Merész találkozások a pszichedelikus rocktól a fúziós roma muzsikáig

Merész találkozások a pszichedelikus rocktól a fúziós roma muzsikáig

Merész találkozások a pszichedelikus rocktól a fúziós roma muzsikáig

Ami a határon innen világzene, az a határon túl World Music. Ma már ritkábban merül fel az a kérdés, hogy mit takar a fogalom, hiszen több mint harminc éve döntötték el a lemezkiadók, hogy egységesen World Musicnak nevezik etnikus zenei kiadványaikat. A tradicionális és a feldolgozott népzenéket, illetve a népzenétől inspirált eredeti darabokat egyaránt. Kik említették először ezt a műfajt, mi fér bele, és milyen izgalmas találkozásokra számíthatunk a Müpa vadonatúj, Dupla W című sorozatában?

20181104_gay_su_akyol.jpg

A World Music címkét persze jóval korábban is használták már: Kodály Zoltán éppúgy, mint az amerikai népzenekutató Robert E. Brown – 1987-ben csupán az egységes névhasználat piaci követelménye miatt döntöttek mellette a kiadók. Köztük volt Joe Boyd, akinek nemcsak a Muzsikás, de a Pink Floyd is sokat köszönhet; Nick Gold, aki megismertette a világgal a Buena Vista Social Clubot; Ben Mandelson, aki később a Napra és a Söndörgő együttessel is dolgozott; Ian Anderson, a fROOTS főszerkesztője és más guruk…

*

A Müpában kezdettől fogva teret kaptak a világzene legnagyobb hatású előadói, az újabban feltűntek és a régebben befutottak egyaránt. Olykor két zenekar is szerepelt egy este, legutóbb az „északi fény”-ben a finn Värttinä és a norvég Mari Boine ragyogott. De olyan jellegű párosítás, mint a Dupla W sorozaté, még nem volt.

A Dupla W esteken egy hazai és egy külföldi együttes lép fel, de nem pusztán két koncertet kap a közönség. Extra élményt a párosítás alapja garantál: az a rokonság, amely egymás mellé rendeli a két produkciót. Ahány est, annyiféle lehet ez a rokonság: alapulhat a gyökerein, a befolyásain, a hangoltságán, a stílusán, a szellemiségén… De arra mutat rá mindig, hogy a zene semmilyen módon nem tűri a határokat és a kirekesztést. A mi zenénk egyben a világ zenéje, és a világ zenéje a mi zenénk.

*

A november 4-én induló sorozat első párosa a török Gaye Su Akyol és a Meszecsinka. Esetükben a népzene és a pszichedelikus rock kapcsolata képezi a közös „hívószót”, arról nem beszélve, hogy egy-egy démonikus énekesnő áll mindkét együttes élén. 

Gaye Su Akyol a nagy török dívák, Selga Bağcan és Müzeyyen Senar hatására kezdett énekelni, de a hatvanas évek török anatóliai rockzenéje és a nyolcvanas évekbeli nyugati alternatív színtér is befolyással volt rá. Zenei pályafutása előtt festészetet és antropológiát tanult, ám az isztambuli Bubituzak együttessel való találkozása megváltoztatta az életét. 2013-ban jelentette meg az első lemezét, a három évvel későbbi Hologram Ĭmparatorluğu albuma pedig már nemzetközi szenzációt keltett, pszichedelikus etno-rockjával magasan szárnyalva a keleti és a nyugati kultúra határa felett.

A Meszecsinka története 2008-ban indult, amikor a Fókatelep nevű pszichedelikus rockegyüttesben éneklő Oláh Annamari és a billentyűs Biljarszki Emil Fókaszalon néven kettesben lépett fel. Hamarosan állandósult a párosuk, majd új tagokat kezdtek toborozni – így született meg a Meszecsinka, hetedhét országból beszippantott befolyásokkal.

2012-ben Meszecsinka címmel debütáltak, két évvel később pedig Kinyílok címmel léptek tovább, immár olyan utazásokat sejtetve, melyeknek inkább a befelé fordulás szab határt. Ez a belső út vezetett kimondottan felkavaró, Álomban ébren című albumukhoz, melynek drámaisága unikális a magyar világzenében; méltán nyerve 2018-ban Fonogram-díjat a magyar nép- és világzene kategóriában.

*

2019-ben két Dupla W-estre is sor kerül. Május 31-én a lengyel Čači Vorba és a Csángálló mutatja meg, hogy Közép-Kelet-Európában mi fán terem a fúziós roma muzsika.

A 2006 óta működő Čači Vorba lelke, az énekes-hegedűs Maria Natanson tizennégy éves korában maga mögött hagyta családját és klasszikus zenei tanulmányait, majd bevette magát a Kárpátokba, hogy a népzenészektől elsajátítsa a (zenekara nevét is adó) „igaz beszéd” nyelvét. Így teremtette meg a maga külön bejáratú stílusát, melyet a romániai és balkáni cigányzene éppúgy inspirált, mint a lengyel falusi muzsika, a dzsessz és a kortárs klasszikus zene. Napjainkig három kirívó sikerű albumot készített (Szczera Mowa, Secret Marriage, Šatrika), olyan tradicionális hangszerekre építve, mint a magyar brácsa, a török kemence, a görög buzuki, a román kobza és a közel-keleti darabuka.

A 2009-ben megalakult Csángállót (kóborol, csavarog, vándorol jelentésű) neve is arra kötelezi, hogy elrugaszkodjon csángó zenei forrásától, és önfeledten kalandozzon a Balkán minden irányába. Ezt teszi elképesztő energiával, instrumentálisan vagy vokálisan, a maga jellegzetes szájízével, és   improvizációkban gazdagon. A táncházakban és a koncerttermekben éppúgy, mint a Fel az úton… című albumán.

*

Az október 28-ai párost elsősorban a gondolkodásmódja – a popzene eszköztárával feldolgozott népzene, illetve az akusztikus és elektronikus zene ötvözése – köti össze, de az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 2018-ban mindkét együttes új felállással és új produkcióval jelentkezett.

Az angol Oi-Va-Voi a kelet-európai népzenék, a nyugati pop és a techno szintetizálásával tűnt ki, debütáló albuma, a Laughter Through Tears a második helyen végzett az európai világzenei rádiók 2003-as listáján. Ezen Németh Juci énekelt A csitári hegyek alatt című dal feldolgozásában, az Oi Va Voi és a Travelling The Face Of The Globe című albumokon pedig Szalóki Ági szerepelt.

Mitsoura, azaz Juhász Miczura Mónika az Ando Drom együttes énekesnőjeként vált ismertté a kilencvenes években, majd szóló pályára lépett, és Mitsoura majd Dura Dura Dura címmel jelentette meg lemezeit. A kelet-európai cigányzenei hagyomány indiai és észak-afrikai motívumokkal ötvöződik 2018-ban újjászervezett zenekara előadásában, melyet olyan ismert muzsikusok alkotnak, mint Moldvai Márk, Kaltenecker Zsolt, Födő Sándor és Jeli András.   

2018/10/25 : mupa Szólj hozzá!
Varsó, kontroll nélkül

Varsó, kontroll nélkül

Varsó, kontroll nélkül

europai_hidak_warsaw_village_band_c_radek_polak.jpg

„Emlékezz a múltadra, de engedd a jövőben élni” – a Warsaw Village Band nagyon bírja az ilyen ellentmondásos szlogeneket, melyek nem is olyan ellentmondásosak, mint amilyennek elsőre látszanak. A világ legjobb lengyel zenekara szeptember 21-én a Müpában koncertezik!

Mostanában gyakran hallani Lajkó Félixet egy lengyel vonósbanda társaságában. Vołosi a neve, mindent tud a klasszikus és a népi muzsikáról, és simán képes elhitetni, hogy a Kárpátokban lakik a zenék istene. Ami a lengyel-magyar kapcsolatokat illeti, az amúgy megérne egy misét – a BRAThANKI Sebő-feldolgozásaitól kezdve a Zakopower Gyöngyhajú lányáig –, de most inkább Jamaica felé vesszük az irányt. Mert nem eshet szó lengyel világzenéről a reggae-hez kötődő erős szálai nélkül. A podhalei Trebunie-Tutki robbantott először, aztán jócskán beindult a színtér, lásd Vavamuffin, Strachy Na Lachy, Habakuk, Orkiestra Swietogo Mikołaja és így tovább, a dubbal kokettáló Warsaw Village Bandig.

Ez a Varsói Falusi Banda egyébként a világ legjobb lengyel bandája, mely 1998 óta ápolja „a következő nemzedék hagyományát” a reggae-legenda Burning Spear útmutatása szerint. „Emlékezz a múltadra, de engedd a jövőben élni”. A Warsaw Village Band nagyon bírja az ilyen ellentmondásos szlogeneket, melyek nem is olyan ellentmondásosak, mint amilyennek elsőre látszanak. A nevükről például azt mondták a Szláv Textusnak, hogy az ólengyel nyelvben a „Varsóba menni” azt jelentette, hogy „kimenni a földre, a gazdaságba”. A második világháború után pedig vidéki népek építették újra a lebombázott Varsót, aztán ott ragadtak, úgyhogy tovább erősödött a város-falu kapcsolat.

Ami pedig a zenéjüket illeti, az végképp lebontja a tér és az idő korlátait. Abban együtt pörögnek az égtájak, a múltak és a jövők, az énekek és az archaikus népi hangszerek, a dub és a hiphop kütyüjei. A határ a csillagos ég! – mondhatná nagy rajongójuk, a vágtázó Grandpierre Attila. Fordulhatnak északnak (mint a Nord albumon), vagy követhetik a Napot (mint a Sun Celebration címűn), a fő csapás iránya ugyanaz a transz. Azt mondják, általában fogalmuk sincs, merre vezet az útjuk. Zenei térképük sincsen. „Ha beindul a fantáziánk, annak nem tudjuk, mi lesz a vége. A képzeletnek nem lehet határt szabni, elveszítjük a kontrollt. És mi szeretjük elveszteni a kontrollt. Mindenki szereti.”

Hát most itt az alkalom. Lehet transzba esni.

 

F.D.J.

Hey, June! LEGek – 20 kérdés / 1 playlist: Elefánt

Hey, June! LEGek – 20 kérdés / 1 playlist: Elefánt

Hey, June! LEGek – 20 kérdés / 1 playlist: Elefánt

A nyár a Müpában kezdődik, méghozzá június 18-23. között, a Hey, June! fesztiválon! A koncertsorozat újra a legnépszerűbb hazai könnyűzenei előadók közül válogat, akik valami igazán különlegessel készülnek erre az alkalomra. A fellépőket a kedvenc dalaikról faggattuk a nyárra hangolódás jegyében, amit egy-egy playlisten egyben is meghallgathatsz. Most a június 21-én koncertező Elefánt zenekar van soron: a listájukat kiegészítettük két, számunkra kedves Elefánt- dallal is.

 mate_balazs_pho_elefant6319_prio.jpg

A legjobb dal nyári ébredéshez:
Szendrői Csaba (ének): Sepultura: Arise

A dal, amit szívesen énekelsz ordítva a zuhany alatt:
Németh Szabolcs (dob): AC/DC: Highway to Hell

A legjobb dal Balaton-parti ejtőzéshez:
Csabi: Lou Bega: Mambo No. 5.

A legjobb szám a fesztiválszezonra hangolódáshoz: 
Horváth Bence Ede (basszusgitár): Los Del Rio: Macarena

A tökéletes dal fűben fekvős hullócsillagnézéshez:
Szabolcs: Kispál és a Borz: Csillag vagy fecske

A legjobb dal másnapossághoz:
Tóth András (gitár): Ossian: Másnapos dal

A legjobb dal nyári záporokhoz:
Csabi: Slayer: Raining blood

Az ideális dal munka utáni fröccsözéshez:
Kovács Zoltán (billentyű): Wagner: Parsifal

 

Erre a legjobb este elaludni:
Totya: Michael Petrucciani: Caravan

Erre a dalra muszáj összebújni:
Csabi: Baby Sisters: Szeresd A Testem

A legjobb dal síráshoz:
Totya: Zámbó Jimmy: Még nem veszíthetek

Ez a dal nem hiányozhat egy gyertyafényes vacsoráról:
Csabi: Kispál és a Borz: Etetés

Ezt a dalt csak maximum hangerőn lehet meghallgatni:
Szabolcs: Edda: Gyere őrült

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad:
Szabolcs: Paff, a bűvös sárkány

 A dal, amit bárcsak te írtál volna:
Totya: Whitney Houston: I Will Always Love You

A guilty pleasure-öd (dal):
Ede: Császár Előd & Alexa: Tiltott szerelem

A dal, amire nem tudsz nem táncolni:
Totya: Village people: YMCA

 A szám, amit megállás nélkül tudnál hallgatni egész nap:
Csabi: Bartók: Magyar táncok

Idén nyáron ezt a dalt nagyon szeretnéd meghallgatni élőben:
Csabi: Elvis Presley: Jailhouse Rock

A kedvenc saját dal, ami elhangzik a Hey, June-os koncerten:
Csabi: Szikra

Ha kíváncsi vagy, milyen különlegességgel készül a zenekar a Hey, June!-ra, ne hagyd ki az élményt júnusi 21-én: találkozzunk a Müpában!

 

20 kérdés, 1 playlist: Antonia Vai

20 kérdés, 1 playlist: Antonia Vai

20 kérdés, 1 playlist: Antonia Vai

A nyár a Müpában kezdődik, méghozzá június 18-23. között, a Hey, June! fesztiválon! A koncertsorozat újra a legnépszerűbb hazai könnyűzenei előadók közül válogat, akik valami igazán különlegessel készülnek erre az alkalomra. A fellépőket a kedvenc dalaikról faggattuk a nyárra hangolódás jegyében, amit egy-egy playlisten egyben is meghallgathatsz. Most a június 18-án koncertező Antonia Vai mesél.

180618_antonia_vai_credit_klara_fowler.jpg

A legjobb dal nyári ébredéshez: Andreya Triana: Draw the Stars
Már ébredek, de még álmodok.

A dal, amit szívesen énekelsz ordítva a zuhany alatt: Nine Inch Nails: Closer
„I wanna f*ck you like an animaaaaaaaal”

A legjobb dal Balaton-parti ejtőzéshez: Kokoroko: Abusey Junction

A legjobb szám a fesztiválszezonra hangolódáshoz: My Baby: Uprising

A tökéletes dal fűben fekvős hullócsillagnézéshez: Ali Farka Toure: Ruby
Marokkóban hallottam először, a csillagos ég alatt.

A legjobb dal másnapossághoz: Magic System: 1er Gaou
Flashback: 17 éves vagyok, kamu személyivel bejutunk az egyik stockholmi dancehall-klubba a barátnőimmel, végre egy estére nem csak a hálószobámban tudunk táncolni – a legjobban ennek a dalnak a dancehall-remixére rázzuk. De másnaposságra meg az eredeti jó, csinálok egy jó teát hozzá, talán főzök valamit magamnak, aztán újra bulizni szeretnék.

A legjobb dal nyári záporokhoz: Alela Diane: The Pirate’s Gospel

Az ideális dal munka utáni fröccsözéshez: Sudan Archives: Come Meh Way
Fröccshöz, bármihez, imádom.

Erre a legjobb este elaludni: Little Dragon: Twice

Erre a dalra muszáj összebújni: Jose Gonzalez: Crosses
Így szeretnék bújni, szerelmesnek lenni, egyedül, de együtt.

 

A legjobb dal síráshoz: Lhasa De Sela: Anywhere on This Road
Nem is tudom elmondani azt a sok mindent, amit elindít bennem, szétmegyek Lhasa minden szaván, minden hangján.

Ez a dal nem hiányozhat egy gyertyafényes vacsoráról: Robert Glasper Experiment: Afro Blue feat. Erykah Badu
Jó étvágyat.

Ezt a dalt csak maximum hangerőn lehet meghallgatni: Fugees, Salaam Remi: Nappy Heads Remix
A Fugees Blunted on Reality-je volt az első lemezem, mindegyik dalát csak max hangerőn tudom meghallgatni.

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad: Anna Maria Espinosa: Vem Kan Segla
Ez a leghíresebb, legklasszikusabb svéd gyerekdal, ami az egyik kedvencem volt, amikor pici voltam. Végtelenszer énekeltük az óvodában, suliban.
 

A dal, amit bárcsak te írtál volna: Lauryn Hill: I Get Out
Lauryn a főhősöm, egyik legnagyobb inspirációm, 12 évesen a 'Miseducation of Lauryn Hill lemeznek köszönhetően tanultam meg angolul, aztán jött az MTV Unplugged lemeze, amikor 15 voltam, csak egy szál gitárral. Ez az egyik legerősebb dal, a szöveg mindent elmond.

A guilty pleasure-öd (dal): Lionel Richie: All Night Long
Ezt a dalt szigorúan a videoklipjével együtt szabad hallgatni!

A dal, amire nem tudsz nem táncolni: N.E.R.D: She Wants to Move

A szám, amit megállás nélkül tudnál hallgatni egész nap: Ibeyi: River
Szerintem már egy fél éve, mióta megismertem, mindennap meghallgatom, haha.

