2016-ban nem sokkal első Grammy-díja után járt először Budapesten, és úgy tűnik, azóta sem tud hibázni. Három évvel, két újabb lemezzel és két újabb Grammy-díjjal később Cécile McLorin Salvant Sullivan Fortnerrel duettben tér vissza, hogy ezúttal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ejtsen újabb szíveket rabul. 

Hangolódjon a november 18-i koncertre a Müpa tematikus Spotify listájával, amelyen a legújabb,Sullivan Fortner zongoristával közösen készített The Window című album számai mellett a korábbi Grammy-díjas korongok legismertebb dalai is felcsendülnek. 

Nem sokkal az ezredforduló után felhívott egy angol pasi, és azt kérdezte, összefuthatnánk-e. Már nem emlékszem, hogy Frank Londontól vagy Ben Mandelsontól kapta-e a számom, végül is két isten, egyre megy. A Thököly úti Stefániában találkoztunk, akkoriban az volt a törzshelyem. Tessék, miben segíthetek?

2016-ban nem sokkal első Grammy-díja után járt először Magyarországon, a hazai közönség pedig rögtön a szívébe zárta. Három évvel és két újabb Grammy-díjjal később ismét Budapestre látogat, hogy ezúttal a zongorista Sullivan Fortnerrel karöltve hódítson meg újabb szíveket. Most eláruljuk, mit kell tudni az énekesnőről!

© Mark Fitton

Gyökerek és tradíciók

Sok zenész vallja, hogy az otthonról hozott zenei emlékek mély hatással voltak későbbi munkásságukra. Cécile McLorin Salvant igazi multikulturális környezetben nőtt fel Miamiban – haiti származású édesapja és Tunéziában született, de francia, guadalupei és amerikai gyökerekkel rendelkező édesanyja gondoskodtak róla, hogy a kislány a legtágabb bepillantást kapja szülei örökségébe. „Szerencsés vagyok, hogy egy olyan házban nőhettem fel, ahol mindig szólt valamilyen zene. Hallgattunk haiti muzsikát, hip-hopot, soult, klasszikus jazzt, gospelt és kubai zenét is, hogy csak párat említsek. Amikor ennyi hatás ér gyermekként, egyszerűen csak megnyílik előtted a világ.”

 2016-ban járt először Magyarországon, a Müpa közönsége pedig azonnal a szívébe zárta az énekesnőt
© Kotschy Gábor, Müpa

Franciaország varázsa

Cécile egészen középiskolás koráig nem is igazán foglalkozott jazzel – sokkal jobban vonzotta a klasszikus és a barokk zene. Ironikus módon a jazz szülőhelyétől több ezer mérföldre kellett költöznie ahhoz, hogy igazán közel kerüljön a műfajhoz. A középiskola befejezés után, mindössze 18 évesen ugyanis az óceán másik oldalán a dél-franciaországi Darius Milhaud Konzervatóriumban tanult jogot, politológiát és klasszikus zenét. Itt történt, hogy egyik nap betévedt a jazzszaxofonos Jean-François Bonnel órájára, és annyira lenyűgözte, amit ott hallott, hogy onnantól nem volt visszaút – szerencsére.

Kiemelkedő talentum

Jazzkörökben a Thelonious Monk Jazzverseny a műfajban elért világsikerek előszobájának számít: aki ott maradandót alkot, annak fényes jövőt ígérnek. 1986 óta megrendezett „jazz-tehetségkutatón” nem kisebb neveket fedezett fel magának a szakma és a közönség, mint Jazzmeia Horn, Jamison Ross, Jane Monheit, Avishai Cohen és a 2010-es verseny győztese, Cécile McLorin Salvant.

A Thelonious Monk Jazzverseny 2010-es dobogósai (b-j): Charenee Wade, Cyrille Aime és a győztes, Cécile McLorin Salvant.
© Thelonious Monk Institute of Jazz

Nem tud hibázni

A győzelem megadta a kezdőlökést a fiatal énekesnő pályájának, és innentől nem volt megállás. Az első, saját nevén megjelent album, a WomanChild rögtön óriási siker lett és meg is kapta a legjobb vokális jazzlemeznek járó Grammy-jelölést, Cécile-t pedig az év énekesnőjének választotta a nemzetközi jazzújságírók szövetsége (JJA). A 2015-ös For One to Love pedig már díjra is váltotta a jelölést, és úgy tűnik, az énekesnő azóta sem tud hibázni: eddig minden saját albumát jelöléssel díjazták, három el is hozta a kategória győztesének járó arany gramofont. Legutóbb idén februárban, a The Window című korongja bizonyult a legjobb vokális jazzalbumnak.

Cécile McLorin Salvant és Sullivan Fortner a 61. Grammy Gálán, a Legjobb Vokális Jazzalbumért kapott arany gramofonnal
© Alberto E. Rodriguez/Getty Images North America

Nem csak a színpadon tehetséges

Szinte már meg sem lepődünk azon, hogy Cécile tehetsége nem csak az éneklésben bontakozik ki. Szabadidejében ugyanis szívesen ragad ceruzát, hogy a turné alatti üres órákat kitöltse valamivel, a kész műveket pedig Instagram oldalán osztja meg a rajongókkal. Saját bevallása szerint már gyerekként is mindig firkált, ami a Salvant családban kicsit sem meglepő hobbi: Cécile édesapja szintén rajzolt, édesanyja olajfestményeket festett és ácsmunkákat készített, nővére pedig szobrászkodik, varr és ruhákat tervez.

Színes egyéniséghez illően színes repertoár

Színpadi megjelenése – már-már védjegyévé vált fehér-keretes szemüvege, egycentisre nyírt haja és vibráló szettjei – majdnem annyira színes, mint korszakokat átívelő repertoárja. Lemezein a klasszikus jazz sztenderdek mellett ugyanis számtalan fantasztikus saját szerzemény is helyet szokott kapni. Így például a legutóbbi korongon is elfért Richard Rodgers, Stevie Wonder és Steven Sondheim klasszikusai mellett egy-egy társadalmi kérdéseket feszegető amerikai népballada, vagy épp egy feminista dalszövegű korai R&B dal. Cécile pedig mindegyikben ugyanúgy otthon érzi magát. Ahogy a New York Times kritikusa fogalmazott róla: „Ha valaki a nagy hármas – Billie Holiday, Sarah Vaughan és Ella Fitzgerald – nyomába léphet, az csakis ez a virtuóz.”

Peter Kreeft filozófus szerint Bach zenéje bizonyítja Isten létezését. Mivel az én istenképem mindig különbözött Bach diadalmas, ragyogó istenképétől, a létezését számomra nem Bach bizonyítja. Megvan a saját istenérvem: Megnyertem a tavalyi Karc pályázatot. Határozottan van Isten.

Legtöbbünknek valószínűleg Schubert ugrik be elsőre, ha a dalest szót halljuk. Pedig a dalest és a német Lied műfaja közé korántsem lehet egyenlőségjelet tenni. Rolando Villazón kizárólag spanyol nyelvű, ráadásul javarészt 20. századi dallal készül október elsejei koncertjére.

Október elsején Budapestre érkezik a legendás ausztrál rockzenész, Hugo Race és csapata, a Dirtmusic.

Boggie, azaz Csemer Boglárka izgalmas színfoltja a hazai zenei életnek – és nemcsak a hazainak: Parfüm című videoklipjének és az Eurovíziós Dalfesztiválon való szereplésének köszönhetően világszerte felfigyeltek az énekes-dalszerzőre. Énekeljen akár magyarul, franciául vagy angolul, éteri hangulatú és sokszor fontos társadalmi kérdéseket feszegető dalaival mindenhol elvarázsolja a közönséget. Ezúttal egy igazán különleges koncertre készül, június 24-én ott lép színpadra újra, ahol kezdőként közel 8 éve élete első díját kapta: a Müpa Fesztivál Színházában. Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie legújabb klipje forgatásakor, és miért olyan fontosak számára a volt osztálytársak? 

Fotó: Trokán Nóra

Nemrég Párizsban töltöttél egy hétvégét a barátnőiddel. Ez a város fontos szerepet tölt be az életedben, hiszen egy évet au pairként dolgoztál ott, és Párizsban mélyítetted el a franciatudásodat, ami a mai napig fontos része az alkotói folyamatodnak. Tud még újat mutatni neked a város?

Minden alkalommal, mert annyira dinamikusan fejlődik, hogy mindig meglepődöm valamelyik szegletén. Meg azért én is változom, és már egészen máshogy látok sok dolgot, mint 18 évesen. (nevet) Most kifejezetten zsúfolt volt, és azt éreztem, hogy nagyon szívesen eltöltenék ott újra egy kis időt, de már nem akarnék ott élni hosszú távon. Vagy ha mégis sor kerülne rá, biztos, hogy a külvárost választanám. Harmincévesen, kisbabával már másra vágyik az ember.

Magyarul, franciául és angolul is énekelsz, és gyakran előfordul, hogy egy számot két nyelven is rögzítesz. Mitől függ, hogy egy dal melyik nyelven szólal meg benned?

Erre nincs egzakt válaszom, mindig az aktuális alkotói kedvemtől függ. A több nyelven való alkotás most már tudatos részemről, hogy nyitva hagyjam a külföldi lehetőségeket, és építsem tovább a Parfümnek és az Eurovíziós Dalfesztiválnak köszönhetően kiépült francia és angol ajkú rajongói táboromat is. Szerencsére sokan követnek más országokból. Az olyan kulcsfontosságú dalokhoz, amiken érzem, hogy erősek és kellene belőlük egy francia vagy magyar verzió, biztos, hogy íratok vagy fordíttatok szöveget.

Nemrég jött ki a videokliped a Végtelen című dalodhoz, amit szintén magyarul és franciául is felvettetek, ráadásul egy snittben, vágás nélkül. Hányszor futottatok neki?

Nem számoltuk, de egész nap gyakoroltunk és forgattunk. Én egyébként még mindig látom benne a hibákat: lehettem volna helyenként lazább, természetesebb, de ehhez nagyon koncentráltnak lenni. Ha viszont reggeltől estig ezt csinálod, el is fáradsz. De remélhetőleg ebből a nézők nem érzékelnek semmit.

A francia verzióban, amit a nagyközönség még nem láthatott, szerintem kicsit finomabb az arcjátékom, több benne a lágyság. De ez egy ilyen műfaj, minden forgatásból tanul az ember. Igazából ez volt a negyedik klipem, szóval nem vagyok olyan rutinos e téren, hiába van egy olyan emblematikus videóm, mint a Parfümé. (nevet) Az biztos, hogy már sokkal oldottabb vagyok kamera előtt, mint például a Camouflage idején, akkor sokkal jobban izgultam. Ezt a mostani forgatást viszont imádtam.

Először dolgoztál női rendezővel, Szilágyi Fanni ráadásul a gimnáziumi osztálytársad is volt. Sőt, a müpás koncertedre is egy volt iskolatársadat, Molnár Áron noÁrt kérted fel vendégnek. Ennyire fontos számodra, hogy olyanokkal dolgozz, akikkel összeköt a közös múlt?

Valahol igen. Az az igazság, hogy ennyire sok időt azóta sem töltöttem senkivel, nekem a gimnázium nagyon meghatározó volt, mind a személyiségfejlődésem, mind a jövőm szempontjából. A gimiben ismertem meg a férjemet is, akivel a mai napig együtt vagyok, és a legmasszívabb baráti köröm még mindig a gimnáziumi időkből jön. Különösen jó eresztés volt az a pár évfolyam. A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozata már akkor is egy szabadszellemű, művészi beállítottságú iskola volt: bementünk reggel nyolcra, és este nyolckor értünk haza. Sok időt töltöttünk együtt. Egyébként az új videoklipben felbukkanó férfiak fele is szintén volt gimis osztálytársam. Annyira ismerjük egymást, hogy ez a mai napig működik, és annak ellenére, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban, bármikor számíthatunk egymásra.

A reggel nyolctól este nyolcig tartó elfoglaltság kísértetiesen hasonlít a színművészetire jellemző összezártsághoz. Nem gondoltál rá annak idején, hogy a színészi pályát válaszd?

De, egészen a gimi harmadik osztályáig erősen bennem volt, hogy színésznő legyek, de közben már általános iskola óta jártam zeneiskolába. Később viszont már azt éreztem, hogy tehetségesebb vagyok a zenélésben, és a zene sokkal jobban feltölt. Utólag nem bánom, hogy így alakult, mert ahogy látom, nagyon kemény a színészélet, szerintem sokkal nehezebb, mint az énekesnői lét.

Molnár Áron noÁr két dalodhoz is írt rapbetétet a Hey, June!-os koncertre, ami elég nagy műfaji kontraszt a tőled megszokott finom, éteri hangzáshoz képest. Miért éppen rá esett a választásod – azon túl, hogy a volt iskolatársad –, és hogyan működnek így a számok?

A gimis múlton túl is figyelemmel kísértem Áront, bírom, hogy vagány, bevállalós, és rengeteg közös pont van a művészetünkben. Ő is elgondolkodtat, és érzékeny a társadalmi kérdésekre, ami rám is jellemző. Emellett nagyon igényes a dalszövegeire, a vizuáljaira, amivel én is így vagyok, és piszkosul jó szövegeket írt két dalomhoz, úgy, hogy közben egyáltalán nem veszítenek semmit az éteriségükből, hanem trendibbek lettek. De hogy melyik ez a két dal, az legyen meglepetés! Annyit még elárulhatok a koncertről, hogy egy fix, de variálható, organikus díszlet lesz a színpadon, ami tökéletesen kiegészíti a zenémet. Csodálatos érzés, hogy egy ilyen fantasztikus lehetőségekkel teli térben zenélhetünk.

Közel 7 éve, 2012-ben még a Csemer Boglárka Quartettel léptél fel a Müpában a Jazz Showcase-en, most viszont már egészen más minőségben, az épület Fesztivál Színházában adsz nagyszabású koncertet. Mi változott benned azóta, milyen volt az akkori Boggie, és milyen a mostani?

A legfontosabb talán az, hogy most már nem vagyok kislány. Azóta édesanya lettem, 2017-ben eljöttem a kiadómtól és a menedzsmentemtől, független művész lettem, felnőtt döntéseket hozok. Ez a hét év rengeteg munkát, érzelmi és pszichés érést, rutint hozott. Akkor még a szárnyaimat próbálgattam, halálra izgultam magam, és teljesen ki voltam akadva, ha valamit elrontottam. Nagyon kritikus voltam magammal, visszanézni sem szerettem a felvételeimet, mindig csak a hibákat hallottam: az önismeret és önelfogadás terén még gyerekcipőben jártam. Ezekre viszont óriási szükség van egy előadó életében, fontos, hogy tudd szeretni a hibáidat is. Ha eljutsz arra a szintre, hogy szereted magad, onnantól kezdve már szinte nem is fogsz hibázni.

