A csillagok különleges együttállása szükséges ahhoz, hogy nagy jubileumok egy évre essenek. A Pécsi Balettnél az elmúlt évben ezt a különleges alkalmat egy különleges előadással ünnepelték. A társulat ugyanis 60., a Vasarely Alapítvány pedig 55. évfordulóját ünnepelte, miközben a kettőjüket összekötő pécsi születésű Victor Vasarely éppen 115 éve született. Ennek eredménye pedig az első Bartók Tavaszon manifesztálódott, mikoris május 28-án bemutatták a Vasarely-etűdöket.
A Vasarely-etűdök a Bartók Tavaszos premier után újra látható lesz a Müpa műsorán
Fotó: Kállai-Tóth Anett, Müpa
Elsők az elsők közt
1960 augusztusa úgy került be a magyar tánctörténelembe, mint az év, amikor a Balettintézet végzős osztályából megszületett az első hazai modern balettegyüttes. Bár Eck Imrének nem volt nagy tánctapasztalata, ez nem gátolta meg abban, hogy nagyot merjen álmodni: kilépni a klasszikus orosz balett korlátai közül és a jelen történéseire és problémáira reflektáló, a megszokottól eltérő formavilágú, modern táncdarabokat színpadra állítani. 1961. január 3-án debütált a Pécsi Nemzeti Színházban a BALETTEST. Eck három részből álló koreográfiáját Szokolay Sándor, Vujicsics Tihamér és Hidas Frigyes zenéjére táncolták. A fogadtatás ugyan vegyes volt, de visszavonhatatlanul elindult valami a magyar táncéletben, amely nemcsak meghatározta, de formálta is a jövő táncszféráját.
Eck Imre: Az iszonyat balladája (1961, Eck Imre, Bretus Márta, Tóth Sándor, Árva Eszter)
Korszakos vezetők, vezető korszakok
Egy együttes életében mindig meghatározó az igazgató személye. Az ő szemlélete, látásmódja, művészi kreativitása nemcsak a produkciók, de a benne résztvevő táncosok – és rajtuk keresztül a táncszakma – alakulását is befolyásolja. Ennek megfelelően a balett-társulatoknál bevett szokás, hogy a különböző korszakokat az éppen a tisztséget betöltő személyhez kötik. Eck vezetése alatt a Pécsi Balett nemcsak itthon, de a nemzetközi táncszíntéren is kivívta magának a szakma és a közönség figyelmét. Az őt követő Tóth Sándor igazgatása alatt egy új vonulat indult el a balett életében, amelyben fiatal tehetségek és vendégkoreográfusok is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra. 22 év után 1992-ben Herczog István vette át a stafétát, aki a Pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékeiből és Európából szerződtetett fiatal táncosokkal frissítette fel az együttes vérkeringését. Őt előbb Keveházi Gábor, majd később Egerházi Attila követte, akik a „legenda folytatódik” szlogent szemük előtt tartva a társulat régi művészi koncepciójának visszaállítását tűzték ki célul. 2005-ben aztán az a Vincze Balázs került az igazgatói székbe, aki nem kisebb feladatot tűzött ki maga elé célul, mint megteremteni a balett önállóságához szükséges feltételeket.
Az önállósodás rögös útja
1960-ban a balett a Pécsi Nemzeti Színház tagozataként jött létre, és ennek megfelelően a táncbemutatók mellett a színház zenés előadásaiban is helyt kellett állnia az együttesnek. Ez a kettős szerep azonban nemcsak fizikailag, de mentálisan is extra terhet rótt a táncosokra, hiszen a tánckari és a balettművészi feladat teljesen más szakmai felkészülést kíván. Végül 2017. január 1-je lett a nap, amikor a Pécsi Balett a Zsolnay Kulturális Negyed rezidens balettegyütteseként, már mint önálló társulat folytathatta a szakmai munkát. „Életem egyik legszebb napja, együttesvezetői munkám csúcsa ez a színháztörténeti pillanat. Fantasztikus érzés, hogy 56 év után sikerült beteljesítenem Magyarország első modern balettegyüttesének sorsát” – mondta akkor meghatódva Vincze Balázs, aki az igazgatói pozíciót Uhrik Teodórának átadva művészeti vezetőként folytatta a munkát az immáron önálló Pécsi Balettben.
Vincze Balázs 11 évig dolgozott a társulat önállóságán, mígnem végül 2017-ben az együttes a Pécsi Nemzeti Színháztól függetlenedve megkezdhette az igazi önmegvalósítást
Uhrik Teodóra: A híd a múlt és jelen között
A Pécsi Balett az elmúlt hat évtizedben sok változáson ment keresztül azóta, ám egy biztos pontja mindig volt az együttesnek Uhrik Teodóra személyében. A Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes Művész balettművész alig 17 éves volt, amikor Pécsre szerződött, és azóta sem hagyta el az együttest. „Egy erős, vasszerkezetű híd vagyok a Pécsi Balett életében” – fogalmazott nemrég a Bartók Tavasz kameráinak. Az aktív tánctól való visszavonulása után sem hagyta el a színpadot: koreográfusként és tánctanárként dolgozott, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatát is vezette egy időben, könyvet írt, dramaturg volt, de még a jelmeztervezésben is kipróbálta magát. 2017 óta pedig ügyvezető igazgatóként terelgeti az együttes mindennapjait, de egy-egy kisebb szerep kedvéért a színpadra is nagy örömmel tér vissza.
Uhrik Teodóra egyenesen az iskolapadból került Pécsre és azóta is a Pécsi Balett egyik motorja., igaz, legtöbbször a színfalak mögött. A Vasarely-etűdöknél a közönség azon szerencsés helyzetben lehet, hogy a színpadon is láthatja.
Fotó: Kállai-Tóth Anett
Három a pécsi jubileum
2021-re három jeles évforduló is kijutott a pécsi művészvilágnak. Idén 115 éve született a kultúra városában az op-art pápájaként is emlegetett Victor Vasarely, akinek hagyatékát őrző és gondozó alapítvány alapításának 55. évfordulóját ünnepelte. Adta tehát magát a tematika, hogy mi kerüljön a város másik büszkesége, a Pécsi Balett 60. évadának egyik fókuszába. Ahogyan az op-artban, úgy a Vasarely munkássága előtt tisztelgő előadásban is kiemelten fontos szerepet kapott a vizualitás. A díszlet, a jelmezek, a kellékek, mind-mind a műfaj alapját adó optikai illúzió megteremtését szolgálják.
A Pécsi Balett társulata a jubileumi 60. évadban
Fotó: Borbás Betti
A Vasarely-etűdök nem Vasarely életét szeretné bemutatni, sokkal inkább az ő művészeti hitvallását viszi színpadra. Ahogy Vincze Balázs a Bartók Tavasz videósorozatában elmondta, nemcsak ő, de a zeneszerző Riederauer Richárd, a jelmeztervező Nagy Fruzsina és a díszletet megálmodó Cziegler Balázs is az előadáson is szereplő képekből merített inspirációt. „Mindenki szabadon dolgozhatott, és ettől azt érzem mindig, hogy a díszlettervező, a jelmeztervező, a zeneszerző is sokkal jobban magáénak érzi a darabot.” A végeredmény pedig az op-art megteremtőjéhez méltó vizuális orgia a színpadon.
A Vasarely-etűdök minden részletét, a díszlettől a jelmezekig áthatja az op-art
Fotó: Kállai-Tóth Anett, Müpa