Idén nyáron ezt a dalt nagyon szeretnéd meghallgatni élőben: Nina Simone: Sinnerman
Sajnos sok olyan előadó, akit nagyon szeretnék hallani élőben, már nem él, de ha tényleg lehetne ilyet kívánni, akkor: adjátok vissza Ninát!

A kedvenc saját dal, ami elhangzik a Hey, June-os koncerten: The Witch

Ha kíváncsi vagy, milyen különlegességgel készül az énekesnő a Hey, June!-ra, ne hagyd ki az élményt június 18-án: találkozzunk a Müpában!

Sírva vigad Bécs és Budapest - Így hódította meg a színpadokat az operett

Sírva vigad Bécs és Budapest - Így hódította meg a színpadokat az operett

Sírva vigad Bécs és Budapest - Így hódította meg a színpadokat az operett

Az egyik legkedveltebb könnyed, zenés színpadi műfajnak számos rajongója van a világon, népszerűvé válásában pedig nagy szerepe volt a legismertebb magyar szerzőknek. Többek közt az ő örökzöld műveikkel találkozhattunk februárban a nagy sikerű Bécsi, bécsibb - operett! című gálán, most pedig a V4 Operettgálán Rost Andrea és egyebek mellett Katarzyna Kuncio tolmácsolásában csendülnek fel a méltán híres klasszikusok. Addig is, hangolódjunk a koncertre egy kis operett-történelemmel.

 rost_andrea_blog.jpg

 „Táncolnék a boldogságtól, szívem lázban ég,
Senkinek ilyen jó kedve nem volt még”

Humor, szerelem, édesbús sírva vigadás – az operett fülbemászó dallamai olyan könnyedséggel és bájjal itatták át a 19. század végét, hogy hiába két bankcsőd, hiába a válságos évek, Bécs lakossága dalolt és mulatott. Nemcsak a palotákban, hanem a kocsmákban is, a falvakban ugyanúgy, mint a nagyvárosban. A komolyzenét abban az időben egészséges kapcsolat fűzte az utcai szerenádokhoz és a nagyvárosba áramló népi dallamokhoz. Ez a stílusegyveleg, amelyet az operácskák, azaz az operettek összegeztek, pedig gyorsan népszerűvé vált – főleg a keserédes történetekre fogékony közönség körében. 

Annak ellenére, hogy a francia és az angol operett létezése is ismert, hozzánk mégis az Osztrák-Magyar Monarchiából eredő műfaji hagyomány áll a legközelebb. Ennek a bölcsője Bécsben volt, de mai, táncos-komikus és szubrett szereplőkkel megerősített alakját részben magyar zeneszerzőknek köszönhetően nyerte el. Míg az első sikerek Millöcker Koldusdiák és Dubarry című darabjaihoz kötődtek, Johann Strauss feltűnése az operett színén pedig „mindent vitt”, ezüst- és aranykorát mégis magyar szerzők pecsételték meg. Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei világszerte ismertté tették őket, és nem mellesleg hozzájárultak a magyar nyelv megerősödéséhez is egy zavaros történelmi időszakban.

Sajátosságaiból adódóan az operett mindig is megmaradt pusztán szórakoztató műfajnak, sosem közvetített politikai üzeneteket, társadalomkritikai utalások viszont megjelentek benne. Így fordulhatott elő, hogy Lehár nagy sikerű műve, A víg özvegy ellen Bécsben tanuló montenegrói egyetemisták tiltakoztak az operettben elhangzó montenegrói (átkeresztelve Pontevedro) utalások miatt. Ehhez hasonló felhördülések előfordultak még, azonban nem tudták beárnyékolni a darab sikerét, ami rögtön az előadás után szárnyalni kezdett. A 150. előadást a Volksoperben ünnepelték, de a darab a Broadway-n is fogalommá vált. Lehár másik műve, a Giuditta is zajos sikert aratott: 1934-es premierjét, ami formabontó módon a bécsi Staatsoperben volt, a közönség vastapssal fogadta. 

A magyar operett másik jelentős alakja Kálmán Imre, akit nem hiába emlegetnek ma is Operettkirályként. A legkülönbözőbb stílusokban való jártassága és dallamgazdagsága emelte ki a kortársai közül, műveiért ma is rajong a közönség. Legtöbbet játszott, és kétség kívül legismertebb közülük a A csárdáskirálynő, ami eredetileg az Éljen a szerelem! címet viselte. A darab bemutatását számtalan tényező nehezítette, Kálmán Imre az első világháború miatt egy időre abba is hagyta a komponálását, mondván, nem tud úgy zenét szerezni, hogy közben a frontokon egymást ölik az emberek. A mű végül a bécsi és a budapesti közönség előtt is hatalmas sikerrel debütált.

Kálmán másik közkedvelt darabja, a magyar operettirodalom szintén kiemelkedő alkotása, a Marica grófnő, tele van csodaszép szólókkal, andalító duettekkel, vérpezsdítő táncokkal. A látványos revü a közönség elé varázsolta az igazi magyaros mulatás világát, benne a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket szöveggel magyarra fordított Wenn es Abend wird - Grüß mir mein Wien aus című híres dallal. Az operett akkora siker lett, hogy a másik ismert zenéjét, a Komm mit nach Varasdin (Szép város Kolozsvár) című dalt a premier után már az osztrák főváros utcáin is hallani lehetett. Nem csoda, hogy szerzőjét azóta is a műfaj legnagyobbjai között emlegetik.

20 kérdés, 1 playlist: Konyha

20 kérdés, 1 playlist: Konyha

20 kérdés, 1 playlist: Konyha

A nyár a Müpában kezdődik, méghozzá június 18-23. között, a Hey, June! fesztiválon! A koncertsorozat újra a legnépszerűbb hazai könnyűzenei előadók közül válogat, akik valami igazán különlegessel készülnek erre az alkalomra. A fellépőket a kedvenc dalaikról faggattuk a nyárra hangolódás jegyében, amit egy-egy playlisten egyben is meghallgathatsz. Ezúttal a június 19-én színpadra lépő Konyha zenekar mesél kedvenceiről.

180619_konyha.jpg

A legjobb dal nyári ébredéshez: John Scofield: A Go-go
Badics Márk (dob): „Ez tökéletes, ha nyugis reggelre vágyom."

A dal, amit szívesen énekelsz ordítva a zuhany alatt: Britney Spears: Toxic
Haller Dániel (basszusgitár) & Szepesi Mátyás (ének/gitár):  „Mondjuk Mark Ronson csinált belőle egy vállalhatóbb verziót, de a zuhany alatt nem számít a hangszerelés. Maradjunk Britney-nél!"

A legjobb dal Balaton-parti ejtőzéshez: Kings of Leon: Day Old Blues
Márk: „A gyerekeim kedvence, nyáron a strandra menet állandóan ezt hallgattuk. Deodeo deodeo hu húúú!"

A legjobb szám a fesztiválszezonra hangolódáshoz: Eric Dolphy: Hat and Beard
Márk: „Fesztiválra csak avantgárd jazzel lehet hangolódni."

A tökéletes dal fűben fekvős hullócsillagnézéshez: Bill Frissel with Dave Holland and Elvin Jones: Twenty Years
Márk: „Ez egy különleges, nagyon nyugis dal, ami jó lehet csillagnézéshez, ha nincsenek épp tücskök, akik aláfestenek (az a legjobb)."

A legjobb dal másnapossághoz: Beck: Devils Haircut
Márk: „Mindig józan, és kimért vagyok, de biztos ezt hallgatnám." (nevet)

A legjobb dal nyári záporokhoz: Cliff Richard: Raindrops Keep Falling on my Head
Dani & Matyi: „A világ egyik legjobb dala, mondjuk Dani a Cliff Richard-verziót szereti, Matyi az eredeti, Burt Bacharach-féle verziót, amelyikre Paul Newman olyan ellenállhatatlanul biciklizik a Butch Cassidy & The Sundance Kid című filmben."

 

 

Az ideális dal munka utáni fröccsözéshez: Professor Longhair: Big Chief
Márk: „Ettől tuti lelazulsz."

Erre a legjobb este elaludni: Karen O: The Moon song (Film Version - HER)
Matyi: Egy szál ukulele és törékeny ének, „I’m lying on the moon / My dear, I'll be there soon” kezdősorok, ennél nincs tökéletesebb altató. Sajnos nagyon rövid, ha komolyan gondoljuk a feladatot, hogy elaludjunk rá, repeatre kell állítani."

Erre a dalra muszáj összebújni: Ray Charles: Baby It's Cold Outside 
Márk: „Hát, mert kint hideg van."

A legjobb dal síráshoz: Grave Digger: Hell Funeral 
Dani: „Ja, hogy nem sírásáshoz???"

Ez a dal nem hiányozhat egy gyertyafényes vacsoráról: Miles Davis: Blue in Green
Márk: „Ez egy igazi jazz klasszikus, csodálatos és nem tolakodó."

Ezt a dalt csak maximum hangerőn lehet meghallgatni: Pantera: Fucking Hostile
Dani & Matyi: „A beszámolástól az utolsó hangig tökéletes, ha ezalatt nem jön ki belőled minden agresszió, akkor… rakd be újra! :)"

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad: Men At Work: Overkill
Matyi: „Édesapám többször is dolgozott külföldön a ’80-as években, és krómos másolt kazettákon hozta haza a kinti popzenéket, amik itthon nem, vagy csak ritkán voltak hallhatók. Ezt a dalt azért választottam ki, mert nemrég fedeztem fel magamnak újra: nem hallottam legalább 30 éve és elképesztő, mi minden ugrott be, plusz mennyire jól van már összerakva!"

A dal, amit bárcsak te írtál volna: Tracy Chapman: Fast Car
Matyi: „Számomra a világ legtökéletesebb dala: a kis trükkös gitártéma, a hihetetlen énekdallam-ritmika és szövegflow, a viszonylag konkrét helyzet, ami mégis mindenki számára átélhető, ballada súlyosságú mű, ami húszévente mégis a poplisták élére kerül, ledöntve az összes sztereotípiát arról, hogy mi nem fér bele a mainstreambe."

A guilty pleasure-öd (dal): Anna Naklab feat. Alle Farben: Supergirl
Matyi: „Létezik még olyan, hogy guilty, amikor a Necc Party a legsikeresebb partisorozat a városban, és a Volt Fesztiválon Total Dance Fesztivál slot van? Mondjuk inkább azt, hogy ez egy olyan dal, amihez hasonlót keveset hallgatok – de ezt muszáj, mert elkap és behúz."

A dal, amire nem tudsz nem táncolni: James Brown: Get on the Good Foot 
Márk: „Nagyon komoly húzása van ennek a James Brown-dalnak (is)."

A szám, amit megállás nélkül tudnál hallgatni egész nap: Kasabian: Twentyfourseven
Matyi: Azokat a dalokat szoktam megállás nélkül hallgatni, aminek szeretném megfejteni a titkát, amikhez hasonlót én is szívesen írnék-játszanék. 13 éves koromban volt egy Kiss-dal, amit felvettem egy kazetta mindkét oldalára, és TÉNYLEG megállás nélkül hallgattam. Mostanában ez a Kasabian-dal volt ilyen."

Idén nyáron ezt a dalt nagyon szeretnéd meghallgatni élőben: Mumford And Sons: The Cave
Matyi: „Az elmúlt évtized legcsodálatosabb zenekara, énekese, dala."

A kedvenc saját dal, ami elhangzik a Hey, June-os koncerten: Minden jel.
Márk & Matyi:  „A Hey, June-os koncertre egy új hangszereléssel készülünk, zongora és fúvós hangszerek is lesznek a dalban, teljesen új karakter lett a repertoárunkban."

Ha kíváncsi vagy, milyen különlegességgel készül a zenekar a Hey, June!-ra, ne hagyd ki az élményt júnusi 19-én: találkozzunk a Müpában!

20 kérdés, 1 playlist: Kéknyúl

20 kérdés, 1 playlist: Kéknyúl

20 kérdés, 1 playlist: Kéknyúl

A nyár a Müpában kezdődik, méghozzá június 18-23. között, a Hey, June! fesztiválon! A koncertsorozat újra a legnépszerűbb hazai könnyűzenei előadók közül válogat, akik valami igazán különlegessel készülnek erre az alkalomra. A fellépőket a kedvenc dalaikról faggattuk a nyárra hangolódás jegyében, amit egy-egy playlisten egyben is meghallgathatsz. Ezúttal a június 20-án színpadra lépő Kéknyúl zenekar dobosa, Badics Márk mesél kedvenceiről, de Andrew Hefler énekes – ugyanezek a kérdések mentén összeállt – Spotify-listáját is meghallgathatod. A két listát kiegészítettük 2-3 számunkra kedves Kéknyúl- dallal is. Hadd szóljon!

180620_keknyul.jpg

A legjobb dal nyári ébredéshez:
Badics Márk (dob): John Scofield: A Go-go  –  „Ez tökéletes, ha nyugis reggelre vágyom."
Andrew Hefler (ének): Ghostface Killah: The Sun

A dal, amit szívesen énekelsz ordítva a zuhany alatt: 
Márk: W. A. Mozart: Varázsfuvola, Papageno áriája  „Már lassan hívnak az operába is, annyira megy."
Andrew: George Clinton / Funkadelic: Atomic Dog

A legjobb dal Balaton-parti ejtőzéshez: 
Márk: Kings of Leon: Day Old Blues –  „A gyerekeim kedvence, nyáron a strandra menet állandóan ezt hallgattuk. Deodeo deodeo hu húúú!"
Andrew: Schubert: Esz-dúr trió, op. 100.

A legjobb szám a fesztiválszezonra hangolódáshoz: 
Márk: Eric Dolphy: Hat and Beard  – „Fesztiválra csak avantgárd jazzel lehet hangolódni."
Andrew: David Bowie: I’m Afraid of Americans

A tökéletes dal fűben fekvős hullócsillagnézéshez: 
Márk: Bill Frissel with Dave Holland and Elvin Jones: Twenty Years – „Ez egy különleges, nagyon nyugis dal, ami jó lehet csillagnézéshez, ha nincsenek épp tücskök, akik aláfestenek (az a legjobb)."
Andrew: Fratres – Arvo Pärt vonósokra és ütőhangszerekre írt darabja

A legjobb dal másnapossághoz: 
Márk: Beck: Devils Haircut –„Mindig józan és kimért vagyok, de biztos ezt hallgatnám. (nevet)"
Andrew: RZA: A Day to God is 1000 Years

A legjobb dal nyári záporokhoz: 
Márk: Frédéric Chopin: Cisz-moll keringő – „Nagyon szeretem, egyszer meg szeretném tanulni zongorázni (és akkor zongorázhatnék az esőben)."
Andrew: Louis Armstrong & Ella Fitzgerald: Dream a Little Dream of Me

Az ideális dal munka utáni fröccsözéshez: 
Márk: Professor Longhair: Big Chief – „Ettől tuti lelazulsz."
Andrew: Prince: Black Sweat

Erre a legjobb este elaludni: 
Márk: Gryllus Vilmos: Aludni kéne már most  – „Gyermekkorom meghatározó altatója."
Andrew: Coltrane and Hartman: My One and Only Love

Erre a dalra muszáj összebújni: 
Márk: Ray Charles, Betty Carter: Baby It's Cold Outside
Andrew: Marvin Gaye: I Want You 

A legjobb dal síráshoz: 
Márk: Tom Waits: Grapefruit Moon – Brühühüüüüüü."
Andrew: Stevie Wonder: They Won’t Go

Ez a dal nem hiányozhat egy gyertyafényes vacsoráról: 
Márk: Miles Davis: Blue in Green –„Ez egy igazi jazzklasszikus, csodálatos és nem tolakodó."
Andrew: Alice Russell: Hurry On Now

Ezt a dalt csak maximum hangerőn lehet meghallgatni: 
Márk: Nirvana: Breed – „Súlyos a dobbeszállás, csak üvöltetve szabad."
Andrew: Fashawn: Strange Love és Ratatat: Loud Pipes

Ha ezt a dalt hallod, újra gyereknek érzed magad:
Márk: Kaláka: A Pelikán – „Kedvenc lemezeim között van még mindig."
Andrew: Sly and the Family Stone: Family Affair

A dal, amit bárcsak te írtál volna: 
Márk: Stevie Wonder: Superstition – „Csoda Pista dalai mindig lenyűgöznek, de ez abszolút kedvenc."
Andrew: Quantic Soul Orchestra: Walking Through Tomorrow

A guilty pleasure-öd: 
Márk: Nancy Sinatra: These Boots Are Made for Walkin' 
Andrew: Britney Spears: Toxic

A dal, amire nem tudsz nem táncolni: 
Márk: James Brown: Get on the Good Foot – „Nagyon komoly húzása van ennek a James Brown-dalnak (is)."
Andrew: Kendrick Lamar: King Kunta

A szám, amit megállás nélkül tudnál hallgatni egész nap: 
Márk: Thelonius Monk: Monk's Dream – „Ha már meg kell őrülni egy daltól, akkor legyen egy kicsit őrült dal."
Andrew: D’Angelo: Chicken Grease

Idén nyáron ezt a dalt nagyon szeretnéd meghallgatni élőben: 
Márk: Demjén Ferenc: Jégszív – „Lesz lehetőségem megnézni Demjén Ferencet a Budapest Parkban, remélem ez a klasszikus is lesz."
Andrew: Childish Gambino: Redbone

A kedvenc saját dal, ami elhangzik a Hey, June-os koncerten: 
Márk: Fading Days – „Nagyon kíváncsi leszek, hogyan fog kórussal megszólalni a dal."
Andrew: Wildcat

Ha kíváncsi vagy, milyen különlegességgel készül a zenekar a Hey, June!-ra, ne hagyd ki az élményt június 20-án: találkozzunk a Müpában!