2012-ben még kis zöldfülű voltam, mostanra pedig, azt hiszem, kimondhatom, profi énekesnő lettem. De ehhez rengeteget kellett koncerteznem – szerintem ott lehet a legtöbbet tanulni. És itt most nem a tévés szereplésekre gondolok, hanem arra, amikor 60-90 percet kell elvinned a hátadon. Hálás vagyok, hogy ilyen régóta a pályán lehetek, és van egy szuper közönségem, akikre számíthatok. Boldog vagyok, hogy újra felléphetek a Müpában. A Jazzy Rádió 2011-es dalversenye is nagyon megmaradt nekem a Müpa kapcsán: éppen ott, a Fesztivál Színház színpadán kaptam életem első díját, egy különdíjat a Japánkert című dalomért – az, hogy most ide térhetek vissza, már-már szimbolikus. Emlékszem, akkor éppen el voltam bizonytalanodva, hogy van-e egyáltalán keresnivalóm a szakmában, de ez megerősített, hogy jó úton járok.

A sok fellépés közepette szoktál azért zenét hallgatni vagy koncertre járni?

Zenét szoktam hallgatni, már csak szakmai ártalom szintjén is érdekel, hogy mi zajlik a világban, milyen stílusok, műfajok lesznek divatosak, és sok énekes-dalszerzőt követek. Nagyon szeretem például a Her nevű énekesnőt, aki szuper dalokat ír, és zseniális élőben. A francia piacot is követem, ahol kiemelten fontos a karakter és a kisugárzás. Koncertekre ritkábban jutok el. Sok zenész szokta mondani, hogy annyit éjszakázik alapból a saját koncertjein, hogy ilyen célra már nehezen szorít be még egy estét. (nevet) Őszintén szólva többet járok színházba, de sokszor mondom magamnak, hogy ezen változtatni kellene. Egy kisgyerekkel azért persze már más, örülök, hogy végre otthon vagyok: szeretem az esti rutinjainkat Lenkével. Lenyugszunk, fürdünk, még egy mese, még egy összebújás…

A kislányod érkezése hogyan változtatta meg a zenédet?

Nagyon. Szerintem azóta sokkal jobban énekelek, és eltűntek belőlem a megfelelési kényszerek. Ahogy sok más édesanya is mondja: egyszerűen nem marad időd a sallangokra. Emlékszem, régebben mennyit tudtam lamentálni bizonyos dolgokon, most meg egyszerűen nincs erre időm. (nevet) Amikor nem dolgozom, akkor minél többet próbálok Lenkével lenni, és vele együtt megélni az életet, száz százalékosan.

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
A 21 Gramm Akusztikkal sajátos stílust próbálunk teremteni, egyedi és harmonikus zene - és szövegvilágra törekszünk. Még sok munka és megpróbáltatás áll előttünk, hogy valóban új értéket alkothassunk, de türelemmel haladunk előre a megkezdett úton. A zenekar alapját jelentő dalokat Váradi Imivel kezdtük el összerakni, gitár-ének felállásban, lassan négy évvel ezelőtt a Székelyföldi Varga Sándor Verstábor után, ahol találkoztunk. Körülbelül egy év után csatlakozott Komlódy Márk cajonnal (szintén verstáboros ismeretség), ekkorra tudtuk biztosan, hogy zenekarrá szeretnénk alakítani formációnkat. Ez után egy tehetségkutatóra kértük fel Pétervári Henriket harmonikázni, aki harmonikás-billentyűsként velünk maradt. Utoljára Kun Balázs csatlakozott basszusgitárral, akit eredetileg szintén egy fellépésre kértünk fel. A banda fennálását 2017 októberétől számítjuk.

Honnan jött a zenekar neve?
A zenekar nevén sokat gondolkodtunk, végül úgy döntöttünk, ars-poeticánknak is nevezhető dalunkról, a 21grammról nevezzük el magunkat. Ez egyébként eredetileg az első (és egyelőre egyetlen) albumunk címe lett volna, amit így keserÉdes-re változtattunk. Legendák szerint a lélek súlya 21 gramm, azaz ennyit veszít a test a súlyából a halál pillanatában.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
A székesfehérvári Arany Dobverő díj elnyerése volt az első fontos állomás, innentől számítjuk a zenekar fennállását. Azóta sokminden történt velünk, 2018 nyarára megjelent az első albumunk, a keserÉdes, számos fesztivált és tehetségkutatóját megjártuk, például a FEZEN-t, Veszprémi Utcazene Fesztivált, a Hello Ugart (akkor még Woodstock az Ugaron), vagy a Fülesbagoly tehetségkutatót. Sok pozitív és negatív visszajelzéssel gazdagodtunk, amit mind igyekszünk azóta is az épülésünkre felhasználni.

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Nincsen közös zenei ikonunk, akire egyaránt felnézünk. Mindegyikőnk különböző  zenei stílust képvisel, így minden egyes tagnak más-más az a személy, akire felnéz.

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Bogira nagy hatással volt a Szabó Balázs Bandája, Imire a Tankcsapda és Norah Jones, Márkra a Queen és a Bagossy Brothers Company. Henriknek a Kaleo, Balázsnak a Hobo Blues Band, a Cream és a Pink Floyd adtak inspirációt. Ezen felül szeretjük a Quimby, az Elefánt, az Esti Kornél, Cseh Tamás, a Kispál és a Borz és a 30y zenéjét is. 

Első koncert, amin részt vettetek:
Az első komolyabb fellépésünk Székesfehérváron a Helló Nyár! rendezvényen volt.

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Szabó Balázs Bandája, Esti kornél, Lóci Játszik, Honeybeast, Quimby, Elefánt, Margaret Island.

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
21 gramm

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Orti, a kis, lila, benzinkutas csúnyaság mindig velünk utazik (plüss), de külön rituálét nem szoktunk tartani.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Számunkra a legfontosabb a közönséggel való kapcsolattartás. A legjobban azt szeretjük, amikor látjuk, ahogy megérint valakit amit a színpadon alkotunk, látjuk, hogy a közönség kap valamit tőlünk. Ilyenkor tudjuk, hogy értéket hozunk létre, és ilyenkor tudjuk azt is biztosan, hogy a színpadon jó helyen vagyunk.

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

Mutasdbe a zenekart és a tagokat pár szóban:
Urbán Bence: Maga a Gidnim’Rém egyszemélyes projekt. 2005-ben kezdtem gagyi zenéket írogatni, a nevet 2006-ban vettem fel hozzá. Az évek során megtanultam alapszinten több hangszeren játszani, hangot rögzíteni magamnak tűrhető minőségben, aztán jöttek sorra a felvételek. Most a koncertre gitározni Gonda Szabi csatlakozik be, dobolni pedig Szepesi András, akikkel több zenekarban játszottam együtt korábban (pl Nyilas Reni & Ők, Bódvaszilas sessions). Anno a debreceni Rocksuliban próbáltunk egy másik zenekarommal, és mentünk
koncertezni közösen más helyi bandákkal együtt, akikkel egész hamar jó viszonyba kerültünk. Lényegében kialakult egy kb 15 főnyi zenészt tartalmazó baráti társaság, amiből több szerelemprojektet verbuváltunk. Innen szoktunk összeverődni koncertekre is, mikor épp ki ér rá.

Honnan jött a zenekar neve?

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
- Roppant fontos esemény: Amikor először koncerteztünk zenekarként.
- Még tök jó esemény: amikor a Szimpla kertben vettem fel a miarosseb című albumot.
- Albumok: van pár kislemez (Villany vol 1, Polc, Zefir,), egy majdnem nagylemez (miarosseb), és egy közös kis szivemcsücske Képzeletbeli baráttal (Gallyak).

Ki a zenei ikonod, akire felnézel?
Nehéz egyet kiválasztani, a teljesség igénye nélkül mondok 5-öt: Tom Waits, Les Claypool, Danny Elfman, Louis Cole, Trent Reznor

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak a zeneszerzésben?
Akik valami miatt lekötik a figyelmem. Nagyon hosszú a lista, de néhány példa az előzőek mellé: 12 Stone Toddler, Igorrr, Mr Bungle, Battles, Tomáš Dvořák, Thomas Newman, Radiohead, Hiperkarma, Alain Johannes, régi számítógépes játékok zenéi, 30y, Brad Mehldau, That 1 Guy, St Vincent,
ésatöbbi.

Első koncert, amin részt vettetek:
2012 szeptemberében a debreceni Sikk klubban játszottunk egy rövidet. Hallgatóságként az első belépős koncert amire emlékszem, hogy elvittek, a Djabe volt valamikor a kilencvenes évek végén.

Melyik zenekar/zenész előtt lépnél fel nagyon szívesen? (engededd el a fantáziádat nyugodtan)
Nagyjából bárki előtt, akinek a közönsége nem menekül ki tőlünk.

Kedvenc saját számod, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Flaszter Galaxis

Van bármi színpadra lépés előtti rituáléd, szerencsét hozó tárgyad, babonád?
Nincs.

Mi szerinted a legjobb a zenélésben?
A helyemen érzem magam.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol Bencével is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
Marci: A banda megalakulása a gimis gólyatáborunkban kezdődött. Amikor megismerkedtünk Bencével (a dobossal) és Bálinttal (basszusgitáros), a zene volt a közös pont , és már akkor kitaláltuk , hogy alapítunk egy zenekart. Aztán elkezdődött a suli, és megismertük Boldit (gitáros). Pár hónappal később kiderült , hogy van egy lány az évfolyamunkon , akinek tök jó hangja van, elhívtuk próbálni, és  csatlakozott a bandához Emese.

Honnan jött a zenekar neve?
A névválasztás egy elég hosszú folyamat volt. Rengeteget gondolkodtunk rajta, és aztán egyszer kipattant a fejemből, hogy Peer Pressure, és rájöttünk, hogy ez tökre passzol a zenekarhoz. Később kiderült, hogy Kanadában is van egy ilyen nevű zenekar, és Spotify-on meg van vagy 5 fiók Peer Pressure névvel, de kitartottunk az ötlet mellett.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
 Benne voltunk a Kikeltetőben, és volt egy EP premierünk a Lángoló Gitárok magazin oldalán. Meg egyszer kértek tőlünk autogramot. 

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Frenk,Bowie,Nick Cave,Kispál András, Tyler the Creator, Lovasi , Connan Mockasin, Archy Marshall és még sokan mások (egyébként a zsűriből is vannak , de nem akarom őket mondani) (na jó, Kollár-Klemencz László ,Beck Zoli) 

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Arctic Monkeys,Nirvana,King Krule,RHCP

Első koncert, amin részt vettetek:
Az első koncertünk a Hunniában volt. 

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Kozmix      

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Correct című dal.

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Nincs. De egyszer lehet, hogy lesz. Főleg, ha olyan helyeken játszunk, ahol van backstage.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Zenélés közben tudunk kibontakozni. Az a legjobb, amikor beleteszünk mindent, és összeáll egy egésszé.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol a srácokkal is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!

A JETLAG lesz a Müpa Garázsband Fesztiváljának házigazdája június 1-jén, ahol a zsűri által megszavazott öt ígéretes fiatal banda lép színpadra. A zenekar frontemberét, a dalszerző-énekes Molnár Tamást éppen New York felé csíptük el egy telefonos interjú erejéig. Az Anti Fitness Club egykori alapítója többek közt elmesélte, ki a legnagyobb példaképe, szerinte mire kell figyelnie egy kezdő zenekarnak, és mit csinálna másképp, ha újrakezdhetné.

Fotó: Cinthya Dictator

Ti lesztek a házigazda-vendégzenekar a Garázsband Fesztiválon, ahol feltörekvő zenekarok mutatkozhatnak be nagyobb közönség előtt. Az Anti Fitness Club indulásakor mennyire voltak hasonló lehetőségeitek?

Csekély lehetőségek voltak akkoriban ilyen téren. Nagyon szerencsés zenekar voltunk abból a szempontból, hogy a kezdeti sikertelen 5-7 év után kiadóknál való kopogtatás és tehetségkutatókon való nyomulás nélkül lemezszerződést kaptunk az akkori Magneoton / Warnertől. Zsigerileg azt hoztuk, amit akkoriban minden nagyobb kiadó keresett, és még összerakni se kellett minket. A kezdeti időszakban megfordultunk egy vidéki tehetségkutatón, de mi inkább a színpadokban hittünk: főleg punkzenekarokkal turnéztunk, például a Macskanadrággal és a Prosecturával, ami egész jó rutint adott. De azt gondolom, hogy manapság már sokkal nagyobb lehetőségeket rejtenek a hasonló pályázatok és tehetségkutatók.

Fotó: Molnár Tamás anyukája

Volt olyan mentorfigurátok vagy példaképetek, akire felnéztetek, és akitől hasznos tanácsokat kaptatok?

Akkoriban a punkszcénában nem gondolom, hogy létezett olyan, hogy mentorfigura, ez sokkal ösztönösebb műfaj. Egyszerűen nyitott szemmel jártunk, olyan zenét csináltunk, amiben jól éreztük magunkat, és ez látszott is rajtunk. Sokkal ösztönösebben indult a zenekar, mint amilyen profivá később vált. Ha példaképekről beszélünk, talán egy olyan zenész van, aki már hosszú ideje meghatározó számomra, a Muse énekese, Matt Bellamy: dalszerzőként, frontemberként és színpadi jelenségként egyaránt – és ez talán nem szorul magyarázatra.

Fotó: Kiss Kriszti

 Van olyan dolog, amit mai fejjel másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

A JETLAG tulajdonképpen egy újrakezdés, az AFC-hez képest mindenképp. Úgy gondoltuk, hogy itt már nem követjük el ugyanazokat a gyerekhibákat, amiket a korábbi zenekarainkban. De alapvetően azt gondolom, hogy ebben a szakmában is holtig tanul az ember. Persze időnként még most is rúgunk kapufákat, de ez vele jár. Szerintem nincsenek kőbe vésett szabályok, ráadásul alkotó emberként teret kell engedni az ösztönös elképzeléseknek. A kezdetekhez képest ma már inkább csak önmagammal szemben támasztott elvárásaim vannak. Ha jobban belegondolok, nem csinálnék semmit másképp: az összes előző zenekaromban rúgott kapufának meg kellett történnie, hogy tanuljak belőlük.

A JETLAG esetében mennyire volt nehéz felépíteni egy új márkát?

