Talán nincs még egy olyan műfaj a zenében, ami az emberi lélek titkait ilyen mélységben képes elénk tárni. Mindazt a keserédes, vágyakozással, nosztalgiával és fájdalommal teli részt, ami mindannyiunkban ott lakozik – a szerelem és a boldogság lehetőségével együtt. Senki sem tudott olyan elemi erővel és annyira érzékenyen megszólalni, mint a fado királynőjeként ismert Amália Rodrigues, aki nemcsak hogy nemzetközileg ismertté emelte a műfajt, hanem kiterjesztette és újra is definiálta azt. Az ő örökérvényű dalaira épül Lina Rodrigues portugál énekesnő és Raül Refree spanyol producer közös projektje, amelyben nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint a fado újraértelmezése. Amália dalait a 21. századra szabták át, ám megőrizték a műfaj lelkületét és természetességét – folytonosságot képezve a múlt és a jelen között. Egyedülálló projektjüket, ami Európa-szerte nagy elismertségnek örvend, a 2021-es WOMEX után december 9-én Müpa színpadára is elhozzák.
Lina (Fotó: Mileu)
A lélek muzsikája
„Mindaz, ami szomorú, / Az mind a fado” - énekelte egykor a „fado királynőjeként” emlegetett Amália Rodrigues. És valóban, nincs még egy olyan szívbemarkoló muzsika, amelyben egyszerre van jelen a vágyakozás, a nosztalgia, a fájdalom, valamint a szomorúság és ugyanakkor a szerelem és a boldogság lehetősége is. Saudade – portugálul ezzel a szóval jellemzik ezt a keserédes életérzést, amely magában hordozza ezeket a nagyon mély – és olykor olyan ellentmondásos – emberi érzéseket, amik a fadóban életre kelnek. A műfaj a portugál városokban a 19. század eleje óta népszerű; valószínűleg a gyarmatokról elhurcolt afrikai rabszolgák és portugál tengerészek hagyományos zenéjéből formálódott, arab hatással. Kevés olyan, szigorú szabályokkal rendelkező hagyományos zene van, mint ez, ami ennek ellenére ennyire jól képes alkalmazkodni más műfajokhoz, és ennyire alkalmas a kísérletezésre. A műfaj legismertebb művelője pedig nem volt más, mint a már említett Amália Rodrigues, aki megkerülhetetlen szerepet játszott a fado fejlődésében: nemcsak kiterjesztette annak hagyományos lehetőségeit, hanem újra is definiálta a műfajt, amelyet így sokkal inkább az eljövendő generációk igényeire alakított. A ma ismert fado szabályait – azaz, hogy milyennek kell lennie a zenének és hogyan kell azt előadni egy énekesnőnek – lényegében Rodrigues alakította ki.
Koldusból királynő
Annak ellenére, hogy a koldus kifejezés kissé túlzó, való igaz, hogy az énekesnő mélyszegénységben nőtt fel nyolc testvére mellett. Egyéves volt, amikor a szülei elhagyták Amália szülővárosát, ezért a kislány az anyai nagyanyjánál nevelkedett mélyen katolikus környezetben. Tizennégy éves volt, amikor apja és anyja visszatértek, és visszaköltözhetett hozzájuk. Ezek az évek azonban mély nyomot hagytak benne: már gyerekkorától beleíródott a lelkébe a vágyakozás, szülei távolléte miatt a mély hiány. Talán ez a korai élmény is hozzájárult ahhoz, hogy a fadót mással összehasonlíthatatlan módon tudta megszólaltatni. Tizenöt éves volt, amikor énekelni kezdett, tizenkilenc évesen már színpadon lépett fel, a húszas évei elejére pedig ismert énekessé vált Portugáliában. Innen a határ pedig csak a csillagos ég volt számára. A „királynő” a műfajt nemzetközileg is ismertté tette, nem csoda, hogy halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el Portugáliában és tízezrek kísérték utolsó útjára. Az énekesnőt a lisszaboni portugál nemzeti pantheonban helyezték örök nyugalomra – ezzel pedig ő lett az első olyan nő, akit ezzel a tisztességgel illettek.
A fadót nem lehet megtanulni – az a DNS-ed része kell, hogy legyen
Amália keserédes dalain nőtt fel a most harminchét éves Carolina Cardoso Rodrigues is, mélyen azonosulva velük. A portugál énekesnő zsigereiben van a zene: tízévesen már főszerepet játszott Gian Carlo Menotti operájában, fadót pedig tinédzserkora óta énekel. Ezt a művészetet az apjától tanulta, és olyan különleges fadoklubokban tökéletesítette, ahol idős énekesektől, zenészektől lehet elsajátítani ennek a muzsikának a velejét. Ennek ellenére Lina szerint a fado nem valami olyasmi, amit iskolában lehet megtanulni, ennek a zenei hagyománynak ugyanis belülről kell fakadnia: „egyszerűen a DNS-ed része kell, hogy legyen” – nyilatkozta korábban. A sors érdekes összecsengése, hogy színpadon fadoénekesként az áttörést épp etalonja, Amália Rodrigues szerepe hozta el, akinek az életét feldolgozó musicalben bújt a bőrébe – és ettől kezdve kezdett el teljesen a műfaj felé fordulni. Mélyre hatoló hangja a jövőbe visz, mégis ott van mögötte az ősök árnyéka, egy többszáz éves hagyomány tisztelete visszhangzik ki belőle. Első két albumát követően ennek a régi hagyománynak adott egy teljesen új irányt 2020-ban megjelent Lina_Raül Refree című lemezén, amelyet alkotótársával, Raül Refree producerrel közösen jegyez.
A jelen fadója
Annak ellenére, hogy Refree nem volt különösebben jártas a fado hagyományában, nem véletlenül esett rá Lina választása: volt már egy nagyon hasonló reformprojektje, akkor a flamenco műfaját értelmezte újra egy énekesnővel, Rosalíával. „A hagyományos zene generációkon keresztül öröklődött, mert olyan erős érzelmi ereje van, hogy mindannyiunkat nagyon megérint” – mondta korábban Refree, aki kezdetben gitárral kísérte Linát, de hamarosan rádöbbent, hogy sokkal hitelesebben hangzana, ha zongorán és analóg szintetizátorokon játszana. Szakítva tehát az obligát gitárkíséret hagyományával, egyedül arra a ragyogásra hagyatkozott, ami Lina énekéből árad. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen megváltoztatták volna Amália dalait: a fado hagyománya és a „királynő” iránti tisztelet miatt a szövegeket és a dallamot érintetlenül hagyták, azokat mégis abszolút frissességgel ruházták fel. Fogalmazhatunk úgy is, hogy létrehozták a 21. század fadóját, amely lelkületében megőrizte mindazt a keserédes szomorúságot, ami a hagyomány sajátja, mégis új lett, mással összehasonlíthatatlan. Az eredmény pedig világszenzáció. A zenekritikusok szerint sok-sok éve nem jegyeztek hasonlót a fado műfajában; ehhez fogható úttörőből pedig egy létezett csupán – az, akinek a dalaira az egész projekt épült: Amália Rodrigues. Nem véletlen, hogy amint napvilágot látott a Lina_Raül Refree című album, rögtön a világzenei ranglisták élére került. Ez a produkció pedig szinte közvetlenül az idén Portóban megrendezett éves világzenei csúcstalálkozó, a WOMEX színpada után december 9-én a Müpába érkezik, hogy elvarázsolja a közönséget.