Garázsband – villáminterjú: LivingRoom

Garázsband – villáminterjú: LivingRoom

Garázsband – villáminterjú: LivingRoom

Június 2-án újra öt tehetséges fiatal zenekar mutathatja meg magát a nagyközönségnek a Müpa rendhagyó és ingyenes underground földalatti buliján, a Garázsband Fesztiválon. A nyerteseket a Müpa idei fellépőiből összeállt szakmai zsűri választotta ki, akik egy-egy 40 perces koncerttel bizonyíthatnak a mélygarázsban felállított színpadon. Az öt szerencsés bandának ugyanazt a 7 kérdést tettük fel, hogy kicsit jobban megismerhessük őket a nagy este előtt: a fesztiválon éjfélkor játszó LivingRoomról Friderikusz Péter csellista mesélt.

livingroom_foto_2.jpg

Miért pont ez lett a nevetek?

 Akkor még csak ketten voltunk, Beni (Pál Benjámin – a szerk.) énekelt és gitározott, én pedig csellóztam. Amikor úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk, pontosan két napunk volt kitalálni a nevünket. Ötletként felmerült a Pákusz (a vezetékneveinkből kifolyólag) és a Pató Pál is, de a végső név az első együtt zenélésről jutott eszünkbe, amikor még Beni a Lavotta utcán lakott, és egy fáradt reggelen a Comedy Centralt nézve arra gondoltunk, játsszunk össze valamit, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Tehát a nevünk a Lavotta utca hatodik emeleti panelházának egyik nappalijára emlékezik.

Van valamilyen rituálétok, amihez minden színpadra lépés előtt ragaszkodtok? Ha igen, mi az?

„Akkor még egy gyors cigi? Úgyis csúszik az egész 5 percet!” – Pár perccel azután, hogy kimentünk cigizni: „Srácok, mindenki titeket keres, már rég a színpadon kéne lennetek!"

Kinek az előzenekaraként lépnétek fel legszívesebben?

Quimby.

Ki az a zenész, akivel szívesen cserélnétek egy napra?

Presser Gábor.

Melyik a világ legjobb dala?

A zenében az a szép, hogy a világ minden pillanatára és történésére lehet az embernek egy kedvenc zenéje. Igazságtalan lenne egyetlenegy dalra azt mondani, hogy a legjobb. De ha mindenképp kellene egyet mondani, talán a Kirakat életet mondanánk – némi elfogultsággal. :) 

Aki először találkozik a zenétekkel, melyik dalotokkal kezdje?

A Kirakat élet áll talán most hozzánk a legközelebb.

Mit énekeltek a kocsiban, ha senki sem hallja?

Általában bármire, ami szól, tercelünk. Mindenre IS :D 

 

Ha tetszett, amit olvastál, és kíváncsi vagy a LivingRoomra, június 2-án este irány a Müpa mélygarázsa, ahol éjfélkor ők csapnak a húrok közé. A helyszínen pedig szavazhatsz is rájuk, aminek köszönhetően további értékes nyereményekhez juthatnak!

 

 

Garázsband - villáminterjú: Touch Me Not

Garázsband - villáminterjú: Touch Me Not

Garázsband - villáminterjú: Touch Me Not

Június 2-án újra öt tehetséges fiatal zenekar mutathatja meg magát a nagyközönségnek a Müpa rendhagyó és ingyenes underground földalatti buliján, a Garázsband Fesztiválon. A nyerteseket a Müpa idei fellépőiből összeállt szakmai zsűri választotta ki, akik egy-egy 40 perces koncerttel bizonyíthatnak a mélygarázsban felállított színpadon. Az öt szerencsés bandának ugyanazt a 7 kérdést tettük fel, hogy kicsit jobban megismerhessük őket a nagy este előtt: íme a fesztiválon 22:00-kor játszó Touch Me Not válaszai.

 _dsc4671_c.JPG

Miért pont ez lett a nevetek?
Kelemen Ági, az első dobosunk ötlete volt, hogy legyünk „Tácsminát”, mert mókás szójáték, van benne egy kis provokáció, ugyanakkor a nebántsvirág angol megfelelője, tehát valahol kicsit csajos is. Akkor még csak lányok voltunk a zenekarban, ugye… :D

Van valamilyen rituálétok, amihez minden színpadra lépés előtt ragaszkodtok? Ha igen, mi az?
Megiszunk egy pálinkát, vagy inkább kettőt.

Kinek az előzenekaraként lépnétek fel legszívesebben?
Mondjuk a Skillet.

Ki az a zenész, akivel szívesen cserélnétek egy napra?
Slash.

Melyik a világ legjobb dala?
Spice Girls: Wannabe, ez egyértelmű!

Aki először találkozik a zenétekkel, melyik dalotokkal kezdje?
Mivel sokféle iránnyal megpróbálkoztunk az elmúlt években, ha ránk keresnek, nem találnak egyelőre kohéziót a klipes dalokban. Ezért azt mondanám, hogy ami a legközelebb áll a stílusunkhoz, és amilyen a nemsokára megjelenő EP is lesz, az a legújabb nótánk, a Bokodi Bálinttal közös duett, a Holnaptól.

Mit énekeltek a kocsiban, ha senki sem hallja?
Akármelyik Rammstein-nótát gátlástalanul, öblös, búgó bariton hangon, akkor is, ha hallják.

 33922813_10156415156959438_5213694215459962880_n.jpg

 Ha tetszett, amit olvastál, és kíváncsi vagy a Touch Me Not zenéjére, június 2-án este irány a Müpa mélygarázsa, ahol 22:00-kor ők csapnak a húrok közé. A helyszínen pedig szavazhatsz is rájuk, aminek köszönhetően további értékes nyereményekhez juthatnak!

Garázsband - villáminterjú: PsyPorn

Garázsband - villáminterjú: PsyPorn

Garázsband - villáminterjú: PsyPorn

Június 2-án újra öt tehetséges fiatal zenekar mutathatja meg magát a nagyközönségnek a Müpa rendhagyó és ingyenes underground földalatti buliján, a Garázsband Fesztiválon. A nyerteseket a Müpa idei fellépőiből összeállt szakmai zsűri választotta ki, akik egy-egy 40 perces koncerttel bizonyíthatnak a mélygarázsban felállított színpadon. Az öt szerencsés bandának ugyanazt a 7 kérdést tettük fel, hogy kicsit jobban megismerhessük őket a nagy este előtt: most a fesztiválon 20:00-kor játszó PsyPorn mutatkozik be.

_dsc0403-graded1.jpg

Miért pont ez lett a nevetek?
Maxim (Biljarszki Maxim – billentyű, gitár): A PsyPorn számomra rengeteg érzés és gondolat gyűjtőfogalma, ami magába foglalja a lázadást, az oda nem illést, a furcsaságot, helyünket a világban és a minket körülvevő valóságra, illetve társadalomra való reflexiót. 
Jakab (Erdély Jakab – basszusgitár): Olyan nevet kerestünk, ami pontosan leírja, amit érzünk zenélés közben, és amit át szeretnénk adni a tapasztalóknak. Szép szavakkal körülírva: a zenénk agyra gyakorolt hatása és ennek „mellékhatásai”.
Andris (Pop András – dobok): Számomra egy bizonyos zsánernek a túlkapására, fetisizmusára mutat rá – ebben az esetben ugye a „psy” zenét és világát próbáljuk a végletekig húzni.

Van valamilyen rituálétok, amihez minden színpadra lépés előtt ragaszkodtok? Ha igen, mi az?
Jakab: Andris rendkívül jó hamburgerekre szokta meghívni a társaságot (általában csak engem, mert Maxim még egyeztet pár dolgot a színpad körül). Ez már jó ideje a koncertélményünk része. Bár nem szoktam neki külön szólni miatta, de mindig reménykedem, hogy nem felejti el. Eddig bevált.
Maxim: Ameddig a többiek hamburgereznek, én ellenőrzöm, hogy minden működik-e a vizuállal.
Jakab: És utána megeszed a sült krumplit, amit viszek neked.

Kinek az előzenekaraként lépnétek fel legszívesebben?
Maxim: Az én világom két legmeghatározóbb zenekara a Korai Öröm és az Ozric Tentacles, valamint muszáj megemlíteni a Jojo Mayer and Nerve-öt és a Pendulumot is, mint fő inspirációkat. Egy közös koncert bármelyikükkel hatalmas feltöltődést és motivációt jelentene.
Jakab: Szívesen játszanánk saját magunk előtt is, de egy jó colorStar vagy Shpongle is tökéletes. Az izraeli Tatranról nem is beszélve!
Andris: Zagar, Brains, Korai Öröm.

Ki az a zenész, akivel szívesen cserélnétek egy napra?
Jakab: Személy szerint nekem Maxim, a billentyűsünk. Kipróbálnám, milyen lehet ennyire otthonosan mozogni a zene világában. Amúgy John Lennon 1980. december 8. előtt, vagy Paul McCartney.
Andris: Jojo Mayer (Nerve), Matt Garstka (Animals as Leaders), Mark Guiliana.
Jakab: Ja igen, Jojo mindenképp!
Maxim: Beardyman, Ed Wynne (Ozric Tentacles), Steven Wilson (Porcupine Tree).

Melyik a világ legjobb dala?
Nincs ilyen. Olyan van, hogy a világ legjobb hangulata. Az az, amikor minden dalt a világ legjobb dalának hallasz.

Aki először találkozik a zenétekkel, melyik dalotokkal kezdje?
Hamarosan érkezik első single-ünk Virtualized címmel, amihez videoklip is készül majd, addig is, ha nyugodtabb dalra vágyik valaki: Temple Of Vinra. Ha zúzósabbra: Monomoon. Ha páratlanra: Impulsive.

Mit énekeltek a kocsiban, ha senki sem hallja?
Beatboxolni szoktunk. (Valamit JÓ HANGOSAN, hogy mindenki hallja!)

 

Ha tetszett, amit olvastál, és kíváncsi vagy a PsyPornra, június 2-án este irány a Müpa mélygarázsa, ahol 20:00-kor ők csapnak a húrok közé. A helyszínen pedig szavazhatsz is rájuk, aminek köszönhetően további értékes nyereményekhez juthatnak!

 

Garázsband - villáminterjú: MADRAPUR

Garázsband - villáminterjú: MADRAPUR

Garázsband - villáminterjú: MADRAPUR

Június 2-án újra öt tehetséges fiatal zenekar mutathatja meg magát a nagyközönségnek a Müpa rendhagyó és ingyenes underground földalatti buliján, a Garázsband Fesztiválon. A nyerteseket a Müpa idei fellépőiből összeállt szakmai zsűri választotta ki, akik egy-egy 40 perces koncerttel bizonyíthatnak a mélygarázsban felállított színpadon. Az öt szerencsés bandának ugyanazt a 7 kérdést tettük fel, hogy kicsit jobban megismerhessük őket a nagy este előtt: a fesztiválon 23:00-kor játszó MADRAPURról minden tagnak volt mesélnivalója.

20180602_grazsband_fesztival_madrapur.jpg

Miért pont ez lett a nevetek?
Robert Merle Madrapur című könyve alapján. A jelenlegi, négytagú felállás előtt zenéltünk már MADRAPUR néven hárman, aztán ez a szál érettség hiányában elhalt, viszont mikor újra elkezdtünk immáron négyen zenélni, nem találtunk jobb nevet, úgyhogy maradt ez. Egyébként pedig jól néz ki csupa nagybetűvel kiírva a plakátokon. :)

Van valamilyen rituálétok, amihez minden színpadra lépés előtt ragaszkodtok? Ha igen, mi az?
Minden koncert előtt iszunk a gatyaszaggató zenekari házi pálinkánkból: énekesek többet, dobosok kicsit kevesebbet, basszusgitárosoknak nincs limit. Emellett néha összerakjuk a kezünket, és trágár dolgokat üvöltünk, de ez viszonylag ritka.

Kinek az előzenekaraként lépnétek fel legszívesebben?
Máté (Kozma Máté – gitár / ének): Ha magyar zenekarra gondolsz, a Dope Calypsóval lépnék fel nagyon szívesen, mert beteg állatoknak tűnnek. Külföldiek közül Charly Bliss, FIDLAR.
Gabi (Szabados Gábor – gitár / ének): Ha lehet nagyot álmodni, akkor a FIDLAR vagy a Violent Soho előtt, de mivel induló zenekar vagyunk, ezért bármilyen banda előtt nagyon szívesen játszanánk tapasztalatszerzés gyanánt.
Bence (Ferencz Bence – basszusgitár):  FIDLAR, egyértelmű. :)
Pogi (Nagy Gábor – dobok): Ha ennyire kemények vagyunk, a FIDLAR mellett én a Dune Ratset is adnám. De bárkivel szívesen játszanék itthon. 

Ki az a zenész, akivel szívesen cserélnétek egy napra?
Gabi: Nadeah Miranda lennék a Nouvelle Vague zenekarból. Tök szexi lenne a hangom meg a mozgásom is.
Máté: Dave Grohl vagy Kispál András.
Pogi: Most azt hiszem, Anderson Paak lenne, akit elsőre mondanék. Lenyűgöz, hogy valaki így dobol, szövegel és énekel egyszerre. 
Bence: Dave Grohl. K***a laza, és true arc... A legfontosabb tulajdonságok!

Melyik a világ legjobb dala?
Pogi: Ezt lehetne tárgyilagosan vizsgálni, de szerintem ez sokkal személyesebb, és egyszerűbb dolog. Ha muszáj mondani, nálam ez a Hiatus Kaiyote The Lung című dala.
Gabi: Nincs abszolút legjobb dal. Mindennap más. Nekem ma éppen a La Femme La Femme Ressort-ja.
Bence: Pixies: Hey. Talán a világ legjobb szerzeménye. :)
Máté: Mariah Carey: All I Want For Christmas Is You, viccen kívül.

Aki először találkozik a zenétekkel, melyik dalotokkal kezdje?
Bence: A Fiatal az idő-vel. Ha az tetszik, akkor a markunkban van. :)
Gabi: A Fiatal az idő-vel, mivel az a lemezünk első dala. Ha ezzel kezdi, és jól csinálja, akkor végig fogja tudni hallgatni az egészet.
Máté: Dettó.
Pogi: A Hidassal.

Mit énekeltek a kocsiban, ha senki sem hallja?
Gabi: Nincs kocsim, így ott sajnos nem énekelek, utcán viszont annál inkább. Fülessel hallgatom az új dalok próbatermi felvételét, és virnyogok rá valami vokálkezdeményt a járókelők nagy örömére.
Pogi: Legtöbbször bringázom, szóval ilyen nem fordul elő. De ha annyira elkap egy dal, simán szoktam dúdolászni autó nélkül is.
Máté: Se kocsim, se jogsim, de ha lenne, biztos, hogy valami nagyon diszkózenét énekelnék magas, női hangon.
Bence: Nincs kocsim. BKV-zok, és élvezem a vele járó zajokat!

 

Ha tetszett, amit olvastál, és kíváncsi vagy a MADRAPUR-ra, június 2-án este irány a Müpa mélygarázsa, ahol 23:00-kor ők csapnak a húrok közé. A helyszínen pedig szavazhatsz is rájuk, aminek köszönhetően további értékes nyereményekhez juthatnak!

Garázsband - villáminterjú: Úrfi

Garázsband - villáminterjú: Úrfi

Garázsband - villáminterjú: Úrfi

Június 2-án újra öt tehetséges fiatal zenekar mutathatja meg magát a nagyközönségnek a Müpa rendhagyó és ingyenes underground földalatti buliján, a Garázsband Fesztiválon. A nyerteseket a Müpa idei fellépőiből összeállt szakmai zsűri választotta ki, akik egy-egy 40 perces koncerttel bizonyíthatnak a mélygarázsban felállított színpadon. Az öt szerencsés bandának ugyanazt a 7 kérdést tettük fel, hogy kicsit jobban megismerhessük őket a nagy este előtt: a fesztiválon 21:00-kor játszó Úrfiról a zenekarvezető-frontember Száraz Bence mesélt.

 20180602_grazsband_fesztival_urfi.jpg

Miért pont ez lett a nevetek?
A név akkor jött, amikor ez még csak egy szólóprojektnek indult. Gyerekkoromban egy évekig tartó gyógyszeres kezelés mellékhatásaként nem tudtam aludni. Ilyenkor, hogy ne unatkozzak, és a többieket se zavarjam, éjszakánként olvastam. Anyukám pedig bagolyúrfinak becézett. Ebből tartottam meg az úrfit. Szeretem, mert a személyes jelentésén kívül van benne egy jó adag önirónia is. A zenében nem áll tőlünk távol a giccs és a hatásvadászat felemelése vagy épp kifordítása, ezt szerintem jól tükrözi a név.