Olyan szempontból könnyű volt, hogy csináltam már ilyet. De hogy milyen lesz a fogadtatása – egy teljesen más műfajban nyilvánultunk meg –, azt nem tudhattuk előre. Az én esetemben teljesen reális lett volna az AFC után, ha akusztikpop-karrierbe kezdek szólóelőadóként, de én nem szeretem az ilyen kiszámítható lépéseket, és a JETLAG-ben is ugyanúgy a kihívást kerestem, mint az AFC-ben kölyökként. A brandépítés nagyon sokrétű történet, és minden pillanatában szeretek ott lenni a zenei arculatteremtéstől kezdve a vizuális megjelenésen át a legapróbb kommunikációs részletekig. Nemcsak a zenélést élvezem, hanem mindent, ami ezzel jár. Ha nem szeretném csinálni, biztos nehéznek találnám, de mivel ez éltet, boldogan teszem.

Fotó: Kiss Kriszti

Mit szóltak a váltáshoz az AFC-rajongók?

Számítottam rá, hogy a keményvonalas AFC-sek között lesz olyan, aki nem ért majd egyet a műfaji váltással. De talán rosszul is éreztem volna magam, ha nem lettek volna hangosak ezek a szimpatizánsok, mert talán ebből is éreztem, hogy sokaknak fontos a zeneiségem. Bármennyire is tisztelem őket – egy szűkebb körrel egészen baráti a kapcsolat –, azért életvezetési tanácsokat nem szoktam kérni a közönségtől. Egyértelmű volt, hogy más zenei műfajokban szeretném magam kiélni. Azóta egyébként elég sok olyan embert látok a koncerteken, akik akár már 10 éve is követik a munkáimat, szóval van egy folytonosság, még ha nem is mindenki tartott velem.

Szerinted mi a három legfontosabb dolog, amire figyelnie kell egy kezdő zenekarnak?

Először is az, hogy jókor legyenek jó helyen – bár erre viszonylag nehéz figyelni. (nevet) Amikor pedig jókor vannak jó helyen, már ne mezítláb álljanak arra a színpadra, hanem olyan rutinnal, hogy az meggyőző legyen. Fontos azt is belátni, hogy egy zenekart csinálni nem pusztán a zenélésről szól, annál jóval sokrétűbb dolog, aminek minden részében kreatívan lehet jelen lenni, és érdemes is.

Fotó: Almási Bence

Megbízott dalszerzőként is rengeteget dolgozol. Melyik a kedvenc másnak írt dalod, és melyiket bírod legjobban a saját számaid közül?

Nagyjából 200 dalt írtam az elmúlt közel 10 évben, úgyhogy nagyon nehéz lenne egyet kiemelni. Mindegyik másért kedves számomra. Ha magamnak írok, az nyilván egy sokkal személyesebb kitárulkozás. Persze amikor másnak szerzek dalt, az is tud személyes lenni, ilyenkor megkeresem azt a pontot, ami bennem és az adott előadóban közös, és arra építek, de az is izgalmas, amikor csak a fantáziámra hagyatkozom. A saját dalaim közül általában a legutolsó az, amit a legjobban szeretek, most éppen a JumoDaddyvel és Nemazalánnyal közösen készített Hülyeakaroklenni. Azt hiszem, most erre vagyok a legbüszkébb, mert messziről popdalnak tűnik, közelebbről szemlélve viszont egy műfajokon átívelő történet, amibe mindenki beleadta a saját ízvilágát és zeneiségét. Úgy Jetlag-dal, hogy közben mindenkinek megmaradt a sajátos karaktere. Én hiszek a kollaborációkban, hiszen azt gondolom, hogy manapság a legtöbb újszerű dolog fúziókból jön létre.

Van olyan előadó, akivel szívesen dolgoznál, de még nem volt rá alkalmad?

A Chainsmokersszel például nagyon szívesen dolgoznék szerzőként és előadóként is, de ez eléggé szerénytelen. (nevet) Bár nemrég voltam egy stockholmi dalszerzőtáborban, ahol egy olyan lánnyal is dolgoztam, aki nekik is írt dalszöveget. Szóval alapvetően nem lehetetlen a dolog, csak jelen pillanatban viszonylag kicsi esélyt látok rá.

A táborban tudtak neked újat mutatni? Mit hoztál magaddal?

Ezek a dalszerzőtáborok arról szólnak, hogy olyan nyitott szerzőkkel dolgozol együtt, akik teljesen máshonnan jönnek, és más rezgésekből táplálkoznak, mint te. Egyrészt a tanulásról szól, másrészt olyan alkotófolyamatokban vehetsz részt, amilyenekre otthon nem feltétlenül nyílik lehetőséged. Emellett olyan szerzőkkel találkozhatsz, akik e pillanatban a világ popzenéjének az élvonalát írják. Nem beszélve arról, hogy ha pont egy olyan dalt írtok közösen, aminek aztán lesz utóélete, akkor magyar szerzőként érvényesülhetsz a külföldi piacon, ami óriási dolog.

Fotó: László Péter

Ha már a külföldi piacról esett szó: a beszélgetésünkkor éppen New Yorkba tartasz. A fő cél a kikapcsolódás, vagy ha már kint vagy, akkor a munkára is szakítasz egy kis időt?

Alapvetően kikapcsolódást terveztem, aztán néhány hete rájöttem, hogy van egy új dal, amihez érdemes lenne forgatni képi anyagot. Aludtam rá egyet, és arra jutottam, lehet, hogy mégsem most van ennek itt az ideje. Nagyon ritkán adok magamnak alkalmat arra, hogy tisztán kikapcsolódjak, és az utazásaim nagy része is videoklip-forgatással telik. Tavaly például Kínában jártunk a JETLAG-gel, előtte Izlandon forgattunk, a Marge-dzsal közös dalunk videója pedig Berlinben készült. Ezúttal csak kikapcsolódni megyek, nagyon várom már, ahogy azt is, hogy hazatérve – kis jetlaggel – a Garázsband Fesztivál színpadára állhassak. (nevet)

Mivel készültök?

Megtisztelő, hogy mi indíthatjuk el az eseményt: odatesszük azt a zúzós JETLAG-szettet, amit kifejezetten erre a nyárra állítottunk össze. De fontos, hogy ez az este nem rólunk szól: a reflektorfény az öt fesztiválnyertes zenekaré, akik megérdemelten kaptak lehetőséget. Bízom benne, hogy kellően be tudjuk izzítani a hangulatot ahhoz, hogy mind ők, mind a közönség jól érezze magát. Rajtunk nem fog múlni! (nevet)

Fotó: Hegyi Júlia Lily

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban:
Manuel: Martinnal az első találkozásunk egy közös ismerősünk hatására történt meg. Ennek a vége egy meg nem született zenekar lett. Egyszer véletlenül összefutottunk a városban és egy hosszabb baráti borozgatás után tartottuk a kapcsolatot. Később megbeszéltük, hogy elkezdünk írni egy számot együtt és lesz, ami lesz. Máriót akkor kerestem meg, amikor éreztük, hogy komolyabb babérokra törnénk ezzel a projekttel. Megkértük, hogy nézze át a dobokat az első számunkhoz és fel sem merült bennünk, hogy bevállalna még egy zenekart a másik mellé. Viszont egyből megtaláltuk a közös hangot és el is kezdtük a munkát. Ez 2017 év végén volt és utána pár hónapig, amíg egyetemi vizsgák miatt nem tudtunk próbálni úgy volt lesz negyedik tag is, de valahol 2018 márciusában mi hárman úgy éreztük nagyon jól működik valami köztünk és nem is akarunk mást a zenekarba. Innentől tekinthető igazán a Rien du Sol születése.

Casasola Manuel: ének/gitár
Divényi Mario: dob/ütős hangszerek
Kovács Martin: gitár/vokál/elektronika

Honnan jött a zenekar neve?
Rengeteg gondolkodás után jutottunk erre a francia eredetű névre. Mindenképpen valami egzotikus hangzású zenekar nevet szerettünk volna. Először a Saola (ami később az első számunk címe lett) volt az esélyes de aztán elindultunk ezen a francia vonalon és összeraktunk valamit, ami nekünk nagyon tetszett hangzásában, elvontságában és többértelműségében.

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?

• Megismerni egymást :)
• Az első számunk megjelenése (Saola, 2018 május)
• Bemutatkozó számunk a ’Saola’ hallható volt az M4 által közvetített Forma Kanadai Nagydíj összefoglalója alatt is
• Első kislemez: We’ll See, Father címmel, január elején jelent meg
• Első klipp: a kislemez előfutára egy héttel korábban lett elérhető
• Idén január 26-án volt az első koncertünk a Dürer Kertben és legnagyobb meglepetésünkre teltházas lett a koncertünk.
• Lehetőséget kaptunk az idei Kolorádó fesztiválon fellépni. Hatalmas lehetőség számunkra!

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Manuel: George Craig - One Night Only énekese
Martin: Jacoby Shaddix - Papa Roach frontembere
Márió: Thom Yorke

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Nem volt előttünk konkrét zenekar, amire azt mondtuk volna, hogy “na, mi ilyet szeretnénk csinálni”. Természetesen mindegyikünknek megvan a maga forrása, amiből inspirálódik. A spektrum tart egészen a hip-hoptól a funky-n át a heavy metalig.

Első koncert, amin részt vettetek:
Manuel: Green Day, Milánóban
Martin: Robbie Williams
Mario: Slayer, 2 évesen

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? (engedjétek el a fantáziátokat nyugodtan)
Foals, The Neighbourhood, Bring Me The Horizon

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Saola

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Még nagyon fiatal zenekar vagyunk ahhoz, hogy erre választ tudjunk adni. Egy koncertünk volt eddig, így semmilyen rituálénk nem alakult ki egyelőre.

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Erre rengeteg dolgot lehetne írni. Talán mindig más aspektusában jó a zene az embernek de, ha egy dolgot kéne megragadni az az összetartó, kapcsoló ereje lenne. Ez alatt lehet gondolni arra, hogy sétálsz az utcán és hallgatsz valamit ami megérint, rezonál veled és úgy érzed “fúú nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel a világon” aztán elmehetsz egy koncertre ahol megtapasztalhatod ezt az összetartó élményt hatványozottan. Nemtől, rassztól és bármilyen hovatartozástól mentes környezet ez általában ahol, ha még össze is verekednek az emberek utána kedvesen nyújtják kezüket és felsegítenek. Mintha, amikor ott lennétek együtt a fesztiválon, addig mindenki egy zászló alá egyesülne, annak a zenekar, vagy a zene, vagy a szeretet zászlója alá.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol a srácokkal is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Rien du Sol dalai is helyet kaptak!

Június 1-jén ismét buli lesz a város talán legextrémebb koncerthelyszínén, vagyis a Müpa mélygarázsában! Minden eddiginél több zenekar jelentkezett az immáron negyedik alkalommal meghirdetett Garázsband Fesztiválra, ahol ezúttal a 21 Gramm Akusztik, a Gidnim’Rém, a Peer Pressure, a Rien du Sol és a Verőköltő mutatkozhat be. Ismerjük hát meg őket kicsit közelebbről!  

Mutassátok be a zenekart és a tagokat pár szóban: 
Ferdi: A Verőköltő alapvetően kísérletező kedvű art-rock zenekar, filozofikus és világboncolgató szövegekkel. A dobost születése óta ismerem, mert az öcsém. Már 8 éves korában rákényszerítettem, hogy hurkapálcával a radiátort ütögetve kísérje a dalt, ami a „Radír Radír Róka Rudi” című verséhez írtam. Micsoda koprodukció. Aztán később igaziból is megtanult dobolni és együtt zajongtunk a salgótarjáni pincénkben. Mikor Pestre költöztünk, már csak egy basszusgitárosra volt szükségünk, és nagy szerencsénkre Szilveszterben nem csak a tökéletes basszusgitárosunkat találtuk meg, hanem a testvérünket is. Aztán most 8 évvel és 4 nagylemezzel később csatlakozott hozzánk Gerda és Marci, hogy teljes lehessen a megszólalásunk élőben is.

Száraz adatok:
Gressai Ferdinánd – ének, gitár
Gressai Mánuel – dob, vokál
Nagy Gerda – szintetizátor, vokál
Kása Márton – gitár
Kocsis Szilveszter – basszusgitár, vokál

Honnan jött a zenekar neve?
Ferdi: A Verőköltő a verőköltő bodobács nevű kis piros bogár vezetékneve, és arra utal, hogy ez a bogár tavasszal korán megjelenik, tehát verőfényben kelő. Ezt általában nem tudják az emberek, ami miatt félrevezető asszociációkat szőnek a Verőköltő név hallatán, pedig milyen szép az eredeti jelentése!

Milyen fontos állomásai voltak eddig a zenekar életének?
Szilveszter: Én lineárisnak érzem a pályánkat, mindenféle kiugrások nélkül...
Ferdi: Sorsdöntő történések tényleg nem nagyon voltak, de nekem az például fontos felismerés volt 2013 környékén, amikor rájöttünk, hogy szintetizátorokkal mennyi mindent lehet csinálni. Meg annak is nagyon örülök, hogy majdnem minden lemezünket úgy tudtuk felvenni, hogy valamilyen támogatást kaptunk hozzá: a másodikhoz a kecskeméti Fringe Fesztiváltól, a harmadikhoz az R33 Tehetségkutatótól, a legújabbhoz pedig a Szimpla Lemming Programtól.
Manó: Az olyan koncertek, amikor egymással is nagyon megtaláltuk az összhangot és a közönséggel is, és elmosódott a határ a közönség és a zenekar között. Együtt voltunk részei a felemelő zenei élménynek.

Ki a zenei ikonotok, akire felnéztek?
Manó: Louis Cole.
Szilveszter: Nekem rengeteg van, de nem tudnék 1-2-t kiemelni.

Milyen zenék/zenekarok inspiráltak titeket a zeneszerzésben?
Szilveszter: Nekem ebből is rengeteg van. Mr. Bungle, bármilyen funky, vagy hiphop, metálzenék, jazzzenék.
Ferdi: Manóval System of a Downon nőttünk fel, ami elég nagy hatással volt ránk. Aztán beütöttek a magyar alter zenék, a Kispál, Hiperkarma, 30Y vonal. Ezt le sem tagadhatnám. Aztán az olyan őrületek, mint pl. Aphex Twin, Mr.Oizo, Isten Háta Mögött, meg végül már bármilyen stílusú zenét szívesen hallgatunk, ami jól van összerakva. Gerda és Marci főként a matekrockot szeretik.

Első koncert, amin részt vettetek:
Szilveszter: Ez a Bútorszalon volt, ugye?
Ferdi: Hát igen, bár azelőtt volt egy nulladik koncertünk a Roham pincében. Viszont a Bútorszalon nevű kis barátságos pincehelységben volt az első önálló koncertünk, ami nagyon jól sikerült. Gerdának és Marcinak pedig most lesz velünk az első koncertje május 23-án a Szimplában a lemezbemutatónkon, nagyon várjuk már! A Garázsband lesz a második, amit szintén! 

