Nincs is jobb dolog, amivel el lehet tölteni a hosszú, ráérős nyári napokat, mint belefeledkezni egy-egy könyvbe, és teljesen elveszni a betűkből teremtett univerzumban. Vannak ugyanis kötetek, amelyeknek meg kell adni az időt és a figyelmet, amelyeket nem lehet, sőt nem szabad kapkodva olvasni. Mutatjuk, milyen lebilincselő műveket érdemes kézbe venned idén nyáron, hogy egyúttal az ősz izgalmas irodalmi programjaira is felkészülhess. A következő könyvek szereplői ősszel ugyanis életre kelnek a Müpában!
Forrás: Getty Images stock
Halász Rita: Mély levegő
„Ott a kérdés, hogyan engedhettem ezt meg. Hogy nem vettem észre? Ez a legrosszabb. Az érzés, ha arra az emberre gondolok, aki lettem mellette. Egy szomorú, fakó arcú nő. Akinek nincs önbizalma, azt sem tudja, mit akar az élettől” – az idézet Halász Rita első könyvéből, a Mély levegőből származik, amely megjelenésétől kezdve óriási siker. Nem is csoda, hiszen amellett, hogy kivételes és sokat ígérő írói bemutatkozás, hiánypótlóan rántja le a leplet a bántalmazó kapcsolatok dinamikájáról, egy házasság végéről: a „menni vagy maradni”, a „megmenteni vagy menekülni” dilemmájáról. Arról, miként lehet egy bántalmazó kapcsolatból gyerekekkel menekülni – szabadulni. És nem utolsósorban arról, hogy a valós, lelki szabadulásig milyen keserves út vezet… A Margó-díjas Halász Rita regénye magával ragadó, tabudöntő alkotás, amelyben a szerző nem kendőz el semmit, ellenben igazságot sem szolgáltat senkinek, csak azt mutatja be, mi történik, ha egy házasságban teljesen elbillennek a hatalmi viszonyok. És azt, mi következhet ezután. A szerző kötete október 12-én elevenedik meg a Liszt Ünnepen: az est során Pálos Hanna előadásában hangzanak majd el részletek a műből, Beck Zoltán játékával kísérve.
Halász Rita: Mély levegő, Forrás: magazin.libri.hu
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Szinte nincs olyan kultúrakedvelő, aki ne találkozott volna már a holland festő, Jan Vermeer van Delft legismertebb művével, amelyet sejtelmessége miatt az „Észak Mona Lisájaként” is emlegetnek. Az 1665-ben készült kép körül sok a talány: nem tudni, megrendelésre készült-e, és ha igen, kinek a részére. Ahogy azt sem, ki lehetett a festő modellje. Vannak, akik úgy gondolják, Vermeer lánya látható a képen, mások szerint a szeretője, de olyan is akad – mint a hágai Mauritshuis igazgatója, ahol a kép található –, aki szerint a gyöngy fülbevalós lány nem hús-vér személy, inkább egy időtlen női figura. Erre a kérdésre próbált választ találni Tracy Chevalier, aki különleges regényében tárta az olvasók elé a maga elképzeléseit. Történetében – amely az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható ábrázolása – a lány egyfajta asszisztens a festő mellett, és végül modellt is áll neki a festő feleségének fülbevalójában. A regény két film alapjául is szolgált, ezek közül a Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével, Peter Webber rendezésében készült nagy sikerű alkotást tekintheti meg a közönség szeptember 18-án a Müpában. A vetítés előtt és után Réz András filmesztéta beszél Webber filmjéről, amely maga is olyan, akár egy képzőművészeti alkotás.
Scarlett Johansson és Colin Firth a Lány gyöngy fülbevalóval című film jelenetésben, Forrás: port.hu
Bartis Attila: A vége
Bartis Attila túlzás nélkül a hazai irodalmi szcéna egyik legsokoldalúbb alkotója, akinek A nyugalom és A vége című kötetei remekművek, melyeket mindenkinek el kellene olvasnia. Utóbbi egy olyan monumentális alkotás, egy olyan nagyregény, amelynek meg kell adni az időt. Ráérősen jó olvasni, minden mondatot megérlelve magunkban, ugyanis nemcsak a története, hanem maga a nyelvezete is gyönyörű, egyebek mellett ilyen mondatokkal: „Az egyetlen, ami kiűzheti belőlünk a magányt, az a másik szívverése a saját mellkasunkban.” A vége lebilincselő, sodró erejű történet apa és fia kapcsolatáról, szerelmekről, egy férfi éréséről és (cseppet sem könnyű) sorsáról. Bartis egy korábbi interjúban elárulta, hogy a nagy elődök közül Dosztojevszkij gyakorolt rá jelentős hatást, és onnan tudja, hogy egy szöveg – amelyet ír – jó, hogy mindenestül a sajátja. Október 3-án a Marosvásárhelyről Budapestre áttelepült író, fotográfus, színházi szerző munkásságát állítja középpontba a Müpa Literárium-estje, amelyet Fekete Ernő és Darvas Kristóf közreműködésével láthat a közönség.
Bartis Attila, Forrás: irodalmiszemle.sk
Darvasi László: A veinhageni rózsabokrok
„Meghalt az apám. Reggelre könnyű és engedelmes lett a teste, csak pillantásában éreztem némi csodálkozást, mert nyitva maradt a szeme, én meg nem zártam le, gondoltam, nem véletlenül maradt így. Néztem egy ideig, egészen közel hajoltam sápadt arcához, aztán átkaroltam és kihoztam az udvarra, a ház előtti torzsákra fektettem, ahol a kecske is legelni szokott, arcát lapulevéllel befedtem, ő akarta így. Tegnapelőtt este, amikor még élt, s beszélni is tudott, azt suttogta, ha majd nem lélegzik többé, ne temessem el rögtön, mert bár lesz, ami gyorsan elszáll, a test, majd meglátom, szánni való körülményességgel búcsúzik ettől a képtelen helyezettől, tudod, suttogta, az élet túlbecsülhetetlen.” Micsoda mondatok! Darvasi László a novellaforma egyik legjelentősebb mestere – ezt pedig A veinhageni rózsabokrok című, 1993-as novelláskötete óta tudjuk, ebből származik a megkapó idézet is. Olvasva a könyvet azt is megtapasztalhatjuk, hogy Darvasit lényegében a kezdetek óta ugyanaz érdekli: a halál, a pusztulás, a szerelem, a megbocsátás, a bűn, a morál. Ezek köszönnek vissza későbbi alkotásaiban is, legyen szó nagyregényeiről, novelláiról, tárcáiról és színdarabjairól vagy mesekönyveiről. Amikor egy interjúban arról kérdezték, mit szeret az írásban, azt felelte: „Olyan, mintha jobban élnék, erősebben, amikor írok” – és mi épp ezt érezhetjük elementáris erővel ható novelláit olvasva. Hatvanadik születésnapja alkalmából november 21-én az írót olyan neves pályatársak köszöntik a Müpában, mint Závada Pál, Parti Nagy Lajos vagy Szilasi László, akik erre az alkalomra írt szövegekkel, paródiákkal érkeznek. Az alkotások két remek színész, Bíró Kriszta és Harsányi Attila előadásában hangzanak el, de zenekarával fellép Darvasi Áron, az író fia is. Kár lenne kihagyni!
Darvasi László, Fotó: Szüts Miklós