Az emberiség a kezdetektől rendkívül kreatív volt az újabb és újabb instrumentumok megalkotásában, amelyek mindegyike egyedi ízzel gazdagította az adott kor muzsikáját. Ma már számos zenekar törekszik arra, hogy historikus hangszereken rekonstruálja a középkor, a reneszánsz vagy éppen a barokk zenéjét, így képet kaphatunk róla, hogyan is szólalhatott meg egy-egy mű annak idején. Most 5 különleges hangszert hoztunk el a régizene világából.

ifj. Pieter Brueghel (műhelye): Vak nyenyerés a falu utcáján © Szépművészeti Múzeum

 Hárfacitera

A hárfa és a citera ma is ismert és közkedvelt hangszerek, a hárfacitera viszont már kevésbé csenghet ismerősen. A citerafélék legjellemzőbb közös tulajdonsága a kezdetektől az volt, hogy a húrozat végig a rezonánstetővel ellátott hangszertest felett húzódott. Ahogy a Papageno cikke is rámutat, Európában – főleg német, francia és skandináv nyelvterületeken – Griffbrettzither, Scheitholt, epinette, hummel vagy langeleik néven már a 16. században is ismerték ezeket. A fogólappal rendelkező verziók – amilyenek a magyar citerák is – jóval közismertebbek voltak, és gyakrabban fordultak elő, mint a fogólap nélküli hárfaciterák. A hüvelykujjra húzott fémpengetővel és ujjbegyekkel megszólaltatott, gyakran kétkórusos húrozattal készített Akkord-Zither-Harfékat (akkord-citerahárfákat) legtöbbször 5-6 akkordcsoportba hangolták, húrcsoportonként 5-7 húrral vagy húrpárral. Az alábbi videóban egy nyolcvanas években készült hangszert hallhatunk:

 Viola da gamba

A viola da gamba (olasz kifejezés, magyarul körülbelül „térdhegedű”-t jelent) egy hathúros vonós hangszer, amelynek eredete egyrészt a gitárszerű körvonalú, lapos hátú vihueláig vezethető vissza – utóbbit a 15-16. századi Spanyolország főúri, királyi udvaraiban használták –, emellett a rebekkel is kapcsolatba hozható. A reneszánsz és a barokk egyik fő hangszerének kialakulásában közrejátszhatott, hogy egyesek pengetés helyett vonót kezdtek használni. Az eredeti ferde pozíciója később a mai csellóéhoz hasonló tartásra változott, ezért is hívják térdhegedűnek. Egyik legkorábbi, 1497-es ábrázolása Lorenzo Costa egyik oltárán látható a bolognai San Giovanni in Monte templomban.

Lorenzo Costa alkotása

 Rebek

A már említett rebek háta domború, lanthoz hasonló testtel, de rövidebb és szélesebb nyakkal. A tabulatura.hu írása kiemeli: érdekessége, hogy ívben hajlott fogólapja alatt gyakran képeztek ki boltozatos üreget, amely így a hangszertest mellett szintén rezonánsként működött, és így erősebbé, teltebbé tette a hangszer egyébként nazálisabb, élesebb hangját. Általában három húrral szerelték fel. Népi hangszerként léteznek változatai Krétán (lyra), illetve a Balkán-félszigeten (a gadulkát ölben tartva szólaltatják meg).

 Töröksíp

A fúvósok közül ezúttal egy történelmi jelentőséggel is bíró hangszert emelünk ki, amely hozzánk valószínűleg a törökök révén jutott el, és Európa déli és délkeleti részén, illetve ázsiai és arab nemzeteknél mai napig alkalmazzák. A 17-18. századi Magyarországon használt nádnyelves töröksíp – más néven tárogatósíp – a Rákóczi-szabadságharc kurucainak hangszere volt, amely tábori, illetve nagydobbal együtt tánckísérő instrumentumként szolgált. Ennek köszönhetően jelképpé vált: emiatt a hatalom a szabadságharc bukása után elrendelte ezen hangszerek megsemmisítését, így ma már csak korabeli leírások alapján készült másolatai léteznek.

A töröksíp (Fotó: nepihangszerek.hu)

 Spinét

A spinét leginkább a csembalóhoz hasonló hangszer, annak kisebb, hordozható változata, ahol a húrvezetés a billentyűkre merőleges, vagy valamilyen szöget zár be azokkal. A szó a német Spinettből ered, forrása pedig az olasz spinetta, a spina (tüske) kicsinyített formája, a hangszer húrjait ugyanis apró tüskék pendítik meg.

Vermeer: Lány spinéten játszik

 Tekerőlant

Ki gondolná, hogy Mozart és Vivaldi is komponált tekerőlantra? Bár ma már leginkább a paraszti kultúrához kötjük a hangszert, a középkorban még igen gyakran hallhattuk templomokban, a 18. századig pedig a főúri udvarokban is előszeretettel használták. Jól mutatja egykori népszerűségét, hogy XIV. Lajos idején két virtuóz tekerőlantos Jean-Baptiste Lully zenekarában is helyet kaphatott, XV. Lajos harmadik lánya pedig rendkívül ügyesen játszott a hangszeren. Érdemes egy pillantást vetni a mai tekerők egyik ősére: az alábbi képen látható kétszemélyes organistrumot ábrázoló XIII. századi szobor a compostelai székesegyház falát díszíti.

A tekerőlant egyik őse, az organistrum (fotó: mara-aranda.com)

A számos más néven – tekerő, nyenyere, szentlélekmuzsika, kolduslant – is ismert hangszer megszólaltatója egy gyantás fakorongot forgatva hozza rezgésbe a korongra feszülő húrokat, miközben másik kezével érintőket („kottákat”) nyomva a húrra a hosszt és a hangmagasságot változtatja. Jellegzetes hangzásához nagyban hozzájárulnak az állandóan megszólaló kísérőhúrok, burdonhúrok, és fontos szerepet kap a tekerőlant sajátos reccsentő ritmushangja.

Ahogy megyünk bele a tavaszba, egyre inkább vágyunk a szabadtéri programokra, de a hidegebb napokon azért még szívesen ejtőzünk otthon is. Akár a kanapén, akár a parkban töltjük az időnket, egy biztos: egy tartalmas olvasmány mindenhol jól jön. És ha még valamilyen extra videó vagy éppen podcast is kapcsolódik hozzá, már garantáltan nem fogunk unatkozni. Íme 5 könyv + 5 felvétel, amit jó szívvel ajánlunk!

Závada Péter © bcmagazin.hu

 Ibsen: Peer Gynt

Kezdetnek rögtön egy igazi klasszikust hoztunk, hiszen vannak olyan elévülhetetlen művek, amelyek több évtized vagy akár évszázad távlatából sem veszítettek a varázsukból: Henrik Ibsen Peer Gyntje pont ilyen. Az 1867-ben született drámai költemény egy igazán nemzetközi mű, hiszen a norvég szerző Olaszországban írta meg dánul. A rendkívül fordulatos és sokszínű cselekményhez többek közt Peter Christen Asbjørnsen norvég mesegyűjteménye szolgált inspirációul. Bár Ibsen eredetileg nem színpadra szánta, végül hatalmas színházi siker lett: ehhez nagyban hozzájárult Edvard Grieg magával ragadó zenéje.

A komponista több mint egy évet töltött a mű megzenésítésével, amihez a norvég népzenét vette alapul. Ahogy egy barátjához írt levelében fogalmaz: „Rettenetesen makacs ez a darab, főként néhány részlete, kivétel Solveig dala. (…) Komponáltam a hegyi király barlangjához, és szó szerint képtelen vagyok meghallgatni, annyira ragaszkodik a tehénlepényhez, norvégtudatossághoz és öntömjénezéshez. Azt remélem, hogy észrevehető benne az irónia.” A könyv mellé érdemes megnézni a Müpa médiatárában egy gyors regisztráció után ingyenesen elérhető 2017-es Peer Gynt táncjátékot, ahol a narrátor a színháztörténet egyik legemlékezetesebb Peer Gynt-alakítását nyújtó Huszti Péter, a Coincidance táncegyüttes mellett pedig kiváló énekesek szólaltatják meg Grieg felejthetetlen muzsikáját.

Theodor Kittelsen illusztrációja a Peer Gynthöz

 Shakespeare: Szonettek

Aki rövidebb olvasnivalóra, illetve csak párpercnyi feltöltődésre vágyik, a versekben ideális társra találhat. Az örökzöld műveknél maradva Shakespeare szonettjei egyszerre szólnak rólunk és repítenek el egy másik világba: bármikor, bárhol is ütjük fel a kötetet, jólesik elmerülni sokrétű költeményeiben. Az 1592 és 1598 között íródott 154 szonett ajánlásában szereplő „Mr. W.H.” kilétét azóta is homály fedi, annyit lehet tudni, hogy az első 126 szonett a fiatal költőnek, a további 28 pedig egy titokzatos hölgynek szól. Szabó Lőrinc csodálatos fordításai sokak szerint helyenként még az eredetit is túlszárnyalják.

A verseket belengő misztikum és szenvedély Márkos Albert csellista-zeneszerzőt olyannyira megihlette, hogy W. H. néven alapított formációt Shakespeare szonettjeinek és dalainak megzenésítésére. Szerelem, szerelmi háromszög, szókimondó szexualitás és mindaz, ami ezzel jár: ezt és még többet ígér a W. H.  Shakespeare-szonettek és -dalok című 2014-es estje, ahol többek közt Sena Dagadu, Gryllus Samu (basszusgitár), G. Szabó Hunor (dob) és Ónodi Eszter lépett színpadra.

 Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Sokan nem is gondolnák, hogy Szabó T. Anna milyen sok szállal kötődik a már említett Shakespeare-hez: néhány éve például a Madách Színház számára lefordította a Szerelmes Shakespeare című film alapján készült darabot, emellett a szerző szonettjeit és a Téli regét is átültette magyarra. Természetesen nemcsak fordítóként érdemes rá odafigyelni, hiszen kétségtelenül a magyar irodalom egyik legmarkánsabb hangú költője: verseire és prózai műveire egyaránt jellemző a bámulatos sűrítettség és erős drámaiság, az érzelmek, lelkiállapotok árnyalt és pontos megfogalmazása.

Ezúttal legfrissebb novelláskötetét, a Szabadulógyakorlatot ajánljuk, amelyet a Könyves Magazin beválasztott 2020 legjobb könyvei közé. „Nagyon erős és szenvedélyes, mégis finom és bölcs Szabó T. Anna harmadik novelláskötete, amelynek középpontjában a női vágy árnyalatai, a szerelem, a sóvárgás és a rajongás témája áll” – írták róla. A novellákban kiemelten fontos szerepet kap a zene, és nem titok, hogy a szerző életében is központi helyet foglal el: nem véletlen, hogy Náray Erika beszélgetéssorozata, a Jazzrajongók vendégeként is kedvenceiről mesélt. Megéri meghallgatni podcastunkat a Spotifyon!

Fotó: Szabó T. Anna / Facebook

 Závada Péter: Roncs szélárnyékban

Závada Péter költő, drámaíró az ezredforduló környékén indult új művészgeneráció és az 1996-ban Süveg Márkkal megalapított Akkezdet Phiai tagjaként, slammerként már korán bizonyította, hogy nagyon is érdemes rá odafigyelni. Sokoldalúságát jól mutatja, hogy dramaturgként, dalszöveg- és operalibrettó-szerzőként többek közt a Krétakörrel, a Tünet Együttessel, a Mohácsi fivérekkel és a Katona József Színházzal is dolgozott, legutóbb pedig a Stúdió K mutatta be A széplélek című drámáját.

Harmadik kötete, a Roncs szélárnyékban kapcsán a Revizor Online szerzője így fogalmazott: „Ahová csak odavillan a Roncs szélárnyékban lírai tekintete, enigmatikus, különféle érzeteket keverő, szikár versképek fénylenek fel időről, természeti tájról, erdőről, tengerről, szélről, nyelvről és álomról.” Egy ilyen rendkívüli időszakban, mint amilyen ez a mostani, versei különösen jól rezonálnak a bennünk kavargó gondolatokra. Mellé tökéletes választás a Müpa digitális irodalmi gyűjteményében két részletben (itt és itt) meghallgatható 2017-es Závada Péter-est, ahol Hajduk Károly színművész és a free jazz egyik mestere, Szelevényi Ákos teszi teljessé az élményt.

 Bereményi Géza: Magyar Copperfield

Bereményi Gézát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: az 1946-ban született, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező a magyar kultúra megkerülhetetlen alkotója. Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint az Eldorádó, emellett többek közt a Veri az ördög a feleségét és a Megáll az idő forgatókönyvét jegyzi. És ha ez még nem lenne elég, Cseh Tamás legendás dalainak is ő a szövegírója. Ezúttal 2020-as önéletrajzi regényét, a Magyar Copperfieldet ajánljuk, amelyben elsősorban gyermek- és ifjúkorát idézi meg, ám a könyv egyúttal a magyar történelem izgalmas krónikája is. Kiegészítésképpen Literárum sorozatunk emlékezetes, Kövesdi László színész, Tóth Evelin zenész, és Mózes Tamara (ének, zongora) közreműködésével megvalósult 2014-es estjét javasoljuk meghallgatni.

Fotó: Hauber Károly weboldala

Mi is pontosan a régizene, melyik zeneszerző volt a régizene-mozgalom úttörője, kinek tulajdonítják az első operát, és ki volt az az ismert személy, akit gyerekként a szép hangja miatt számos alkalommal elraboltak? Ez is kiderül cikkünkből, amely érdekességeket villant fel a régizene történetéből.

Gerard van Honthorst: A koncert (1623)

„Régen minden jobb volt” – állítják sokan, többek közt akkor, amikor zenéről van szó. Bár ez természetesen nem jelenthető ki ilyen kategorikusan, megvan az oka, hogy időnként úgy érezzük, ma már nem születnek olyan jó zenék, mint néhány évtizede. Ahogy arra a Lángoló cikke is rámutat, a 10-30 éves korunk közötti időszakra aránytalanul sokat gondolunk vissza, feltehetően azért, mert ekkor ért minket a legtöbb új, személyiségünket meghatározó élmény. Ez is egy aspektusa a réginek, de a szó szoros értelmében vett régizene sokkal régebbre repít vissza, ennek ellenére – vagy éppen ezért – rengetegen rajonganak érte.

 Mi is a régizene?

Néhány éve már körbejártuk a témát, ahol rámutattunk: a hagyományos meghatározás szerint a régizenéhez tartoznak azok a nyugat-európai klasszikus zeneművek, amelyek a középkortól a barokkig tartó időszakban születtek (500-1750), de egészen a 19. századig feledésbe merültek. Az 1800-as évekig ugyanis általános volt az a tendencia, hogy a műveket a megszületésük után legfeljebb néhány évig játszották – persze akadtak kivételek, például az egyházi zenék között.

François Puget (1651-1707) festménye

Ennek a folyamatnak végül a kései 18. század, közvetve Mozart, Haydn és Beethoven vetett véget, akiknek darabjait haláluk után is rendszeresen és sikerrel játszották és játsszák ma is. Így a terminológiát tekintve a barokk kor végét, vagyis 1750-et, Johann Sebastian Bach halálát tekinthetjük a régizenei korszak végének. Vashegyi György, az Orfeo Zenekar és Purcell Kórus alapítója és karmestere viszont sokkal megengedőbb ezzel kapcsolatban: egy interjúban úgy fogalmazott, számára az a régizene, amikor a zeneszerző már nem él. A Müpa vele készült alábbi friss videójában elmondta: az olyan időben közelebbi alkotók esetében, mint például Bartók, Kodály vagy Dohnányi, jóval könnyebb a zenekutató dolga, hiszen meghallgathat korabeli felvételeket, amelyeken sokszor maga a szerző játssza vagy vezényli saját művét.

 Melyik zeneszerző volt a régizene-mozgalom úttörője?

A régizene-mozgalom úttörőjeként Mendelssohnt szokás emlegetni, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a világ újra felfedezte magának Bachot. Az ő közbenjárására valósult meg 1829-ben Berlinben az a koncert, amelyen Bach Máté-passióját – némi változtatással – a zeneszerző halála óta először játszották el közönség előtt.

 Az első nyomtatott kották

Kezdetben csupán a szájhagyomány és a kéziratok segítettek egy-egy dallam továbbörökítésében. A zene terjedésében később döntő szerepet játszottak az első zenei nyomdák, amelyek lehetővé tették, hogy a korábban csak kéziratos példányokból ismert darabok közkinccsé válhassanak. Eleinte különböző eljárásokkal kísérleteztek, ilyen volt például a fatáblás nyomás, amit a XV. század végén alkalmaztak először: így készült például az első magyar hangjegynyomtató, a kolozsvári Hoffgreff György nyomdájában Tinódi Lantos Sebestyén Cronicája. Az első, mozgatható típusról készült nyomtatott kotta kiadása a velencei Ottaviano Petruccihoz fűződik (1501), aki fémből készült betűket és menzurális hangjegytípusokat használt (ekkor még nem volt ütemvonal, a hangjegyek formái azonban már a hangok időtartamára is utaltak).

Francesco Spinacino művének kottája Ottaviano Petrucci kiadásában (1507)

 Mégsem Monteverdi írta az első operát?

Bár az első igazán jelentős operaként Monteverdi Orfeóját szokás emlegetni, az első opera Jacopo Peri Dafné című műve volt, amely feltehetően 1597-98 körül, a firenzei karnevál időszakában hangzott el először. A Fidelio cikke rámutat: a zeneszerzőt hamarosan megbízták egy következő művel, ez volt az Euridiké, amelyet már sokkal monumentálisabb keretek között, Medici Mária és IV. Henrik esküvői ünnepségén mutattak be 1600-ban.

 Bordalok, ivónóták

A régizene korántsem csak az emelkedett dallamok tárháza, hiszen az élet és a jó italok élvezete már azokban a századokban is része volt a mindennapoknak. A bordalok, ivónóták gyökerei egészen az ókori költészetig nyúlnak vissza, és a középkorban is előszeretettel magasztalták a bort és a borivást. Elég csak a Carmina Burana gyűjteményében fennmaradt vágánsdalokra gondolnunk, amelyeket Carl Orff zenésített meg a harmincas években. A barokk korszak szintén remek táptalaja volt a műfajnak, Jean-Philippe Rameau, a 18. század egyik legjelentősebb zeneszerzője például 1719-ben Avec du vin, endormons-nous („Aludjunk el borral”) címmel írt dalt.

 A zeneszerző, akit gyerekként elraboltak

A reneszánsz korban voltak, akik vérre menően komolyan vették a zenét. A nagy franko-flamand zeneszerzőt, Orlande de Lassust például a legenda szerint szép hangja miatt többször is elrabolták a Szent Miklós-templom gyermekkórusából más kórusok számára.

Fotó: BBC

 Régizene a filmekben

A filmművészet is korán rátalált a régizenében rejlő potenciálra, és hol korhű módon, kosztümös filmek aláfestéseként, hol pedig a drámai hatás fokozására alkalmazza. Nem véletlen, hogy az operaházak, a színházak, illetve a koncertek helyszínéül szolgáló szalonok számos filmben fontos szerepet kapnak, hiszen a kulturális események a feltöltődés mellett már évszázadokkal ezelőtt is remek alkalmat szolgáltattak a találkozásra és a legfrissebb pletykák begyűjtésére. Jól érzékelteti ezt a Choderlos de Laclos 18. századi levélregényéből John Malkovich, Glenn Close és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült 1988-as film, a Veszedelmes viszonyok. Az alábbi jelenetben Händel Xerxész (Serse) című operájának híres áriáját, az Ombra mai fùt hallhatjuk. Vivaldi muzsikáját is előszeretettel használják a filmes alkotások, sorozatok: C-dúr concertója például a Kramer kontra Kramerben (1976), a Moll Flandersben (1996) és a Casanovában (2005) is felcsendül. A sort természetesen még folytathatnánk.

Március 14-én ünnepli megnyitásának 16. évfordulóját a Müpa. Az eltelt több mint másfél évtized alatt az intézmény Európa egyik vezető kulturális központjává vált, de ami még nagyobb öröm: a falai között és a Müpa virtuális tereiben összetartó, sokszínű és hűséges közösség alakult ki. A közös ünneplés sajnos idén sem valósulhat meg a hagyományos formában, de a jeles alkalomból összeállítottunk egy különleges válogatást állandó „krónikásunk”, Réthey-Prikkel Tamás fotóművész legszebb képeiből, aki sokszor, sokféleképpen megörökítette már az épület különböző tereit, formáit és zugait.

Réthey-Prikkel Tamás a fotóválogatás kapcsán elmondta, hogy azért szereti fotózni a Müpát, mert építészetileg sokarcú és funkcionálisan is komplex épület, ebből adódóan a megörökítése egyszerre jelent izgalmas kihívást, és hagy teret a szabad alkotás folyamatának. Munka közben rengeteg lehetőség adódik a vizuális játékra, és arra is, hogy igazán szubjektív, az alkotó szemléletmódját tükröző képek készülhessenek.

"A fotók között akad, amelyeknél az elkapott pillanatot, másoknál az észrevett és türelmesen kivárt fényeket, megint másoknál a kompozíciós játékot szeretem legjobban" - mondja a nagyszerű fotóművész. Elárulta, hogy mindegyik épületegységben van kedvenc részlete, de a legnagyobb „alkotói nyomás” mindig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben nehezedik rá, hiszen ez a Müpa legismertebb tere, amelynek az újra- és átértelmezése valódi szakmai próbatétel. Úgy gondolja, talán a fellépő művészek is valami hasonlót érezhetnek, hiszen a kimagasló akusztikai minőség miatt itt minden hangnak tétje van.