Van valamilyen rituálétok, amihez minden színpadra lépés előtt ragaszkodtok? Ha igen, mi az?
Az a helyzet, hogy nem volt még olyan koncertünk, amiben ugyanaz lett volna a felállás. Ennek az az oka, hogy az Úrfi kezdetben csak azt a célt szolgálta, hogy levezessem a kreatív energiáimat. Az igény, hogy ez egy színpadképes zenekari produkció legyen, csak később jött. Van olyan tagunk, akit először egy hete vetettünk be. Szóval azt remélem, hogy az első koncertes rituálénk az lesz, hogy mindig ugyanazok a személyek állnak majd színpadra Úrfi néven!

Kinek az előzenekaraként lépnétek fel legszívesebben?
Az egyik ilyen vágyam már teljesült is. Még a kezdetek kezdetén lehetőségünk nyílt az egyik személyes kedvencem, a norvég Moddi előtt zenélni. De nagy vágyam lenne, mióta láttam őket élőben, hogy a Twenty One Pilots előtt melegítsünk. Hazaiak közül szerintem az Esti Kornéllal nagyot tudnánk szólni.

Ki az a zenész, akivel szívesen cserélnétek egy napra?
David Bowie. 

Melyik a világ legjobb dala?
A Márhívó! (Ossian - a szerk.)

Aki először találkozik a zenétekkel, melyik dalotokkal kezdje?
Talán a Koszorúk II. lehetne egy tipikus Úrfi-szám. Benne van a ránk jellemző személyes és őszinte szöveg, a nem szokványos dalfelépítés, a stílusok közti átjárás, líraiság, de azért élőben oda tudunk vele csapni. De annyira széles skálán merítünk zenei hatásokból, hogy ezt nem tudom megítélni.

Mit énekeltek a kocsiban, ha senki sem hallja?
Lehet, hogy meglepő, de a zenekar eléggé bírja a magyar underground hiphopot. Azon kívül, hogy szeretjük a szellemes szövegeket, van egy-két előadó, akiknek a …khm… sajátos humora meglehetősen illeszkedik a miénkhez. Ezeket előszeretettel idézzük próbákon is.

 

Ha tetszett, amit olvastál, és kíváncsi vagy az Úrfira, június 2-án este irány a Müpa mélygarázsa, ahol 21:00-kor ők csapnak a húrok közé. A helyszínen pedig szavazhatsz is rájuk, aminek köszönhetően további értékes nyereményekhez juthatnak!

Kivezetés. Wales. Bárdok. 9Bach.

Kivezetés. Wales. Bárdok. 9Bach.

Kivezetés. Wales. Bárdok. 9Bach.

9bach_1_cr_dewi_glyn_jones.jpg

Az a népzenei mozgalom, ami a hatvanas évek derekán végigsöpört a világon, Walest sem hagyta érintetlenül. Sőt. Nemcsak egy lokális zenei hagyomány feltámasztásában játszott fontos szerepet, hanem a walesi nyelv hivatalos használatáért és tanításáért folytatott kampányban is, így az útnak induló zenekarok számára evidens volt, hogy feledésbe merülő „anyanyelvükön” énekeljenek. Az egyik legismertebb társaság az Ar Log volt, de a Fernhill, a Bob Delyn A’r Ebyllion, a Calennig és a Cilmeri is kivette részét a walesi folk új hullámából.

És tessék, a walesi nyelv tanulása immár kötelező a helyi iskolákban, de olyan rangos kulturális intézmények is szolgálják, mint a Királyi Nemzeti Bárdok Gyülekezetének fesztiválja, melyet ének- és költőversenyként a XII. században rendeztek először. A felmérések szerint ma Wales hárommilliós lakosságának mintegy ötödrésze beszéli a walesi kelták nyelvét.

Eddig oké, ugorhatunk.

A népzenei mozgalom a kilencvenes években a nemzetközi világzenei mozgalomban öltött testet, új formákat kínálva a tradicionális és az attól elrugaszkodó előadók számára egyaránt. A legnépszerűbb walesiek egyike a Calan együttes, mely tradicionális-akusztikus hangszerekkel képes olyan intenzitásra, mint a legvadabb rockbanda. És megkerülhetetlen három olyan formáció is, amely a walesi hagyományt távoli kultúrákkal párosította. Így a cardiffi dalszerző-énekesnő, Gwyneth Glyn és a mumbai énekes Tauseef Akhtar-, illetve a kelta hárfás Kathrin Finch és az afrikai hárfás Seckou Keita kollaborációja, harmadikként pedig – az együttest alapító Lisa Jên énekével – a 9Bach, mely korábban az ausztráliai Black Arm Banddel dolgozott, most pedig a Müpában ad ízelítőt határtalan utazásaiból.

Ami úgy fest, mintha valami varázsszőnyegen repülnénk. Abban a magasságban, ahol már nem számít, hogy amit hallunk közben az inkább folk vagy rock, akusztikus vagy elektronikus, atmoszférikus vagy nagyon is röghöz kötött. Nem számít, hiszen rögtön kitűnik: valahogy egyszerre mind…

Hiszen egy varázslat kábult tanúi vagyunk.

F.D.J.

14 + 1 ok, amiért nem érdemes kihagyni jövőre a Müpát

14 + 1 ok, amiért nem érdemes kihagyni jövőre a Müpát

14 + 1 ok, amiért nem érdemes kihagyni jövőre a Müpát

Mostantól egy VR installáció és egy applikáció segítségével a Müpa legrejtettebb zugaiba is beleshetünk, sőt, egy-egy népszerű előadást akár testközelből is megfigyelhetünk. Ráadásul a következő évad különösen izgalmas lesz: 14 bérlet, 14 külön világ, amelyek megmutatják, mit nem érdemes kihagynunk az adott műfaj rajongójaként. Mert hát nincs is annál bosszantóbb, mint amikor lemaradunk egy életre szóló élményről. A bérletek gyorsan fogynak, mi szóltunk!

18_19.jpg1Gyenyisz Macujev és a 3-as szám

Idén is méltó helyre került az évad művésze cím a Müpánál: a világhírű orosz zongoraművész, Gyenyisz Macujev ennek köszönhetően ráadásul 3 koncertet is ad Budapesten az évad során. November 26-án szólókoncert, március 3-án a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral áll színpadra, május 3-án pedig Julian Rachlinnal közösen lepi meg a közönséget. És ha már ilyen sok a hármas, itt van még egy: a zongorista állítólag mindössze 3 éves volt, amikor fejből, azonnal lejátszott egy tévében hallott dallamot – ekkor ismerték fel különleges zenei tehetségét. Macujev egyébként szívén viseli a fiatalok sorsát, ezért amikor a koncertjére elfogynak a jegyek, mindig megkéri a szervezőket, hogy tegyenek még székeket a színpadra (elsősorban azért, hogy a diákok eljuthassanak az előadásra). 

2. Triplázik a világ egyik legtöbbet turnézó táncegyüttese

Ebben az évben az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes az évad együttese, akik az egyik legtöbbet turnézó táncegyüttes: az elmúlt több mint 6 évtized alatt a világ 50 országában, több mint 8 millió néző előtt léptek fel. A magyar népzene és néptánc fennmaradásáért és népszerűsítéséért dolgozó társulat most 3 emlékezetes előadással készül a Müpa közönsége számára, érdemes rájuk odafigyelni!

 180202_magyar_allami_nepi_egyuttes_evad_egyuttese.JPGA 2018/2019-es évad együttese: a Magyar Állami Népi Együttes © Nagy Attila, Müpa

3. Apját követi a színpadon a francia karmester

A nagy múltú kölni Gürzenich Zenekart – amelynek koncertjét az exkluzív ínyencségeket felvonultató Zenekari Páholy bérlet keretében hallgathatjuk meg – az a François-Xavier Roth vezényli majd 2019. február 15-én, akinek édesapját, Daniel Roth orgonaművészt idén márciusban hallhatjuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

4. Sosztakovics az évad több előadójánál is befutó

„Zene helyett káosz” – szólt a harmincas években Sosztakovics ellen szóló Pravda-cikk címe. Azóta szerencsére nagyot fordult a világ, és világhírű komponista korábban ritkán játszott, karaktergazdag darabjai kezdenek klasszikussá válni. A Müpa 2018/19-es évadában több előadó is műsorára tűzi: Gyenyisz Macujev, Cser Ádám és a Miskolci Szimfonikus Zenekar (Szólisták és zenekarok bérlet) és a fiatal tehetségeket felvonultató Rising Stars sorozat keretében fellépő csellista Kian Soltani is.

5. Újra találkozik Baráth Emőke és Philippe Jaroussky

A fantasztikus szoprán és a lenyűgöző kontratenor nem a szeptemberi koncertjükön találkoznak először: korábban már kiadtak egy közös albumot La storia di Orfeo címmel. A Hang-szálak bérletben szereplő előadásukban a legvirtuózabb Händel-operákból válogatnak, kísér: az Ensemble Artaserse.

#philippejaroussky#welovephilippe#budapest#mupa#mupa#palaceofarts#hungary#earlymusicfestival

Emőke Baráth (@emokebarath) által megosztott bejegyzés,

 

6. 3 tenor újra – csak nem úgy

Tenor3, azaz Tenor a köbön címmel három világklasszis tenor érkezik a Müpa színpadára, hogy kivételes tehetségüket és orgánumukat összeadva valami egészen különlegessel lepjék meg a közönséget. René Barbera, Maxim Mironov és Fabio Sartori Rossini, Donizetti, Verdi és Puccini operáiból adnak elő áriákat.

7. Vokális kalandok

A Vokális kalandok bérlet csupa olyan művet vonultat fel Mendelssohntól Haydnig, ahol meghatározó az énekhang szerepe: többek közt Pasztircsák Polina, Guanqun Yu, Fatma Said és Marina Rebeka is bizonyítja ezt. Persze a sorozat nem csupán szólistái, de karmesterei miatt is figyelemre érdemes, itt lesz Vashegyi György, Fischer Ádám, a kiváló horvát dirigens, Ivan Repušić és az olasz Alberto Veronesi.

8. Előkerül Verdi egyik ritkábban játszott operája is

Puccini egyik első műve, a thrillerbe hajló Lidércek mellett Verdi egyik ritkábban játszott operája, A két Foscari is helyett kapott a Vokális kalandok között – főszerepben egy igazi élő legendával, Leo Nucci baritonnal. A Nabuccóval körülbelül egy időben komponált mű nem lett akkora siker, pedig a zene és a történet is nagyon különleges: a velencei dózse fiát igaztalanul vádolják gyilkossággal, de hiába küzd, ebben a sötét játszmában nem győzhet. Ármány, összeesküvés és szívfacsaró kétségbeesés emlékezetes áriákkal – ezen az estén érdemes bekészíteni a zsebkendőt.

9. Visszatér a Ring, ráadásul duplán

2019-ben végre ismét látható a Ring tetralógia, A nibelung gyűrűje, amely ezúttal felújított formában, ráadásul duplán kerül a közönség elé. A garanciát ezúttal is Hartmut Schörghofer rendezése és Fischer Ádám karmesteri irányítása, illetve a Wagner-operajátszás legnagyobb alakjai jelentik. Korábban már foglalkoztunk a blogon a tetralógia és a Star Wars meglepő párhuzamaival, de Richard Wagnerről is összegyűjtöttünk néhány érdekességet.

10. Generációk találkozása a kamarazenében

Ki mondta, hogy egy hatalmas színpad ne adhatna otthont egy meghittebb kamarakoncertnek? Főleg, ha az előadó a világ jelenleg legfoglalkoztatottabb csellistája, a 32 éves Várdai István, és a 82 éves, fantasztikus zongoraművész, Frankl Péter. És persze Beethoven cselló-zongora szonátái

11. Varázsfuvola-nyitány vonósok nélkül?

A Kamarakincsek bérlet egy igazán különleges meglepetést is tartogat: a közel 50 éves múltra visszatekintő Canadian Brass Ensemble rövid, rézfúvósokra készült átirataival biztos, hogy mindenkit lenyűgöz majd. Olyan különleges érzékkel hangszerelnek, hogy a Varázsfuvola nyitányából (amivel az előadásukat kezdik) valószínűleg nem is hiányoljuk majd a vonósokat.

12. Debütál az első bibliai témájú opera, amit színpadon játszottak Franciaországban

A Régizene Fesztivál bérlet keretében végre itthon is hallhatjuk Montéclair Jephté című művét az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus közös előadásában. Érdekesség, hogy ez volt az első bibliai témájú opera, amit Franciaországban nyilvános színpadon játszottak. A sztori tragikus, a zene változatos: izgalmas lesz.

13. Bebizonyítjuk: az orgona menő!

Hogyan kerül egy mondatba az orgona és a párbaj? A Müpában ez is lehetséges évadról évadra: az Orgona bérlet részeként április 3-án Sietze de Vries és Dirk Elsemann csap össze egymással egy kivételes estén. Aki kíváncsi, hogyan épült meg a Müpa orgonája, amely Európa egyik legnagyobb hangszere, ide kattintva nézheti meg a különleges fotókat, itt pedig az orgona belsejében lehet elveszni.

14. Lesz mit felfedezni: fiatalok, feltörekvő csillagok, seniorok

Az sem marad hoppon, aki valami újra vágyik: a Rising Stars bérletnek köszönhetően nem kevesebb mint hét nemzet fiatal tehetségei mutatják meg magukat, a francia vonósnégyestől az angol harsonásig. A Felfedezések bérlet szintén lehetőséget ad arra, hogy olyan művészekkel és művekkel ismerkedjünk, akikre eddig talán nem figyeltünk fel, a Seniorok évada bérlet pedig az idősebb korosztálynak jelent igazi csemegét változatos koncertkínálatával.

peter_moore_2_credit_kaupo_kikkas.jpgRising Stars: Peter Moore © Kaupo Kikkas

+1: A VR technológia és egy okostelefon segítségével bármikor a Müpában találhatjuk magunkat

A különleges VR (virtuális valóság) technológiával készült házbemutató filmnek, illetve applikációnak köszönhetően egy VR szemüveg segítségével, vezetett virtuális séták során 360 fokban barangolhatjuk be az épületet a zongoralifttől a zsinórpadlásig. Sőt, egy-egy produkcióba is beleshetünk. Ebből adunk kóstolót az alábbi videóban:

Felfedezésre és bérletekre fel, most még időben vagyunk!

Hatezer karakterből Amszterdamba

Hatezer karakterből Amszterdamba

Hatezer karakterből Amszterdamba

Azt, hogy egy jó kritika kincset ér, mi sem bizonyítja jobban, mint a Müpa kritikaíró pályázata, a Karc. A 2016/2017-es évadban útjára indított megmérettetést Merényi Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója nyerte meg, akinek az értékes nyeremények mellett alkalma nyílt elutaznia Amszterdamba, ahol nem csupán a várossal, de annak zenei életével is megismerkedhetett. Péter képes beszámolója tehát a holland fővárosba kalauzol minket, és reméljük, inspirálóan hat azokra, akik a 2017/2018-as évadban karcolnának…

Hihetetlenül hangzik, de igaz: egy zenekritikából elrepülhetsz Hollandiába, ott tölthetsz két éjszakát, és még a Concertgebouw-t is meglátogathatod. Persze ez kivételes csoda. Hiszen nehéz a kulturális újságírók élete, tudjuk jól.

p1050282.JPG

A Concertgebouw homlokzata

A Müpa az előző koncertévadban meghirdetett egy új versenyfelhívást, a Karc kritikaíró pályázatot. Az intézmény a korábbi években is kitüntetett kritikusokat: ez volt a Hans Sachs-díj, amit a Wagner-napokon adtak át. Most viszont az ifjúságot szólították meg: harminc évnél fiatalabb, felsőoktatásban résztvevő hallgatók küldhettek pályamunkákat. A fődíjas – más jutalmakon kívül – egy két főre szóló utazást és koncertlátogatást is nyert. Háromnapos hosszú hétvégét egy olyan városba, ahol az Európai Hangversenytermek Szervezetének egyik tagintézménye működik. A repülőutat és a szállást a Müpa fizette, és a tiszteletjegyeket is ők intézték.

Másfél éve egy Széna téri kávézóban olvastam először a sajtóközleményt: pályázatot hirdet a Müpa ifjú kritikusoknak. Rögtön tudtam: jelentkezni fogok. Abban a tanévben fejeztem be a zenetudományi alapképzést a Zeneakadémián. Már volt némi tapasztalatom a zenei újságírás terén, és éppen azokban a hónapokban lettem hallgatói magazinunk, a Figaro egyik főszerkesztője.

