Alapesetben egy egész óceánon kellene átrepülnünk ahhoz, hogy megnézhessük a New York-i Metropolitan Opera egy-egy felejthetetlen előadását. Azonban a legendás intézmény élő közvetítései gondoskodnak róla, hogy itthon – és a világ számtalan pontján – is részesei lehessünk a nem mindennapi élménynek. A Müpának köszönhetően ráadásul most egy igazi amerikai találmány díszletei között, az épület parkolójában kialakított autósmoziban, parádés szereposztásban nézhetjük meg Lehár A víg özvegy című operettjét.

Renée Fleming és Nathan Gunn (Fotó: Brigitte Lacombe / Metropolitan Opera)

A világ egyik legjelentősebb operaháza egy darab élő amerikai történelem. Az eredetileg 1883-ban épült létesítményt külseje miatt csak „sárga téglás sörfőzde”-ként emlegették, monumentalitása azonban már akkor is lenyűgözött mindenkit. Az intézmény kezdetben maga is kereste az útját, hiszen az első időszakban előfordult, hogy a vezetőség utasítására az operákat kizárólag olasz, majd csak német nyelven játszották – például a Carment és a Lohengrint is olaszul, az Aidát és a Faustot pedig németül.

A régi Met (Fotó: Wikipédia)

A számok magukért beszélnek

Egyvalamihez viszont nem férhet kétség: a közel 140 éves múltra visszatekintő Metben mindig is a világ élvonalbeli művészei adták egymásnak a kilincset – Christine Nilssontól kezdve a legendás Enrico Carusón és Lawrence Tibbetten át Joyce DiDonatóig, Arturo Toscaninitől Gustav Mahleren át James Levine-ig. Jelenlegi otthonába, a Lincoln Center művészeti komplexumba 1966-ban költözött az operaház, amelynek méretei láttán a látogató egyik ámulatból a másikba esik. A csupán három év alatt felépült, 14 emeletes intézmény nézőtere 4000 férőhellyel büszkélkedhet, a patinás termet pedig nem kevesebb mint 21 mozgatható kristálycsillár díszíti.

A Metropolitan Opera ma (Fotó: Jonathan Tichler / Metropolitan Opera)

Az operaházban szezononként több mint 200 előadást tartanak és több mint 800 000 látogatót látnak vendégül. És ha ez még nem lenne elég, a technológiának köszönhetően a műfaj rajongóinak millióihoz jutnak el produkcióik. Közel 90 éve futó rádiós közvetítéssorozatuk amerikai viszonylatban a legjelentősebb múltra tekint vissza, 2006-ban indult The Met: Live in HD című programjuknak köszönhetően pedig a világ legkülönbözőbb országaiban, mozikban és koncerttermekben élvezhetik a nézők a HD-minőségű élő adásokat. Mostanra 6 kontinens 73 országának több mint 2000 helyszínén vannak jelen, köztük a Müpában is, ahol a látogatók 2008 óta válthatnak jegyet a rendkívül népszerű Met-közvetítésekre.

Örök emlék lesz: A víg özvegy nagy sikerű előadása a Müpa autós koncertmozijában

A koronavírus miatt kialakult rendhagyó helyzet a Metropolitant is ideiglenes bezárásra kényszerítette: az intézmény egészen 2020. december 31-ig nem nyit ki. Így több szempontból is kihagyhatatlannak ígérkezik a Müpa Autósmozijának július 9-i vetítése, ahol a Met nagy sikerű Lehár-előadását, A víg özvegyet élhetjük át újra – méghozzá különleges körülmények között, autónk kényelmében, egy pohár finom ital és némi harapnivaló társaságában, virtuálisan utazva egészen New Yorkig. A sorozat 2015-ös élő közvetítésének ismétlését most csupán egyetlen 4000 Ft-os autójegy megvásárlásával akár többen is élvezhetik.

Fotó: Posztós János / Müpa

Hanna szerepében a varázslatos lírai szopránt, Renée Fleminget láthatjuk, akinek ez volt a 22. főszerepe a Metben, míg Danilót az amerikai bariton, Nathan Gunn formálja meg, akit korábban a People magazin beválasztott a legvonzóbb férfiak listájára. A rendező is garancia a maradandó élményre, hiszen Susan Stroman – aki ezzel a pazar, angol fordításban elhangzó előadással debütált a Metropolitanben – három rendezéséért is megkapta a musical Oscar-díjának számító Tony-díjat.

Aki még bizonytalan a külföldre utazást illetően, és továbbra is inkább otthonában nézne-hallgatna kiváló előadásokat, annak van egy jó hírünk. Bár az online Müpa Home sorozat erre az évadra véget ért, az Európai Hangversenytermek Szervezetének (ECHO) tagjaként a Müpa júliusban keddenként továbbra is átveszi Facebook-oldalán a kontinens jelentős kulturális intézményeinek egy-egy közvetítését. Így egy szempillantás alatt Katowicében, Dortmundban, Barcelonában vagy éppen Athénban érezhetjük magunkat, novemberben pedig az ECHO-tagok által delegált fiatal csillagok érkeznek hozzánk.

A Konzerthaus Dortmund (Fotó: wdr.de)

Az utóbbi hónapok világméretű krízise sokakat próbára tett, azonban számos új és előremutató kezdeményezést is életre hívott. Így született meg a Müpa Home: online közvetítéssorozatunk 14 hete alatt összesen 90 előadást élvezhettek követőink, ebből 50 a Müpa saját produkciója, míg 40 az Európai Hangversenytermek Szervezetétől (ECHO) átvett közvetítés volt. 

A Müpa Home számokban: közel 150 órányi élmény és több mint 65 000 néző

Az adások összideje több mint 148 órát tett ki: a legrövidebb a birminghami Town Hall & Symphony Hall 20 perces előadása volt, míg a leghosszabb a maga 5 óra 25 perces adásidejével A nürnbergi mesterdalnokok. Több százan tartottak velünk esténként – összesen több mint 65 ezer ember volt kíváncsi a közvetítésekre. A sokszínűség nemcsak az előadásokban, hanem a közönség összetételében is megmutatkozott: a világ szinte minden tájáról csatlakoztak hozzánk Ausztriától kezdve Románián, Olaszországon, Dánián, Japánon és Ecuadoron át az Egyesült Államokig. Érdemes megnézni alábbi infografikánkat!

A legnépszerűbb előadások közt találjuk a Recirquel A Meztelen Bohóc című lélegzetelállító produkcióját, Bobby McFerrin 2018-as circlesongs című koncertjét és a hatalmas érdeklődésre számot tartott rendhagyó online Budapesti Wagner-napok előadásait, köztük a dobogó harmadik fokán helyet foglaló A nürnbergi mesterdalnokokat.

Fotó: Hirling Bálint

Bár a Müpa Home sorozat erre az évadra véget ért – a Recirquel első egész estés előadása, a Cirkusz az Éjszakában 2018-as felvételével –, az ECHO-tagintézmények együttműködésének köszönhetően júliusban és a következő évadban újabb európai koncerttermek közvetítéseit követhetjük figyelemmel a Müpa Facebook-oldalán.

Júliusban ismét virtuális utazásra hívnak a kontinens legjelentősebb koncerttermei

A jelenleg 22 tagot számláló rangos szervezet olyan patinás intézményeket tudhat soraiban, mint a londoni Barbican Centre, a hamburgi Elbphilharmonie, az amszterdami Concertgebouw, a Kölni Filharmónia vagy a Casa da Música Porto. Legközelebb július 7-én csatlakozhatunk a Konzerthaus Dortmund közvetítéséhez, ahol Brahms I. szimfóniája csendül fel, míg július 14-én a L’Auditori Barcelona adásában a Barcelonai Szimfonikus Zenekar varázsolja el a nézőket. Július 21-én Athénba, az Izraeli Filharmonikus Zenekar hangversenyére repít minket a Megaron felvétele, július 28-án pedig ismét a Müpán a sor, hogy megossza egyik emlékezetes produkcióját – ezúttal a Kortárs romantikusok 2.0 című különleges csemegét.

Az athéni Megaron (Fotó: interkultur.com)

Persze nem ez az első együttműködés a koncerttermek között, hiszen évek óta nagy sikerrel fut a Rising Stars sorozat, amely feltörekvő tehetségeknek ad lehetőséget a nagyobb közönség előtt való megmutatkozásra. November 13-tól 15-ig a jövő hat ígéretes csillagát ismerhetik meg a Müpa látogatói – külön bérletet is lehet váltani a sorozatra –, köztük az ütőhangszeres Vanessa Portert, a Frankfurtban alapított Aris Vonósnégyest és a londoni Barbican Centre által delegált baritont, James Newbyt.

James Newby (Fotó: Gerard Collett)

Az újranyitásra várva: fokozatosság és egy megindító kisfilm

A Müpához hasonlóan az ECHO mindegyik tagintézménye tűkön ülve várja, hogy újra falai között üdvözölhesse látogatóit. A Konzerthaus Dortmund például az első volt tartományában, Észak-Rajna-Vesztfáliában, amely – a férőhelyeket negyedére limitálva – újranyitott június 7-én, a szintén a fokozatos visszatérést tervező londoni Barbican Centre pedig nemrég jelentette be, hogy július 13-án újranyitja művészeti galériáját. A Müpa egyedi autósmozival várja nézőit az épület melletti parkolóban: a Fesztivál Színházban zajló koncerteket élőben közvetíti július 1. és 25. között.

Az egyik legfiatalabb ECHO-intézmény, a hamburgi Elbphilharmonie pedig az alábbi megkapó kisfilmmel harangozta be 2020/21-es évadát, amelyben valósággal életre kel az üres épület. A videóban elhangzó dallam nem más, mint a francia zeneszerző, Paul Dukas A bűvészinas című műve, a rövidfilm főszereplője pedig Erik Franz, a koncertpalota rezidens zenekaraként működő NDR Elbphilharmonie Orchester vezetője.

Különös időket élünk: néhány hónapja még teljesen természetes volt beülni egy étterembe, színházba, moziba vagy éppen elmenni egy koncertre. A koronavírus miatt kialakult rendkívüli helyzet miatt azonban a leghétköznapibb közösségi programok is felértékelődtek: a fokozatosság és távolságtartás jegyében pedig világszerte újra reneszánszát éli egy olyan műfaj, amely az ’50-es és ’60-as évek Amerikájában volt a csúcson: az autósmozi. Melyik volt az első, melyik a jelenlegi legnagyobb, és hogyan kapcsolódik mindez a Müpához?

Forrás: startribune.com

A világ első autósmozija

Ki gondolná, hogy közel 90 évet kell visszautaznunk az időben az első autósmoziig? Ötletgazdája egy olyan filmrajongó volt, aki az apja autóápoló cikkeket forgalmazó cégénél, a Whiz Auto Productsnál dolgozott értékesítési menedzserként. Richard Hollingsheadet a hírek szerint édesanyja inspirálta az újszerű szórakozási forma megalkotásában, amikor a hagyományos mozik kényelmetlen székeire panaszkodott. A férfi ezután álmodta meg a szabadtéri mozit, ahol a nézők saját autójuk kényelmes üléseiből élvezhették a filmeket. Az 1933 júniusában, a New Jerseyben található Camdenben megnyílt első autósmozi szlogenje jól mutatja, miben is rejlett a varázsa (többek közt): „Az egész családot szívesen látjuk, függetlenül attól, milyen hangosak a gyerekek”.

Az első autósmozik egyike Los Angelesben
Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images

„Óh, Sandy!”

A családok mellett a szerelmespárok is előszeretettel látogatták ezeket a helyeket, hiszen így az autó félhomályában bújhattak el a világ elől. Ezt rengeteg film is megörökítette, például a John Travolta és Olivia Newton-John főszereplésével készült Grease (Pomádé) is. Egyik jelenetében Danny az autósmoziban riasztja el Sandyt a túl heves közeledésével, majd a parkoló mellett található játszótér hintáján ülve énekli el a Sandy című dalt, miközben a filmvásznon animált figurák táncolnak – megidézve az akkoriban divatos reklámstílust. Kevésbé hangsúlyosan, de a Twister című filmben is felbukkan a jól ismert helyszín: éppen Stanley Kubrick Ragyogásának ominózus baltás jelenete látható a vásznon egy autósmoziban, amikor a vihar lecsap.