Mi az alábbi 16 fotóval szeretnénk megköszönni minden nézőnknek azt a rengeteg szeretetet, biztatást és támogatást, amit az elmúlt több mint másfél évtizedben, és kiemelten ebben az utóbbi rendkívüli, végtelenül hosszúnak tűnő évben kaptunk és kapunk. Alig várjuk, hogy újra találkozhassunk: napfényben, este, koncertek előtt, előadások után, az épület bármely pontján!

A tavasz és a jó idő már csak karnyújtásnyira van, ám addig is érdemes a napjainkat, estéinket olyan koncertekkel és előadásokkal feldobnunk, amelyek segítenek maximálisan kikapcsolni. A Müpa Home ingyenes élő online közvetítései, amelyeket a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján követhetünk, hétről hétre üdítő meglepetésekkel szolgálnak minden műfajban. Mutatjuk, mi az, amit ezekben a napokban feltétlenül látni és hallani kell!

 Fotó: Posztós János

  Baráti, Várjon és a Concerto Budapest

„Hogy a harminchét esztendős művész jelenleg milyen párját ritkító biztonsággal hegedül, mutatja, hogy merte a 125 percnyi zenét élő hangversenyen rögzíteni. (…) Sehol semmi hangszeres gyarlóság, esetlegesség, sehol egy hamis vagy salakos hang. (…) A műértelmezések végsőkig letisztultak, nincs felesleg, az előadó mélyen meghajol az alkotó előtt” – írta a Magyar Narancs 2016-ban Baráti Kristóf Mozart összes hegedűversenyét és három zenekari kíséretes szólóművét felvonultató lemeze kapcsán. A virtuóz azóta csak még inkább belopta magát a zenerajongók szívébe, akik február 23-án Várjon Dénes zongoraművésszel, illetve a Concerto Budapesttel közös élő online koncertjén ismét meggyőződhetnek róla, hogy a kisujjában van Mozart.

Ezúttal a G-dúr hegedűversenyt élvezhetjük az előadásában, amely a zeneszerző 1775-ben Salzburgban komponált hegedűversenyei közül a harmadik. Ahogy arra Pándi Marianne rámutatott: ez Mozart első olyan érett alkotása, amelyben az idegen hatások mellett szuverén módon mutatkozik meg az egyéni lelemény. Várjon Dénes egy nem kevésbé magával ragadó művel készül: a c-moll zongoraverseny egyrészt hangneme miatt is különleges helyet foglal el Mozart kompozícióinak sorában (27 zongorakoncertje közül csak kettő van mollban), másrészt az operákon kívül nincs még egy olyan műve, amely a trombiták, kürtök és üstdobok mellett a teljes fafúvós kart is foglalkoztatja. Végül, de nem utolsósorban Baráti, Várjon és a zenekar Mendelssohn d-moll versenyművével zárja az estét, ami kétségtelenül felteszi a koronát a felemelő koncertre. A hangverseny egyik érdekessége egyébként, hogy karmestere ezúttal nincs a produkciónak.

A Concerto Budapest a Müpában (Fotó: Valuska Gábor)

 Kiváló orosz muzsika, egy ifjú orosz csellóvirtuóz és egy fiatal magyar karmester

Az orosz klasszikusok kedvelői semmiképp se hagyják ki a Nemzeti Filharmonikusok február 25-i koncertjét, hiszen Klasszikus szimfónia címmel két Csajkovszkij- és egy Prokofjev-mű csendül fel – méghozzá a zseniális fiatal orosz csellista, Alexander Ramm és a nemzetközi sikereket arató magyar karmester, Hontvári Gábor közreműködésével. Mindketten számos versenyen bizonyítottak már: a Vlagyivosztokban született Ramm a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult, majd 2015-ben ezüstérmet nyert a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen.

 „…lélegzetelállító játék… Ramm értelmezése egyértelműen igazolja a Rostropovich legendás Decca-felvételeivel való összehasonlítást. Egy fiatal csellista több mint sikeres debütálása… Színes és lírai játéka az első osztályba repíti” – fogalmazott vele kapcsolatban a Pizzicato.lu. Ilyen méltatások mellett nem csoda, hogy olyan karmesterekkel lép fel, mint Vladimir Jurowski és Valerij Gergijev, és olyan partnerekkel muzsikál, mint Julian Rachlin és Gyenyisz Macujev.

Hontvári Gábor a Zeneakadémián és a weimari Franz Liszt Hochschule für Musikon végzett, jelenleg a würzburgi Mainfranken Theater első karmestere és helyettes zeneigazgatója. Kvalitásait jól érzékelteti, hogy szakmája egyik legrangosabb megmérettetésén, a frankfurti Solti György Nemzetközi Karmesterversenyen megosztott második díjjal ismerték el.

  Mondák és mesék bűvöletében

Mondák, mesék és varázslatos tájak közt kalandozhat, aki február 27-én a Müpa Home-mal és a Budafoki Dohnányi Zenekarral tölti a szombat estét. Az elsősorban a romantikát fókuszba helyező hangverseny ugyanis Muszorgszkij népi mondavilágban gyökerező, Szent Iván éjszakáját megidéző Éj a kopár hegyen című szimfonikus költeményével indul, majd Stravinsky A tűzmadár című szvitje és Dvořák IX. (e-moll) szimfóniája teszi fel az i-re a pontot. A karmesteri pulpituson ezúttal a zenekar első vendégkarmestere, az olasz-osztrák származású Guido Mancusi áll, aki a Wiener Volksoper zenekarának vezetője, a Wiener Symphoniker vendégkarmestere és a Schönbrunn Orchester Wien vezető karmestere, emellett zeneszerzéssel is foglalkozik.

Guido Mancusi (Fotó: Matthias Leonhard)

„Szeretek itt dolgozni, mert ezekkel az őrülten jó zenészekkel bármit meg tudunk csinálni. Bátrak, és vállalják a kockázatot. Éppen ez az, amire a művészetnek szüksége van ahhoz, hogy igaz legyen” – vallotta a Budafoki Dohnányi Zenekarral való együttműködésről. Bár a zenekar ezúttal a klasszikus repertoárból válogat, a kortárstól kezdve a jazzen át a popig és a filmzenéig terjedő széles repertoárjuknak és nyitottságuknak köszönhetően az ország egyik legsokoldalúbb zenekaraként tartják őket számon. Büszkék saját big band formációjukra, emellett olyan sztárokat kísértek már, mint Sting, José Carreras, Andrea Bocelli vagy Quincy Jones.

Csemege a néptáncrajongóknak

A Müpa Home a néptánc szerelmeseinek is tartogat online meglepetést a jövő hétre. Február 24-én az idén 70 éves Magyar Állami Népi Együttes Körtánc című előadásának lehetnek élőben szem- és fültanúi: az antológiaszerű válogatás a Kárpát-medence magyarsága és a vele sorsközösségben élő nemzetiségek folklórjából merítve táncolja körbe a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Délvidéket és „Kis-Magyarországot”. A komoly múltra visszatekintő együttesben hagyomány és innováció egyesül, hiszen a népi kultúra megőrzésére való törekvés mellett a korszerűség, az aktualitás is fontos szempont számukra.

Fotó: Váradi Levente

Markáns, előremutató művészetfilozófiájuk nemzetközi szinten is a korszerű néptáncszínház egyik legfontosabb bázisává tette a Magyar Állami Népi Együttest. „Büszke vagyok arra, hogy már legalább háromszor el akart vinni képletesen a „folklórrendőrség”: a szakma konzervatív részénél bizonyos (…) előadásaink megütközést váltottak ki, pedig az új utakra való lépések sohasem voltak öncélúak. Évezredes hagyományainkban – elképesztő csoda folytán – százezrek tehetsége és hozzáadott szellemi java csodálatos egységgé állt össze” – fogalmazott az együttes vezetője, Mihályi Gábor Harangozó Gyula-díjas, érdemes és kiváló művész visszaemlékezésében.

Videóajánló: Esperanza Spalding

Aki valami könnyedebbre vágyna, bátran keresse fel a Müpa videótárát, ahol számtalan műfaj közül választhatja ki kedvenceit. Bár most nem utazhatunk, HD-minőségű felvételeinknek köszönhetően akár a legtávolabbi országok sztárjait is egy szempillantás alatt az otthonunkba varázsolhatjuk. Például az amerikai Esperanza Spaldingot, aki még 2009-ben nyűgözte le a Müpa közönségét, azóta pedig már a legnagyobb jazzcsillagok között tartják számon. Így egyúttal az időben is ugorhatunk egy nagyot, elfeledve egy koncert erejéig, miért is aggódunk 2021-ben. A jazz megkerülhetetlen és többszörös Grammy-díjas multiinstrumentalistája – énekel, basszusgitározik és nagybőgőzik – igazi felüdülést ígér ezekben a téli napokban. A videótár vágatlan felvételeinek eléréséhez mindössze egy ingyenes Müpa+ hűségprogramos regisztrációra van szükség.

Február 14-e Szent Bálint (vagy Valentin), a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentjének ünnepe, amely a 20. században a szerelmesek napjaként terjed el a világban. Ilyenkor a párok apró figyelmességekkel, virággal, édességgel vagy éppen egy szívhez szóló üzenettel ajándékozzák meg egymást, így kifejezve érzéseiket egymás iránt. Persze a szerelem nem csak egy napra korlátozódik, így a Müpa Valentin-napi listájával az év 365 napján azonnal romantikus hangulatot teremthettek!

Az elmúlt évek fellépőinek legszerelmesebb dalait gyűjtöttük most egy csokorba: Elvis Costello klasszikusa a Nagy Őről mesél, Cesária Evora bársonyos hangja csókra csábít, a Quimby slágere pedig a szívek mélyére hatol.  Tekerjétek fel a hangerőt, gyújtsatok egy gyertyát és egy pohár bor társaságában élvezzétek az andalító dallamokat.

Nem először állít a középpontba két zeneszerző-géniuszt a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös zenei maratonja. Korábban Mendelssohn és Schumann, valamint Debussy és Ravel műveit hallhatta egymás mellett a közönség, idén pedig a 19. század két romantikus zeneszerzője, Liszt és Berlioz életművének kiemelkedő darabjai kerülnek terítékre az egész napos koncertsorozaton. De kik voltak ők, hogy kapcsolódnak egymáshoz, és mit érdemes tudni a munkásságukról? Liszt-Berlioz-gyorstalpaló a február 6-ai maraton előtt!

Merész ötletből hagyomány

A Müpa és a BFZ zeneszerző-maratonja óriási sikertörténet, a 2008 óta minden évben megrendezett, minifesztiválnak is beillő eseménysorozat mára nemcsak a keményvonalas zenerajongók piros betűs ünnepe, de a bátortalanabb, klasszikus muzsikához esetleg még óvatosabban közelítő nézők is szívesen látogatják a 45 perces koncerteket. Ezt a hangversenytípust azelőtt a hazai közönség nem élvezhette, de nagy szeretettel fogadták, és hamar rendkívüli népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy a jegyekért gyakran harc folyt. Egészen mostanáig, hiszen ahogyan az életünk minden területére, a pandémia a hangversenyéletre is hatással volt. A jó hír azonban az, hogy bár idén személyesen nem, csak a képernyők előtt követhetjük a koncerteket, így azok sokkal több emberhez juthatnak el, és ezúttal azok is bepillantást nyerhetnek a két páratlan életmű darabjaiba, akik korábban – helyhiány vagy a távolság okán – esetleg kiszorultak a Müpa termeiből. A program idén is tizenegy koncertből áll, változatos műsorral, amelyben nemcsak szólózongora-koncertek, de családi matinéhangverseny, veretes kórusművek és szimfonikus költemények is szerepelnek.

Liszt a zongoránál - Josef Danhauser festménye

Miért pont Liszt és Berlioz?

Erre a kérdésre könnyű a felelet, a romantika két kimagasló alakja, Liszt Ferenc és Hector Berlioz ugyanis nemcsak egymás kortársai, de közeli barátok is voltak. Pályájuk és magánéletük is keresztezte egymást, és életművükkel mindketten maradandó hatást gyakoroltak a komolyzene alakulására – bátor és friss művészetükkel megújították a szimfonikus muzsikát és a versenymű műfaján is rajta hagyták kézjegyüket. Jól érzékelteti Liszt jelentőségét, és azt, hogy nélküle a mai zene szinte elképzelhetetlen lenne, hogy a kései műveiben már olyan zenei határokat feszegetett, amelyekből kiindulva végül szárba szökkenhetett a 20. századi muzsika. Ráadásul virtuozitásával a zongorajátszás technikáját is olyan módon reformálta meg, hogy az utódok egész sora építhette erre a játékmódját. Berliozt pedig a francia romantika úttörőjeként és egyik fő képviselőjeként, valamint az állandóan visszatérő téma megjelenése miatt Wagner egyik előfutáraként is szokás emlegetni, sőt: benne tiszteljük a modern zenekar egyik megteremtőjét is. A két zeneszerzőnek ráadásul nemcsak az életútja találkozott több ponton is, hanem műveik is mutatnak hasonló vonásokat: éppen ezért érdemes egymás mellett, egymás fényében is megvizsgálni ezeket az alkotásokat.
 

Hector Berlioz

This is the beginning of a beautiful friendship

De hogyan is találkozott ez a két zseniális elme? 1830 végén, Párizsban, a Fantasztikus szimfónia ősbemutatója előtt ismerkedtek meg egymással. A beszámolók és leveleik tanúsága szerint azonnal megtalálták a közös hangot, így nem volt kérdés, hogy ez egy élethosszig tartó barátság kezdete, amelynek mélységéről az is árulkodik, hogy bár Berlioznak ez nem volt szokása, összetegeződtek Liszttel, akit még esküvői tanújának is felkért. De arra is akadt példa, hogy együtt dolgoztak: az Esz-dúr zongoraverseny ősbemutatóját Weimarban Berlioz dirigálta, míg a zongoraszólamot értelemszerűen maga a szerző játszotta.

Liszt az évek, évtizedek során mindvégig kitartott amellett, hogy barátja kivételes tehetség, ezért rendkívül sokat tett Berlioz műveinek elismertetéséért, például a német közönség nagyrészt általa ismerte meg a francia zeneszerző munkáit. Liszt egy 1837 decemberében kelt levelében a következőt írta Berlioznak: „… Hála Istennek volt elég érzékem ahhoz, hogy felfogjam géniuszod jelentőségét és az első műveid megkérdőjelezhetetlenül magas értékét. Azt is hiszem, hogy jogomban áll nem bókolni az Invalidusoknál aratott sikeredért (köztünk ez badarság volna), mintsem hogy ujjongjak őszintén és lelkesen, amiért teljes és komplett igazság tétetett neked végre valahára. […] Azoknak, mint te is, akik kitartóan törekedtek, meg kell kapniuk a jutalmukat.” Látható tehát, hogy Liszt nemcsak támogatta barátját, de őszintén örült, amikor Berlioz hosszú várakozás után komolyabb sikereket aratott. Egyébként a két zeneszerző több tanulmányt és kritikát is közölt egymás műveiről és koncertjeiről, ezek egyikében Liszt a következőt fogalmazta meg: „A zseni nem más, mint türelem – állítja Buffon, és van-e, aki ezt Berlioztól elvitathatná? Ettől az inkább akadémikus, mint találó meghatározástól függetlenül le kívánjuk szögezni, hogy a zseni: nagyság az eredetiségben; a zseni a formáját megteremtő gondolateszmény; a végtelen érzetének megnyilvánulása a végesben. Márpedig mely zenei műalkotások tanúsítják magasabb fokát az újítás merészségének, a gondolati mélységnek és a formai gazdagságnak, mint a Harold és az Epizód egy művész életéből?”

Találkoznak-e a párhuzamosok a végtelenben?

Berliozt a komolyzenében kevésbé járatos magyarok elsősorban a Rákóczi-indulóhoz kötik: a darab alapja a Rákóczi-nóta, a szerzője ismeretlen, viszont többen is feldolgozták, köztük Liszt és Berlioz is. Ez egy közös pont kettejük életében, de akad számos különbözőség is, amelyek közül az egyik legérdekesebb, hogy míg Liszt közismerten virtuóz tehetségű zongoraművész volt, Berlioz, bár több hangszerrel is megpróbálkozott, egyiken sem játszott túl jól, és azon kevés komponisták egyike volt, aki nem tudott zongorázni.

Nem hasonlított személyük és műveik fogadtatása sem: Liszt már az 1830-as években szupersztárnak számított, és az ő nevéből ered a Heinrich Heine által alkotott lisztománia kifejezés is, amely szóval először az 1841/42-es berlini koncertsorozat kiváltotta sikert és hisztériát jellemezte a költő. (Ez azonban nemcsak szakmai, hanem – ha úgy tetszik – magánéleti sikereket, és buzgó hölgytársaságot is jelentett...) Ezzel szemben Berlioz pályája egyfajta hullámvasút volt, olykor szerette, máskor elmarasztalta a kritika, sokszor ünnepelték, de gyakran váltott ki ellenérzést is a közönség tagjaiból, mivel sem a stílusa, sem a habitusa nem volt olyan vonzó és kellemes, mint Liszté. Vitatott, sőt botrányos nőügyei persze neki is akadtak, kezdve a boldogtalan házasságával, de Liszt az arisztokratikus megjelenésével és sima modorával egész biztosan népszerűbb volt az ellenkező nem táborában. Látható tehát, hogy két meglehetősen különböző, mégis hasonló talentumú nagyság találkozott a 19. század mozgalmas évtizedeiben, akik egészen Berlioz 1869-ben bekövetkezett haláláig ápolták a barátságukat, inspirálták egymást, és olyan közös örökséget hagytak ránk, amely a mai napig foglalkoztatja és lenyűgözi a zenerajongó közönséget. Ebből a hihetetlen gazdag termésből kaphat ízelítőt, aki február 6-án bekapcsolódik a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar maratonjának ingyenes, online közvetítéseibe.       

A műsorban Liszt két zongoraversenye, Prométheusz című szimfonikus költeménye, kórusművei és egyes alkotásainak jazzfeldolgozásai mellett többek között Berlioz már említett Fantasztikus szimfóniája és Harold Itáliában című műve is hallható lesz. A nap folyamán olyan sztárszólistákkal találkozhat a közönség, mint Bogányi Gergely, Báll Dávid, Fejérvári Zoltán, Balog József, Palojtay János, Balogh Ádám zongoraművészek vagy Szűcs Máté brácsaművész, de itt lesz a Szent Efrém Férfikar és a Jazzical Trió is! A MÁV Szimfonikus Zenekart Daniel Boico, az Óbudai Danubia Zenekart Hámori Máté, a Győri Filharmonikus Zenekart Berkes Kálmán vezényli, a Pannon Filharmonikusok Vass András, a Budapesti Fesztiválzenekar pedig Fischer Iván vezetésével lép színpadra.

A részletes program ide kattintva olvasható, a közvetítéseket pedig a Müpa honlapján és Youtube-csatornáján követhetik az érdeklődők.

A Müpa egyik missziója a fiatal zenei tehetségek támogatása, amely a mostani pandémiás helyzetben talán még kiemeltebb szerepet kap, mint egyébként. A Jazz Showcase a hazai jazz-zenekarok számára évek óta az egyik legfontosabb fellépési lehetőség, ahol megmutathatják magukat a szélesebb közönség és a szakma képviselői előtt.

Az évek során számos, ma már  ismert és elismert jazzista próbálgatta a szárnyait a Jazz-tehetségbörze színpadain: Jónás Vera, Harcsa Veronika, Csemer Boglárka, Gájer Bálint vagy éppen az esti gálakoncertet adó Subtones együttes vezetője, Subicz Gábor is anno a Jazz Showcase fellépői voltak. Az ő dalaikból válogattunk most.

Érdemes esz tehát figyelemmel kísérni január 24-én 14 órától a fiatal tehetségek koncertjeit a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján, hiszen nem kizárt, hogy néhány év múlva már a legnagyobb fesztiválokon fognak zenélni. 

Bármilyen szakmát is válasszunk, fiatal kezdőként számtalan kihívással kell szembenéznünk. Ez különösen igaz a zenésztársadalomra, ahol a tehetség és a szorgalom mellett gyakran egy jó adag szerencsére is szükség van ahhoz, hogy valaki érvényesülni tudjon. A Müpa már 2008 óta minden évben lehetőséget ad a jazz feltörekvő csillagainak, hogy nagyobb közönség előtt is megmutathassák magukat: összegyűjtöttük, kikre figyelhettünk fel a Jazz Showcase 13 éves története során, és kikkel találkozhatunk idén.

Jazz Showcase a Müpában © Kotschy Gábor / Müpa

A közösségi média térhódításával egyre könnyebb nagy tömegekhez eljutni, de kétségtelen, hogy a tehetségkutatók még napjainkban is virágkorukat élik: sok fiatal előadó ennek a formátumnak köszönheti, hogy szélesebb körben is megismerték. Bár az ilyen jellegű tévés műsorokra sokan vörös posztóként tekintenek, számos olyan verseny létezik, amelyre az egész szakma odafigyel, és ahol a győztesek komoly ösztöndíjakkal és lehetőségekkel gazdagodnak.

