Bár három, a hazai kulturális életben jól ismert művész áll mögötte, a Zabolátlan lovaim névre még csak kevesen kapják fel a fejüket. Ha viszont azt mondjuk, Kollár-Klemencz László, Dargay Marcell és Farkas Róbert, rögtön felcsillannak a szemek, hiszen mindhárman jócskán letettek már a kultúra metaforikus asztalára. Most elmondjuk, mit érdemes tudni dióhéjban a hármasfogat tagjairól.
Kollár-Klemencz László
Ki ne emlékezne a 2002-es Sziget Fesztivál reklámjának emblematikus figurájára, a sárga, lábát lógató, kissé idegesítő, de annál maradandóbb figurára, aki egy ágon ülve énekelt. Az „Én vagyok a kis tehén, ülök a fa tetején, lábamat lógatom, jól érzem magamat, én a kis tehén!” sorok egy egész generáció memóriájába égtek bele. A sorok mögött megbúvó Kollár-Klemencz László 2 évvel később hívta életre a zenekart, akik majdnem két évtizedig volt a hazai alternatív zenei szcéna állandó szereplője, olyan ikonikus slágerekkel örvendeztetve meg a közönséget, mint a Szájbergyerek, Szerelmes vagyok minden nőbe és a Virágok a réten. Bár a csapat 2020-ban a befejezés mellett döntött, szerencsére Kollár-Klemenczet nem kell nélkülöznie a közönségnek.
Szólóprojektje, a Kollár-Klemencz Kamarazenekar legutóbbi albumán a saját dalok mellett Borbély Szilárd, Erdős Virág és Lackfi János verseit is feldolgozta, de 2015-ben első saját könyve is megjelent, Miért távolodnak a dolgok? címmel, amit 2018-ban a Műanyag kerti székek élete, és az idén napvilágot látott Öreg banda kötet követett. Az irodalom a színpadon sem áll tőle távol: Grecsó Krisztiánnal még a Rájátszás koncertek során alakult ki barátsága, a közös, greCsÓKOLlár produkciójukban pedig ezt a kollaborációt vitték tovább, természetesen egy kis csavarral. A zenés kalandozás különlegessége, hogy Kollár-Klemencz prózaíróként, a páratlanul népes olvasótáborral rendelkező Grecsó pedig zenészként és dalszerzőként is bemutatkozik. Mindeközben évek óta Szentendre közelében lévő tanyáján él, lovak közt. Feleségével Rengeteg néven létrehoztak egy kulturális közösségi teret, ahol – ha éppen nem új lemezen vagy köteten dolgozik – még a sörcsap mögé is beáll, ha úgy adódik.
Farkas Róbert
Cigányzenész családból jön, szinte egész gyerekkorát muzsikusok közt töltötte. Öt évesen az édesapja adott először hegedűt a kezébe, egy évvel később már zeneiskolában tanult klasszikus zenét. Tizenkét évesen kezdett zongorázni, huszonévesen harmonikázni, 2006-ban pedig gitározni, de az utóbbi években a brácsa is izgatta a fantáziáját. Zenészkarrierjét a 100 tagú Cigányzenekarban kezdte, akikkel szinte az egész világot bejárta, magába szívva minden zenei irányzatot, amivel csak kapcsolatba került, a swingtől a balkáni zenén át a rockig. Ezt a nyitottságot vitte magával a 2007-ben megalapított Budapest Bár is, amelynek eredeti célja a múltszázadi kávéházi cigányzene újjáélesztése volt.
Az eredetileg egylemezesre tervezett projekt tavaly már a nyolcadik lemezét adta ki, koncertjeiken generációk éneklik együtt a Vén cigányt vagy az Akácos utat. De nem csak a közönség, a szakma körében is óriási népszerűségnek örvend a csapat, hiszen a hazai zenei élet színe-java csatlakozik hozzájuk a lemezeken és a koncerteken: Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Ferenczi György, Frenk, Keleti András, Kiss Tibi, Lovasi András, Szűcs Krisztián, Mező Misi, Tóth Vera. És persze Kollár-Klemencz László is.
Dargay Marcell
A hármasfogatból Dargay Marcell neve leginkább a színházkedvelő közönségnek csenghet ismerősen, hiszen rendszeresen komponál kísérőzenét a Katona József Színház, a Radnóti Színház és az Ódry Színpad előadásaihoz. Az Artisjus-díjas zeneszerző állandó szereplője a budapesti kortárs zenei életnek. Nyolc éves volt, amikor Nicolas Schöffer, a magyar származású szobrászművész nekiajándékozta elektronikus orgonáját. Ekkor kezdődött a zenei iránti vonzalma. 14 évesen került be a Bartók Konziba, zeneszerzés- és zongoraszakos növendékként. Utóbbit végül elhagyta, a Zeneakadémián már kizárólag a zeneszerzésre koncentrált. Amikor felkérték a Zabolátlan lovaim projektbe, eleinte voltak fenntartásai, hiszen a könnyűzenei szcéna saját bevallása szerint is idegen közeg volt számára. És bár a színpadról ismerte őket, se Kollár-Klemencczel, se Farkas Robival nem találkozott személyesen előtte. A kezdeti bizonytalanság aztán 3-4 próba után átadta helyét a határtalan lelkesedésnek, és a három művész nemcsak a színpadon, de azon kívül is tökéletes harmóniába került.
A november 23-i koncertre olyan emblematikus előadók dalaibóll válogattak, mint Marlene Dietrich,Johnny Cash, Yves Montand, Cseh Tamás vegy épp Benjamin Clementine. Az est különlegességét az adja, hogy a művek egytől egyig új fordítást kaptak, amit Kollár-Klemencz mellett Máthé Zsolt és Grecsó Krisztián jegyeznek