Közel 5000 drive-in üzemelt az USA-ban

Az úgynevezett „drive-in”-ek (utalva arra, hogy csak be kell hajtani, és már nézheted is a filmet) népszerűsége a második világháború után látványosan megugrott. Virágkorukat a késő ’50-es évektől a ’60-as évek közepéig élték, amikor az Egyesült Államokban közel 5000 autósmozi várta a filmek szerelmeseit. A bérleti díjak növekedésével, a videókölcsönzők, majd az internet megjelenésével ez a szám azonban jelentősen lecsökkent: egy kifejezetten autósmozikkal foglalkozó oldal szerint jelenleg kevesebb mint 500 ilyen hely üzemel az USA-ban – ha azonban most néznénk meg, a koronavírus miatt ez a szám valószínűleg jóval több lenne. 

A legrégebben üzemelő autósmozi

Érdekes, hogy a legelső autósmozi viszonylag hamar megszűnt, azonban a második, az 1934-ben a pennsylvaniai Orefieldben megnyílt Shankweiler's Drive-in meglepő módon a mai napig üzemel – így ez a világ legrégebben működő autósmozija.

A legendás Shankweiler’s bejárata 
Forrás: http://www.shankweilers.com/ 

A legnépszerűbb név

A driveinmovie.com szerint az USA-ban üzemelő autósmozik körében a Starlite (vagy Starlight) Drive-in név a legnépszerűbb, jelenleg 10 viseli ezt.

A legnagyobb és a legkisebb

Az ötletgazda Hollingshead szabadalmának lejárta után gombamód kezdtek el szaporodni az autósmozik az Egyesült Államokban. Az egyik legnagyobb az All-Weather Drive-In volt a New York-i Copiague-ban, ahol 2500 autó fért el, emellett játszótér és étterem is csábította a látogatókat. A világ jelenlegi legnagyobb ilyen létesítménye a floridai Fort Lauderdale Swap Shop, ahol 14 (!) mozivászon található, ráadásul egyúttal ez a világ legnagyobb – mindennap nyitva tartó – bolhapiaca is. És ha már említettük a legnagyobbat, ne maradjon ki a jelenleg üzemelő legkisebb sem: az ausztráliai Jerichóban található Jericho Drive-in mindössze 36 férőhelyes.

A Fort Lauderdale Swap Shop

Az autósmozik reneszánsza – étteremtől a reptérig

Autósmozik terén egyértelműen az USA viszi a prímet, és a driveinmovie.com adatbázisa szerint 50 működő létesítménnyel Kanada a második, 15-tel pedig Ausztrália a harmadik. Európában, Ázsiában és Afrikában is akadnak ilyen kezdeményezések, azonban az utóbbi hetekben-hónapokban, a koronavírus okozta helyzet miatt nőtt csak meg igazán az ilyen autós vetítések iránti kereslet. A CNN beszámolt egy olyan miami üzletemberről, aki rendezvényszervező cége eseményeinek törlése miatt nyitott ideiglenes – és azóta rendszeresen telt házas – autósmozit, de például a New York-i Queensben üzemelő Bel Aire Diner étterem májusban elindult autómozija is hatalmas sikerrel vetít olyan klasszikusokat,  mint a Grease vagy a Dirty Dancing. Sőt, Vilnius egyenesen a repterén alakított ki drive-int, ahol elsőként az Oscar-díjas Élősködőket játszották.

A vilniusi reptér autósmozija
Fotó: euronews.com, Robertas Daskevicius

Koncert a házban, élő közvetítés a parkolóban: a Müpa saját autósmozit indít

Már a Müpa is nagyon várja, hogy ismét falain belül üdvözölhesse közönségét, ám addig is, július 1. és 25. között, szerdától szombatig, 130 férőhellyel, a ház melletti parkolóban saját autósmozival igyekszik szebbé tenni a nyarat. Itt azonban van egy csavar a történetben: a parkolóban felállított hatalmas kivetítőn nem filmeket láthatunk, hanem a legkülönbözőbb műfajok hazai előadóinak a házban zárt ajtók mögött épp zajló koncertjeit.

A szerda a klasszikus zenéé, két csütörtökön a Metropolitan Opera közvetítéseinek ismétlését – Puccini Bohéméletét és Lehár A víg özvegy című operettjét – élvezhetjük, míg a könnyű- és világzene, illetve a jazz rajongói pénteken és szombaton vehetik birtokba a Müpa különleges autós koncertmoziját. Az előadások 21:00-kor, a Met-vetítések pedig 20:00-kor kezdődnek. Színpadra lép többek közt Várdai István, a Budapest Bár, a Nemzeti Filharmonikusok, a Vujicsics és a Söndörgő, a Lóci játszik, a Péterfy Bori & Love Band, a The Qualitons és a Barabás Lőrinc Quartet, de a Random Trip és a Hungarian All Star Big Band produkciójának is örülhetünk. A jegy autónként mindössze 4000 Ft, a nyáresti hangulatot pedig a helyszínen vásárolt étellel és itallal tehetjük tökéletessé.

Szerző: Kelemen Éva

Kevés fesztivál mondhatja el magáról, hogy a nagy múltú Bayreuthi Ünnepi Játékokhoz hasonlítják. A 2006 óta töretlenül népszerű, világsztárokat felvonultató Budapesti Wagner-napok idén újabb jelentős mérföldkövéhez érkezik: első alkalommal lesz ugyanis mindenki számára ingyenesen elérhető online egy teljes fesztiválnyi felvétel az eseménysorozat gazdag archívumából. Az 2020-as Budapesti Wagner-napokat a Müpa tehát – a résztvevők biztonságának érdekében – rendhagyó módon nézői otthonában „rendezi meg”, így a rajongók június 18. és 27. között a digitális térben élhetik újra A nibelung gyűrűje négy előadását, A nürnbergi mesterdalnokok 2013-as premierjét, A bolygó hollandi 2015-ös bemutatóját és a Tannhäusert 2018-ból.

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

 Bíborka a 2018-as Holdfényváros koncerten
Fotó: Kotschy Gábor, Müpa 

A Magashegyi Underground a Petőfi Rádió egyik korai felfedezettjéből lett a hazai alternatív szcéna egyik legsikeresebb zenekara. Az együttes énekesnője, Bocskor Bíborka mesélt erről a számára több szempontból is különös időszakról, hiszen bármelyik nap megszülethet a kislánya.

Hogy éled meg ezt a különös időszakot? Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaidat?
Számomra többszörösen is különös ez az időszak, és amikor leírom a különös szót, akkor úgy érzem túl keveset fed le abból, amit érzek, hisz ezekben az időkben a kislányunk születését várjuk a párommal. Ez a most csodája, ennek a megélése mindent halványít, tehát ezek semmiképp nem hétköznapok. A vírus és az élethelyzetek, amiket magával hozott sok kérdést felvetnek, amit a lélek és az agy szép lassan megválaszol, ezek a válaszok beépülnek a tapasztalt tudatba és reméljük szebb és jobb lesz tőle a közös világunk. 

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa 

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásodra? Milyen gyakran vetted elő a hangszered? Születtek esetleg új dalok?
A zenekar életében ez különösen aktív, alkotói idő. Nem csak új dalok születnek, hanem egy teljes bakelit lemez, egy kortárs irodalmi szövegre írt pop parafrázis, Titkos életem címmel. Tóth Krisztina verseire írt dalok, a most megjelent Beszélek c. dal és klip Beck Zoli vendégszereplésével, és emellett egy vadiúj single-t is kihozunk hamarosan, ezt a dalt épp most a napokban énekeltem fel. A Magashegyi nem pihen, nem vonult el, a hangszerek nem pihennek, az alkotás folyamatát egy ilyen életesemény nem állíthatja meg, a lélek minden próbatételtől csak gazdagszik és ezáltal erősödik, ez egy természetes rend.

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből?
A személyes találkozás, az egymásban való feloldódás, a közelség, de szerencsére általában a hiány egy még, a régen megéltnél is nagyobb örömet ad, amikor feloldjuk.

Hogyan emlékszel vissza a Müpás koncertre? Mit jelentetett ez a te és a zenekar életében?
A Müpás koncertek mindig egy kivételes élmény a zenekar életében, talán mi voltunk az elsők, akik szimfonikus koncertjüket itt kezdték el az Ezer erdővel, majd mindig szívesen hoztuk vissza a fel-felfrissített Magashegyi repertoárt.  A már említett Tóth Krisztina verseire készülő lemezünk előhírnökeként itt mutattuk be ezeket a dalokat is, egy külön erre az alkalomra szcenírozott koncert formájában. A Müpás koncertjeink tehát olyanok, mint egy-egy kapu, amely mindig egy új színt, élményt, irányt mutat a befogadónak és a zenekarnak egyaránt.

2017-ben a Budafoki Dohnányi Zenekarral karöltve adtak Szimfonikus koncertet a Müpában
Fotó: Kotschy Gábor, Müpa 

Mit hallgatsz mostanában? Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettél be a lejátszóba? 
Szépen, lassan fedezem fel újra és újra a gyerekdalok dimenzióját és nagyon sok klasszikust is hallgatok mostanában. A szimfonikus zene és a gyerekjátékok érdekes, midi hangszíneinek kettős világa egy sajátos zenei élménnyel gazdagít.
A Perfume Genius napokban megjelent lemezét is szeretem nagyon, Other Lives dalait, Kelsey Lu-t.

A Magashegyi Underground: Holdfényváros 2018. május 10-i koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 17-én 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján. 

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

Szeder-Szabó Krisztina játékos, akusztikus francia sanzonjaival lett ismert, de az évek és a lemezek során egy sokkal  komplexebb zenei világot épített fel, amivel újabb távlatok nyíltak meg számára. Most ő mesél arról, mivl foglalta el magát a karantén hónapjaiban, és miért volt az egyik legkomplexebb koncertje a 2017-es Hey,June! 

Fotó: Posztós János, Müpa

Hogy éled meg ezt a különös időszakot? Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaidat?
Alapvetően jól éltem meg, szabadúszó zenészként eddig is sok időt töltöttem a négy fal között. Több időm volt így azonban meditálni, elmélyülni magamban, aminek voltak mélységei, de örültem is, hogy most van idő átgondolni mindent az életemről. 

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásodra? Milyen gyakran vetted elő a hangszered? Születtek esetleg új dalok? 
Először csak sütöttem és főztem, illetve mandalákat színeztem. Kellett, hogy fizikailag megfogható, látható módon fejezzem ki a kreativitásomat. Felfrissített ez a más megközelítés a művészethez, illetve le is esett rólam egy jó nagy adag megfelelési és teljesítési kényszer is, ami miatt kellett egy kis zeneszünet nekem.  Aztán persze új dalok is születtek, de már teljesen máshonnan, mélyebbről és örömtelibb helyről.

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből? 
A repülés, amit a színpadon megélek, miközben kiengedem az energiáimat a zenekarral, illetve a közönséggel közös tánc.

 Fotó: Posztós János, Müpa

Hogyan emlékszel vissza a Müpás koncertre? Mit jelentetett ez a te és a zenekar életében?
Abszolút mérföldkő. Ez volt életem legnagyobb és legkomplexebb koncertje. :)  Vizuálisan is (árnyjáték, modern bábozás, füstben eltűnés, átöltözések) és zeneileg is (vonós szekció, tangóharmonika, Hrutka Robi vendégszereplése). 

 Fotó: Posztós János, Müpa

Mit hallgatsz mostanában? Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettél be a lejátszóba?   
Mostanában Spotify lejátszási listákat szoktam hallgatni, de az egyik új kedvenc dalom Zero 7-től a Home. 