  Világsztárok nyomdokaiban

Az olyan, fiatal művészeket felvonultató rangos megmérettetések, mint például a Thelonious Monk Jazzverseny vagy a Montreaux-i Jazzverseny minden alkalommal hatalmas lökést adnak egy-egy karriernek. Már a zsűritagok névsora is lenyűgöző: a Thelonious Monkról elnevezett verseny történetében többek közt Branford Marsalis, Pat Metheny, Herbie Hancock, Quincy Jones, Patti Austin, Dee Dee Bridgewater, Al Jarreau és Diana Krall is betöltötte már ezt a szerepet. Az eddigi nyertesek között olyan neveket találunk, mint Jazzmeia Horn, Jamison Ross, Jane Monheit, Avishai Cohen vagy Cécile McLorin Salvant, aki 2019 őszén – alig 9 évvel versenygyőzelme után – már háromszoros Grammy-díjasként tért vissza a Müpába.

A Thelonious Monk Jazzverseny 2010-es dobogósai: Charenee Wade, Cyrille Aime és Cécile McLorin Salvant © Thelonious Monk Institute of Jazz

A Montreaux-i Jazzfesztivál is páratlan lehetőségeket tartogat: a 2013-as gitárverseny első helyezettje, Leandro Pellegrino Dianne Reeves Beautiful Life című lemezén dolgozhatott többek közt Gregory Porter és Richard Bona oldalán, a 2011-ben diadalmaskodott zongorista, Piotr Orzechowski pedig többek közt Philip Glass és Steve Reich zeneszerzőkkel, illetve Randy Breckerrel és Avishai Cohennel működött együtt.

  A Jazz Showcase felfedezettjei

A hazai jazzszíntér legnépszerűbb előadóiról sokan nem is gondolnák, hogy valaha bizony ők is csak vágytak az ismertségre és elismerésre. Elég csak Harcsa Veronikát említenünk, aki annak idején az első Jazz Showcase-en a Zeneakadémia jazztanszakának végzős hallgatójaként lépett színpadra kvintettjével a Müpában. Azóta nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is jegyzik a nevét, és olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Erik Truffaz, Kris Defoort vagy Nicola Conte. Sőt, idén az eseménysorozat zsűritagjaként üdvözölhetjük újra. Az alábbi 2013-as videóban már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben zenél állandó zenésztársával, Gyémánt Bálinttal.

 Szintén a Müpa tehetségbörzéjén került reflektorfénybe Pátkai Rozina, aki ugyanabban az évben egyik dalával elnyerte az amerikai Independent Music Awards közönségdíját. Az ország legrockosabb jazzegyütteseként számontartott Special Providence, a csodálatos Fábián Juli, a magyar Michael Bubléként emlegetett Gájer Bálint, a Premecz Mátyás vezette Kéknyúl zenekar és a rendkívül sokszínű zenei világgal rendelkező Jónás Vera is felbukkant a sokszínű mezőnyben.

Hatalmas utat járt be Csemer Boglárka (Boggie) is, aki 2012-ben kvartettjével bűvölte el a Jazz Showcase közönségét, később pedig Parfüm című klipjével és eurovíziós szereplésével hívta fel magára a figyelmet. A Müpa különösen fontos helyszín számára, hiszen a Jazzy Rádió 2011-es dalversenyén is itt, a Fesztivál Színház színpadán kapta élete első díját a Japánkert című daláért. (A Jazz Showcase-en készült alábbi videóban 04:07-től hallható.)

  Rajtuk a világ szeme: Jazz Showcase 2021

Idén rendhagyó módon a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján lehet majd követni a hat versengő zenekar produkcióját felvételről, a Müpa Home ingyenes közvetítésének keretében. A január 24-én 14 órától zajló Showcase házigazdája ismét Novák Péter lesz, és ezúttal is neves nemzetközi zsűri választja ki a legfigyelemreméltóbb csapatot: Borbély Mihály klarinét- és szaxofonművész, Harcsa Veronika jazzénekes, Binder Károly zongoraművész, zeneszerző, Bágyi Balázs jazzdobos, a Magyar Jazz Szövetség elnöke, László Attila gitárművész, zeneszerző, Steve Rubie zeneművész, a londoni Club 606 tulajdonosa, Martyna Markowska, a Katowice JazzArt Festival művészeti igazgatója, Nadin Deventer, a Jazzfest Berlin művészeti igazgatója és Igor Vida, a Jazz Klub DS elnöke. Emellett a nézők online szavazataira is számítanak az ifjú tehetségek – január 24-én 14 órától ide kattintva lehet voksolni az utolsó börzekoncert végéig –, a nyertes pedig kiemelt fellépési lehetőséget kap a Müpa következő évadában.

Borbély Mihály © Perger László

Az eseménysorozat számos alkalommal bizonyította, hogy az életkor csak egy szám, és sokszor a legfiatalabbak is képesek lenyűgözni a zsűrit és a közönséget. 2011-ben például az akkor 13 éves révkomáromi dobos, Hodek Dávid érett zeneiségével győzte meg a hallgatóságot. Az idei versenyen is akadnak pimaszul fiatal tehetségek: a Fehér Fábió Trió névadó vezetője és gitárosa Fazekas Tamás doboshoz hasonlóan mindössze 18 éves, basszusgitárosuk, Berki Tamás pedig 19. Instrumentális fusion jazzt játszanak, saját szerzeményeik sikerét pedig jól mutatja, hogy egyik dalukkal bekerültek a Magyar Jazz Szövetség által kiírt 2020-as Jazz Combo Verseny döntőjébe. A Bolyki Tamás Quartet 2019-ben ugyanezen a megmérettetésen első helyen végzett, Bolyki Tamás dala, az Expose pedig megkapta a legjobb kompozíciónak járó díjat. Jazzes alapokra épülő, más irányzatok bevonásával születő számaik izgalmas koncertet ígérnek. Ugyancsak szívesen kalandozik a különböző műfajok között a Bettika Quintet: az énekesnő és zeneszerző csapata a jazz, a szabad improvizáció, a világzene és a kortárs verszene elemeit is felhasználja.

© Bakos Bettika Quartet

A Baló Sámuel Trió a zenekarvezető grazi jazz-zongora-tanulmányainak tapasztalatát olyan szerzeményekben szintetizálja, amelyekben a hardbop és a modális jazz elemei organikus egységet alkotnak a magyar népzenei motívumokkal. A Horváth Albert Quartet zongoristáját, Horváth Albertet 2020-ban a Magyar Jazz Szövetség az év fiatal jazz-zenészévé választotta, sikeres ifjú tehetségekből álló zenekara jazzt és funkot játszik neo-soullal és R’n’B-vel meghintve. Végül, de nem utolsósorban a Varga Dávid Quintet zárja a börzét, akik a swingkorszakot megidézve Frank Sinatra, Tony Bennett és Michael Bublé repertoárjából válogatnak.

© A Baló Sámuel Trió

 A Jazz Showcase természetesen nem lenne teljes az esti nagykoncert nélkül, amit élőben nézhetünk otthonunkban. A Subicz Gábor vezette Subtones ezúttal már Jónás Vera és Kiss Flóra magával ragadó vokáljával, Szarvas Dávid ütőhangszeres-beatboxerrel és Lukács Miklós cimbalomművésszel kiegészülve egy egészen friss, 21. századi jazz-funkot varázsol majd a képernyőkre.

Egy testvér optimális esetben életre szóló társ, akivel véd- és dacszövetséget kötve nézhetünk szembe a világgal. Persze Káin és Ábel óta tudjuk, hogy ez nem mindig van így, azonban egy biztos: rengeteg testvér a színpadon is tökéletesen rezonál a másikra. Most az elmúlt évtizedek és a jelen népszerű rockzenekarainak háza tájáról gyűjtöttünk össze néhány izgalmas példát. Annyit elárulhatunk, hogy az egyik testvérpár hamarosan a Müpa színpadán mutatja be debütáló lemezét!

Fotó: Getty

„A lélek szintjén ez egy felbonthatatlan dolog, az idők végezetéig ő az az ember lesz, akivel az anyag szintjén ennyire szoros a kapcsolódásunk” – idézi Molnár Judit Eszter klinikai szakpszichológus testvérekkel kapcsolatos gondolatát a Mindset Pszichológia cikke. A testvérünk a múltunk és jelenünk elidegeníthetetlen része: védelem, szövetség, társ. Nem véletlen, hogy számos olyan zenekart találunk, ahol a testvérek közösen alkotnak és lépnek színpadra, bár sajnos olyan is előfordul, hogy a kezdeti egyetértés komoly ellentétté fajul. És még mielőtt bárki hiányolná a lánytestvéreket, hangsúlyozzuk: a téma rendkívül sok lehetőséget kínál, mi azonban ezúttal a férfiakra fókuszálunk.

  Malcolm és Angus Young (AC/DC)

A legendás AC/DC alapítója, a ritmusgitáros Malcolm Young mindössze 20, testvére és örök harcostársa, a gitáros Angus Young pedig 18 éves volt, amikor 1973-ban megalapították a zenekart. Sőt, nem csak ők jeleskedtek a zenélésben a családban: idősebb testvérük, George a hatvanas évek egyik ausztrál slágerzenekara, a The Easybeats tagjaként, míg legidősebb bátyjuk, Alex az Egyesült Királyságban alapított Grapefruit basszusgitárosaként aratott sikereket.

Fotó: Stan Behal / The Toronto Sun

  Liam és Noel Gallagher (Oasis)

Az Oasis két oszlopos tagja kétségtelenül kakukktojás a válogatásunkban, hiszen annak ellenére, hogy zseniális zenészek és a britpop történetének egyik legnépszerűbb zenekarát hozták össze, a csapat elsősorban kettejük heves viszálykodása miatt oszlott fel 2009-ben. A közösségi oldalakon és a bulvárlapok hasábjain időről időre olvashatunk nem szűnő ellentéteikről: legutóbb például Liam kapzsinak nevezte Noelt, amiért az állítólag visszautasított egy 130 millió dolláros ajánlatot egy eredeti felállású Oasis-turnéért. Noel természetesen cáfolt, feltételezve, hogy testvére biztos csak az új kislemezének akar hírverést.

Liam és Noel 1995-ben © Stefan De Batselier

  Colin és Jonny Greenwood (Radiohead)

A Radiohead basszusgitárosa, Colin Greenwood és multiinstrumentalista öccse, a gitáros-billentyűs Jonny Greenwood Gallagherékkel szemben remekül kijön egymással. Különleges zenei ízlésüket Colin elmondása szerint többek közt nővérüktől, Susantől örökölték, aki korán megismertette velük az olyan rétegzenének számító zenekarokat, mint a The Fall, a Magazine vagy a Joy Division. Emiatt ki is nézték őket a suliban, ahol a többiek az Iron Maidenért voltak oda. A Radioheadről szóló könyvben így mesélt az öccsével való közös munkáról: „Nagyon jó együtt dolgozni, és az, hogy folyamatosan együtt vagyunk, megkönnyíti, hogy betartsam az anyámnak tett ígéretemet, miszerint a fél szemem mindig tartsam rajta. De egyébként nem nehéz vigyázni rá, mert nagyon jól viselkedik”.

Fotó: Michael Putland / Getty Images

  Caleb, Nathan & Jared Followill (Kings of Leon)

Ismét egy kakukktojás a listánkban, legalábbis abból a szempontból, hogy itt nem pusztán egy testvérpárról beszélhetünk, hanem rögtön három testvérről – Caleb, Nathan és Jared Followillről –, akikhez unokatestvérük, Matthew is csatlakozott. A többszörös Grammy-díjas Kings of Leon tökéletes példája a jól működő családi biznisznek: már gyerekkorukban beléjük ivódott a zene szeretete, ráadásul fiatalon megismerték a folyamatos „turnézás” előnyeit és hátrányait, mivel vándorlelkész apjukkal járták az országot egy Oldsmobile-ban. A dobos Nathan egy interjúban elmesélte: testvérével, az énekes Calebbel gyakran vitáznak és brutálisan őszinték egymással. Sőt, egyszer egy lány miatt is összeverekedtek, így a másnapi fotózáson ő összeragasztott szemüvegben, Caleb pedig sminkben és napszemüvegben állt a kamera elé. Nathan bevallása szerint időnként okoz nehézségeket, hogy rokonokkal zenél, előny viszont, hogy teljesen őszinték egymással.

Fotó: kingsofleon.com

  Win és William Butler (Arcade Fire)

Hasonlóan családias a munkakörnyezet az Arcade Fire-nél, ahol a két testvér, William Butler (szintetizátor, basszusgitár, gitár és ütőhangszerek) és Win Butler frontember mellett Win felesége, Régine Chassagne szintén a csapatot erősíti. William egyébként sikeres filmzeneszerző is, a Her (A nő) című film zenéjéért például Oscarra jelölték. Volt kitől örökölniük a muzikalitásukat, hiszen a két testvér édesanyja, Liza Rey Butler kiváló hárfaművész, aki időnként szívesen el is játssza hangszerén az Arcade Fire dalait.

Középen kalapban Win, jobbra tőle kék-fehérben William (Fotó: Arcade Fire)

  Lázár Domokos és Lázár Ágoston (Esti Kornél, Lázár tesók)

Végül, de nem utolsósorban jöjjön egy ismert hazai testvérpár, Lázár Domokos és Ágoston, akik amellett, hogy az egyik legnépszerűbb magyar rockzenekar, az Esti Kornél tagjai és mozgatórugói (Domokos gitáros- énekes, Ágoston dobos), az egykori Pegazusok Nem Léteznekből is ismerősek lehetnek. Ahogy azt a közös munkájuk is mutatja, jól rezonálnak egymásra, és sok olyan ötletük hevert parlagon, amik nem illettek az Esti Kornél harsányabb világába. Így született meg Lázár tesók névre hallgató duójuk, ahol a melankolikus, akusztikus, minimál hangszerelésű dalok kapnak teret, 2020 őszén pedig Hullámtörés címmel megjelent első lemezük.

Fotó: Bátori Gábor Sinco

 Ágoston a hvg.hu-nak elmondta: „Amúgy is kézenfekvő, hogy tesók vagyunk, jól tudunk együtt dolgozni, mint kiderült, miért ne csinálnánk meg ezeket a dalokat. A Kornélban is sok zenét én hozok, a legtöbb szöveget a Dodi (Domokos – a szerk.), hasonlóan alakult ez a felosztás ennél a lemeznél is”. Az albumot a Müpa színpadán vendégzenészekkel mutatják be január 21-én 20 órától, amit a nézők a Müpa Home Live online közvetítésének köszönhetően élőben, ingyenesen követhetnek otthonról. A Hullámtörésnek ez lesz az egyetlen budapesti lemezbemutatója – már csak ezért sem érdemes kihagyni!

Abban gyaníthatóan sokan egyetértünk, hogy 2020 nem volt a legjobb évünk, és a legtöbben szeretnénk végre magunk mögött tudni ezt a különös és gondterhes időszakot. De mit együnk, tegyünk és hallgassunk, hogy a következő év jobban kezdődjön? Mindent megoldó képlettel és egységes, bombabiztos recepttel ugyan nem szolgálhatunk, de elhoztuk nektek a kedvenc hagyományainkat és tippjeinket, hogy kedvetekre válogathassatok közülük.

Fotó: insider.com

Finom és/vagy egészséges falatok

Az elmúlt év hátra hagyásához és az új esztendőbe való belépéshez számos népszokás és babona kapcsolódik szerte a világon, ilyenkor hagyományosan a jövő szerencséjét és gazdagságát alapozzuk meg a megfelelő ételek kiválasztásával és elkészítésével.  A népi hiedelmek szerint a bőséget és a termékenységet segítjük elő a különböző tradicionális fogások elfogyasztásával: a malacsült például nemcsak Európában hozza el a szerencsét, de a tengerentúlon is bizakodva falatoznak belőle, a japánok soba tésztát esznek, az öreg kontinens északi országaiban a különböző halas fogásokra esküsznek, míg Lengyelországban például a hering számít tipikus szilveszteri ételnek. Szóval, ha idén a virsli-lencsefőzelék kombináció mellett kipróbálnátok valami mást is, kóstoljatok bele bátran más országok hagyományaiba! Hogy egy különösen szórakoztató szokást (és finom csemegét) ajánljunk spanyol és portugál nyelvterületek egy részén például szokás egy tucat (a hónapokat jelképező) szőlőszemmel vagy mazsolával várni az újévet, éjfélkor megenni a szemeket, majd a szemek édessége vagy savanyúsága alapján megjósolni, hogy az adott hónap hogy alakul majd.

A nagy elhatározásoktól az apró sikerekig

Ki ne fogadta volna meg újévkor, hogy megszabadul valamilyen káros szokásától vagy épp belekezd valami hasznosba? Heti három edzés, pár kiló mínusz, esetleg kevesebb képernyőidő… ismerős, ugye? Már az ókori Babilonban is szokás volt fogadkozni az isteneknek, ráadásul elődeink nem aprózták el: közel kéthetes fesztivál keretében tették meg fogadalmaikat. Manapság már nem ünnepeljük ilyen hosszan az évkezdést, de az újév manapság is épp megfelelőnek tűnik, hogy elkezdjük a régóta halogatott testmozgást, belevágjunk valami újba vagy elengedjük rossz beidegződéseinket. Sajnos azonban ilyenkor hajlamosak vagyunk túl sokat várni magunktól és a fogadalmainktól, ezért mikor elfogy a lendület, alábbhagy a lelkesedésünk. Emiatt a témával foglalkozó pszichológusok azt mondják, érdemes kicsiben, azaz könnyen teljesíthető tételekkel kezdeni, és fokozatosan emelni a tétet. Szóval ha eddig sosem futottunk, nem feltétlenül kell megcéloznunk egy őszi maratoni nevezést, az is megteszi, ha néhány hónap alatt a rendszeres sétától eljutunk a könnyed kocogásig. Vagy például digitális túladagolás esetén nem kell nagy dérrel-durral letörölnünk az összes közösségi applikációt a telefonunkról, elég, ha kezdetnek mondjuk étkezés közben vagy a családtagjainkkal beszélgetve nem vesszük kézbe az okoskészülékeket. És ha eddig csupa gyorskaján éltünk, apránként iktassunk be egy-egy egészségesebb, finom fogást. Az apró eredmények így idővel növelik az önbizalmunkat, lelkesedésünket, és ez később segíti majd a nagyobb lépések megtételét. A legjobb tippet pedig a végére hagytuk: ha idén azt fogadnátok meg, hogy több kultúrát és művészetet engedtek az életetekbe, olyan képernyőidőt ajánlunk nektek, ami garantáltan feltölt! Keresve sem találhatnánk a téli hónapoknál jobb időszakot a Müpa Home és a Müpa Home Live közvetítéseinek követésére, amelyek között – mivel több műfajban kínálunk változatos műsorokat – mindenki megtalálhatja a kedvére valót, ráadásul az otthonotok biztonságos kényelméből férhettek hozzá a legnagyobb hazai és nemzetközi sztárok produkcióihoz. Ráadásul tudományosan igazolt tény, hogy a zenehallgatás valóságos tűzijátékot okoz az agyban, így az egész évet ünneppé varázsolhatjátok, ha rendszeresen élvezitek a muzsikát!

Jótett helyébe jót várj

A világunk talán most nem a legderűsebb hely, és sajnos sok szomorú dolog történik, de fontos észrevenni, hogy mi magunk is rengeteget tehetünk a dolgok jóra fordulásáért. Ám akárcsak az újévi fogadalmak esetében, itt sem muszáj rögtön a legkeményebb, világmegváltó feladatokat választani, az is elég, ha felismerjük, hol segíthetünk a környezetünkben. Ha van olyan ügy, amely közel áll a szívünkhöz, esetleg rendelkezünk felesleges energiával vagy javakkal, amelyek mások hasznára válhatnak, ne fukarkodjunk velük: adjunk át belőlük a rászorulóknak vagy támogassunk számunkra fontos kezdeményezéseket! A hatás pedig egész biztosan nem marad el, aki egyszer megtapasztalja, milyen érzés egy jó ügyért tenni, amelyben hisz, azzal olyan energiái szabadulnak fel, amelyek létezéséről korábban sejtelme sem volt. Különösen, ha a választott ügy az életmentés! Jól tudják ezt a rendszeres véradók, és most minden eddiginél fontosabb, hogy aki megteheti, vért vagy vérplazmát adományozzon. A gyógyult koronavírus-fertőzöttek véréből előállítható különleges plazmakészítményt ugyanis az orvosok súlyos állapotú betegek gyógyításában tudják alkalmazni, és az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, ez egy rendkívül eredményes terápia. Aki tehát a szerencsés gyógyultak közé tartozik, és elég erőt érez magában, mindenképpen ajándékozzon reményt valakinek, aki még a gyógyulás elején jár! 

Tanulás a rosszkedv ellen?

A téli depresszió ellen nincs is jobb, mint az örömhormon! Nade hogyan juthatunk hozzá? Nos, ennek sok módja létezik, a fent említett tevékenységek mindegyike alkalmas az örömérzetért felelős vegyületek felszabadítására, de ha további ötleteket kerestek, eláruljuk: mikor valami új dolgot vagy tevékenységet próbálunk ki, bekapcsol az agy jutalmazó mechanizmusa, és örömérzettel tölt el minket. Szóval ha esetleg van valami kedvelt foglalatosságotok, bátran lépjetek szintet benne, sajátítsatok el új dolgokat! Például ha szerettek sütni, vegyetek részt sütikészítő workshopon, ha mindig is érdekelt benneteket az olasz kultúra, tegyetek egy próbát a nyelvvel, ha pedig a klasszikus zenét szeretnétek közelebbről megismerni, nos, ebben a Müpa is örömmel segít – a lényeg, hogy érdemes kilépni a megszokott keretek közül, és belevágni valami ismeretlenbe! 