Melyik zenekar/zenész előtt lépnétek fel nagyon szívesen? 
Manó és Ferdi: 30Y, Hiperkarma, Elefánt, Esti Kornél, Isten Háta Mögött, és ezzel már el is engedtük a fantáziánkat, mert Isten Háta Mögött már nem létezik. Mondjuk szerencsére egyszer játszottunk előttük Debrecenben, szóval annyira mégsem.
Szilveszter: Nekem ez mondjuk nem sokat jelent, de szívesen beszélgetnék egy koncert előtt a Belga tagokkal, vagy az Isten Háta Mögött tagokkal.

Kedvenc saját számotok, ami biztosan elhangzik június 1-jén is?
Manó: Kellenemkell.
Szilveszter: Részemről az Eltévedtél, vagy a Bonus Track.
Ferdi: Eltévelyedés. Ez egy másik dal, nem az Eltévedtél. 

Van bármi színpadra lépés előtti rituálétok, szerencsét hozó tárgyatok, babonátok?
Manó: Mindig sokkal jobban megy a koncert, ha elviszem a dobverőimet.
Szilveszter: Hangszerek összepakolása. A szerencsét hozó tárgyak ugyanezek, hogyha nem hagyjuk otthon.
Ferdi: Hát igen, volt egy koncertünk Velencén, ahonnan visszaugrottunk Pestre egy szintiért. 

Mi szerintetek a legjobb a zenélésben?
Szilveszter: Én egyértelműen a társaság miatt csinálom.
Manó és Ferdi: Az összenézések. Amikor a zenén keresztül képesek vagyunk olyan kommunikációra, amit nem is lehet igazán megbeszélni, és így létrejönnek olyan pillanatok, amikor akkora az összhang, mintha nem különálló zenészek lennénk, hanem egy zenélő entitás.

 Június 1-jén tehát irány a Müpa mélygarázs, ahol a srácokkal is találkozhatsz! A sorompók 18.30-kor nyílnak, a buli pedig továbbra is ingyenes. Addig is, hangolódjatok a bulira a Müpa tematikus Spotify playlistjével, amin a Verőköltő dalai is helyet kaptak!

Az egyik lehengerlő és magyar, a másik gyöngéd és lengyel, és mindkettő Romániából szippantja ki a magáét. Naná, hogy együtt koncerteznek a Dupla W sorozatban. Csángálló-kisinterjú.

A Čači Vorba párjaként léptek fel a Müpa Dupla W sorozatában. Éreztek-e rokonságot ezzel a lengyel-ukrán zenekarral?

Eddig sajnos csak interneten hallottuk a zenekart, de nagyon tetszik a muzsikájuk.
Hasonló a zenei ízlésünk és a hangszerelés is nagyon közel áll a szívünkhöz.

A Čači Vorba mítoszától elválaszthatatlan, hogy énekes-hegedűs lelke, Maria Natanson 14 évesen szakított klasszikus zenei tanulmányaival, és maga mögött hagyta a családját, hogy inkább elmerüljön a Kárpátok népzenészei és muzsikái mélyén. Így akart rátalálni „az igaz beszéd”-re. Ti mit gondoltok, az alkotásnak és az életmódnak mennyire kell fedniük egymást?

Nagyon fontos, hogy az ember zenéje önazonos legyen. Régen is arról énekeltek az emberek, amit éreztek, és inspirációt ehhez a környezetükből merítettek. Mi is igyekszünk hasonlóképp eljárni, az élményeinket fogalmazzuk meg a népzene segítségével.

Melyek voltak azok a nagy találkozások, eszmélések, befolyások, amik nélkül nem így festene a zenekarotok?

A legmeghatározóbb találkozásaink egymással történtek, a muzsikán kívül a barátság is összeköt minket. Az utazásaink, a saját gyűjtéseink, a rengeteg közösen eltöltött idő, örömben és bánatban való osztozás formált minket ilyenné. A zenére és egymásra idáig mindig számíthattunk.

Mit jelent számotokra a „hagyomány”? Követni vagy teremteni kell?

A hagyományt megélni érdemes, követni és teremteni egyaránt, ezáltal benne létezni.  Amennyiben nem tekintünk a hagyományra egy lezárt korszakként, akkor könnyen az életünk részévé válhat.

Manapság merre „csángálltok”, úgy stilárisan, mint a térképen…?

Számunkra nem különválasztható az, hogy földrajzilag, illetve közösségileg merre csángállunk, attól, hogy a zenében hol tartunk. Ma is ugyanúgy gyimesi, moldvai és balkáni zenékkel foglalkozunk, ezekben a közegekben sokszor jelen is vagyunk, egyszerre tanulunk, tanítunk, szórakozunk és szórakoztatunk. Manapság inkább a hangszerelésre fordítunk több időt, sokat variálunk, változtatunk, a hangzást csiszoljuk, alakítjuk folyamatosan.

F.D.J.

40 éven átívelő életműkoncertre készül Kováts Kriszta énekesnő, aki Jászai Mari-díjas színésznőként és rendezőként is belopta magát a közönség szívébe. Nemcsak az ő életében, hanem a hazai színjátszás történetében is mérföldkőnek számít, amikor 1980-ban, mindössze 23 évesen elénekelte az Evita főszerepét, az utóbbi években pedig a MAMMA MIA! Donna Sheridanjeként hódított. 13 lemezt jelentetett meg, amelyek legjobb dalait április 30-án ismert zenésztársaival hozza el a Müpába – köztük egy igazán különleges vendéggel. Összegyűjtöttük a legizgalmasabb tényeket az énekes-színésznő karrierjéről.

40 éve a színpadon

Kováts Kriszta évtizedek óta meghatározó alakja a hazai színházi és zenei életnek: amellett, hogy rendszeresen találkozhatunk vele a színpadon, a rendezői székben is többször bizonyított. Sokan emlékeznek még magával ragadó Evita-alakítására, amikor közel 40 éve, 1980-ban ő játszhatta el az argentin elnök hű társát a világsikert aratott, rockoperaként is emlegetett musical magyar változatában. A hazai ősbemutatót a margitszigeti Vörösmarty Kertmoziban tartották, az akkor mindössze 23 éves Kováts Kriszta pedig szinte lubickolt a szerepben, amellyel egy ígéretes karrier indult el.

Érmefeldobással döntötte el, hogy hova jelentkezzen

Az énekesnő zeneszerető családba született, és állítólag hamarabb énekelt, mint beszélt. A Magyar Rádió Gyermekkórusában is megfordult, majd a gimnázium után komoly fejtörést okozott neki, hogy a Zeneakadémiát vagy a Színművészeti Főiskolát válassza. „Tanultam zongorázni, énekelni, és gyakorlatilag nem is tudtam eldönteni, hogy karvezető legyek vagy színész. Mivel abban az időben nem lehetett egyszerre két művészeti intézménybe jelentkezni, ezért feldobtam egy érmét, hogy hová jelentkezzek előbb. A színművészetire mentem elsőnek, mert az jött ki a sorshúzásomon – ahová egyből fel is vettek” – mesélte a Pótszékfoglalónak adott interjúban.

Fotó: Szalay Zoltán 
Forrás: https://www.nlcafe.hu/sztarok/20151208/kovats-krisztina-mamma-mia-madach-szinhaz/ 

Egy szerencsés véletlennek köszönheti Evita szerepét

A főiskolán 1979-ben prózai színészként végzett Horvai István osztályában, és elmondása szerint a tanulmányai alatt „ki sem derült róla”, hogy jól énekel. Később a Gyulai Nyári Játékokon összetalálkozott Várhegyi Teréz színésznővel és férjével, Miklós Tibor rendezővel, aki akkoriban nagyon színpadra szerette volna vinni az Evitát. A fiatal Kováts bátran azt mondta neki, hogy el tudja énekelni – és így is lett. Az előadás sikerén felbuzdulva kezdték el szervezni a Rock Színházat: „…Őrületes szerelem volt! Sok jó és szép szerep volt ebben a színházban, mégis az elején nem igazán fogadtak el minket” – vázolta fel a kezdeti nehézségeket az énekesnő. A siker azonban nem sokáig váratott magára: külföldön is turnéztak, az alábbi képen például az NSZK-ban, 1984-ben.

Forrás: http://csurgaiattila.hu/wp-content/uploads/2013/01/Rockszinh%C3%A1z-NSZK84-7j%C3%B3.jpg

A legnagyobb női szerepek Mária Magdolnától Donna Sheridanig

Kováts Kriszta ezt követően az ország több színházában is fellépett, 1979-1980 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, majd a győri Kisfaludy Színházban szerepelt. 1982-1988 között a Rock Színház tagja és alapítója, 1988-1990 között a Madách Színház színésze, később a Veszprémi Petőfi Színházban és a debreceni Csokonai Színházban láthattuk, 2000 óta pedig szabadúszó. Legfontosabb alakításai között találjuk a Jézus Krisztus Szupersztár Mária Magdolnáját, a West Side Story Mariáját, de Ulrikát is eljátszotta a Sztárcsinálókban és Grizabellát a Macskákban.
A Nyomorultakban Fantine-ként, az István, a királyban Gizellaként, a Képzelt riport…-ban Eszterként hallhattuk, az utóbbi években pedig a Mamma Mia! főszerepében, a Madách Színház produkciójában Donna Sheridanként adta elő az ABBA legjobb dalait. „Annak idején az István a királlyal a Népstadionban 90 ezer ember előtt játszottam, de az elmúlt években nem voltak ilyen nagyszabású fellépéseim. Azt éreztem, hogy újra itt vagyok. A Mamma Mia! nagyon fontos nekem, mert igazi női darab, női sorsokról. Nő írta, az eredeti előadást nő rendezte, ahogy a filmet is, és a szerepeknél is a férfiak játszanak alá a nőknek, ami nem gyakori” – nyilatkozta.

Mamma Mia!  - Kováts Kriszta
Forrás: http://www.madachszinhaz.hu/EN/photogallery_id.php?AlbumId=371

13 saját album és több népszerű sláger

Különleges hangja hamar kinőtte a színházi színpadot, így 1986-ban kiadta első saját lemezét Ringlispíl címmel, amelynek szövegeit férje, Fábri Péter jegyzi. Az albumon több olyan dal is szerepel, amit sokan azóta is kívülről fújnak, köztük a Füttyös Gyuri, A híd felé vagy A Thököly úton. Ezt további 12 lemez követte, többek közt a Suhanó dal (1988), a Névjegy (1991), a Titkosírás (1994), az Elfelejtett istenek (2000), a Kovátsműhely (2005) és az Arany-óra (2008).

Legismertebb dalának főszereplője egy élő városi legenda volt

Talán legnépszerűbb dala, a Füttyös Gyuri sokak fülében ott cseng most is. A szám egyik érdekessége, hogy valós figura ihlette, aki az 1960-as évek közepétől az 1990-es évek elejéig Budapest egyik közismert alakja volt. Füttyös Gyurival főleg a belvárosban lehetett találkozni, kedvenc helye a Nagykörút és a Rákóczi út környéke volt. „Egész nap sietős léptekkel rótta az utcákat, a járókelőktől egy forintot, később bélást (kétforintost) kért, a nőket a mindig nála lévő összetekert sportújsággal fenéken csapkodta. Nevét folyamatos, éles hangú füttyentéseiről kapta” – írja róla a Wikipédia. Állítólag az 1956-os forradalom alatt lett kényszerbeteg, miután egy becsapódó lövedéktől légnyomást kapott. A dal két sorát egyébként a hatalom cenzúrázta, így az „És veri a falat, ahogy őt is verte / Egy ávós vagy egy náci” helyett ez lett a végleges szöveg: „És veri a falat, ahogy őt is verte / Az Isten is meg más is”.

Nádasdy Ádámmal közösen adott ki könyvet

Kováts Krisztát jó barátság fűzi Nádasdy Ádám nyelvész-költő-műfordítóhoz, akivel többször is dolgozott együtt. „Debrecenben eljátszhattam a Hamletben Gertrúdot, ami nagy élmény volt, mert Nádasdy Ádám új fordítását akkor játszottuk először” – mesélte. 2014-ben közös könyvük is megjelent Budapest bámészko címmel: a CD-melléklettel ellátott kiadványban Nádasdy Ádám miniesszéivel, fotókkal és Fábri Péter dalszövegeivel egészültek ki a dalok, illetve a könyv anyagát felölelő közös produkcióban Nádasdy azt is megmutatta, hogyan hangzik előadásában az eredeti Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal.

Rendszeresen rendez – például a Baltazár Színházban

Az énekes-színésznő az ezredfordulótól kezdve rendezőként is tevékenykedik. „Nagyon büszke vagyok ezekre a produkciókra. Noha nagyon kevés pénzből, sokszor lehetetlen körülmények között készültek el, de azt hiszem, ezt a néző sosem látta. Megpróbáltuk fantáziával és ötlettel megoldani, amire nem volt elég pénz” – hangsúlyozta egy interjúban. Büszke rá, hogy olyan színészek mondtak neki elsőre igent, mint Ráckevei Anna vagy Nagy-Kálózy Eszter, és elmondása szerint Járai Mátét, aki most már Jászai Mari-díjas művész, ő fedezte fel.

Közel 10 éve dolgozik együtt a Down-szindrómás és más fogyatékkal élő színészeket foglalkoztató Baltazár Színházzal. „Tíz éve jött az életembe ez a lehetőség, eleinte színészmesterséget tanítottam ott. Elek Dóra tudta, hogy több produkciót rendeztem már, és felkért, hogy csináljak egy előadást Örkény egyperceseiből a színháznak”. Legutóbb decemberben Üstökös címmel rendezte meg Vörös István darabját. „Nagyon sokat kaptam, sokat tanultam a Down-szindrómás emberektől: másban, máshogy többek, mint mi” – vallja.

Kováts Kriszta egy Baltazár-próbán Üsti Pannával
Fotó: Hübner Dorka

Szirtes Edina Mókussal és a Fool Moonnal is együttműködött

Kovátsműhely című klubestjén időről időre megjelentek a magyar könnyűzenei élet legismertebb szereplői, itt fedezte fel magának a hegedűs-énekes-zeneszerző Szirtes Edina Mókust, akivel közel 20 éve dolgoznak együtt. A színházi zenék mellett három nagyobb lélegzetű művet is írt Krisztának: az Arany-balladákat megzenésítő Arany-órát, a Lao Ce verseit újragondoló Tao Te Kinget és az Álomfejtést. Nem véletlen, hogy Kováts Kriszta Önarcképek című nagykoncertjén a Kováts Kriszta Kvintett mellett Szirtes Edina Mókus is színpadra lép április 30-án a Müpában zenekara, a Sz. E. M. Vonósnégyes társaságában. Sőt, a Fool Moon énekegyüttes is ott lesz, akikkel az Arany-óra lemezen is együttműködött, de visszatérő vendége, Farkas Gábriel énekes-képzőművész sem hiányozhat, aki a helyszínen megalkotott és kivetített rajzainak különleges látványával is gazdagítja majd az előadást.