Szeder 2017. június 9-i koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 13-án 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján. 

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

A háromfős Konyha zenekar dalai személyes térként működnek, és észrevétlenül nyitják ki ajtajukat a megfelelő pillanatban, hogy a hallgató beléjük költözhessen, szeressen, sírjon, vigadjon, elveszítse és megtalálja önmagát. Szepesi Matyi dalszövegíró-frontember, Badics Márkó dobos és Haller Dániel basszusgitáros most a virtuális konyhaasztal köré ülve meséltek arról, hogyan birkóztak meg az elmúlt hónapok kihívásaival, hogyan tudtak egymástól távol, mégis együtt új dalokat írni, és ki mit hallgatott a karantén alatt.

Hogy élitek meg ezt a különös időszakot? Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaitokat?
Márkó (dob): Nagyon megváltozott az életem. Háromgyerekes apukaként nem unatkozom. Szinte egész nap a gyerekekkel vagyok, és komoly részt vállalok a háztartási munkákból is.

Dani (basszusgitár): A világjárvány miatt érzett enyhe szorongáson kívül igazándiból szuperül érzem magam. Számomra a dolog különös pikantériája, hogy fogyasztói társadalmunk alapját képező őrült fogyasztás (lásd vásárlás) lett az egyik fő veszélyforrás... Együtt van a család, Apa néha elmegy a Veszélyes Területre zsákmányért maszkban, gumikesztyűben.

Matyi (ének, gitár): A karantén legfontosabb hozadéka, hogy végre megtanulok rendesen főzni! (nevet) Viccet félretéve, bármennyire nehéz és néha kilátástalan helyzet ez, a legelején eldöntöttem hogy nem fogok feleslegesen kattogni, mert attól nem lesz semmi jó, nem fogok tudni tisztán látni, stb. Lekopogom, néhány nehéz napot leszámítva sikerült is.

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásotokra? Milyen gyakran vettétek elő a hangszereteket? Születtek esetleg új dalok?
Matyi: Felnőtt koromban még nem volt ennyi időm zenével foglalkozni, mint a karantén elején. A bezárkózás előtti utolsó napokban Dani tanácsára vettem egy hangkártyát és kb. egy hónappal később átküldtem hét új Konyha dalt a srácoknak, részben vadiújakat, részben korábban elkezdett ötleteket kibontva-befejezve. Ezekkel most közösen haladunk tovább, kicsit felborítva az eddigi lemezeken megszokott munkamódszerünket, de ugyanolyan lelkesen, ennek heteken belül mindenki számára kézzelfogható nyomai lesznek. Nagy szerencsére sok barátunk és visszatérő alkotótársunk, akik a Müpás nagykoncertünknek is fontos résztvevői voltak - Toldi Miklós producer (és dobos-fenomén), Füstös Bálint gitáros és Subicz Gábor trombitás-hangszerelő - valamint az elmúlt időszak akusztikus megmozdulásain közreműködő Szebényi Dániel billentyűs-énekes - mind aktívak és elérhetőek voltak (online), boldogan csatlakoztak egy-egy dal vagy zenei téma kibontásához. Furcsa kimondani, de benne van a pakliban hogy eddigi legerősebb lemezünket köszönhetjük a Covid járványnak.

Márkó: Az aktív zenélés hiánya miatt, sokszor voltak "kreatív rohamaim", amit itthoni zenéléssel, zongorázással, dobolással, kotta és zeneírással próbáltam csillapítani. Próbáltam napi szinten a hangszerrel foglalkozni, illetve átálltam itthoni online dobtanításra is (a társasház legnagyobb örömére). Születtek új dalok, és a zenekar is folyamatosan aktív volt, mivel készül az új lemez.

Dani: Elsősorban akusztikus gitáron játszottam, illetve elektronikus hangszereken. Kreativitásom nem volt csúcson, de különböző online kollaborációkban ki tudtam élni magam.

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből?
Márkó: Minden. Érdekes, hogy nemcsak maga a színpadon zenélés, hanem az egész procedúra hiányzik, beleértve még a pakolást, az utazást, és a benzinkutazást is.

Dani: A koncertezésből, az élő zenélésből legjobban talán a koncertezés és az élő zenélés hiányzik.

Matyi: Valahogy így, ahogy az Urak előttem összefoglalták.

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Hogyan emlékeztek vissza a Müpás koncertre? Mit jelentetett ez a ti és a zenekar életében?

Márkó: Megvan még az a kicsit izgulós, nagyon családias légkörű érzés, ami aznap este ott volt a teremben. Szinte sosem szoktam izgulni koncert előtt, de aznap, amikor a hívóban felszólítottak minket a színpadra, akkor kicsit megremegtem. Azt gondolom, a Müpás koncert után a zenekarnak egy új korszaka kezdődött, mivel abban az évben értük el az első igazán komoly közönségsikerünket a Százszor visszajátszott című dalunkkal.

Dani: Az első olyan koncertem volt, amin a szüleim is ott voltak. Utólag belegondolva lehet, csak arra vártak, hogy egyszer fellépjek a Müpában :))))

Matyi: Teljesen elképesztő volt viszont szembesülni vele, hogy bár nem egészen két éve volt a koncert, a legismertebb-leghallgatottabb dalaink még nem is léteztek vagy éppen csak születőben voltak akkoriban. Az addigi legfontosabb fellépésünk volt és elég sokat készültünk rá, jól összefoglalja, hogy hol tartottunk akkor zeneileg. Így utólag kicsit olyan nekem, mintha lezártunk volna egy korszakot - az azóta eltelt idő pedig azt bizonyítja, hogy valóban egy új fejezet kezdődött utána néhány hónappal - ahogy Márkó is mondta - a Százszor visszajátszott dalunkkal.

Mit hallgattok mostanában? Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettetek be a lejátszóba?  
Márkó: Nagyon sok Anderson Paak élő videót nézek, nagyon szeretem azt az energiát, ami jön a fickóból.

Dani: Sok régi kedvencemet hallgattam kazettán: RHCP, U2, Morcheeba, Brand New Heavies, Jamiroquai stb. stb.. Egyszer még a Members of Mayday MC is előkerült!

Matyi: Gyerekkoromtól megvan az a fura szokásom, hogy ha rákattanok 1-1 dalra, órákon át és napokig megállás nélkül hallgatom őket (anno képes voltam egy 60 perces kazettára felvenni ugyanazt a számot 14-15-ször egymás után), a körülöttem élők legnagyobb bosszúságára. Most is ugyanez történik, ha nagyon megtetszik egy-egy dal, szeretem megérteni a működésüket, a titkaikat a zene, a szöveg és a hangszerelés szintjén is. Most Noah Cyrus és Leon Bridges July című dala megy körbe-körbe: ez egy végtelenül egyszerű dal, de az a kevés anyag, amivel gazdálkodik, az olyan tökéletesen van megfogva, hogy az elképesztő.

A Konyha 2018. június 19-i koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 12-én 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján. 

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

A Margaret Island tavalyi koncertjét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben nem csak a közönség várta nagy izgalommal, hanem a zenekar is, hiszen régi vágyuk vált valóra azzal, hogy a megszokott koncertjeiktől eltérően ezúttal ültetett közönségnek játszhattak. A zenekar a karantén kezdetén összebútorozott, így az elmúlt hónapok alatt is folyamatosan tudtak próbálni, zenélni, Viki végre lovagolni is eljutott és előkerült egy régi hangszere is. A zenekar énekesnőjével, Lábas Vikivel beszélgettünk.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Hogy éled meg ezt a különös időszakot? 
Váratlan fordulat volt, mikor egy szempillantás alatt megállt a világ. Mi abban a pillanatban, 9 héttel ezelőtt úgy döntöttünk, hogy Bálinttal és Kristóffal (Füstös Bálint, a zenekar gitárosa és Törőcsik Kristóf, a zenekar basszusgitárosa - a szerk.) összecuccolunk, és beláthatatlan ideig áthelyezzük a székhelyünket Fonyódra, hogy alkotótáborhozhassunk, dalokon dolgozhassunk.
Számomra ez az időszak abból a szempontból abszolút pozitív volt, hogy így végre 6 elképesztő sűrű év után most lehetőségem volt kiszakadni az állandó pörgésből. Kifejezetten jólesik közelebb lenni a természethez, határidők nélkül szabadon alkotni, illetve hosszú idő után végre több időt tölteni a családommal… Ha ugyanúgy ment volna minden a rendes kerékvágásban, lehet, hogy ezt sosem tapasztalom már meg. 

Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaidat?
A pesti betondzsungel helyett most ott vagyok, ahol felnőttem. Maszkban megyek a piacra szerdán és szombaton. Végre lovagolhattam a szabadban. Találkoztam rég látott barátokkal a környéken, és sok új dalötlet is született, amiken folyamatosan dolgozunk. Mindemellett viszont nagyon hiányoznak a zenekartagok, a stábtagok, a megszokott közegünk, a pesti ismerősök, barátok, rokonok. Már nagyon érik egy nagy reunion! 
Az eddigi hétköznapjaimat ez az időszak teljesen felborította, de őszintén szólva szomjaztam már erre a változásra, és remélem, hogy a mostani időszakból át tudok majd menteni pár dolgot a későbbi időszakra is.

 Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf Fonyódra vonultak vissza a karantén idejére
Fotó: Margaret Island Facebook

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásodra?  
Azt nem tudom megítélni, mennyivel vagyok kreatívabb ebben az időszakban, mint máskor. Ugyanazt csinálom, mint eddig. Új dalokon és ötleteken dolgozunk a fiúkkal, próbáljuk magunkat fejleszteni mozgásban, tanulásban. Kivételesen most ezt nem a kapkodásban, turnébuszban, meetingeken, koncertek előtt/után, rengeteg egyéb teendő mellett, hanem önkéntesen elvonulva tesszük a Balatonnál.
Mindig van miről dalokat írni, az viszont tény, hogy most több a váratlan impulzus, ami ihletet adhat. Talán azért is, mert így több időnk van figyelni a környezetünket, meghallani a saját gondolatainkat. 

Milyen gyakran vetted elő a hangszered?  
Minden kedden online énekórám van Magyar Hajnallal, továbbra is tanulom a technikákat Nádor Magdától. Amióta lent vagyunk, ezen felül gitározni tanulok Bálinttól, és az egyik dalötletünkbe belecsempésztünk egy klarinét szólamot is. Talán többször kéne elővennem a régi hangszerem.:)  

Születtek esetleg új dalok? 
Április 5-én jelent meg a legutóbbi dalunk, a Valahol, amit még februárban Brightonban forgattunk Miki357-el. Ennek a dalnak köszönhető a jó ismertségünk Toldi Miklóssal, aki zenei producere volt a dalnak, és akivel jelenleg is együtt dolgozunk az új dalainkon. Szerencsénkre ő is éppen a Balatonnál tölti a karantént, így heti rendszerességgel át tud jönni hozzánk a szomszéd kisvárosból. Hihetetlen, mekkora mázlink van, hogy ugyanazt meg tudjuk oldani itt lent vidéken, mint a fővárosban!

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből? 
A zenésztársak, a turnébuszos utazások, az aszfalt szaga, a közös élmények, a közönségünkkel közös koncertélmények, az érzés, hogy azt csinálhatjuk, amit szeretünk, a színpadon megtapasztalt szabadság és önfeledtség.  Illetve a fesztiválok bohém hangulata még, ami nagyon hiányzik.

Hogyan emlékszel vissza a Müpás koncertre? 
Talán életemben nem izgultam annyira, mint tavaly február 13-án.:) A felkészülés teljesen mást igényelt, mint amit korábban megszokhattunk, hiszen szimfonikus változatok születtek a dalainkból, amiket a Heuréka pop orchestrával valósítottunk meg, előkerültek ritkán játszott dalok, és én is rendszereztem előre a gondolataimat a felkonfokhoz. Teljesen más típusú figyelmet kapunk egy nívós helyszínen megrendezett ültetett koncerten, ilyenkor minden hangnak, szónak nagyobb súlya van.