Strauss és Haydn – újévi koncertek, amelyeket nem érdemes kihagyni

A világ talán leghíresebb újévi koncertje a Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi hangversenye a Musikverein meseszép, virágdíszekbe boruló Aranytermében. Az eseményre évekre előre elkelnek a jegyek, és minden alkalommal óriási figyelem övezi; közel száz ország sokmilliós közönsége ül pezsgővel vagy kakaóval otthonában, és ünnepli a Strauss-dinasztia (és kortársaik) dallamaival az újévet. Idén ugyan a helyszínen nem fogadhatnak nézőket, de a Filharmonikusoknak így sem kell lemondaniuk a tapsról, hiszen bárki kifejezheti a tetszését, és online regisztrációt követően elküldheti a zenekarnak, a feladott tapshangokat pedig a koncert alatt élőben játsszák majd le a teremben!

Fotó: Baráth Emőke © Raffai Zsófia

Újév estéjére pedig egy másik, szép hagyományokkal rendelkező programot is ajánlunk. A Müpa minden évben Haydn-hangversennyel lép át az új esztendőbe, és – bár a körülmények rendhagyóak – ez idén sem lesz másként! A teremtés című oratóriumot a Müpa Home Live közvetítéssorozatának köszönhetően élőben, online láthatjátok majd, és ez alkalommal a kiváló fiatal karmester, Farkas Róbert dirigálja a Magyar Állami Operaház Zenekarát és a Magyar Rádió Énekkarát, míg szólistaként Baráth Emőke, David Fischer és Sebestyén Miklós lép színpadra. A teremtéstörténetet feldolgozó, optimizmust és derűt sugárzó művel kívánunk mindenkinek sok erőt az előttünk álló kihívásokhoz, és boldog, művészettel teli 2021-et! Találkozzunk jövőre is!

Az idei karácsony határozottan más lesz, mint az eddigiek. Sokan nem találkozhatnak a megszokott módon szeretteikkel, így az ajándékozás is más értelmet nyer. Most, hogy a közösen töltött idő még inkább felértékelődött, élményt adni különösen jó döntés, hiszen ennek köszönhetően lesz mit várni: hogy végre újra élvezhessük egymás társaságát és a közös pillanatokat. Karácsonyi ajándékötletek kultúrarajongóknak!

Fotó: articgoneape / Getty Images

A jelenlegi rendkívüli helyzetben sajnos még mindig nem tudjuk, mikor látogathatunk el újra egy klassz koncertre vagy előadásra, azonban az egyre szaporodó online közvetítések segítenek, hogy akár egymástól távol, mégis együtt nézhessük, hallgathassuk kedvenceinket. Talán még sosem volt ilyen nagy szükség a közös programok ígéretére, amelyeket idén egy ajándékutalvány formájában könnyedén a fa alá tehetünk. Aki esetleg még mindig nem találta meg a tökéletes ajándékokat, annak különböző ötletekkel segítünk, hogy ebben a különös, nehéz évben is nagy legyen az öröm a csillagszórók alatt!

  Jazzrajongó szülőknek

Az év egyik szívbemarkoló híre volt, hogy a világ legkreatívabb jazz-zongoristájaként emlegetett legenda, Keith Jarrett visszavonul a koncertezéstől. Így még szerencsésebbeknek mondhatják magukat, akik ott lehettek a legutóbbi budapesti koncertjén, és talán még fontosabbá vált frissen megjelent lemeze. Október végén ugyanis napvilágot látott a Müpában adott 2016-os koncertjének felvétele, a Budapest Concert, amelynek közönségéről, hangulatáról a zenész maga is szuperlatívuszokban nyilatkozott. Jazzrajongó szülőknek igazi ínyencség, ami egy különleges teaválogatás társaságában igazi telitalálat, ha pedig egy Müpa-ajándékutalvánnyal is megtoldjuk, biztosak lehetünk benne, hogy nagy lesz a boldogság. Mert bár a legendás zongoristát nem láthatjuk többé színpadon, a Müpa jazzkínálatában mindig akad egy-két csemege!

Fotó: ECM

  Wagner operáiért lelkesedő nagyszülőknek

Wagner zenéjének szerelmesei idén sajnos nem élvezhették élőben a Budapesti Wagner-napok előadásait, azonban az advent egyik jó híre, hogy megjelent a Ring-tetralógia DVD-változata, amely a 2019-es fesztivál nagy sikerű operaelőadásainak felvételeiből készült. A Hartmut Schörghofer rendezte emblematikus tetralógia egy év szünet után, felfrissített változatban tért vissza a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, olyan világsztárok közreműködésével, mint Johan Reuter, Albert Pesendorfer, Stuart Skelton, Catherine Foster vagy Stefan Vinke.

A DVD-k már a Wagner-napok új, többszörös díjnyertes arculatában készültek, és külön-külön, illetve négyes díszcsomagolásban is elérhetőek. Wagner-rajongó nagymamának és nagypapának ideális választás, amit érdemes egy kézműves csokoládéválogatással kiegészíteni, és persze megkérni a nagyszülőket, hogy számoljanak be részletesen, milyen volt a világ legkényelmesebb „páholyából", azaz a saját karosszékükből élvezni A nibelung gyűrűjének monumentális történetét.

Fotó: Müpa / Papageno

  Könyvfaló és kávéfüggő barátnőnek

Egy jó könyvvel sosem lehet mellényúlni, ám most még komplexebbé tehetjük az élményt, ha kifejezetten a Müpa digitális médiatárának egy-egy emlékezetes irodalmi felvételéhez választunk kötetet. A Müpa adventi kalendáriumának egyik korábbi meglepetése például a Nyáry Krisztián köré épülő est hangfelvétele, ahol Móga Piroska és Elek Ferenc színművészek közreműködésével elevenedtek meg a Nyáry által feldolgozott emlékezetes történetek: így akár az Így szerettek ők valamelyik kötetét, akár az Életemnél is jobban című könyvét választjuk, garantált lesz az öröm a fa alatt!

Az örök klasszikus Esterházy Pétertől számos olvasmány közül válogathatunk: az Egy nő, a Termelési-regény vagy a Harmonia Caelestis mellé fájóan szép elővenni a Müpa Esterházy-emlékestjét, ahol legközelebbi barátai és pályatársai idézték meg a lebilincselő észjárású, megejtő személyiségű írót. A fiatalabbak imádni fogják Závada Péter Ahol megszakad vagy Roncs szélárnyékban című verseskötetét, aki a kultikus csapat, az Akkezdet Phiai tagjaként írta be magát az underground zene történetébe, de költészete is épp így célba talál. A köré épülő eset hangfelvétele főzés vagy vezetés közben is izgalmas kikapcsolódást nyújt – a kiválasztott kötet elolvasása előtt és után is. Ha a megajándékozott a kávéért is rajong, egy fiatal magyar tervező alkotta szépséges csésze, egy speciális pörkölésű kávé garantáltan leveszi majd a lábáról!

Nyáry Krisztián (Fotó: nyarykrisztian.hu)

  Jazzrandi otthon – rendhagyó ajándék szerelmünknek

Náray Erika Jazzrajongók című beszélgetéssorozata pont attól tökéletes, hogy az élet különböző területeiről érkező vendégek könnyebben megnyílnak. Hiszen nem egy steril stúdióban vagy egy hatalmas színházteremben beszélnek az érzéseikről, az ízlésükről, a kedvenc lemezeikről és persze a pályájukról, hanem egy intim hangulatú étteremben, a nézők pedig isteni vacsorával zárhatják a különleges estét. Januárig sem a koncerttermek, sem az éttermek nem fogadnak látogatókat, de miért ne teremthetnénk egy kis Jazzrajongók-hangulatot az otthonunkban?

Vegyünk egy gyönyörű kétszemélyes étkészletet, és lepjük meg párunkat egy általunk készített – vagy ha inkább egy éttermet támogatnánk, rendelt – többfogásos vacsorával, miközben a Jazzrajongók podcast-verzióját hallgatjuk, így kicsit olyan, mintha Náray Erika mellett Segal Viktor, Zorán, Vámos Miklós, Virág Judit és az ő kedvenc dallamaik is ott lennének velünk. Ha pedig élőben is ki szeretnénk próbálni a Jazzrajongók-élményt, egy masnival átkötött ajándékutalványt is helyezzünk el az asztalon, hogy amikor már lesz rá mód, személyesen is részesei lehessünk egy ilyen estének!

Fotó: bing.com

  Zenemániás testvérnek

Egy profi dizájner-fülhallgató nemcsak stílusos kiegészítő, de a zenehallgatás minőségét is nagyban javítja, ahogy egy karakteres hangfal is lehet a lakás éke azon túl, hogy tökéletessé teszi a hangzást. Egy zenemániás húgnak, nővérnek, fiútestvérnek is jó eséllyel elnyeri a tetszését egy ilyen „hangos” meglepetés, főleg, ha a kedvenc zenekara egyik lemezét is mellé tesszük. A Müpa kifejezetten az ünnepekre összeállított válogatásai és tematikus Spotify-listái is remekül szólnak majd rajta. A playlistek mellé érdemes családi borkóstolót szervezni, hiszen nincs is jobb, mint lelkesen érvelni amellett, hogy melyik bor passzol jobban Judith Hill karcos funkjához vagy Rufus Wainwright összetéveszthetetlen hangjához.

Fotó: BigStockPhoto

  Hiperaktív unokaöcsnek, unokahúgnak

Egy mindig mozgásban lévő fiatalt nehéz igazán lekötni, de biztosak lehetünk benne, hogy Magyarország első újcirkusztársulata, a Recirquel lenyűgöző művészei őt is meggyőzik majd. Lepd meg őt egy adag Müpa-ajándékutalvánnyal, amit majd a Solus Amor című, hatalmas sikerrel futó előadásukra válthattok be együtt, amikor végre újra látható lesz a produkció. Az i-re egy komplett zsonglőrfelszerelés teheti fel a pontot, hiszen így ő is megcsillogtathatja és fejlesztheti ügyességét. Mire feloldják a kijárási tilalmat, már mesteri mutatványokra lehet képes – csak óvatosan a törékeny tárgyakkal a lakásban!

  Építészetkedvelő nagynéninek, nagybácsinak

Bár nagyon fájó, hogy nem találkozhatunk szeretteinkkel a megszokott körülmények között, érdemes felismernünk, hogy a szabadban közösen töltött idő mennyi meglepetéssel kecsegtet. Ha a rokonság valamelyik tagja kifejezetten kedveli az építészetet, ajándékozzuk meg egy tematikus városi sétával, így felfedezve Budapest legszebb zugait, de ha nem szeretnénk szervezett csoportban járni a várost, akár saját, személyre szabott sétaprogramot is kialakíthatunk, egyedi útvonallal. Ez a program már csak azért is remek, mert egy finom forralt bor vagy gofri társaságában a séta után remekül megvitathatjuk a világ dolgait.

Emellett lepjük meg a Müpa alapításának 10. évfordulójára készült impozáns albummal: az exkluzív kiadvány az épület keletkezésének történetét, az előadások emlékezetes pillanatait dokumentálja fotókkal, interjúkkal és tanulmányokkal. Sőt, három CD-mellékletet is tartalmaz, amelyeken a Müpa emlékezetes előadásaiból találhatók részletek olyan előadókkal, mint Laurie Anderson, Avishai Cohen, Joyce DiDonato, Marianne Faithfull, Lajkó Félix, Sir Simon Rattle, Szakcsi Lakatos Béla vagy Ramón Vargas.

Fotó: Müpa

Végül, de nem utolsósorban itt is bevethetjük a Müpa-ajándékutalványt, amelyet a megajándékozott akkor válthat majd be egy általa kiválasztott előadásra, amikor újra biztonságban élvezhetjük egymás társaságát. Sőt, jó hír, hogy a december 24-ig megvásárolt utalványok esetében 10 000 forintonként 1000 forintos utalványt ad ajándékba a Müpa, hogy a meglepetést szerző is örülhessen!

Egy kulisszák mögött szövődő, meglepő fordulatokat tartogató barátság, egy zongora, aminek személyisége van, és a zene mágikus ereje. Ezekről szól a Müpa idei karácsonyi kisfilmje, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a mostani kihívásokkal teli időszakban még életbe vágóbbak a kulturális élményekkel és művészettel teli pillanatok. Hiszen a művészet felemel, általában képletesen, de néha szó szerint is. És hogy hogyan lehetséges mindez? Elárulunk néhányat az ünnepi kisfilmhez kapcsolódó érdekességekből, és beavatunk benneteket pár kulisszatitokba.

Fotó: Bicskey Míra a karácsonyi kisfilm forgatásán © Posztós János

Kettő a kislány

Idei karácsonyi meglepetésfilmünk segítségével most egy varázslatos, de magányos zongora és egy zenélni vágyó kislány megkapó történetét ismerhetitek meg Szász Attila rendezésében. A főszereplő kislányt Bicskey Míra alakítja – aki művészcsaládból érkezik, így a színészet szeretetét és a kultúra iránti fogékonyságát mondhatni örökölte szüleitől –, ám tartozunk egy vallomással a szerepét illetően: Míra nem volt egyedül erre a nagy feladatra. A filmben hallható darabot, amiről egyébként lesz még szó, természetesen megtanulta eljátszani, de a többnapos forgatás során rajta kívül még egy hasonlóan tehetséges kislánnyal, Beke Tündivel is együtt dolgoztunk. A kézközeli felvételek egy részén így valójában az ő keze és zongorajátéka látható. Azt persze nem áruljuk el, melyik képkockán ki szerepel, de vállalkozó kedvű nézőink akár meg is próbálhatják kitalálni. 

Fotó: Kézdublőrünk, Tündi a karácsonyi kisfilm forgatásán © Posztós János

Illúziókeltés mesterfokon?

A filmben a már említett két kislány és az apukát alakító Vajda Milán mellett van egy harmadik (negyedik?) igen fontos szereplő, ez pedig nem más, mint a saját személyiséggel rendelkező zongora, amely attól különleges, hogy képes „életre kelni” és „magától” megszólalni. Nade hogy is van ez? Létezik olyan zongora, amely külső beavatkozás nélkül játssza akár Liszt legkedvesebb karácsonyi dallamait? Nos, igen is, meg nem is… A filmben látható mesés és meglepő képsorokat az alkotók egy hangszerkülönlegességgel, az úgynevezett magától játszó zongorával (disklavier) rögzítették, amely ritkaságnak számít, és amelyből legjobb tudomásunk szerint csak pár darab van az országban. Ez a szerkezet nemcsak az előre felvett hangot tudja visszajátszani, de távirányítással is működtethető, így egy gombnyomásra előcsalogatható belőle bármilyen betáplált zene. És ha már így lelepleztük a zongora titkát, azt is eláruljuk, hogy ez a „varázslat” a forgatás során a kislányokkal foglalkozó zongoratanárnő, Róka Andrea közreműködésével valósulhatott meg. 

Liszt Ferenc kezei és a Karácsonyfa-ciklus

Makacsul tartja magát a bizarr legenda, amely szerint Liszt Ferenc zongoravirtuozitásának az lehet a magyarázata, hogy a komponista elvágatta, esetleg kiműttette az ujjai között található hártyás szövetet. Ám többek között az egyik legtekintélyesebb kutató, Alan Walker a Liszt-monográfiájából ma már tudható, hogy ennek a tévhitnek semmilyen alapja nincs, épp ellenkezőleg: Liszt nemcsak elutasította a műtétet, de egyenesen önsanyargatásnak és barbárságnak tartotta azt, és másokat is igyekezett lebeszélni róla. Így amikor egyik tanítványa, Johanna Wenzel hozzá fordult tanácsért a beavatkozással kapcsolatban, a komponista a következőt felelte neki: „Nyájas soraira válaszolva mélyen esdekelve kérem Önt, ne gondoljon többé a barbár ujjoperációra, és inkább játsszon élete végéig minden oktávot és akkordot hibásan, semmint hogy ilyen bolond merényletet kövessen el kezei ellen.”

Ugyanakkor tény, hogy Liszt az átlagosnál nagyobb távolságokat tudott lefogni a zongorán, és sokak számára kifejezetten nagy kihívást jelent eljátszani a műveit. Különösen nagy feladat lehet ez a gyerekeknek, akik egy bizonyos kor alatt természetszerűleg nem érnek át annyi billentyűt az ujjaikkal. Éppen azért dolgozta át a Solaris zenekar alapítója, Erdész Róbert a filmben megszólaló műveket – a Karácsonyfa-ciklus Psallite és Adeste Fideles címet viselő darabjait, amelyeket a 70 esztendős Liszt egyébként kisunokájának Danielának írt  –, hogy azokat Míra és Tündi is biztonsággal és tökéletesen el tudja játszani a forgatáson. A végeredmény pedig magáért beszél, ha még nem tettétek, győződjetek meg róla magatok is!

A történet, az érzelmek és a filmrendező

Eddigi összes nagyjátékfilmje szép szakmai és közönségsikernek bizonyult, és lassan nehéz lesz számontartani az alkotásokkal bezsebelt hazai és nemzetközi díjait. Szász Attila elsősorban kosztümös, történelmi témákat is erősen felvillantó filmjeivel (Örök tél, A berni követ, Félvilág) robbant be a köztudatba, pedig eredetileg nem is rendezőnek készült. Ugyan már gyerekkorában is tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni, de először produceri tanulmányokat folytatott, azután többek között mozis újságíróként és a filmforgalmazásban dolgozott, míg végül a reklámszakmában vált elismert alkotóvá. Nagy szerencsénkre azonban az elmúlt években az érzékeny karakterábrázolást és az érzelmek széles skáláját megmutató játékfilmek rendezésében is kipróbálta magát, a siker pedig nem maradt el. Egy interjúban azt mondta, azt szeretné visszaadni a nézőknek, amit ő is kapott a filmtől: elsősorban az érzelmekre szeretne hatni – a giccset nagy ívben kerülve. A Müpa karácsonyi kisfilmjének megrendezését saját bevallása szerint éppen azért vállalta, mert megfogta a sztori egyszerűsége és tisztasága.      

Bepillantás a kulisszák mögé… vagy inkább alá?

Valószínűleg nincs olyan lelkes koncertlátogató, akiben még ne merült volna fel, hogy mi történik, miután a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kiürül, és a közönség hazamegy. A csak a kiváltságosok által látogatható területekre mindenki szívesen bekukucskálna, ami nem csoda, hiszen rengeteg izgalmas szeglete van az épületnek. Olyannyira, hogy  ezeken a helyeken még a Müpa dolgozóinak is mindig akad valami felfedezésre váró újdonság! A kisfilm ötlete például egy házbejáráson született, ahol a Müpa marketingvezetője, Récsán Gábor először szembesült a többszintes tárolókban sorakozó, „fellépésre váró” zongorák nem mindennapi látványával. A képből aztán sztori, a sztoriból forgatókönyv, majd film kerekedett, amelynek a segítségével mindenki bekukkanthat a Müpa színpada alá. Hiszen a különleges kisfilm nem a nézőtérre és a színpadra invitálja a nézőket, hanem arra az „üzemi területre”, ahol minden kezdődött, és ahol estéről estére müpás kollégák egész csoportja szokott sürögni, cipekedni, és a koncertek végével biztonságba helyezni a nagy becsben tartott hangszereket. A teljes igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a hangversenyzongorák valójában nem őriznek fényképeket a kuckójukban, de ennyi játékosság – különösen az ilyen nehéz időkben – belefér, nem igaz?

Karácsony közeledtével mindannyian alig várjuk, hogy kicsit kiszakadhassunk a hétköznapokból, újra együtt lehessünk a szeretteinkkel, süteményillat szálljon a levegőben, és átadhassuk magunkat az ünnepi hangulatnak. Persze mindezt könnyebb elképzelni, mint megvalósítani, és sokszor az év végi hajtásban és bevásárlási lázban égve éppen a legfontosabb dolgokról feledkezünk meg. Ilyen a családunkkal töltött minőségi idő, a szeretet és bizony, ilyen a művészet is. Kisjátékfilmnek is beillő karácsonyi reklámok közül válogattunk most nektek olyanokat, amelyek megmutatják, micsoda ereje van a művészetnek – nem csak karácsonykor.

Tegyünk egymásért!

A járványhelyzet miatt idén a legtöbb helyen másként alakul a karácsony, mint amit megszokhattunk. Lesznek, akik nem szállhatnak vonatra, repülőre, hogy a családjukkal ünnepeljenek, vannak, akiknek nem telik tárgyi ajándékokra, és sok asztalra kerül szerényebb menü, mint a korábbi években. Éppen ezért sokkal jobban felértékelődnek az olyan apró figyelmességek, amelyekkel szebbé tehetjük egymás napjait. Nem kell nagy dolgokra gondolni, olykor elég egy kedves szó vagy egy dal! Az alábbi videó azt mutatja meg, hogy néha egy önzetlen gesztussal, közös énekléssel és a zene erejével sokak életébe és ünnepébe csempészhetünk egy kis felhőtlen vidámságot.

A megteremthető csoda
Ugyancsak az önzetlenségre és a közösség erejére hívja fel a figyelmet a HP pár évvel ezelőtti, de ma is nagyon aktuális kisfilmje, amelyben egy magányos kislánynak csalnak mosolyt az arcára a szomszédok, méghozzá egy váratlan helyről érkező, varázslatos bábelőadással. Hiszen néha valóban nincs szükség óriási dolgokra, a szeretetteljes odafordulás és egy kreatív, személyre szabott ötlet is felbecsülhetetlen értékkel bírhat. És az sem utolsó, ha összefogás kell az ötlet megvalósításához, hiszen nemcsak azt fontos éreznünk, hogy nem vagyunk egyedül, de azt is jó tudatosítani magunkban, hogy együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint azt feltételeznénk.

