjevtől, Dohnányitól és Dragony Tímeától négy nagyszerű zenekar, a Szegedi, a MÁV, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Győri Filharmonikusok tolmácsolásában.

mupa2022_23_vanessa_porter_c_christopherbuehler.jpg

Fotó: Vanessa Porter © Christopher Buehler

A grandiózus formák szerelmeseinek – Ellenállhatatlan tömegvonzás

Wagner neve (hát még a zenéje) hallatán azoknak is szuperlatívuszok cikáznak át az agyán, akik sosem vették a bátorságot, hogy egymás után nézzék meg a Ring előadásait… vagy akár a tetralógia egyetlen előadására bemerészkedjenek. Mindannyian hallottuk már Wagnert a zenés színházat megújító géniuszként emlegetni, és bizony ismerünk sztorikat arról is, hogy a hosszú operák vége felé egyesek már – a derékfájást és vércukorszint-ingadozást enyhítendő – maguk alá ügyeskedett lábbal, nagy titokban csokit majszolva követik a feszült figyelmet végig fenntartó cselekményt. A Ring több mint 15 órányi áradó zenéjére és a komponista más alkotásaira időről időre lelkes tömegek zarándokolnak el, egyértelműnek tűnik tehát, hogy akit egyszer elsodor a Wagner-operák hangulata, az soha többé nem szabadul! De miért is akarna? Az sem véletlen, hogy a Budapesti Wagner-napokat a Bayreuthi Ünnepi Játékok nyomán a közönség és a szakma elkezdte a Duna-parti Bayreuth néven emlegetni… A rajongók nagy örömére a Ring jövőre is kiemelt helyet kapott a Müpa nyár eleji programjában, de a tetralógia mellett több más, a zeneszerzőhöz köthető ínyencséget is elrejtettünk a kínálatban, a Wagner+ bérletben a Parsifal koncertszerű előadását és Nina Stemme áriaestjét is megtaláljátok!

mupa2022_23_evad_ninastemme_c_nedanavaee.jpg

Fotó: Nina Stemme © Neda Navae

És ha már monumentalitás: nem mehetünk el szó nélkül a Müpa (szó szerint) egyik legnagyobb ékessége mellett sem, ami nem más, mint a 2006-ban felavatott, a világ legméretesebb koncerttermi orgonái között számon tartott, 6804 sípból álló, 92 regiszteres és 5 manuálos hangszercsoda, amely a 2022/23-as évadban is több koncerten játszik majd főszerepet. A Fassang László nevével fémjelzett Orgonapárbajon túl napjaink egyik legkiválóbb francia orgonaművésze, Thierry Escaich és az amerikai Nathan Laube koncertjei is felemelő estéket ígérnek.

Klasszikusok a legnyitottabb korosztálynak – Az első komolyabb lépések a Müpában

A zenei élet szervezőit, művészeit és népszerűsítőit hosszú évek óta nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy miképpen lehet a leghatékonyabban bevezetni a gyerekeket, különösen a kiskamaszokat a klasszikusok világába. A megfejtés valószínűleg egyszerre nagyon egyszerű, szörnyen bonyolult, és – cseppet sem meglepő – hasonló, mint az olvasás és a könyvek esetében: jót kell nekik mutatni, és akkor maguktól kérik a következőt! Persze hogy mi a jó, azt a túlkínálat tengerében nehéz kiokoskodni, de a Müpa igyekszik biztos fogódzót nyújtani a tanácstalan szülőknek és pedagógusoknak. Például azzal, hogy a kompromisszummentes színvonalú, de a zsengébb életkorú közönségének szánt Operamatiné és Matinékoncertek előadásaival leveszi ezt a terhet a vállukról. Oké, tudjuk, hogy nem mindig könnyű meggyőzni egy 12 évest, hogy esélyt adjon az opera műfajának vagy hogy egy óra tiktokozást egy hangversenyre cseréljen, de próbálkozni mindenképpen érdemes, a Müpában – tapasztalatból állíthatjuk – sok kamasz szerette már meg a zenét!