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Mit jelentetett ez a te és a zenekarod életében? 
Bálint egyik vágya vagy álma volt, hogy ültetett közönségnek is játszhassunk, ez volt az első ilyen nagykoncertünk. Nagy khívás volt, új megvilágítást nyertek a dalaink, a mondandónk. Nagyon jó volt Kurszánt kibontakozni hallani a zongorán, Gerendás Dani hangdrumozott, Szvorák Kati és Saiid is velünk volt, igazán különleges este kerekedett belőle. A Csend színeit próbáltuk meg körbejárni a zenénken keresztül. 
Az én életemben is nagy szakmai előrelépést jelent, hiszen előtte mint műkedvelő és hallgató jártam a Müpába és álmodoztam arról, hogy egyszer talán én is énekelhetek majd azon a színpadon... 

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa

Mit hallgatsz mostanában?  
A karanténunk meghatározó magyar dala a Mostantól, hihetetlen, mennyiszer használjuk ezt a szót és mennyiszer lehet büntetlenül elismételni a refrént...:)
Aztán pl. Jack Garratet! Büszkeségünk, Bardócz Napsugár munkáját is dicséri ez az izgalmas project.
LGT- hihetetlen mekkora muzsikálás, még mindig. Időtlen!
Bármit, amit a youtube trending kidob! :D
Készülő dalok demóit. 

Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettél be a lejátszóba? 
A fürdőszobában ezt hallgatom/éneklem sokat mostanában: https://www.youtube.com/watch?v=WHuBW3qKm9g
Vagy ezt: https://youtu.be/N1EhXF1lskA

A Margaret Island 2019. február 13-i koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 10-én 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján. 

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

A 2015-ös A Legszebb Éveink lemez megjelenése után Szabó Benedeket modorosságtól mentes, boldog-szomorú dalszövegei miatt Cseh Tamáshoz kezdték hasonlítani. A korongot a magyar zenekritikusok egyöntetű lelkesedéssel fogadták, és nem kellett sokat várni, hogy a közönség is ismerősként köszöntse a srácokat a klubokban és a fesztiválokon. Most arról kérdeztük, hogyan élte meg a koronavírus miatti rendkívüli időszakot, és milyen emlékei vannak a 4 évvel ezelőtti koncertjükről a Müpában.

Fotó: Posztós János, Müpa

Hogy éled meg ezt a különös időszakot? Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaidat?
Nem szégyellem bevallani: annak a közel hetven napnak, amit gyakorlatilag végig a lakásban töltöttünk, az első harminc-harmincöt napja volt életem egyik legkisimultabb, legbékésebb, legkreatívabb időszaka. Furcsa, lebegő állapot volt, és persze rendkívüli módon nyomasztottak a világból érkező hírek, de közben olyan nyugalmat éreztem, amit korábban szinte sosem. Persze sokat segített, hogy nem egyedül voltam; a barátnőmmel együtt zártuk ki a külvilágot.

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásodra? Milyen gyakran vetted elő a hangszered? Születtek esetleg új dalok?
Elképesztően kreatív időszak volt. Olyan lendületet adott, ami még most is tart. Elkezdtem a Past Cat nevű projektet, folytattam a Forezla Pitok ambientes dolgait, a Galaxisokkal pedig távmunkában elkezdtünk írni egy új lemezt, ami a zenekar történetének legfelszabadultabb, legszínesebb anyaga lesz, tele olyan zenékkel, amiket hallgatok és szeretek.

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből?
Az utazás és a többiek társasága.

Hogyan emlékszel vissza a Müpás koncertre? Mit jelentetett ez a te és a zenekar életében?
Pár nappal előtte volt életem első pánikrohama, amit a Müpában követett a második, szóval – remélem, ez nem látszik – végig az életemért küzdöttem, miközben persze éreztem, hogy ez valami nagyon különleges dolog; Gay Tomi tangóharmonikázott, Nagy Emma hegedült, csupa régi családi barát, mint valami mesevilágban. 2016 egyébként is egyfajta annus mirabilis volt a zenekar életében, történtek velünk mindenféle csodák - jók is, rosszak is. Szuper volt, hogy korán oda kellett menni, aztán a felvétel miatt az egész programot elpróbáltuk beállásnál. Arra is emlékszem, hogy a koncert után a hátsó rakodóterületen ücsörögtünk, szendvicset ettem, sört ittam és arra gondoltam, milyen jó, hogy ilyen az életem.

Mit hallgatsz mostanában? Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettél be a lejátszóba?  
Rengeteg zenét hallgatok, főleg régi és új latin-amerikai előadókat. Nagyon szeretem Lido Pimienta új lemezét, illetve sok Victor Jara és Os Mutantes is szólt mostanában itthon. Csináltam egy válogatást is a kedvenceimből, ha valakit esetleg érdekel.

Fotó: Posztós János, Müpa

Szabó Benedek és a Galaxisok 2016. június 20-i koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 6-án 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.

A Hey, June! a Müpa egyik olyan koncertsorozata, amely már a kezdetek óta biztos pontja az intézmény programjának. Ez idén sem lesz másként, bár ezúttal a megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

A Mörk tavalyi koncertje a 2019-es Hey,June! egyik legjobb hangulatú koncertje volt, amelyre nemcsak a közönség, de a zenészek is szívesen emlékeznek vissza. Többek közt erről is kérdeztük a zenekar basszusgitárosát, Szeifert Jason Bálintot, aki azt is elárulta, mivel teltek a napjaik az elmúlt hónapokban, hogyan változtatta meg a zenélést a a rendkívüli helyzet és mit hallgat mostanában legszívesebben.

 Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Hogy éled meg ezt a különös időszakot? Hogyan változtatták meg a vírus miatt bevezetett szigorítások a hétköznapjaidat?
Még így két hónap után is eléggé sokkol minket a tény, hogy az összes koncertünket lemondták a közeljövőben, és amit még nem mondtak le, az is bizonytalan státuszba került. De nem adjuk fel,  folytatjuk a kísérletezést, a gyakorlást akár egyénileg, akár online felületeken keresztül együtt is. Jelen helyzetben mi is azt tesszük, amit a többi hasonlóan járt zenész: gyakorlunk, demofelvételeket készítünk, videókat veszünk fel és osztunk meg, lemezeket hallgatunk, online tanítunk, és persze reménykedünk és türelmesen várunk, amíg újra lehet koncertezni. 

Hogyan hat/hatott ez az időszak a kreativitásodra? Milyen gyakran vetted elő a hangszered? Születtek esetleg új dalok?
Szerencsére manapság már nagyon egyszerű otthon zenét rögzíteni. Úgy érzem, ennek az időszaknak a végére rengeteg szólólemez fog születni mindenféle előadóktól. :) De kollektív alkotómunka is történhet az online lehetőségek segítségével, bár a mi munkamódszerünk részben az, hogy kollektív improvizációból hozunk létre szerzeményeket, ami a mostani helyzetben szinte lehetetlen. Ettől függetlenül mindannyian folyamatosan rögzítünk új ötleteket, amiből a későbbiekben akár Mörk dal is lehet. Én minden nap több órát foglalkozom zenével, akár gyakorlással, vagy alkotással, és azt hiszem a többi zenekartag is így van ezzel.

Mi hiányzik legjobban a koncertezésből, az élő zenélésből?
Amit leginkább hiányolok, az az interakció. Rengeteg új dolgot fedezhet fel az ember zenészként az interneten, a youtuberek korában órákat lehet eltölteni akár csak azzal, hogy zenei elemzéseket vagy egyéb fejtegetéseket néz végig az ember. De eközben egyedül vagyunk, akár csak a gyakorlás esetében is. Hiányzik a másik zenész reakciója, akár zeneileg, akár verbálisan. Szerintem a legjobb dolog a zenélésben, hogy inspirálóan tudunk hatni egymásra. Természetesen a közönség reakciója is rettenetesen hiányzik. Egy igazán jó koncerten – mint amilyen a tavalyi Müpás koncertünk is volt – már az első hang megszólalása előtt érezni az emberek izgatott várakozását, és aztán a koncert alatt végig érezni az energiájukat, a figyelmüket, ezt úgy gondolom, semmi nem tudja pótolni.

Hogyan emlékszel vissza a Müpás koncertre? Mit jelentett ez a te és a zenekar életében?
Mindannyian nagyon vártuk a Müpás koncertünket, egy álmunk vált valóra azzal, hogy ott zenélhettünk, hiszen sok nagy kedvencünk koncertjén nézőként már számtalanszor megfordultunk ott, és mindig arra vágytunk, hogy egyszer nekünk is lehessen saját fellépésünk ezen a csodálatos helyszínen. A koncert napján nagyon izgatottak voltunk, hiszen sok olyan dolog volt, amit kitaláltunk előre, de csak a helyszínen derülhetett ki, hogy pontosan hogyan fog működni. Például a "szoba szett"  kishangszeres felállás, amivel a Mõrk védjegyévé vált szobakoncerteket idéztük meg. Ennek a megvalósítása okozott némi fejtörést, de végül nagyon emlékezetesre sikerült. Session-zenészként már jónéhány nagyobb volumenű koncerten volt lehetőségem fellépni, szóval bennem leginkább az az érzés maradt meg erről a koncertről, hogy mekkora dolog, hogy a barátaimmal közös zenekarunkkal állhatok egy ilyen nívós helyszínen, és a közönségünk ennyire értékeli azt, amit csinálunk.

Fotó: Kotschy Gábor, Müpa

Mit hallgatsz mostanában? Van esetleg olyan dal vagy zenekar, amit szívesen tettél be a lejátszóba?
Igyekszem minden évben több olyan lemezt meghallgatni mindenféle stílusból, ami az adott évben jelent meg. És igyekszem sokféle különböző stílusú zenét hallgatni, jelenleg épp Ozzy Osbourne 2020-as „Ordinary Man” című lemeze szól. Az utóbbi hetekben a legtöbbször Tom Misch és Yussef Dayes „What Kind of Music” című, szintén 2020-as albumát hallgattam végig. Elképesztő, ahogy ez a felvétel megszólal, ajánlom mindenkinek! Ezen kívül Thundercat szintén idén megjelent „It Is What It Is” című lemezét ajánlanám a zenei ínyenceknek, ez egy nagyon merész, izgalmas zenei anyag, tele humorral és öniróniával, ami elengedhetetlen ezekben a furcsa időkben is.

A Mörk 2019. június 18-i, The Life of Mörk koncertje újranézhető lesz a Müpa Home műsorán június 5-én 20 órától, a Müpa honlapján, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján.

Május utolsó vasárnapja a gyerekeké, azonban idén nincsenek óriási majálisok, a szülőknek pedig jóval körültekintőbben és kreatívabban kell megszervezniük a nagy napot. A kijárási korlátozások enyhítését követően ugyan még mindig szűkebb a mozgástér, azonban idén is érdemes a tartalmas közös élményekre helyezni a hangsúlyt. Sajnos idén elmaradnak a népszerű XXL Cifra Palota programjai a Müpában, de izgalmas meglepetéseket így is tartogat majd ez a nap! Zene, alkotás és kalandozás: mutatjuk az ötleteinket.

Kincskeresés térképpel

A szabad levegőn lenni, futkározni, mozogni mindig jó ötlet, így ha van rá lehetőség, a nap folyamán mindenképp iktassunk be egy nagy sétát a közeli parkban, de egy kiadós kirándulással sem lehet mellényúlni. Ha szeretnénk izgalmasabbá tenni az élményt, rajzoljunk egy térképet a kertről vagy a parkról (de a lakásban is tökéletesen működik), és előzetesen rejtsünk el apró meglepetéseket! A gyerekeknek igazi kincskereső kalandban lehet részük, miközben az egyes állomásokon találós kérdéseket megválaszolva juthatnak el a következő zsákmányig. Így az ügyességüket és tudásukat vethetik latba, és nem lesz hiány sikerélményben sem!