Sorsfordító ajándékok
Végeláthatatlan bevásárlólista, hegyekben álló tennivalók, tömeg, ránk melegedett kabát a bevásárlóközpontban és elviselhetetlen stressz – ugye ismerős? Sokszor ez jut eszünkbe az ajándékvásárlásról, pedig ha megállunk egy pillanatra, és átgondoljuk, mivel szerezhetnénk valódi örömet a szeretteinknek, akár életre szóló élményt is adhatunk. Egy jól eltalált meglepetés nemcsak pillanatnyi boldogságot jelent, hanem akár egy egész életútra is hatással lehet. Különösen, ha a zene szeretetével ajándékozzuk meg egymást, hiszen nem kérdés, hogy az egyik legszebb dolgot adjuk a másiknak, ami csak adható. Az Elton John szereplésével és az ő dalára készült John Lewis-reklám is ezt mutatja meg: az időben visszafelé haladó történetből megtudhatjuk, hogy a művész életének „filmzenéje” éppen egy tökéletes ajándékkal kezdődött.

A show-nak márpedig folytatódnia kell
Az iskolák egy része bezárt, a színház- és koncerttermek üresek, a balettrudak mellett bizonytalan ideig nem állhatnak ott a jövő táncosai. Sokak álmának beteljesülését hiúsították meg vagy legalábbis késleltetik most a körülmények, ezért ezekben a nehéz hónapokban különösen fontos, hogy ne veszítsük el a reményt, és ne adjuk fel a művészet iránti vágyunkat és elkötelezettségünket – se művészként, se nézőként ne mondjunk le a katarzis csodájáról. Próbáljunk meg alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, keressük a lehetőségeket, és ha a tervünk kútba esett, tervezzünk újra. Erre bátorít minket a következő videó, amelyben egy fiatal balerina a szerettei és szomszédai segítségével bizonyítja be, hogy sem a járvány, sem a hóesés nem akadályozhatja meg a mesés debütálását.

A művészet felemel
A Müpa életében is minden évben kiemelten fontos az adventi időszak, azt pedig kezdettől fogva küldetésének tekinti, hogy a zene segítségével emelje ki az embereket a hétköznapokból, így nem csoda, hogy az idei karácsonyi kisfilmnek is ez a témája. A történetből megtudhatjátok, hol pihennek a zongorák két koncert között, beleshettek a színpad alá, és tanúi lehettek egy, a kulisszák mögött szövődő, titkos barátságnak is. A Szász Attila rendezte kisfilmben a főszereplő kislány Bicskey Míra, az apukáját az Örkény Színház színművésze, Vajda Milán alakítja, a film harmadik, nem kevésbé fontos szereplője pedig egy igazán különleges hangszer, amely egy ponton életre kel, és magától játszani kezd. És hogy mi kerekedik ki ebből? Már nem titok, nézzétek meg ti is, és ha tetszett, bátran küldjétek tovább a szeretteiteknek is!

Mi is a hűség? A lexikonok definíciója szerint „állandó, tudatos, szeretettel való ragaszkodás azokhoz, akikhez kötelezettségeink csatolnak bennünket; míg a puszta ragaszkodás inkább ösztönszerű, tudattalan”. Legalább egyszer életében szinte mindenki rajongott már zenekarokért, művészekért, ami a ragaszkodás egy egészen különleges formája. De kötődhetünk-e igazán és ösztönösen egy márkához vagy intézményhez? Na és kinek jó ez igazából, nekünk vagy nekik? Hogyan lesz ez a kapcsolat valódi win-win helyzet?

Fotó: Pályi Zsófia

Miért működnek jól a baráti körök, pártolói rendszerek, hűségprogramok? Mi a pszichológiája a támogatói programoknak, és hogyan konvertálható a nézői  lojalitás izgalmas pillanatokká? Extra előnyök, zárt körű események, különleges élmények: röviden így lehetne összefoglalni például a Müpa hűségprogramjának lényegét, amely mostanra már több mint 24 000 elégedett tagot számlál. Elmeséljük, hogyan kezdődött, kik és miért csatlakoznak, és melyek voltak az elmúlt évek legemlékezetesebb momentumai. A Müpa+ hűségprogram közönsége esetében a már említett ösztönös kapcsolódás és a tudatos, állandó kötődés valahol egyszerre van jelen, hiszen a művészet és a zene iránti zsigeri rajongás az intézmény iránti őszinte elkötelezettséggel párosul.

A program több mint 10 éve azzal a szándékkal jött létre, hogy a Müpához szorosabban kötődő, rendszeresen visszatérő látogatók csak nekik szóló előnyökkel, extra élményekkel gazdagodhassanak. Egy hétköznapi hűségprogram általában megmarad a pontgyűjtés és a kedvezmények szintjén, a Müpa azonban egyszeri és megismételhetetlen eseményekkel és körültekintő odafigyeléssel biztosítja, hogy minél több emlékezetes közös élmény fűzze össze a programban részvevőket. Kezdetben – a londoni Barbican módszerének mintájára – fizetős hűségkártya segítségével lehetett igénybe venni az extra szolgáltatásokat, majd 4 évvel később már ingyenesen lehetett csatlakozni. Az első négy évben körülbelül 1000 látogató igényelt Müpa-kártyát, a díjtalan verzió bevezetésétől kezdve pedig meredeken emelkedett a létszám: minden évben körülbelül 3000-en csatlakoztak, jelenleg pedig 24 000-re rúg a regisztráltak száma.

Bérletnyitány a Müpában © Posztós János

„Egészen különleges és hihetetlen volt”

A hűségprogram két legnépszerűbb szolgáltatása a magasabb (arany, ezüst, platina) szinten lévő tagoknak járó jegyárkedvezmény, ami akár 15% is lehet, és az elővásárlási lehetőség, aminek köszönhetően egy-egy világsztár koncertjére a nagyközönség előtt válogathatnak a legjobb helyek között.

Emellett a kifejezetten a tagok számára megálmodott zárt körű programok is a kedvencek közé tartoznak. „Nagyon szeretem ezt a fajta gondoskodást. Úgy érzem, hogy ezzel a Müpa valóban meghálálja a közönsége hűségét és kitartását” – vallja a Müpa+ hűségprogram egyik igazi törzsvendége, Csatári Éva, aki már a kezdetektől, közel 10 éve tag, évadonként három bérletet vált, és „békeidőben” átlagosan heti 2-3-szor látogat el a Müpába.

Szakcsi+ évadnyitó est © Szemkeő András

„Mindig olyan programokat találnak ki, ami egyedi, különleges, ami kifejezetten ennek a szűkebb körnek szól, érzi az ember, hogy kicsit kiváltságos, ha már ilyen sok jegyet vásárolt. (nevet) Jólesik, hogy a koncertélményen túl is nagyon odaadóan és nagy szeretettel foglalkoznak velünk. Többen összebarátkoztunk ezeknek a találkozásoknak köszönhetően” – teszi hozzá. Elmondása szerint azért is érzi közel magához az ilyen különleges közösségformáló programokat, mert korábban diplomataként dolgozott. Mindig megadja a módját, amikor a Müpába érkezik: „Külön cipőkészletem van, amit a gyerekeim úgy neveznek, hogy a mami Müpa-cipői. A koromnál fogva azért az utcán már nem billegek komoly magassarkúban, de a Müpában még boldogan” – meséli nevetve.

Egyik kedvenc zárt körű programjaként – a ma már díszdobozos DVD formájában is elérhető – A nibelung gyűrűje felújításának munkafázisait bemutató tavalyi előadást említi, ahol dr. Korentsy Endre produkciós igazgató, Somogyi Dóra Julianna produkciós menedzser, Vida Gábor koreográfus és Fazakas Péter filmrendező avatta be a hallgatóságot a szakmai munka rejtelmeibe. „Egészen különleges és hihetetlen volt: a technikától a nehézségeken át az érdekességekig mindenbe belepillanthattunk. Tényleg úgy érezte az ember, hogy hűségprogramosként közelebb engedik magukhoz – ez a mai napig eszembe jut.”

Fotó: Posztós János

Az évadzáró eseményen olyan izgalmas tényekre derült fény, mint hogy legalább 10 000 e-mail közvetítette a tudnivalókat a menedzserek és a közreműködők között, hogy az úgynevezett zongorakíséretes rendezői példány súlya 12,5 kg, a Ring partitúrájáé 38 kg, és hogy milyen extrém helyszíneken készült az üvegfalra vetített közel 400 film, amelyet 3 hónapon át rendereltek és vágtak a körülbelül 15 órányi előadáshoz.

Fotó: Posztós János

Válogatott élmények a házbejárástól a főpróbáig

Hasonlóan nagy sikert aratott, amikor a világhírű orosz zongoravirtuóz, a 2018/19-es évad művésze, Gyenyisz Macujev külön beszélgetésen találkozott a program tagjaival koncertje előtt, vagy amikor a Müpa a Cantemus Kórus fellépésével köszönte meg a hűséges nézők egész éves figyelmét. Népszerűek a Ludwig Múzeum kiállításaira szervezett tárlatvezetések és a Müpa titkait felfedő házbejárások is. Egy ilyen alkalommal az épületet tervező Zoboki Gábor építész a Müpa egyik munkatársa, az egyébként operaénekesnőként is ismert Banai Sára segítségével mutatta meg a meghívottaknak, hogyan lett kitalálva a terem akusztikája, és milyen másképp hangzik, ha valaki a színpadon vagy a karzaton énekel.

Banai Sára és Zoboki Gábor © Szemkeő András

A kiváltságos hűségprogramtagok emellett olyan eseményeken vehettek részt, ahol Kovács-Ender Krisztián rendező mesélt a Müpa Stúdió munkájáról, de a backstage-túráknak köszönhetően az épület legrejtettebb zugait is bejárhatták. Népszerűek Fassang László orgonaművész vezetései is, amelyek során a meghívottak a Müpa orgonájába – a világ egyik legnagyobb koncerttermi hangszerébe – is besétálhatnak, de a főpróbák is nagy érdeklődésre tartanak számot.

„A hűségprogram lényege, hogy minél többet adjunk, de cserébe kíváncsiak vagyunk a tagok véleményére, tapasztalatára. Most például a járványhoz kapcsolódó kérdőíveinket is a hűségprogramunk tagjainak küldtük ki, nagyon építőek és iránymutatóak számunkra a visszajelzéseik” – fogalmaz Kecskés Krisztina, a Müpa+ hűségprogram menedzsere. Hozzáteszi: korábban számos fejlesztés a honlaptól a jegyértékesítésen át a Müpa chatbotjáig a közönségtől érkezett visszajelzések figyelembevételével valósult meg, azaz a legújabb fejlesztések esetében gyakran már az alkotói, tesztelési fázisba is bevonták a leghűségesebb nézőket.

Digitális meglepetések virtuális adventi kalendáriumunkban

Fontos előny még, hogy a Müpa digitális médiatárának HD-minőségű felvételeit kizárólag a hűségprogram tagjai láthatják bármikor teljes terjedelemben, ezért mindenképp érdemes néhány kattintással, ingyenesen csatlakozni a programhoz. Ráadásul a Müpa december 1. és 24. között mindennap egy-egy bármikor elérhető digitális tartalommal – koncertvideóval, hangfelvétellel vagy playlisttel – ajándékozza meg nézőit, hogy otthonuk kényelmében is részesei lehessenek a hamisítatlan Müpa-élménynek. (A teljes videók megtekintéséhez itt szintén hűségprogramos regisztrációra van szükség.) További részletek Facebook-oldalunkon és karácsonyi aloldalunkon!

A mai felgyorsult világban gyakran mindent azonnal akarunk, pedig számtalan okunk lenne rá, hogy jobban megbecsüljük a várakozás örömét. Az advent és a hozzá kapcsolódó kalendárium éppen erről szól. Kis karácsonyi naptártörténet az elsőtől a világ legkisebbjén át a néha életre szóló élményt rejtő ablakokig.

Fotó: headtopics.com

A járványidőszak különösen feladta a leckét várakozásból: várjuk, hogy újra találkozhassunk a szeretteinkkel, hogy újra beülhessünk egy jó koncertre – hogy véget érjen az életünket sok szempontból felforgató veszélyhelyzet, és visszarázódhassunk a megszokott kerékvágásba. Bár a hétköznapokban gyakran vagyunk türelmetlenek, számtalan pszichológiai tárgyú cikk világít rá, hogy amire várnunk kell, az sokszor értékesebb számunkra, mint az, amit rögtön megkaphatunk.

A várakozás megnöveli a dopaminszintünket – ez az idegsejtek közötti ingerületátvivő anyag, amelynek felszabadulása örömérzetet kelt –, ezért is jár sokak számára nagyobb izgalommal és elégedettséggel például az online vásárlás, hiszen gyakran egy-két hét is eltelik, mire kézbe vehetjük a megrendelt terméket.

Fotó: Aron Visuals / Unsplash

A dopamin abban az esetben aktiválódik, ha valamilyen pozitív hatás ér minket, vagy valamilyen jutalomra számítunk. A Medical Online írásának példája is igen érzékletes: egy étteremben az étellel szembeni alacsony elvárás növelheti a boldogságérzetünket, ha jobbat kapunk, mint amire számítottunk. A pozitív elvárások azonban már az ezzel kapcsolatos várakozás miatt, az evés megkezdése előtt is növelhetik boldogságunkat. Tulajdonképpen ez a mechanizmus látszik működni az adventi kalendárium esetében is.

Az adventi naptár története a 19. századig nyúlik vissza

A legelső, kézzel készült kalendárium a feljegyzések szerint 1851-ben született meg, de még egyáltalán nem hasonlított a maiakra. Elise Averdieck mesekönyvében is felbukkant, Gerhard Lang 1908-as kalendáriumában színes képeket lehetett feltűzni naponta egy kartonra, a csokikat rejtő népszerű változat pedig Richard Sellmer 1946-os naptárából alakult ki 1958-ra.

Gerhard Lang és Richard Ernst Kepler adventi kalendáriuma – 1920 körül © smb.museum

Ez a különleges formátum a mai napig nagy hatással van ránk, olyannyira, hogy – amellett, hogy a DIY-verziók gyerekek millióinak szereznek örömteli pillanatokat világszerte – az északiak saját tévés formátumot fejlesztettek rá, és a vállalkozó szelleműek a világ legkülönbözőbb pontjain időről időre meglepő rekordokat állítanak fel a kalendáriumokhoz kapcsolódóan.

Különös rekordok

A hivatalos Guinness-rekordot az a 71 méter magas és 23 méter széles kalendárium tartja, amelyet 2007-ben építettek meg a londoni St. Pancras pályaudvaron.

A rekordtartó adventi naptár © annawebster.design

Ugyancsak monumentális méreteiről híres a németországi Gengenbach adventikalendárium-épülete: a városháza 24 ablaka ugyanis már közel 20 éve minden télen ünnepi köntösbe öltözik, és egyenként tárja fel a mögötte rejlő mesés jeleneteket.

A gengenbachi városháza © Dieter Wissing

És ha már legnagyobb, a legkisebbről is muszáj említést tennünk: 2007-ben a Regensburgi Egyetem nanotechnológiával foglalkozó szakemberei megalkották a világ legapróbb adventi kalendáriumát. Csak hogy érzékeltessük a méretét: körülbelül 5 millió darabot (!) kellene egymás mellé tenni ahhoz, hogy lefedjen egy postai bélyeget. Persze nem csak a méret a lényeg, legalább ilyen izgalmas a gyorsaság is. A rekordtartó Kevin „LA Beast” Strahle 2017 decemberében egészen pontosan 1 perc 27,84 másodperc alatt ette meg az összes csokit egy hagyományos adventi naptárból.

Digitális meglepetések a virtuális ablakok mögött

Vannak, akik egy-egy idézetet, verset vagy dalt csempésznek az ablakocskák mögé, így gazdagítva maradandó gondolatokkal és dallamokkal a várakozást. A Müpa szerint is fontos, hogy időről időre kultúrával töltődjünk, ezért idén különleges virtuális kalendáriummal jelentkezik: december 1. és 24. között mindennap egy-egy (bármikor újranézhetően most először látható-hallható) digitális tartalommal – podcasttel, playlisttel vagy koncertvideóval – ajándékozzuk meg nézőinket, hogy otthonukban se kelljen nélkülözniük a hamisítatlan Müpa-élményt. Mert a művészet mindenkié: senkit sem hagyunk nélküle!

Fotó: Chris Bernard

Bizonyos felvételeket csak a Müpa+ hűségprogram tagjai nézhetnek meg teljes egészében, ezért aki még nem csatlakozott számos előnyt tartogató programunkhoz, annak érdemes regisztrálnia (ingyenesen) ide kattintva! Részletek a Müpa Facebook-oldalán és honlapján december 1-től!

2020 többek közt azt is megmutatta, hogy vannak kulturális intézmények, amelyek akkor is képesek feltalálni magukat, amikor nem találkozhatnak a megszokott módon közönségükkel. A live streamek persze nem pótolhatják a hagyományos koncert varázsát – nem is ez a céljuk –, azonban ennek a műfajnak is számos előnye van. Hogyan lehet „behangolni” egy hangversenytermet, és miben nyújt többet, mást egy ilyen élmény? Érdekességek a Müpa élő közvetítéseinek kulisszái mögül: mindent a Müpa Home-ról.

Élő közvetítés a Müpából © Hirling Bálint

A jelenlegi járványhelyzetben egyre több online közvetítés közül válogathatnak a kultúrára vágyó nézők, hol ingyen, hol pedig egy színház- vagy mozijegy áráért. A Müpa tavasszal elsők közt tette mindenki számára elérhetővé digitális médiatárát, ahol korábbi sikeres előadásokat lehetett felvételről megtekinteni (ez most is így van, pusztán egy ingyenes hűségprogram-regisztrációra van hozzá szükség), a Müpa Home online közvetítéssorozat keretében pedig különleges, először látható HD-minőségű koncertvideókkal könnyíti meg a négy fal között töltött időt.

Ingyenesen, testközelből, kényelmesen

A Müpa Home adásai novembertől újra világsztárokkal töltik meg a nézők otthonát, ráadásul számos alkalommal a házban élőben – de látogatók nélkül – zajló előadások közvetítését követhetjük figyelemmel. És hogy miért éri meg online követni az adásokat? Amellett, hogy a Müpa továbbra is ingyenesen osztja meg közönségével a maguk nemében páratlan produkciókat, a képernyő előtt, kanapénk vagy fotelünk kényelmében, akár étellel-itallal felszerelkezve élvezhetjük a koncerteket.

Az otthoni koncertélmény kényelme © Posztós János

Az ilyen praktikus szempontok mellett persze az sem elhanyagolandó, hogy a kameráknak köszönhetően sokkal több apró részletnek, rezdülésnek lehetünk szemtanúi: olyanoknak, amelyeket több széksornyi távolságból nem lenne lehetőségünk megfigyelni. Ahogy azt korábbi cikkünkben Kovács-Ender Krisztián rendező, a Müpa Stúdió kreatív vezetője a nézők nélkül készülő élő felvételek kapcsán elmondta: „Itt tudunk olyan képeket, plánokat, snitteket készíteni, amiket normál esetben nem, vagy csak nagy kompromisszumok árán, az élő show-t zavarva tudnánk”.

A pillanat varázsa és a hiányzó nézők

Ezzel együtt azonban megmarad a pillanat varázsa is: a világhírű csellóművész, Várdai István például éppen november 12-én, a Müpából élőben közvetített, Víkingur Ólafssonnal közös koncertje napján ünnepelte 35. születésnapját, amiről az izlandi zongoraművész egy kedves gesztussal – a Happy Birthday-jel – meg is emlékezett. A képernyők előtt ülők így részesei lehettek a különleges köszöntésnek, ami felvételen is örök emlék marad.

Várdai István és Víkingur Ólafsson a Müpában © Hirling Bálint

A művészeknek és a Müpának egyaránt hiányoznak a nézők, azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy a hangversenyteremnek is. Hiszen egészen másképp szól, ha ott ül több mint 1000 ember, mint amikor üres, így erre is fokozott figyelmet kell fordítania a stábnak. A terem akusztikus tulajdonságai ugyanis egyedi módon változtathatóak a két oldalon elhelyezkedő zengőkamraajtók és a zengőkamrákban elhelyezett függőleges, illetve az előttük vízszintesen mozgatható függönyök révén. Nem beszélve a mennyezethez rögzített hatalmas, közel 50 tonnás canopyról, azaz hangvető ernyőről, amelynek függőleges mozgatásával a színpadon belüli energiaeloszlás, emellett a zenekar hangenergiájának a színpad és a terem közötti megoszlása szabályozható.

Meglepő érdekességek és müpás GIF-csomag

Az online közvetítések további extrákat is tartogatnak: a streamek követői izgalmas tényeket tudhatnak meg az előadókról és a hallható művekről, a kommentszekcióban ezzel együtt egymással is megvitathatják a látottakat, és megoszthatják a gondolataikat. A Müpa ráadásul saját GIF-csomaggal teszi lehetővé, hogy az intézmény és a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem jól ismert szimbólumaival fejezzük ki tetszésünket a tapstól a meghatottságon át a wow-élményig.

