Ma már a békétől a csókig, a palacsintától az űrhajózásig mindenféle jelenségnek, kedvtelésnek, fogalomnak vagy épp történelmi emléknek van tematikus napja. Tartunk a különböző hagyományokra és tradicionális ünnepekre visszavezethető jeles napokat, kiposztoljuk az aznapi koffeindózisunkról készült legjobb képeket a kávé világnapján, a Douglas Adams rajongók pedig akár törülközőnapot is tarthatnak. Persze utóbbi még nem kapott helyet az ENSZ hivatalos világnapjainak és nemzetközi akciónapjainak listáján…nem úgy az április 22-ei Föld napja, amellyel legkésőbb általános iskolában mindannyian megismerked(t)ünk. De vajon a természeti környezet védelmén túl még mi juthat eszünk be erről a dátumról? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz a bolygónk védelme és a művészet? És mi köze van az egésznek Mahlerhez?
Fotó: Valentin Antonucci/Pexels
„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
A Naptól számított harmadik bolygónak – amely jelenlegi tudásunk szerint az egyetlen, amelyen az általunk ismert élet jelen van – szentelt világnap ötlete 1969-ben született meg egy UNESCO-konferencián, a következő évtől kezdve pedig már komoly természetvédelmi mozgalom is kapcsolódott hozzá Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezése nyomán. Az 1970-ben megtartott első Föld napja tulajdonképpen egy forradalmi erejű, tömeges tiltakozás volt az élőhelyünk elpusztítása ellen, amely emberek millióit mozgatta meg, és amelyről a korabeli sajtó is lelkesen tudósított. Nagyjából két évtizeddel később Hayes és barátai megalapították a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot is, amely havonta küldött hírleveleivel, tömeges akcióival, ismeretterjesztő előadásaival hívta és hívja fel a figyelmet ma is a környezetkárosítás veszélyeire. A magyarországi környezetvédők az elsők között csatlakoztak a Hírközponthoz, és segítették a hazai ismeretterjesztést – természetesen az iskolákkal, pedagógusokkal együttműködve, hogy a felnövekvő generációk minél nagyobb harmóniában élhessenek a természettel, és ökológiai szempontból jobb és felelősebb döntéseket hozhassanak a mindennapok során. Napjainkban is számos, a bolygó iránt elkötelezett aktivista dolgozik azon, hogy a mozgalom jelmondatához híven megváltoztassa a világot.
A Föld és a művészet ereje
Régóta tudjuk, és a tudomány sokszorosan alátámasztotta, hogy a művészetnek gyógyító ereje van. A zene-, a vizuális- vagy épp táncterápia jótékony hatásait ma már senki nem kérdőjelezi meg, és az emberek többsége azt sem vitatja, hogy művészeti alkotásokat nem pusztán a gyönyörködés vagy az élvezet igényével nézünk és hallgatunk. Általában azok a művek gyakorolják ránk a legnagyobb hatást, amelyek a puszta örömszerzés mellett valami többel is megajándékoznak; egy később tovább gondolható mondattal, egy napok múltán is vissza-visszatérő dallamfoszlánnyal, egy-egy végtelen sűrűségű pillanattal. A művészet voltaképpen az egyik legjobb eszköz arra, hogy számunkra fontos gondolatokat fejezzünk ki vagy fogadjunk be. Gondoljunk csak bele: a világ legismertebb festményei évente milliókat vonzanak a múzeumokba még a digitális korban is, egy táncelőadást nézve teljesen belefeledkezünk a mozgás hipnotikus látványába, egy kivételesre sikerült zenemű pedig ideológiáktól és kordivatoktól függetlenül összekapcsolja a hallgatóság tagjait – közben pedig akár fontos témákról mesélhet, és akár létfilozófiai kérdéseket is felvethet, mint például Mahler Dal a Földről című, örökérvényű műve.
Fotó: Erin Caves tenor
Az élete egyik legnehezebb időszakát átélő Mahlert 1907-ben egy barátja egy verseskönyvvel, Hans Bethge német filozófus A kínai fuvola című kötetével ajándékozta meg. A kínai versekből készített német átköltések gyűjteménye nagy hatással volt a komponistára, aki a versekben a földi élet boldogságának és szenvedésének esszenciáját fedezte fel. Ekkor elhatározta, hogy valamiképpen megkísérli ugyanezt a komplexitást a zene eszközeivel megmutatni az embereknek. Kiválasztott hát hat verset megzenésítésre, és munkához látott, a végeredmény pedig a grandiózus, hattételes – egyesek szerint dalciklusként, mások szerint szimfóniaként jegyzendő – mű lett, amelynek minden egyes tétele a földi élet egy-egy fontos aspektusát járja körül. Ennek megfelelően találunk köztük bordalt vagy az őszi magányról szólót, a fiatalságot, a szépséget és a tavaszt éltető darabot is. A legtöbb hasonlóan nagyívű zeneművet átjárja valamiféle vallásos áhítat, és megjelenik bennük a túlvilág, Mahlernél azonban inkább olyan, mintha a Földtől kissé eltávolodva vizsgálnánk csodálkozhatnánk rá a világ szépségeire, és tudatosulna bennünk a létezés csodáinak felbecsülhetetlen értéke. Az alapvető életbölcsességeket megfogalmazó, két szólistára és zenekarra írt alkotás ma is hihetetlen népszerűségnek örvend: gyakran csendül fel a legnívósabb hangversenytermekben, a kivételesen szép énekszólamok miatt sok operaénekes veszi fel a repertoárjára.
Fotó: Schöck Atala © Papp Éva
A Dal a Földről Haydn 99. szimfóniájával egyetemben április 22-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is felcsendül a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese, Schöck Atala és a számos európai operaházban szép sikereket arató amerikai tenor, Erin Caves tolmácsolásában. Nem is kívánhatnánk kézenfekvőbb alkalmat egy, az életről ilyen megindítóan mesélő mű meghallgatására és ha úgy tetszik, a közös gondolkodásra, mint a Föld napját!