A szervezők egy szűk évadon át kéthetenként közzétették, hogy milyen előadásokról lehet írni. Szerencsére elég színes volt a kínálat – és idén még tarkább lett, mert újcirkuszi produkciókról is várnak recenziót –, mégis sokat tétováztam. Szerettem volna elcsípni egy opera-előadást. Végül eljött az én időm: Fabio Biondi és az Europa Galante együttes érkezett a Müpába. A Régizene Fesztiválon Hasse egyik kamaraoperáját adták elő. Nem mintha a historikus előadásmód védelmezője volnék. Éppen ellenkezőleg. Viszont örültem, hogy így kételyeimnek is hangot adhatok.

p1050279.JPG

A Concertgebouw nagyterme

Amikor először rákerestem, hogy milyen intézmények alkotják az Európai Hangversenytermek Szervezetét, elálmodoztam arról, hogy milyen jó lenne Amszterdamba vagy Stockholmba utazni. Persze hamar félbeszakítottam fantáziákat: a költséghatékonyság jegyében úgyis csak Bécsig jutunk majd. Az ember ne legyen telhetetlen. Hónapokig semmi hír. Aztán telefonon keresnek a Müpából, hogy az amszterdami út részleteiről szeretnének egyeztetni. Nehezen lepleztem lelkesültségemet.

Újabban nem fagynak be az amszterdami csatornák, így útitársammal a februári hóesésben is hajókázhattunk a városban. Meglátogattuk Van Gogh Múzeumot és a Nemzeti Múzeumot is. Persze Amszterdam a szépítő kifejezések városa is. A piros lámpás negyed nem a fényforrásokról híres, a coffeeshopokban pedig nem a kávé illata terjeng.

Hollandia kultúrtörténészként is érdekel. Kedvenc témáim közé tartozik a németalföldi szabadságharc és a holland aranykor, a korai kapitalizmus és a protestantizmus kérdése. Négyszázötven éve folytonos a modernitás: az összes dicsőséggel, háborúval és újratermelt egyenlőtlenséggel együtt. Az amszterdami polgárok rabszolga-kereskedelemből és Indonézia gyarmatosításából gazdagodhattak meg. Persze ez a modernitás is sokszínű: ugyanúgy része a protestáns etika, mint a szinte felelőtlen liberalizáció.

Leginkább az áruk és szolgáltatások minősége döbbentett meg. Az angol tea zamatosabb, a brokkoli és a sajt sokkal ízletesebb.

A Concertgebouw-ban pedig láthattuk, hogy Hollandiában a koncertélet is más. Sokan több, mint kilencven eurót fizetnek egy jegyért. Nincsen akadémiai negyedóra, sem színházi hét perc: pontosan kezdik az előadást. A hangverseny végén sincsen túl nagy ünneplés, a közönség hamar elindul. A ráadás pedig ráadás, nem második koncert. Egy néhányperces, közismert darab.

p1050273.JPG

A Concertgebouw karzatán

Az online szolgáltatások egyre fontosabbak. A Concertgebouw-ban már nem osztogatnak papíralapú műsorfüzetet. Másfél euróért bárki letöltheti a telefonjára. Jegyeket sem szorongat a közönség, hanem hordozható készülékeken mutatja föl a QR-kódokat. Hagyományos belépőket csak külön felárért nyomtatnak a pénztárakban.

És a legfontosabb: a szünetben ingyen lehet italozni. Benne van a belépőjegy árában. Nemcsak a tea és a gyümölcslé, hanem a bor is.

Egyébként idén is meghirdették a Karc kritikaíró pályázatot. A szervezők az évad végéig várják a jelentkezőket. Most nem feltétel, hogy egyetemi hallgató legyen a pályázó, és nemcsak írott, hanem videókritikát is lehet küldeni. Ezt nagy örömmel hallom. Úgy érzem, itt az ideje, hogy Magyarországon is induljanak klasszikus zenei videóblogok.

Merényi Péter

A kor szava

A kor szava

A kor szava

A múlt évben két idősebb hölgy robbantott Brazíliában: Elza Soares nyolcvan, Dona Onete hetvennyolc évesen. A kubai Omara Portuondo (szül. 1930.) és a zöld-foki Cesaria Evora (szül. 1941.) átütő sikere után persze már senki sem gondolja, hogy egy bizonyos kor felett csak szabályt erősítő kivételként illik érvényesülni a showbusinessben, de amit Elza és Dona művelt, attól tényleg leesett az áll. Mert az több volt, mint szenzáció: kész forradalom…Ráadásul Dona szinte a semmiből bukkant elő.

20180327_dona_onete.jpg

Elzát ismerhették a brazil zenék, sőt a brazil foci hívei is, hiszen vagy húsz évig a híres Garrinchával élt. Született egy közös gyerekük is, de tíz évesen egy autóbaleset áldozata lett. Szegény Elza amúgy nyolc gyermeket hozott a világra, és négyet elveszített – bár ezt tekintve homályosak az életrajzi adatai. De az biztos, hogy szélsőséges: poklokkal és mennyekkel teli élet volt az övé.

Pályafutása az ötvenes években indult a riói klubokban, már amikor engedtek egy fekete nőt énekelni. A katonai uralom éveiben száműzetésbe kényszerült, de nem érhette olyan dráma, hogy ne kapaszkodjon vissza a csúcsra. Nem véletlenül tartották „a szamba királynőjének”, és nem véletlenül kapta 2000-ben a BBC-től „az ezredforduló énekese” címet. Ami pedig a 2016-os A mulher do fim do mundo című albumát illeti, az pedig nem véletlenül lőtte be „a világ végét”. Elza fiatal punk, noise-rock, dzsessz és afrobeat zenészekkel állt össze, hogy egy olyan mámorosan vad albumot hozzanak létre, amilyenek a São Pauló-i utcák, és ahogyan ő élt.

Reméljük, hamarosan hozzá is szerencsénk lesz, ahogy most Donához, március 27-én.

Dona Brazília északkeleti részén cseperedett fel, ahol a lakosságban együtt csörgedezik az afrikai rabszolgák, a bennszülött indiánok és az európai gyarmatosítók vére. Magánmitológiája szerint az Amazonas delfinjei döntötték el, hogy énekes legyen. Még kislány volt, amikor ruhákat mosva magához csalogatott egyet az énekével. Másnap már két delfin várta, harmadnap pedig egy egész delfincsalád…

Tizenöt évesen a helyi bárokban énekelt, csak miután férjhez ment, akkor szakadt meg előadóművészi pályafutása. Azt ugyanis nagyon rossz szemmel nézte az ura. Még szerencse, hogy miután kutatni és tanítani kezdte az amazóniai indiánok történetét, szemléltetésképpen énekelhetett. Így már csak azt kellett kivárnia, hogy férjhez menjen újra.

Csak közben folytak az évek, évtizedek…

Dona hatvankét éves volt, amikor nyugdíjasként és új férjével Belémbe költözött. És ott a város kulturális tanácsában munkálkodva összejött egy helyi zenekarral is. Előbb csak a lemezükön hallatta a hangját, aztán jöttek a közös fellépések, és utána végre, a csúcsra ért.

Pokol és menny – mondható megint.

Dona palettáján ott fénylik a latin világ krémje: a helyi értékű carimbók mellett a szamba, a cumbia, a bolero… És ami e változatosságnál is fontosabb számára: olyan dalokat írhat, melyekkel kiállhat az indiánok, a munkások, a melegek – egyszóval a megkülönböztetettek – jogaiért. Olyan dalokat, amik majd’ kicsattannak a frissességtől és az élet szeretetétől. A csókok és a halpiacok illatáról…

Fiatal zenésztársainak ugyancsak össze kellett magukat kapni, hogy kísérni tudják. Pedig Dona már nem boldogul kerekesszék nélkül.

De csak a járás esik nehezére, szárnyalásban utolérhetetlen.
Aki nem hiszi, nos, repülhet vele!

F.D.J.

2018/2/05 : mupa 1 komment
Hallgass bele a Tálas Áron Trió iPodjába!

Hallgass bele a Tálas Áron Trió iPodjába!

Hallgass bele a Tálas Áron Trió iPodjába!

Tálas Áron a hazai fiatal jazzgeneráció egyik figyelemreméltó alakja. A zongorista, dobos és zeneszerző néhány éve még a közép-európai régió legjelentősebb tehetségbörzéjeként számon tartott Jazz Showcase délutáni fellépői között mutatkozott be, 2018. február 1-jén viszont Pat Metheny kedvenc gitárosával, Mike Morenóval zenél a Fesztivál Színház színpadán. "7 évvel ezelőtt mutatkoztam be a Jazz Showcase-en, de idén először adhatok nagykoncertet a triómmal, ami hatalmas örömmel tölt el" - mondta Áron, aki most zenésztársaival enged bepillantást műfaji határokat nem ismerő kedvenceikbe.

jazz_showcase_talas_aron_20180201.jpg

Tálas Áron kedvencei:

Django Reinhardt: 'Manoir de Mes Reves
A teljes nyugalom, bármi is történjék "odakint". A gitárszóló szinte kifacsarja a szívem.

Brad Mehldau: Ode (Ode, 2012)
Mehldau zongorajátékánál csak a szerzeményei nyűgöznek le jobban. Ez talán a kedvencem tőle. Számomra ez a dal/zeneszerzés iskolapéldája: tökéletes arányok, így kell felépíteni egy szólót - igazi mestermű.

Bill Evans: My Foolish Heart
Ha csak egy zongoristát lehetne hallgatnom egész életemben, valószínűleg Bill Evans lenne az. Minden számot úgy játszik, mintha ő írta volna, és az lenne az egyetlen szerzeménye. Gyönyörű, de sohasem giccses, ahogy a harmóniákkal, dallamokkal bánik.

Red Hot Chili Peppers: Venice Queen
Nagy RHCP-rajongó voltam, erre a dalra mindig egy kalandos történetet vizionáltam. A végét órákig tudtam volna még hallgatni.

Linkin Park: Session
Nagyon rég hallgattam ezt is, de apokaliptikus hangulata magával ragad mind a mai napig.

Tigran Hamasyan: Out of the Grid
Ez a (dupla)szám jól reprezentálja Tigran kettős világát: az izgalmas ritmikai megoldásokkal, örmény népzenei ihletettségű dallamokkal tűzdelt metál-grooveokat, és a gyönyörű lírai, lassú lüktetéseket.

Gyárfás Attila (dob) kedvencei:

Daniel Menche: Sleeper, Pt. 1
Nagyjából egy éve találtam rá erre a Portlandben élő elektronikus zenészre, akinek a munkássága teljesen ledöbbentett. Ahelyett, hogy megpróbálná lekötni a hallgató figyelmét, a zenéje inkább szabad teret enged a gondolatoknak, így maga a hallgató is aktívan részt vesz a zenei élmény kialakításában.

Igor Stravinsky: Serenade for Piano in A major
A legutóbbi New York-i látogatásom során egy régiségboltban találtam rá egy bakelit lemezre, amelyen a szerző saját előadásában hangzik el ez a darab. Nagyjából egy hónapig ez volt az egyetlen lemezem, így volt alkalmam elmélyülni benne.

Lester Young, Nat King Cole, Buddy Rich: I Want to be Happy
Ez az 1946-ban készült felvétel számomra a zenélés örömét, az intellektus által felállított gátak nélküli játékosságot tükrözi.

Arvo Pärt: Cantus in Memoriam Benjamin Britten (Magyar Állami Operaház Zenekara)
Egyik kedvenc zeneszerzőm számomra legkedvesebb darabja.

Miles Davis: Blue in Green
Egy gyönyörű ballada, egészen varázslatos hangulattal.

John Coltrane: Mars
Ezt a dalt akkor szoktam meghallgatni, ha ideges vagyok. Kitűnő nyugtató!

Zakir Hussain and the Maestros (with Shivkumar Sharma): Raga Kirwani
Az elmúlt években sok hindusztáni zenét hallgattam, és ez az egyik kedvenc felvételem. A mélysége nyugati fülekkel hallgatva is könnyedén érzékelhető.

The Beatles: Blackbird
Nincs hozzáfűznivalóm.

Barcza Horváth József (bőgő) kedvencei:

Michael Jackson: Thriller
Az én generációmból sokaknak ez a dal, illetve album nyitotta meg az “ablakokat”...

Brecker Brothers: Straphangin’
Ez volt az első jazzfelvétel amit hallgattam, és mindent megváltoztatott...

Ornette Colrman & PatMetheny: Trigonometry
Ez a felvétel volt az egyik első, amellyel együtt játszva gyakoroltam. Az “együttjáték” magasiskoláját lehet itt tetten érni!

St. Martin in the Fields Chamber Orvhestra - Sir Neville Marriner, Bartók Béla: Divertimento
A rádióban hallottam először, réges-régen.Teljesen lenyűgözött a darab és az előadás is.

Pat Metheny: Above the Treetops
Metheny, Secret Story című lemezének nyitánya. Életem legmeghatározóbb lemeze volt!

Miles Davis - So What
A Kind Of Blue első száma. Leírtam Paul Chambers minden hangját erről a felvételről, itt értettem meg sok mindent a bőgő szerepéről a jazzben.

Erykah Badu: Rim Shot (Intro)
És akkor megismertem a Neo Soul-t, azóta is nagy szerelmem ez a műfaj...

 

A Kodály-rajongás lélektana

A Kodály-rajongás lélektana

A Kodály-rajongás lélektana

Kodály Zoltánról, fiktív nagyapánkról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy felnőttként, mi több büszke tartású, csodálnivaló öregemberként – és persze mindenekelőtt szakállasan – született. Aki nem szereti, annak igen nehéz élete lehet, hiszen Kodály a mai napig mindenhol ott van.

zoltan_kodaly_young.jpgA fiatal Kodály Zoltán

Aki azonban csak egy kicsit is rajongója, vagy úgy érzi, hogy legalább tíz százalékban Kodályból áll a szíve – mint e cikk szerzőjének is – azt jó eséllyel hajtja valami belülről. Egy érzés, ami ott dörömböl a lelkében, a dicső Háry János, akit látott egyszer ellovagolni a szeme sarkából, vagy a „Kodály-módszer”, ami kóbor szellőként megül a gyerekek vállán.

Rendhagyó kertész ő, hisz elültet egy különös magot az ember lelkében, amiből aztán nem csak zene-, de identitásfa is lesz. És ha valaki azt érzi, az ő Kodály fája hatalmasra nőtt odabent, ha azt érzi, Kodály egy kicsit már benne is lakik, ha menthetetlenül csiklandozzák belülről a Kodály-levelek, és úgy tűnik a szíve egy kicsit már Kodály-szív is, jó eséllyel előbb-utóbb a Müpában fog kikötni. Ez nem gyanú, nem tévedés, majdhogynem tudományos tény, e cikk szerzője az élő példa rá.

És ha bárki számon kérné Kodályon, mit keres a lelkében a sok zeneszeretet, és e célból megállna kiabálni a Müpa bejáratánál, „itt lakik-e Kodály?”, a válasz garantáltan igen lenne. Éppen ezért nem is érdemes kiabálni. Érdemes viszont bemenni, és ha az eltántoríthatatlan Kodály-rajongó jól informált, december 15–17. között hajtja végre az „ostromot”.

A hétvégén tudniillik neves művészek szivárognak be a Müpa hátsó bejáratain, sőt, talán még el is vegyülnek a hömpölygő hallgatósággal. A nagy Kodály-lázban nem érdemes szaladni, hisz ki tudja, a neves zongoraművész-karmesterbe, Vásáry Tamásba, Gulyás Dénes operaénekesbe vagy történetesen Somos Csaba karnagyba botlik-e bele az ember.

Ha viszont az egész hétvégére beköltözik a Müpába, a vasárnap esti koncert előtt érdemes leülnie egy fotelbe, és kezébe vennie a műsorfüzetet. Hamar Zsolt karmester ugyanis elmeséli benne, nem titkoltan a változatosságra építi a koncertet, levezényelve egy villámutazást Kodály életművébe. Nemcsak szólódalok, de a cappella, zenekari, kamara- és oratórikus művek is felcsendülnek a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és neves szólisták tolmácsolásában.

hamar_zsolt_c_nemzeti_filharmonikusok_raffay_zsofia.jpgHamar Zsolt karmester
(Fotó: Nemzeti Filharmonikusok, Raffay Zsófia)

De van valami, amit nem árt tudatosítani, mielőtt teljesen átadnánk magunkat az extázisnak. 135 év – ennyi esztendeje született ugyanis Kodály Zoltán.

És ha ezen valaki meglepődne, annak biztosan az az oka: hiszen még most is itt van… Tegye fel a kezét, aki még nem találkozott Kodállyal! Akit nem tanítottak szolmizálni, aki nem látott róla képet vagy filmet, aki nem olvasott vagy beszélt róla, aki nem hallotta még művét, aki nem adott hálát neki szolfézsfelelés előtt. Mert szolmizálni azért mégiscsak nagyon jó.

Ha már a tudatosításnál tartunk… hogy lehet, hogy valaki egyszerűen csak elindul a múlt ( előtti!) századból, Kecskemétről, „végigszánt” egy országot, szíveket, nem mellesleg „végigszántja” a jövőt – a mi jelenünket? Hogy lehet, hogy a század összehozza olyan géniuszokkal, mint Bartók Béla vagy Weöres Sándor? Hogy lehet, hogy létrehoz egy módszert Ádám Jenővel karöltve, amit 2016-ban az UNESCO szellemi kulturális örökségnek nyilvánít? És hogy lehet, hogy mintegy papírrepülőt hajtogat a népzenéből, ami átszállva évtizedek, háborúk és generációk felett még mindig töretlenül repül?

