Richard Wagner drámaiszoprán-szerepei „minden sejtet felemésztő” szerepek. Honnan érkeznek a világ legnagyobb Izoldái? Milyen titkos módszerekkel lehet énekesként túlélni egy ötórás operát? Kell-e a muzsikusháttér egy ilyen pályához? Kit kellett rendőrökkel kimenekíteni a rajongók közül egy előadás után? Cikkünkben öt fantasztikus Wagner-szoprán életéről mesélünk nektek a teljesség igénye nélkül. Írjátok meg kommentben, a ti virtuális listátokra ki kerülne még fel!
Wagnert énekelni minden operaénekesnő számára álomszerep
Fotó: Hirling Bálint / Müpa
Nina Stemme
Viszonylag későn, üzleti tanulmányaitól kanyarodott az énekesi pálya felé a svéd Nina Stemme. Bár a család mindig fontosabb volt számára, mint a karrier, így is elérte, hogy ma a világ legnagyobb drámai szopránjaként tartja számon a nemzetközi sajtó. 26 évesen debütált Cherubinóként Mozart Figarójában, de az igazán nagy áttörést Plácido Domingo Operalia versenye jelentette számára. Sorra hódította meg a Wagner-szerepeket: énekelte Évát, Erzsébetet, Elsát, Sentát, Sieglindét, Izoldát és Brünnhildét, de azt mondja, ezekkel a gigantikus szerepekkel soha nincs igazán kész az ember, egy Izolda például „minden sejtjét felemészti”. Hogy mi segít neki mégis a színpadon egy ötórás előadás alatt? Titkos fegyvere a jóga, a matraca mindig ott várja a backstage-ben. A magyar közönség csak egyszer hallhatta élőben, húsz évvel ezelőtt a Zeneakadémián, de a végtelennek tűnő várakozásnak vége: december 7-én Wagner-áriákat énekel a Müpában.
Birgit Nilsson
„Énekelni csodálatos! Létezik szebb hivatás, mint az enyém?” – tette fel a kérdést a 20. század második felének nagybetűs Izoldája, a szintén svéd énekesnő, Birgit Nilsson, aki gazdálkodó szülők gyermekéből vált Wagner, Puccini és Richard Strauss operáinak legendás szopránjává. Mindig önazonos maradt, és olyan fontos volt számára a hazája, hogy szinte minden új szerepét Stockholmban énekelte el először. Ahogy önéletrajzi könyvéből is kiderül, pontosan tisztában volt azzal, mennyit ér, és rendre meg is kérte az árát. Lehetett ezért neheztelni rá, de képmutatással vádolni sosem. A kért összegeket pedig mindig kifizették. 1982-ben, 64 évesen vonult vissza a színpadtól, idejét onnantól kezdve az énekoktatásnak szentelte. Nina Stemme számára is volt egy jótanácsa: az ő titka nem a jóga, hanem a kényelmes cipő volt a színpadon. Strauss Elektrája alatt pedig Marton Éva egyik kedves anekdotája szerint malátasört rejtett el a díszletben, hogy abból nyerjen energiát.
Kirsten Flagstad
„Az évszázad hangja” – a norvég Kirsten Flagstad a 20. század első felében birtokolta a világ leglehengerlőbb drámai szopránjának címét. Hanglemezen sok kritikus szerint a mai napig verhetetlen Wagner-szopránként. Muzsikuscsaládba született: 10 évesen már Wagner Lohengrinjének Elzáját énekelte németül. Híresen gyorsan tanult: néhány nap alatt képes volt bekebelezni egy szerepet. Pályája első felében könnyedebb szerepeket énekelt, drámai karaktere először az Aidában bontakozott ki, igazi hangját pedig Izoldaként találta meg. New York-i debütáló koncertje után a Metropolitan igazgatója azt mondta: „Két igazán nagy ajándékom volt Amerika számára: Caruso (a legendás olasz tenor) és Flagstad.” Első fellépése után a Metben gyakorlatilag egyik napról a másikra vált világhírűvé. Izolda szerepét 1935 és 1941 között hetvenszer énekelte el ezen a színpadon, a Met ennek az előadásnak köszönheti valaha volt egyik legnagyobb kasszasikerét. Visszavonulása után lemezeket vett fel, fiatalokat mentorált, jótékonysági koncerteket adott Norvégia-szerte, és ő volt a Norvég Nemzeti Opera első igazgatója.
Marton Éva
Marton Éva valódi világsztár. Hazajárt a milánói Scalába, a New York-i Metropolitanbe, a bécsi Staatsoperbe és a londoni Covent Gardenbe is. Amikor a Metben együtt lépett fel Birgit Nilssonnal, a nagy előd azt mondta neki: „Te leszel a következő világhírű Turandot.” 1972-ben szerződött külföldre, és ahogy Nilsson megjósolta, ezzel a szereppel minden fal leomlott előtte. A Wagner-univerzumban Izoldaként, Ortrudként, Brünnhildeként és Sieglindeként is felejthetetlen alakításai voltak. 1984 szeptemberében a Met évadnyitó Lohengrin-előadásán énekelte élete első Ortrudját, amikor a Met történetében először az „Entweihte Götter…” után megszakadt egy Wagner-előadás – a közönség állva tombolt. Marseille-ben egyszer rendőri segítséggel tudta csak elhagyni a fellépés helyszínét, olyan rajongó tömeg gyűlt össze az utcán, Buenos Airesben a Turandot nyílt előadására pedig négyszázzal több ember zsúfolódott be, mint a terem befogadóképessége. Marton Évának saját bevallása szerint sikerült az, ami csak kevés embernek: „Nem volt egyetlen rossz előadásom sem!” 2017-ben a Forbes őt választotta az 5. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. Férje szerint olyan, mint egy többhengeres autó, akinek mindig kell valamilyen feladat. Ma a legfontosabb számára, hogy adjon, és segítse a fiatal énekestehetségeket, ezért is hozta létre a Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt. Titka neki is volt a színpadon: ő teát rejtegetett az Elektra díszletében, hogy pótolja a folyadékveszteséget.
Grace Bumbry
„A fekete Vénusz” a nemzetközi operavilág egyik legellentmondásosabb alakja. 1961-ben Wieland Wagner, Richard Wagner unokája osztotta rá a Tannhäuser Vénuszának szerepét Bayreuthban, ami az afroamerikai énekesnő származása miatt előzetesen óriási felháborodást váltott ki. Az akkor 24 éves Bumbry előadása azonban olyan megindító volt, hogy 30 percen keresztül tapsolták vissza és negyvenkétszer ment fel a függöny. A sajtó azonnal Wagner „új ragyogó csillagaként” emlegette, a hangos siker pedig – Jacqueline Kennedy meghívására – a Fehér Házig repítette. Abbadótól Bernsteinen és Karajanon át Mehtáig számtalan világhírű karmester imádott vele dolgozni. Az operaéletben nem gyakori a hangfajváltás, de Bumbry ezt is meglépte: mezzoszopránból váltott szopránra, majd pályája végén újra mezzoszopránszerepeket énekelt. Bár ezzel a kritikusokat és a közönséget is megosztotta, mindkét repertoárral világsikereket ért el. 1997-ben vonult vissza az operaszínpadtól, majd ő is a tanításnak és zsűrizésnek szentelte magát. 2009-ben megalapította saját énekes- és operaakadémiáját
.