Most, mikor ismét Franciaországon a szabad világ szeme és sokan szív szorítva követik figyelemmel a szomorú, néha aggasztó franciaországi fejleményeket, érdemes felidézni, hogy mit adtak nekünk a franciák máig ható módon a '60-as, '70-es években.
A korszak főként a mából visszatekintve tűnik európai aranykornak, amelyben a franciáknak fontos szerep jutott. Nemcsak a francia film hódított, hanem a francia zene, divat és életszemlélet is. Párizs ebben az időszakban az európai művészek, sőt amerikai jazzmuzsikusok találkozó helyéül szolgált, így a francia művészet gyakran más országokból származó tehetségek géniuszából támadt: például a rendező Roman Polanski lengyel volt, a zeneszerző Joseph Cosma magyar, és az amerikai jazz-szaxofonos, Archie Shepp karrierje ugyancsak Párizsban szökött szárba.
Forrás: http://histclo.com
A koedukált kollégiumokat és emancipációt
Ha Párizs, akkor forradalom. Így volt ez 1789-ben, 1848-ban, így volt 1968-ban is. A közös bennük az, hogy mindig kifordították a sarkukból a világot. A '68-as forradalmat állítólag az indította el, hogy fiatal egyetemista fiúk – egyik szószólójuk a mai európai parlamenti képviselő, Daniel Cohn-Bendit volt – követeltek könnyebb bejárást a lányok kollégiumi szobáiba. Persze az utóbb több százezer embert a barikádokra szólító küzdelem Párizsban nemcsak ezért zajlottak: társadalmi reformokért és a háború ellen. A '68-as franciaországi események nyomán globális mozgalom indult, amely radikális változásokat eredményezett nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is. Ezek is szerepet játszottak abban, hogy például Németországban 1972 óta nem bűncselekmény az abortusz, és 1977 óta már nem kényszeríthetik a nőket házimunkára sem. Ma már a homoszexualitás sem számít bűncselekménynek, amint az a 60-as évek végéig az összes nyugat-európai országban annak minősült.
Model Danielle Sauvajeon in Paris fashion show 1968.
(Photo by Bill Ray//Time Life Pictures/Getty Images)
A költészet dalait
Bár szigorúan véve a sanzon egy erősen szövegközpontú, világi francia dal, és mint ilyen, eredete egészen a középkorig és a reneszánszig nyúlik vissza, igazából maguk a franciák is Édith Piafra, Charles Aznavourra, Léo Ferrére, Jean Ferratra, Juliette Grécora, és az '50-es, '60-as évek többi, nagyszerű énekesére gondolnak a szó hallatán. A sanzon az a műfaj, amely a francia nyelv szépségét bontja ki, annak ritmusát követi, és benne a szöveg legalább olyan fontos, mint a dallam. A mi sanzonjaink ezek szerint például Cseh Tamás, Dinnyés József és Sebő Ferenc dalai.
Charles Aznavour és Brigitte Bardot
Forrás: wikimedia.org
A hegedűt, mint jazzhangszert
A franciák voltak az elsők Európában, akik fogékonynak mutatkoztak az Amerikából érkező jazzre. Franciaországban az új irányzatot a Martinique-ről Párizsba költőző biguine zenészek népszerűsítették, később, a 20. század második felében pedig sok egyesült államokbeli jazzmuzsikus költözött Párizsba. Ők - miközben hatottak a francia jazzre – maguk is közvetítették a francia hatást az amerikai jazzre. A hegedű, de részben a gitár is, így került be a jazz hangszerrepertoárjába. Jean-Luc Ponty és Stéphane Grappelli a legismertebb jazzhegedűsök a világon.
Jean-Luc Ponty
A szex-jeleneteket a filmekben
Ezelőtt 40-50 évvel a magyar lányok nem Hollywood erőszakos igazságosztói iránt rajongtak, hanem a kifinomult Alain Delon és a sármos (maga a szó is francia eredetű) Jean Paul Belmondo dobogtatta meg a szívüket, a férfiak pedig Brigitte Bardot-ról álmodoztak. A többek mellett Jean-Luc Godard, Jacques Rivette, Éric Rohmer által fémjelzett francia új hullám a legnépszerűbb műfajban is szóhoz engedte jutni a fiatalságot, és az általuk a '60-as években képviselt társadalmi és politikai ügyeket. Nekik köszönhetjük a dokumentarista filmrendezői megközelítést, az alacsony költségvetésű filmeket, az amerikai "független" filmeket, és - nem utolsó sorban - a meztelen testeket és szex jeleneteket a filmvásznon. A francia kulturális befolyást példázza Michel Legrand hollywoodi karrierje is, aki a Thomas Crown-ügy című filmhez írt zenéjével nyerte el az első Oscar-díját 1968-ban.
Godard – Kifulladásig (1960). Egy lakásjelenet felvételének körülményeit örökíti meg ez a kép, jól szemléltetve, hogy mennyire alacsony költségvetés mellett készült a film.
Forrás: derivativesinvesting.net, http://everyday-i-show.livejournal.com/246690.html
A fenti felsorolás természetesen nem lehet teljes és szükségszerűen önkényes. Az isteni Brigitte talán megérdemelt volna egy külön bekezdést is. Azt azonban ez a hiányos felsorolás is igazolhatja, hogy a '60-as évek minden szempontból különleges volt, nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában. Egy olyan időszakról van szó, amikor a francia gazdaság egyébként évente átlagosan 5 százalékkal növekedett, a németek a Wirtschaftswunder lendületével terítették az áruikat az egész világon és bár a briteknek ekkoriban nem futott ennyire jól a szekér, Lennonék mégis képesek voltak meghódítani a világot. A korszakot lázadás, útkeresés és kísérletezés jellemezte, amely javarészt Franciaországból, Párizsból eredt.
A szeptember végén a Müpában megvalósuló, a francia kultúrát fókuszba állító Európai Hidak részben épp ezt a kort idézi meg zenében, táncban, filmben és irodalmi performasz-esten keresztül.