Hogy lehet, hogy ilyesmi van? …hogy Kodály Zoltán volt? …hogy velünk maradt?

Már hogy ne lehetne? – kérdezne erre vissza az öntudatos Kodály-rajongó, majd nekiállna megkeresni őt a Müpában. Érezné, hogy Kodály tényleg ott van valahol, talán a könyvesboltban nézelődik, talán a hangszerboltban vásárol, talán menekül a szelfit követelő rajongók elől, vagy talán az egyik oszlop mögül lesi őt jókedvűen a mester, és amikor nem figyel oda, hanggalacsinokkal dobálja a hátát.

És ha a rajongó mégsem találná őt, mert időközben bezárták a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ajtaját, bánatában azt énekelné: Mi mindig mindenről elkésünk, valaki más, hasonló helyzetű pedig azt válaszolná: Látod pajtás, hogy többen is vagyunk!

Komolyra fordítva azonban a szót, megállapíthatjuk, hogy a klasszikus zene hódolói két nagy csoportra oszthatók. A Kodályt szenvedélyesen szeretőkre és a Kodályt nem kedvelőkre, akik az előbbi csoport szerint nem tudják, mi a jó. Hogy ezen cikk szerzője mely tábort erősíti, az könnyen kitalálható, ahogyan az is, hogy nem objektív igazságok ismerője.

Kodály nélkül nem lennénk te, én, mi, és éppen ezért, ha azt nem is tudjuk, miképp vélekedjünk rólad, rólam, magunkról, egy dolog mégiscsak biztos:

Kodály Zoltánra büszkék lehetünk.

Isten éltesse hát őt!

 

Fodor Ágnes
A Müpa Karc kritikaíró pályázatának 2017-es közönségdíjasa

2017/12/15 : mupa Szólj hozzá!
„Itt a helyemen vagyok”

„Itt a helyemen vagyok”

„Itt a helyemen vagyok”

Interjú Náray Erikával

Náray Erika színésznőként és énekesnőként is mindent hihetetlen lelkesedéssel csinál, a Jazzrajongók viszont egészen különleges helyet foglal el a szívében – ahogy ő fogalmaz, élete nagy ajándéka. De mi az, ami miatt szívügyének tekinti? Mekkora szerepe van az estek kialakításában? Mi alapján választja ki vendégeit és milyen felejthetetlen pillanatokat őriz róluk? Többek közt erről beszélgettünk a Jazzrajongók háziasszonyával, aki december 7-én Sándor Pál filmrendezőt látja vendégül a Müpában.

narayerika_rozsaerika.jpg

A Jazzrajongók talán az első olyan programsorozat, amelyben a megszokottól eltérően kissé a háttérbe vonulva, beszélgetőpartnerként mutatkozol be. Ez mennyire okoz fejtörést?
Az tény, hogy kellően exhibicionista vagyok ehhez a pályához – különben nem is tudnám csinálni –, ugyanakkor komoly csapatjátékos is. Tehát semmi problémám nincs azzal, ha egy koncerten vagy egy darabban nem én vagyok a középpontban. A Jazzrajongók ilyen szempontból fantasztikus lehetőség, hiszen úgy szerepelhetek benne, hogy nem feltétlenül rólam szól, de azért én is hozzáteszek a hangulatához a kérdéseimmel és az énekhangommal.

Hogyan jött az ötlete?
Két éve volt egy nagy koncertem a Müpában a New Orleans Swingfesztivál keretein belül, a közös munka pedig olyan gördülékenyre és jó hangulatúra sikerült, hogy Bércesi Barbarában, a Müpa jazz programjainak szerkesztőjében felmerült egy lehetséges folytatás ötlete – méghozzá egy beszélgetős műsor keretein belül.

Hihetetlenül lelkesített az egész koncepció, így elkezdtünk közösen gondolkodni róla, és miután mindenki belevitte a saját elképzeléseit, megszületett a Jazzrajongók, ami egy igazi szerelemgyerek. Életem egyik nagy ajándékának tekintem, már csak azért is, mert a Müpa a szívem csücske! Nézőként nagy rajongója vagyok az intézménynek, az pedig hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy a munkatársa is lehetek. Egy kezemen össze tudnám számolni, hányszor éreztem azt az életemben, hogy a helyemen vagyok – itt viszont ezt érzem.

Az előbb szerelemgyerekként aposztrofáltad a Jazzrajongókat, de mi az, ami miatt szívügyednek tekinted?
A zenei stílus miatt. A jazz sajnos még mindig szitokszónak számít, az emberek többsége idegenkedik tőle. Nem tudják, hogy mennyi szín van benne, és egyáltalán mi minden tartozik hozzá. Bevallom, nagyon tudatosan törekszem rá, hogy a Jazzrajongókkal egy missziót is beteljesítsek: jobban megismertessem és megszerettessem a nézőkkel a stílust, szinte észrevétlenül építsem be az érdeklődésükbe, az ízlésükbe a jazzt.

Ezt hogy éred el?
Ennek az egyik eszköze, hogy az adott vendégem kedvenc előadójától igyekszem a legkönnyebben befogadható opust is berakni a műsorba, és így mutatom meg, hogy mennyire változatos, sokak által ismert és szeretett hangzások is hozzátartoznak a jazzhez. Emellett pedig küldetésemnek tekintem, hogy az élőzene, a minőségi zene teret kapjon és lehetőséget arra, hogy eljusson az emberekhez, akik ez által megtapasztalhatják, hogy mennyire más élmény igényes zenét hallgatni, profi muzsikusok tolmácsolásában. Ízlést is szeretnék formálni. Ez ma különösen fontos, hiszen egy olyan korban élünk, amikor szinte mindenhonnan azt sugallják, hogy bárki bárminek a szakértője lehet – holott ez nincs Így.

A nézők tehát elég komplex útravalót kapnak minden est után. De mi az az alapérzés, amit te magaddal viszel, miután kilépsz a Müpa ajtaján?
Minden este rácsodálkozom a másik milyenségére: egy másfajta mélységét ismerem meg a vendégeimnek. Kérdés azonban mindig marad bennem. Sokszor van hiányérzetem azzal kapcsolatban, hogy erre vagy arra azért még jó lett volna kitérni a beszélgetés során, holott, miután én nem profi riporter vagyok, sokkal bátrabban és szabadabban kérdezek – akár olyat is, ami egy tévésnek vagy rádiósnak eszébe sem jutna. De épp azért tudok meglepetéseket okozni, mert úgy ülök ott, akár egy kíváncsi kislány, és azokat a dolgokat hozom fel, amiket az életben is megkérdeznék.

narayerika_rozsaerika_1.jpg

Például?
Amikor Hajós Andrást láthattam vendégül a Jazzrajongókban, az több szempontból is különleges este volt. Egyrészt ő olyan értelemben kilógott a sorból, hogy a többi meghívottal ellentétben zenész is, így minden hangszerhez odaült, kipróbálta őket, a beszélgetés mellett zenélt. Másrészt érdekes volt, mert Andris szinte soha nem beszél nyilvánosan a családjáról, ezen az estén azonban szívet melengetően nyílt meg. Egy igazán édes történetet mesélt a gyerekkoráról és ennek kapcsán indult el egy beszélgetés köztünk.

Elmondta ugyanis, hogy az apja úgy szoktatta rá a koncerthallgatásra, hogy mindig jó előre beígért neki egy sütit a szünetben. Egy alkalommal azonban, a Zeneakadémiára érve az apja azt mondta neki, most bármit kérhet a büfében – ez volt a Wagner-opera (nevet). Én pedig elmondtam, hogy ugyanezt csinálom a saját gyerekemmel, akinek a mimikája koncerthallgatás közben szintén egy külön előadást érdemelne. Nagyot nevettünk, majd hosszasan elbeszélgettünk a gyerekeinkről, és Andris olyan dolgokat is megosztott velünk, amikről egy interjúban valószínűleg nem mesélt volna.

Elvezetnél minket egy kicsit a kulisszák mögé? Mi történik a takarásban a Jazzrajongók előtt?
Ha hiszed, ha nem, itt minden a közönség szeme láttára történik. Az egyetlen kulisszatitok az, hogy sosem beszélgetek a vendégeimmel színpadra lépés előtt. Üdvözöljük egymást, majd hátramegyek a szobámba, ahol az utolsó pillanatig készülök: olvasgatok az adott vendégemről, átnézem a dalszövegeket. Szigorúan tartom magam hozzá, hogy az aktuális vendéggel tényleg csak egy szót váltsunk, mert, ha elkezdünk beszélgetni, akkor ott helyben fogom megkérdezni, amit a színpadon szerettem volna. Szóval a Jazzrajongók tényleg annyira exkluzív, hogy minden a színpadon hangzik el először, ott történik elsőként.

Gondolom, ez néha humoros helyzeteket tud szülni.
De még mennyire! Vegyük mindjárt a legutóbbi estet, amikor Grecsó Krisztiánnal beszélgettem. Vele előtte talán kétszer találkoztam, de egyszer sem beszélgettünk mélyen. Amikor megérkezett, természetesen üdvözöltük egymást, de legközelebb már csak akkor találkoztunk, amikor a takarásból fel kellett lépnünk a színpadra. És, mit ad Isten, mindkettőnknek a kezében ugyanaz a könyv volt. Azt mondta, abból a kötetből akar idézni, be is jelölte, hogy mit. Mondtam, hogy én is ebből szeretnék idézni, és szintén bejelöltem, hogy mit. Természetesen kiderült, hogy ugyanarról a passzusról volt szó. Azt írja egyébként le benne, hogy miért nem lett zenész belőle – szóval adta magát, hogy a Jazzrajongókba bekerüljön. Mégis hihetetlenül humoros eset volt.

De az is élénken él bennem, amikor Hajós András miatt csúszott a kezdés. A naptárjába ugyanis rossz időpontot írt be, és már két órával hamarabb a Müpába jött. Miután a személyzet szólt neki, hogy még van némi idő a Jazzrajongókig, ő ahelyett, hogy kivárta volna a helyszínen, úgy döntött, hazamegy. Sőt, ha már így alakult, le is dőlt picit pihenni. Végül annyira elszenderedett, hogy csak 15 perces késéssel tudott ideérni. Bocsánatot kért, és a maga elképesztő stílusában adta elő a történetet. Természetesen nem lehetett rá haragudni. De egyébként a Jazzrajongókban minden gördülékenyen, szervezetten szokott történni. (nevet)

Mekkora szerepet vállalsz az estek kialakításában?
A Jazzrajongók abszolút az én ízlésvilágomat tükrözi, hiszen a Müpától szabad kezet kaptam az estek megformálásában. Talán nem adok ki senkit, ha elárulom, hogy én szoktam elkészíteni a vendégek listáját, akiket aztán én is hívok meg. A Müpa megfelelő embereivel persze folyamatosan egyeztetünk, amiből minden alkalommal egy csodás együttgondolkodás születik. Ők világítottak rá például arra, hogy azzal is színesíteni lehet a programot, ha művészek mellett sporthoz köthető szakembereket is meghívok – nekem addig nem jutott eszembe, hogy ilyen távlatokban is gondolkodhatok. Így lesz a vendégem februárban Gundel Takács Gábor, akinek a személyét és a munkásságát is nagyra tartom.

Ahogy beszélsz róluk, érezni, hogy mindegyik vendégedhez erős a kötődésed.
Abszolút! Olyanokat hívok meg, akiket mérhetetlenül tisztelek szakmailag és szeretek emberileg is. Épp ezért minden alkalommal meghatódom, amikor valaki elfogadja a meghívásomat. Legközelebb, december 7-én Sándor Pál filmrendezővel fogok beszélgetni, aki fiatalkorom nagy ikonja. Ráadásul épp most jelenik meg az új filmje, szóval még külön aktualitást is kap a Jazzrajongókban való szereplése. Nagy izgalommal várom!

2017/12/06 : mupa Szólj hozzá!
Magával ragadni a közönséget

Magával ragadni a közönséget

Magával ragadni a közönséget

Interjú Lengyel Katalinnal és Tóth-Zs. Szabolccsal, a Bandart művészeivel

Okos LED-kosztüm, robotlabda és drón - a Bandart különleges látványvilággal alkotja meg előadásait. Az élőben készített grafika és a tánc dialógusán keresztül pedig szórakoztatóan mesél aktuális problémákról gyerekeknek és felnőtteknek. Nem klasszikus értelemben vett gyerekelőadásokat láthatunk a társulattól, hanem olyan generációkat megszólító produkciókat, amelyek több fronton hatnak az ingerekre, és így nyújtanak lebilincselő élményt a nézőknek. Legközelebb december 2-án, a Kultúr Kültéren, a Müpa Sátorban láthatjuk a Bandart Ann-droid – Egy robotlány karácsonya című előadását. Ennek kapcsán beszélgettünk Lengyel Katalin koreográfus, táncművésszel és Tóth-Zs. Szabolcs újmédia művésszel.

ann-droid-01.jpg

Meséljetek kicsit arról a formanyelvről, amiben alkottok: milyen nehézségeket rejt magában egy élőben készülő animációval tarkított előadás?

Tóth-Zs. Szabolcs: Annak ellenére, hogy a mi stílusvilágunk, amiben magabiztosan mozgunk, az élőben készített grafika és a tánc dialógusa, nagyon sok kihívást találunk benne mindketten. Ami engem illet, minden alkalommal hoznom kell azt a vizuális színvonalat, amit elvárok magamtól alkotóként és nézőként egyaránt. A célom, hogy az animációk mindig ugyanolyan szépen kimunkáltak legyenek. Ezt persze rengeteg tényező befolyásolja: nem mindegy, hogy kültéri előadásról van szó (amelynek során egy-egy épület falára kell vetíteni), vagy beltériről. Az előbbit illetően a környezet nagy hatással van a darab hangulatára, és azt sem szabad elfelejteni, hogy kültéri előadás során nagyon könnyű elterelni a közönség figyelmét, hiszen Kata köztük táncol, én pedig köztük rajzolok. Így az egész egy közös játékká válik.

Lengyel Katalin: Beltéren a közönség is teljesen másképp hat ránk – ami furcsa volt eleinte, tekintve, hogy a Bandart négy és fél évvel ezelőtt kültéri fellépésekkel kezdte: Glasgow-ban mutattuk be az első darabunkat, a Dancing Graffitit. Egyébként az előadásainkon általában nagyon aktív a közönség: belebeszélnek, kommentálnak, reagálnak arra, amit látnak, velünk izgulnak – főleg a gyerekek. Ettől válik igazán élővé az egész, és ezt az érzést mi nagyon szeretjük.

Egy adott témát mi alapján választotok ki és dolgoztok fel?

Tóth-Zs. Szabolcs: Ahogy mindenben, ebben is nagy szerencsénk van, rengeteg ötletet kapunk ugyanis szinte tálcán kínálva. Érkeznek felkéréseink gálaműsorokra, konferenciákra, ahol az adott témát meghatározzák ugyan, de annak művészi feldolgozásában és kivitelezésében szabad kezet kapunk. Ilyenkor nagyon érdekes témákba van lehetőségünk beleásni magunkat, és ezekből rövid, show jellegű előadásokat készíteni. Ilyen volt például, amikor két alkalommal Strasbourgban, az Európa Tanács székházában léphettünk fel. Egy alkalommal az adattitkosítás témájában, a másik esetben pedig a demokráciával kapcsolatban készítettünk rövid előadást.

Lengyel Katalin: Emellett vannak kültérre, illetve beltérre tervezett színházi darabjaink is. Bármilyen formátumban is készítsük az új produkciónkat, nagyon fontos, hogy a különleges, animált látványvilág mellett a gondolatiságára is hangsúlyt fektessünk, és számunkra fontos üzeneteket szőjünk bele.

Az Ann-droid című előadásotok egy nagyon aktuális témát boncolgat: az egymásra való odafigyelés, a másikhoz való alkalmazkodás, a közös hang megtalálásának fontosságára nagyon is modern eszközökkel, az ingerekre több fronton hatva hívja fel a figyelmet. Ebből kifolyólag mennyire tekinthető klasszikus gyerekelőadásnak?

Lengyel Katalin: Nagyon fontos volt számunkra, hogy ne egy gügyögős gyerekdarabot hozzunk létre, hanem egy olyan előadást, amit a szülők is szórakoztatónak tartanak, élveznek, amibe ők is bele tudják élni magukat. A visszajelzések alapján szerencsére ez sikerült.

A darab üzenetével is erre erősítetek rá: nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is komoly mondanivalót fogalmaztok meg.

Tóth-Zs. Szabolcs: Az előadás Ann és az őt megteremtő Alfréd kalandjain keresztül leginkább a gyerek és a szülő kapcsolatát vizsgálja – ilyen módon pedig mindkét fél azonosulni tud vele. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy azok a konfliktusok, amelyek a generációk közötti különbségekből erednek – mint a másik meg nem értése, az egymás mellett való elbeszélés – kiküszöbölhetőek lennének. Ahhoz, hogy szülő és gyerek megtalálja a közös hangot, hogy működjön közöttük a kommunikáció, mindkettőnek változtatnia kell magán, jobban oda kell figyelnie a másikra.