Csembalóművész lányával először lép színpadra április 30-án

Az énekesnő elárulta: a számára legfontosabb dalait felidéző koncerten több szám új hangszerelésben szólal majd meg. A címadó dalt – Önarcképek –, amely egyébként az utolsó, Álomfejtés című albumán található, megtanulta zongorán kísérni, és teljesen egyedül adja majd elő. A koncert egyik különlegessége, hogy Kováts Kriszta ezen az estén lép fel először lányával, a Németországban élő Fábri Flóra csembalóművésszel. „Annyira jó, hogy igazi zenei párbeszédet folytatunk” – fogalmazott. Hozzátette: „Egészen döbbenetes, hogy [Flóra] a Greensleeves című angol népdalban miket improvizál, és minden próbán más lesz a dolog. Úgy gondolom, ez egy izgalmas találkozás lesz”.

Március 29-én minden a zongora körül forog, hiszen idén a Müpa is csatlakozik a Piano Day nevű világméretű kezdeményezéshez! Az egész napos rendezvénysorozaton a koraesti órákban a hangszer három kiváló ismerője hangolja majd rá a közönséget az esti nagykoncertre. Ketten már bemutatkoztak, íme a harmadik zenész, aki az egész estét elindítja majd: Gyöngyösi Gábor!

Fotó: Ivor Andrea

A szentesi születésű Gyöngyösi Gábor 8 évesen kezdett ismerkedni a zongorával a Kőbányai Zenei Stúdió falai közt, de azóta sem ment messzire tőle. Az elmúlt tizenöt évben a hazai könnyűzene számos területén, számos zenekarral kipróbálhatta már magát, de talán a blues műfajában érzi magát legotthonosabban. Nem véletlen, hogy számtalan tengerentúli szólistát (Karen Carroll, Sharrie Williams, Kirk Fletcher) kísérhetett európai turnéján. Itthon zenélt Somló Tamás és Peter Ogi együtteseiben, jelenleg pedig a Hooligans tagja. De nemcsak játszik a billentyűkön, hanem szívesen restaurálja is a hangszert – leginkább a hetvenes évekbeli elektromechanikus zongorák, ezen belül is Fender Rhodes nagy rajongója. Utóbbi a pénteki Piano Day-en is kiemelt szerepet kap majd!  És hogy még tovább fokozzuk az izgalmakat: a Müpában hallhatja majd először a közönség Gábor saját kompozícióit, amelyek eddig csak az otthonában szólaltak meg - ott is többnyire olyankor, amikor rajta kívül senki nem tartózkodott a lakásban. Így lett a műsor címe: Szobatitkok.

És azt kell mondjuk, ha csak Gábor zenei válogatását vesszük alapul, igen színes kis koncertre számíthatunk!

• Kedves dalod dúdolni: Talán a My Favourite Things. ez a hatvanéves dallam ha belémköltözik, két napig dúdolgatom...
• A dal, ami a legnagyobb hatással volt a zenédre: Pat Metheny - Have You Heard
• Az első dal, amit megtanultál zongorán: Valószínűleg egy LGT dal volt, talán a Miénk ez a cirkusz.
• A dal, amit mintha az életedről írtak volna: Még nem hallottam ilyen dalt, lehet hogy nekem kell megírnom...
• Minden idők kedvenc zongoristája: Herbie Hancock
• A dal, amit bárcsak te írtál volna: Tom Waits - Take It With Me 
• A dal, amitől újra gyereknek érzed magad: Guns 'n' Roses - Brownstone (ágyon ugrálva)
• A legjobb dal kikapcsolni és relaxálni: Charlie Haden - En la Orilla del Mundo
• A dal, aminek a teljes szövegét tudod fejből: LGT - Álomarcú Lány
• A legjobb dal síráshoz: Tom Waits - Georgia Lee
• A dal, ami mindig felvidít: Stevie Wonder - I Wish  
• A dal, amit bárcsak hallhattál volna élőben, de sosem volt alkalmad: Pink Floyd - High Hopes
• A legjobb dal utazáshoz: Pat Metheny - As It Is
• A dal, amit muszáj max hangerőn hallgatni: Toto - Turning Point
• A zongorista, akivel szívesen játszanál duettet: Herbie Hancock
• A legjobb dal ébredéshez: The Pointer Sisters - Jump  
• A legjobb dal elalváshoz: Richard Bona - Suninga
• A dal amit sosem unsz meg hallgatni: Blind Faith - Had To Cry Today
• A guilty pleasure dalod: A-Ha - Take On Me
• A kedvenc dalod, amit biztosan eljátszol majd a Piano Dayen: Ott fog megszületni ;)

A Piano Day 2019 budapesti programjairól bővebben: https://www.mupa.hu/programok/piano-day-2019 

Március 29-én minden a zongora körül forog, hiszen idén a Müpa is csatlakozik a Piano Day nevű világméretű kezdeményezéshez! Az egész napos rendezvénysorozaton a koraesti órákban a hangszer három kiváló ismerője hangolja majd rá a közönséget az esti nagykoncertre. Ismerkedjünk meg velük közelebbről: jöjjön Luca Longobardi!

Photo: Emanuele Carnavel

Az 1976-ban, egy aprócska dél-olaszországi városkában született Luca Longobardi az a zenei generációt képviseli, akik klasszikus zenei képzésben részesültek, de könnyed természetességgel építik be műveikbe a kortárs elektronikus nyelvezetet és az ehhez kapcsolódó multimédiás művészeteket.  Longobardi cum laude végzett a New York-i Manhattan School of Music zongora szakán, majd digitális hangrestauráció témakörben doktorált a római La Sapienza egyetemen.  Színházi zenészként szerzett tapasztalatai miatt kiemelten érdekli a hangok és a látvány találkozása: komponált már balettzenét, filmzenét, kísért installációt és kísérleti művészprodukciókat.  Egyszerűnek ható légies, ám mély érzelmeket közvetítő zongorajátékát elektronikus zenei kísérletezés keresztezi.

Ez pedig a velünk megosztott zenei listájából is kitűnik. Lássuk csak, mik jelenleg Luca kedvenc dalai!

• Kedves dalod dúdolni: Yann Tiersen - Dispute
• A dal, ami a legnagyobb hatással volt a zenédre: Arvo Pärt - Für Alina
• Az első dal, amit megtanultál zongorán: egy aprócska waltz C dúrban, de nem emlékszem a címére sajnos L
• A dal, amit mintha az életedről írtak volna: Bloom (igazából én írtam)
• Minden idők kedvenc zongoristája: Lily Zilberstein
• A dal, amit bárcsak te írtál volna: Beethoven Sonata op. 110
• A dal, amitől újra gyereknek érzed magad: Giuni Russo – Un’estate al mare
• A legjobb dal kikapcsolni és relaxálni: BVDub - Drowning in Daylight, Never Ending
• A dal, aminek a teljes szövegét tudod fejből: Oh Bella Ciao
• A legjobb dal síráshoz: Antony & the Johnsons - Hope there’s someone
• A dal, ami mindig felvidít: The Offspring – Pretty Fly (For a White Guy)
• A dal, amit bárcsak hallhattál volna élőben, de sosem volt alkalmad: Arturo Benedetti Michelangel
• A legjobb dal utazáshoz: 4Hero – Les Fleurs
• A dal, amit muszáj max hangerőn hallgatni: James Blake - Retrograde
• A zongorista, akivel szívesen játszanál duettet: Murcof
• A legjobb dal ébredéshez: Satisfied Girl by Comaneci (konkrétan ez a dal van beállítva ébresztőnek a telefonomon)
• A legjobb dal elalváshoz: A Sleepless night (pont ezért írtam!)
• A dal, amit sosem unsz meg hallgatni: Nils Frahm - Says
• A guilty pleasure dalod: (I’ve had) The Time of My Life a Dirty Dancingből
• A kedvenc dalod, amit biztosan eljátszol majd a Piano Day-en: 5 pm a Timeline című albumomról

A Piano Day 2019 budapesti programjairól bővebben: https://www.mupa.hu/programok/piano-day-2019 

Március 29-én minden a zongora körül forog, hiszen idén a Müpa is csatlakozik a Piano Day nevű világméretű kezdeményezéshez! Az egész napos rendezvénysorozaton a koraesti órákban a hangszer három kiváló ismerője hangolja majd rá a közönséget az esti nagykoncertre. Ismerkedjünk meg velük közelebbről: elsőként bemutatjuk Ed Carlsent!

Photo: Elena Sartorari

Ed Carlsen nem megszokott zongorista. Elég, ha csak azt említjük, hogy igazán csak alig 4 éve kezdett zongorázni, mikor saját gitárkompozícióit átültetve ismerkedett meg a hangszer rejtelmeivel. Ám ezen rövid idő alatt már két nagylemeze is megjelent és több mint 10 millióan streamelték a zenéjét a különféle digitális platformokon. A szardíniai születésű zenész-producer a London College of Musicban szerzett diplomát, ahol a zeneszerzés mellett sound designnal és filmzene-komponálási technikákkal is bővítette kelléktárát - mindez a munkáin is hallatszik. Mesterien keveri a modern klasszikus zene elemeit, főként a zongorát és a vonósokat, a visszafogott elektronikával, alaposan átalakított gitártextúrákkal és ambientes hangtájképekkel. 
Első nagylemeze The Journey Tapes címmel 2016-ban jelent meg, és ahogyan a cím sugallja: tökéletes választás egy hosszabb utazáshoz. A 2017-es Elusive Frames még inkább rétegzett, ambientes hatású, akár saját életünk kísérőzenéjeként is működik. Carlsen amúgy is gyakran merít ihletet barátai és mások életéből, sőt az a fajta komponista, akire valóban bármi hatással lehet, és az élményből akár még a gitárt is megidéző zongoraművek születnek.

„A legjobb ötletek akkor pattannak ki a fejemből, amikor nyugalomban vagyok. Számtalan dolog nyújthat inspirációt: egy dal, egy könyv, egy film, egy hangulat, igazából bármi!„

Mi pedig most Ed kedvenc zenéi közé leshetünk be, hiszen megosztott velünk néhány különleges dalt. Egyúttal hangolódhatunk is a Piano Day-es koncertjére!

•  A kedvenc dalod dúdolni: The Dear Hunter - Melopomene
• A dal, ami a legnagyobb hatással volt a zenédre: Choir of Young Believers - Hollow Talk
• Az első dal, amit megtanultál zongorán: a saját dalom, a Rain 
• Minden idők kedvenc zongoristája: Chopin
• A dal, amit bárcsak te írtál volna: Steve Wilson - The Raven that Refused to Sing
• A dal, amitől újra gyereknek érzed magad: The Beatles - All My Loving
• A legjobb dal kikapcsolni és relaxálni: A Winged Victory for the Sullen  - Atomos III
• A dal, aminek a teljes szövegét tudod fejből: Led Zeppelin - Stairway to Heaven
• A legjobb dal síráshoz: Ólafur Arnalds / Nanna Bryndis Hilmarsdottir: Particles
• A dal, ami mindig felvidít: Kisamos - Thrown
• A zenekar, amit bárcsak hallhattál volna élőben, de sosem volt alkalmad: The Beatles
• A legjobb dal hosszú utazáshoz: Porcupine Tree - Even Less
• A dal, amit muszáj max hangerőn hallgatni: Muse  - Survival
• A zongorista, akivel szívesen játszanál duettet : Steven Wilson
• A legjobb dal ébredéshez: Tycho - Awake
• A legjobb dal elalváshoz: Max Richter - Space 11
• A dal, amit sosem unsz meg hallgatni: Vessels - 4AM
• A kedvenc dalod, amit biztosan eljátszol majd a Piano Day-en: Unfold az Elusive Frames albumról

 
A Piano Day 2019 budapesti programjairól bővebben: https://www.mupa.hu/programok/piano-day-2019 

A kortárs magyar irodalom mestere, kiváló regényíró és egy olyan szép hagyományokkal rendelkező, itthon kihalófélben levő műfaj egyik utolsó színvonalas fenntartója, mint az esszé. Sándor Iván gazdag munkásságának március 18-án szentelnek önálló estet a Müpában, amelyen Fodor Tamás Jászai Mari-díjas színész, rendező és Lukács Miklós cimbalomművész is fellépnek közreműködőként. Az eseményre Sándor Iván egyes műveiből kiemelt, magával ragadó idézettel hangolódunk. 

Sándor Iván megélte a 20. századi történelem legsötétebb időszakait: 1930-ban zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot, a második világháborút sárga csillagos házban, majd gyermekotthonokban, pincékben bujkálva vészelte át.  A Rákosi-korszakban munkaszolgálatra küldték, de még ott, akkor is rendíthetetlenül írt. Saját súlyos tapasztalásai ellenére azonban műveiben nem a krónikás szerepét vállalja magára. „Nem írok történelmi regényt. Az ismétlődő emberi helyzeteket, kelepcéket, létösvényeket keresem a história folyamatosságában” – olvasható legújabb regénye, A hetedik nap (Magvető, 2018) fülszövegében. Regényeiben és esszéiben is nagy szerep jut a tudatábrázolásnak, annak, hogy milyen változásokat okozott a történelem az emberi lélekben.

A József Attila-, Márai- és Kossuth-díjas írót az esszé egyik utolsó, színvonalas fenntartójaként is emlegetik, ötvennél is több megjelent könyvének jelentős hányada esszékötet. Szerb Antal, Bibó István és Halász Gábor örököseként pedig ő is komolyan veszi, hogy az írónak kötelessége az ország ügyeire, mindenkori állapotára reflektálni úgy, hogy közben nem téveszti szem elől a történelem máig fehér foltjait sem. Így kerül érdeklődése középpontjába például a tiszaeszlári per, az 1956-os forradalom utóélete, a rendszerváltás bizakodásai és csalódásai, és egyebek mellett a regény jövője is. Éppen emiatt mindenfajta túlzást mellőzve kijelenthető, hogy a vele való találkozás életre szóló szellemi élmény lehet. Pláne, ha olyan művészek csatlakoznak hozzá, mint Fodor Tamás, Jászai Mari-díjas színész, rendező, és Lukács Miklós cimbalomművész.