bruschino_ur_avagy_a_jegkorszaki_szakik_c_csibi_szilvia_mupa.jpg

Fotó: Jégkorszaki szakik © Csibi Szilvia, Müpa

+ Bónusz a legínyencebbeknek – Válogatás a válogatásból

A krémek krémjére áhítozók nagy örömére jelentjük: a Seniorok évada bérlet minden egyes előadása egy-egy másik bérletből ad ízelítőt! Burjánzó dallamokat és tüzes hangulatot ígér a holland Sietze de Vries és a magyar Fassang László Orgonapárbaja, zenés színházi estére csábít az elsősorban tekintélyes dalterméséről ismert Schubert Alfonso és Estrella című operája, felfedezésre invitál a Miskolci Szimfonikusok koncertje, amelyen Anton Gerzenberg tolmácsolásában lesz hallgatható Rachmaninov II. zongoraversenye, a 100 éve született Ligeti György műveit pedig a jeles jubileum alkalmából nem más vezényli, mint napjaink egyik legelismertebb zeneszerző-karmestere, Eötvös Péter.

eotvos_peter_c_csibi_szilvia_mupa.jpg

Fotó: Eötvös Péter © Csibi Szilvia, Müpa

Ha arra is kíváncsi vagy, mit ajánl a Müpa jövőre a klasszikus zene Rolling Stonesaiért és Beatleseiért rajongóknak, a szuperhősöket kedvelőknek, a kamarazene szerelmeseinek vagy a lassításra vágyóknak, következő évi bérletkínálatunkról szóló előző írásunkat IDE KATTINTVA érheted el, a teljes bérletkínálatot pedig ITT böngészheted át.

Egy biztos pont a zűrzavaros mindennapokban - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

Egy biztos pont a zűrzavaros mindennapokban - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

Egy biztos pont a zűrzavaros mindennapokban - 2022/23-ban újra jókora csomagokban érkeznek az élmények

1. rész

Kiszámíthatatlan időszakokban mindennél nagyobb szükségünk van a kapaszkodókra, amik reményt és feltöltődést jelentenek, hiszen az apró örömökből és a „van mit várni” érzéséből erőt meríthetünk a mindennapokhoz. A kultúra és a művészet pedig vitán felül olyan menedék, amelynek segítségével – még ha csak ideiglenesen is – kizökkenhetünk a napi verkliből, és átadhatjuk magunkat a szellemi-lelki felüdülésnek. Éppen ezért a Müpa csapata hatalmas örömmel jelenti, hogy jövőre ismét csomagokban szállítja majd a jobbnál jobb programokat: visszatérnek a megszokott – és a visszajelzések alapján nagyon hiányolt – bérletek, és folytatódnak a közkedvelt fesztiválok, sorozatok is! Mutatjuk, kinek mivel készülünk a 2022/23-as szezonban

mupa2022_23_sajtotajekoztato_c_posztosjanos_mupa.jpg

Rajongó típusoknak – A klasszikus zene Rolling Stonesai és Beatlesei

Evidens, hogy a könnyűzenei univerzumban léteznek olyan zenekarok, amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek: korszakos alkotó- és előadóművészek, akik lemezeikkel, koncertjeikkel és elvitathatatlan sikereikkel tűnnek ki a tömegből. Mindannyian ismerünk olyan előadókat, akiknek dalai több generáció fiataljait segítették már át a szerelmi bánaton, késztették önfeledt tombolásra vagy épp meghitt elmélyülésre. Az azonban ritkábban felmerülő téma, hogy a pop- és rockzene mellett a klasszikus műfajoknak is megvannak a maguk ikonikus zenekarai, amelyek hosszú évek vagy évtizedek óta nyűgözik le a hallgatóságot, és elkötelezett rajongótáboruk a bizonyíték arra, hogy nem csak a könnyű (vagy annak látszó) stílusok kedvelői képesek a határtalan rajongásra. Az ilyen nagy múltú, de napjainkban is meghatározó együttesek hangversenyeire békeidőben napok vagy akár órák alatt kelnek el a jegyek, és mindig ünnepszámba megy, ha vendégszereplésre érkeznek egy-egy koncertterembe. Hiszen ki ne akarná élőben hallani-látni a Filarmonica della Scalát? Igen, ez AZ a Scala, a világhíres milánói opera, amelynek zenészeiből idén négy évtizede alakult koncertegyüttes, és nem tévedés, a 2022/23-as évadban a zenekar fellép a Müpában. Csakúgy, mint a sokat csodált Bécsi Filharmonikusok, akiknek újévi koncertjét az egész világon milliók követik minden évben. A sor pedig még korántsem ér véget, hiszen érkezik Amszterdamból a világelső szimfonikusok közé sorolt, 1888 óta létező Concertgebouw Zenekar és a Claudio Abbado által 1986-ban alapított Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar egykori tagjai által életre hívott, annak szellemi örökébe lépő Mahler Kamarazenekar is. És ha mindez még nem lenne elég csábító, időben szólunk, hogy ezeket a kivételes zenei társulásokat nem akárkik, hanem a jelen legnagyobb maestrói fogják vezényelni: hazánk egyik legjelentősebb karmester-egyénisége, Fischer Iván, a fényes nemzetközi karrierrel büszkélkedő, lett Andris Nelsons, az olasz dirigens, Daniele Gatti és persze a már említett Scala zeneigazgatója, Riccardo Chailly. Az már csak hab a tortán, hogy a Müpa Zenekari páholy bérletében ezek a koncertek mind-mind benne vannak…