Lengyel Katalin: Fontos volt, hogy mind a gyerekeket, mind a felnőtteket lefoglalja az előadás. Az, hogy miközben szórakoznak, fontos üzeneteket is át tudjunk adni. Cél, hogy magával ragadja a nézőt, de közben megérintse, elgondolkodtassa.

ann-droid-03.jpg

Erre pedig egy nagyon izgalmas és pörgő látványvilággal hívjátok fel a figyelmet. Ez is mintha magára a kor emberére lenne szabva, hiszen folyamatos cselekvéssel tartjátok fenn az emberek figyelmét. Ez tudatos döntés volt a koncepció kialakítása során?

Tóth-Zs. Szabolcs: Ma már a felnőtteknek is szükségük van a folyamatos ingerekre, ami persze nem azt jelenti, hogy néha ne lenne jó visszalassulni picit. Az Ann-droid – Egy robotlány csodálatos kalandjai mindenesetre egy nagyon dinamikus előadás, ami az animációknak köszönhetően folyamatos impulzusokkal látja el a közönséget. Elég csak annyit mondani, hogy a háttérvetítés mellett, ami egy színes, élő animáció, az előadást drón,  LED-kosztüm és különböző robotok teszik még különlegesebbé.

A Müpa Sátorba viszont az Ann-droid – Egy robotlány karácsonya című előadással érkeztek. Mennyiben tér el az eredeti produkciótól?

Lengyel Katalin: A fő mondanivalótól természetesen nem térünk el, viszont teljesen ünnepi köntösbe öltöztettünk az előadást. Téliesítettük, karácsonyra aktualizáltuk – a közönségnek reményeink szerint különleges élményben lesz majd része.

Min dolgoztok jelenleg?

Tóth-Zs. Szabolcs: Rengeteg külföldi meghívást kapunk fesztiválokra, konferenciákra, így jelenleg szinte teljesen lefoglal minket az utazgatás, a fellépésekre való készülés. Nemrég jöttünk haza Kínából, ahol hat napot léptünk fel, majd nem sokkal utána Párizs felé vettük az irányt, amit egy kétnapos németországi út követett. A közeljövőben azonban nagyon szeretnénk majd bővíteni a már említett Ann-droid előadásunkat, gazdagítani a látványvilágát.

Lengyel Katalin: Elkészítenénk a darab előzménytörténetét vetítés nélkül, több robottal. De nagy álmunk, hogy egyszer egy látványos, felnőtteknek szóló darabot is színpadra dolgozhassunk több élő szereplővel. Ez azonban még nagyon a jövő zenéje! (nevet)

2017/11/28 : mupa Szólj hozzá!
Spanyolország a tapason és a flamencón túl

Spanyolország a tapason és a flamencón túl

Spanyolország a tapason és a flamencón túl

Paella? Flamenco? El Clásico? Almodóvar? Mi jut eszünkbe először Spanyolországról? Mit gondolnak a spanyolok rólunk, magyarokról? Kell-e a kliséken változtatni a 21. században? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ idén a spanyol fókuszú Európai Hidak fesztivál, ami a héten két rendkívüli BFZ koncerttel, szeptember 29-én, délután pedig szimpóziummal folytatódik majd. Ennek apropóján Végvári Tamás, volt kulturális attaséval beszélgetünk.

vt1.jpg
A Madridi Magyar Nagykövetség kulturális szakdiplomatája volt 2009-2012-ig, most a Szépművészeti Múzumban és a múzeumi menedzsment világában dolgozik Végvári Tamás, de Spanyolországhoz továbbra is erős szálak kötik: kedden ért haza egy munkaútról a Madrid közelében fekvő Segoviából.


Mi hiányzik legjobban Spanyolországból?
A legnagyobb meglepetés, amikor Spanyolországba költöztem a nagyon élhető nyitottság volt, amit mindenki megtapasztalhat, akár az utcákon sétálva is. Ezért érzem mindig kicsit otthon magam, amikor visszatérek Madridba. A nyitottság a munkahelyi megbeszéléseken nagyfokú hatékonysággal párosul, ami jól működő partneri kapcsolatokat eredményez.

flamenco.jpg
Ez valószínűleg nem az első gondolat, ami felmerül a magyarokban, ha Spanyolországra gondolnak… Mit tapasztaltál, milyen klisék élnek bennünk a spanyolokkal kapcsolatban?
Spanyolország a külföldiek szemében kicsit olyan, mint Magyarországon a foci: mindenki ért hozzá, és mindenkinek van róla véleménye. A pénteki beszélgetésre készülve megkérdeztem pár ismerősömet, hogy mi jut eszükbe először Spanyolországról. Nem ért túl nagy meglepetés: flamenco, tapas, bikaviadal, napsütés, szieszta – ezek voltak a listavezetők.


És fordítva? Mit jut eszébe a spanyoloknak Magyarországról és a magyar kultúráról?
Egy furcsa példával kezdve, Madrid egyik külkerületében egy idősebb fodrász, vagy ha úgy tetszik, egy igazán autentikus spanyol úr, kéthavonta mindig Puskás Ferencről és a kor magyar focistáiról akart beszélgetni. De ez a téma garantáltan előkerült egy-egy államtitkári szintű egyeztetésen is. Persze a különböző érdeklődési körrel rendelkező, aktívabb kultúrafogyasztók ismerik Márait, Lisztet, Kertészt, Moholy-Nagyot és így tovább, de a jellemzőbb azért az, hogy Puskásnál meg is áll ez a felsorolás. Irigykedtem a magyarországi spanyol kulturális attaséra és a Cervantes Intézetre, mert ha ők megrendeznek egy eseményt Budapesten, akkor biztosan nagyobb számú közönséget tudnak megmozgatni. A magyar kultúra spanyolországi népszerűsítése során azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés olyan előadóművészünk van, aki anélkül is nagy érdeklődésre tartana számot, hogy ne hoznánk összefüggésbe egy ismert spanyol előadóval.


Az Európai Hidak programsorozat egyik célja, hogy közelebb hozza egymáshoz az európai országokat. Szerinted milyen pontokon kapcsolódhat sikeresen a spanyol és a magyar kultúra?
Bármi kapcsolódhat, csak ügyesen kell tudni kapcsolni, meg kell találni az együttműködés formáját. Amikor Sebestyén Márta egyedül lépett lépett fel egy barcelonai koncertteremben, akkor limitált közönséget, mintegy 100 főt tudtunk megszólítani. Két évvel később, a Madridi Suma Flamenca flamenco fesztiválon a szervezőkkel együttműködve elhatároztuk, hogy összehozzuk Niño Joselét és Mártát. Ráadásként a Hagyományok Házából a Sebestyén Mártát kísérő zenészek mellé egy magyar néptáncos is érkezett, aki egyénileg, és Niño Josele flamenco táncosával együtt „párbajozva” is fellépett a színpadon. A program teltházas volt és hatalmas sikert aratott. Tudnék hozni hasonló példákat a színjátszás és a képzőművészet, de a gasztronómia területéről is.

marta_nino.jpg
Hasonló élményeid vannak a fotóművészet területén?
A fotóművészek esetében más a helyzet: André Kertész vagy Robert Capa Spanyolországban is népszerűek – róluk viszont általában nem tudják, hogy magyarok. Náluk arra kellett figyelni, hogy a fotóikat bemutató kiállítás alcímében szerepeljen a Magyarország szó. Jövőre egy Vasarely kiállítást viszünk a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumba a Szépművészetihez tartozó Vasarely Múzeum gyűjteményéből. A címben itt is szerepeltetni szeretnénk, hogy Vasarely magyar származású, mert Spanyolországban mindenki azt hiszi, hogy francia művész volt.


Mennyire kell a „kulturális közhelyek” mentén vagy épp ellenében dolgoznia azoknak, akik a Spanyolországról kialakított képet formálják?
Hétfőn beszélgettem a szimpózium egyik résztvevőjével, Carlos Espinosával, a Marca España, a Spanyol országimázs ernyőszervezet vezetőjével. Ő is azon a véleményen van, hogy nem lehet valami újba belekezdeni anélkül, hogy ne adnál hozzá valami fogódzót, ami segíti az embereket – ez akár egy klisé is lehet. A termékek azért válhatnak klisékké, mert jól működnek, eladhatóak. Persze az is igaz, hogy ha nem gondozzák őket, akkor könnyen unalmassá válhatnak.


Hogy viszonyulnak a spanyolok a tradíciókhoz, mennyiben megújíthatók a hagyományok?
Spanyolország egy tradicionális értékekre épülő ország, de ha Barcelonában vagy Madridban sétálsz, akkor elképesztő nyitottsággal, elfogadással találkozol: semmi sem ciki, mindent lehet. Ez az öltözködésre és a kulturális érdeklődésre is igaz. Spanyolországban sokkal többrétű a kulturális paletta, mint ami kiszivárog külföldre: sokszor a klisék lépik át a határokat. A Marca España szerint változnak a kultúrafogyasztás igényei, és nem lehet ugyanazokkal a termékekkel, ugyanazon a nyelven szólni az emberekhez, mint korábban. Ha csak flamenco előadásokat szerveznek, vagy tradicionális termékeket terjesztenek, amik ötven éve működtek, akkor nem tudnak előrébb lépni.


Milyen területekre koncentrálnak az újításokkal?
A Marca España honlapján tematikusan mutatják be azokat a területeket, amiket fontosnak tartanak. Az egyik kiemelt téma a gasztronómia: Spanyolország arról híres, hogy itt van az egyik legtöbb Michelin csillagos étterem. A másik téma a sport, ahol az átlagosnál jobban teljesítenek: a spanyol focistákat, Rafael Nadalt, Fernando Alonsot is támogatták, hogy olyan megjelenésük legyen, ami a pozitív spanyol képet erősíti a külföldiekben. De egy ettől teljesen eltérő példát hozva az űrkutatásban elért eredményeiket is szeretnék népszerűsíteni, hiszen ebben is maradandókat tudnak alkotni.


Milyen témákra számíthat a pénteki szimpóziumon a közönség?
Először három rövid bevezetőt hallhatunk a három előadótól. Alfonso Lucini Mateo, a madridi Cervantes Intézet stratégiai igazgatója a címből kiindulva a spanyol klisékről és a Cervantes Intézet ezzel a témával kapcsolatos tevékenységéről beszél majd. Győri Enikő, Magyarország spanyolországi nagykövete többek között a magyar-spanyol kapcsolódási pontokról és a magyar klisékről tart egy rövid bevezetőt, melyben az Alfonso Lucini által bemutatott spanyol országimidzsre is reagál. Ezt követi Carlos Espinosa de los Monteros, a spanyol kormány Spanyolország Márka (Marca España) főbiztosa, aki a spanyol országimázs elmúlt öt évének trendjéről, Spanyolország külföldi megítélésről ad majd elő.


Ezután számítunk a közönség aktív részvételére, hogy tegyék fel a kérdéseiket a spanyol klisékkel és antiklisékkel kapcsolatban. Ritka alkalom, hogy a spanyol kultúra állami szintű képviselőit lehessen kérdezni arról, hogy mik a trendek és milyen aktuális törekvések formálják rövid vagy hosszú távon a spanyol országimázst.


Számodra mik a legizgalmasabb kérdések a témában?
Le lehet és le kell vetkőzni a kliséket? Hátráltatnak a célok elérésében, vagy meg lehet őket lovagolni, és általuk előrejutni? A spanyol kortárs kultúra szereplői közül kik (és általánosabban milyen spanyol termékek) működnek a leghatékonyabban az országimázs formálásában? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre remélem, hogy az előadásokból vagy a kérdésekre érkező válaszok formájában választ kapunk majd.

 

Szerző: Szakszon Réka

Aki dudás akart lenni

Aki dudás akart lenni

Aki dudás akart lenni

Mercedes Peón

Spanyolország zenei irányzatai közül a flamenco a legismertebb, az olyasféle jelképpé vált, mint a bikaviadal vagy a foci. Nincs ezzel semmi baj, a szokás hatalma – mondhatjuk, de a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy az utóbbi huszonöt évben jócskán felértékelődtek a spanyol régiók hagyományai is. Mint például az északnyugati kelta spanyoloké – a galiciaiaké és a baszkoké –, a maguk jellegzetes táncaival és muzsikáival. A fő szerepet a dudák és a dobok viszik, s nem is akárhogy: Carlos Núñez 1997-ben egy platinaalbumot tett az asztalra, Ry Cooder és a The Chieftains közreműködésével.

mpeon-preview-003-2583.jpg


Persze, egy színtér globális robbanásához egy csomó meló kell – és korántsem csak az előadóitól. Fesztiválok kellenek, kiadók kellenek, támogatás kell. (Vér, veríték, könny.) Ezért vállalhatta a galiciai Santiago de Compostela 2014-ben és 2016-ban a WOMEX rendezését. Fontos a Festival Internacional Mundo Celta is. És sorban futnak be a bandák: Kepa Junkera, Xabier Díaz, Davide Salvado, Korontzi, Banda das Crechas, a csúcson Mercedes Peónnal.


Ő tényleg szupersztár. Lényegében az első pillanattól. Csak azóta átesett mintegy négyszáz nemzetközi világzenei fesztiválon.
„A kopasz énekesnőként” is elhíresült Peón – aki mellesleg ragyogó dudás és ütős – nagyszülei vidéken éltek, ragaszkodva a természethez és archaikus gallego nyelvükhöz. Peón náluk kezdte kapizsgálni, hogy micsoda különbség van a tradíció és az esztétizáló tradicionalizmus között. A vidéki asszonyok megmutatták neki, hogyan kell a dobot ütni, és hogyan kell egy kórusnak megszólalnia. Azóta kerüli a finomkodást… (Más kérdés, hogy mielőtt felvette az első lemezét, tizenöt évet a gyökerek kutatásának szentelt. Így – együtt – kerek a sztori.)
Azóta azt tartják róla, hurrikán…
Felkavaró, nyers, robbanékony – fűzhetjük hozzá…
És feminista, szociális, elektronikus – hangsúlyozná ki Peón.
Nem beszélve a nyitottságáról.

A közelmúltban a lengyel Warsaw Village Band Sun Celebration című albumát dobta fel, Napnál veretesebben és emelkedettebben. Totál transz.


Úgyhogy kéretik összedudálni a hazai dudásokat. Hátha aztán… De amúgy sem szabad kihagyni.

Mercedes Peón szeptember 23-án az Európai Hidak keretében lép fel a Müpában. 

Hallgass bele Jónás Vera iPodjába!

Hallgass bele Jónás Vera iPodjába!

Hallgass bele Jónás Vera iPodjába!

Mit hallgat Jónás Vera éjszaka, biciklizés közben? Szerinte melyik zenekarnak kéne írnia a következő James Bond film zenéjét? Ki a kedvenc „dühös" énekesnője? És vajon melyik az a szám, amit sosem vallana be, de imádja hallgatni? Június 19-i müpás koncertje előtt ráleshettünk Vera iPodjára, íme a lista!
Exkluzív, színfalak mögötti tartalmakért pedig érdemes figyelni a Müpa Instagramját, mert Vera átvette a hatalmat felette! 

201070619_hey_june_jonas_vera_1.jpg

Lianne La Havas: What You Don’t Do  - „Meglepett a lemez hangszerelése, de még mindig hozza azt a fajta popos intimitást, amitől érzéki marad az egész szám”.
Fellépett már a Glastonburyn, turnézott a Coldplay-jel, és még Prince is koncertezett a nappalijában

Chris Cornell: Nearly Forgot My Broken Heart -  „Igazi amerikai hangzás, Chris hangja itt is lenyűgöző”.
A nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt Cornell utolsó szólóambumának nyitódala.

Fiona Apple: Fast As You Can - Ő a legkedvesebb dühös hősnőm"
A dalhoz Paul Thomas Anderson rendezett videóklipet, amiről Fiona így mesélt: "Tök buli volt. Nem kellett se sminket, se más cuccait viselnem – semmi pongyola!"

Manoya: Rebirth - Enikő zenéje számomra semmihez sem fogható. Légies, lágy, befogadó és végtelenül mély."
A Neo énekesnőjeként ismert Hodosi Enikő 2012 végén jelentette meg első szólólemezét.

The Cardigans: Feather and Down - „Egy régi nagy kedvenc"
Bizony, nem csak a Lovefool az egyetlen szép számuk.

Florence and the Machine: What Kind of Man„Dühös nők második helyezettje, már a szám címe is felháborító. Imádom.” 
Mi sem mondhattuk volna jobban.

Malky: Lampedusa - Igazi filmes, retro hangzás, simán megérdemelnének egy James Bond főcímet".
A bolgár-magyar soul duó száma a Lampedusa szigeténél vízbe fulladt menekült tömegekről szól. 

30Y: Révbe Ér - „Nagyon húz ez a dal, szép a szöveg és zseniális a hangszerelés."
Beck Zoltán nem csak zeneszerzőként, de íróként is állandó szereplője a hazai kulturális szcénának.

Laura Marling: Soothing - „Mit mondjak, varázslatos.”
A brit énekesnő nevét a hazai közönség Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének köszönhetően ismerte meg.