Fotó: Kincskereső térkép © shalaeastletippetts.blogspot.com

Legyél te is műalkotás!
Az utóbbi hónapokban világszerte számos múzeum kérte arra követőit, hogy egy kreatív játékkal tegyék vidámabbá a karanténban töltött heteket. Sokaknak tetszett az ötlet, hogy váljanak műalkotássá, és reprodukálják beöltözve, az otthon fellelhető eszközökből jelmezt varázsolva a legismertebb festményeket, szobrokat. Válasszuk ki a gyerekekkel közösen a megelevenítendő alkotást, kutassuk fel együtt a lakásban a jelmezként vagy díszletként használható tárgyakat, és öltözzünk be! A fotózás garantáltan emlékezetes élmény lesz az egész család számára. Az alábbi képen éppen Frida Kahlo egyik alkotása nyert új értelmet.

Fotó: Frida Kahlo festménye újraértelmezve © The National

Azt, hogy a kreativitás nem ismer határokat, és mindenben meg lehet találni a pozitívumot, jól mutatja Bóna László és 12 éves fia, Misi meseszerű története is. Az Ogilvy kreatív ügynökségben Head of Art pozícióban dolgozó apuka, aki egyébként a Budapesti Wagner-napok többszörös díjnyertes arculatának megalkotásában is részt vett, hosszú ideje tervezte fiával közös edinburghi útját, amely során Misi először szállt volna repülőre. A korlátozások miatt azonban az utazás meghiúsult. László viszont kreatív módon vidította fel fiát: fotók manipulálásával virtuális világot teremtve odamontírozta kettejüket a repülőre és Skóciába. „A képeket az utunk állomásaira időzítve tettük fel a Facebookra, az egyórai ágyúlövésnél még az időeltolódásra is figyeltünk!” – mesélte a Képmásnak. A képek híre egészen Skóciáig jutott, ahol egy díjnyertes hotel vezetője ingyenes szállást ajánlott fel a kreatív párosnak.

Fotók: Edinburghi út másképp © Bóna László, képmás.hu

Táncos és zenés játékok
Ha zene szól, nagy baj már nem lehet: a muzsika, a tánc, a mozgás segíthet a gyerekeknek az ellazulásban, önmaguk kifejezésében, elfogadásában. A gyerekek a testvérekkel, szülőkkel, esetleg barátokkal izgalmas zenés játékokat is kipróbálhatnak. Például mozogjanak szabadon a zenére, de nem szabad megérinteniük egymást. Ha a zene elhallgat, mozdulatlanná válnak. A zene újra megszólal, majd a gyerekek úgy mennek el egymás mellett, hogy súrolják egymás vállát, kezét. A végén keressenek párt maguknak, ás utánozzák egymás mozdulatait. A Müpa gyereknapi Spotify-playlistje ideális választás erre az alkalomra: azoktól a népszerű előadóktól válogattunk vidám gyerekdalokat, akik korábban már felléptek nálunk.

Kreatív alkotás és kézműveskedés – letölthető müpás foglalkoztatóval!
A kézműveskedés igazi aduász, hiszen rajzolni, festeni, alkotni szinte minden gyerek szeret: amellett, hogy örömforrás, büszkeséggel tölti el őket, amely során saját képességeiket is jobban megtapasztalhatják. Számos kutatás mutatott rá, hogy a festészet javíthatja a koncentrációs készséget annak köszönhetően, hogy a részletekre fókuszálunk alkotás közben. Emellett a mozgáskoordinációt is fejlesztheti, és kifinomultabbá teszi a kézügyességet. A Müpa nagy sikerű gyereknapi programsorozata sajnos idén elmarad, helyette azonban egy igazán sokszínű, letölthető és kinyomtatható foglalkoztatófüzettel készültünk, tele zenével. A gyerekek így saját kasztanyettát, bendzsót vagy éppen tamburint készíthetnek, és jobbnál jobb színezők is várják a kisebbeket-nagyobbakat!

Koncert a nappaliban
A nap lezárásként nincs is jobb, mint egy közös koncertélmény – méghozzá otthon. Rendezzük be a saját családi koncerttermünket székekkel, fotelekkel, és engedjük, hogy a gyerekek válasszák ki, mit szeretnének látni-hallani (egy előválogatott, szűkített listából, hogy ne legyen veszekedés)! Egy nagy tál popcornnal és kakaóval, limonádéval vagy teával garantáltan emlékezetes lesz. A Müpa ingyenesen elérhető médiatárában számtalan felvétel sorakozik: jó szívvel ajánljuk például a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) karibi gyerekbuliját, amelyet ide kattintva 360 fokban, a kurzorral körbe-körbe kalandozva élvezhet a család, a 10-14 éves korosztálynak szóló Örömóda-matinéelőadáson pedig a gyerekek Beethoven hatalmas művének titkait fedezheti fel. Minden idők egyik legismertebb klasszikus balettjét, A hattyúk tavát ezúttal a Szegedi Kortárs Balett eleveníti meg fiataloknak szóló produkciójában. 

A megszokottól kissé eltérő módon érkezik meg idén a nyár a Müpába. Június 3. és 17. között a Müpa online közvetítéssorozata, a Müpa Home speciális Hey, June! kiadása az elmúlt évek legizgalmasabb magyar könnyűzenei koncertjeiből válogat, így hozva el a nyarat virtuálisan a Müpába és a rajongók otthonába is.

A kezdetektől velünk
A Hey, June! A Müpa egyik olyan sorozata, amely már a kezdetektől jelen van az intézmény programjában. Az első Hey,June! fesztivál 2005. június 14. és 29. között volt, olyan előadókkal, mint Somló Tamás, Tóth Vera, Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor latin duója, a TNT, a United vagy éppen a L’art pour l’art Társulat.

 Tátrai Tibor és Szűcs Antal Gábor Latin duója az első Hey,June! fesztiválon 2005-ben

Csak a hazai!
Bár a Müpa évadról-évadra igyekszik a legnagyobb külföldi sztárokat elhozni Budapestre, a Hey,June! a hazai együttesek “játszótere”. A magyar könnyűzenei szcéna legjelentősebb zenekarai szinte kivétel nélkül mind felléptek már a Müpába. Az egyetlen kivétel a 2006-os év volt, amikor a hangversenyteremben Gloria Gaynor koncertezett.

A Hey, June! kakukktojása: Gloria Gaynor 

Egy hétig hallgathatnád!
Az elmúlt 15 évben összesen 82 produkció, 89 koncertjét élvezhette a közönség. A KFT, a Firkin és Dj Bootsie eddig kétszer, míg a Žagar és a 30Y már háromszor is visszatért a Müpa színpadára. Több, mint egy hétig tartana egymás után meghallgatni az összes Hey,June! koncertet, hiszen az elmúlt 15 évben mintegy 184 órán át zenéltek a bandák. 

Különleges koncertek, különleges élmények
A zenekarok mindig valami különleges koncepcióval, meglepő színpadképpel, eddig nem hallott hangszereléssel vagy éppen sztárvendéggel készülnek a nyárindító koncertre. A Žagar például hol filmvetítéssel kombinálta a koncertélményt, hol pedig afrikai hangulatot hozott a színpadra, Amorf Ördögök koncerten sem megszokott egy teljes férfikar jelenléte, míg tavaly Beck Zoli és a 30Y egy vasúti restivé alakította a hangversenytermet! 

A 30Y különleges Resti koncertjén Mucsi Zoltán volt a vasutas 
Fotó: Nagy Attila, Müpa

Idén kicsit másképp
Bár minden évadnak megvannak a maga kihívásai, senki sem gondolta, hogy a 2020-as évben igencsak át kell szervezni a mindennapokat. Idén a Hey, June! - és vele együtt a nyár - nem a Müpa színpadán, hanem a nézők nappalijában kezdődik majd. A sorozat történetében először ugyanis online lesz fesztivál, mégpedig két héten keresztül! A Müpa Home sorozatnak köszönhetően az elmúlt évek legjobb hazai könnyűzenei koncertjei lesznek újra láthatóak estéről-estére. 

A sorozat a Tátrai Band 2018-as koncertjével startol, majd ezt követi a Mörk első Müpás fellépése és Szabó Benedek és a Galaxisok 2016-os koncertje. A Margaret Island első hangversenytermi koncertje és a Konyha 2018-as június-köszöntője mellett Szeder francia snazonos estje is műsorra a kerül majd, a különleges Hey,June-t pedig a Magashegyi Underground Holdfényváros akusztikus irodalmi Müpa-estje zárja.

A Müpa-élmény mindenki számára mást jelent, így a mostani időszakban is másképp igyekszik otthon megteremteni a Müpa Home közvetítések alkalmával. Az intézmény állandó fotográfusai olyan arcait is ismerik a háznak, amiket kevesen: megélik és megörökítik a színpadra lépés előtti pillanatokat, a koncentrált csendet és a koncertet követő önfeledt eufóriát is. A közönségünk mellett őket is megkértük, mutassák meg fotókon keresztül, a járványhelyzet alatt hogyan teremtik meg otthon ezt a miliőt. És, hogy ne csupán a képek beszéljenek helyettük, egy kétrészes interjúsorozat keretein belül többek közt arról is kérdeztük őket, hogyan élik meg a mostani helyzetet, és mi hiányzik nekik leginkább a Müpából. Akik a kérdésekre ezúttal válaszoltak: Hirling Bálint és Kotschy Gábor.

Müpa Home © Posztós János

A Müpa-élmény mindenki számára mást jelent, így a mostani időszakban is másképp igyekszik otthon megteremteni a Müpa Home közvetítések alkalmával. Az intézmény állandó fotográfusai olyan arcait is ismerik a háznak, amiket kevesen: megélik és megörökítik a színpadra lépés előtti pillanatokat, a koncentrált csendet és a koncertet követő önfeledt eufóriát is. A közönségünk mellett őket is megkértük, mutassák meg fotókon keresztül, a járványhelyzet alatt hogyan teremtik meg otthon ezt a miliőt. És, hogy ne csupán a képek beszéljenek helyettük, egy kétrészes interjúsorozat keretein belül többek közt arról is kérdeztük őket, hogyan élik meg a mostani helyzetet, és mi hiányzik nekik leginkább a Müpából. Akik a kérdésekre ezúttal válaszoltak: Pályi Zsófia és Posztós János.

Pályi Zsófia

Hogyan éled meg a mostani helyzetet?
Vegyesen. Igyekszem pozitívan hozzáállni, szerintem sokkal kevesebb kárt tennénk magunkban és a környezetünkben, ha “előre menekülnénk”, nem pedig kétségbe esnénk. Sajnos viszont azt látom, hogy az emberek többsége borúlátó és megijed az új helyzettől, kevésbé találékony. Senkinek sem egyszerű, és mindenkinek másképp nem az. De az élet megy tovább, volt már rosszabb is: a nagyszüleink a pincében gubbasztottak és minden percben féltek. Mi láthatunk napsütést, fákat, zöldet – ezek mind megnyugtathatnak, feltölthetnek. Amúgy meg nálunk zajlik az élet. Figyelem és csodálom a másfél éves kislányunk növekedését, akivel most is pont olyan mozgalmasak a napjaink, mint a járványhelyzet előtt, azaz nem mondhatnám, hogy újabban naphosszat tudnék jógázni, olvasgatni, Netflixezni – ez nem az az időszak a mi életünkben amúgy sem. Egyedül azt sajnálom, hogy Johannának, aki annyira élvezte más gyerekek társaságát, most nincs lehetősége ezekre a baráti találkozásokra.