mupa2022_23_evad_mahlerkamarazenekar_c_molinavisuals.jpg

Fotó: Mahler Kamarazenekar © Molina Visuals

A szuperhősöket kedvelőknek – A kiválasztottak

Egy-egy virtuóz zenész magával ragadó játékát hallgatva sokszor nem is értjük, hogyan lehet valaki képes egy hangszerből ilyen briliáns dallamokat előcsalogatni. Ráadásul az igazán nagyok esetében ez a „játék” megtévesztően könnyednek tűnhet, holott tudjuk, hosszú évek megfeszített munkája áll a szinte emberfeletti teljesítmények mögött. És valóban, még az őstehetségeknek sem adják ingyen a sikert, az ő esetükben is a megszámlálhatatlanul sok óra gyakorlás, a tanulás és a testi-lelki önfejlesztés a varázslat titka. De ez semmit sem von le az illúzióból, sőt: még értékesebbé teszi azokat a pillanatokat, amikor tanúi lehetünk egy-egy géniusz csillogásának. A következő szezonban ti is számos koncerten találkozhattok olyanokkal, akik egész eddigi életüket egy-egy hangszer bűvöletében töltötték, és persze tudásukat, tehetségüket folyamatosan csiszolva szolgálják meg a közönség kiemelt figyelmét. Érkezik az elképesztő technikai felkészültségéről és extravagáns fellépőruháiról is ismert zongorista, Yuja Wang, a kalandos életúttal és lenyűgöző előadói készségekkel is büszkélkedő hegedűművész, Viktoria Mullova, a fizika törvényeit meghazudtoló trükkök ütős nagymestere, Martin Grubinger, a világszerte csodált trombitás, Szergej Nakarjakov. És végül, de semmiképp sem utolsósorban egy másik trombitás, a 2022/23-as évad művésze, Boldoczki Gábor, aki rangos elismerések boldog, de meglepően szerény birtokosa, számos neves hazai és nemzetközi együttessel lépett már fel, és még maga Krzysztof Penderecki is komponált neki darabot. A Szólisták és zenekarok válogatás fellépői tehát kétségkívül meggyőző társaság, akiknek koncertjeit súlyos hiba volna kihagyni. 

yuja-wang-by-norbert-kniat.jpg

Fotó: Yuja Wang © Norbert Kniat

Az élet apróbb örömeire fogékonyaknak – Kicsiben is a legnagyobbak

A kamarazene varázsa egyebek mellett abban áll, hogy élhető, könnyen befogadható léptéke még azok számára is élvezetet jelent, akiket esetleg elriasztanak a monumentális formációk és a grandiózus zeneművek. Ha alaposan megfigyelünk egy kamaraegyüttest játék közben, feltűnhet, hogy egyik legfontosabb ismérve a tagok egymás iránti, alázatos figyelme. A kis létszámú közösség csapatjátékra tanít, hiszen itt minden hiba kihallatszik, nem lehet megbújni a tömegben. De a műfaj legjobbjainak nincs is erre szükségük, hiszen régóta gyakorolják az egymásra hangolódást.

mupa2022_23_evad_azevadzeneszerzoje_vargajudit_c_csibiszilvia_mupa_2.jpg

Fotó: Az évad zeneszerzője, Varga Judit © Csibi Szilvia, Müpa

A Liszt Ferenc-díjas Prunyi Ilona például Frankl Péterrel ad elő kétzongorás kompozíciókat, de egy-egy zongoratrió erejéig két kiemelkedő vonós, Kelemen Barnabás és Fenyő László is csatlakozik majd, hogy megmutassák, ők hogyan kamaramuzsikálnak. A Spányi Miklós által vezetett Concerto Armonico koncertjén ritkán hallható barokk oboaversenyek kerülnek terítékre, a Budapesti Wagner-napok egyik kedvenc énekese, Bo Skovhus Mahler-dalestjén pedig a vokális zene nyer teret. Az évad zeneszerzője, Varga Judit szerzői estje is a Kamarakincsek bérletben kapott helyet, ráadásul összeérnek a szálak: a játékos és szerethető művek egyik tolmácsolója az évad művésze, Boldoczki Gábor lesz.

mupa2022_23_evad_azevadmuvesze_boldoczkigabor_c_csibiszilvia_mupa.jpg

Fotó: Az évad művésze, Boldoczki Gábor © Csibi Szilvia, Müpa

A bizonytalankodóknak – Felhasználóbarát opera? Igen!

