A Literárium lassan egy évtizede rendszeresen jelentkező irodalmi estjein a közönség szokatlan megvilágításban, a tankönyvek száraz modorát hátrahagyva, a zene és a színház eszközeivel gazdagítva ismerheti meg egy-egy író, költő életművének fontos (és nem ritkán kevésbé ismert) darabjait, így a Keresztury Tibor szerkesztette programsorozat alkalmain az irodalom átélhetővé, emberközelivé válik. A magyar költészet napjához közeledve a Müpa az áprilist az irodalom hónapjaként ünnepli, így ebből az alkalomból a Literárium-estek podcastváltozataiból ajánlunk válogatást. Következzenek először a klasszikusok!
Desiré, Dide és Dezső… is
Kosztolányi Dezső életműve olyan vaskos és jelentékeny, hogy néha nehéz eldönteni, milyen irányból közelítsünk hozzá. Kezdjük a költészetével, vizsgáljuk a Nyugat-nemzedék kiemelkedő poétájának munkásságát? Vagy regényei, prózája után nyúljunk? Esetleg az esszéit vagy műfordításait vegyük előre? Akárhogy is, a jelentősége, nagysága elvitathatatlan, és az is tény, hogy sokaknak megvan a maga kedvenc Kosztolányija ma is: a költő, az esztéta, a regényszerző, a „műkedvelő és szerény nyelvész”…
Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső © Kultúra.hu
A legtöbben talán bús hangvételű verseit ismerjük, hiszen főleg ezeket tanítják az iskolában, így joggal támadhatna az a benyomásunk, hogy Kosztolányitól távol állt a vidámság, pedig Desiré bizony a harsány humor embere is volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint életre szóló barátsága Karinthyval, akivel rendszeresen és arcátlanul megtréfálták egymást. Kosztolányi még versben sem átallotta megviccelni barátját: Nyár, nyár, nyár című költeményével üzent neki. S hogy mit? A sorok kezdőbetűit összeolvasva mindenki megtudhatja! Parti Nagy Lajos, a Kosztolányinak szentelt Literárium-est összeállítója sok szálon kötődik a nagy költőhöz, még egy színpadi szöveget is írt, amelyben „valódi és áldokumentumok alapján” Kosztolányi utolsó éveinek történetét dramatizálta. A Müpa digitális irodalmi archívumában meghallgatható Kosztolányi-esten viszont az ismert költemények mellett most kevésbé ismert művek is felbukkannak. A szövegeket Fullajtár Andrea és Rajkai Zoltán előadásában hallhatjuk, zongorán Darvas Ferenc játszik, az est rendezője Székely Kriszta.
Átmenetileg elfelejtve
„A költővélevés ama feltételének, hogy költőnek születni kell, eleget tett” – írta róla humorosan Karinthy Frigyes, és valószínűleg nem tévedett. Szép Ernő a fővárosba kerülésétől kezdve szívesen töltötte idejét kávéházakban – a Japán volt a törzshelye, amelynek épületében ma az Írók boltja található –, eszmét cserélt a kor legnevesebb íróival és költőivel, barátságot ápolt többek között Adyval és Molnár Ferenccel, és kiélvezte a pezsgő irodalmi életet. Írt A Hét, a Budapesti Napló és Az Est című lapokba, publikált a Nyugatban, és megélhetését segítendő a fővárosi Cabaret Bonbonnière állandó szerzője is volt.
Szép Ernő © Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
„Szép emlék lesz, félig álom // Hogy itt jártam a világon” – írta Hinta című költeményében, mintha csak sejtette volna, hogy egyszer, a nem is olyan távoli jövőben hálás és meleg szívvel fognak rá emlékezni a költészetet kedvelők. Pedig voltak idők, amikor jószerivel nem is lehetett róla hallani, a zsidótörvények hatályba lépésével ugyanis kiszorult az irodalmi életből, majd 1945 után szinte teljesen eltűnt a költők-írók köréből. Ebből az időszakból származik az a szomorú anekdota, amely szerint már csupán úgy mutatkozott be: „Szép Ernő voltam.” Szerencsére azonban az utókor újra felfedezte magának, és beemelte a kánonba az egykor ünnepelt író-költőt, akinek művészetét Tandori Dezső a szív tudományaként jellemezte. A Müpa felvételén Darvasi László válogatásában, Mácsai Pál rendezésében, Für Anikó és Gálffi László szereplésével, Darvas Ferenc zongorista közreműködésével egy sokoldalú művész tragikus sorsa és hallatlanul izgalmas pályája rajzolódik ki.
