David Bowie halála nemcsak megrendítette, hanem emlékek és vallomások áradatának megosztására késztette rajongóit. Ezek némelyike fontos kordokumentum, úgyhogy nem túl kockázatos azt sejteni, hogy hamarosan egy újabb kötetét alkotják a Bowie-irodalomnak.
Számunkra azonban izgalmasabb kérdésnek tűnik, hogy Bowie kapcsán mi volt a helyzet Magyarországon. Különös tekintettel Bowie azon korszakára, amely valóban páratlan hatású és jelentőségű volt. Ugye a hetvenes évekről – az 1972-es The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars című albumától az 1980-as Scary Monstersig – beszélünk…
Ha jól emlékszem, a Magyar Rádió nem – vagy csak elvétve – bíbelődött Bowie korabeli dolgaival, ráadásul lapot sem kapott a pop- és rockzene nálunk. Mégsem mondhatjuk, hogy hallani sem lehetett Bowie-ról, elvégre a magyar neoavantgárdban olyan visszhangra talált, mint kevés helyen a nyugati országokban. Legfeljebb az a baj, hogy a neoavantgárd (Bowie által ihletett köre) lényegében egyenlő volt az undergrounddal, vagyis érdemi nyilvánosság nélkül, a folyamatos (be)tiltás árnyékában működött.
Így a Bowie-val legmélyebben azonosuló Molnár Gergely is.
Az 1950-ben született, és 1978-ban Magyarországról emigrált Molnár Gergely az első magyar punkegyüttes, a SPIONS alapítójaként híresült el. De ő volt az is, aki Nektár sztrichninből – Rock utópiák a hetvenes években címmel elsőként tartott előadásokat az art- és punkrock nálunk ismeretlen előadóiról. Köztük Bowie-ról. (Az Artpool Művészeti Központ őrzi ezek kéziratát.) David Bowie Budapesten címmel Molnár egy videót is készített Najmányi Lászlóval, amiben Molnár Bowie-nak maszkírozva érkezik meg a Kossuth-klubba (TIT-előadásai egyik színhelyére). Molnár pontosan látta, hogy – a transzvesztita csillaglénytől a rajongóit náci karlendítéssel köszöntő diktátorig – Bowie szerepváltásai mögött milyen ideológia és korszakváltás rejlik. Így aztán – mint Havasréti József írja Alternatív regiszterek című kötetében – (Molnárnál) „a popzenét fogyasztók köre nem közösségként jelenik meg, hanem alávetett, centrum és öntudat nélküli tömegként, amely feltétel nélkül elfogadja a szupersztár és/vagy a vezér imádatának imperatívuszát".
Havasréti könyve kötelező olvasmány azok számára, akiket vonz az alternatív vagy ellenkultúra, amiként megkerülhetetlen forrás Klaniczay Gábor Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években, Szőnyei Tamás Az újhullám évtizede II. és Najmányi László Downtown Blues című műve is. Ezekben nemcsak a magyarországi underground kerül a helyére, de átláthatóbbá válnak a nemzetközi befolyásai is.
Na jó, de negyven éve honnan a fenéből tudhatott Molnár Gergely Bowie-ról? – merült fel a kérdés a minap. Amikor semmiféle információhoz nem juthattunk itthon.
„Egy barátunk, Rész István előfizetett egy rokona révén a New Musical Expressre, hetente rendszeresen jött, így egy-két hetes késéssel tudtuk, hogy mi van kint” – mondta egy interjúban a Molnár Gergellyel szoros munkakapcsolatban maradt Najmányi. Mint tudjuk, a New Musical Express számolt be először a magyar undergroundról is (1981 januárjában Magyar rapszódia és egyéb magyar melódiák címmel), nevezetesen a SPIONS mellett az URH, a Balaton, a Vágtázó Halottkémek, a Beatricét és a Hobo Blues Bandet bemutatásával.
A Kontroll Csoport a Kassák Klubban, 1981-ben: (balról jobbra) Hajnóczy Árpád szaxofon, Farkas Zoltán basszusgitár, Iványi Norbert, dobok, Bárdos Deák Ágnes, ének, Hajnóczy Csaba, gitár (forrás: Fortepan/Urbán Tamás)
Az URH-alapító Müller Péter baráti és munkaviszonyban volt Molnár Gergellyel. De nemcsak az URH, hanem az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport, Kamondy Ágnes és a Kampec Dolores is fejet hajtott Molnár Gergely és a Spions életműve előtt.
Milyen jó lenne tudni, hogy hogyan hatott Bowie halála a most Helmut Spiel! néven Kanadában ügyködő Molnár Gergelyre. De legfeljebb követőit, Hajnóczy Csabát, vagy Müller Péter Sziámit kérdezhetjük az AlterRetrón február 9-én.
Mindenesetre bezárulóban egy kör…