Az opera műfajával szemben még mindig makacs előítéletek tartják magukat, és mi tagadás, ezek nem segítenek megnyerni a műfajnak a fiatalabb korosztályt. Sokak fejében él az az elképzelés, hogy az operaelőadásokon túlnyomórészt poros megoldásokkal és mellkasra szorított ököllel, mereven az ég felé tekintve eldalolt, véget nem érő áriákkal találkozhatnak. Pedig az igazság ma már nem is állhatna ettől távolabb! Hogy lássátok, nem a levegőbe beszélünk, mindjárt ajánljuk is a Zenés színpad bérletünk attrakcióit, amelyek még az óvatosabb operakedvelőknek is egészen bizonyosan elnyerik a tetszését. Lesz itt finom bel canto áriaest olyan vokális virtuozitásról ismert szólistákkal, mint Lidia Fridman vagy Lawrence Brownlee, míg A lombardok című koncertszerű előadással egészen a keresztes hadjáratok regényes koráig repülhettek vissza, miközben a fiatal Verdi szenvedélyes és magával ragadó zenéjét hallgatjátok. Nemzetközi sztárgárda adja elő a főleg fajsúlyos dalterméséről ismert Schubert kevésbé ismert, Alfonso és Estrella című alkotását, de látható lesz egy több szempontból is kuriózumnak számító, legendás alkotás, Wagner egyetlen érett kori vígoperája, A nürnbergi mesterdalnokok is. 

mupa2022_23_evad_philippeherreweghe_c_michielhendryckx.jpg

Fotó: Philippe Herreweghe © Michiel Hendryckx

Mindenkinek, aki néha lassítani vágyik – Egyszerre mély és emelkedett

Mindennek megvan a maga ideje: nem csoda, hogy az emberiséggel egyidős bölcsesség eredetije már a Bibliában is felbukkant, hiszen valóban léteznek olyan pillanatok, időszakok és életfázisok, amelyek különösen alkalmasak bizonyos cselekvésekre. Az ünnepvárás időszaka – leszámítva persze az ajándékok utáni kétségbeesett szaladgálást – az elmélyülésé és a ráhangolódásé. A harmadik évezredben ez persze már egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy papírforma szerint hangzik, hiszen bár a modern világ sokszor tűnhet kényelmesnek, sajnos gyakran nehezen engedi lelassítani és megpihenni a benne élőket. Erre is kiváló gyógyszer azonban a zene, amelynek segítségével kilazíthatjuk megfeszített idegeinket, és arra fókuszálhatunk, ami igazán fontos. A Müpában már hagyomány, hogy az ünnepek közeledtével[LINK] olyan művek csendülnek fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, amelyek nemcsak segítenek meghitt hangulatba kerülni, de örök érvényű üzenetükkel emelik is az ünnepek fényét. Mindenszentekkor Berlioz Requiemje, adventkor balti és északi szerzők énekkari művei, karácsony előtt Beethoven Missa solemnise, újév idején pedig Haydn Az évszakok című oratóriumának hangjai töltik majd be a teret.

Vénusz születése a brit jazz reneszánszában

Vénusz születése a brit jazz reneszánszában

Vénusz születése a brit jazz reneszánszában

Arra talán még a jazz ősatyái sem számítottak, hogy a műfaj éppen a hűvös Nagy-Britanniában kap vérátömlesztést – a londoni afrokaribi közösség új generációja azonban felülírt minden elvárást és szabályt. Itt robbant be elementáris energiákkal pár éve a szaxofonos Nubya Garcia, akinek minden megmozdulása kapcsolódásra hív.   