Arany János, a rocksztár
Mindannyian tanultunk róla, olvastunk Petőfihez fűződő barátságáról, memorizáltuk költeményeit, hallottuk Shakespeare Hamletjét az ő hangján megszólalni, és lépten-nyomon szembejön velünk… de tényleg! Megszámlálhatatlanul sok utca, tér, iskola, de még egy budapesti metrómegálló is viseli a nevét, egy nagykörúti sarokházon mozaik őrzi a Szondi két apródja sorait, és ami talán a legmeglepőbb: egy kisbolygót is elneveztek róla! Ha ma élne, a költő minden bizonnyal rocksztár lenne, annál is inkább, mert igen jó kapcsolat fűzte a zenéhez: népdalokat gyűjtött és kottázott le saját kezűleg, zenei memóriája a szöveges emlékezetével vetekedett, és saját dalokat is írt.
Arany János Barabás Miklós festményén (részlet)
A legvagányabb mégis az, hogy mind az általa gyűjtött dalokat, mind saját szerzeményeit elő is tudta (volna) adni, ugyanis gitáron is nagyszerűen játszott. Egyik legnépszerűbb balladájához, A walesi bárdokhoz pedig az elmúlt évek egyik legkedvesebb gesztusa kapcsolódik, ugyanis a költő születésének 200. évfordulóján Montgomery városa posztumusz díszpolgárává avatta Aranyt. Igen, tényleg azért, mert neki köszönhetően a hősi halált halt walesi bárdok történetét vélhetően többen ismerik Magyarországon, mint Walesben. A kivételes költő kivételes műveiből Kukorelly Endre válogatott az estre, amelyen a költeményeket Horváth Lajos Ottó, Schnell Ádám, Rubold Ödön, illetve Nagy Johanna és Krausz Gergő egyetemi hallgatók tolmácsolásában, Rubold Ödön rendezésében élvezheti a közönség.
Valaki jár a fák hegyén
„Fölpróbáltam. Nyakamig ért.
Nagy volt, szörnyen nagy és örök.
Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam:
No de sebaj, belenövök.”
- írta Kányádi Sándor Arany János kalapja című versében, míg Hiúság című 1983-as költeményében egy neki szentelt padról álmodozott a feljebb már említett, Arany János nevét viselő metróállomáson. 1993-ban egy nyugdíjas házaspár kezdeményezésére e (kevéssé komolyan gondolt) vágya teljesült, zavarba is ejtette a felé áradó szeretet, de nagyon örült neki. Az erdélyi magyar költőt elsősorban a gyermekeknek szánt verseiről ismerjük, amelyeken nemzedékek nőttek fel, és amelyek nyomán valóságos rajongótáborra tett szert.
Kányádi Sándor © Müpa
2018-ban bekövetkezett halálakor Szabó T. Anna a következőket mondta: „Tanító volt a szó legnemesebb értelmében: a világ szinte minden magyar közösségéhez ellátogatott, a legkisebb falvakba és a legtávolabbi városokba is elment, hogy eleven szavával, tréfáival és szelíd példájával mutassa meg, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet.” 2016 februárjában a Fonó zenekarral közös, humorban és szeretetteljes pillanatokban bővelkedő, kiváló, zömében erdélyi muzsikával kísért estjét senki nem felejti el, aki ott volt. Most pedig szívből ajánljuk mindazoknak (is), akik nem láthatták-hallhatták aznap.
Csukás István 80
Kányádi Sándor mellett egy másik legendás mesélőt is elveszített a hazai irodalmi élet a közelmúltban: Csukás István tavaly hunyt el, de örömünkre egészen különleges életművet hagyott ránk. Történetein generációk nőttek fel, senkiéhez nem hasonlító, egyedi nyelvet és figurákat teremtett, meséiben a gyerekek világába helyezkedve, az ő szemükön keresztül mutatott rá a mindannyiunk számára fontos tanulságokra. Hősei – ahogy ő maga is – még életében klasszikussá váltak, pedig Csukás István eredetileg nem is készült gyerek- és ifjúsági írónak, s hogy mégis így alakult, azt a visszaemlékezések szerint Kormos István biztatásának köszönhetjük.
2016-ban a magyar költészet napján, a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjaként megrendezett születésnapi estjére azonban elsősorban a felnőtteket várták, és az előadásban a mester kevésbé ismert, de gyerekirodalmi alkotásaihoz hasonló jelentőségű lírája és ő maga került a középpontba. Bizony, Csukás István eredetileg „felnőtt” költőnek indult, szakmabéli barátai, Weöres Sándor, Orbán Ottó, Tandori Dezső vagy Zelk Zoltán méltatták és támogatták, és kisebb publicitással ugyan, de sorra jelentek meg verseskötetei is. Aki szívesen ismerkedne az életmű ezen darabjaival, olvashatja az Összegyűjtött verseket, és semmiképp se hagyja ki a Müpa honlapjának Digitális Irodalom menüpontjában elérhető ünnepi előadást, ahol egyébként a régi barát, Szakonyi Károly (is) beszélgetett a költővel!