Fotó: Hirling Bálint

A következő hetek számtalan lebilincselő programot tartogatnak, amelyeket érdemes lesz beírni a naptárba: a Müpa-élmény ismét beköltözik az otthonunkba! Fontos változás, hogy a Müpa Home online közvetítései bizonytalan ideig csak honlapunkon és YouTube-csatornánkon lesznek elérhetőek, a Facebookon ideiglenesen felfüggesztjük a streamelést technikai okok miatt. Erről bővebben itt írtunk.

Az aktuális programért irány a Müpa Home aloldala!

Bár egy kis időre ismét bezárni kényszerül ajtóit a Müpa, ezúttal sem szeretnénk zene nélkül hagyni hűséges közönségünket. Míg kollégáink gőzerőkkel dolgoznak azon, hogy a nézők otthonába csempészhessük a Müpa hangulatot, összeállítottunk egy lejátszási listát azokból a dalokból, amelyek akkor is feldobják a hangulatot, ha odakint zord a világ. 

Gregory Porter, Charlotte Gainsburg, Goran Bergovic, Judith Hill, Elvis Costello... csák pár név az elmúlt évek előadói közül, akiknek hangjától máris jobb kedvre derül az ember. Reméljük, nemsokára nemcsak hallhatjuk, de láthatjuk is őket.. talán épp a Müpa színpadán!

„Minél szomorúbb egy magyar népdal, annál szebb” – mondja Saïd Tichiti, Közép-Európa leghíresebb marokkói származású zenésze, a világzenei szcénában komoly elismerésre szert tett Chalaban alapítója, aki 1998 óta Magyarországon él, és elsőként játszott itthon gnawa zenét. Az anyai ágon berber, apai ágon fekete-afrikai előadó marokkói és magyar zenészekből álló zenekara november 12-én a Müpában ünnepli 20. jubileumát: ebből az apropóból mesélt nekünk arról, mit is rejt tulajdonképpen a nevük, hogyan birkózott meg a magyar nyelvvel, és melyik a kedvenc saját dala.

Fotó: Csoszó Gabriella

Sok más területhez hasonlóan a zeneipar is nagyon nehéz időszakon megy keresztül a koronavírus-járvány miatt. Hogy élted meg az utóbbi hónapokat?

Zenészként már megszoktuk a hullámvölgyeket. Amikor új lemezünk jelenik meg, nagyobb a pörgés, aztán jön egy csendesebb időszak, amikor sokáig nem lépünk fel, és újra kell építkezni. A járvány megint egy mély gödör, amit túl kell élni, nem a világ vége. Az ember egy ilyen időszakból is erőt tud meríteni az újrakezdéshez. 20 éve vagyok Magyarországon, megéltünk már nehéz periódusokat – ez most hosszabb, sok embert érint, de előbb-utóbb ezen is túlleszünk, remélem.

20 éve jelent meg az első lemezetek. Miben változott azóta a zenétek, és mennyiben változtál te?

Zenei szempontból nagyon sokat köszönhetek Magyarországnak. Én egy nagyon zárt kultúrából jöttem, korábban leginkább csak a marokkói zenei hagyományokat ismertem. Itt rengeteg zenét fedeztem fel a kárpát-medencei zenei világtól a táncházakon és a balkáni muzsikán át a jazzig. Amikor magyar zenészekkel dolgozom, a saját ízlésem szerint dobom be a zenei témákat, és nekik is nagy teret adok, hogy mindenki megtalálja magát ebben a zenében. Ez a fajta improvizatív szemlélet nagyon sokat segített nekem abban, hogy megtanuljak alkalmazkodni, összehangoljam a hangszereimet és a zenei ízlésemet a magyar zenészekkel, és ők sem ragaszkodnak a magyar népzenében megszokott struktúrákhoz. Tiszteljük egymás véleményét és ízlését: a Chalabanban az az egyik legszebb dolog, hogy ebben a közös térben marokkói alapokon, de sok más kulturális hatást alkalmazva hozunk létre valami egészen újat.

Fotó: Dancs Enikő Bianka / Müpa

Mi ragadott meg leginkább a magyar népzenében?

Nagyon energikus és nagyon melankolikus egyszerre. Ez számomra Kelet felé mutat, ezért könnyen tudok vele azonosulni. Minél szomorúbb egy magyar népdal, annál szebb. A másik, ami nagy hatással volt rám, az a népzene és a táncház szoros kapcsolata – Marokkóban ugyanis nincs táncházkultúra, ott leginkább az esküvőn és egyéb ünnepi eseményeken táncolnak így. Nem véletlen, hogy a magyar táncház most már a világörökség része.

Több mint két évtizede élsz Magyarországon. Mi az első három szó, ami eszedbe jut róla?

Hú, ez nagyon nehéz kérdés. Az egyik talán a melankolikus. A másik, amit mindenképp kiemelnék, a művészet iránti nyitottság és az erős zenei hagyományok. Úgy is mondhatnánk, hogy túl sok a tehetség a hazai zenei piac méretéhez képest, akik sokkal több támogatást érdemelnének: sok világszínvonalú produkció nem jut el például külföldre, szélesebb közönséghez. Bár mostanában azért vannak ilyen törekvések, e téren még rengeteg a tennivaló.

Fotó: Dancs Enikő Bianka / Müpa

Jól tudom, hogy a Chalaban eredetileg egy marokkói dal címe, ami a gonosz kiűzésére szolgál?

Igen, létezik egy ilyen dal a gnawa törzs repertoárjában. Ez a műfaj a lelki megtisztulásról szól, amikor szertartás keretében szabadulnak meg a rossz szellemektől. Ez egyfajta zeneterápia, ami naplementétől hajnalig tart. A gnawa kultúra a fekete-afrikai és az iszlám világ ötvöződéséből született, Haitiban hasonló módon alakult ki a vudu, Brazíliában pedig a candomblé. Az afrikai kultúra ereje többek közt abban rejlik, hogy nem konfrontálódik, hanem együtt él más kultúrákkal, amiből új műfajok jönnek létre. Remélem, a zenénkkel kicsit mi is egy magyar-fekete kultúra megszületéséhez járulunk hozzá. (nevet)

Miért éppen ezt a nevet választottátok annak idején?

Egyrészt nagyon szeretem azt a dalt, mert gyönyörű, másrészt jól csengő név, ami marketingszempontból sem rossz (nevet). Emellett van egy többletjelentése is, hiszen hiába mozgok otthonosan szinte minden marokkói régió zenéjében, mégis a gnawa dominál.

A Chalaban a Müpában (Fotó: Dancs Enikő Bianka / Müpa)

Egyszer azt mondtad egy interjúban, hogy néha sajnálod, hogy nem magyarul énekelsz – lehet, hogy valamikor ez is eljön?

Jó lenne, de nem szeretném, hogy paródiajellege legyen, mert azért töröm a magyart. Egyelőre nincs tervben, de persze nem zárom ki a lehetőségét.

A magyar nehéz nyelvként él a köztudatban, neked mennyi időbe telt, amíg elsajátítottad?

Soha nem voltam elégedett a magyarnyelv-tudásommal. Amikor az országba érkeztem, három hónapig tanultam nyelviskolában, az alapokat ott sajátítottam el. Egyébként marokkói adottság, hogy nyitottak vagyunk a nyelvekre. Az is sokat segített, hogy 22 éve éppen egy hozzám hasonló karaktert kerestek a Szkéné Színház előadásához, és így szinte egyből bedobtak a mélyvízbe: egy monológot is el kellett mondanom magyarul.

Gyakran zenélsz együtt különböző hagyományok felől érkező előadókkal, amiből izgalmas zenei fúziók születnek. Melyek voltak eddig a kedvenc együttműködéseid, amikor érezted, hogy itt tényleg valami különleges történik?

Nagyon sok ilyen van, a Chalaban kezdetén sokat játszottunk például Palya Beával, aki az első lemezünkön is szerepelt. Lukács Miklóssal is többször, több formációban dolgoztunk együtt, fantasztikus, ahogyan cimbalmozik. Dresch Mihály is közreműködött albumunkon, és a Tariqa együttesben is együtt zenéltünk. Emellett engem is sokszor hívnak meg más zenekarok, játszottam az Anima Sound Systemmel, a Korai Örömmel és a KFT-vel is. A zenében az a jó, hogy mindenki keresi az új színeket – néha mi is meg tudjuk unni, hogy csak ugyanazokban a hangszerekben gondolkodunk, és jólesik új dolgokkal frissíteni a repertoárt.

November 12-én a gyerekeid, Emma és Naïm is színpadra lépnek a Müpában, egyikük csellón, másikuk hegedűn játszik. Te terelgetted őket a zene felé, vagy maguktól szerettek volna valamilyen hangszeren tanulni?

A zenetanulás szülői döntés volt, a hangszerválasztásban pedig elsősorban a tanáruk és az anyukájuk segített. Én eleinte egy kicsit előítéletes voltam a hegedűvel és a csellóval, mert úgy éreztem, ezek nem fekete zenészeknek valók, de utólag beismerem, hogy nagyon rosszul gondoltam: a bőrszínnek semmi köze ehhez, a zene szeretete a lényeg. A fiamat ráadásul idén felvették a bécsi Zeneakadémiára. Bár a gyerekeim klasszikus zenét tanulnak, rengetegféle műfajt hallgatnak a jazztől kezdve a popon át a technóig, nagyon örülök, hogy ilyen nyitottak.

Emma és Naïm Tichiti a Müpában (Fotó: Dancs Enikő Bianka)

Az utolsó lemez készítésekor forszíroztam, hogy ők is kezdjenek el marokkói zenével foglalkozni, a vonósok ugyanis egyáltalán nem idegenek az arab zenétől. A mostani közreműködésük esetében pedig igyekeztem aktívan bevonni őket, teljesen új dalokon kezdtünk el együtt dolgozni, és közben kikértem a véleményüket. Nagyon örülök, hogy nem vendégekként érkeznek a zenekarba, hanem aktív szereplőként. Most néhány dalban fognak velem játszani, ami remélem, az első lépés afelé, hogy a jövőben bővítsük a közös repertoárt.

A müpás koncerten megkísérlitek felölelni az elmúlt 20 évet? Készültök valamilyen különlegességgel?

Hát, szerettünk volna például tortát, de a járványhelyzet miatt ez most nem lehetséges. (nevet) Igyekszünk minden lemezünkről játszani egy-két dalt, emellett megidézzük a nemrég rólam készült road movie-szerű dokumentumfilmet is (Échos du Sahara / A Szahara visszhangjai – a szerk.), amelynek a készítése során elutaztunk a marokkói sivatagba, és népzenét gyűjtöttünk. Ebből a repertoárból is merítettünk a gyerekeimmel és a zenekarral, ilyen módon először mutatjuk be a közönségnek, hogyan találkozik a marokkói sivatag és a magyar puszta.

Melyik a kedvenc saját dalod, ami nem hiányozhat egy koncertről sem?

Érdekes, mert ezt éppen ezen a koncerten nem terveztem játszani, talán most először nem kerül be a műsorba. (nevet) Ez a Hamdouchya című dal, ami már legalább 20 éve ott van a repertoárunkban. Nagyon hosszú, még a lemezen is 8 perc, és így már nem férne bele az időbe. Szeretem, mert tradicionális, és a szövege is szép, emellett ez a gnawa-repertoár egyik legdallamosabb darabja. A gnawa esetében általában a repetitív ritmus dominál, ez azonban sokkal változatosabb. Van egy morális üzenete: a gnawa egy másik törzstől vette át, az irántuk való tiszteletből, ez is mutatja a különböző marokkói törzsek egymás iránti nyitottságát, miközben az együttélésük nem mindig békés. A zenében mégis megtalálták az összhangot.

A legutóbbi lemezeteket is a Müpában mutattátok be kicsit több mint 3 éve. Ilyenkor mennyire meghatározó számodra a helyszín?

Nagyon. A Müpában fellépni rendkívül nagy presztízs, hiszen Magyarország egyik legnagyobb és legjobb akusztikájú koncerthelyszíne. Egy zenekar nem is kívánhatna ideálisabb színpadot a 20 éves jubileuma megünneplésére, nagyon örülök, hogy kiérdemeltük. Én egyébként is az 500 fő alatti koncerthelyiségekben szeretek a legjobban játszani – amilyen a Fesztivál Színház is –, mert ez ideális méret a közönség és a zenekarok számára egyaránt.  A színpadról szinte minden embert látsz, közel tökéletes az akusztika, így bárhol ülsz, átjön az energia. Ebben a műfajban egy ennél nagyobb teremben csorbulna a közönséggel való kapcsolat. Az eddigi összes müpás fellépésünk telt házas volt, és bár most erre nincs esély a járvány miatt, azért a harmad-teltháznak is örülünk. (nevet)

Szerző: Kelemen Éva

Május elején még annak apropóján hallhattunk Keith Jarrettről, minden idők egyik legkreatívabb jazzmuzsikusáról, hogy 75. születésnapjára Answer Me (Live in Budapest) címmel új kislemezt jelentetett meg. Nemrég azonban egy sokkal szomorúbb hírről értesülhettünk: a zongoraművész egészségügyi okokból visszavonul a színpadtól. Egyik szemünk sír, a másik meg nevet, hiszen ezzel együtt október végén napvilágot lát a Müpában adott 2016-os koncertjének felvétele, a Budapest Concert. Miért tartja különlegesnek azt az estét, mit gondol a Müpa akkori közönségéről, és milyen szálak fűzik Bartókhoz?

Keith Jarrett © ECM Records

Megrendítő, amikor egy olyan korszakalkotó művész kényszerül felhagyni a koncertezéssel, aki hosszú évtizedek óta nagyban meghatározta a kortárs jazz alakulását. Keith Jarrett rögtönzött szólózongora-koncertjeivel és lemezfelvételeivel egészen új irányokat jelölt ki a műfajban, nem beszélve arról, hogy aki egyszer élőben hallhatta, biztos, hogy élete végéig emlegeti majd. Ahogy azok is, akik a koncertjeit köhögéssel, zörgéssel, esetleg fotózással zavarták meg, hiszen Jarrett az utóbbi időben arról is híres volt, hogy ilyenkor rászólt a nézőkre. Viszont nem hezitált bevallani (például 2015-ben, a Carnegie Hall közönsége előtt), hogy a hallgatók nélkül nem menne – idézte a Fidelio a művészt.

Charles Lloyd és Miles Davis indította el a világhírnév felé

A csodagyerekként indult, magyar felmenőkkel is rendelkező Jarrett már háromévesen improvizált, amikor a nagynénje arra kérte, hogy fesse meg a közeli patak csobogását a zongorán. Kezdetben Miles Davis, Art Blakey és Charles Lloyd együtteseiben zenélt. Az alábbi videóban a Miles Davisszel közös munkáról mesél, és láthatjuk, milyen elképesztő energiákat mozgósítottak együtt a színpadon:

Ezt követően fokozatosan talált rá máig összetéveszthetetlen stílusára, amit amerikai együttesében Dewey Redman szaxofonossal, Charlie Haden bőgőssel és Paul Motian dobossal, míg európai kvartettjében Jan Garbarekkel, Palle Danielssonnal és Jon Christensennel teljesített ki. Jack DeJohnette dobossal és Gary Peacock bőgőssel alapított triója is hatalmas sikereket aratott, új dimenzióba emelve mindazt, amit a három hangszer együttműködéséről valaha is gondoltunk.

Sokféle forrásból merítő játékának fontos jellemzője, hogy műveiben a klasszikus zene és a jazz kéz a kézben járnak, amihez szuggesztív előadásmód és kiváló dramaturgiai érzék társul. Védjegyévé vált rögtönzött koncertjein már-már saját emberi korlátaival szembeszállva olyan energiákat közvetített, amelyeket csak ott, akkor, abban a pillanatban volt lehetséges. „Kivételes formakultúrája (…) rögtönzött darabjait is tökéletesen megformált kompozíciókká rendezi. Olyan égi ajándék ez, amely minden koncertjét egyszeri és megismételhetetlen élménnyé avatja. Keith Jarrett zongorajátéka hangok varázslatos útja – lélektől lélekig” – írta róla a Fidelio.

Budapesten érezte, hogy „valami történik”

Amikor leült a zongorához, sosem tudta, mit fog játszani, rögtönzéseit legtöbbször a saját hangulata és a hely szelleme határozta meg. Az így megszületett legemlékezetesebb improvizációk lemezformát öltöttek: így történt ez a mérföldkőnek számító 1975-ös The Köln Concert esetében is, amely a jazztörténet legsikeresebb, milliós példányszámban elkelt szólózongora-felvétele lett.

A The Köln Concert borítója © ECM Records

Reményeink szerint ezt a tendenciát folytatja majd az október 30-án az ECM kiadónál napvilágot látó dupla albuma, a Budapest Concert is, ami a legendás jazz-zongorista 2016 júliusában a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében adott koncertjét örökíti meg. Manfred Eicher, az ECM kiadó alapítója a Forbesnak adott interjújában így mesélt a közös munkáról: „Együtt találjuk ki, hogy mit kéne megjelentetni abból a nagyon jelentős archív anyagból, amit az élő felvételek alkotnak. Így jutottunk arra, hogy a budapesti és a müncheni koncert, amelyek egy szólózongora-turné állomásai voltak, különösen kimagasló teljesítmények”. A New York Timesnak Keith Jarrett egyenesen úgy fogalmazott: a budapesti volt a turné legjobb koncertje, és „tudta, hogy valami történik”. Döntő tényezőként a szokatlanul fogékony közönséget nevezte meg: szerinte sokan szeretnek többet tapsolni, amikor valami őrültség történik a színpadon, Budapesten viszont nem ez volt a helyzet.

A Budapest Concert lemezborítója (Fotó: ECM)

Szinte hazajött Magyarországra: magyar nagymama és Bartók hatása

Keith Jarrett akkor a Müpában is elmondta: úgy érezte, hazajött Magyarországra (magyar származású anyai nagymamájára utalva), és már kiskorától kezdve nagy hatással volt rá Bartók zenéje. A New York Times cikke rávilágít: a zongoraművész Bartók népzenével átitatott muzsikájának és más magyar zeneszerzők kompozícióinak köszönhetően mozdult el egy sötétebb tónus, „egyfajta egzisztencialista szomorúság, mélység” felé, ami erőteljesen meghatározza a budapesti koncert első felét. A második részében pedig – amit a The Köln Concert rajongói biztosan értékelni fognak – felcsendül néhány a jazzlegenda emlékezetes improvizációi közül, például a Part V és a Part VII. A zongorista 75. születésnapján megjelent kislemez, az Answer Me egyébként már májusban ízelítőt adott az albumból:

Jarrett 2017-ben, a Carnegie Hallban lépett fel utoljára: az új lemez jelentőségét pedig csak még inkább kiemeli, hogy a jazzlegenda két agyvérzést követően visszavonul a színpadtól. A New York Times riportjából kiderül: részlegesen lebénult, jelenleg csak a jobb kezét tudja használni, így nem valószínű, hogy valaha is képes lesz újra zongorázni. Legnagyobb megdöbbenésére a korábban ismert beboptémákat is elfelejtette. A zongoraművész elmesélte, álmodni szokott azzal, hogy játszik, de akkor is csak fél kézzel, megtörten, ahogy a valóságban. Ezek fényében többletjelentést kap a most megjelenő Budapest Concert: egyfajta üzenet ez az örökkévalóságnak, amely egy kivételes művész csúcsteljesítményét visszhangozza.

Szeptember 22-én hivatalosan is kezdetét vette az ősz. Bár szerencsére pár napig még élvezhetjük az indián nyár utolsó napjait, a reggelek már csípősebbek, esténként pedig elkél a meleg pulóver. Ezekre a napokra állítottuk össze az elmúlt évek fellépőitől kedvenc melankolikus dalainkat, amelyek tökéletesek egy bögre forró teával. 

Fotó: Poszós János, Müpa

2020 sok szempontból rendhagyó év, hiszen a vírusveszély miatt mindannyiunk élete megváltozott, és az együtt töltött idő, a közös élmények jelentősége felértékelődött. A britek számára ráadásul történelmi változást is hozott a január, hiszen az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból. Persze Brexit ide vagy oda, a brit kultúra elidegeníthetetlen része Európának, amelyből szeptember 15. és 28. között igen gazdagon merít az Európai Hidak fesztivál. Kalandok Purcelltől a Pink Floydig a Müpában.

Európai Hidak 2020

A brit kultúra legjava egy helyen

A Brexit, illetve Harry herceg és Meghan hercegné eltávolodása a király udvartól már rávilágított, hogy az Egyesült Királyság a komoly változások időszakát éli, nem beszélve a járvány okozta nehézségekről. Egy azonban biztos: a britek rengeteg olyan kulturális értékkel büszkélkedhetnek, amelyekhez bármikor érdemes visszanyúlni. Így tesz a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénysorozata, az Európai Hidak is, ahol másfél hét alatt számos maradandó, évszázadokon átívelő mű csendül fel, de a könnyűzenei élményre vágyók, illetve az irodalom- és a filmrajongók is megtalálhatják a számításukat.

Ahány korszak, annyi szín: Purcelltől Benjaminig

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar nemrég egy váratlan videóval bizonyította, hogy ezekben a hetekben is képes megőrizni a humorát, és Mozart gondolata mentén a szükségből kovácsolt erényt egy, a karmester által feltalált akusztikajavító maszkkal.

Akárcsak a járvány okozta nehéz helyzetből, az Egyesült Királyság zenei kínálatából is a lehető legtöbbet igyekszik kihozni a zenekar. A barokkot megidéző koncertjükön Purcell, Händel és Boyce műveiből válogatnak, méghozzá – a nagy sikerű tavalyi Orfeo-produkciójuk után újra – a világhírű szoprán, Baráth Emőke közreműködésével. Sőt, hogy tökéletes legyen a végeredmény, a régizene fenegyerekeként emlegetett brit karmester, Christian Curnyn áll majd a pulpituson. Curnyn többek közt arról híres, hogy rendkívül jól tud együtt dolgozni az énekesekkel. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Az énekesek azt szeretik a legjobban, ha velük együtt lélegzel. Mivel magam is trombitáltam, a lélegzeten keresztül látom a zenét”.