nubyagarcia_foto_adamajalloh.jpg

Fotó: Nubya Garcia © Adama Jalloh

A műfaj új kottáját Dél-Londonban írják

„A jazz egy furcsa szó. Korlátoz.” Nem más állítja ezt, mint a műfaj brit keresztapja, Shabaka Hutchings. Korlátoz?! Hogyan korlátozhatna valami, amiről általában az áradó, hömpölygő futamok, a dallamvariációk végtelensége és az improvizáció szabadsága jut az eszünkbe? Hutchings még 2018-ban fogalmazott így a Rolling Stone magazin riporterének, és pont ekkoriban indult meg Dél-Londonban az a föld alatti morajlás, amelyben a jazz hangjai mellett akár már a grime, az afrobeat és a drum’n’bass is helyet kaphatott. A többnyire első- vagy másodgenerációs afrokaribi származású fiatalok egységesen utasították el választott zenei műfajuk, a jazz szűk definícióját, és alkották meg saját verziójukat, amely sokkal inkább a kozmopolita város fekete kisebbségének partyüteme, és amelyben ezernyi szín és íz fér meg egymással. A szcéna új szereplőiként csavartak egyet a megszokásokon, és ezzel váratlanul egy friss közönséget is megszólítottak. A fiatalok pedig azonnal keblükre ölelték az új trendet, mely első kézből a pubokból és klubokból ért el hozzájuk, és onnan egészen a legnagyobb könnyűzenei fesztiválokig jutott.

A jazzdíva, aki a holnap harcosa

Így vált London a jazz új epicentrumává a 2010-es évek közepére. Az új csillagokat ekkor már kisebb koncerteken, underground tehetségkutatókon, online rádiókban és független kiadóknál lehetett fellelni. Kinevelésükben többek között az 1991-ben alapított Tomorrow’s Warriors segédkezett. A fiatalok egyrészt közösségre találtak, másrészt az örömzenélés közben arra is rájöttek, hogy a saját képükre tudják formálni a műfajt. Itt tanult Shabaka Hutchings és Nubya Garcia, vagyis ennek a blogposztnak a főszereplő dívája is, aki mindössze tizenhét éves volt, amikor besétált az első kurzusra.

Garcia 1991-ben született London északi részén, a színes, eklektikus, pezsgő művészeti és élénk éjszakai életéről ismert Camdenben, ahol egy kis ellenkulturális felhangért sem kell soha a szomszédba menni. Édesanyja guyanai, édesapja trinidadi származású. Nubya már ötéves korától zeneiskolába járt, ám ekkor még a hegedű volt a hangszere. Tízéves korában nyúlt először a szaxofonhoz – a Camden Jazz Band tagja volt ekkor –, majd részt vett a Royal Academy of Music junior jazzprogramjában. Rövid kitérőt tett ösztöndíjjal Bostonban, a Berklee College of Musicban, hogy végül 2016-ban kitüntetéssel diplomázzon a Trinity Laban Conservatoire of Music and Dance jazzelőadó szakán. A következő évben máris kijött debütáló EP-jével, melynek a Nubya’s 5ive címet adta. Abban az évben ez lett a legtöbbet emlegetett jazzalbum Londonban. 2018-ban kiadta második EP-jét, a When We Are-t, amelyen már az elektronika és az élő jazz kapcsolatával kísérletezett. Példaképeiként Sonny Rollinst, Dexter Gordont és Miles Davist emlegeti, de nagy hatással volt rá rézfúvós nevelőapja hangszerarzenálja és édesanyjának a reggae-től a latin és a klasszikus zenén át a soulig terjedő lemezgyűjteménye. Még csak pár évre visszatekintő pályája során nem tétlenkedett! Több bandának is volt már tagja, így például a csak női előadókból álló, napfényesen könnyű zenét játszó Nérijának és a spirituálisabb vonalat képviselő Maisha afrojazzszextettnek, de megfordult előadóként az ikonikus Ezra Collective-ben és a Theon Cross Trióban is. Turnézott Latin-Amerikában, Ázsiában, Európa-szerte, Ausztráliában és az Egyesült Államokban, mindeközben pedig rádiós dj-ként is tevékenykedik. Arról nem is beszélve, hogy egy alkalommal a Vogue mind a 27 nemzetközi kiadásában szerepelt mint „napjaink egyik legizgalmasabb kreatív hangja”.  „Az én kreatív energiáim úgy töltődnek igazán, ha mozgásban vagyok – mondja. – A jazz ilyen. Egy popkoncertturnét egész évben ugyanúgy kell lenyomnod, de én ettől megőrülnék. Számomra még ugyanabban a bandában játszani is minden este mást és mást jelent.”

newcreatives_nubya_garcia_vogue.jpg

Fotó: Nubya Garcia © Campbell Addy/Vogue

„Életben kell tartani a történeteinket!”

Első szólóalbumát 2020 augusztusában adta ki Source címmel, a rákövetkező évben pedig már a Royal Albert Hall színpadán lépett fel zenekarával. A lemez világszerte elvarázsolta kritikusait és a rajongókat, Garcia azonnal London fluid jazz hangzásának ikonjává vált. A Rolling Stone-tól bezsebelte „A hónap albuma” címet, a New York Times pedig így jellemezte a hanganyagot: „egy egész életnyi élmény egyórányi hallgatnivalóba sűrítve”.