Addig is, íme, 10 magával ragadó idézet Sándor Iván méltán ismert műveiből:

"Hosszú az út az emlékezéstől a felejtésig, még hosszabb a felejtéstől az emlékezésig.”
(A hetedik nap)

"Az előítéleteken alapuló közmegvetés légkörében a bélyeges vagy szabadulni próbál megvetettségének okától, vagy még szenvedélyesebben vállalja mindazt, amiért a kiközösítés éri.”
(A vizsgálat iratai)

"Olvasni anyja tanította, de azért úgy olvasott, mint apja, az erdei munkához szokott ember áhítatával, mozdulatlanná dermedt nagy kezeivel tartva a könyvet, mintha egész testi valósága vegyülne el a gondolatokkal, s mikor megpihent, körültekintő mozdulattal úgy helyezte el maga mellett olvasmányát, mint szerszámot, amit használat után fényesre tisztított.”
(A futár)

"Ön még nem találkozott azzal, uram, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen vádolunk, védekezünk, emlékezünk és felejtünk?”
(A Vanderbilt-jacht hajóorvosa)

"Mi elől menekülök, és hová akarok eljutni, úgy látszik, az is az én terhem, ahonnan jövök és az is, ahová megyek, most már tudom, hogy amit a hozzám tartozó történetekből még nem is ismerek, az is készül rá, hogy egyszer zsák legyen a vállamon.”
(A futár)

"Elhiszi nekem, hogy lehet egyszerre szeretni és elutasítani? Gyűlölni valamit, ami megtörtént és ragaszkodni ahhoz, akivel történt?”
(A Vanderbilt-jacht hajóorvosa)

"Ne méltóztassék engem arra ösztönözni, hogy lehunyt szemmel éljek, ismétlem, sokat szenvedtem, de mondhatom, leginkább akkor, amikor úgy tettem, mintha hülye lennék, és nem vettem tudomást arról, ami velem és embertársaimmal történik.”
(A futár)

"Ő ebben a véres gomolygásban már nem tudott nézni és nem kívánt látni.”
(A 7-es autóbuszon az ókorba – litera.hu)

"Mit jelent az, uram, hogy a múlt velünk van? Mit jelent az, hogy meg kell őriznünk? Hányféle jelentése van az ilyen kérdéseknek? Azt mondja, hogy másképpen látja. Azt mondom, hogy nem akarom látni.”
(A Vanderbilt-jacht hajóorvosa)

Az univerzum, mint metafizikai színtér szűkült be. Nemcsak a bolygók kerültek közelebb. Sok minden, amit metafizikai érzékelés közelíthet meg, az empirikus tapasztalás tárgya lett. A lét titkait az információ tárja elénk, nem a lélek, az erkölcs, a szeretet és a felelősségtudat. Hit, ideológia, eszmetan boldogtalanul egymásba kavarodott, elsősorban nem a bátorság hiányzik a megkülönböztetésükhöz, hanem a világosság az orientációs pontok minősítéséhez. A szó megnevezésből zsivajjá lett, beszélhetünk a szavak vízözönéről, amely ellepi a látomások völgyét is. Az égbolt lejjebb csúszott, de semmivel sem tájékozódunk jobban, sehol egy zug a lét megszólításának csendjéhez…”
(A karnevál harmadik napja)

Mi már tudjuk, hol indítod a fesztiválszezont, és most el is áruljuk a legizgalmasabb részleteket: a Müpa rendhagyó tehetségkutatója, azaz a Garázsband Fesztivál már negyedszer csábít a föld alá egy igazán felejthetetlen bulira. Az ország egyik legmodernebb kulturális központjának mélygarázsában idén is öt feltörekvő fiatal zenekar kap lehetőséget a bemutatkozásra. Ha zenélsz, vésd be a naptáradba a március 6-át – ekkor indul a jelentkezés –, ha pedig nézőként szurkolnál, június 1-jére megvan a programod!

Ott bulizhatsz, ahol máskor soha

Fogadjunk, hogy még sohasem láttad a Müpát úgy, ahogy a Garázsband Fesztiválon lehetőséged nyílik rá! (Hacsak nem voltál már a fesztiválon az elmúlt három évben, amiért piros pont jár.) A nyár első napján olyan részét fedezheted fel ennek a különleges épületnek, ahol máskor sosem rendezünk eseményt: a mélygarázst.  Sőt – ami egyáltalán nem jellemző a Müpára – tánc közben isteni sört kortyolgathatsz menő re-pohárból (mert a környezetünkre is figyelünk ám), ráadásul 5 feltörekvő csapatot hallgathatsz meg, és egy ismert előadó nagykoncertjén is bulizhatsz.

© Pályi Zsófia, Müpa

A feszt számokban

A 2016-ban indult fesztiválon idén negyedszer mutathatja meg magát 5 ígéretes csapat. Az utóbbi években több mint 100 zenekar jelentkezett, akik közül 15-en bizonyíthattak a Garázsband színpadán. Tudtad, hogy 1000 ember bulizhat a Müpa mélygarázsában ezen az estén?

Zenekarok, akiknek a karrierjén nagyot lendített a fesztivál

A zsűri és közönség radarja sohasem téved: jól mutatja ezt, hogy a korábbi nyertesek között szép számmal akadnak olyan zenekarok, akik a garázsbandes szereplésük óta már rendszeres fellépői a legnépszerűbb kluboknak és fesztiváloknak. Csak hogy néhányat említsünk: a The Bluebay Foxes 2018 áprilisában Hollandia első számú rockzenekara, a Kensington előtt léphetett fel a Barba Negrában, turnéztak az Ivan & The Parazol előzenekaraként, és tavaly megjelent első nagylemezük is.

A MADRAPUR a 30Y-t vezethette fel, de az Esti Kornéllal is rendszeresen osztoznak a színpadon. A Shaibo tavaly az A38-on mutatta be debütlemezét, korábban pedig így meséltek a Garázsbanddel kapcsolatos élményeikről: „Számunkra a Müpa tényleg egy »kulturális templom«, és ott nyerni elég jó visszaigazolás arra, hogy jó úton haladunk. Nagyon kedves bánásmódban részesültünk, (hangosítás, backstage, riportok), és nagyon jó kapcsolatba kerültünk a többi zenekarral is”.

Hallgass bele az eddigi nyertesek zenéjébe a Spotifyon, és inspirálódj!

Mindenki nyer: az is, aki zenél, és az is, aki hallgatja

A Garázsband egyike azoknak a tehetségkutatóknak, ahol valóban mindenki nyertes, aki színpadra állhat. A szakmai zsűri – amely minden évben a Müpában abban az évadban fellépő magyar zenészekből álló össze – ugyanis mindig megfontoltan dönt, és éles szemmel látja meg az igazi tehetséget. A közönség a helyszínen szavazhat is kedvenceire, akik a 40 perces koncert lehetősége mellett így olyan további különdíjakkal gazdagodhatnak, mint a profi fotózás, vagy egy egész nap a Müpa profi hangstúdiójában. Tavaly a Woodstock az Ugaron felajánlásának köszönhetően a MADRAPUR nyert fellépési lehetőséget az Anna and the Barbies előtt, a 2018-as fesztivál-házigazda Firkin pedig az Úrfi zenekarnak tartott személyre szabott exportkurzust. A 2017-es közönségdíjas IDEGEN zenekar saját videoklipet forgathatott a Müpában, érdemes megnézni a végeredményt:

Megvannak az idei zsűritagok, március 6-tól lehet jelentkezni

Bár júniusig még jó párat kell aludni, már ki is derült az idei zsűritagok névsora. 2019-ben Beck Zoli (30Y), Keleti András (colorStar), Kollár-Klemencz László (Kistehén), Leskovics Gábor Lecsó (Pál Utcai Fiúk) és Zságer Balázs (Žagar) mond majd véleményt a következő generációról – de persze sok múlik a közönség szavazatain is.

Március 6-án indul a jelentkezés: a teljes pályázati kiírást a Müpa honlapján találod majd, a jelentkezési lapot is innen tudod letölteni, amit a garazsband@mupa.hu e-mail-címre várunk. Úgyhogy szólj a zenész haveroknak, nehogy lemaradjanak, és persze találkozzunk június 1-jén a Müpa mélygarázsában!

5 elragadó énekesnő, 5 különleges sors. Hogy mi a közös bennük? Amellett, hogy kalandos utakon jutottak el a csúcsra, mindannyian fellépnek a Müpában az elkövetkezendő hetekben-hónapokban. Maria Natanson 15 évesen hagyta ott a klasszikus zenei tanulmányait és bevette magát a Kárpátokba, hogy népzenészektől sajátítsa el az autentikus dallamokat, Olga Peretyatko pedig ifjúsági karatebajnokból lett napjaink egyik legnépszerűbb operadívája. Judith Hillt mesébe illő módon választotta ki Michael Jackson és Prince, de Ida Nielsen és Boggie sztorija is hasonlóan izgalmas.

A sikert nem adják ingyen, a tehetség pedig önmagában sokszor nem elég. Erre élő példák az említett énekesnők, akik hosszú és kalandos utat tettek meg, amíg eljutottak a csúcsra.

Nyakig az élet sűrűjében

„A hangjának nincsenek gyenge pontjai. Gyanítom, hogy lepaktált az ördöggel” – írta a Čači Vorbát 2006-ban megalapító Maria Natansonról egy lengyel kritikus. Az énekes-hegedűs nagyapja nem más, mint a híres kortárs zeneszerző, a lengyel zeneterápia úttörője, Tadeusz Natanson, ennek ellenére mindössze 15 évesen maga mögött hagyta családját és klasszikus zenei tanulmányait, hogy a Kárpátokban elsajátítsa a térség, illetve a cigányok autentikus zenéjét. A helyi népzenészekkel közös muzsikálásoknak köszönhetően dalok százait tanulta meg a legkülönbözőbb dialektusokban, sőt fél évig a Kałe Bała zenekar cigány zenészeivel élt és utazott. Az ez idő alatt szerzett élmények eredményeként egészen különleges saját stílust teremtett, amely a romániai és balkáni cigányzene mellett a lengyel falusi muzsikából, a jazzből és a kortárs klasszikus zenéből táplálkozik.

Maria nem roma, de cigánynyelven írja dalait, amelyekből három nagysikerű albumot készített – ezek egyöntetűen levették a lábukról a német és lengyel lemezkritikusokat. Akárcsak a közönséget, hiszen több mint 20 országban turnézott. A tradicionális hangszerek fontos elemei az általa megálmodott különleges hangzásvilágnak: a magyar brácsától kezdve a török kemencén, a görög buzukin és a román kobzán át a közel-keleti darbukáig. Zenekarát, a Čači Vorbát a Dupla W sorozat keretében a Csángállóval egy estén hallhatjuk május 31-én.

Ifjúsági karatebajnokból operadíva

Kevesen tudják napjaink egyik legünnepeltebb operadívájáról, Olga Peretyatkóról, hogy egy atomerőmű közelében nőtt fel, ráadásul ifjúsági karatebajnok volt. 7 évesen anyjával az akkori Leningrádból a litván Snečkusba (ma Visaginas) költözött, ahol nem sokkal korábban nyitották meg az atomerőművet. 1995 közepén visszatért (akkor már) Szentpétervárra, ahol apja révén szinte a Mariinszkij Színházban nőtt fel – ő ma is a dalszínház kórusában énekel. Egy interjúban elmesélte: sokkal nagyobb terjedelmű hangja volt, mint a legtöbb kezdőnek. „Mindenki azt hitte, mezzoszoprán vagyok, arról álmodtam, hogy egyszer Carment énekelhetek”. Ez végül nem valósulhatott meg, hiszen 2000-ben magánórákra kezdett járni a Mariinszkij szopránjához, Larisa Gogolevskayához, aki egyenesen nonszensznek nevezte, hogy mezzoszoprán legyen.

A Papagenónak elmondta: 2002-ben, 22 évesen hagyta el először Oroszországot, hogy Berlinbe utazhasson egy meghallgatásra. Se pénze, se ismerősei nem voltak, élete legnehezebb döntésének nevezte az utat, de nem bánta meg. „Találkoztam egy csodálatos tanárral, aki a gyermekkari alt hangomból szinte pillanatok alatt ragyogó szopránt faragott. Három évvel később már a Hamburgi Operastúdióban találtam magam” – tette hozzá. Pályájának fontos mozzanata, amikor 20 percet kapott Plácido Domingótól, hogy énekeljen neki. Nem okozott csalódást: a mester meghívta a mindössze néhány hónappal később megrendezett 2007-es Operalia versenyre, ahol végül a második helyen végzett. Azóta a világ legnagyobb operaházainak rendszeres vendége, február 26-án pedig a Müpába hozza el kedvenc áriáit, amelyek között akadnak majd kevésbé ismertek is.

Világsztárok múzsája, aki hamarosan maga is csillaggá válik

Judith Hill egyszerre gyönyörű és tehetséges, alázatos és elszánt: a tökéletes sztáralapanyag, akinek mégis hosszú éveket kellett várnia, hogy megkapja a kiérdemelt reflektorfényt. A bársonyos hangú soulénekesnő már-már meseszerű történetének kulcsmozzanata, hogy két megasztár, Michael Jackson és Prince egymástól függetlenül figyelt fel rá, és vette a szárnyai alá. Judith már kiskorától vénásan kapta a zene szeretetét japán zongorista édesanyjától és afroamerikai édesapjától, akik egy funkzenekarban játszottak együtt. Kivételes muzikalitásáról tanúskodik, hogy mindössze 4 évesen írta első dalát. Miután diplomát szerzett zeneszerzésből a kaliforniai Biola egyetemen, 2007-ben Franciaországba utazott, hogy együtt dolgozzon a francia énekessel, Michel Polnareff-fel.

Vokalistaként számtalan sztár mellett bizonyított Stevie Wondertől Anastacián át Robbie Williamsig, élete nagy lehetőségét azonban Michael Jacksonnak köszönheti. A pop királya ugyanis őt választotta ki, hogy 2009-re tervezett utolsó nagy turnéja, a This Is It keretében elénekelje vele egyik legnagyobb slágerét, az I Just Can’t Stop Loving You-t. Az énekes váratlan halála miatt ez sajnos nem valósulhatott meg, Hill viszont mégsem az elmaradt lehetőséget, hanem példaképét gyászolta. Méltó búcsúját Michael Jacksontól az egész világ végigkövethette: ő énekelte el ugyanis a legenda tiszteletére rendezett megemlékezésen a  Heal the Worldöt. 2013-ban felbukkant a világ legnépszerűbb háttérénekeseinek történetét bemutató 20 Feet from Stardom című, Oscar- és Grammy-díjas dokumentumfilmben, és ugyanebben az évben a legjobb nyolc közé jutott az amerikai The Voice tehetségkutatóban Adam Levine csapatának tagjaként. Sőt, miután egy interjúban azt mondta, hogy szívesen dolgozna Prince-szel, az énekes személyesen hívta fel, és végül nála készíthette el első lemezét is. Április 18-án eddigi legizgalmasabb slágereivel és új, Golden Child című albumával érkezik a Müpába.