Fotósként lehet bármennyire is inspiráló a karantén?
A fotózás sem az a szakma, amit “home office”-ból lehetne végezni. Ez a hivatás a személyes találkozásokra épül, tehát a munkalehetőségeim jelenleg a nullához közelítenek, tartalékokból kell átvészelni ezt az időszakot, ami remélem, nem lesz végtelen. Hány meg hány ember van, aki ezt sem engedheti meg magának, aggódom értük. Ugyanakkor van most idő olyan feladatokra, szellemi “befektetésekre”, amikre eddig nem akadt a sok munka miatt. Ezekre kell most fókuszálni. A portrézások, riportok, koncertek, együttes fotózások most szünetelnek; bízom benne, hogy mihamarább visszatérnek az életünkbe.

Ha egyetlen általad készített fotóval kellene ábrázolnod a jelenlegi lelkiállapotodat, melyik lenne az?

Ez a kép most készült, ahogy virágot szedünk kislányommal, vagyis ő szedi és a kezembe gyűjti őket. Mondjuk eddig is minden nap jártunk sétálni az erdőbe, de mióta megváltoztak a hétköznapjaink a kialakult helyzet miatt, még jobban felértékelődtek azok a pillanatok, amikor a természetben vagyunk. A természet köszöni, jól van. Az emberek magukra zárták az ajtókat. Az eget sem szelik keresztül kasul a kondenzcsíkok. Ahol a kép készült, egy-két nap alatt láttam fácánt, mókust, vadnyulat, harkályt, hollót… és reggeltől estig zümmögnek a méhecskék és a darazsak.

Mi hiányzik leginkább a Müpából?
A közösségi élmény. Igen, még a laza emberi kapcsolatok is. Egy-egy mondat, szóváltás vadidegenekkel; és persze a zene, ami feltölt. Ilyen volt például a Mariza-koncert. Az élmény hatása alatt csöndben tapadtunk a székünkre, rezzenéstelenül ültünk, több mint ezren egy helyiségben, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben; a portugál fado énekesnő pedig lement a színpadról, és körbesétált a teremben, mindenkihez közel. Nagyon személyes volt, emberi.

Mariza koncertje a Müpában © Pályi Zsófia

Melyik volt a legemlékezetesebb backstage-élményed a karantén előtti időkből?
Mikor Lajkó Félixet fotózhattam a BBNH-ban: üres volt az egész hangversenyterem, és egyedül hegedült a színpadon. Kiváltságos helyzet volt ezt átélni.

Pályi Zsófia Lajkó Félixet fotózza a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben © Müpa

Mit jelent számodra a Müpa-élmény, és mennyire volt nehéz ezt megjeleníteni az otthon készült fotókon keresztül? Hogyan teremted meg otthon?
A Müpa részéről kreatív és vagány ötlet, hogy továbbra is életünk része maradhat a zene az online közvetítések segítségével, addig is, míg a koncertek szünetelnek. Persze egészen más megközelítést igényelt ezeknek az otthoni képeknek az elkészítése, mint egy pörgős, színpadi élmény megragadása a helyszínen. Itt a zene láthatatlan maradt, legalábbis egy kis laptopba bújt bele, tehát többnyire a hangulatot kellett megfognom a képekben. Csukott szemmel is lehet élvezni egy zongorakoncertet, és erre otthon is lehetőség van. Az esti közvetítések mellé kifejezetten jól jön egy pohár bor és egy kis kesudió vagy dió, ha van kéznél. Egy kényelmes fotel is könnyíti, hogy elmerüljünk a zenébe. Ez az én Müpa-élményem.

Posztós János

Hogyan éled meg a mostani helyzetet?
Egy fotós számára nincs szörnyűbb érzés, mint az, ha nem végezheti a munkáját, ha tétlenségre van kárhoztatva. Az a tény, hogy bevétele sincs, a vállalkozása terheit azonban továbbra is fizetni kell, csupán hab a tortán. A megszokott napi rutin hiánya, a tétlenség viszont ezzel együtt sokkal idegőrlőbb. Alig várom, hogy újra alkothassak!

Fotósként lehet bármennyire is inspiráló a karantén?
Semennyire. Egy darabig el tudja magát foglalni az ember: a fotós ilyenkor rendezi az archívumát, kitakaríttatja a gépét, tervezi a jövőt. De a munkát semmi sem pótolja. Könnyebb helyzetben vannak a tárgyfotósok, és egyéb alkalmazott fotográfusok. A rendezvényfotós az események középpontjában szeret lenni. Tudom, ha nem a kultúrát, hanem a politikát választom anno területemnek, most is dolgozhatnék. De van szebb feladat egy koncert vagy egy színi előadás megörökítésénél?

Ha egyetlen általad készített fotóval kellene ábrázolnod a jelenlegi lelkiállapotodat, melyik lenne az?

Mi hiányzik leginkább a Müpából?
A munka, az ismerős környezet, a napi kihívások.

Melyik volt a legemlékezetesebb backstage-élményed a karantén előtti időkből?
Rohmann Ditta és Olga Pascsenko koncertje a Fesztivál Színházban. Mindketten fantasztikus partnerek voltak a backstage-fotózás során is.

Rohmann Ditta és Olga Pascsenko a Müpában © Posztós János

Melyik volt az utolsó koncert, amit a Müpában fotóztál, és hogyan emlékszel vissza rá?
Rameau Dardanus című operája a Régizene Fesztiválon. Hosszú, de szép feldolgozás volt – élmény hallgatni, kihívás fotózni. 

Mit jelent számodra a Müpa-élmény, és mennyire volt nehéz ezt megjeleníteni az otthon készült fotókon keresztül? Hogyan teremted meg otthon?
Nézem a közvetítéseket, és nosztalgiázom, ha én fotóztam.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem a színpadról, fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Sosem volt még ilyen széles kör számára, és ennyire könnyen elérhető a magaskultúra, mint most, a koronavírus idején. A járvány miatt bezárt koncerttermek és az átmenetileg fellépési lehetőség nélkül maradt művészek gyorsan felismerték a helyzetben rejlő lehetőségeket, és közönségüket az online térbe terelték. Az ingyenes streamekkel világszerte óriási tömeget mozgatnak meg, és olyanokat is a képernyő elé csábítanak, akik számára korábban távolinak tűnt a koncerttermek fegyelmezett világa. Vajon a koronavírus miatti karantén hozza el a magaskultúra népszerűségét egy eddiginél sokkal szélesebb körben? És milyen lehetőségek közül válogathat az, aki a járvány idején sem mondana le a kulturális élményekről?

Április 10-én lesz kereken 50 éve, hogy Paul McCartney egy, a sajtóhoz eljuttatott bizarr interjúban – amelynek állítólag a kérdéseit is ő maga írta – nemcsak első, McCartney címre keresztelt szólóalbumát jelentette be, de egyben a zenekartól való távozását is. És bár maga a feloszlás ténye szó szerint nem lett leírva, McCartney egyértelművé tette, hogy a jövőben nem kíván tovább a Beatles tagjaival dolgozni és kicsi a valószínűsége, hogy ő és John Lennon valaha még együtt zenéljenek. Így lett hivatalosan 1970. április 10-én vége a világ egyik legjobban rajongott zenekarának.

Az utolsó hivatalos kép a Beatlesről 1969. augusztusában készült, Lennon és Yoko Ono frissen vásárolt birtokán, a berkshire-i Tittenhurst Parkban. A fotós szerint már ekkor is tapintható volt a feszültség a tagok közt. © Ethan Russell

Kevés olyan zenekar létezik, akik bár alig egy évtizedig játszottak együtt, hatásuk fél évszázaddal a feloszlásuk után is erőteljesen érezhető a zeneiparban. Számos együttes és énekes említi őket példaképeik közt, dalaikat generációtól függetlenül többen is feldolgozták, sőt éneklik is saját koncertjeiken. Bár a legendás Beatles tagjai sajnos (még) nem jártak a Müpában, ám a hangversenyterem falai számtalanszor visszhangzották a liverpooli banda legnagyobb slágereit. 

Készítettünk egy kis válogatást az elmúlt 15 év fellépőiből, akik saját szájízükre formáltak egy-egy Beatles nótát.

 Az 1968-as The Beatles (vagy ahogyan inkább ismeri a közönség: „The White Album”) albumon hallható Blackbird minden idők tíz legtöbbet feldolgozott dalának egyike, Neil Diamond variációjától kezdve Petula Clarkéig számos verzióban megszólalt már. A Müpában többek közt Jacob Collier, Hiromi, Brad Mehldau és a King’s Singers változatát hallhatta a közönség.  Tommy Emmanuel 2014-es koncertjén pedig Beatles számok egész garmadája csendült fel: a Lennon-McCartney szerzemények mellett két George Harrison jegyezte dal, a Here Comes The Sun és a While My Guitar Gently Weeps is elhangzott.

Se szeri, se száma azon művészeknek, akik valamilyen módon kötődnek a Beatleshez. Elvis Costello, aki 2015-ben járt nálunk, 1989-ben közös albumot adott ki Paul McCartneyval, Veronica című dalában pedig Paul basszerozik. Diana Krall szerencsére már többször is betöltötte füstös hangjával a hangversenytermet, de azt már kevésbé ismert információ, hogy Paul 2012-es Grammy-díjas Kisses on the Bottom albumán zongorán működik közre.

2016-ban varázsolta el a Müpa közönségét Ravi Shankar lánya, Anoushka. A legendás szitárművész (aki épp a napokban lett volna 100 éves) zenéje nemcsak a gyermekeire, de a Beatlesre is óriási hatással volt, sőt George Harrisont maga Ravi tanította szitározni. Ha valaki volt olyan szerencsés – vagy fanatikus –, hogy mindkétszer látta a Müpában az isteni Marianne Faithfullt énekelni, annak nem meglepetés, hogy bizony a rockdíva is szoros kapcsolatot ápol a Beatles tagjaival, azon belül is Paul McCartneyval. Amellett, hogy rendszeresen összejárnak, a szemfülesek Marianne Day in the Life videójában is felfedezhetik a legendás barátot. Az Easy Come, Easy Go albumon pedig számos ismerős név (Keith Richards, Nick Cave, Rufus Wainwright, Jarvis Cocker) mellett John Lennon és Yoko Ono egyetlen közös fia, Sean is feltűnik

A sort a végtelenségig folytathatnánk, hiszen alig van olyan zenész, akire ne lettek volna hatással, műfajtól, generációtól és nemzetiségtől függetlenül. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az igazán jó zene nem ismer határokat – sem időben, sem térben.

Idén ünnepeljük a Müpa megnyitásának tizenötödik évfordulóját, és a frissen bejelentett 2020/21-es évadban is kivételes karmesterek, világszínvonalú együttesek és kiemelkedő szólisták érkeznek majd a kontinensről és azon is túlról. Itt lesz egyebek mellett Sir Antonio Pappano, Esa-Pekka Salonen és a Philharmonia Orchestra, Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra, Daniel Harding és a Bécsi Filharmonikusok, és olyan hangszeres muzsikusok és énekesek is, mint Víkingur Ólafsson vagy Elīna Garanča. Lássuk részletesebben, mire számíthatnak a 2020/21-es évad nézői!

Müpa © Posztós János

Legyen bérelt helyed a Müpában!
Most különösen távolinak tűnik az ősz-tél, a jövő tavasz és a nyár, de talán még soha nem vártuk ennyire, hogy gyorsabban szaladjon az idő, azt pedig különösen, hogy újra megtelhessenek a hangversenytermek és nézőterek! Eláruljuk, miért jó jövőre is egy egész évadra elköteleződni már most: egyrészt a bérletek értelemszerűen kedvezményes vásárlási lehetőséget jelentenek a legjobb hangversenyekre és előadásokra, másrészt így egy-egy koncertsorozaton keresztül lehetőség nyílik egy adott témában vagy stílusban elmélyedni.