A lemezzel kulturális öröksége legmélyére ásott le, az album tulajdonképpen zenei önarckép. „Amikor valaminek a forrását (source) keresed, akkor a belső erejére vagy kíváncsi – mesélte a megjelenés után a Jazzwise magazinnak, miért lett éppen ez a lemez címe. – Ugyanakkor önmagadat tanítod a saját történetedre. Nagyon fontosnak tartom, hogy az idősebb generáció megtanítsa a fiatalokat a múltra. Életben kell tartanunk ezeket a sztorikat ahhoz, hogy megismerjük az igazi történelmünket!” Erről szól a The Message Continues című dal, míg a Before Us in Demerara & Caura Garcia szüleinek trinidadi és guyanai otthonáról mesél. A Source dalainak hangzásvilága igen sokszínű: hiphop, r’n’b, latin ritmusok, dance grúvok is mozgatják a közönséget. „Mindig a lehető legtöbbet adom magamból – elemzi Garcia a közönséghez való viszonyát. – Kapcsolódni akarok a közönséggel, valami őszintét nyújtani nekik.” 

Garcia játéka kapcsán többen is kiemelik, hogy a legkisebb gesztusával is óriási hatást ér el. Shabaka Hutchings szerint egyetlen lejátszott hangból lehet tudni, mire készül. „Nem keresi a saját pozícióját a műfajban. Ő maga határozta meg, mi legyen ez a pozíció, és ebben fejezi ki magát.” Hasonlóan fogalmaz a Jazzwise kritikusa is, aki szerint Garcia nem temeti közönségét „hangjegyek lavinája alá, inkább egyre vagy kettőre fókuszál, és azokból préseli ki a legtöbbet, mielőtt továbbáll a következőkre”. Így fokozza a feszültséget már-már az őrületig. Április 19-én a Müpa közönsége is részese lehet ennek az ízig-vérig dél-londoni élménynek, ahol egyszerre idéződik meg a brit főváros keresetlen, hűvös lazasága és Nubya afrikai felmenőinek megkapó, zsigeri erejű történetei.

Inspiráló női előadókat hallgatni nemcsak nőnapon érdemes

Inspiráló női előadókat hallgatni nemcsak nőnapon érdemes

Inspiráló női előadókat hallgatni nemcsak nőnapon érdemes

Igazi példaképek, valódi ikonok: lehetetlen lenne felsorolni azt a rengeteg karizmatikus női előadót, akik muzikalitásukkal és tehetségükkel beragyogták a  Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet vagy a Fesztivál Színházat az elmúlt közel 17 évben. Zenéjükből, élettörténetükből mindannyian inspirációt meríthetünk, nemcsak március 8-án, de az év minden egyes napján. Ma őket (is) ünnepeljük és persze azt, hogy a nemek közti egyenlőség fontossága világnapokon túlmutat, amit nem téveszthetünk szem elől az év többi 364 napján sem. Már-már hagyomány, hogy a teljesség igénye nélkül évről évre kiválasztunk néhányat a Müpa zseniális női előadói közül, akiknek a dalaiért, tudásáért hálásak vagyunk, akiket egyszerűen muszáj újra és újra meghallgatni, és arra bíztatunk mindenkit, hogy bátran bővítse a listát a saját kedvenceivel!

  

„Mindig nagyon sok dal vett körül”

„Mindig nagyon sok dal vett körül”

„Mindig nagyon sok dal vett körül”

Beszélgetés Matthias Goerne dalénekessel

„Szerencsés vagyok, hogy németnek születtem, mert vallom, hogy az anyanyelvünk határozza meg, kik is vagyunk valójában. És számomra a német dalirodalom jelenti a legtöbbet” – nyilatkozta egy korábbi interjúban a weimari születésű Matthias Goerne, jelenleg a világ legjobbjaként számon tartott dalénekes. Dietrich Fischer-Dieskau és Elisabeth Schwarzkopf egykori tanítványa már harmincévesen a legrangosabb operaszínpadokon Mozartot, Wagnert énekelt, ám dalénekesként érzi magát legjobban. 

matthias_goerne_c_caroline_de_bon_2018_1.jpgMatthias Goerne, Fotó: Caroline de Bon

A színpadon sok mindentől függ a teljesítményem: a rendezőtől, a karmestertől, a többi énekestől. Jobban érvényesülnek az előadóművészi szándékok, ha csak egy zongoristával kell ezeket összehangolni. Arról nem is szólva, mennyivel egyszerűbb egy kétszemélyes koncertet és annak próbáit megszervezni, mint egy nagy együttesét.