Becca Stevens: Queen MabJól meglepett az új anyagával, érzéki és erőteljes.”
Kurt Elling kedvenc jazzénekesnője legújabb albumával 180 fokos zenei fordulatot vett. 

De Staat: Make the Call, Leave it All„Hollandok, pofátlanok és bátrak. Szeretem.”
A De Staat az izmosodó holland poprock-színtér egyik nagy sikersztorija.

Justin Timberlake: Señorita„Amolyan guilty pleasure nekem ez a szám. Végtelenül egyszerű, de nagyon okosan össze van rakva.”
Az *NSYNC óta komoly zenei fejlődésen áteső fiatalember szerencsére régen maga mögött hagyta a fiúzenekaros imidzset.

Péterfy Bori: Szédülés„Nagyon találó a szöveg, sodró. Imádom tekerés közben hallgatni éjszaka."
Magyarország legszőkébb énekesnő-színésznője nemcsak stage divingban utánozhatatlan, de bicajozáshoz is tökéletes. 

Regina Spektor: Black and White  - „Igazi áradó csendben üldögélős zene, szenzációsan szól."
A cuki énekesnők azon altípusába tartozik, akik nem cukiságukkal, hanem zenei tudásukkal csináltak karriert, írta róla az Index. 

10+1 érdekesség Richard Wagnerről és a Budapesti Wagner-napokról

10+1 érdekesség Richard Wagnerről és a Budapesti Wagner-napokról

10+1 érdekesség Richard Wagnerről és a Budapesti Wagner-napokról

Immáron tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Wagner-napok. Ennek alkalmából összegyűjtöttünk 10+1 érdekességet a zeneszerzőről és a budapesti fesztiválról.

budapesti_wagner-napok_3272_c_posztos_janos.jpg

Fotó: Posztós János, Müpa Budapest

1) Richard Wagner nem tartozott a zeneirodalom csodagyerekei közé, sőt, fiatalkorában egyáltalán nem mutatott különösebb zenei érdeklődést. Olyannyira nem csábította a muzsikálás, hogy testvéreivel ellentétben zongorázni sem tanult.

2) Az irodalom viszont annál inkább vonzotta a serdülő Richardot. 13 évesen Leubald címmel színdarabot írt, és meg is kívánta zenésíteni azt: ekkor fordult először a zeneszerzés felé.

3) A Nibelung gyűrűje, azaz a Ring-ciklus összesen 16 órányi tiszta zene. Komponálása elképesztő hosszúságba nyúlt: Wagner 26 évig írta a monumentális alkotást – kisebb-nagyobb megszakításokkal.

wagner_vicces.jpg

Forrás: Pinterest

4) Wagner első befejezett operáját, A tündéreket a zeneszerző életében nem mutatták be, premierjére 1888-ban, fél évtizeddel halála után került sor.

5) Wagner egész életében adóságokkal küzdött, ennek legbefolyásosabb rajongója, II. Lajos, Bajorország ifjú királya vetett véget, aki bőkezűen támogatta a zeneszerzőt.

lajos.jpg

Forrás: Mult-kor.hu

6) Kutyák vagy macskák? Korabeli források bizonyítják, hogy Wagner ez előbbieket részesítette előnyben, ő maga többek között egy Robber névre hallgató újfundlandi büszke gazdája volt.

7) Filmzene? Wagner nélkül nyoma sem lenne, vagy legalábbis egészen másképp hangzana, mint ahogyan ma ismerjük. A zeneszerző által kidolgozott Leitmotiv, azaz vezérmotívum technikája alapozta meg ugyanis a modern filmzene írását. Wagner minden egyes karakterhez vagy fogalomhoz, legyen az élő vagy élettelen, egy-egy zenei motívumot társított, így a hallgató már például azelőtt tudja, hogy hamarosan érkezik a sárkány, mielőtt az színre lépne.

8) Wagner művészetében ugyanakkora szerepet kapott a színház, mint a zene. Ez lehet a magyarázata, hogy saját tervezésű operaházában, a bayreuth-i Festspielhausban a zenekari árkot elfedte, így a közönség figyelmét nem tereli el az árokban játszó zenészek látványa, figyelmüket teljes mértékben a színpadon zajló eseményekre összpontosíthatják.

verdecktes-orchester-w.jpg

Forrás: Lexikus.de

9) A 2017-es Budapesti Wagner-napok különlegessége, hogy Brünnhilde szerepében három egymást követő estén Iréne Theorin lép színpadra. A rendkívül megerőltető szerepet három egymást követő napon elénekelni embert próbáló feladat, szinte egyetlen énekesnő sem vállalkozik erre a kihívásra.

irenetheorinchrisgloag.jpg

Fotó: Chris Gloag

10) Aki járt már Bayreuth-ban, az tudja, hogy a Wagner előadások kezdetét mindig fanfár jelzi. Ezt a különleges szokást a Budapesti Wagner-napok is átvette, egy apró ízelítőt ad erről az alábbi videó:

+1) Idén két alkalommal is látható-hallható lesz a Parsifal című zenedráma, a mű, mellyel több mint egy évtizeddel ezelőtt, 2006-ban a Budapesti Wagner-napok azóta világhírűvé vált sorozata elkezdődött. Az előadásban a kitűnő énekesek és muzsikusok mellett egy galamb is fontos szerepet kap. Ugyan egy rendkívül tehetséges, idomított madárról van szó, mégis minden alkalommal meglepetéssel szolgál a nézőknek és a művészeknek is. Az előadás megtekinthető június 8-án és 21-én.

 

Kiss Feri és a lányok

Kiss Feri és a lányok

Kiss Feri és a lányok

A hatvanas években, a magyar beat egén Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta ragyogott. Közülük választottál-e magadnak csillagot?
Mindhármat kedveltem, de Koncz Zsuzsa állt hozzám legközelebb. Talán azért, mert az akkori három nagyágyú közül a népzenei gyökerei miatt én az Illés együttest kedveltem legjobban, és Zsuzsa is leginkább velük dolgozott. Tetszett, hogy intellektuálisabb volt a többinél. Ezért volt nagy öröm számomra, hogy mint népi hangszeres, 1992-ben közreműködhettem a Koncz Zsuzsa XXX. című sportcsarnoki jubileumi koncerten, és szerepelhettem a lemezen is. Igényes, „örökifjú” előadó. Később kicsit csalódtam benne. Olyan küldetést is magára vállalt, ami számomra nem volt hiteles. Mint előadó, ma is elsőrangú.

150420_leanydicsero_vigado_c_vermes_tibor_011.jpgFotó: Budapesti Tavaszi Fesztivál - Vermes Tibor


Aztán a hetvenes években sokunkat a magyar népzene is felkavart. A te első zenekaraidban Zsigmondi Ági, Kamondy Ági énekelt. Kezdettől női hangokban gondolkodtál? Egyáltalán, elképzelhető egy magára valamit is adó népzenekar énekesnő nélkül?
A két Ági szinte adott volt. Mindkettővel dolgoztak már előttem a vízöntős fiúk. Nekem, mint új tagnak, szinte evidens volt, hogy Zsigmondi Ági jön velünk a 73-as berlini VIT-re, s mikor megalapítottuk a Kolindát, természetes volt, hogy mindkét Ági benne van a csapatban. A női hang óriási lehetőségeket nyújt. Túl azon, hogy ékíti a vokális hangzást is, a népzenének vannak olyan rétegei, amik nemhez kötöttek. Erre akkor döbbentem rá, mikor az FMH-ban meghallgattunk egy Vízöntőből kivált formációt, és ott Trunkos András bajusszal és vállig érő hajjal énekelni kezdte a „Mikor leány vótam…” kezdetű moldvai dalt, halálosan komolyan. Percekig folytak a könnyeim a nevetéstől. Szóval fontosnak tartom a lányokat. Sok mindent csak velük lehet hitelesen elénekeltetni. Ezért is hívom a legjobbakat minden lemezemre és nagyobb koncertünkre.

150420_leanydicsero_vigado_c_vermes_tibor_053.jpgFotó: Budapesti Tavaszi Fesztivál - Vermes Tibor

Szvorák Kati, Palya Bea, Bognár Szilvi, Szalóki Ági, Herczku Ági, a Vándor vokál... nem folytatom... Volt olyan énekesnő, aki nemet mondott? Mi döntött abban, hogy kire essék a választás?
Hú, Szvorák Katival már az első Táncháztalálkozón, 1981-ben volt egy közös produkciónk. Attól kezdve gyakori társak vagyunk. De a többi lánnyal is sok szép munkám volt. Kosarat még nem kaptam énekesnőtől, de nyilván azokat szólítottam meg, akikkel hasonlóan gondolkodunk a népzene hagyományos és kortárs megszólaltatásával kapcsolatban. Minden tematikus lemezem felvétele előtt a dalok hangulatának, mondanivalójának megfelelően próbáltam kiosztani a szerepeket a lányok között. Persze volt olyan, hogy egyikük azt mondta, hogy ez vagy az nem neki való. Aztán megegyeztek, ki melyiket énekli. Fontosnak tartottam, hogy mindegyik lány örömmel, beleéléssel közeledjen a kiválasztott dalhoz.

Nem lehet, hogy azért volt ennyi énekesnő körülötted, mert hosszú távon, úgy igazán, nem volt egy állandó?
Meglehet, de hidd el, így a legjobb. Az egy másik műfaj, amikor egy énekesnő állandó tagja a bandának. Az rengeteg nyűggel is jár. Nem sorolom, csak néhány érv: hiszti, család, terhesség, kábult szerelem… Nálam ez így alakult. A zenekarosdi korszaka elmúlt nálam már régen. A társulás csak akkor jön össze, amikor van munka, van konkrét feladat. Nem hajt a tatár, van időnk felkészülni, kiválaszthatom a szerepre legmegfelelőbb énekesnőt.

A Leánydicsérő énekesnői úgy adják önmagukat, hogy közben különféle szerepeket játszanak, megtestesítve szinte mindent, ami leányi-női-asszonyi. Nem túlzás ennyi bókot kiosztani egy lemezen? Vagy tényleg ennyire odavagy a leányokért?
Valóban nem volt könnyű a lányoknak ez a sokfajta szerep, de kitűnően megállták helyüket. Az árnyaltság és sokszínűség köszönhető Kiss Anna költőnő veretes szövegeinek is. Én is túlzásnak tartom azonban, hogy nyolc önálló albumom közül három csak a nőkkel és a szerelemmel foglalkozik, úgyhogy le is szállok egy darabig a témáról. Visszatérek a Nagyvárosi bujdosók gondolatköréhez és a lét egyéb ingoványos területeit éneklem meg a Magyar rabszódia című új lemezemen, melyet jövő tavasszal tervezek megjelentetni.

m.l.t.

Ki viszi át a vándorénekesek dalait?

Ki viszi át a vándorénekesek dalait?

Ki viszi át a vándorénekesek dalait?

Skót vándorlók, ír vándorlók, roma vándorlók – ha más-más etnikumhoz tartoznak is, travellernek nevezik magukat mind, hiszen az életmódjuk ugyanaz. Egy részét az évnek ott töltik, ahová idénymunkájuk köti őket, aztán felkerekednek és továbbállnak jobbára csodásan díszített ekhós szekereiken.

Többnyire a mezőgazdaságból élnek, de mutatványosokat, zenészeket és komédiásokat is szép számmal láthatunk közöttük. (Mint a moziban, fűzhetjük hozzá, Juliette Binoche és Johnny Depp Csokoládéja ismeretében, zárójel bezárva.) A félreértések elkerülése végett gyorsan azt is leszögezhetjük, hogy nem az efféle vándorlók időznek börtönökben, viszont mélyebben kötődnek istenükhöz, családjukhoz, hagyományukhoz és művészetükhöz, mint az őket gyakran kiközösítő többségi társadalom. Így zajlik ez már vagy ötszáz éve az Egyesült Királyságban, leszámítva az úgynevezett New Age Travellereket, akik nem családi, hanem baráti körben vándorolnak a hatvanas évek hippi mozgalmai nyomán. Amúgy az össznépi travellerek számát hatvanezer körülire becsülik, de mást közöl szinte minden kimutatás.

A skót travellerek közösségéből az 1975-ben elhunyt Jeannie Robertson tűnt ki az énekeivel. A legendás amerikai népzenekutató, Alan Lomax is padlót fogott tőle, egyszerűen „monumentálisnak” tartotta művészetét. Jeannie elévülhetetlen érdemei közé tartozott az is, (a)hogy továbbadta tudományát, többek közt az unokaöccsének, Stanley Robertsonnak. 1940-ben, amikor Stanley született, jobbára már Aberdeenben élt a Robertson család, de gyerekkorát még lent aratva vándorlással töltötte. Aztán állandó munkára váltott az aberdeeni halfeldolgozó gyárban, de az is lenyűgöző élménytárral szolgált. Stanley mesés történeneteiből több kötet is napvilágot látott 1988 és 1993 között; és hát elképesztően énekelt, amit nem csak lemezei tanúsítanak, de az is, hogy amikor egy koncertjén meghallotta Sam Lee, mindent félretéve kérte, hogy a tanítványa lehessen.

Az addig antropológiával, vizuális művészettel és burleszktánccal foglalkozó Sam négy évet töltött Stanley társulatával, hogy kikristályosodjék benne: nem a könyveken, hanem csakis az adatközlők életén át vezet út a dalok lelkéhez. Ha úgy tetszik, beavatottá vált. 2009-ben, amikor Stanleyt elvitte egy szívroham, Sam készen állt arra, hogy tovább gondozza és a következő nemzedéknek tovább adhassa Stanley ötszáz évre visszatekintő dalait.

S hogy gyűjtse tovább.

„Ez a zene olyan számomra – mondta egyszer –, mintha fára másznék, és a legfelső ágaihoz érve átérezném a kötődést a gyökerekhez, a föld mélyén.”

Mélység és magaslat, gyökerek és szárnyalás. És folytathatjuk tovább: a városi és a természetközeli lét, az archaikus és a vadonatúj formák, amik így együtt nemcsak jól megférnek Sam Lee előadásában, de olyan messzire röpítenek, amerre csak a legelszántabb vándorlók juthattak el. Legfeljebb az a kérdés, hogy miként lehet visszakeveredni, ha érdemes egyáltalán…

Sam Lee és kollektívája legközelebb a Müpában hallható, május 27-én.

F.D.J.

Minimum sírni

Minimum sírni

Minimum sírni

Gondolkodtak már azon, hogy milyen zenét hallgat az isten? Nos, ha az elesetteket érzi a legközelebb magához, akkor alighanem bluest… Blues az, ami otthontalan, gyökértelen, száműzött. Amit nem lehet elfelejteni, ami a dolgok legmélyén van. Kiterjedt család. Blues az argentin tangó, a görög rembetika, a bosnyák sevdah, a zöld-foki morna, a spanyol flamenco és a portugál fado. Vér és könny.

mariza_c_carlos-ramos_dsc_6326final.jpgMariza © Carlos Ramos


Ami a (latin fatum, azaz sors szóból eredő) fadót illeti, az Lisszabon (bevándorlókban gazdag, ám a földi javakban roppant szegény) Alfama negyedében csöppent a világra, valamikor az 1820-as években. 1820-ban született az első neves fadó-énekes is, aki után nem maradtak felvételek, a mítosza azonban annál mélyebb nyomot hagyott: 1846-ban bevégzett élete regényt, filmet, musicalt inspirált. Őt Maria Severának hívták, és az anyja kávézójában énekelt, továbbá kiterjedt nemesi ügyfélhálózattal bíró prostituált volt, akinek így a dalai is „kiemelkedtek” a melósok, tengerészek, bevándorlók, zsebtolvajok és más „alja népek” osztályából. A hozzá hasonló fadó-énekeseket, akik nem csak éneklik, hanem élik is a fadót – azaz valóban a fadóban rejlő szomorúság, elvágyódás, fájdalom írja le a sorsukat –, nevezik fadistának.


Nemzetközi figyelmet először a XX. század közepén, Amália Rodrigues felvételei révén kapott a fado, őt tartják „a fado királynőjének” azóta is. Sokat idézett, Mindez a fado című dalában énekli: „Megtört lelkek / Elveszett éjszakák / Különös árnyak / A mór negyedben / Egy kurtizán énekel / Gitár sír / Hamu és tűz / Fájdalom és bűn / Mindaz, ami van / Mindaz, ami szomorú / Az mind a fado.”


Más volt a fado Lisszabonban és más Coimbrában, ahol egyetemista trubadurok énekelték az éjszakában, szerenád gyanánt. A lisszaboni kávézókban drámaibb volt a felhozatal, karnyújtásnyira attól a hangtól, amibe rögtön bele kellett szeretni. Jobbára női hangtól, hiszen – mint a ragyogó Mísia, a kortárs fado egyik legnagyobbja mondta – „egy nő több érzést tud kifejezni, mert van bátorsága sírni”.
Egy, a szülei által vezetett alfamai kisvendéglő fadistáit hallgatva cseperedett fel Mariza is, aki több mint egymillió eladott albummal olyan isteni magaslatokba emelkedett, ami szinte gyanús, vagy túlzás… De aggodalomra semmi ok: én már láttam Marizát a színpadon sírni…

süti beállítások módosítása