Az nem kérdés, hogy a hegedűt hogyan kell megszólaltatni, de tudja-e, hogy a ngonival mit kell kezdeni? Na és a korával? Hogy orgona nem kizárólag fából vagy fémből, de tengerből, cseppkőből, sőt még tűzből is lehet? És hogy mi a különbség a theremin és az onde Martentot közt? És hogy kerül ide egy borz?
Kimondhatatlan nevek
Az afrikai hangszerekről – többek közt eredetüknél fogva – első hallásra azt sem tudjuk, eszik-e vagy isszák, jobban mondva fújják-e vagy éppenséggel pengetik. A sokszor kimondhatatlan nevű instrumentumok ugyanis nem túl gyakori szereplői a nyugati fülnek megszokott zenekaroknak. Szerencsére, ahogy a világzene, úgy ezek az egyedi kinézetű hangszerek is egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a hangversenytermekben. A Müpa közönsége tavaly a ngonit – Afrika legrégebbi húros hangszerét – ismerhette meg a Bassekou Kouyate & Ngoni Ba tolmácsolásában, nemsokára pedig újabb afrikai hangszerrel bővíthetik a tudástárat. A kora egy nyugat-afrikai 21 húros hangszer, aminek alapja egy félbevágott és tehénbőrrel bevont lopótök. Hangjában leginkább a hárfára hasonlít, bár amikor hagyományos módon szólaltatják meg erősen hajaz a flamenco és a blues gitárra is. A világ talán legjobb – de mindenképp legismertebb – korajátékosa Toumani Diabaté, akinek nem meglepő módon fia, Sidiki is ezt a hangszert választotta sajátjául, nemsokára pedig testközelből láthatjuk – és hallhatjuk – őket a Müpában.
Toumani és Sidiki Diabaté © Your Lenquette
Elemi erők
Ha már Müpa, nem lehet szó nélkül hagyni a Hangversenyterem orgonáját, ami a maga 6712 sípjával a kontinens legnagyobb mechanikus működési elvű koncerttermi orgonája. A sípok ón és ólom speciális ötvözetéből készültek, amelyek összetétele a sípok mérete szerint változik. Vannak viszont olyan orgonák is, amik egészen más természeti erőket használnak. George Fréderic Eugène Kastner 1874-es találmánya, a tűzorgona – vagy más néven pyrophone – sípjai a propán és a benzin robbanása közben felszabaduló légnyomás következtében szólalnak meg.
Kevésbé tűnik veszélyesnek a horvát tengerparton, Zadarnál található víziorgona. A 70 méteres orgona 35 sípját az Adriai-tengerbe vezető márványlépcsőkből alakította ki Nikola Bašić horvát építész 2005-ben. Minden lépcsőfokban 5 síp található, amik a tenger hullámzásának következtében folyamatosan „zenélnek”. hasonló építmény található San Franciscoban is, bár az ottani csöveket PVC-ből és betonból készítette Peter Richards.
Egy másik természeti elemet, a köveket használta fel Leland W. Sprinkle, aki a virginiai Luray cseppkőbarlangban építette meg egyedülálló orgonáját. A három és fél hektáros barlang összesen 37 cseppkő szolgáltatja a különleges hangzást, melyeket egy központi billentyűzet segítségével lehet megszólaltatni. Állítólag Sprinkle-nek az adta az ötletet, amikor a barlangban kirándulva a fia beütötte a fejét az egyik cseppkőbe, az pedig mély, vibráló hangot adott ki.
A Leland W. Sprinkle tervezte cseppkőorgona a Virginia állambeli Luray cseppkőbarlangban
Tudományos fantasztikumok
A theremin az a hangszer, amit már valószínűleg mindenki hallott – ha máshol nem, hát sci-fi filmekben vagy a brit punk-musical-kabaré együttes, a Tiger Lillies koncertjén –, de valószínűleg megnevezni kevesen tudják. Ezt a különös, hátborzongató hangjáról híres szerkezetet az orosz fizikus, Léon Theremin találta fel a 20. század elején. Titokzatosságát tovább fokozza, hogy anélkül lehet megszólaltatni, hogy a zenész megérintené, pusztán a két egymáshoz közeli rezgésszámra hangolt rész között – az oszcillátor és az antenna – mozgatja a kezeit, ezzel szabályozva a hang frekvenciáját és amplitudóját. Jimmy Page meg is mutatja, hogyan:
Hasonló elven működik az ondes Martenot, ám ott a billentyűk segítségével lehet előcsalni a kísérteties hangzást. Utóbbi a Radiohead gitárosának, Jonny Greenwoodnak is nagy kedvence, több Radiohead lemezen is – a Kid A-től kezdve a májusban megjelent A Moon Shaped Poolig - felfedezhető, illetve aki tavaly ott volt Greenwood és a Londoni Szimfonikusok szólistáinak koncertjén, élőben is halhatta megszólalni.
Greenwood ondes Martenot-on játszik a Radiohead How To Dissapear Completely című számában 2001-ben a Jools Holland Show felvételén
Alig egy hónapja a CAFe Fesztiválon találkozhatott a magyar közönség az „őrült” göteborgi hangszerkészítő, Martin Molin zenekarával, a Wintergatannal és persze Molin legújabb alkotásával, ami egy több mint kétezer üveggolyó pörgetésére és mozgatására alkalmas, hatalmas zenedoboz. A Marble Machine, azaz a Golyógép névre keresztelt masinéria építését több millióan követték a Youtube-on, és Molin alig egy év alatt el is jutott odáig, hogy már tovább tud rajta zenélni, mint amennyi időt a golyók összeszedésével tölt.
Eszement ötletek – határ a csillagos ég
Vannak, akik a hangszerkészítést egy teljesen más szintre emelve olyan tárgyakból és „dolgokból” alkottak hangszereket, amik aztán tényleg nem erre a célra lettek kitalálva. Walter Williams például sajtokból – igen, jól olvasták, sajtgurigákból – épített dobot a holland jazzdobos Hans Bennik számára, kihasználva a tejtermékek azon tulajdonságát, hogy gyakorlatilag nem romlanak meg, csak átalakulnak. A bécsi Vegetable Orchestra még ennél is tovább ment: az egész zenekar zöldségekből készült hangszereken játszik. A 1998-ban alapított együttes nemcsak a zöldségpiacokon, de a hangversenytermekben is komoly népszerűségnek örvend, rendszeresen turnéznak a világban.
Az összes hangszer közül azonban talán a badgermin, vagyis a borz-theremin a legbizarrabb, ami az, aminek első olvasatra tűnik: egy borzzal ötvözött theremin. A borzok - és az állatvédők - érdekében reméljük, nem sok gyerek kap majd hozzá kedvet.