Az évad együttese és az évad művésze
Világszerte ünnepelt csellóművész, aki a zenélés mellett a tehetségek gondozásában látja a legfőbb feladatát. Már a diplomakoncertjén is zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia, és azóta is töretlenül ível felfelé a karrierje: rengeteg rangos versenyeredménnyel és elismeréssel büszkélkedhet, emlékezetes hazai és külföldi koncertjeit pedig nemcsak a „civil” publikum, de a szigorú szakmai közönség is lelkesen fogadja. Ő Várdai István, akivel a jövőben gyakran találkozhatnak a koncertlátogatók a Müpában, hiszen a 2020/21-es évad művésze. Itt súgjuk meg, hogy az évad együttese pedig a legendás 40 éves tánctársulat, a lenyűgöző Győri Balett. De visszatérve az évad művészéhez: Várdai István játszik például a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, de felbukkan majd a Régizene Fesztiválon is. S hogy addig se maradjunk a muzsikája nélkül, íme, egy kis ízelítő a játékából:

De miről is van szó?
Szólisták és zenekarok bérletünkben legendás, nagy hagyományokkal rendelkező zenekarok és virtuóz szólisták találkoznak a Müpa színpadán, míg Zenekari páholy sorozatunk koncertjein világhírű karmesterek dirigálnak ikonikus együtteseket. Előbbi válogatásban itt lesz a világ egyik legjobb, és történetesen magyar nagybőgőse, Rácz Ödön, aki napjainkban a Bécsi Filharmonikusokat erősíti, érkezik a nagyszerű svéd szoprán, Miah Persson és a trombitás Hakan Hardenberger, koncertet ad a virtuóz Seong-Jin Cho és a fent már említett Várdai István is. A Liszt Ferenc Kamarazenekar a Haydn- és Mozart-művek mellett Nino Rotával kedveskedik a közönségnek, az Orchestre Philharmonique du Luxembourg orosz szerzők műveit hozza el, de a Nemzeti Filharmonikusok és az Amsterdam Sinfonietta is izgalmas programmal készül.

Esa-Pekka Salonen, aki a Philharmonia Orchestrát vezényli majd © Benjamin Suomela 

Ami a másik sorozatot illeti, arra sem lehet panasz: Hősi élet, „Sors”-szimfónia, Schumann Első szimfóniája, Mahler első és utolsó szimfóniája… csupa nagyszabású, szenvedélyes vagy éppen indulattól fűtött mű, mindegyik zseniális együttesekért és briliáns karmesterekért kiált. Pappano, Salonen, Gatti és Harding személyében mindez garantált, és ha hozzávesszük Róma, London, Bécs, sőt: Európa legjobb zenekarait, minden adott a felejthetetlen komolyzenei élményhez.

Ki ne akarná hallani a nyolcvanöt évesen is örökifjú Frankl Pétert szólistaként és kamaramuzsikusként Chopin, Beethoven, Schumann és Mozart műveiben? Ki ne volna kíváncsi arra, milyen Várdai István és „Izland Glenn Gouldja”, Víkingur Ólafsson, vagy épp Baráti Kristóf és Várjon Dénes kettőse? A kamarazene a találkozások műfaja: egyszer a meglepetés, máskor a régi ismeretség harmóniája ragyogja be - a Kamarakincsek bérlet ezekből a tökéletes találkozásokból gyűjtött egy évadra valót, garantáljuk, hogy addiktív lesz az élmény!

A Várdai Istvánnal közös koncertre készülő Vikingur Ólafsson © Ari Magg

Ünnepi fények, fényes hangok
Steinbeck az Érik a gyümölcs című regényében azt írja: „Az ének és az imádság egy és ugyanaz.” Ezen a véleményén minden bizonnyal sokan osztoznak, akik szívesen hangolódnak áhítatos zeneművekkel az őszi-téli ünnepkör jeles alkalmaira. Ünnepek és oratóriumok címet viselő sorozatunkban meghitt estékre várunk mindenkit Mindenszentektől az Újév napjáig, Berlioz szinte sosem hallható Requiemjétől Haydn Teremtéséig. Az ünnepi percek fényét pedig egyebek mellett a Wrocław Baroque Orchestra, a Purcell Kórus és az Angelica Leánykar, a Hannoveri Fiúkórus és a London Brass fokozza majd. És akik szerint a legkülönlegesebb hangszer az ember torkában lapul, azok számára további nagyszerű újsággal szolgálhatunk: Hang-szálak bérletünkben többek közt Haydn ritkán hallható oratóriumával, operával és kihagyhatatlan áriakoncerttel készülünk – izgalmas, ugye? Hát még ha azt is eláruljuk, hogy világklasszis énekesek tolmácsolásában hangzanak majd el a nagy művek: Elīna Garanča, Ludovic Tézier, Ann Hallenberg, Ramón Vargas… operarajongóknak (is) kötelező!

Elīna Garanča, akit Carmenként láthat majd a közönség © Holger Hage/Deutsche Grammophon

Tizenhat órányi monumentális zene
Akinek a Ringről nem A gyűrűk ura, hanem A nibelung gyűrűje tetralógia négy része jut eszébe, az egészen biztosan örül, hogy a Wagner-bérlet által átélheti a hatalmat hordozó gyűrű grandiózus mítoszát. Bónusz, hogy a csomaghoz most még a megújult szereposztásban színpadra állított Lohengrin is választható. Fantasybe illő, nagyívű történetek, drámai erejű hangzás és lenyűgöző énekesek – nemcsak Wagner-fanatikusoknak ajánljuk!

Tomasz Konieczny, aki Wotanként lép majd színpadra © Klaudia Taday

Egy kis „csillagvizsgálás”’ és friss fuvallatok a komolyzenében
A klasszikusok mellett néha nagyon jó a figyelmünket az új tehetségek és még ismeretlen művek felé fordítani: a kísérletező szellemű stuttgarti ütőhangszerestől a fiatal kora ellenére máris elismerések sokaságával büszkélkedő brit baritonon át a virtuóz spanyol oboásig számos ifjú talentumot vonultat majd fel a Rising Stars bérletünk, amelynek alkalmain – ahogyan az eddigi években is – egy-egy új mű bemutatóját élvezhetik a nézők. Aki pedig még több ígéretes tehetség felfedezésére tartana velünk, annak szívből ajánljuk a Felfedezések nevet viselő sorozatunkat, amelyben a huszonévesek bizonyítják, hogy helyük van a komolyzene ege alatt, és a hab a tortán az, hogy módunk lesz ritkán hallható műveket is meghallgatni.

Jess Gillam, a Rising Stars program egyik jelöltje © Robin Clewley

És mit ajánlunk a legfiatalabb zenekedvelőknek?
Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, a kamaszodó korosztály figyelmét sem felkelteni, sem fenntartani nem egyszerű feladat. Operamatiné sorozatunkban éppen ezért közismert és a köztudatban kevésbé jelen lévő operák által kínálunk ismerkedési lehetőséget a 10-14 éveseknek. Nekik szeretnénk bebizonyítani, hogy az opera és a klasszikus zene egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább élvezetes dolgok. A kétrészes műsorok első felében ismertetjük a cselekményt, mesélünk a szereplőkről és a zenéről, aztán, hogy aztán a folytatásban már a zenéé, vagyis az operáké és operarészleteké legyen a főszerep. Szintén elsősorban a felső tagozatosoknak szánjuk az Érzelmek iskolája című bérletünket, amelynek alkalmain a haragtól a szomorúságon át a boldogságig jutva érzelmekről tanulunk a zene szofisztikált nyelvén.

A következő évadban is várjuk nézőinket! © Posztós János

…és még nincs vége!
A fentieken túl még számos izgalmas produkcióval várjuk a nézőket, érdekességekkel, ínyencségekkel készülünk például a régizenét vagy az orgonamuzsikát kedvelőknek is. A jövő évadra szóló teljes bérletkínálatunk IDE kattintva érhető el, aki pedig bizonytalan lenne, van-e neki való bérletünk, esetleg tudni szeretné, hogy komolyzenei és matinésorozataink közül melyiket válassza, annak van még egy jó hírünk: a mesterséges intelligencia most már abban is segít, hogy megtaláld a tökéletest, a Facebook oldalunkon található chatbotunk egy rövid kvízzel könnyíti meg a döntést, fordulj hozzá bátran!

Dudu Tassa tizenhárom éves volt, amikor megjelent első albuma, a nagy áttörés azonban még jó néhány évig váratott magára. Miután egy ládikóban rátalált nagyapja és annak testvére felvételeire – akiket nem mellesleg a modern iraki zenei megteremtőiként tartottak számon –, a gitáros-énekes rögtön a saját rockos képére formálta őket, megalkotva ezzel a klasszikus arab dalok, a progresszív „irak 'n' roll” és az elektronikus zenék különleges elegyét, amellyel meghódította a zenei szcénát. Formációja, a Dudu Tassa & the Kuwaitis április elsején érkezik a Müpába.

A Dudu Tassa and the Kuwaitis debütálásakor a francia Les Inrockuptibles magazin azt írta, hogy "úgy szól, mintha Rachid Taha a Led Zeppelin erősítőjén játszana." A formáció április elsején hallható majd a Müpában.

Nyolc évvel első budapesti szólókoncertje után saját triója élén tér vissza a fővárosba a multiinstrumentalista Trixie Whitley. Március 8-án legutóbbi albumának anyagával érkezik a Müpába. Ismerjük meg egy kicsit jobban!

Otthon az Atlanti-óceán két oldalán, és otthon a színpadon

Bár a belgiumi Gentben született, alig múlt egy éves, amikor édesanyjával a tengerentúlra, New Yorkba költözött, hiszen édesapja, Chris Whitley az Államokban élt és dolgozott. Gyerekkorát is a két város – és földrész – közötti ingázás határozta meg, így nem meglepő, hogy 11 évesen a szülői házat elhagyva Európába költözött. Amikor épp New Yorkban voltak, sok időt töltött blues-rock zenész apjával, hol a Jimi Hendrix alapította legendás Electric Blues Stúdióban vagy éppen a színpadon. Három éves volt, amikor először léptek fel együtt, 10 évesen pedig már Whitley albumán vokálozott. Például az alább is hallható Automatic című számnál. 

Multiinstrumentalista-multitalentum

Trixie első hangszere rendhagyó módon a dob volt, amit 10 éves korára már el is sajátított. 11 évesen az antwerpeni Kortárs Művészeti Múzeum legfiatalabb rezidens DJ-jeként avantgarde jazz, free jazz és hiphop lemezeket pörgetett, mellette pedig rave partykon is játszott. Egy év múlva pedig már színházi társulatokkal turnézott, dobos/énekes/színész/táncos szerepekben, egészen addig, amíg 15 éves korában el nem határozta, hogy kizárólag a zenével szeretne foglalkozni.

 Világsztárok között

Édesapjának köszönhetően már kisgyerekként is világsztár zenészek között mozgott. 2013-as Vogue interjújában többek közt Dave Matthews, Keith Richards és Bruce Springsteen neve is előkerül, de felnőtt zenészként is több zenei hírességgel is volt szerencséje együtt dolgozni: Marc Ribot, Robert Plant, Marianne Faithfull csak pár név közülük.

Étteremből a banda élére

Trixie 17 éves volt, amikor az iskolát félbehagyva úgy döntött, csak a zenélésnek szeretne élni. Napközben éttermekben dolgozott felszolgálóként, míg esténként klubokban énekelte saját számait. A nagy kiugrást Daniel Lanois producer jelentette, aki 2008-ban meghívta egy alakuló szupergroup énekesnőjének. Trixie két évig turnézott a Black Dub névre keresztelt zenekarral – emiatt egyébként két filmszerepet is ajánlottak neki, de egyiket sem fogadta el.

Tánc, a soha el nem múló szerelem

Egészen 17 éves koráig a színpadi mozgás, és azon belül is a tánc meghatározó szerepet játszott Trixie napjaiban. A Les Ballets C de la B társulatban pedig nem kisebb koreográfussal dolgozhatott együtt, mint Sidi Larbi Cherkaoui. Tánctudását egy lenyűgöző 3 részes videósorozatban is felvillantja. A legutóbbi, Lacuna című albumához készített kisfilmek képkockáin Trixie szólóban („Touch”), a koreográfus Paul Zivkovichcsal duettben („Long Time Coming”) és csoportban („May Cannan”) is megmutatja, hogy bizony nem csak az éneklésben tehetséges! Sőt, Wim Vandekeybus decemberben bemutatott, TRACES című új darabjához ő írta a zenét. Nem ez az első együttműködésük a koreográfussal, a 2018-as TrapTown zenéje is Trixie nevéhez fűződik.  