Lélegzetelállító pillanatokban a BFZ Haydn, Britten és MacMillan darabjainak szentelt előadásain sem lesz hiány: Anglia, Wales és Skócia hangjait három koncerten – 24-én, illetve 26-án egy délutáni és egy esti alkalmon – idézik meg. Azoknak is érdemes velünk tartaniuk, akik az Egyesült Királyság elmúlt negyven évének zenei terméséből csemegéznének: 16-án Mason, Adès, Anderson és Benjamin az apró részletek fontosságára reflektáló művei szólalnak meg. A Budapesti Fesztiválzenekar egyébként már számos alkalommal színpadra lépett Nagy-Britanniában, például 2018-ban a londoni Royal Albert Hallban: érdemes megnézni a Fidelio erről készült videóját:

Ír kocsmazene és Pink Floyd

Az Egyesült Királyság elévülhetetlen érdemeket szerzett a könnyűzene terén is a Beatlestől a Depeche Mode-on, a Radioheaden és a Blurön át Adele-ig, így természetesen az Európai Hidak repertoárjából sem maradhatott ki ez a műfaj. Szeptember 20-án az ír kocsmazene, más néven jumpin’ punk hazai zászlóvivője, az őrült tempót diktáló Firkin csap a húrok közé a Fesztivál Színházban. És ha ez még nem lenne elég, a vendégek névsorát elnézve egy fikarcnyi kétségünk sem lehet, hogy emlékezetes estében lesz részünk: Karácsony James, Szalóki Ági és Baricz Gergő mellett a Csík Zenekar prímása, Szabó Attila csatlakozik hozzájuk a színpadon.

Ha pedig angol zene, a Pink Floyd egyszerűen megkerülhetetlen: a legendás banda dalait Magyarország első, több mint 20 éves múltra visszatekintő Pink Floyd tribute zenekara, a Keep Floyding hozza el. Ahogy ők fogalmaznak: aki ellátogat a koncertjeikre, sosem tudhatja, mikor hallhatja élőben valamely méltatlanul elfeledett kedvencét, és elődjükhöz hasonlóan ők is nagy hangsúlyt fektetnek a látványra.

Két koncert között érdemes megnézni a fesztivál izgalmas kiállítását, amely Fazekas Gergely zenetörténész összeállításában mintegy nyolc évszázad brit zenetörténetébe enged betekintést, Purcelltől a punkig.

Zseniális filmek magyar vonatkozással

A zene mellett a filmtörténet is sokat köszönhet a briteknek, elég csak a Monty Pythonra gondolnunk, vagy éppen olyan rendezők munkáira, mint Alfred Hitchcock, Stephen Frears, Danny Boyle vagy Ridley Scott. Bár Stanley Kubrick New Yorkban született, később Nagy-Britanniában telepedett le, és számos meghatározó filmjét már itt forgatta, a Müpamozi sorozat keretében így több filmjét is egy-egy izgalmas beszélgetés kíséretében láthatjuk, Réz András házigazda kalauzolásával.

Az Európai Hidak mozija ezúttal olyan filmeket hoz el, amelyeknek van valamilyen magyar vonatkozása. A Nicole Kidman és Tom Cruise főszereplésével készült Tágra zárt szemek zenei anyagában például Liszt és Ligeti György darabjainak részletei is felhangzanak, utóbbi pedig a 2001: Űrodüsszeiáról is elmondható.

Fotó: 2001: Űrodüsszeia © Ronald Grand / Archive Alamy Stock Photo

A legendás Ragyogásban Bartók és Ligeti muzsikája csendül fel, az Egy kapcsolat vége egyik drámai jelenetében pedig Kodály Zoltán Szólószonáta csellóra című művének részlete üt szíven. Ligeti alábbi művét például a Ragyogásban hallhatjuk:

Hogy, hogy nem, az első brit egész estés animációs film rendező-producere, John Halas, azaz Halász János is magyar származású: az Orwell regénye alapján készült Állatfarm alkotói között emellett a Kodály egyik legkedvesebb zeneszerző-tanítványa, Seiber Mátyás is ott van.

Brit irodalmi ínyencségek Nádasdy Ádámmal

Szeptember 21-én És mégis miénk a nyelv! címmel a brit irodalom legfontosabb szövegeiből válogat az angol nyelv egyik legavatottabb hazai szakértője, Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító és tanár. Igazi gyöngyszemeket hallhatunk többek közt Shakespeare-től, Byrontól, Tennysontól, illetve a skót Burnstől és az ír Yeatstől: versek, rövid prózák, színdarabrészletek követik egymást négy kiváló színész – Fullajtár Andrea, Ónodi Eszter, Fodor Tamás és Hajduk Károly – előadásában. Lesz itt minden: vidám és szomorú, romantikus és tárgyilagos, így garantáltan megérezhetünk valamit a szigetország költészetének és prózájának esszenciájából. A művek között Nádasdy Ádám műsorvezetőként mesél a tőle megszokott lebilincselő stílusban, emellett Razvaljajeva Anasztázia hárfajátékát élvezheti a közönség.

Fotó: Nádasdy Ádám ©  Nagy Attila/Müpa

Azonnal felismerhető, éterien bársonyos hangjának köszönhetően Váczi Eszter már több mint 20 éve a hazai pop- és jazzszíntér üde színfoltja, akivel legközelebb a New Orleans Swingfesztivál zárónapján találkozhatunk a Müpában – méghozzá egy igazán különleges felállásban. Minek a hangját szereti legjobban, és melyik dalának szövegéért kapott Artisjus-díjat?

Váczi Eszter

Mindössze 21 évesen csöppent bele a Jazz+Azba

Váczi Eszterről több szempontból is elmondható, hogy már nagyon fiatalon is jókor volt jó helyen, hiszen a zenei általánost követően már a középiskolában megismerkedett a jazzel. 16 éves korában Lakatos Ágnesnél kezdte el behatóbban beleásni magát a műfajba, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz-ének tanszakán Berki Tamás növendékeként fejlesztette tovább a tudását.

Elsőéves főiskolás volt, amikor a kilencvenes évek végén Kozma Orsival és Behumi Dórival együtt beválogatták Geszti Péter rövid életű, de annál sikeresebb formációjába, a Jazz+Azba. Dés László zenéje, Geszti szövegei és a három tehetséges énekesnő korábban nem ismert színt hoztak a hazai zenei életbe, olyan slágerekkel belopva magukat a közönség szívébe, mint a Ma jól vagyok, a Megint hétfő vagy a Csepp a tengerben.

Film és színház: a Kalózoktól Alföldiig

A Jazz+Az kezdetben kifejezetten filmzenékben utazott, hiszen az egyik első daluk A miniszter félrelép című filmben csendült fel (Bébi Kannibál), majd első albumuk, a Sas Tamás rendezte Kalózok zenéje hatalmas népszerűségre tett szert, sokkal nagyobbat szólva, mint maga a film. (A korábban említett három dal is ezen a lemezen szerepel.)

Váczi Eszter 2000-ben Beryvel (Sugár Bertalan) énekelt nagy sikerű duettet Egyedül címmel, amit a Jazz+Az dalaihoz hasonlóan előszeretettel játszottak a rádiók. Különleges hangjára és Szörp nevű zenekarára Alföldi Róbert is felfigyelt: nem véletlen, hogy a rendező nagy port kavart előadásában, a 2000-es évek elején a Régi Thália Stúdióban bemutatott Shopping and Fuckingban éppen az ő éteri hangjával ellenpontozta a színpadon zajló provokatív jeleneteket. Ez a találkozás egy 6 évre szóló, közel 150 előadást megért kapcsolatot hozott, ami többek között hozzájárult ahhoz, hogy az énekesnő új utakat keressen, és magyar nyelvű dalokat írjon.

„1997-óta játszottam együtt Ivánnal (Gátos Iván a Váczi Eszter Quartet billentyűse – a szerk.) a Szörp nevű acid-jazz formációban, ami egy 9 tagú zenekar, és sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, bár nagyon szeretem, amit csinálunk, egyszerűen elnyomva érzem magam, nem tudok ilyen hangerő mellett kiteljesedni” – fogalmazott.

A csend és a befelé figyelés azóta is fontos szerepet játszik az életében,  a Nők Lapja kérdésére ugyanis, miszerint minek a hangját szereti a legjobban, ezt válaszolta: „A minap a kisfiammal libegőztünk, és megállapítottuk, hogy milyen jó ez a csend, nyugalom. Lassan gördültünk a fémhuzalon, csak a madarak csicseregtek, alattunk susogtak a fák”.

„Úgy énekel édes anyanyelvünkön, ahogy csak kevesen”

Így született meg a Váczi Eszter Quartet, amelynek már első albuma, a Vissza hozzád arany-, majd platinalemez lett. A filmesek ebben a zenekarában is meglátták a potenciált: Orosz Dénes Mit tennél a helyemben című számukat a Csányi Sándor és Tompos Kátya főszereplésével készült Poligamy főcímdalának választotta, és az album további dalait is beemelte a filmbe.

Második nagylemezük, az Eszter kertje is nagy sikert aratott, amely kapcsán az Est.hu újságírója kiemelte: „A jazz lehet mérhetetlenül öncélú és fárasztó, de lehet simogató és elbűvölő is. Váczi Eszter másodszor is bársonyos, titokzatos és okos, és nem mellékesen úgy énekel édes anyanyelvünkön, ahogy csak kevesen”. A csapatban az énekesnő egyúttal szövegíróként is bizonyított, hiszen 2014-ben az Artisjus az év könnyűzenei szövegírójának választotta Karion című daláért. Utóbbi harmadik lemezükön, a Belső tengeren jelent meg, amit Helik Hadar négyszeres Grammy-díjas hangmérnök vezetésével rögzítettek.

Egy világhírű vibrafonossal és az osztrák-magyar The Dream Makersszel varázsol

„Váczi Eszter költeményei mély érzelmekről, fanyar humorról, a pillanat megragadásának élményéről tanúskodnak. Összeszokottság, élettel teli megszólalás, és Eszter senkiéhez sem hasonlítható hangja – remek kísérettel” – fogalmazott 2016 decemberében megjelent EP-jük (Mégsem múlik el) kapcsán a jazzma.hu. A második mondatot az énekesnő legközelebbi Müpa-beli fellépéséről is írhatták volna, hiszen augusztus 30-án, a New Orleans Swingfesztivál zárókoncertjén felejthetetlen zenei utazásban lesz részünk: ezúttal a világhírű ütőhangszeres Martin Breinschmiddel és az osztrák-magyar The Dream Makersszel idézi meg a swingkorszakot.

A The Dream Makers (Fotó: Maria Frodl)

„Úgy gondolom, hogy a mi esténk sztárvendége Martin Breinschmid lesz, aki valóban világszínvonalú vibrafonos, amely hangszer amúgy is ritkán termel ki ilyen szintű muzsikusokat. Mivel ő az ütőere ennek a programnak, a repertoár rá épül” – mesélte Váczi Eszter a MagyarJazz.hu-nak. A zseniális szájharmonikaművész, Bertl Mayer mellett a gitáros Engel Mayr sokoldalúságát is dicsérte: „Hazájában a legnagyobb tömegek előtt a legkeményebb rockzenével tarol, egyébként úgy játszik jazzt, és ami szívemnek legkedvesebb, balladákat, ahogy még mást nem hallottam”. A From Basin Street to Broadway című estre jegyek még kaphatók!

A Müpa minden évben a három estét felölelő New Orleans Swingfesztivállal búcsúztatja a nyarat, méghozzá a jazz legnépszerűbb előadóit felvonultatva. Az eseménysorozat 2020-ban is felejthetetlen koncerteket ígér Hollywood aranykorától a jazztörténet rejtett kincsein át a swingkorszak korai örökzöldjeiig. Miben rejlik a fesztivál varázsa, és milyen ínyencségek várnak ránk idén? Posztunkból kiderül!

Szőke Nikoletta, fotó: Lukács Dávid

Dupla jubileum

A Müpa mostanra a klasszikus és könnyűzene mellett a jazz emblematikus helyszínévé is vált, és egy ehhez kapcsolódó különleges hagyományt is meghonosított. A New Orleans Swingfesztivál, amely az intézményhez hasonlóan idén ünnepli 15. évfordulóját, évről évre a műfaj legjobbjai közül válogat, így intve búcsút a nyárnak, és üdvözölve a közelgő őszt.

Fotó: Pályi Zsófia, Müpa

Miért éppen New Orleans?

A jazz szülőhazájaként számontartott louisianai városban, New Orleansban a műfaj gyökerei egészen a XVIII-XIX. századig nyúlnak vissza: kezdetben az afrikai tánc- és dobtradíció, majd az életigenlő táncos események és a rezesbandák elterjedése is hozzájárult a jazz számtalan irányzatának kialakulásához az ezt követő évtizedekben, évszázadokban. Ezek egyike volt a rendkívül népszerű, táncolható swing, amely az amerikai populáris zene legdominánsabb formájaként a harmincas-negyvenes években élte virágkorát. Big bandek, erőteljes ritmusszekció és kiváló szólisták: nem véletlen, hogy ma is sokan nyúlnak vissza ehhez a korszakhoz. Az éra egyik népszerű slágere volt például az alább meghallgatható Sing, Sing, Sing, amely többek közt a világhírű klarinétos-zenekarvezető, Benny Goodman révén vonult be a zenetörténetbe.

A montreaux-i versenygyőztes énekesnő Hollywood legendás filmslágereit hozza el

Augusztus 28-án egy igazán különleges koncerttel indul a New Orleans Swingfesztivál: az ország egyik legismertebb jazzénekesnője, Szőke Nikoletta a legnagyobb hollywoodi filmbetétdalok közül válogat, méghozzá – saját ritmusszekciója mellett – a Budafoki Dohnányi Zenekar kíséretében, Gájer Bálint vendégszereplésével. Az énekesnő tehetsége már 6 éves korában olyan hatást gyakorolt egyik tanárára, hogy a pedagógus minden osztályterembe bekopogva körbevitte az iskolában azzal a felkiáltással, hogy „ezt a lányt egyszerűen hallani kell”.

Nemzetközi szinten is felhívta magára a figyelmet, amikor a 2005-ös montreaux-i jazzénekversenyen 21 ország több száz nevezőjét maga mögé utasítva diadalmaskodott – a fődíj mellett a közönségdíjat is bezsebelve. A zsűri tagjai között ott ült Barbara Hendricks és Randy Crawford is, ám nem sok idő kellett hozzá, hogy Szőke Nikoletta maga is világsztárokkal dolgozzon együtt. Olyanokkal, mint Tony Lakatos, David Friedman, Natalie Williams, Rick Margitza és Mathias Heise, sőt Bobby McFerrinnel is duettezett, 2017-es Moonglow című lemezén pedig, amelynek producere a négyszeres Grammy-díjas Helik Hadar volt, a világhírű Gregory Hutchinson dobolt. Biztosak lehetünk benne, hogy a magával ragadó énekesnő ezúttal is látványos és lenyűgöző produkcióval készül: a Fesztivál Színházban a filmtörténet olyan klasszikusainak főcímdalai hangzanak majd el, mint az Álom luxuskivitelben, az Ilyenek voltunk vagy a Kabaré.

A jazztörténet rejtett kincsei rendkívül szórakoztató köntösben

Hasonlóan izgalmas élményben lehet része annak, aki augusztus 29-én este látogat el a Müpába, hiszen a szintén születésnapos, egész pontosan 35 éves Bohém Ragtime Jazz Band pazar koncerttel bizonyítja, hogy még mindig a műfaj egyik legjobbja. A nemzetközi hírű, Ittzés Tamás vezette kecskeméti csapat sokszínű hangszerelései és jellegzetes előadásmódja rengeteg humorral párosul, emellett énekesnők és táncosok gondoskodnak arról, hogy a hallgatóság garantáltan ne unatkozzon.

Az estét még különlegesebbé teszi, hogy ezúttal nem a tradicionális jazz legnagyobbjai lesznek fókuszban, hanem olyan rejtett kincsek, amelyeket ugyan ma is sokat játszanak, csak éppen szerzőjükről hajlamos megfeledkezni az utókor. Hogy kik ők? Például a méltatlanul rövid ideig sikeres Jabbo Smith, aki a The Syncopated Times szerzője szerint 1929-ben, alig 20 évesen a világ második legjobb jazztrombitása volt Louis Armstrong után, mégsem adatott meg neki a hosszú és gyümölcsöző karrier.

Jimmie Noone klarinétos-zenekarvezető munkássága is reflektorfénybe kerül: egyes források szerint Maurice Ravel Boléróját részben Noone egyik szólója inspirálta. A jazztörténet egyik első klasszikusaként számontartott zongoristát, Jelly Roll Mortont is megidézi a zenekar, akinek a karaktere felbukkant Az óceánjáró zongorista legendája című olasz film egyik jelenetében is, amikor a főszereplő (Tim Roth) és J. R. Morton (Clarence Williams III) zongorapárbajt vívott egymással.

És hogy milyen hangulatra számíthatunk a Müpában? Érdemes megnézni a csapat 30 éves jubileumát ünneplő La femme fatale című gálaest alábbi részletét, ahol a ritkán játszott Duke Ellington-szerzeményt a The Happy Hoppers swingtáncegyüttes tette teljessé. (Az idei koncerten a Pepita Táncegyüttes közreműködik majd.)

Váczi Eszter az osztrák-magyar The Dream Makersszel varázsol

Végül, de nem utolsósorban a fesztivál zárónapja is igazi csemegét ígér: a bársonyos hangú Váczi Eszter ugyanis a korai swingkorszak örökzöldjeivel lepi meg a közönséget Martin Breinschmid vibrafonos-ütőhangszeressel és a klasszikus és jazzképzettséggel rendelkező, zeneakadémiát végzett muzsikusokból álló osztrák-magyar The Dream Makersszel.

A From Basin Street to Broadway című esten olykor szokatlan hangszerelésekkel is találkozhatunk, miközben Count Basie-től kezdve Duke Ellingtonon, Louis Armstrongon és Lionel Hamptonon át Gene Krupáig számtalan fülbemászó dallam csendül fel. Martin Breinschmid egyébként Európa egyik legkeresettebb vibrafonosa, aki számos szimfonikus zenekarral lépett színpadra, és olyan dirigensekkel dolgozott, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta vagy Roger Norrington.

Néhány éve attól volt hangos a hazai sajtó, hogy a Red Hot Chili Peppers tagjai spontánul megnézték a The Qualitons koncertjét, az ennek köszönhető felhajtás pedig részben hozzájárult, hogy folytatták a közös zenélést. Ezért mindenképp hálásak lehetünk Anthony Kiediséknek, ugyanis ha akkoriban feloszlanak, egy igencsak izgalmas színfolttal lenne szegényebb a magyar zenei élet – és nemcsak az, hiszen azóta már Amerikában is felfigyeltek rájuk. Mutatjuk, miért kell őket látni-hallani július 24-én a Müpa autósmozijában.

Fotó: Ács Kata

Úgy idézik meg a hatvanas éveket, hogy közben nagyon is mai a zenéjük

A The Qualitons zenéjét hallva az az érzése támad az embernek, hogy a hatvanas évekbe csöppent, miközben azon morfondírozik, hol hallhatta már ezt a minden bizonnyal külföldi zenekart. A hatvanas-hetvenes évek funkja és beatje által inspirált experimentális-pszichedelikus rockjuk egyszerre megragadható és behatárolhatatlan: részben a múltból táplálkoznak, de időről időre egyre izgalmasabb, progresszívebb megoldásokkal rukkolnak elő.

Bár a zenekar 11 évvel ezelőtti megalakulásakor még az volt a cél, hogy „a hatvanas évek hangulatát hozzák vissza a budapesti éjszakába” – többek közt Kovács Katival is zenéltek –, improvizatív, groove-os muzsikájukkal hamar kinőtték a leegyszerűsítő skatulyát. Ahogy azt a Recordernek adott interjújukban basszusgitárosuk, Hock Ernő a hatvanas évek zenéjére reflektálva elmondta: „A gitárzene ezen alapszik. Nyilván ez a korszak a leginkább önazonos, ehhez kötjük magunkat a legjobban, de bármit bele lehet integrálni. Ilyen értelemben nincsenek is stílusok. Kit érdekelnek a stílusok?” A gitáros-dobos-frontember G. Szabó Hunor hozzátette: „Attitűdök vannak. Ha bármilyen műfajt megvizsgálunk, minden a hatvanas évekből indul, csak más attitűddel. A Beatles mindent megírt a könnyűzenében. Ők kezdték, és az utolsó lemezükkel le is zárták”.

 „A Red Hot Chili Peppers kedvenc magyar zenekara”

Bár a zenekar tagjai többször is hangot adtak neki, hogy már rég túllendültek ezen az epizódon, mégis muszáj megemlítenünk az ominózus esetet, amikor 2016 augusztusában az akkor éppen Budapesten vendégeskedő Red Hot Chili Peppers tagjai a Four Seasons hotelből meghallották a Duna-parti Pontoonban zenélő The Qualitonst, és lementek meghallgatni őket, sőt másnap az RHCP-énekes Anthony Kiedis el is hívta őket vacsorázni. A mesébe illő sztorinak hatalmas sajtóvisszhangja lett, Szőke Barna gitáros pedig úgy fogalmazott a Magyar Narancsnak: „Utólag elmondhatjuk, hogy a leglényegesebb hozománya az volt ennek a sztorinak, hogy nem oszlottunk fel”.