Akire Prince a MySpace-en figyelt fel 

A következő hónapok müpás fellépői közül nem csak Judith Hillt fűzik szoros szálak Prince-hez. Ida Nielsen 2010 és 2016 között volt a zenész-producer állandó basszusgitárosa, és azóta énekesnőként is szép sikereket tudhat maga mögött. Nielsen a dán kisvárosban, Aarhusban nőtt fel,  a zenei pályafutása pedig egészen korán, egy szerencsés véletlennek köszönhetően indult: az iskolakórusban néhány társa megkérte, hogy helyettesítse a basszusgitárost a zenekarukban. Bevallása szerint a korai időszakban Marcus Miller, Mark King, Larry Graham, Bootsy Collins és Victor Wooten voltak rá a legnagyobb hatással.

A zeneakadémia elvégzése után több zenekarban is játszott, még elektronikus vonalon is tett egy kirándulást, majd a belga-afrikai Zap Mamával körbeturnézta Európát. A 2000-es évek második felében aztán úgy döntött, ideje megalkotnia a saját zenéjét, és egy igazi funkalbummal rukkolt elő (Marmelade). Sokáig tanított is, de végül Koppenhágába költözött, hogy csak és kizárólag a zenélésre tudjon koncentrálni. „Ez után három hónappal hívott fel Prince” – mesélte. A zenész állítólag a MySpace-en figyelt fel egy Idáról készült felvételre. Nem sokkal később már együtt jammeltek, aminek a végén Prince nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „Oké, jössz velem a turnéra”. Ida a The New Power Generation mellett Prince másik zenekarában, a 3rd Eye Girlben is játszott. 2018 őszén jelentette meg Time 2 Stop Worrying (bout the weird stuff) című, az oldschool funkot a nu soullal és a hiphoppal ötvöző lemezét, amiről garantáltan hallhatunk majd dalokat május 3-án.

Mesébe illő utazás Csepeltől a világhírig

Végül, de nem utolsósorban egy kiváló hazai énekesnő története is helyet kapott válogatásunkban, hiszen Csemer Boglárka, Boggie élete – saját szavaival élve szintén nem nélkülözi a mesebeli elemeket. Csepeli munkáscsaládból származik, de a szülei soha nem féltették az énekesi pályától. „Apukám szinte minden koncertemre eljött, és kezdetben elégedetlen volt azzal, hogy csak kis bárokban, kávézókban énekelek, izgatottan várta a nagy »berobbanást«. Sajnos ő éppen az előtt halt meg, hogy az igazán nagy sikereimet megérhette volna” – mondta a Képmásnak adott interjújában. 2011 októberében viszont még ott volt a Jazzy Dalverseny díjátadóján a Müpában, ahol lánya Japánkert című dala szakmai különdíjat kapott.

Első albuma egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően jelenhetett meg: egyszer csak felhívta egy rajongója, hogy kifizetett nekik 100 óra stúdiót. „Elképesztő ez a sztori, de az egész életemre jellemzőek a segítő emberek” – tette hozzá. Ehhez az albumhoz készült a Parfüm című dal is, aminek különleges klipje – Boggie arcát látszólag élőben photoshopolják – az egész világon hatalmas figyelmet kapott, és az egyik legnézettebb videó volt 2014 decemberében.

2015-ben ő nyerte meg A Dal című versenyt, és így ő képviselhette Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. 2018-ban a világ egyik legjelentősebb zenei showcase fesztiválján, az SXSW-en is szerepelhetett Texasban. Június 24-i koncertje olyan lesz, mint ő maga: varázslatos.

Ha kíváncsi vagy a Müpa női előadóinak legnépszerűbb zenéire, hallgasd meg az alábbi két playlistet: 

Az idei Jazz Showcase egyik legjobban várt koncertje Párniczky András és kvartettjének február 8-i fellépése, akik legújabb, Bartók Electrified című albumukat mutatják be a közönségnek olyan neves külföldi jazz-zenészek társaságában, mint a portugál bőgős, Carlos Bica és az ECHO Jazz-díjas dobos, Dejan Terzić. Addig is, a koncertre hangolódva hallgasd meg a gitárművész, együttesvezető Párniczky András kedvenceit!

A dal, amit szívesen dúdolgatsz: Varga Ferenc 'Csipás' – Legényes

A dal, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád: Dresch Mihály – Bánat, bánat

Első szám, amit megtanultál gitáron: Carlos Santana – Black Magic Women

Első jazz standard, amit játszottál: John Coltrane – Bessie's Blues

A legjobb filmzene, amit valaha hallottál: Jim Jarmush/Neil Young – Dead Man

A legjobb dal dugóban araszoláshoz: Pharoah Sanders – Moon Child

A legjobb mainstream felvétel: Bill Evans Trio – It Could Happen to You

A legjobb jazzrock darab: Miles Davis – Bitches Brew

A legjobb postbop felvétel: Ari Hoenig - Lines of Oppression

A dal, amit mintha a te életedről írtak volna: Cimbali - Megyek az úton lefelé

Kedvenc klasszikus zene: Bartók Béla - Kontrasztok

Legjobb népzene ihletésű jazz: Dejan Terzic Underground – Balkan Roundtrip

Egy dal esküvőre: Abe Schwartz – Chuhen Tantz

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad: Tintin soundtrack

A dal, amit bárcsak te írtál volna: J.S. Bach – Chaconne Tombeau

Kedvenc európai jazz felvétel: Carlos Bica and Azul – Azul é o mar

A dal, amire nem tudsz nem táncolni: Human Feel – After the Fact

A szám, ami megunhatatlan: Kurt Rosenwinkel - Chords

A kedvenc jazz-zenéd, ami mindig inspirál: Paul Motian – Garden of Eden

A kedvenc dal, ami a Párniczky Quartettel elhangzik a Müpában: Medvetánc

Lehár Ferenc a magyar operett egyik legnépszerűbb szerzőjeként, a bécsi operett megújítójaként olyan világszerte ismert örökzöldeket adott a világnak, mint A víg özvegy, a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem vagy A mosoly országa. Utóbbit – a történet kínai vonatkozása ellenére – még csak 2018 őszén mutatták be Kínában: Káel Csaba nagyszabású rendezésével február 1-jén és 2-án a Müpa közönsége is találkozhat. Addig is összegyűjtöttük a legizgalmasabb tényeket a szerzőről és korszakalkotó művéről.

Forrás: papageno.hu

Magyarországon és Ausztriában is otthon volt

Lehár Komáromban született, gyerekkorát pedig Sopronban töltötte. Bár élete nagy részében Ausztriában élt, 12 éves koráig csak magyarul beszélt, és élete végéig magyar állampolgár maradt. 1926 és 1938 között Berlinben, majd ismét Bad Ischlben élt, a második világháború után Zürichbe költözött, és csak halála előtt nem sokkal tért vissza Ausztriába.

A hadsereg legfiatalabb karnagya

Apja Sopronban a háziezred karmestereként tevékenykedett. Lehár hegedűsként indult, és maga is játszott katonazenekarban, sőt, egy időre apja katonakarmesteri posztját is átvette. Egyébként ebben a minőségében ő lett a hadsereg legfiatalabb karnagya, és ennek köszönhetően a monarchia rengeteg városában megfordult. 1891-ben egy alkalommal ifjabb Johann Strauss-szal is találkozott, 1894-ben pedig maga I. Ferenc József is megjelent egyik hangversenyén.

Forrás: felvidek.ma 

Dvořák volt a mestere

1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében, majd a prágai konzervatóriumban hegedűszakon tanult, és maga Antonín Dvořák okította zeneszerzésre. A mester már akkor felismerte tanítványa kivételes tehetségét, és arra biztatta, hogy a komponálást helyezze előtérbe.

Még Puccini is elismerte

A kor egyik legnagyobb operaszerzőjével, Puccinivel is jóban volt, aki állítólag azt nyilatkozta, hogy ha Lehár az operák felé fordult volna, ő lett volna a legnagyobb ellenfele. Eleinte voltak is ilyen jellegű próbálkozásai, de végül az operettben teljesedett ki – és ezzel a műfaj egyik legjelentősebb életművét alkotta meg.

Giacomo Puccini - Forrás: papageno.hu

31 operettet írt

Lehár igen termékeny szerző volt: 31 operettet írt, köztük olyan világsikereket, mint A víg özvegy vagy a Cigányszerelem. Bár a legtöbbnek Bécsben volt a premierje, műveit hamar bemutatták Budapesten is. A nemzetközi színtéren is sikert aratott Luxemburg grófját a Fidelio cikke szerint a saját tempójához képest is rekordidő – mindössze egy hónap – alatt írta meg, és állítólag ezekkel a szavakkal adta át a Theater an der Wienben: „Kész van ez a vacak, és ha nem lesz sikere, ti vagytok az oka!” 

Hollywood is felfigyelt rá

1918-ban kissé abszurd módon magyar némafilm készült A víg özvegyből, sőt az amerikai filmipart sem hagyták hidegen Lehár szerelemmel és fülbemászó dallamokkal átitatott művei. Így Hollywoodban is – 1925-ben még szintén némafilmen – mozivászonra került A víg özvegy, és később is többször filmre vitték a történetet.

Mae Murray és John Gilbert a The Merry Widow című filmben - Forrás: theredlist.com

Kultúrákat és társadalmi osztályokat hozott össze

Hogy miben rejlett Lehár zsenialitása a kiváló zenén túl? Ahogy arra a Múlt-kor is rámutat, operettjeivel sikerült közös nevezőre hoznia az erősen megosztott nagyvárosi közönséget, ahol a magas kultúra egyre élesebben elkülönült a közép- és alsó rétegek számára készült zenei tömegtermeléstől. Muzsikája a külvárosi lokáloktól az úri bálokig mindenhol nyitott fülekre talált.

Bál 1914-ben - Forrás: fortepan.hu

Fesztivált neveztek el róla

Lehár Bad Ischlben álló egykori villája ma múzeum, és a helyi színházat is róla nevezték el. 1961 óta rendeznek operettfesztivált, amely 2004-től viseli Lehár Ferenc nevét. Az eseménysorozat előadásain természetesen a zeneszerző legnépszerűbb művei is rendszeresen felcsendülnek.

A Lehár-villa - Forrás: villaseilern.at

A magyar operett napja

A magyar operett napja, azaz október 24. is erősen kötődik hozzá, hiszen Kálmán Imre születésnapja Lehár halálának dátuma is egyben – egész pontosan Kálmán 66. születésnapján hunyt el.

A sárga kabát

Akkoriban nagy divat volt a bécsi társasági körökben távol-keleti diplomaták oldalán tetszelegni: ebből inspirálódva A sárga kabát is egy bécsi hölgy és egy kínai diplomata szerelmét dolgozta fel, amelynek librettóját Lehár Victor Léontól kapta. Ez a zeneszerző egyik legsikeresebb operettjének, A mosoly országának első verziója, és 1923 februárjában mutatták be Bécsben. Bár a kritika dicsérte a zenéjét, a siker csak mérsékelt volt. A mű minden igyekezet ellenére Budapesten is megbukott. Honthy Hanna emlékirataiban így ír róla: „A dallamok. A hangszerelés. A távol-keleti miliő. (…) Operettnek túlságosan súlyos. Drámának túlságosan operett. A könnyűzene hívei azt mondják majd – hiszen ez kész opera! (…) Az operahívők viszont elhúzzák a szájukat: Puccini másodkézből.”

Honthy Hanna - Forrás: hirzilla.hu

Megszületik A mosoly országa

Szerencsére volt, aki nem hagyta annyiban, és A sárga kabát újragondolására sarkallta Lehárt. Berlinben állítólag barátja, Richard Tauber tenor bírta rá A mosoly országa megkomponálására, miután meglátta a zeneszerzőnél az eredeti partitúrát. A szövegkönyvet a Herzer-Löhner szerzőpáros dolgozta át, és a darabot 1929. október 10-én mutatták be a Metropol Theaterben, főszerepben Richard Tauberral és Vera Schwarzcal. A siker ezúttal nem maradt el, és a mű a szerző egyik legtöbbet játszott operettje lett.

Vágyom egy nő után

A mosoly országa emblematikus dala, a Vágyom egy nő után a világ egyik legismertebb és legtöbbször előadott operettslágere. Világsztárok is előszeretettel éneklik, például érdemes meghallgatni Plácido Domingo és Jonas Kaufmann közös előadásában: 

Pavarotti prezentálásában is különleges élmény:

Simándy József előadása igazi klasszikus:

Kínában imádta a közönség

2018 novemberében először került színpadra Kínában A mosoly országa: a Shanghai Opera House és a Müpa közös bemutatója hatalmas sikert aratott. A hazai közönség február 1-jén és 2-án láthatja Káel Csaba rendezését a Müpában. Lisa szerepében a népszerű örmény szopránt, Karine Babajanyant hallhatjuk, míg Szu Csong herceget a kiváló Vincent Schirrmacher kelti életre. Xu Zhong személyében a produkció karmestere egyenesen Kínából érkezik, de színpadra lép majd Náray Erika is. Sőt, izgalmas adalék, hogy Ernyey Bélát most először láthatjuk operettszerepben: Ferdinand Lichtenfels grófot, Lisa apját alakítja. 

2019 sem indulhat újévi fogadalmak nélkül. Az edzéssel, a diétával és a káros szenvedélyekről való leszokással szemben azonban igazán élvezetes is lehet a fogadkozás. Méghozzá úgy, hogy ennek részeként a kulturális horizontunkat tágítjuk: tegyük az évünket izgalmasabbá olyan műfajokkal és élményekkel, amelyekben korábban még nem volt részünk!

Nem tudhatod, mi tetszene, amíg ki nem próbálod – a Müpa ezt vallja, hiszen nincs is lelkesítőbb egy új felfedezésnél, ami addig ismeretlen dimenziókat nyit meg számunkra. Azt gondolod, hogy nem szereted a klasszikus zenét, aztán egy Mozart-darab könnyeket csal a szemedbe; sosem kedvelted az akrobatikus mutatványokat, egy újcirkuszi előadás viszont egészen más megvilágításba helyezi, amit a műfajról sejtettél. A művészetekben éppen az a szép, hogy határtalan lehetőségeket rejtenek, és általuk mi is többet tudhatunk meg magunkról és a világról. Azoknak, akik idén szeretnének egy rendhagyó újévi fogadalom részeként valami újat kipróbálni, összegyűjtöttünk néhány igazán ígéretes programot.

Teljes sötétség és önmagába visszatérő lépcső: in vain

Rögtön egy igazi csemegével kezdünk: a Budapest Sound Collective egy kísérletező, új formákat kereső, avantgárd formáció, amelyet a harmincas éveiben járó, fiatal karmester, Dubóczky Gergely alapított merész, előremutató ötleteinek megvalósítására. Specialitásuk, hogy akár más művészeti ágakat is bevonva, újfajta megközelítésben mutatnak be kortárs és a klasszikus műveket: január 15-én például egy olyan darabot gyúrnak a saját képükre, amely mára kultikus szerepet tölt be a világ hangversenytermeiben.

