2016-ban nem sokkal első Grammy-díja után járt először Magyarországon, a hazai közönség pedig rögtön a szívébe zárta. Három évvel és két újabb Grammy-díjjal később ismét Budapestre látogat, hogy ezúttal a zongorista Sullivan Fortnerrel karöltve hódítson meg újabb szíveket. Most eláruljuk, mit kell tudni az énekesnőről!
© Mark Fitton
Gyökerek és tradíciók
Sok zenész vallja, hogy az otthonról hozott zenei emlékek mély hatással voltak későbbi munkásságukra. Cécile McLorin Salvant igazi multikulturális környezetben nőtt fel Miamiban – haiti származású édesapja és Tunéziában született, de francia, guadalupei és amerikai gyökerekkel rendelkező édesanyja gondoskodtak róla, hogy a kislány a legtágabb bepillantást kapja szülei örökségébe. „Szerencsés vagyok, hogy egy olyan házban nőhettem fel, ahol mindig szólt valamilyen zene. Hallgattunk haiti muzsikát, hip-hopot, soult, klasszikus jazzt, gospelt és kubai zenét is, hogy csak párat említsek. Amikor ennyi hatás ér gyermekként, egyszerűen csak megnyílik előtted a világ.”
2016-ban járt először Magyarországon, a Müpa közönsége pedig azonnal a szívébe zárta az énekesnőt
© Kotschy Gábor, Müpa
Franciaország varázsa
Cécile egészen középiskolás koráig nem is igazán foglalkozott jazzel – sokkal jobban vonzotta a klasszikus és a barokk zene. Ironikus módon a jazz szülőhelyétől több ezer mérföldre kellett költöznie ahhoz, hogy igazán közel kerüljön a műfajhoz. A középiskola befejezés után, mindössze 18 évesen ugyanis az óceán másik oldalán a dél-franciaországi Darius Milhaud Konzervatóriumban tanult jogot, politológiát és klasszikus zenét. Itt történt, hogy egyik nap betévedt a jazzszaxofonos Jean-François Bonnel órájára, és annyira lenyűgözte, amit ott hallott, hogy onnantól nem volt visszaút – szerencsére.
Kiemelkedő talentum
Jazzkörökben a Thelonious Monk Jazzverseny a műfajban elért világsikerek előszobájának számít: aki ott maradandót alkot, annak fényes jövőt ígérnek. 1986 óta megrendezett „jazz-tehetségkutatón” nem kisebb neveket fedezett fel magának a szakma és a közönség, mint Jazzmeia Horn, Jamison Ross, Jane Monheit, Avishai Cohen és a 2010-es verseny győztese, Cécile McLorin Salvant.
A Thelonious Monk Jazzverseny 2010-es dobogósai (b-j): Charenee Wade, Cyrille Aime és a győztes, Cécile McLorin Salvant.
© Thelonious Monk Institute of Jazz
Nem tud hibázni
A győzelem megadta a kezdőlökést a fiatal énekesnő pályájának, és innentől nem volt megállás. Az első, saját nevén megjelent album, a WomanChild rögtön óriási siker lett és meg is kapta a legjobb vokális jazzlemeznek járó Grammy-jelölést, Cécile-t pedig az év énekesnőjének választotta a nemzetközi jazzújságírók szövetsége (JJA). A 2015-ös For One to Love pedig már díjra is váltotta a jelölést, és úgy tűnik, az énekesnő azóta sem tud hibázni: eddig minden saját albumát jelöléssel díjazták, három el is hozta a kategória győztesének járó arany gramofont. Legutóbb idén februárban, a The Window című korongja bizonyult a legjobb vokális jazzalbumnak.
Cécile McLorin Salvant és Sullivan Fortner a 61. Grammy Gálán, a Legjobb Vokális Jazzalbumért kapott arany gramofonnal
© Alberto E. Rodriguez/Getty Images North America
Nem csak a színpadon tehetséges
Szinte már meg sem lepődünk azon, hogy Cécile tehetsége nem csak az éneklésben bontakozik ki. Szabadidejében ugyanis szívesen ragad ceruzát, hogy a turné alatti üres órákat kitöltse valamivel, a kész műveket pedig Instagram oldalán osztja meg a rajongókkal. Saját bevallása szerint már gyerekként is mindig firkált, ami a Salvant családban kicsit sem meglepő hobbi: Cécile édesapja szintén rajzolt, édesanyja olajfestményeket festett és ácsmunkákat készített, nővére pedig szobrászkodik, varr és ruhákat tervez.
Színes egyéniséghez illően színes repertoár
Színpadi megjelenése – már-már védjegyévé vált fehér-keretes szemüvege, egycentisre nyírt haja és vibráló szettjei – majdnem annyira színes, mint korszakokat átívelő repertoárja. Lemezein a klasszikus jazz sztenderdek mellett ugyanis számtalan fantasztikus saját szerzemény is helyet szokott kapni. Így például a legutóbbi korongon is elfért Richard Rodgers, Stevie Wonder és Steven Sondheim klasszikusai mellett egy-egy társadalmi kérdéseket feszegető amerikai népballada, vagy épp egy feminista dalszövegű korai R&B dal. Cécile pedig mindegyikben ugyanúgy otthon érzi magát. Ahogy a New York Times kritikusa fogalmazott róla: „Ha valaki a nagy hármas – Billie Holiday, Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald – nyomába léphet, az csakis ez a virtuóz.”