Nem sokkal az ezredforduló után felhívott egy angol pasi, és azt kérdezte, összefuthatnánk-e. Már nem emlékszem, hogy Frank Londontól vagy Ben Mandelsontól kapta-e a számom, végül is két isten, egyre megy. A Thököly úti Stefániában találkoztunk, akkoriban az volt a törzshelyem. Tessék, miben segíthetek?
Akkoriban indult az első zenekara, tudnék-e bármit is Magyarországon… Oi Va Voinak hívták, és éppen kiadót keresett Digital Folklore című demójának. Egy magyar dal is szerepelt rajta, A csitári hegyek alatt, azt ő énekelte. De több magyar dalt is tudott, egy magyar lányt szeretett éppen, úgyhogy a nevét is erről az égtájról választotta: Lemez Lovas.
Ha jól emlékszem, nem voltam elájulva ettől az anyagtól. Viszont egy válogatásra választott róla egy számot az Outcaste Records. Annak a társaságnak Nitin Sawhney volt a főnöke, és pontosan tudta, hogy mibe nyúl. Azzal állt elő, hogy írhatnának pár számot K. T. Tunstall hangjára, és hozzá szerződést kínált.
A következő évben így jött ki a Laughter Through Tears. Popzene, elektronikus zene, klezmer, és így együtt: slágerkoktél a javából. Ezen szerepelt a Refugee című számuk, ami azóta is áruvédjegyük. Hát azt tanítani kéne, ha tanítani lehetne az ilyesmit. Ettől kezdve évről évre biztos helyük volt a Szigeten, és évről évre padló. Azokban az években ez tizenötezres közönséget jelentett minimum. Pedig nehéz évek jártak, Lemez Lovas egy súlyos betegség miatt, K. T. Tunstall és a hegedűs Sophie Solomon pedig önállósulva kiszállt.
És közben mintha Lemez Lovas magyar szerelme is elolvadt volna. A csitári hegyeket Németh Jucira bízták.
Már éppen úgy festett, hogy nem történik semmi, amikor izgalmas hírek érkeztek Lemez Lovasról. A német Trikont kiadónak Jurij „Rotfront” Gurzsival összeállított egy forradalmi klezmer-válogatást Shtetl Superstars címmel, amiből aztán ugyanezzel a névvel egy bandát is kikerekített. A „Shtetl” a jiddis falusi gyökerekre utalt, ami pedig a szupersztárokat illeti, az irónia gyanánt éppoly helytálló volt, mint elhanyagolhatatlan körülményként, hiszen csupa jeles társaságból – Rotfront, Les Triaboliques, Boom Pam, Amsterdam Klezmer Band, Oy Division – kerültek ki a tagjai. De nem robbant akkorát, mint az Oi Va Voi, pedig, pedig, pedig…
Lemez Lovas hamarosan újra lépett ez után. Az ötvenes években a londoni táncparketteken legendássá vált egy Willy Bergman nevű alak, aki úgy fonta össze a jiddis dalokat, a rock ’n’ rollt, a tvisztet, a kalipszót és a mambót, mint senki a világon. Őt tűzte zászlajára Lovas új bandája, a Yiddish Twist Orchestra. Az első korongjukat (Yiddish Twist Orchestra Plays Willy Bergman) nem forgalmazták, lényegében a Let’s című albummal debütáltak 2015-ben. Addigra viszont átalakult a felállás, és ne kelljen mondanom, Lemez Lovas sem maradt.
Pedig a Let’s, végre, tarolt… De ő már csak ilyen… Ültetni, vetni, azt igen. A szüret az más. Az kit érdekel…?
Lassacskán épp ideje, hogy előálljon egy újabb szenzációval! De addig is, én kalapot emelek előtte! Majd amikor az Oi Va Voi a Refugeeba kezd.
m.l.t.