Georg Friedrich Haas in vain című művét 2017-ben a Classic Voice magazin a 21. század legnagyobb hatású alkotásának választotta. És ami még érdekesebbé teszi a dolgot: betanulására most először vállalkozott hazai együttes, plusz csavarként pedig a partitúra több alkalommal is teljes sötétséget ír elő a hangversenyteremben, azaz a zenészeknek sokszor kotta és karmester nélkül kell megállniuk a helyüket. Aki szereti a képzőművészetet, külön örülhet, hiszen a hangzásban fontos szerepet kap M. C. Escher különleges, önmagába visszatérő végtelen lépcsőjének akusztikus analógiája: a Shepard-skála egy hangsor végtelen felfelé vagy lefelé mozgásának illúzióját kelti. A kísérletező művet a január 4. és 20. között megrendezett Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében hallhatjuk, az előadás első felében zenei illusztrációkkal tarkított beszélgetésen tudhatunk meg rengeteg érdekességet Haas kompozíciójáról, a szünet után pedig a teljes mű felcsendül. Az Ensemble Dal Niente így oldotta meg:

Szeress bele az újcirkuszba: Non Solus

Aki valami igazán maira, kortársra vágyik, keresve sem találhatna jobb programot a Recirquel előadásánál. Az első magyar újcirkusz-társulat legutóbb az Edinburgh Fringe Fesztiválon vette le a lábáról a kritikusokat és a közönséget My Land című előadásával, január 25-26-án pedig a Non Solust játsszák a Müpában, azt a produkciót, amely 2019 februárjában New York egyik legfontosabb művészeti központjában, a Brooklyn Academy of Music színpadán mutatkozik be. A produkció két ember egymásra találásának története, akik útjukon bejárják a képzelet világainak legbenső mélységeit. Két, elsőre teljesen különbözőnek tűnő, ám egymáshoz mégis közel álló társműfaj, a táncművészet és az cirkuszművészet találkozása ez: a díszlet teljes szinkronban lélegzik az előadókkal. Zeneileg is igazi kuriózum: klasszikus és modern hangzásvilág, Bach és Rachmaninov elektronikus zenével és kortárs orgonajátékkal találkozik.

Ülj végig egy maratoni Ringet!

Elszánt pop- vagy rockzenerajongóknak, de jazzmániásoknak is jó feladat, várhatóan katartikus élménnyel: ülj be a Budapesti Wagner-napok Ringjére! A Rajna kincse, A walkür, Siegfried és Az istenek alkonya – 2019-ben a zeneszerző legendás tetralógiája, A nibelung gyűrűje egy év szünet után, felfrissített változatban tér vissza a Müpába, többek között olyan világsztárok közreműködésével, mint Johan Reuter, Albert Pesendorfer, Stuart Skelton, Catherine Foster vagy Stefan Vinke. A Ringet alkotó művekről tudni lehet, hogy mindegyik meglehetősen hosszú, ráadásul a Budapesti Wagner-napokon négy egymást követő napon látható a négy legendás alkotás, cserébe viszont életre szóló élményben lehet részünk, a világ minden tájáról érkező Wagner-rajongókkal közösen. Ahogy Fischer Ádám, a Wagner-napok művészeti vezetője és karmestere fogalmaz: „Egyetlen zeneszerzőnek nincsenek ilyen elszánt hívei, mint Wagnernek”. Egy kis ízelítő, hogy miért érdemes ott lenni:

A szilveszterhez és az újévhez már évszázadok óta elválaszthatatlanul hozzátartozik a zene. Számtalan formájával találkozhatunk világszerte december 31-én vagy január 1-jén, hiszen a muzsika összeköt, és segít jó hangulatban, pozitív gondolatokkal nekiindulni az előttünk álló évnek. Összegyűjtöttük a legérdekesebbeket.

Gonoszűző zajkeltés

Az új esztendő mindig tiszta lapot és egy új kezdetet jelent, ezért nem véletlen, hogy rengeteg kultúrában ilyenkor szeretnék bevonzani a jót és elűzni a rosszat. A szilveszteri szokásokban különösen fontos szerepet kap a zajkeltés. Ahogy arról a Papageno cikke is beszámol, a magyar nyelvterületen ezt a „gonoszűző zajcsapásként” működő gesztust többféleképpen is nevezik: kongózás, csergetés, pergőzés, gulyafordítás. A moldvai hejgetés vagy urálás a legények óévbúcsúztató, köszöntő, bőségvarázsló, adománykérő szokása, amikor a hégető vagy uráló a szövegmondás közben a fadézsából, vékony báránybőrből és lószőrből készült, bika nevű eszközt szólaltatja meg. A csapathoz gyakran csatlakozik egy medvealakoskodó és gazdája, vőlegény, menyasszony, de ostorosok és zenészek is társulhatnak hozzájuk – például dobos vagy furulyás.

Hogmanay: Skóciában három napig szól a zene

A szilveszter a skót fővárosban, illetve országszerte tulajdonképpen egy háromnapos ünnep, amit Hogmanaynak neveznek. December 30-án 8000-en vonulnak fáklyákkal a kezükben, „tűzfolyót” létrehozva az óvárostól a Calton Hillig, az eseményt pedig menetelő skót dudások és dobosok koronázzák meg. Szilveszter este aztán ceilidheket, azaz tradicionális skót összejöveteleket rendeznek, ahol skót zenével és néptánccal koronázzák meg az ünnepet.

108 harangkongatás

Japánban szilveszterkor harangkongatással köszöntik az új évet a buddhista templomokban. Pontosan 108-szor kongatnak: ez a buddhista hitvilágban a szenvedést okozó emberi vágyakat szimbolizálja, a rituálé pedig az egész évre segít elűzni az emberekben megszólaló negatív érzéseket és gondolatokat.

Ugyanaz, és mégis mindig más: a bécsi újévi koncert

Az év első napját ma már el sem lehetne képzelni a Bécsi Filharmonikusok újévi hangversenye nélkül, amely feltehetően a világ egyik leghíresebb koncertje. Története egészen 1939-ig nyúlik vissza: eredetileg a Nemzeti Szocialista Párt rendezésében valósult meg, akkor még december 31-én. A célja az volt, hogy a koncert jegyáraiból a rászorulóknak fűtőanyagot vegyenek. Ma már minden évben január 1-jén 11:15-kor csendülnek fel a várva várt dallamok – a Strauss-dinasztia és kortársaik művei a keringőtől a polkáig – a Musikverein Aranytermében, a koncertet pedig a televíziós közvetítésnek köszönhetően világszerte több mint 90 országban kísérik figyelemmel. Ma már egy kis szerencse is kell ahhoz, ha valaki élőben szeretné élvezni a hangversenyt: a hatalmas érdeklődés miatt ugyanis sorsolással dől el, hogy ki vásárolhat jegyet az eseményre. A Rathausplatzon megrendezett újévi ünnepségen, illetve a Bécsi Állami Operaház előtt, az Oper live am Platz keretében szabadtéren is élvezhetjük a koncertet. 2019 első napján ezúttal Christian Thielemann vezényel.

A teremtés

Ma már a Müpában sem telhet el az év első napja a mostanra hagyománnyá vált újévi koncert nélkül: január 1-jén este újra Haydn monumentális művéé, A teremtésé a főszerep. A hangverseny varázsa abban rejlik, hogy Fischer Ádám vezényletével minden évben más zenekar, illetve szólisták szólaltatják meg az oratóriumot, így a műnek mindig újabb színei, hangsúlyai kerülnek előtérbe. Ezúttal a Düsseldorfi Tonhalle Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara, Fatma Said egyiptomi szoprán, Uwe Stickert német tenor és Sebestyén Miklós magyar bariton lépnek színpadra és teszik még boldogabbá 2019 legelső napját. Sőt, délután 4-től kifejezetten a fiatal korosztálynak szóló, a leglátványosabb részeket felvonultató előadással is készül a Müpa.

Kínai újévi hangverseny

A kínai naptár szerint 2019-ben a Disznó éve február 5-én köszönt be. A kínai újévkor az emberek pirosba öltöznek, lámpásokkal díszítik a házukat, és zenés-táncos eseményeken köszöntik az új évet. A muzsika központi szerepet tölt be ilyenkor: a kínai hagyomány szerint ugyanis a hangok – és ezek kiterjesztéseként a zene – hatással vannak az univerzum harmóniájára. Az ünnephez számos dal is kapcsolódik, az egyik legismertebb például a Gongxi, Gongxi, amely a tél végét és a tavasz eljövetelét hirdeti. Az énekeseket egyébként ilyenkor többféle hangszerrel kísérik, például fuvolával, dobokkal, erhuval vagy kínai citerával.

Az ünnephez kapcsolódóan 1998-ban indult útjára a Nagy kínai újévi hangverseny koncertsorozat, amelynek keretében vezető kínai együttesek adnak elő hagyományos kínai zenét, azzal harmonizáló öltözetben. Január 31-én a jangnani népzene egyik legelkötelezettebb képviselőjének és népszerűsítőjének számító Szucsoui Kínai Zenekar érkezik a Müpába, így mi is belekóstolhatunk, milyen az igazi kínai újév.

Az év egyik legvarázslatosabb időszakát teszi még különlegesebbé Szalóki Ági december 27-i koncertjén, amelyen az európai keresztény kultúra karácsonyi ünnepkörhöz köthető gazdag zenei repertoárjából merít. Az ünnepre és a koncertre való hangolódás jegyében Szalóki Ágit kedvenc karácsonyi dalairól faggattuk, amiket saját zenéivel kiegészítve egy playlisten hallgathatsz meg.

A legjobb dal karácsony reggelére: Norah Jones: Sunrise

A dal, amit szívesen énekelsz a reggeli forró zuhany alatt:
Igaz, hogy a hangszalagoknak nem tesz jót a gőzben éneklés, de gyakran nem tudom megállni. Imádok mindenféle nyelven halandzsázni, új dalokat kitalálni fürdés közben. Ezek jönnek-mennek. Nem emlékszem rájuk. 

A legjobb dal ajándékbontáshoz: ajánlhatok magamtól? Szalóki Ági: Gingalló

Erre a legjobb este elaludni: Arve Henriksen Chiaroscuro teljes album

Erre a dalra muszáj összebújni: Estrella Morente: Moguer

Legjobb dal hóeséshez: Dés László-Bereményi Géza: Hóesés

A legjobb dal dugóban araszoláshoz: Pharell Williams: Happy 

 legjobb dal barátokkal forralt borozáshoz: Stan Getz: Down by the Sycamore Tree

A legjobb dal másnap reggelre, ha túl sok forralt bort ittál: The Jackson 5: Can you feel it 

A legjobb dal síráshoz: Katona Klári: Mama

A go-to karaoke dalod: Melody Gardot: Baby I’m a fool

Ez a dal nem hiányozhat a karácsonyi vacsorához: Kaláka:Hadd zengjen énekszó 

Ezt a dalt csak maximum hangerőn lehet meghallgatni: Led Zeppelin: Black Dog

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad: Lambada

A dal, amit bárcsak te írtál volna:
Örülök a saját dalaimnak, számomra nincs értelme annak, hogy más zenéjét magaménak képzeljem.

A dal, amire nem tudsz nem táncolni:
Szerintem nincs olyan.

A szám, amit megállás nélkül tudnál hallgatni egész nap:
Mindig más, most épp Vivaldi: Domine Deus

Kedvenc gyerekdalod, amit a karácsonyi ünnepségen énekeltél az oviban: Betlehem, Betlehem, a te határidba
Ez egy népdal, Cserepes Károly lemezéről tanultam ovis koromban.

A kedvenc dal, ami a Müpás koncerteden elhangzik majd: Esterházy Pál: Iesu Dulcedo

Tudja valaki, hogy honnan ered a Monsieur Doumani név? Hm? Tessenek tippelni! Egy klasszikus francia film…? Esetleg egy Zola-regény…?

Senki? Oké. Magam is így voltam vele mostanáig. Már vagy öt éve. De ha már erre az égtájra vetődnek, gondoltam, utána nézek alaposabban. Míg egy interjúban rá nem találtam.

Nos, Monsieur Doumaninak nincs semmiféle forrása. Azaz Monsieur Doumanit Monsieur Doumani találta ki. Olyan nevet akartak, ami épp olyan mókás, mint amilyen a zenéjük.

Mert a legfontosabb a móka. Abban, ugye, nincs pardon… Különösen az utolsó megosztott európai városban, Nikóziában.

Az úgy volt, hogy miután ’60-ban Ciprus felszabadult a brit gyarmati uralom alól, az alkotmányban rögzítették a ciprusi görögök és a ciprusi törökök hatalmi részesedését, de ezt senki nem tartotta becsben, úgyhogy állandósult a viszály. ’74-ben két részre szakadt az ország, az északi részét elfoglalták a törökök, a déli a görögöké maradt. Az ENSZ pedig, jobb híján, meghúzta azt a demarkációs vonalat, minek hatására 165 ezer görög és 45 ezer török cipriótának kellett elhagynia otthonát. Nikóziában különösen szerencsétlenül festett a vonal, hiszen ott csak lépések választották el a szembe kerülő városrészeket.

Ettől persze még továbbra is Aphrodité földje maradt Ciprus, elvégre a mitológia szerint itt emelkedett ki a habokból a szépség és szerelem istennője.

Ha pedig a ciprusi zene istenét keressük, itt van a Monsieur Doumani… Mely a méltó humorral kezeli, hogy nincs az az isten, aki igazoltatások nélkül juttatná el őket a fellépéseikre, és azt vallja, milyen nagy szerencse, hogy a kormány nem támogatja a művészetet, mert így legalább érdek nélkül lehet alkotni…

Szóval, Monsieur Doumani egy mókás és szabad és mélyen elkötelezett zenekar. Mely minden gesztusával tüntet a megosztottság, az előítéletek, a kirekesztés ellen. És mely éppúgy kötődik a különböző ciprusi tradíciókhoz, mint ahogy megteremtette azokból a saját, külön bejáratú hagyományát. Népzenéből, dzsesszből és rockból, mindabból, ami fontos a gitáros Angelos Ionas, a tzourasos Antonis Antoniou és a harsonás Demetris Yiasemides mitológiájában.

A mindössze hét éve működő Monsieur Doumani a legújabb nagy durranás a világzenében. Aki hallja, adja át! Ki tudja, mikor keveredik a kötelünkbe újra?!

(Az együttes december 9-én ad koncertet a Müpában)

F.D.J.