Volt egy meghatározott pillanat – egy bizonyos darab vagy egy bizonyos énekes hatására –, amikor eldöntötte, hogy elsősorban a dalirodalomnak szenteli művészetét?

Ilyen pillanatra nem emlékszem, csak arra, hogy mindig nagyon sok dal vett körül. Otthon rendszeresen hallgattunk Schubertet, Beethovent – az ő dalaik közül bármelyik lehetett a „bűnös”.

 

Schubert a mérce: a zenéje megmutatja, hogy a szöveg hogyan tudja megváltoztatni a világot. A Schubert-dalok előadói etalonjaként pedig az Ön mesterét, Fischer-Dieskaut szokták emlegetni. Mondták már, hogy a hangja – különösen, amikor dalokat énekel – nagyon emlékeztet rá?

Korábban mondtak ilyesmit, de ez egy rövid időszak volt, a pályám elején. Most már más hangszínt emlegetnek, a zenei megoldásokban pedig markáns különbségekről írnak. Szerencsére egyre ritkábbak ezek az összevetések…

Egyik leggyakrabban emlegetett ars poeticája az anyanyelv személyiséget meghatározó erejére vonatkozik. Szokott-e külön a szöveggel, a nyelvvel foglalkozni, amikor tanulni kezd egy új darabot?

Miután a vokális kamarazenében minden, a darab minősége is a nyelven, a szövegen nyugszik, az előadónak nagyon mélyen kell ismernie a szöveget, és az adott nyelvet is tökéletesen kell birtokolnia. Természetes tehát, hogy a darabok tanulmányozása számomra a szöveggel kezdődik. 

matthias-goerne_marie_staggat.jpgFotó: Marie Staggat

Szokott verseket olvasni „csak úgy”, kikapcsolódás gyanánt?

Most már ritkábban, de korábban rengeteg verset olvastam. Szeretem is a költészetet, és nemcsak a szavait szeretem megérteni az énekelt verseknek, de az értelmüket is. Így egy-egy dal kapcsán több verset is alaposan megnéztem. Annak egyébként, aki zenével foglalkozik, a versolvasás nem jelent külön feladatot.

Mikor és milyen körülmények között találkozott Alexander Schmalzcal?

Nagyon régen, mintegy tizenhat-tizenhét éve találkoztam vele, aztán három éve Düsseldorfban, a Schumann Zeneművészeti Főiskolán volt egy közös fellépésünk, és azóta szoros szakmai kapcsolatban állunk. 

A Schumann-átiratok ötlete tőle vagy Öntől származik?

Az én ötletem volt. Tudtam, hogy gyakran foglalkozik ilyesmivel, több hasonló projektet is jegyzett már pályafutása során. Számomra is készített átiratokat, amelyekben a zongoraszólamot nyolc-tíztagú kamarazenekar játszotta, és ezek nagyon sikeresek voltak. Ezeket a Schumann-dalokat is ilyen hangszerelésben szerettem volna elénekelni.

Egyszer azt mondta, jobban szereti a dalokat eredeti változatukban, zongorával énekelni, mert a zenekari hangzás miatt gyakran meg kell változtatnia a szerző szándékát, például a dinamikával kapcsolatban. A zongoristaként is elismert, kiváló énekesek partnereként sokat koncertező Alexander Schmalz olyan tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren, hogy elkerülhetők az említett problémák?

Ez egy egészen más dolog, mint azok a dalok, amelyek kapcsán ezt nyilatkoztam. Korábban Webern-dalokat, Brahms- és Reger-dalok átiratát énekeltem zenekarral, és a stílusra – a bécsi iskolára, a késő romantikára – való tekintettel sokkal nagyobb létszámú együttest kellett „áténekelnem”. Az ilyen hangzásszerkezet nem segíti a dalokban elvárt dinamikai finomságok megvalósítását. Egészen más a helyzet a schuberti korai romantikával, ahová még a Schumann-dalok is illeszkednek. Úgy gondoltam, és meg is győződtem róla, hogy ha kisebb apparátust alkalmazunk, amelyben a különböző hangszerek nem felduzzasztják, hanem diszkrét ragyogással látják el a zongoraszólamot, maradéktalanul megvalósíthatók az énekes számára a zeneszerzői elképzelések.