Felsőkategóriás zenésztársak

Első magyarországi koncertjén még szólóban játszott a Trafó közönségének, most azonban már saját triójával fog fellépni a Müpában. Ráadásul nem is akármilyen zenészek kísérik majd el! A dobok mögött helyet foglaló hölgy nem más, mint Dani Markham, aki Childish Gambinóval turnézik, szintetizátoron pedig az a Daniel Mintseris lesz hallható, aki St. Vincent állandó billentyűse, de 2007-ben Marianne Faithfull zenészeként a Müpában is fellépett.

Napjaink egyik leghíresebb indiai zenésze, Debashish Bhattacharya a maga alkotta slide gitárjával új fejezetet nyitott a klasszikus indiai zene interpretálásában. Ötvenéves pályafutása során több mint háromezer alkalommal lépett fel, és a slide gitár egyedüli gurujaként a világ minden tájáról érkező tanítványok százainak adott nélkülözhetetlen útmutatást kolkatai zeneiskolájában. Legutóbbi lemeze, a JOY!Guru felvételeit egyetlen éjszaka alatt rögzítette a kortárs lengyel jazz két jeles alakjával, a dobos Hubert Zemlerrel és a bőgős Wojtek Traczykkal.

A német származású énekesnőt, színésznőt már pályája kezdetén Marlene Dietrichhez hasonlították. Míg eleinte mélységesen zavarban volt attól, hogy a világ leghíresebb kabaré-énekesnőjéhez mérik, ma már megkerülhetetlen, hogy egy lapon említsük őket. Azért is, mert Ute Lemper időközben több mint harminc albumot készített, számtalan sikerdarabban szerepelt, és személyes élményei alapján megalkotta saját, Randevú Marlenével című estjét, amelyet február 13-án láthat először a hazai közönség a Müpában. Előtte azonban itt a lehetőség, hogy megismerjük Ute Lemper személyesebb oldalát: íme, rögtön 7 kevésbé ismert dolog a sanzon koronázatlan királynőjéről.

Villám-Barcelona és Carmen-élménybeszámoló

A Karc-pályázat nyerteseként, a Müpa jóvoltából egészen Barcelonáig utaztam, hogy megnézzem életem első operáját a Palau de la Música Catalanában.

A karácsony nem lehet teljes zene nélkül! A Müpa különleges karácsonyi listája gondoskodik arról, hogy az ünnepek alatt a mézeskalács és a fenyőillat mellett zeneszó is körbelengje a lakást. A listán a hagyományos karácsonyi dallamok mellett a nagy klasszikusok modern feldolgozásai is helyet kaptak. így válik az ünnep élménnyé mindenki számára! 

Boldog karácsonyi ünnepeket kíván a Müpa! 

Káprázatos, megindító, lenyűgöző – ilyen jelzőkkel szokták illetni a világsajtóban Alireza Ghorbanit. A teheráni születésű perzsa énekes december 22-én szerelmes dalokkal érkezik a Müpába, hogy hangjával egyenesen a legendás „Rózsák kertjébe” kalauzolja a közönséget, amely gazdag ihletforrásként szolgált a legnagyobb perzsa költők alkotásaihoz.

Alireza Ghorbani a perzsa zenei tradíció egyik legismertebb előadója. A teheráni énekes énekhangját tizenkét éves korában kezdte fejleszteni, harminc éves korára pedig a perzsa dal egyik elsőszámú előadójává nőtte ki magát.

Mélyen vallásos családba született, és amellett, hogy már kamaszkorában kitűnt a Korán átszellemült recitálásával, épp olyan nyitott volt azokra az énekesekre, akiket a rádióban hallgatott. „Annak ellenére, hogy abban az időben nem értettem a zenei rendszert, sem annak működését, ezek a dalok lenyűgöztek, úgy éreztem, hogy valami mély és spirituális dologról van szó. Azt gondolom, ha valakit nem ragad magával a zene már ennyire fiatalon, sosem lehet jó zenész” – mondta korábban.

Alireza Ghorbani annak a generációnak a tagja, amelynek művészetére nagy hatást gyakoroltak az 1979-es iráni forradalom eseményei, amelyek nemcsak az ország történelmét pecsételték meg, hanem a kulturális életére is nagy hatást gyakoroltak. Ami az utóbbit illeti: a forradalom az iráni klasszikus zene reneszánszát hozta magával. Ennek a zenei hagyománynak a jellegzetessége, hogy megőrizte szoros kapcsolatát a 12. századig visszanyúló misztikus költészettel. A forradalom után feltűnt előadók – akárcsak Alireza Ghorbani – azonban azzal az igénnyel léptek fel, hogy a klasszikus zene kortárs mondanivalóval és színezettel társuljon.

A Müpába a középkori misztikus szerelem dallamaival érkezik: Lost in Love - Persian love songs című albuma igazi balzsam a léleknek. Alireza Ghorbani azokat a klasszikus perzsa költőket idézi meg rajta, akik a legendás „Rózsák kertjében” merítettek műveikhez ihletet, mellettük azonban megszólalnak az iráni költészet kortárs nagyjainak megzenésített alkotásai is. Ebben a klasszikus perzsa hangszerek olyan mesterei lesznek társai, mint – a zenéit szerző – Saman Samimi (kamancheh), Milad Mohammadi (tar) és Zakariya Yousefi (ütőhangszerek). Koncertjük során azt szeretnék bebizonyítani, hogy a középkori misztikus szerelem dalaiba napjainkban is beleszakadhat a szív.

A hazai folk- és világzenei színtér egyik legsokoldalúbb és legnépszerűbb előadója kétségkívül Bognár Szilvia. Az énekesnő férjével közösen létrehozott világzenei formációja, a Bognár Szilvia Sextet december 4-én érkezik a Müpa Sátorba, hogy a tőle megszokott dallamvilág mellett adventi dalokkal aranyozza be a karácsony előtti örömteli várakozást.

Lassan már hagyománnyá válik, hogy a tél közeledtével a Müpa is ünnepi készülődésbe kezd. A Müpa Sátorban a legkülönfélébb programok és előadások várják az egész családot. Míg a délelőtti műsor a gyerekeknek kedvez, addig az esti órákban a felnőtteknek szól a programkínálat: így december 4-én is, amikor a Bognár Szilvia Sextet veszi birtokba a színpadot.

Aki hallotta már Bognár Szilviát énekelni, az tudja, hogy a zenéje valódi lélekbalzsam. Az énekesnő immáron negyedszázada a hazai folk- és világzenei színtér egyik legnépszerűbb előadója, és olyan neves előadók oldalán is hallhattuk már, mint Sebestyén Márta, Rost Andrea, Sebő Ferenc, Lovasi András vagy épp Berecz András. De énekelt már az Anima Sound System, a Makám és egyebek mellett a Nikola Parov Quartet formációval is. Önálló albumai a reneszánsz vokális műfajoktól kezdve a gyerekdalokon át a progresszív világzenéig mutatják munkássága sokszínűségét.

A Bognár Szilvia Sextetet 2017-ben férjével közösen hívta életre. Az új világzenei formáció repertoárjában magyar, cigány, bolgár és görög dalok szólalnak meg szokványosnak egyáltalán nem nevezhető felállásban, illetve hangszerelésben. Műsorukban a népzene, a jazz és az észak-indiai klasszikus zene műfaji sokszínűsége találkozik, olyan egyedi élményt létrehozva, amelyet itthon mástól nem hallhat a közönség. Bognár Szilvia akusztikus gitáros, nagybőgős, szaxofonos és két ütőhangszeres társával együtt az alapvetően akusztikus hangzásvilágot és a hagyományos előadásmód természetességét megőrizve biztonsággal evez az eltérő zenei stílusok, valamint a hagyományos dallamok sokszínű folyamán. A Bognár Szilvia Sextet december 4-i koncertjén pedig természetesen adventi dalokkal is megörvendeztetik majd hallgatóságukat a karácsony előtti örömteli várakozás jegyében.

Az ünnepre hangolódás idén is a Müpában kezdődik, ahol különleges téli élményekkel, koncertekkel és bábelőadásokkal készülhetnek az ünnepre kicsik és nagyok. Íme, hat kihagyhatatlan program a Mesebolt Bábszínház előadásától a Magyar Állami Népi Együttes Csodaváró betlehemeséig.

1. A Grimm testvérek klasszikusa a Mesebolt Bábszínházzal

Holle anyó történetének örökérvényű mondanivalója van: a boldogságért nem elég kinyújtani a kezünket, meg kell érte dolgozni. November 30-án a Grimm testvérek meséje az ország egyik legjobb bábtársulata, a Mesebolt Bábszínház tolmácsolásában elevenedik meg a színpadon. A társulat tagjai szépséges kesztyűsbábokkal, klasszikus paravános játékként adják majd elő sokak kedvencét.

2. Fergeteges hangulat a Hahó Együttes adventi ökobuliján

Mit érdemes megvásárolni a boltban és mit nem, miért legyen nálunk mindig vászon bevásárlótáska, mitől jobb egy csomagolásmentes bolt – többek közt ezekre a kérdésekre mondja el dalban a választ a Hahó Együttes. A formáció a magyar gyerekzenekarok között egyedülálló küldetést teljesít: nem csak szavakkal, hanem énekkel, zenével, tánccal is felhívja a figyelmet Földünk védelmére. Az együttes december 1-jei adventi ökobuliján minden a minket körülvevő természetről és a zenéről szól majd.

3. Kéknyulat a családnak decemberben is

ol van az előírva, hogy a szülők és a gyerekek nem rajonghatnak ugyanazokért a dallamokért és zenekarokért? A Premecz Mátyás zenekarvezető-billentyűs által irányított Kéknyúl ezúttal a gyerekeknek is megfelelő időben koncertezik, így végre kicsik és nagyok is együtt bulizhatnak. A formáció zenei gyökereit a hetvenes évek összetéveszthetetlen soul- és funkmuzsikájában kell keresni. A december 1-jei koncerten hat ragyogó muzsikus lép színpadra, hogy felpezsdítse a hallgatóságot.

4. Betlehemmel érkezik a Kaláka

Harminckét évvel ezelőtt, 1987-ben jelent meg a Kaláka Együttes ünnepkörhöz tartozó lemeze, azóta járnak a Kaláka-betlehemesek adventkor házról házra, templomról templomra, iskoláról iskolára, színházról színházra. December 7-én a közönség nagy örömére pedig a Müpa Sátorba is ellátogatnak, hogy előadják betlehemes játékukat magyar és más nemzetiségű karácsonyi népdalokkal, régi egyházi énekekkel, karácsonyi versekre írott Kaláka-dalokkal.

5. Zenés maszkajáték Jézus születéséről

Nincs ünnepvárás a Betlehemben menedéket kereső Mária és József, illetve a kisdedet köszöntő háromkirályok története nélkül. Az egri Harlekin Bábszínház december 8-i előadása egyszerre ősi és nagyon mai látványosság, igazi összművészeti produkció. A zenés bábjátékban a Megváltó eljövetelét hírül adó angyalok a szeretet üzenetét hozzák az emberek közé, és csak rajtunk múlik, megértjük-e szavaik mélyebb értelmét.

6. Tánccal elmesélt karácsony

Hatalmas siker övezi a Magyar Állami Népi Együttes tavaly bemutatott karácsonyi táncjátékát, amely december 21-én és 22-én kerül újra színpadra a Müpában. A Csodaváró betlehemes című előadás szenteste napját, a várakozás örömét idézi meg: népi hagyományból eredő játékokból, szokásokból, a kis Jézus születését üdvözlő keresztény tradícióból, valamint az e naphoz köthető mesés, csodás történetekből épül fel.