Sikerek Austintól Seattle-ig: SXSW-szereplés és KEXP-koncert

A csapatnak eddig négy lemeze jelent meg: a Panoramic Times (2010), a Tomorrow’s News (2014), az Echoes Calling (2018) és a kultikus KEX dalait feldolgozó KEXEK (2019). Az Echoes Calling egyfajta fordulópont volt a zenekar életében, hiszen több szakmai magazin és portál kritikusai is 2018 legjobb albumának nevezték, és a hazai alternatív / indei-rock kategóriában Fonogram-díjat nyert. Óriási dolog, hogy bekerültek a világ egyik legnagyobb showcase-fesztiváljára, a neves texasi South by Southwestre (SXSW). Érdemes megnézni az élményeikről készült roadmovie-t, ahol egy ponton arra csodálkozik rá a zenekar, hogy Koncz Zsuzsa szól egy austini lemezboltban. A videó alatt hallható zene pedig a Draw a line az Echoes Calling lemezről.

Nem véletlen, hogy éppen az Egyesült Államokból kezdtek el fokozottabban érdeklődni a zenéjük iránt. Dalaikat rendszeresen játssza a világ egyik legnagyobb presztízsű alternatív rádióadója, a seattle-i székhelyű KEXP, amelynek stúdiókoncert-sorozatában a csatorna 1972-es megalapítása óta első magyar zenekarként léphettek fel olyan sztárokat követve, mint a The National vagy Regina Spektor. A teljes 40 perces koncert visszanézhető a YouTube-on (alább), amelynek első száma a hatvanas-hetvenes évek fordulóján működött rövid életű, de annál ikonikusabb KEX zenekar Zöld-sárga című dalának újragondolása.

Legutóbbi ötszámos anyaguk a KEXEK címet viseli, és a legendás KEX dalait dolgozza fel. Minden tag kiválasztott egy számot, amit a saját elképzeléseivel, hangszerelésével vitt végig – sőt (a Zöld-sárga kivételével) mindenki énekli is a saját dalát.

Több multiinstrumentalista is erősíti a bandát

Sokrétű zenéjük egyik fontos alapja, hogy több – a jazz felől érkezett – multiinstrumentalista is erősíti a csapatot. Gitáros-énekes frontemberük, G. Szabó Hunor dobosként számos zenekarban játszott, korábban többek közt az Egy Kiss Erzsi Zenében, a Smárton Trióban, a Mongooz and the Magnetben és a Jónás Vera Experimentben, emellett a Borbély-Dresch Quartet tagja. Persze a The Qualitons koncertjein nem szorítkozik a gitárra, előszeretettel vált át dobra, ha a helyzet és a dal úgy kívánja. „A főiskolán annyira a jazz hatása alatt éltem, hogy nem is nagyon voltak énekes-gitáros ambícióim. Azt biztosan tudom, azért lettem dobos, mert ez a legősibb hangszer, nagyon jól kifejezhető vele az az őszinte, tiszta muzikalitás, amiről számomra például a 60-as évek zenéje, hangzásvilága szól. Hálás hangszer, együtt lehet vele lélegezni, táncolni anélkül, hogy észrevennénk” – mesélte a Nők Lapja Cafénak.

G. Szabó Hunor (Fotó: Sinco)

Hock Ernő basszusgitáros-nagybőgősnek is komoly jazzmúltja van. Olyan zenekarokban fordult meg, mint a Grencsó Kollektíva, a Dresch Quartet, a Krétakör Színház zenekara, Ágoston Béla számos formációja, illetve a Szabó Balázs Bandája, a Zubolyban pedig Ágoston Béla mellett többek közt Busa Pistával zenél.

És ha már a sokoldalúságnál tartunk: gitárosuk, Szőke Barna az Index videórovatának munkatársa, aki rendezőként jegyzi a Fran Palermo énekeséről, Henri Gonzalezről készült portréfilmet. Boros Levente dobos az Amoeba, a Speiz Boiz, a Mabon Dawud Republic, és az iamyank Live Ensemble tagja, billentyűsük, Menyhei Ádám pedig a Kamikaze Scotsmenből is ismerős lehet.

Az Echoes Calling lemezbemutatóján, 2018-ban (Fotó: Sinco)

Csapatmunkából jeles: nekik is köszönhetjük az új Sziget-himnuszt

És ha az eddigiek még nem győztek volna meg minket a sokoldalúságukról, Hajós András Dalfutár című műsorában azt is megmutatták, hogyan állják meg a helyüket producerként egy új sláger megalkotásában. Aki esetleg nem ismerné az egyébként nagyon izgalmas formátumot: a műsorvezető egymástól függetlenül kér fel egy zeneszerzőt, egy szövegírót, egy producert és egy énekest, hogy dolgozzanak együtt egy dalon, azonban a kilétük egészen a felvételig rejtve marad egymás előtt. A szövegíró megkapja a dallamot, a producer a zenét és a szöveget, míg végül a hangszereléssel az utolsó napon szembesülnek egy stúdióban, ahol a dalt az énekessel együtt véglegesítik.

A sorozatban A The Qualitons volt az első zenekar, akit producernek kértek fel, ráadásul olyanokkal dolgoztak együtt, akikkel korábban soha: Puskás Petivel (zeneszerző), Süveg Márk Saiiddal (szövegíró) és a Supernem énekesével, Papp Szabival. Az ő szériájuknak olyan értelemben tétje is volt, hogy a Sziget a Dalfutárban megszületett négy dalból választotta ki a 2020-as fesztivál himnuszát. Bár elég erős volt a mezőny, végül az ő daluk diadalmaskodott (ami akkor is szép teljesítmény, ha a fesztivál idén sajnos elmaradt).

Az autósmoziból is a legtöbbet hozzák ki

Július 24-én megint valami egészen újba vágnak bele: egzotikus hangszerekkel kiegészülve hívnak orientális utazásra a Müpa autósmozijába, ahol Tóth Szabolcs szitáron, Bede Péter pedig szaxofonon, furulyán, kavalon és dudukon száll be és teszi különlegessé ezt az egyébként sem mindennapi péntek estét. Ahogy arról korábbi posztunkban részletesebben is beszámoltunk, az autósmozi formátum mind a zenészeknek, mind a közönségnek rendhagyó élmény. Nézőként mindenképp megéri legalább egyszer kipróbálni, hiszen ritkán adódik olyan alkalom, amikor kedvencünk koncertjét autónk kényelmes üléséből, étel-ital társaságában, hatalmas kivetítőn élvezhetjük, miközben a zenekar a házban élőben zenél – szokatlan, de felejthetetlen.

Szerző: Kelemen Éva

Hány kamerával dolgozik a Müpa Stúdió stábja, milyen trükkökkel érik el, hogy az üres nézőtérnek játszó zenekar jól érezze magát a színpadon, és milyen előnyei vannak filmes szempontból az autósmozi formátumnak? Többek közt ez is kiderül cikkünkből, amelyben a stúdió kreatív vezetője, Kovács-Ender Krisztián rendező árul el kulisszatitkokat.

Egyeztetés a Péterfy Bori & Love Band koncertje előtt (Fotó: H. Szabó Gábor)

Július 1. és 25. között a Müpa egy nosztalgikus, mégis rendhagyó formátum keretei között invitálja vissza a zenészeket és a nézőket a Komor Marcell utcába. Bár a Müpa Autósmozi megszületésében nagyban közrejátszott a járványhelyzet, a visszajelzések alapján mostanra világossá vált, hogy az új dimenzióba helyezett koncertélmény ezen túlmutatva is működik. Szerdától szombatig a legkülönbözőbb műfajok előadói követik egymást a Fesztivál Színház színpadán, miközben a rajongók és zenekedvelők az épület melletti parkolóban, autójuk kényelmében, hatalmas kivetítőn figyelhetik élőben a koncerteket. Persze ez a terep mind a zenekarok, mind a látogatók számára szokatlan.

Új kihívás, más élmény

„Új kihívást jelentett, hogy a nézőtéren most nem ül senki, ez pedig diszkomfortérzést kelt a zenekarban. Később kiderült, hogy ez a fajta közvetítés nekünk, a stábnak is nagyon furcsa: lemegy egy szám, és a végén csönd van” – mesélte Kovács-Ender Krisztián rendező, a Müpa Stúdió kreatív vezetője.

Kovács-Ender Krisztián (Fotó: Csibi Szilvia)

Érthető módon az üres székek látványa nem hat túl inspirálóan a zenészekre, ezért a stáb úgy világítja meg a nézőteret, hogy az ülések lehetőleg sötétben legyenek. „Tehát amikor a zenekar a nézőtér irányába néz, nem látja az üres sorokat, csak az általunk megalkotott fényenteriőrt”. Az üres tér kitöltésére szolgáló kreatív világítás többek között 70 darab fix parázslámpából, illetve robotlámpákból áll. „Hazert (a füstgéphez hasonló szerkezet, csak vízpárával működik, és finomabb, áttetszőbb eredményt biztosít – a szerk.) most nemcsak a színpadon használunk, hanem a nézőtéren is. Ezzel még sejtelmesebbé tudjuk tenni a látványt”.

Fotó: Kotschy Gábor / Müpa

Mivel ez a helyzet teljesen új a zenekarok számára, elmondása szerint sokkal hangsúlyosabbá vált az előzetes egyeztetés. „A könnyűzenei előadóknál arra kellett például külön felhívni a figyelmet, hogy ugyanúgy kommunikálhatnak a közönséggel, csak most kamerán keresztül” – tette hozzá. Sőt, a zenekarok az előcsarnok levilágított részén indítják az estét, ami szinte az egész parkolóból látható. Amikor elkezdődik az előadás, majdnem a teljes épület sötétbe borul, és a nézők csak azt a kis levilágított részt látják – ez az első kép az élő adásmenetben. „Péterfy Boriéknál zseniálisan működött, hogy álltak az ablakban, integettek, a közönség pedig dudált, villogott. Nagyon sokat számított a zenekarnak, hogy láthatta a telt házas parkolót, és így indult el az üres Fesztivál Színházba” – érzékeltette az első pillanatok izgalmát a rendező.

Fotó: Nagy Attila / Müpa

Fotó: Pályi Zsófia / Müpa

Testközelben a kedvenc zenekarod: az autósmozi előnyei filmes szempontból

Ahogy azt a Müpa Autósmozi eddigi vetítései is mutatják, valóban új dimenzióba került a koncertélmény, aminek számos előnye van. Nézőként autónk kényelmes ülésén, akár étellel-itallal felszerelkezve élvezhetjük a nem mindennapi hangulatú előadásokat, de filmes szempontból is egészen más lehetőségeket kínál. Kovács Krisztián kiemelte: „Itt tudunk olyan képeket, plánokat, snitteket készíteni, amiket normál esetben nem, vagy csak nagy kompromisszumok árán, az élő show-t zavarva tudnánk”. Hiszen a színpadon vagy a nézőtér fölött mozgó kamera egy hagyományos, házon belüli produkciónál rontana az összképen, itt azonban még közelebb hozza a közönséghez kedvencét, akinek szinte minden rezdülését láthatjuk a kivetítőn. Ráadásul egyszerre 10 kamerával dolgozik a stáb.

Fotó: Posztós János / Müpa

„Péterfy Boriék koncertjén több olyan szám is volt, ahol Bori végig a kamerába nézve járta körbe a színpadot. Neki ez nem volt idegen, hiszen színésznő. Ezt nem tudod megcsinálni, amikor tele van a nézőtér, itt viszont tökéletesen működött, és nagyon intimmé tette a dalt: egész idő alatt neked, a nézőnek énekelt”. A komolyzenei koncerteknél, ha több közreműködő van, a kameráknak köszönhetően a kulisszák mögött várakozó énekest vagy éppen az ügyelőt is láthatjuk, amit egy hagyományos felvételen általában nem szoktak mutatni. A kreatív vezető elárulta: nézői részről sok olyan visszajelzés érkezett, hogy olyanok, akik egyébként nem keresik a mozgóképes zenei tartalmakat, itt csodálkoztak rá, hogy ez így, ebben a formában is milyen libabőrözős élmény.

Ezek a következő napok legizgalmasabb koncertjei

„Ahhoz, hogy ez így működjön, szükség van a Müpa profi csapatára, akik szinte az intézmény megnyitása óta ezt csinálják, és már-már félszavakból is értik egymást. Az is fontos, hogy bár a közönség most mozgóképen keresztül látja a koncertet, ebben az esetben is komoly összmunkáról van szó, ami a Müpa teljes apparátusát érinti a jogtól kezdve a produkción át a szcenikáig” – világított rá Kovács-Ender Krisztián. Kiemelte: ha az előadó jól érzi magát, az élő felvétel is sokkal jobb lesz. „Péterfy Boriékkal ez egy nagyon jó együttállás volt, de fontos hangsúlyozni, hogy még csak a második hétnél tartunk. Sokféle műfaj követi egymást, nagyon izgalmas lesz, ami még előttünk van” – mondta.

Csorba Lóránt, a Lóci játszik zenekar frontembere a Müpa Autósmozi sajtótájékoztatóján (Fotó: Posztós János)

Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a következő hét koncertjei. Július 15-én Figaro itt, Figaro ott… címmel Mozart és Rossini egy-egy népszerű operájából, a Figaro házasságából, illetve A sevillai borbélyból hallhatunk részleteket a Magyar Állami Operaház Zenekara és olyan kiváló énekesek előadásában, mint Baráth Emőke, Fodor Beatrix, Bretz Gábor vagy Haja Zsolt. Július 17-én, pénteken a jazzrajongókat várja a Müpa autós koncertmozija: a 30 éves Magyar Jazz Szövetséget a kifejezetten erre az alkalomra összeálló Hungarian All Star Big Band köszönti, amely a hazai jazzélet legnagyobb neveit vonultatja fel. Felsorolni is nehéz, kik lépnek színpadra ezen az estén: többek közt Berki Tamás, Charlie, László Attila, Lattmann Béla, Berkes Balázs, Borbély Mihály, Ávéd János és Fekete-Kovács Kornél erősíti a csapatot. A világhírű csellóművész, Várdai István is számtalan zseniális muzsikussal osztozik a színpadon július 22-i kamaraestjén: többek közt Kristóf Réka szoprán, Kállai Ernő hegedűművész, Szomor-Mekis Janka brácsaművész és Fejérvári Zoltán zongoraművész csatlakozik hozzá.

Fotó: Pályi Zsófia / Müpa

Ugyancsak különleges találkozásnak lehetünk tanúi a Lóci játszik „folk special” névre hallgató július 18-ai estjén, ahol a Csík Zenekar muzsikusaival karöltve mutatják meg a dalaikban rejlő népzenei elemeket. „Az év legizgalmasabb kihívása lesz egy parkolónyi autót megtáncoltatni, alig várom, hogy az irányjelzők villogása kövesse a banda csípőmozgását!” – fogalmazott Csorba Lóránt zenekarvezető. A pszichedelikus-experimentális funk-rockot új szintre emelő The Qualitons egyik Facebook-posztja szerint a zenekar gitárosa, Szőke Barna is hasonlóan izgatottan nyilatkozott július 24-i autósmozikoncertjükről, ahol egzotikus hangszerekkel kiegészülve hívnak orientális utazásra: „Ez mindenhogyan fura lesz, már várom”. Végül, de nem utolsósorban július 25-én a Barabás Lőrinc Quartet varázsol a Fesztivál Színházban. A koncertjük címében olvasható titokzatos „+2” pedig nem másra utal, mint hogy az eddig megjelent két lemez anyagán túl meglepetésekre is számíthatunk, és szokatlan módon két vendéggel, Grencsó István szaxofonossal és a tehetséges fiatal énekesnővel, Kiss Flórával egészülnek ki erre az estére.

Szerző: Kelemen Éva

A Kárpát-medence népzenéjével, a rockkal és a kortárs zenére hajazó feldolgozásmóddal párbeszédbe elegyedő délszláv zenei hagyomány: erre és sokkal többre számíthat, aki július 10-én, pénteken a Müpa autósmozija felé veszi az irányt. Ritka együttállásnak lehetünk tanúi ezen az estén, hiszen a műfaj két legrangosabb hazai zenekara, a Vujicsics és a Söndörgő ad nem mindennapi ízelítőt munkásságából, méghozzá olyan vendégekkel, mint Sebestyén Márta, Tompos Kátya és Tolcsvay László. Ráadásul mindezt az autós koncertmozi izgalmas kulisszái között!

A Söndörgő zenekar (Fotó: The Orbital Strangers)

Egy újfajta találkozás

A veszélyhelyzet feloldása újra lehetővé tette, hogy néző és közönség találkozzon, a Müpa viszont csavart egyet a dolgon, és egy egyszerre nosztalgikus és szórakoztató formátum képében teremt erre lehetőséget. Ahogy arról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, az autósmozi az ’50-es és ’60-as évek Amerikájában élte virágkorát, a koronavírus-járvány miatt azonban világszerte ismét gombamód megszaporodtak a hasonló létesítmények. Az alábbi angol nyelvű videó röviden elmeséli a drive-in történetét, érdemes belenézni – nekünk rögtön meghozta a kedvünket egy jó autósmozihoz.

Az autósmozi varázsa

Hagyományos koncerten valószínűleg szinte mindenki hallgatott már népzenét – de autósmoziban?! Az előadást autónk kényelmében, egy frissítő ital és finom falatok társaságában, hatalmas kivetítőn, HD-minőségben élvezhetjük, miközben a két zenekar és vendégeik a Fesztivál Színház színpadán élőben zenélnek. Kint is vagyunk, de kicsit bent is – bizonyítva, hogy a jó muzsika nem ismer határokat.

A Müpa autósmozija (Fotó: Posztós János / Müpa)

A Vujicsics tagjai a táncházmozgalom miatt választották ezt a műfajt

A több mint 45 éves múltra visszatekintő Vujicsics zenekar valószínűleg nem gondolta volna, hogy egyszer egy autósmozi keretein belül zenél majd. Az együttes tagjai a pomázi zeneiskola fúvós- és táncegyüttesében muzsikáltak a táncházmozgalom megszületésének idején, ami óriási szerepet játszott abban, hogy végül a klasszikus zene helyett a népzenét választották. 1977-ben a Ki Mit Tud?-on is megmutatták magukat:

A név kötelez: Vujicsics Tihamér nyomdokában

A sokféle hatásból végül a délszláv tradíció diadalmaskodott, ami a zenekar tagjainak nemzetiségi kötődésein túl Vujicsics Tihamérnak is köszönhető. Az ismert zeneszerző és népzenekutató a balkáni népek zenéjét gyűjtötte és népszerűsítette itthon, emellett számos filmzenét szerzett, többek közt neki köszönhetjük A Tenkes kapitánya és a Bors című sorozatok zenéjét is. 1975-ben egy Damaszkusz környékén történt repülőgép-balesetben halt meg. Halála után az együttes felvette a nevét, így tisztelegve emléke és az általa képviselt értékek előtt. Érdemes meghallgatni, ahogy az alábbi videóban Antal Imrével beszélget a legkülönbözőbb népek zenéit egy zongora segítségével megidézve. A felvétel végén A Tenkes kapitánya főcímzenéje is megszólal.

Könnyed és élvezetes népzene tele pozitív energiával

Július 10-e abból a szempontból is különleges lesz, hogy ezen az estén a délszláv zenei hagyomány két legrangosabb hazai zenekara együtt áll majd a színpadon. A Vujicsicshoz nemcsak zenei, hanem családi szálakkal is kapcsolódó Söndörgő ugyan egy másik generációt képvisel, azonban már ők is komoly, 25 éves múlttal büszkélkedhetnek. Az együttest Simon Broughton, az egyik legjelentősebb világzenei magazin, a Songlines főszerkesztője egyenesen Európa egyik legsokszínűbb és legizgalmasabb zenekarának nevezte. Életigenlő és felszabadító muzsikájuk a garancia arra, hogy igazán élvezetes élményben lesz részünk.

A tamburáját! – Egy különleges hangszerről

Mindkét banda zenéjében kiemelten fontos szerepet játszik a tambura – úgy is fogalmazhatunk, hogy a Söndörgő forradalmasította a délszláv tamburamuzsikát. A hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetős hangszernek számos verziója létezik Kínától Észak-Afrikáig: Európában főként a magyarok, a horvátok és a szerbek használják. A zenekar zenéjében a tambura izgalmas módon találkozik a szaxofonnal, a pszichedelikus rock a klasszikus és népzenével, a Bartók-feldolgozás a saját szerzeménnyel. A következő videóban a Söndörgő egyik tagja, Eredics Áron avatja be a nézőt a hangszer rejtelmeibe:

Illusztris vendégek: Sebestyén Márta, Tompos Kátya és Tolcsvay László

Az este két főszereplője semmit sem bíz a véletlenre, és népszerű vendégművészekkel teszi emlékezetessé a koncertet. Egyikük például az ország egyik legismertebb népdalénekese, a mindig magával ragadó Sebestyén Márta, aki már az első Vujicsics-albumon is közreműködött, és ott lesz a kivételes énekes-színésznő, Tompos Kátya is, akit a Söndörgő 2010-es, Lost Music of the Balkans című lemezén is hallhattunk. Sőt, a magyar rockzene megkerülhetetlen énekes-zeneszerzője, az egykori Fonográf tagja, Tolcsvay László is színpadra lép.