Szokott lenni saját elképzelése, hogy egy átiratban hol, milyen hangszereket alkalmazna a legszívesebben?

Nem, ez teljesen Alexander feladata. Amikor elkészül, természetesen van egy kis tapasztalatcsere. Kipróbáljuk, hogy egyik vagy másik hangszín esetleg melyik hangszeren kel még jobban életre.

 matthias-goerne_limelightmagazine.jpgforrás: limelightmagazine.com.au


Ezen a koncerten lesz e darabok magyarországi bemutatója; holt volt az ősbemutató?

Több Schumann-dal hasonló átiratát énekeltem már másutt, de ezek kifejezetten a budapesti koncert számára készültek, itt szólalnak meg először.

Mennyi valósult meg abból, aminek elénekléséről álmodott annak idején? Mi minden van még a bakancslistáján?

Nagyon sok mindent elénekeltem már, és nagyon sok mindent még nem. Tisztában kell lenni azzal, hogy mindent úgysem tud műsorra tűzni az ember, amit szeretne. Ezt a dilemmát úgy szoktam feloldani, hogy rendszeresen frissítem a repertoáromat egy-egy új darabbal, és így azért csökken ez a végtelennek tűnő bakancslista.

A beszélgetés a Müpa Magazin március-áprilisi számában jelent meg.

Szöveg: Tóth Anna

 

Könnyű nyár a Müpában: ők lesznek az idei Hey, June! fellépői

Könnyű nyár a Müpában: ők lesznek az idei Hey, June! fellépői

Könnyű nyár a Müpában: ők lesznek az idei Hey, June! fellépői

Két év kényszerű kihagyás után idén júniusban végre újra nézők előtt zajlik majd a Hey, June! A Müpa nyárindító könnyűzenei fesztiválján június 3. és 23. között öt hazai együttes lép majd színpadra a Fesztivál Színházban és a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ismerjük hát meg őket!

heyjune22-hirlev-650x250px2.jpg

Mayberian Sanskülotts

Az eredetileg duóként indult, de mostanra már hattagúvá bővült zenekar messzire jutott a káposztásmegyeri lakótelepről, nemcsak átvitt, de földrajzi értelemben is, hiszen 2019-ben a barcelonai Primavera Soundon is felléphettek. Tavaly Rekult II címmel megjelent albumuk az alig egy évvel korábban napvilágot látott Rekult I ikerlemeze. Mindkettő önfeldolgozás-lemez, melyekre a zenekar nagyon korai időszakában még kazettás magnóra rögzített, korábban csak nagyon rossz minőségben közkézen forgó dalaikat vették fel újra.   

 Mmamt

Egyedi Pétert sokan az Óriásból és a Rájátszás koncertekről ismerik. 2019-ben jelent MmamtMindennek megvan a maga története címmel jelent meg első szólóprojektje, ami rögtön fel is került az év legjobb korongjainak listájára a Recordernél. Tavaly év elején jött a folytatás, a Mmamt II, ami saját bevallása szerint élete legjobb lemeze lett. És ha ő ezt mondja, mi nem fogunk vele vitatkozni!

 

Galaxisok

Az énekes-dalszerző 2013-ban alapította az akkor még Szabó Benedek és a Galaxisok néven futó zenekarát, akikből 2020 nyarán lett egyszerűen csak Galaxisok. Nem kell azonban megijedni, Benedek nem ment sehová, továbbra is ő áll majd a mikrofon mögött a koncerteken, mindössze úgy érezték, az egyszerűbb név jobban reprezentálja őket.  A júniusi koncertre is különleges repertoárral készülnek: a tagok kedvenc Galaxis-dalaiból áll majd össze a koncert zenei univerzuma.

 

Anna and the Barbies

Az Anna and the Barbies nem igényel különösebb bemutatást. Pásztor Annáékra mindig lehet számítani, ha vagányságról van szó: nem riadnak vissza az extrém helyszínek kínálta kihívásoktól és a különféle művészeti ágak fuzionálásától sem. Ezúttal az újrahangszerelt dalok mellett Anna táncos múltjára is kikacsintanak majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadáról.

 

GOTTHARD - SZEBÉNYI

Lassan egy évtizede már annak, hogy Mike Gottharad és Szebényi Dániel összebarátkozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A két nagyszerű zenész azóta számtalan formációban részt vettek, együtt és külön-külön is, mindketten igencsak szép karriert tudva maguk mögött. A Hey, June! utolsó koncertjén kettejük eddigi karrierjéből kap a közönség egy mélyebb merítést.

süti beállítások módosítása